xx 29. fejezet xx (+18)

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

xx Angie xx

RENDBEN LEHET RÁM FÉR ez a kis kikapcsolódás, de úgy gondolom azért nem kell engem Eleanornak elrabolnia. Reggel majdnem szó szerint kirángattak az ágyból és egy gyors reggeli és még gyorsabb öltözés után kilöktek az ajtón, ahol Ms. Calder várt rám szikrázó vigyorral.

- Ma felvidítalak! - jelentette ki, majd karon is ragadott és betuszkolt a kocsijába.

Pár percig képes voltam féken tartani kíváncsiságom, majd mikor rájöttem, hogy a város szíve felé haladunk érdekes arckifejezéssel meredtem sofőrömre.

- Egy csajos napot tartunk - mondta mikor leparkolt egy modernebb sorház előtt.

- Neked van egy házad? - meredtem rá mikor kiszálltunk az autóból.

- A-a. Ez Louis-é - arckifejezésem valószínűleg még értetlenebb lett így folytatta - A fiúknak mind van egy-egy lakásuk itt a belvárosban, arra az esetre, ha már nagyon elegük lenne egymásból vagy hasonlók.

Kicsit meglepődtem, de inkább követtem Elt a bejárathoz. Itt elszöszmötöltünk egy kicsit, mert Lou csak annyit mondott, hogy a nagy kulcs nyitja az ajtót. Melyik nagy? Van legalább négy. Szerencsénkre röpke tíz perc szenvedés után bejutottunk. Első dolgunk egy alapos szellőtetézés volt, így az összes ablakot kitártuk. Míg azt vártuk, hogy a levegő valamelyest kicserélődjön én szépen körbenéztem a lakásban. Az első szó, ami eszembe jutott a modern volt. Ezután pedig a minimalista ez mondjuk annyira a bátyámra vall. Semmi olyan berendezési tárgy nincs itt, ami számára a haszontalan kategóriába tartozna. Alaposan szemügyre vettem a ház minden apró pontját és a nagy rendből ítélve biztos voltam, hogy mostanában nem igen használta. A konyhába lépve majdnem dobtam egy hátast ugyanis Eleanor két hatalmas zacskót kezdett kipakolni.

- Hát azok?

- Nekünk lesz - mondta egyszerűen mikor már mindent elpakolt. 

Kicsit kezdtem megijedni, hogy mégis mi mindenre készül ez alatt a pár óra alatt. Végül főhadiszállásunkat áttettük a nappaliba és egy igazán csajos már-már nyálas filmmel indítottunk. Párosítva egy kis kólával, gumicukorral és az elmaradhatatlan pattogatott kukoricával. Mikor a film már a vége felé járt és mind ketten biztosak voltunk benne, hogy a két hősszerelmesünk egymásra fog találni és boldogan él, amíg meg nem hal beszélgetni kezdtünk.

- Eleanor, te hogy bírod az utálkozókat? - csúszott ki a számon a már oly régóta foglalkoztató kérdés.

Azonnal rám kapta a fejét és arcomat vizsgálta.

- Történt valami?

- Nem vagyis az utolsó eset óta nem. Csak, hát az sem volt valami kellemes és nem igazán tudom mire számítsak. 

- Nekem elég nehéz volt őket megszoknom, hisz mondhatjuk, hogy szinte egyik napról a másikra történt az egész. 

- Attól, hogy Louis a bátyám nekem sem könnyebb - vágtam közbe - hisz eddig csak a húg volt, aki nem jelentett "veszélyt" a kedvenceire nézve. Most viszont, hogy Liam barátnője vagyok már sokkal több okuk van utálni. Elvettem tőlük a kedvencüket.

- Ez eszedbe jutott azelőtt hogy az a lány a hajón letámadt?

- Nem igazán, de ő nagyon megrémisztett.

- Tudom, hogy most egyszerre nagyon sok dolog történt körülötted, de idővel hozzászoksz és könnyebb lesz - próbált biztatni.

- Remélem, mert ez így nagyon nehéz.

- Oh Édesem - ölelt szorosan magához - na de most vidulunk - varázsolt mosolyt az arcára.

- Alig várom.

- Ezt szerettem volna hallani, ugyanis este elmegyünk bulizni.

Igen tényleg kész haditerve volt a mai napra, miután elfogyasztottuk az ebédként renddel pizzát belevetettük magunkat a divatlapok rengetegébe. Majd olyan hat félhét felé szólt, hogy ideje lenne készülődnünk. Meg sem próbáltam ellenkezni a fürdőbe mentem és egy kellemes zuhany után úgy éreztem, mintha újjá születtem volna. Magam köré csavartam a vékony anyagot és így indultam barátnőm keresésére. Az egyik hálóban rá is akadtam.

- Kikészítettem a ruhád. Öltözz fel, pár perc és itt leszek.

Nem is mertem volna vitába szállni vele lelkesedése láttán pedig nem tetszett ez az egész nagyon nem. Helytelennek éreztem, hogy bulizni megyek és jól fogom érezni magam. Nem érdemlem meg. A legjobb barátnőm meghalt és az unokatestvérem nem emlékszik semmire én meg bulizni készülök.

- Nem vagy még kész? - nézett rám a már majdnem teljesen kész lány.

Egy vékony pántos, combközépig érő fekete ruha volt rajta, rózsaszín kiegészítőkkel, szintén fekete cipővel. Pár percig még őt néztem, majd megelégelte semmit tevésemet és hozzám vágott egy pánt nélküli halvány rózsaszín ruhát.

- Miért nem valami normális színűt kapok?

- Mert Angel vagy. Csönd!

- Mióta lettél te ilyen zsarnok. 

- Mindig is az voltam csak jól titkoltam - válaszolta és betolt a fürdőbe.

- NEM SZERETLEK ELEANOR ZSARNOK CALDER! - kiabáltam vissza, majd mivel láttam, hogy nincs mit tenni magamra rángattam a ruhát és visszamentem a szobába.

- Én viszont imádlak - mosolygott rám és lenyomott a székbe.

Ezt követően pedig még ennél is kevesebb beleszólásom volt a dolgok alakulásába. Ms Zsarnok kiéltem minden fodrászkodással és sminkeléssel kapcsolatos vágyát rajtam.

Már enyhén ittas állapotban táncoltam a parkett közepén és az sem érdekelt mit gondolnak mások. Testem ide-oda imbolygott a zene ritmusára. Eleanor valahol a tömegben elkeveredett, de nem aggódtam. Ennek egyik oka a szervezeteben lévő alkohol míg a másik, hogy biztos voltam benne, hogy megtalálom ezen a nem épp hatalmas szórakozó helyen. Úgy éreztem, mintha valaki figyelne, így gyorsan körbenéztem, de a körülöttem táncoló emberek egyike sem nézett felém. Lekötötte őket saját dolguk. Biztos csak a pia teszi gondoltam és ismét a táncra koncentráltam. A zene ütemére mozgattam a csípőm, ám az érzés még mindig nem múlt el. Felhörpintettem poharam alján lévő folyadékot és úgy gondoltam ide pihenni egy kicsit. Így a bár felé indultam, a nagy tumultusban elég lassan jutottam el célomig. Szemem sarkából láttam, hogy El nagyon jól elbeszélget egy sráccal, a fiú arcát azonban a gyér fény miatt nem tudtam jobban megnézni. Már majdnem a pultnál voltam mikor két erős kar fonódott derekamra ezzel megakadályozva, hogy tovább menjek.

- Hova mész? - kérdezte rekedt hangján.

Kicsit megijedtem, mert mozdulni sem tudtam így nem volt alkalmam megnézni ki is áll mögöttem. A zene hangos dübörgésestől pedig kérdését is alig értettem.

- Hát... a bárhoz egy italért - mondtam, majd kiszabadultam karjai közül és elértem a bárhoz.

Felpattantam a székre és vártam, hogy megjelenjen előttem a pultos.

- Visszatértél hozzám szépségem - mosolygott rám a húszas évei elején járó srác - már tudom is mit hozok neked - villantotta rám tökéletes fogsorát és már meg is fordult.

Miközben a koktélomat készítette ujjaimmal doboltam a koszos pulton. Kezdtem egyre inkább unatkozni, ám szerencsére épp időben készült el az italom. A bártender letette elém majd hanyagul a pultnak dőlt.

- A vendégem voltál - búgta, gondolom azt hitte, hogy ettől azonnal a karjai közé omlok, de tévedett.

Szinte láttam bugyuta fején mire készül, ám arca hirtelen megváltozott, mintha megijedt volna. Egy másik test csapódott mellénk, és egyik kezét átvetette vállam felett és csupasz karom kezdte el simogatni. Míg másik keze a combomon landolt. A fiú gyorsan összeszedte magát és visszatért a munkájához.

- Nahát-nahát Angel - suttogta fülembe.

Engem villámcsapásként ért a felismerés és ezzel a lendülettel meg is fordultam a széken, hogy közelebb húzhassam őt magamhoz.

- Liam! - mosolyogtam az engem kémlelő fiúra - És a csajos nap?

- Nem bírtam tovább - lépett közelebb hozzam miközben mind a két kezét combomra helyezte - Louis-t pedig nem kellett sokáig győzködni - suttogta fülembe, forró leheletétől pedig jóleső borzongás futott végig egész testemen.

Ekkor már összeállt a fejemben a kép, hogy ki volt az a srác Ellel. Ezen viszont nem tudtam tovább töprengeni, mert Leeyum apró puszikkal hintette be arcom míg el nem érte a szám. Csókja már jóval szenvedélyesebb volt, amitől önkéntelenül is mosolyognom kellett. Kezemben még mindig a koktélos poharat szorongattam és ez neki is feltűnt.

- Azt hagyd csak itt, nincs rá szükségünk - mormogta.

- Liam, csak nem féltékeny vagy? - kérdezem miközben minden erőmmel azon voltam, hogy elnyomjam kuncogásom.

- Igen! Te csak az enyém vagy - válaszolta komolyan.

Nagyon meglepett, de tetszett is reakciója így önkéntelenül is alsó ajkamba haraptam, mire arcán hamiskás mosoly jelent meg és még közelebb jött hozzám.

- Akarlak - suttogta fülembe.

Lenézem, mert nyílt kijelentése miatt éreztem, hogy elpirulok. Arcomat azonban nem tudtam sokáig rejtegetni, mert felemelte állam, hogy a szemébe nézzek. Szemei már-már szinte feketék voltak, mégis úgy nézett rám, hogy térdeim beleremegtek.

- Te is annyira akarod, mint én. Látom.

Pár percig szinte gondolkodni is képtelen voltam, annyira magával ragadott átható tekintette. Aztán eszembe jutott Eleanor és szememmel őt kezdtem keresni.

- Louis vigyáz rá - válaszolt ki nem mondott kérdésemre.

Sóhajtott majd karját felém nyújtva jelezte, hogy ideje lenne mennünk. Gondolkodás nélkül belé karoltam  és elindultunk kifelé. Pár perccel  később már a taxiban ültünk, és egy számomra ismeretlen címre tartottunk. Látszott Liamen, hogy már alig bírja tartóztatni magát, ami ismét mosolyt csalt arcomra.

- Azt hiszed ez vicces? - kérdezte, miközben kuncogott.

- Én csak... vagyis olyan szexi vagy - raktam össze végre valahára egy értelmes mondatot.

Mikor megérkeztünk a címre, hamar kipattantunk, Liam fizetett és már bent is voltunk a lakásban, ami gondolom Liamé. Miután hallottam a zár kattanását ajkaival azonnal nekem támadt. Élveztem az édes, telt ajkait az enyémen így rögtön visszacsókoltam. Kezeit hátamra tette ezzel is közelebb vont magához, minek hatására karjai közé kapott én a lábaimat pedig dereka körül fontam össze. Gondosan tartott miközben ajkaimtól egy pillanatra sem szakadt el. Pár perccel később velem együtt elindult  gondolom az emelet felé -legalábbis én erre a következtetésre jutottam - de mivel ő vezetett ebben nem lehettem biztos.

Miközben óvatosan az ágyra tett, nyakamat kezdte csókolgatni. Én sem tétlenkedtem tovább kezeimet hátára vezettem, majd vissza mellkasára és elkezdtem kigombolni ingét. Nem sokkal később pedig már a földön is volt.  Két kezét végigfuttatta gerincoszlopomon, majd egy gyors mozdulattal lehúzta ruhám cipzárját.

- Száz százalékig biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd? - kérdezte miközben felsője mellé hajította ruhámat.

Ez volt az a Liam, akibe én beleszerettem, az édes és kedves, csupa szív fiú. Apró bólintással jeleztem szándékom. Mikor felfogta  ismét heves csókba forrtunk össze. Majd nyakamat hintette be érzéki csókokkal mire egy apró nyögés hagyta el a számat. Ő tovább folytatta ténykedését, míg kezével egy gyors mozdulattal kikapcsolta melltartómat. Érezem, hogy ismét zavarban vagyok és az összes vér az arcomba szökik. Liam ettől pedig csak még inkább felbátorodott.

- Gyönyörű vagy Angie - morogta hasamba.

A következő percben pedig ismét felkúszott hozzám egy újabb szenvedélyes csókra, ám én nem hagytam annyiban mikor meg akarta szakítani játékunkat ajkai után kaptam. Erre nem számított és egy kisebb morgás tört fel belőle, most az én arcomra került elégedett mosoly. Egyik keze csípőmet simogatta, majd egy hirtelen mozdulattal még közelebb húzott magához, ami mindkettőnkből szenvedélyes nyögéseket váltott ki. Tudtam, hogy Liam már nagyon türelmetlen, hisz az egész levegő megtelt feszültséggel és a szex után vággyal.  Majd szinte már kínzó lassúsággal apró csókokat hagyva a bőrömön ismét elindult lefelé. Szinte már egész testemben remegtem mikor belső combomra simította kezét. A gyér fény miatt nem láttam arcát, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. Ezt követően minden teketóriázás nélkül lehúzta a bugyimat és két ujját belém nyomta. Hangosakat nyögtem miközben ujjai ki-be jártak bennem, ahogy nyögéseim egyre hangosabbak lettek, úgy lett az ő mosolya is hatalmasabb. Tisztán látszott az arcán, hogy "szenvedésem" még inkább lázba hozza. Kimondhatatlanul élveztem, de tudtam ez jelenleg elég egyoldalú. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve felhúztam egy szenvedélyes csókra. Közben talán a kelleténél erősebben túrtam hajába mire egy morgást hallatott. Csókunkat nem szakítottam meg, de közben addig ügyeskedtem míg én kerültem felülre. Bajlódtam egy kicsit nadrágja gombjával, amin ő csak jót mulatott. Végül együttes erővel szabadultunk meg boxerétől. Nagy erekcióját apró kezembe vettem, majd masszírozni kezdtem. Hosszát számba vettem és golyói simogatásával segítettem rá az élvezetre. Miközben Payne hangosakat nyögött azt mondta nagyon jól csinálom, ami önbizalmat adott. Mikor éreztem, hogy már nem kell neki sok kivettem a számból. Mielőtt gondolkodni tudtam volna belém nyomta magát. Közben egész végig arcomat figyelte, mintha arról akart volna meggyőződni, hogy jól vagyok-e. Bólintottam  ám ő továbbra is szelíd maradt. Csípőm mozgatásával jeleztem, hogy nekem több kell. Lassan felvette a tempót, de fájni kezdett. Egy könnycsepp gördült le arcomon, amit azonnal észrevett.

- Sajnálom én... én nem akartalak bántani - suttogja, miközben homlokát enyémnek dönti és óvatosan letörli fájdalmam árulkodó jelét.

- Semmi baj, Liam - simítottam kezem arcára, majd hajába.

Ezt követően érezhetően óvatosabb volt, de én nem szerettem volna, ha visszafogja magát. Lassan újból belém csúszott és pár perc elteltével már együtt mozgattuk csípőnket. Sokkal jobban élveztem, mint az előbb és ennek bizonyítékaként egyre hangosabban sikongattam nevét.

- Liaaam.. - nyögtem vállába  és körmeimet kissé hátába mélyesztettem.

Ez a kis akcióm elég volt hozzá, hogy belőle is egy férfias nyögés szakadjon fel. A következő, ami feltűnt  hogy ismét én vagyok felül. Liam kezei csípőmön, ő diktálja a tempót. A szobát zihálásaink, hangos nyögéseink töltik be. Kezeimet felvetettem kidolgozott mellkasára majd vissza csípőjéhez. Alhasamban éreztem a szorítást, tudtam már nem kell sok.

- Liam... én .. én...

- Tartsd még... egy kicsit....

Ismét változtatott helyzetünkön és még gyorsabb tempóra kapcsolt. Képtelen voltam tovább tartani, így hagytam hogy egész testemet átjárja ez a gyönyör. Liam pedig szinte rögtön követett. Vállamra dőlve nagyokat szuszogott. Miután valamelyest lenyugodtunk, szorosan magához ölelt és elnyomott minket az álom.