xx 34. fejezet xx

xx Angie xx

KÜLÖNÖS ÉRZÉSEK KERÍTETTEK HATALMUKBA mostanában. Nem igazán tudom őket megmagyarázni, hisz olyan sokrétű. Egyrészről elképzelni sem tudtam volna, hogy a nyár ilyen felejthetetlen lesz számomra, mind pozitív mind negatív értelemben . Mintha csak egy pillanat lett volna az egész. Bár a jó dolgokkal így szokott lenni, nem?  Igaz voltak olyan pillanatok, mikor tényleg úgy éreztem megállt az idő. Megállt, hogy engem még inkább bántson, hogy még több fájdalom érjen. Nem mondom azt, hogy már tökéletesen jól vagyok csak simán jól. Már képes vagyok örülni, képes vagyok bűntudat nélkül tekinteni a jövőre és úgy érzem ez haladás.

Jelenleg félek, félek, hogy mi lesz ősztől. Hogy a kapcsolatunk Liammel vajon elég erős ahhoz, hogy kibírja a távolságot, amíg ő turnén van. Vagy túl sok minden változott és már ez sem az, mint régen? Abban biztos vagyok, hogy változott és miattam. Liam távolságtartóbb lett és úgy érzem titkai vannak előttem, talán már nem bízik bennem úgy, mint azelőtt. Én ezt megértem, de akkor is rossz belegondolni, hogy őt is elveszíthetem.

- Min gondolkodsz? - kérdezte Payne miközben karjai közé zárt.

- Hogy mi lesz ősztől - mondtam őszintén.

Pár percig szótlanul nézte a szemben lévő falat. Tudtam, hogy most magában a lehetőségeket és a megoldásokat mérlegeli.

- Megoldjuk - vont magához közelebb.

Nem valami biztató, azt hittem majd ötletelni fogunk, de csak egy megoldjukkal lerendezte.

- Milyen gyorsan elrepült a nyár - szólalt meg pár perc múlva.

- Igen talán túl gyorsan is - tűnődtem.

Így önkéntelenül is eszembe jutott, hogy már csak alig több, mint egy hét és itt lesz Liam születésnapja. Már pontosan tudom mit fogok neki venni, meg azt is hogy számít a bulira. Így megbeszéltem a fiúkkal, hogy a szülinapja előtt két nappal tartjuk a partit, hisz arra úgy sem számít. Kicsit azért viszolygok tőle, főleg a történtek fényében.

- Készülődnöm kéne, ha nem akarok elkésni a stúdióból - morogta vállamba.

- Nem venném a szívemre, ha miattam szidnának le - túrtam bele hajába.

- Neked megbocsájtanék.

Végül nagy nehezen még rávettük magunkat arra, hogy kikeljünk az ágyból. Én a földszintre siettem, hisz úgy éreztem mindjárt kilyukad a gyomrom.

- Niall, szeretsz annyira, hogy csinálsz nekem egy szendvicset? - támadtam le rögtön a szőke fiút-

- Hát, hogy a fészkes fenébe ne!

És ezzel a mozdulattal el is nyelte őt a tátongó mélység vagyis a hűtő. Felpattantam az egyik bárszékre és mosolyogva figyeltem ténykedését. Neki tényleg ez a mindene és amióta Honor is a régi nem akarja őt szigorú diétára fogni, sőt állandóan süt neki. Több, kevesebb sikerrel, de Nialler élvezi a kényeztetést. Mobilom akárcsak az elmúlt pár napban most is óraműpontossággal tíz harminckor pityegni kezdett. Egy újabb üzenet attól a kedves lánytól. Harryvel egyszerre vetődünk az ominózus készülékért és szépen elterülünk a földön. Nem kétséges ki kerekedik felül, én azért minden erőmet beleadom, hogy megkaparintsam jogos tulajdonom.  Azóta ezt csinálja, mióta egyszer mocskos mancsai közé kaparintotta telefonom és elolvasta az e-mailjeimet vagyis csak azokat, amik elől vannak és azok történetesen mind ettől a lánytól jöttek. Úgy érzem ez élete új célja az életem megkeserítése és megóvása az utálkozóktól. Örülök, hogy végre nem olyan begubózott, de normálisabb elfoglaltságot is találhatna. A napjait az irántam való aggódás és az edzőterembe járás tölti ki. 

- Már megint kezditek? - kérdezte Niall miközben elém tette elkészült művét.

- Zayn, te tetű - kapálóztam az említett karjai között.

Ahogy belépett a konyhába karjai közé kapott és visszaültetett a székre ezzel Hazzánál hagyva a telefonom.

- Miért nem mellém állsz? - nyöszörögtem.

- Hát jó - egyezett bele és a következő percben Harryt felsegítette a földről és Niall is csatlakozott hozzájuk.

Innen már sejtettem, hogy nem lesz jó vége az egésznek és igazan is volt. A három gaz fiú letepertek a földre és csikizni kezdtek. Hangosan sikongattam, de ez őket cseppet sem érdekelte.

- Oké abba lehet hagyni Angie kínzását - robbant be kedves bátyám.

Szerencsére hangja elég határozott volt hozzá, hogy a fiúk kellőképpen megijedjenek tőle engem pedig békén hagyjanak.

Délelőttöm és délutánom nagy része elég unalmasan telt, hisz a srácok egyedül hagytak, mert stúdió munkálataik voltak és a közelgő turnéra is gyakorolniuk kellett. Honor pedig hazautazott és csak a jövőhét közepén jön vissza a bulira. Meglehetősen egyedül éreztem magam, így pedig jóval több időm maradt gondolkozni. Vagyis inkább rettegni, ahogy egyre jobban körvonalazódtak a buli részletei egyre jobban aggódtam, hogy esetleg megint történni fog valami. Sőt már az is eszembe jutott, hogy azért fog történni valami, mert én ennyit gondolok rá. Épp befejeztem a telefont a cukrászdával, ahonnan majd a különleges tortát fogjuk rendelni. 

- Hello Majom - vágta ki az ajtót Zayn.

- Nem vagyok Majom te Pukkancs.

Erre levetette magát mellém és csak némán bámult rám. 

- Tudod az internetet pár héttel ezelőtt bejárta az a videó, ami a Trafalgar téren készült. Napokig nem tudtam utcára menni. Honor jogosan haragudott meg rám, még sosem láttam őt annyira összetörtnek, mint akkor. Hatalmas lelkiismeret furdalásom volt. Mikor utolértem a téren nem volt hajlandó végighallgatni, sőt még fel is pofozott. Aztán a zsonglőr paradicsomjait hozzám vágta.

- Miért mondod most ezt el? És mi köze van ennek bármihez?

- Az, hogy azokban a napokban én is függtem az internettől. Állandóan azt kémleltem mit írnak rólam, hogy tesznek nevetség tárgyává. Végül már annyira elegem lett, hogy kikapcsoltam a telefonom és a függőségem megszűnt. Honort elvittem bulizni és ugyanúgy berúgtunk, mint annak idején és most minden rendben.

- Büdös disznó vagy Zayn, hogy úgy hódítottad vissza a barátnőd, hogy eláztattad. De még mindig nem értem...

- Az vagyok, de bevált - villantott ellenállhatatlan mosolyt, majd folytatta - Te a lány e-mailjeitől függsz. Az egy fantom, érted? 

- De én láttam, találkoztam vele.

- Attól még a hatása alá kerültél és ez nem jó. Ki fogsz fordulni magadból és ezt nem engedhetjük.

- Harry egy pletykás alak - duzzogtam.

- Rendben Prücsök, de most szedd össze magad, mert a srácokkal kajálni megyünk.

Felcsörtettem a szobámba és azonnal a fürdőbe rohantam. Mivel kint tombolt a kánikula így nem akartam sok ruhadarabot magamra rángatni. Nem akartam felforrni. Miután gyorsan lezuhanyoztam magamra rángattam egy lenge barack vagy talán rózsaszín szoknyát és hozzá egy fehér topot. Még így is féltem tőle, hogy meg fogok sülni, de ennél kevesebb ruhadarabot nem mertem bevállalni. Gyorsan kifésültem a hajam és feltettem egy halvány sminket és már rohantam is vissza. Magamra kaptam még egy szandált, aminek következtében majdnem arccal előre indultam meg a lépcsőn. Szerencsére még időben korrigáltam. Zayn természetesen ezt hangos nevetéssel díjazta.

- Ha befejezted mehetnénk is. 

Erre már moderálta magát és azonnal elővette komolyabbik énjét. A kocsihoz mentünk és pár perc múlva már a hangulatos étteremnél is voltunk. Nem igazán tudom honnan jött nekik az ötlet, de örültem, hogy végre van valami program.