xx 36. fejezet xx

xx Angie xx

PRÓBÁLTAM MAGAM AZZAL DOPPINGOLNI, hogy minden rendbe lesz és, hogy ez a mi kis kiruccanásunk a srácoknak még kapóra is fog jönni, hogy mindent elrendezzenek. 'Biztos jó lesz' ez volt az utóbbi két napban a mantrám. Végülis mi történhetne? Megutálnak és megkeserítik az ottlétem jutott ismét eszembe. Nem, nem az nem lehet, hisz eddig senki nem volt rólam negatív véleménnyel az első találkozásunk után. Sőt mind kimondottan kedvesnek gondoltak és ezek a kapcsolatok nem is változtak, kivéve Messerékkel.

Bőröndöm már indulásra készen áll a sarokban és akárhányszor nézem újra elpakolt holmijaimat nem látok bennük kivetnivalót. Felvetettem Liamnek, hogy mi lenne, ha vinnénk valami ajándékot, de csak kinevetett. Szerintem ő élvezi a helyzetet. Épp csak annyi van vissza, hogy kipakoljam a ruháimat, amit holnap fel akarok menni és a mai napi ténykedésemet már be is fejeztem. Tanácstalanul állok a kiárt szekrény előtt és azon gondolkodom miben nem fogok megsülni. Végül egy pánt nélküli piros virágmintás ruhácskát terítek a fotel támlájára, mellé egy bézs színű mellényt és magassarkút. Hátrébb lépek egy lépést, hogy szemügyre tudjam venni az összhatást.

- Dögös - szólal meg Liam, aki egy szál törölközőt a dereka köré csavarva lép ki fürdőmből.

- Én nem dögös akarok lenni - húzom a szám.

- Sajnálom Édesem, de te mindenhogy az vagy - fonja karjait derekam köré - Nem aggódj ennyire a családom imádni fog - lehelt lágy csókot nyakamra.

Nem igazán nyugtatott meg, hisz ez mégis csak egy komolyabb lélgzetvételű találkozó lesz. Kíváncsi lennék ő fordított helyzetbe hogy érezné magát.

Nem sokat aludtam és ettől kicsit nyafogósnak is éreztem magam. Ezt tetőzve pedig minden kiesett a kezemből, szóval egy kész szerencsétlenség voltam. Miután rendbe tettem magam és felvettem a tegnap kiválasztott ruhákat már valamivel emberibbnek éreztem magam. Liam természetesen nagyon fel volt dobva, úgy pörgött, mintha megivott volna egy liter kávét legalább. Én lehuppantam a székre és azzal a lendülettel majdnem le is dőltem róla, még szerencse, hogy jobbomon Harry foglalt helyet így csak neki dőltem.

- Tudtam én, hogy szeretsz- mondta miközben egyenesbe segített.

Majd pár percig a mobilom fixírozta, csak akkor kapta el onnan tekintetét mikor szúrós pillantással jutalmaztam. Már megint kezdte, egyszerűen jól kupán tudtam volna vágni ilyenkor.

- Minden rendben lesz - próbáltam meggyőzni.

Mondatom hallatán mindenki felém kapta fejét és érdeklődve figyelte kis társalgásunk, többségük pontosan tudtam miről is van szó - vagyis úgy gondolom Liamet kivéve mindenki tisztában volt vele - ő pedig betudhatta az utazás miatti izgalomnak. Harryn látszott nem igazán hisz nekem, de nem kezdett el velem vitatkozni, amiért hálás voltam neki. Miután sikerült valami reggelinek nevezhetőt leerőltetnem a torkomon kezdetét vette a nyálasnak induló, ám hatalmas paródiába torkolló búcsúzkodás. Louis még egy kis műsírást is bevetett, míg Niall feltett szándéka volt, hogy elrabol, mert nélkülem éhen fog halni.

Miután túlestünk a ceremónián végre valahára beszállhattunk a kocsiba és útnak indultunk.

Elég hosszú kocsiútnak néztünk elébe, bár én nem bántam úgy gondoltam lesz időm egy kicsit összeszedni magam. Liam pedig hétvégi terveiről fecsegett, valamint nem győzte hangoztatni mennyire örül, hogy végre ismét viszontláthatja a családját. Határtalan jókedve rám is átragadt és pár percig sikerült elfeleltetnie félelmeimet. Jó hangulatú beszélgetés vette kezdetét és most úgy éreztem, hogy kapcsolatunk tényleg olyan, mint amilyennek lennie kell.

Alig, hogy leparkoltunk a családi ház előtt már ki is nyílt a bejárati ajtó és egy negyvenes évei közepén járó mosolygós hölgy indult meg az autónk felé. Zseniális következtetés alapján rájöttem, hogy biztos Liam anyukája lesz az. A fiú kiugrott a volán mögül és a rá várakozó nő karjai közé vetette magát és egy hosszú, szeretetteljes ölelésben részesítette. Kicsit kényelmetlenül álldogáltam a háttérbe, hisz nem akartam tönkretenni ezt a pillanatot.

- Öhm... Anya szeretnék neked bemutatni valakit - távolodott el egy kicsit Liam és maga mellé húzott - Ő itt Angel vagyis Angela, Louis húga és a barátnőm.

Hosszasan méregetett mielőtt a kezét nyújtotta volna, természetesen viszonoztam gesztusát, de úgy éreztem talán a kelleténél kicsit erősebben szorította meg jobbom.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek Angela.

- Én is nagyon örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk Karen - eresztettem meg egy ártatlan mosolyt.

- Ne légy így megszeppenve - mondta kedvesen- Egyébként tegezz nyugodtan. Na gyertek!

Indult meg befelé, lelkesedése akárcsak a fiáé, le sem tagadhatnák, hogy rokonok. Kiszedtük a csomagjainkat és a vékony járdán elindultunk a ház felé. A házba érve kicsit meglepődtem, mert a hangulata családias volt, én mégsem tudtam feloldódni. Bemutatkoztam a család többi tagjának, akik hasonlóan érdekes pillantásokkal méregettek. Próbáltam azt mondogatni, hogy ez normális, hisz most látnak először és ki kell alakítaniuk egy véleményt.

A vacsora vége már egy konkrét vallatásba ment át és úgy éreztem, hogy a válaszaim nem helyesek számukra. Megkérdezték mit szeretnék kezdeni az életemmel mire mondtam, hogy még nem igazán körvonalazódott, így várok, mert nem szeretnék valami olyanba vágni, amit kényszernek érzek. Ez igazán érdekesnek találták főleg Ruth és a későbbiekben többször is visszatért ide. Olyan kérdésekkel, mint például " Meddig tervezem, hogy pazarlom az időmet?" "Vagy a banda többi tagja, hogy viszonyul ehhez?" Liam próbálta visszafogni nővérét ez nem sokat használt, ám mikor már Nicola szólt rá témát váltottunk.

- Hadd segítsek - mondtam a vacsora végeztével, mikor Karen elkezdte összeszedni a szennyes edényeket.

- Nem kell! Megoldom - mondta.

Látszott rajta nem igazán örül a segítségemnek így átvonultam a nappaliba, ott Geof annyira belefolyt a fiával való beszélgetésbe, hogy fel sem tűnt nekik, hogy bejöttem. Pár percig kényelmetlenül forgolódtam, majd úgy döntöttem kimegyek a hátsókertbe. Kiültem az egyik nagyobb fonott fotelbe és a sötétedő eget kémleltem.

- Ne haragudj rájuk - szólalt meg Nicola és helyet foglalt mellettem.

- Eddig azt hittem ilyen vallatáson csak a fiúk esnek át. Ráadásul egy kicsit olyan érzésem van, hogy nem jó válaszokat adtam - fordultam felé.

- Tudod ők nagyon szerették Danielle-t és nem igazán értik miért mentek szét, de én látom az öcsémen, hogy most tényleg boldog és melletted önmaga lehet.

- Az a vicces az egészben, hogy egész eddig attól tartottam, hogy valami ilyesmi fog történni és nem tudom mit tehetnék ellene.

- Semmit, majd ők is belátják mi a jó Liamnek, csak idő kell hozzá. Addig is ne vedd magadra - szorította meg kezem majd magamra hagyott.

Csak vettem egy nagy levegőt, kihúztam hajamból a hullámcsatokat és összeborzoltam azt.

- Sajnálom - mondta bűmbánóan Liam majd pár perccel később már előttem is térdelt.

Kezei közé fogta az enyémeket miközben szüntelenül arcomat tanulmányozta.

- Még sosem láttam őket ennyire nem önmaguknak. Tudtam, hogy kedvelték Danit, de erre nem gondoltam.

- Igen Nicola is pont ezt mondta.

- Anyu még azt is felvetette, hogy azért vagy velem, hogy ne kelljen dolgoznod - mondta nevetne.

- Micsoda? Kinézi ezt belőlem? Azt hiszi, hogy kihasznállak - suttogtam a mondat végét.

- Héé - húzott fel és zárt karjai közé - ne gondolj ilyenekre. Én tudom az igazságot és ez a lényeg - puszilta meg a homlokom.

Kezeit derekamra vezette és közelebb húzott magához, kezeimet nyaka körül összekulcsoltam és mélyen beszívtam jellegzetes illatát, ő fejét vállamba fúrta.

- Szeretlek - túrtam bele hajába.

- Én is mindennél jobban - lehelt puszit vállamra - Gyerek feküdjünk le - emelte fel fejét, majd arcunk egy vonalba került puszit nyomott orrom hegyére, mire én halkan felkuncogtam ő pedig száját homlokomon támasztotta meg.

Lassan elindultunk befelé és közben abban reménykedtem, hogy az elkövetkező két nap valamivel nyugodtabb lesz és nem egy vallatás az egész.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Halihó! Sajnálom, hogy egy napot késtem, de tegnap ünnepeltük a szülinapom és nem volt alkalmam géphez ülni. Most viszont itt vagyok és itt a rész is. Ne felejtsetek el feliratkozni a blogra bloglovinon és várom a véleményeket!
Puszi Cassy

xx. 35. fejezet xx

xx Angie xx

KELLEMES, HÜLYÜLŐS ESTÉRE SZÁMÍTOTTAM örült poénokkal és elmaradhatatlan rajongókkal. Nos, félig meddig be is jött. A fiúk hozták a a formájukat és az sem érdekelte őket hányan nézik miközben ők az orrukon poharakat egyensúlyoznak. Mondanom sem kell, hogy én ebben nem vettem részt, abszurd ötlet lett volna.  A vacsora azon része telt valamivel nyugodtabban mikor ettek, ettünk.

- És mit csináltál ma Angel? - kérdezte Liam.

- Semmit. Halálra untam magam - dőltem hátra a székben.

- Ennek örülök - vigyorgott.

- Örülsz, hogy majd megölt az unalom? - förmedtem rá.

- Nem annak örülök, hogy így biztos nagyon fogod élvezni a hétvégi kis kiruccanásunkat.

- Hohóhóó csak nem huncut, romantikus hétvégét terveznek a fiatalok? - csapot le perverz mosolya kíséretében Styles.

- Mi van ez már érdekel, mi? - kötekedtem.

- Micsoda kérdés ez - tárta szét kezeit.

Gondoltam erre nem mondok semmit, hisz azzal csak adnám alá a lovat. Mikor tudatosult benne, hogy nem fogok visszavágni elégedett mosoly terült arcára.

- Bárcsak itt lenne Domino -  kezdett bele ismét Zayn.

Már mindenkinek az idegeire ment sopánkodásával, ha nem valami turpisságon törte fejét ezt a mondatot és ennek különböző változatait ismételgette.

- Bárcsak mást is tudnál mondani - morogtam az orrom alatt.

Sosem láttam még őt ilyennek és egyszerűen képtelen voltam megtalálni az okát, hogy most miért csinálja ezt. Talán fél, hogy Honor nem marad vele? Vagy bizonyítani akarja, hogy még mindig ugyanúgy szereti őt? Fogalmam sincs.

Szerencsére ezt követően hamar befejeztük a kajálást és a felmerülő újabb gondra tudtunk koncentrálni. Hogy fogunk hazajutni? Hatan voltunk és csak egy kocsi.

- Majd én gyalogolok - mondtam, hisz úgy éreztem muszáj lesz kiszellőztetnem a fejem.

- Veled tartok - pattant mellém drága bátyám.

Így a többiek is összeszedték magukat és elindultak a kocsi felé. Lassan mi is kiléptünk a kellemesen hűvös éjszakába és apró léptekkel elindultunk a ház felé.

- Miért nem meséltél az e-mailokról? - kérdezte.

- Hogy lehet Harry ennyire pletykás? Ezt nem hiszem el.

- Aggódik érted és úgy gondolta tudnom kell róla.

- Persze ő mindenről ezt gondolja valószínűleg ezért kotyogta el Zaynnek is - látszott rajta ez nem hatja meg és várja őszinte válaszom - Emlékszel arra a csajra, akivel még a nyaralás alatt a hajon "beszélgettem"?

- Ő az? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen és fogalmam sincs róla, hogy szerezte meg a címem és most küldözgeti a fenyegető, megalázó üzeneteit.

- Mikor kezdődött? - faggatózott tovább.

- Mikor megjelent az interneten az a hülyeség, hogy én meg Zayn. Akkor jött az első, utána egy darabig nyugalom volt és nagyjából másfél hete pedig rendszeresen kapom.

Látszott arcán, hogy válaszom hallatán nagyon felhúztam magát, mellkasa szédületes ütemben sülyedt és emelkedett, száját pedig egy vékony vonallá préselte. 

- Fel kell jelentenünk!

- És mégis mit mondunk? Egy örült fanatikus rám kattant? Ezt te sem gondolod, hogy el fogják hinni. Egyébként is egyszer csak abbahagyja. 

- Az előtt vagy az után minután tönkretett? Miért nem mondtad el?

- Mert nem olyan nagy ügy és látom hogy reagálsz rá.

- De egy család vagyunk ezt együtt kell megoldanunk. Mostanában nem is mesélsz nekem - nézett mélyen a szemembe.

- Sajnálom. Csak olyan sok minden van és kavarognak bennem a dolgok.

- Én mindig meghallgatlak és melletted állok. Kivéve, ha alkoholista, drogos vagy prostituált akarsz lenni, mert azt nem hagyom.

Gyér poénjával sikerült mosolyt csalni az arcomra és ismét meggyőzött arról, amit már eddig is jól tudtam. Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy ilyen bátyám van. Így elmeséltem neki mennyire félek az előttem álló időszaktól, a bulitól és hogy úgy érzem Liam más lett. Nem igazán voltam benne biztos, hogy a fiúval való kapcsolatomat pont vele akarom megbeszélni, hisz eléggé abszurd helyzet. Neki ecsetelem milyen érzéseim vannak az egyik legjobb barátja iránt. Ám rajta ez nem látszott, úgy tűnt ezt teljesen félre tudja tenni és csak simán úgy tekintett Liamre, mint a barátomra. Meglepő dolgokra képes. Természetesen beszélgetésünk végén felajánlotta, hogy majd jól megmondja a fiúnak a magáét vagy megveri. Én pedig nem lehettem biztos benne, hogy egy újabb sziporkázó poénját hallhatom vagy tényleg komolyan gondolja. Végül arra jutottam, hogy ha olyan lenne a helyzet minden gondolkodás nélkül behúzna egyet barátjának. 

Örültem, hogy végre volt alakalmunk egy kis Louis- Angie csevejre, bámulatos, hogy az az idióta bizonyos helyzetekben milyen komoly tud lenni. Kicsit megnyugodtam, csak egy kicsit, mivel Liam semmilyen konkrétumot nem árult el a hétvégi terveivel kapcsolatban. Nem attól féltem, hogy valami borzalmas meglepetésben lesz részem, inkább attól, hogy megint túlzásba esik. 

Kezdem úgy érezni, hogy a jól bevált és általam édes királylány nézésnek titulált trükköm berozsdásodott, ugyanis akármilyen szépen néztem arra a szép szál legényre csak nem volt hajlandó még csak egy inciri-finciri kis információt sem elárulni. 

- Nagyon jól tudod, hogy én ezt nem bírom - kezdtem ugrálni szobám közepén.

Komolyan mondom, hogy kikészít és ő még nevet is rajta.

- De én szeretném, ha meglepetés lenne.

- Én nem!

- Holnap elárulom - alkudozott.

- Ja persze. Megint kora délelőttől késő estig próbálni fogtok és mire hazaérsz másra sem fogsz vágyni csak, hogy hagyjalak békén és mehess aludni.

- Ki mondta, hogy este akarom elárulni? - húzott tovább.

Komolyan szerintem élvezte a műsort, amit én szenvedés címszó alatt levágtam neki. Ez volt az utolsó mondata és ezután tényleg hajthatatlan volt. Rinyálhattam, öt éves módjára hisztizhettem, próbálhattam zsarolni, mintha meg se kottyant volna neki. Hamar el is aludt, ami rólam nem lehetett elmondani, fél éjszakán át forgolódtam és extrém összeesküvés elméleteket gyártottam.

Nem volt meglepő, hogy nyúzottan keltem - meglepetésemre még Liam előtt - nem tudtam, hogy hagyjam-e még aludni vagy keltsem fel és faggassam ki.  Pár percig még néztem békésen szunyókáló arcát és arra jutottam nincs szívem felkelteni. Kikeltem mellőle és a fürdőbe mentem, lassan összeszedtem magam megfésülködtem, letusoltam, fogat mostam és miegymás. Mire visszatértém álomszuszék is ébredezni kezdett így az ölébe ugrottam.

- De fel vagy pörögve - nyomott csókot számra.

- A-a kíváncsi a megfelelő szó.

- Rendben értem a célzást - mosolygott rám ás ölébe húzott - Szóval pár nap és itt a szülinapom...

- Igen azt hiszem dereng valami - vágtam közbe.

- Szóval két napja hívott Anya tudod csak a szokásos mi újság veled és hasonlók majd miután mindent áttárgyaltunk felvetette, hogy hazamehetnék a hétvégére, hisz rég voltam otthon meg a szülinapom. Mondtam, hogy szívesen megyek, de csak akkor ha te is velem jöhetsz. Nem tiltakoztak, hisz azt mondták már úgy is kíváncsiak rád, hogy mivel csavartad el a fejem.

- Szóval a hétvégén bemutatsz a családodnak? -szűrtem le a lényeget.

- Igen, de nyugi nem fognak megenni - mondta mikor meglátta riadt ábrázatom.

Szerintem viszont ez akkor is komoly dolgot volt. Mi van, ha nem fognak kedvelni? vagy, ha úgy gondolják Liam jobbat érdemel és a lelkére akarnak majd beszélni?

xx 34. fejezet xx

xx Angie xx

KÜLÖNÖS ÉRZÉSEK KERÍTETTEK HATALMUKBA mostanában. Nem igazán tudom őket megmagyarázni, hisz olyan sokrétű. Egyrészről elképzelni sem tudtam volna, hogy a nyár ilyen felejthetetlen lesz számomra, mind pozitív mind negatív értelemben . Mintha csak egy pillanat lett volna az egész. Bár a jó dolgokkal így szokott lenni, nem?  Igaz voltak olyan pillanatok, mikor tényleg úgy éreztem megállt az idő. Megállt, hogy engem még inkább bántson, hogy még több fájdalom érjen. Nem mondom azt, hogy már tökéletesen jól vagyok csak simán jól. Már képes vagyok örülni, képes vagyok bűntudat nélkül tekinteni a jövőre és úgy érzem ez haladás.

Jelenleg félek, félek, hogy mi lesz ősztől. Hogy a kapcsolatunk Liammel vajon elég erős ahhoz, hogy kibírja a távolságot, amíg ő turnén van. Vagy túl sok minden változott és már ez sem az, mint régen? Abban biztos vagyok, hogy változott és miattam. Liam távolságtartóbb lett és úgy érzem titkai vannak előttem, talán már nem bízik bennem úgy, mint azelőtt. Én ezt megértem, de akkor is rossz belegondolni, hogy őt is elveszíthetem.

- Min gondolkodsz? - kérdezte Payne miközben karjai közé zárt.

- Hogy mi lesz ősztől - mondtam őszintén.

Pár percig szótlanul nézte a szemben lévő falat. Tudtam, hogy most magában a lehetőségeket és a megoldásokat mérlegeli.

- Megoldjuk - vont magához közelebb.

Nem valami biztató, azt hittem majd ötletelni fogunk, de csak egy megoldjukkal lerendezte.

- Milyen gyorsan elrepült a nyár - szólalt meg pár perc múlva.

- Igen talán túl gyorsan is - tűnődtem.

Így önkéntelenül is eszembe jutott, hogy már csak alig több, mint egy hét és itt lesz Liam születésnapja. Már pontosan tudom mit fogok neki venni, meg azt is hogy számít a bulira. Így megbeszéltem a fiúkkal, hogy a szülinapja előtt két nappal tartjuk a partit, hisz arra úgy sem számít. Kicsit azért viszolygok tőle, főleg a történtek fényében.

- Készülődnöm kéne, ha nem akarok elkésni a stúdióból - morogta vállamba.

- Nem venném a szívemre, ha miattam szidnának le - túrtam bele hajába.

- Neked megbocsájtanék.

Végül nagy nehezen még rávettük magunkat arra, hogy kikeljünk az ágyból. Én a földszintre siettem, hisz úgy éreztem mindjárt kilyukad a gyomrom.

- Niall, szeretsz annyira, hogy csinálsz nekem egy szendvicset? - támadtam le rögtön a szőke fiút-

- Hát, hogy a fészkes fenébe ne!

És ezzel a mozdulattal el is nyelte őt a tátongó mélység vagyis a hűtő. Felpattantam az egyik bárszékre és mosolyogva figyeltem ténykedését. Neki tényleg ez a mindene és amióta Honor is a régi nem akarja őt szigorú diétára fogni, sőt állandóan süt neki. Több, kevesebb sikerrel, de Nialler élvezi a kényeztetést. Mobilom akárcsak az elmúlt pár napban most is óraműpontossággal tíz harminckor pityegni kezdett. Egy újabb üzenet attól a kedves lánytól. Harryvel egyszerre vetődünk az ominózus készülékért és szépen elterülünk a földön. Nem kétséges ki kerekedik felül, én azért minden erőmet beleadom, hogy megkaparintsam jogos tulajdonom.  Azóta ezt csinálja, mióta egyszer mocskos mancsai közé kaparintotta telefonom és elolvasta az e-mailjeimet vagyis csak azokat, amik elől vannak és azok történetesen mind ettől a lánytól jöttek. Úgy érzem ez élete új célja az életem megkeserítése és megóvása az utálkozóktól. Örülök, hogy végre nem olyan begubózott, de normálisabb elfoglaltságot is találhatna. A napjait az irántam való aggódás és az edzőterembe járás tölti ki. 

- Már megint kezditek? - kérdezte Niall miközben elém tette elkészült művét.

- Zayn, te tetű - kapálóztam az említett karjai között.

Ahogy belépett a konyhába karjai közé kapott és visszaültetett a székre ezzel Hazzánál hagyva a telefonom.

- Miért nem mellém állsz? - nyöszörögtem.

- Hát jó - egyezett bele és a következő percben Harryt felsegítette a földről és Niall is csatlakozott hozzájuk.

Innen már sejtettem, hogy nem lesz jó vége az egésznek és igazan is volt. A három gaz fiú letepertek a földre és csikizni kezdtek. Hangosan sikongattam, de ez őket cseppet sem érdekelte.

- Oké abba lehet hagyni Angie kínzását - robbant be kedves bátyám.

Szerencsére hangja elég határozott volt hozzá, hogy a fiúk kellőképpen megijedjenek tőle engem pedig békén hagyjanak.

Délelőttöm és délutánom nagy része elég unalmasan telt, hisz a srácok egyedül hagytak, mert stúdió munkálataik voltak és a közelgő turnéra is gyakorolniuk kellett. Honor pedig hazautazott és csak a jövőhét közepén jön vissza a bulira. Meglehetősen egyedül éreztem magam, így pedig jóval több időm maradt gondolkozni. Vagyis inkább rettegni, ahogy egyre jobban körvonalazódtak a buli részletei egyre jobban aggódtam, hogy esetleg megint történni fog valami. Sőt már az is eszembe jutott, hogy azért fog történni valami, mert én ennyit gondolok rá. Épp befejeztem a telefont a cukrászdával, ahonnan majd a különleges tortát fogjuk rendelni. 

- Hello Majom - vágta ki az ajtót Zayn.

- Nem vagyok Majom te Pukkancs.

Erre levetette magát mellém és csak némán bámult rám. 

- Tudod az internetet pár héttel ezelőtt bejárta az a videó, ami a Trafalgar téren készült. Napokig nem tudtam utcára menni. Honor jogosan haragudott meg rám, még sosem láttam őt annyira összetörtnek, mint akkor. Hatalmas lelkiismeret furdalásom volt. Mikor utolértem a téren nem volt hajlandó végighallgatni, sőt még fel is pofozott. Aztán a zsonglőr paradicsomjait hozzám vágta.

- Miért mondod most ezt el? És mi köze van ennek bármihez?

- Az, hogy azokban a napokban én is függtem az internettől. Állandóan azt kémleltem mit írnak rólam, hogy tesznek nevetség tárgyává. Végül már annyira elegem lett, hogy kikapcsoltam a telefonom és a függőségem megszűnt. Honort elvittem bulizni és ugyanúgy berúgtunk, mint annak idején és most minden rendben.

- Büdös disznó vagy Zayn, hogy úgy hódítottad vissza a barátnőd, hogy eláztattad. De még mindig nem értem...

- Az vagyok, de bevált - villantott ellenállhatatlan mosolyt, majd folytatta - Te a lány e-mailjeitől függsz. Az egy fantom, érted? 

- De én láttam, találkoztam vele.

- Attól még a hatása alá kerültél és ez nem jó. Ki fogsz fordulni magadból és ezt nem engedhetjük.

- Harry egy pletykás alak - duzzogtam.

- Rendben Prücsök, de most szedd össze magad, mert a srácokkal kajálni megyünk.

Felcsörtettem a szobámba és azonnal a fürdőbe rohantam. Mivel kint tombolt a kánikula így nem akartam sok ruhadarabot magamra rángatni. Nem akartam felforrni. Miután gyorsan lezuhanyoztam magamra rángattam egy lenge barack vagy talán rózsaszín szoknyát és hozzá egy fehér topot. Még így is féltem tőle, hogy meg fogok sülni, de ennél kevesebb ruhadarabot nem mertem bevállalni. Gyorsan kifésültem a hajam és feltettem egy halvány sminket és már rohantam is vissza. Magamra kaptam még egy szandált, aminek következtében majdnem arccal előre indultam meg a lépcsőn. Szerencsére még időben korrigáltam. Zayn természetesen ezt hangos nevetéssel díjazta.

- Ha befejezted mehetnénk is. 

Erre már moderálta magát és azonnal elővette komolyabbik énjét. A kocsihoz mentünk és pár perc múlva már a hangulatos étteremnél is voltunk. Nem igazán tudom honnan jött nekik az ötlet, de örültem, hogy végre van valami program.

xx 33. fejezet xx

xx Angie xx

AZ, HOGY KÖZTÜNK RENDEZŐDTEK a dolgok vajmi keveset jelentett a puskaporos hordóban. Majdnem öt hét telt el a baleset óta és Honort csak két napja engedték ki. Zaynnel viszont még mindig úgy viselkedik, mintha valami bűnt követett volna el. Természetesen ezt a fiú egyre kevésbé bírja így alig van itthon, amikor nem tud elmenni akkor is a szobájába zárkózik. Niall is hasonlóképpen próbál védekezni, hisz Sky feltett szándéka, hogy kezelje a fiú evési zavarait aminek ő szemmel láthatóan nem örül.

Jó hír viszont, hogy már néhány dologra emlékszik, szóval nem vagyunk teljesen idegenek a számára.

Így kora délután mindenki eléggé el van punnyadva. Én Niallt próbálom kicsit jobb kedvre deríteni így egy csupa csokis tortát sütök neki. Liam és Louis videójátékoznak, Zayn a szobájában van akárcsak az ír fiú. Harry meg egyszerűen csak eltűnt. Épp a második adagot teszem a sütőbe, így most kezdetét veheti a takarítás.

- Utálok mosogatni - morogtam miközben az utolsó koszos edényt is a mosogatóvízbe tettem- NEHOGY SEGÍTSETEK! - kiáltottam  a nappaliban lévőknek.

Hatásosnak bizonyult, hiszen egy nagy puffanást követően Liam és Louis egymást lökdösve beértek a helységbe.

- Miben kell a segítség? - kérdezték kórusban.

- Nos, mivel én csináltam nektek sütit - böktem a sütő felé - így arra gondoltam segíthetnétek a mosogatásban - néztem rájuk pillarebegtetések közepette.

Pár percig tovább szuggeráltam őket annak reményében, hogy beadja a derekát. Szerencsére én győztem és mind a ketten beálltak mellém segíteni.

- Mind a kettő a miénk? - kérdezte Louis kis segéd.

- Nem Nialleré a másik, szeretném, ha jobb kedve lenne. Tudjátok mióta Honor a fejébe vette, hogy kigyógyítja nagy szerelméből elég morgós lett.

- Hát nem csodálom - húzta a száját Liam.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem rá rögtön.

- Mindegy - vágta rá azonnal.

Elég sokszor csinálja ezt mostanában. Nem feszegettem tovább a témát hisz tudtam, ha nem akar úgy sem fog róla beszélni. Ha mégis rákérdeztem volna valószínűleg dühbe gurult volna, hogy nem tudtam leszállni a dologról.  A fiúk segítségével gyorsan befejeztük a mosogatást és a pult rendbe tételét. Mire a második süti is kisült már mi is kész voltunk. 

Akcióm sikeresnek bizonyult, hisz az ír fiú arcáról le sem lehetett vakarni a vigyort és nem győzte hangsúlyozni mennyire szeret. Így pedig sikerült őt előcsalogatnom búvóhelyéről.  És mire a földszintre értünk már Zayn is hajlandó volt csatlakozni hozzánk vagyis mint később kiderült nem is a mi társaságunk vonzotta annyira.

- Miért nyaltad így ki magad? - kérdezte Niall mikor az utolsó szelet süteményt is a szájába tömte.

- Találkozom valakivel.

- Egy lány? - kérdezte Harry kaján vigyorral az arcán miközben ülő helyzetbe tornázta magát.

- Igen, Perrie Edwards.

Erre már a másik két fiú is érdeklődve figyelte a már zavarban toporgó fiút.

- Talán nem vagyok így jó? - nézett végig magán.

Rögtön ez után pedig engem kezdett el fixírozni, ebből gyorsan leszűrtem, hogy valószínűleg tőlem várja a választ. Először nem igazán értettem, majd végignéztem az egybegyűlteken és szomorúan vettem tudomásul, hogy rajtam kívül csak hím neműek tartózkodnak a helységben.

- Igazán jól nézel ki Malik - mondtam ki az epekedve várt mondatot.

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját és nyakamba borult.

- Köszönöm, szeretlek - hálálkodott.

Ismét a topon a Tomlinson lányok @Angie_LittleTommo
nem figyeltél @HonorST.

Közben Honor jelent meg a lépcső tetején, mire a fiú amilyen hamar csak tudta összeszedte magát és elrobogott.

- Unatkozom - vágódott le közénk - Csináljunk valamit - kezdett heves ugrándozásba.

Jól ismertem már ezt az oldalát és pontosan tudtam, hogy most azt várja mi találjunk ki neki valami programot. Niall gyorsan a szobájába menekült, Haz pedig közölte velünk elmegy a konditerembe. 

- Mi lenne ha elmennénk sétálni? - kérdezte Liam reménykedve.

- Kezdetnek nem rossz - rántott vállat és máris ment készülődni.

- Te kis okos - nyomtam puszit arcára és én is a szobámba mentem.

Nem akartam sok időt vesztegetni csak megigazítottam a sminkem és lecseréltem a mackónadrágom. Épp a hajamat fésültem ki mikor a fényképező jellegzetes kattanását hallottam.

- HONOOOOR - kiáltottam.

- Így jártál - trillázta. 

Dühösen trappoltam utána, ám azt nem tudtam megakadályozni, hogy felkerüljön az internetre ezt pedig a telefonom is jelezte. Igaz nem sok mindent tudott a mostani pletykákból én azért mégis féltem felmenni arra a bizonyos oldalra. Liam már az előszobában várt ránk, mutatóujján kocsikulcsát pörgetve. Nem látszott türelmetlennek, erről árulkodott mosolya is. Végül szépen libasorban elindultunk a garázsba. Telefonom ismét jelzett, ám ezúttal e-amilem érkezett.

Remélem emlékszel rám és arra, amit ígértem a hajón. Amint látom nem tartottad be a szavad, így most rajtam a sor. Nagyon meg fogod bánni, hogy megbántottad az én Édesemet!
xx

Vettem pár mély levegőt és megpróbáltam nyugodtam kezelni a dolgokat, ahogy Eleanor tanácsolta. Hisz mégis mit tehetne? Csak egy túlzottan nagy képzelőerővel megáldott rajongó. Visszacsúsztattam a zsebembe a telefonom és bepattantam a kocsiba.

- Minden rendbe? - pillantott rám Payne.

- Persze csak egy eltévedt üzenet.

Nem tudom, hogy elhitte-e vagy csak látta rajtam én sem igazán tudom mi is történt. Végül elindultunk. Egyébként nem nagyon értettem miért kocsival megyünk sétálni, hisz akkor tulajdonképpen ez nem is séta. Míg ezen gondolkodtam le is parkoltunk a Trafalgar téren nem is egy eldugottabb pontján. Miközben kiszálltam a kocsiból pont a Nelson emlékoszloppal kerültem egy vonalba. Lassan körbesétáltunk a turistáktól nyüzsgő téren, miközben én állandóan attól féltem felismernek és le fognak rohamozni minket.

- Ne aggódj - súgtam fülembe Liam miközben én még jobban az arcomba húztam a csuklyát.

Skyt ilyen gondok szemmel láthatólag nem zavarták, hizs úgy ugrándozott előttünk akár egy bakkecske.

- Kezd a régi lenni - mondta a fiú miközben fejével ez előttünk vígan bolondozó lány felé bökött.

- Legalább valaki. 

Ezután ráfordultunk a Charing Cross-ra és a lánynak pár lépés megtétele után földbe gyökerezett a lába. Tekintetünkkel az okot kerestük és hamar rá is akadtunk. Nem messze tőlünk az út túloldalán egy kis, kiülős étteremben Zayn és Perrie beszélgettek. Látszólag elég jól elvoltak, élvezték egymás társaságát. Azt hittem Honor ki fog akadni és ismét a fiúnak esik, miszerint ő zaklatja őt. Ehelyett a lány szemébe könnyek gyűltek és minden erejével azon volt, hogy megakadályozza azok előbukkanását.

- Miért csinálja ezt velem? - fordult felém.

- Te emlékszel? - kérdezte elhűlten Liam.

- Miért ne emlékeznék? - cikázott köztünk a tekintete.

- Mert az utóbbi hat vagy hét hétben senkire és semmire nem emlékeztél. Csak Niallre és azt hitted, hogy vele jártál, miközben Zaynt minden csapnivaló gazembernek elhordtad és állandóan belé kötöttél - világosítottam fel. 

- De miért nem emlékeztem?

Nyeltem egy nagyot, hogy a gombóc eltűnjön a torkomból, de nem sokat segített. Liam érezte, hogy nem leszek képes beszélni erről így átvette a szót.

- Angel meglepetés bulijára akartatok elintézni valamit miközben Phoebe-vel együtt karamboloztatok. Neked amnéziád volt, Phebs pedig... szóval ő meghalt.

- És.. és Zayn miattam lett ilyen? - fordult ismét a fiú felé.

- Igen, szörnyű dolgokat vágtál a helyéhez, amivel belegyalogoltál. Nem tudott aludni és csak gyűlt benne a feszültség....

Nem tudtam végigmondani, mert hangos zokogásba tört ki. Mindenkit félre lökve elrohant egyenesen vissza a térre. A hangzavarra természetesen mindenki felénk kapta a fejét, többek között Zayn is. Kérdőn fürkészte párosunkat miközben választ várt. Liam előkapta telefonját és gyorsan lepötyögött egyetlen szót 'Emlékszik', majd ismét a fiú arcát fürkésztük. Miután tudatosult benne az üzenet, minden és mindenkit maga mögött hagyva eszeveszett rohanásba kezdett.

xx 32. fejezet xx

xx Angie xx

ŐSZINTÉN NEVETNI AZ EGYIK legjobb dolog a világon, főleg ilyen sok szörnyűség után. Ám ez a mosoly azonnal lehervadt az arcomról mikor hazaértem, Olyan komor volt a hangulat akár egy kriptában. Ráadásul, amint beléptünk az ajtón Liam felpattant, felkapta kocsikulcsait és minden szó nélkül elrohant. Látszott rajta mennyire dühös, de ötletem sem volt vajon mi lehet az oka.
- Belé meg mi ütött? - bökött fejével az ajtó felé Bradford Badboi
- Akkor ti még nem láttátok, hogy mi kering a neten - mondta Niall.
Nem igazán voltunk előrébb a válasszal, hisz a szőkeségnek igaza volt. Az utóbbi pár órában az internet közelébe se mentünk. Mind a ketten azonnal előkaptuk a telefonunkat és keresgélni is kezdtünk.

A valódi gyengéd szálak...

Nem olyan rég igazán érdekes képeket kapott szerkesztőségünk. Hogy miért is gondoljuk így? Hát úgy gondolom a tény, hogy a képen a One Direction egyik tagja szerepel már sokaknak elég ahhoz, hogy egy kisebb fajta szívrohamot kapjanak. És mi az ami igazán feltüzeli a rajongókat? Egy lány, természetesen. Nos és, ha ez a hölgyemény az egyik bandatag húga? Úgy bizony Angela Tomlinsonról van szó. Itt jön a csavar a dologba, ugyanis a fiú, akivel az ifjú hölgyet lekapták nem a barátja Liam Payne. Nem bizony, hanem Zayn Malik. 

Régebbi információink szerint a bradfordi fiú a Tomlinson testvérek egyik közeli rokonával került igencsak intim kapcsolatba. Az utóbbi hetekben azonban a lánynak se híre se hamva, mintha a föld nyelte volna el. Talán eddig tartott a románc? 

Liam Payne pedig a napokban elég nyúzottnak tűnik, úgy néz ki rájöttünk az okára. Szép barátnője lecserélte őt. Pedig igazán szép párnak tűntek és mind olyan biztosak voltunk ebbe a kapcsolta. A közös nyaralásuk alatt még olyan boldogok voltak, de úgy tűnik zátonyra futott a kapcsolatuk.

De térjünk vissza új párocskánkra Angie és Zayn. Boldogan nevetgéltek és a lány még a tetoválószalonba is elkísérte a fiút. Vajon mind a ketten varrattak magukra valamit? Esetleg közös elhatározás, hogy ezzel is kapcsolatukat erősítsék? Rengeteg kérdés és válasz sehol....

A további fejleményekről majd beszámolunk.

Mikor sikerült végigolvasnom a cikket csak üres tekintettel meredtem a mellettem álló fiúra.

- És Liam azt hiszi, hogy.... ? - mutogattam az ajtó felé.

- Nem tudja mit higgyen. Teljesen elbizonytalanodott - mondta Louis.

- Ezt nem hiszem el - rogytam le az egyik székre.

Zayn még mindig szótlanul meredt mobilja képernyőjére, majd hirtelen felindulásból a földhöz vágta. Idegesen hajába túrt, majd ránk emelte kétségbeesett tekintetét.

- Én nem vagyok ilyen. Sosem tenném ezt egyetlen lánnyal sem.

Látszott, hogy ez az egész őt is ugyanannyira kikészítette, mint engem. Akármennyire is győzködtek minket a többiek, hogy nem hisznek el egy szót sem abból amit olvastak ettől mi még nem éreztük jobban magunkat. Én főleg azért, mert Liam felkapta a vizet és még csak esélyt sem adott rá, hogy esetleg megmagyarázzam ezt a képtelen helyzetet. Lehet, hogy elhiszi? - fordult meg a fejemben az ötlet.  Hiszen ismer... akkor tudja, hogy ilyet sosem tennék, nem?

A lelkiismeret furdalás és egyéb kissé aberrált gondolataim nem hagytak aludni. A dologra csak még inkább rásegített, hogy Liam visszaköltözött a szobájába és egyedül maradtam. Már éjfél is elmúlt, de a fiú sehol. Kezdek egyre jobban aggódni érte, sőt már rongyosra rágtam a számat miatt. Ezzel most nem hibáztatni akarom vagy valami, mert megértem, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, de azért szólhatna, hogy legalább él.  Nem is tudom hányadszorra megyek a konyhába. Tulajdonképpen teljesen felesleges lenn visszavánszorognom a szobámig, hisz pár perc múlva ismét rám törne az érzés. A hiány. Liam hiánya. Komótos léptekkel körbejártam a konyhát és miután megállapítottam, hogy semmi sem változott negyed óra alatt átmentem a nappaliba. Mivel tisztában voltam vele, hogy addig úgy sem fogok tudni elaludni míg haza nem ér bekapcsoltam a tévét. Ilyenkor természetesen már semmilyen nézhető műsor nem volt. Így választhattam a pornó és a horror film között. Tehát bele is kezdtem egy nem éppen szimpatikus horror filmbe.  Az ölemben lévő párnát úgy öleltem magamhoz, mintha az életem függött volna tőle, de ez sem bizonyult elégnek. A film így is túl félelmetes volt, legalábbis az én mércém szerint. Ha nem aludtak volna a többiek biztosan végig sikoltoztam volna. Nagyon remélem, hogy hamar véget ér a film, mert már nem bírom sokáig. 

Ekkor a bejárati ajtó zárja kattant, túl sötét volt hogy lássak bármint is, hisz csak a televízió világította be a helységet. Az agyam mélyén tudtam - vagyis inkább reméltem- , hogy Liam az, de mivel nem válaszolt nem lehettem biztos benne. Éktelen sikítás, majd ismét meghal egy ember én pedig a földre pottyantam.

- Angie jól vagy? - segít fel azonnal Liam.

- Igen, csak kicsit sok ez a film.

- Miért nem alszol? - kérdezte miközben kinyomta a műsort.

- Rád vártam, szerettem volna veled beszélni.

- Rendben menjünk a szobámba. Nem szeretném, ha a végén mindenki felkelne.

Némán bólintottam és követtem őt az emelet felé. Szobája ajtaját kitárta előttem és udvariasan előre engedett.  Miután ő is belépett becsukta maga mögött az ajtót és azonnal a szekrényéhez lépett. Én addig az ágyhoz sétáltam és leültem a szélére.

- Nagy gond lenne, ha előtte letusolnék - pillantott felém.

- Nem, menj csak nyugodtan.

- Ígérem sietek - mosolygott rám, majd be is zárkózott a fürdőjébe.

Én csak elterültem az ágyon és élveztem a nyugalmat. Itt végre úgy éreztem nem kell aggódnom semmi miatt, minden rendben van. Fura. Talán azért, mert Liam szobájába vagyok?  Hisz annyira látszik az egész helységen, hogy az övé. Lábamat lóbálva meredtem a semmibe.

- Angie. Angie. Ébredj! - rázogatott.

Beletelt pár percbe míg felfogtam hol is vagyok és mi történt.

- Oh... sajnálom - töröltem meg az arcom és tornáztam magam ülő helyzetbe. 

Ő csak mosolyogva figyelte vergődésem, majd mikor sikerült a művelet rendezte vonásait és arcomat pásztázta.  Nekem pedig ez idő alatt volt alkalmam őt szemügyre venni. Szokásához híven csak egy boxert viselt és mikor észrevette, hogy őt figyelem mosolya csak még hatalmasabb lett. Tudtam, hogy arra vár én szólaljak meg, hisz én kértem, hogy beszéljünk. Így vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.

- Tudom, hogy az utóbbi időben nem úgy viselkedtem veled, ahogy megérdemelted volna. Szinte nem mondtam semmit és ennek tetejébe még jött ez a cikk is. Nem így kellett volna kezelnem ezt a helyzetet, de számomra ez tűnt egyszerűnek, hisz akárkire néztem az miattam szenvedett. Zayn elbizonytalanodott és állandóan tetováltatni jár. Honor alig emlékszik valamire és ez őt is és Niallt is kiidegeli, Harry magába forduló és zárkózott lett. Te pedig csalódtál bennem - fejeztem be. 

- Látszott rajtad mennyire megviselt és én csak segíteni szerettem volna... te pedig kizártál.

- Sajnálom! Egyszerűen csak képtelen voltam beszélni róla, mert akkor olyan volt, mintha újra átéltem volna az egészet. 

- Hagyd, hogy segítsek - kúszott közelebb hozzám. 

- És az amit írtak?

- Mostmár nem érdekel. Nem mondom azt, hogy amikor először láttam nem voltam dühös, hisz akkor hazudnék. Nagyon zavart és még most is, hogy  hirtelen ilyen közel kerültetek egymáshoz Zaynnel. Úgy érzem, hogy elvehet tőlem - vallotta be.

- Nincs okod rá, hogy ilyeneket gondolj. Számomra Zayn olyan, mintha a bátyám lenne és erre az utóbbi napok csak ráerősítettek. 

Örülök, hogy végre átbeszéltük  ezeket a dolgokat, nem akartam őt elveszíteni. Szükségem volt rá. Liam is pár percig gondolkodott, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kezei a combomra csúsztak és a következő pillanatban már az ölébe is találtam magam. Számból egy halknak egyáltalán nem mondható kacaj csúszott ki tette miatt.

- Angel mások alszanak. Tessék csendben maradni! - dorgált le.

- Bocsánat - tapasztottam számra kezem.

- Úgy tűnik ez nem igazán megy a Kisasszonynak. Na majd én segítek - ajánlkozott azonnal. 

- Mégis hogy gondolja a fiatalember? - szálltam be a játékba.

Közelebb húzott magához, majd a következő percben már szenvedélyes csókban forrtunk össze.

xx 31. fejezet xx

xx Angie xx

TUDTAM, HOGY A SZERTARTÁSON nem vehetek részt. Zayn és Harry mégis megígérték, hogy lesz alkalmam elbúcsúzni barátnőmtől.  Fogalmam se volt ezt mégis hogy fogják véghez vinni de bíztam bennük. Niall természetesen délelőttjét ismét a kórházban kezdte azt is mondta, hogy holnap már kiengedik Honort és hazajöhet. Ennek valamelyest örültünk, de a mai nap mégsem erről szólt. Sokkal inkább a búcsúról. Nem igazán találtam a helyem, bár ebben semmi meglepő nem volt, hisz már napok óta ez a helyzet. Csak feküdtem a televízió előtt és próbáltam valami nézhető műsort keresni.

- Angie késő délután az enyém vagy - huppant le mellém Malik.

- Mégis miért? - értetlenkedtem.

- Szükségem van a támogatásodra.

Ez nekem még mindig nem jelentett semmit, így ugyanolyan zavarodottan néztem rá.

- Újabb tetoválást akar és azt szeretné, ha elkísérnéd.

- Szívesen elmegyek veled - mosolyogtam rá.

Kis párbeszédünk végére Liam is leslatyogott a lépcsőn, álmos arcát törölgetve megindult a konyha felé. Félúton elmormogott egy "Jó reggelt" - et, puszit nyomott a fejemre és tovább sétált. Volt valami nem megszokott a viselkedésében, ami arra ösztönzött, hogy utána menjek. Lassan kibontakoztam a duó közül és a konyhába mentem. Liam reggeli kávéja elkészítésén fáradozott így fel sem tűnt neki, hogy bejöttem.

- Minden rendben? - kérdeztem mikor helyet foglaltam vele szembe.

Lassan belekortyolt forró italába és arcomat tanulmányozta.

- Igen, csak Zayn lerúgott az ágyról - morogta.

- Ennyi? - puhatolóztam tovább.

Valahogy úgy éreztem valamit elhallgat előlem és egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne jöjjek rá vajon mi lehet az.

- Csak fáradt vagyok - fújta ki a levegőt - Meg zavar, hogy Zayn mindig nálunk köt ki.

- Sajnálom, csak ő tudja min megyek keresztül.

- Én is tudnám, ha elmondanád - válaszolt csípősen.

Hátrahőköltem válaszától, hisz ő a mindig nyugodt és kiegyensúlyozott srác csak így felkapta a vizet. Tudtam, hogy igaza van, de nem akartam az érzéseimről beszélni, hisz nagyon fájt. Zaynnek pedig nem kellett semmit sem mondanom, ő csak érezte. Láttam arcán, hogy az elmúlt két hétben mennyire megbántottam azzal, hogy kizártam.

- Nem akartalak megbántani, csak olyan nehéz ez nekem - nyeltem egy nagyot.

Felpattantam és meg sem várva válaszát az emeletre rohantam. Minden kopogás nélkül Louis szobájába rontottam és ágyúgolyóként landoltam az ágyon.

- Angie mi a baj? - kérdezte kissé kómás hangon.

- Mindenkit csak bántok - mondtam miközben közelebb kúsztam hozzá.

Szánalmas, hogy mostanában mennyit sírok. Csak magammal vagyok elfoglalva és az sem érdekel, ha másoknak fájdalmat okozok. Szörnyű ember vagyok.

- Hé ez... - de nem hagytam, hogy befejezze.

- Kérlek csak azt ne mond, hogy nincs így, mert te is tudod, hogy másra csak figyeltem csak a saját nyomorúságomra és senki más nem érdekelt. Azt sem tudom mi van veled vagy, hogy Niall hogy érzi magát? És a legfontosabb megbántottam Liamet és most teljesen jogosan dühös rám.

- Minden rendbe fog jönni.

- Ez is milyen hülye mondat. Nem lehetsz biztos benne, lehet, hogy innentől ilyen hisztis picsa leszek, aki mindenkit elüldöz a közeléből.

- Én akkor is szeretni foglak - ölelt szorosabban magához- Gyere nézzünk mesét.

Louis képes volt minden aggodalmamat elűzni, bár volt már tapasztalata a hasonló helyzetekkel. Tudta, hogy az igazán kényes helyzeteket csak egy vidám mesével tudja elfeledtetni. Már másodszor kezdtünk neki a Shreknek, mikor Harry és Zayn rontott be.

- Prücsök itt az idő.

Vettem egy nagy levegőt kikecmeregtem az ágyból és követtem a két jómadarat le a földszintre, majd onnan a garázsba. Liam a nappaliban ült és olvasott valami újságot próbált úgy csinálni, mint aki tudomást sem vesz rólunk és valljuk be elég jól sikerült neki. Nagyon fájt távolságtartó viselkedése, még akkor is, ha tudtam teljesen jogos. A kocsi hátsó ülésére pattanva, becsaptam magam mögött az ajtót és vártam, hogy indítsanak. Nem érdekeltek nyugtató szavaik, hisz nem jutottak el tudatomig.

- Kérlek mosolyogj - nézett a visszapillantóba Zayn.

Ő maga is tudta micsoda bugyuta és már-már kivitelezhetetlen kérés ez. Pár perc kocsikázás után meg is érkeztünk a temetőbe, már egy parkoló autó sem volt ott rajtunk kívül, aminek igazán örültem. Egy fáradt levegővétel után a srácok közé álltam és követtem őket a kitaposott kis ösvényen. Még oda sem értünk a sírhoz én már egész testemben remegtem és ha a két fiú nem tartott volna biztos vagyok benne, hogy ott helyben összeesem. Nem kellett sokat keresgélnünk, hisz csak alig néhány friss sír volt a temetőben. A megfelelőhöz érve a friss föld tetejére tettük az egy- egy szál virágot, amit Phoebe-nek hoztunk. A fiúknak a búcsú látszólag nagyon könnyen ment, igazán összeszedettnek tűntek. Pontosan tudták mit akarnak mondani, míg az én gondolataim csak kavarogtak a fejemben. Annyi mindent akartam mondani és féltem valamit kihagyok.  Miután a fiúk elmondtak minden számukra fontosat kicsit arrébb vonultak, hogy kettesben maradhassunk.

- Szia Phebs, nem is igazán tudom mivel kéne kezdenem, hisz annyi mondanivalóm van. De úgy gondolom az első és legfontosabb, amit el szeretnék mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy ez lett a vége és sajnálom, hogy miattam ez történt. El sem tudod képzelni mennyit jelentettél nekem, még belegondolni is fura, hogy nem lesz kivel megbeszélnem azt a sok apró-cseprő dolgot, amiről te mind tudtál és türelmesen végighallgattál. Kicsit elveszettnek is érzem magam nélküled. Meglepő két év alatt hova jutott a kapcsolatuk, barátságunk. Egy egyszerű levelezésből elválaszthatatlan barátokká váltunk. Eddig. Mi lesz velem ezután? Minden nap ezt az űrt fogom érzeni, ilyen bűntudattal. El sem tudod képzelni milyen nyomorultul érzem magam. Mindig azt érzem, hogy ha én nem lennék ez nem történt volna meg, ha nem akartál volna nekem meglepetést szerezni még mindig itt lennél velem.  Tudom, hogy most kupán vágnál a hülye gondolataim miatt, de én tényleg ezt érzem. Szörnyű ember és szörnyű barát vagyok. Honor is miattam került ilyen állapotba, Liam haragszik rám, teljesen jogosan és lassan mindenkit elvesztek, aki valaha is fontos volt nekem. Kezdődött a bátyámmal, akit még most sem kaptam vissza teljesen, aztán ott voltak a szüleim, majd te és Honor most pedig Liam. Egyszerűen minden kicsúszik a kezem közül.

Egyre rendezetlenebbül vettem a levegőt ennek hatására további mondandóm nagy részét el is felejtettem.

- Még annyi, de annyi mindent akarnék mondani, de már magam sem tudom hol tartottam. Viszont még mielőtt elfelejtem ezt el kell mondanom: "A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog....valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok te pedig te. Akármit is jelentünk egymásnak, egymás életében ez mit sem változott. Nevezz csak a megszokott nevemen beszélj hozzám ugyanazon a könnyed hangon, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap, mint nap, ahogy annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot mikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, amilyen volt, nem szakad meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj." Érted? Akkor most is itt vagy, itt vagy a közelemben és nem fogsz elhagyni, igaz? Mindig a legjobb barátnőm leszel, pont ahogy én is neked, igaz?

Ettől az egésztől csak még rosszabbul éreztem magam, hisz akárhogy győzködtem akár magam, akár a körülöttem lévőket akkor sem tudtam elhitetni magammal, hogy itt van, hogy most is itt van velem. Kezeimet számra tapasztottam, hogy ezzel tompítsam hisztérikus zokogásom, aminek következtében a sáros földre rogytam. Képtelen lettem volna megmozdulni, képtelen lettem volna akár egy centivel is arrébb csúszni. Próbáltam visszanyerni az uralmam a testem fölött, de minden ténykedésem hiábavaló volt. 
- Minden rendben. Gyere Angie - kapott karjai közé valószínűleg Harry, mert Zayn előre rohant, hogy beindítsa az autót.
Pár perccel később mi is utolértük őt és már autóba is pattantunk. Nem szóltak hozzám, vagyis én úgy érzékeltem nem szóltak hozzám, de mint ez később kiderült nincs így Harryt kitettük a villánál mi pedig Zaynnel továbbhajtottunk. Ez idő alatt sikerült valamennyire lenyugodnom és rendbe szednem magam. A város szíve felé menet még így is érzetem a fiú kutató pillantásait magamon. 
- Jól vagyok Zayn- hazudtam.
- Hiszem, ha látom - vágta rá azonnal. 
Nem tudtam volna vitatkozni ezzel, hisz makacs. Végül az autó motorja leállt, ezt követően ki is szálltunk a kocsiból és amilyen gyorsan csak lehetett a szalonba rohantunk.  Itt régi ismerősként üdvözülték a fiút és a részleteket beszélték meg újonnan készülő mintájához miközben én a falra kitett műveket csodáltam. Szerintem én erre sosem lennék képes, félek tőle. Miközben ezen tűnődtem Malik is befejezte a kis diskurzust és mellém sétált.
- Honnan jött hirtelen ez a nagy tetováltatnék minden szabad bőrfelületemre mánia? - kérdeztem.
Nem akartam őt se megbántani se vádaskodni egyszerűen érdekelt. Testét eddig is díszítette néhány szép munka, de az utóbbi időben nagyon rákapcsolt.
- Érezni akarom, hogy élek és mikor a tű a bőrödhöz ér végigfut rajtad egy érzés, hogy igen erre volt szükségem. Tudod a tetoválás kicsit olyan, mint a drog. Nehéz elkezdeni, abbahagyni pedig szinte lehetetlen. És ez az érzés okozza azt, hogy egyre többet és többet akarsz.
Látszott arcán, hogy ez nem egy olyan hirtelen felindulás, komolyan gondolja. Következő percben arra eszméltem fel, hogy karon ragad és a szalon vége felé kezd el húzni. Kicsit, oké nagyon megijedtem és ez valószínűleg az arcomra is kiülhetett.
- Nyugi csak azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem neked fogják csinálni - mosolygott rám, majd ledobta magáról a felsőjét és a székbe feküdt. 
Mikor meghallottam azt a jellegzetes hangot annyira kirázott a hideg, hogy rögvest Zayn keze után kaptam, aki csak jót mosolygott az egészen. Talán még piszkálni is fog emiatt ezt pedig nem engedhetem meg. Megpróbáltam kihúzni a kezem, de ő erősen tartotta.
- Ha elengeded félni fogok - válaszolta.
Innen már tudtam, hogy meg sem fordult a fejében, hogy ezt később felhasználja ellenem. 
- Kérlek Angie csak egy mosolyt! Tudod, mint régen - kérlelt Zayn miközben épp az autó felé haladtunk.
 Azt mondta köteles vagyok elmenni vele fagylaltot enni miután elkészült a tetoválása, mert nála ez már amolyan hagyomány. Nem értettem ettől neki miért lesz jobb, de ha tényleg ezt szokta csinálni én nem akadályozom meg benne.  Hülye pofákat vágott miközben mindent összekent csokifagyival.
- Mint egy nagyra nőtt óvodás - kacagtam.
- Nah... végre - törölte le arcát - Alig vártam, hogy újra nevetni halljalak téged.

xx 30. fejezet xx

xx Angie xx

MOST IS FÜLIG PIRULOK, ha eszembe jutnak a ma hajnali események. Tökéletes csak ezt tudom mondani. Szeretnék még aludni egy kicsit, de az ablakon beszűrődő fény bántja a szemem. Másik oldalamra fordulok és közelebb bújok Liamhez.

- Angel - simított végig csupasz oldalamon.

Én csak a fejemet ráztam, szerettem volna még aludni egy kicsit.

- Azt sem tudod mit akarok mondani - vágott vissza vidáman.

Tudtam, hogy igaza van így kicsit eltávolodtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Nos, így már jobb. Egyébként csak azt akartam mondai, hogy szeretlek - húzta ellenállhatatlan mosolyra a száját.

_ Én is téged - viszonoztam válaszát.

Majd ismét közelebb bújtam hozzá és élvezem a nyugalmat. A tegnapi emlékképek ismét előtörtek én pedig nem tudtam mit kezdeni velük. Fejemet próbáltam még inkább takarni.

- Azt hiszen tudom mi jutott eszedbe Angyalom.

Beletúrtam selymes hajába és közelebb húztam egy reggeli csókra, amit készségesen teljesített is. Majd pár percig még pihentünk egymás karjaimban és élveztük a nyugalmat.

- Megyek keresek valami reggelit - csókolt fülem mögé, amitől kirázott a hideg.

Erre elégedetten felnevetett, majd beleugrott egy boxerbe és magamra hagyott. Nyújtóztam egy nagyot és mikor már biztos voltam benne, hogy képtelen lennék tovább pihenni, hirtelen mozdulattal felültem. Lassan körbenéztem, hisz mikor megérkeztünk nem igazán volt időm szemügyre venni a szobát, túlságosan el voltam foglalva. Meglepő egyszerűség, barnás árnyalatú bútorok, kicsit emlékeztet Louis lakására, már ami a használati tárgyakat illeti. Bár lehet, hogy csak nem jár ide gyakran.  Miután alaposan szemügyre vettem a szoba minden egyes négyzetcentiméterét. úgy gondoltam ideje felfedező útra indulnom.  Óvatosan kicsusszantam a meleg takaró alól és gyorsan magamra kaptam Liam ingét, mert így túlzottan is alul öltözöttnek éreztem magam. A folyosóra érve már be is gomboltam a a legutolsó gombot is. És miután pár percig tanakodtam merre is induljak végül a jobb forduló mellett döntöttem. A padló halkan nyikordult lépteim súlya alatt, miközben én minden egyes szobába belestem. A stílus hasonló volt, talán az elrendezés volt egy kicsit másabb.

- Hahó - suttogta fülembe Liam miközben mögém lépett.

- Igazán szép lakásod van.

- Akkor esetleg a konyhát is megnézhetnéd.

Lomhán bólintottam és belé karolva leindultunk a földszintre, a lépcső alján egy gyors bal fordulóval már ott is voltunk.  Meglepett a pulton elhelyezett két tele rakott tányért.

- Miket meg nem tudok rólad - adtam hangot csodálkozásomnak.

- Egy igazán rejtélyes alak vagyok - mosolyodott el, miközben leült velem szembe.

Komolyan nem gondoltam volna, hogy ő ilyet is tud, de amint azt a jelen helyzet is mutatja tartogat még egy-két meglepetést.  Csendben elfogyasztottuk a reggelinket, majd ebbe a tökéletes nyugalomba szépen belerondított a telefonja. Csak mormogott valamit az orra alatt és felvette a készüléket. Pár perc feszült hallgatás után felpattant és átvonult a másik szobába. Én addig gondoltam hasznossá teszem magam és kicsit rendet rakok. A beszélgetés elég sokáig elhúzódott, mert már el is mosogattam mire a fiú visszaért.

- Ideje visszamennünk a fiúkhoz - szólalt meg hirtelen. 

Mikor megláttam búskomor ábrázatát azonnal tudtam, hogy megint történt valami.

- Honor? - kérdeztem.

Ő csak a fejét rázta és közelebb lépett hozzám. 

- Louis-val beszéltem és Phoebe-ről lenne szó. A temetése két nap múlva lesz.

- Ott kell lennünk.

- Épp ez az, a családja és a szülei nem akarják.

- MI? - sipákoltam - Nem, nem ezt nem tehetik - estem pánikba. 

xx Harry xx

Mikor meghallottam a képtelenséget, amit Messerék kitaláltak teljesen elhűltem. Egyszűren felfoghatatlan számomra, hogy kitiltanak minket. Rendben haragszanak meg gyászolnak és tudjam is én még mi, de ezt a szegény lányt büntessék. Ettől nem fog senki feltámadni, senkinek nem lesz jobb.

- Liam azt mondta beszél Angie-vel és elindulnak - jött vissza Tommo.

- Nagyon ki fog akadni - hüppögtem.

Természetesen mindenki hallotta kijelentésem és arra vártak, hogy kifejtsem.

- Még mikor ti nyaralni voltatok akkor mesélte ezt Phoebe. A húgod szörnyen maga alatt volt, mikor csak úgy minden magyarázat nélkül megharagudtál rá. Hetekig tartott neki míg arra rá tudta venni, hogy legalább a házat hagyja el. Csak azt szajkózta, hogy mindent elrontott, hogy az ő hibája, hogy megharagudtál rá. Phebsnek majdnem két hónapjába telt míg valamennyire össze tudta kaparni. Ő tartotta benne a lelket, hogy minden rendbe jön és ti ki fogtok békülni. Ha ő nincs vele biztos depressziós lett volna - fejeztem be a mesélést.

- Szörnyű alak vagyok - morogta tenyere rejtekébe Louis.

- HAGYD ABBA! ETTŐL NEM LESZ JOBB SENKINEK - förmedt rá Niall és ezen mind meglepődtünk.

Mind meglepődtünk, hisz nem számítottunk pont tőle ilyen reakcióra. Őt is megviselték az utóbbi napok és már nem bírja tovább magában tartani a dolgokat.

- A segítségünkre lesz szüksége, nem arra, hogy feleslegesen magadat hibáztasd.

Mintha ez valamelyest használt volna az idősebb Tomlinson összeszedte magát és rendezte vonásait.  Még épp időben, mert a következő percben kis szerelmes párunk rontott be az ajtón és azon csodálkoztam, hogy Angie eddig nem lett rosszul.

- Harry.. - nyökögte.

Pontosan tudtam miért az én nevemet mondta. Pár napja szóba került a temetés, Angie azt mondta nem biztos, hogy képes végigcsinálni. Nem érezte úgy, hogy erre fel van készülve. Azt mondtam, hogy erre soha nem lesz kész, ugyanúgy, ahogy más sem, de el kell mennie. Nem fogja tudni lezárni, nem fog tudni gyászolni és túllépni a dolgon, ha nem megy el. Hosszas győzködés és nem kevés érzelmi zsarolás után nyertem. Azt mondta ott lesz pont mellettem. Ekkor közöltem vele, hogy nem hinném, hogy engem szívesen látnának ott. Így ezután rajta volt a sor, hogy megzsaroljon engem és közölte, hogy márpedig nekem ott kell lennem. Hisz köztem és a barátnője között volt valami és tartozom neki ennyivel. Az ajtó hangos csapódása rángatott vissza a valóságba. Nem kellett sokáig gondolkoznom mire rájöttem magamtól is vajon ki vonult el és ki jön vissza fél percen belül, hogy nem tud bejutni a szobájába. A következő percben meg is jelent összetört barátunk és lerogyott a kanapéra.

- Talán minket Harryvel beengedne - gondolkodott hangosan Zayn.

Látszott rajtuk nem igazán értik nekünk miért sikerülhetne, de nem ellenkeztek. Lassan felálltunk és Zaynnel az oldalamon elindultam az emelet felé, megálltunk Angie szobája előtt és kopogtunk.

- Ang, engedj be. Mi vagyunk azok - kértük közösen.

Nem igazán tudtuk, hogy ez elég meggyőző lesz-e, ám pár perccel később kattant a zár és kinyílt az ajtó. Nem invitált be mindkét csupán visszafeküdt az ágyba és magára húzta a takarót. Nekünk sem kellett több rögtön bementünk és körülültük őt.

- Hé ne csináld ezt - próbáltam lehúzni róla a takarót. 

- Hagyatok békén.

- Akkor minek engedtél be? - kekeckedett Zayn is.

Ennek hatására lehúztuk róla a takarót és kettőnk közé fogtuk.

- Semmi baj  együtt megoldjuk - öleltük szorosan magunkhoz.

- Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Az egyik pillanatban minden szép és jó aztán meg a szörnyű és fájdalmas - suttogta.

- Mi itt leszünk veled és segíteni fogunk - mondta Zayn.

xx Angie xx

Ma van a temetés napja és ha lehet még rosszabbul érzem magam, mint az utóbbi időkben bármikor. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy Messerék ennél gonoszabbul nem is büntethetnének.  Erre úgy érzem még sincs szükségem, mert eléggé rosszul érzem magam így is. Nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe, hogy az én hibám, ha nem akartak volna nekem meglepetés bulit szervezni még minden rendbe lenne.  Kikeltem az ágyból, Zayn természetesen most is itt van. Hamarabb keltem, mint Liam. Nem igazán lepődöm meg, sőt azon csodálkozom, hogy akár egy percet is tudtam aludni. Átmentem a fürdőbe és amennyire lehetett rendbe szedtem magam. Egy fekete vékony ruha mellett döntöttem, majd miután magamra aggattam halkan elhagytam a szobát. A konyhában még nem volt senki, de a teraszon Harry állt talpig feketében. Látszott alakján valahol máshol jár, nem is voltam benne biztos, hogy zavarnom kéne, végül mégsem bírtam a csöndet és félrehúztam az ajtót. A hirtelen jött hangra felém kapta a fejét, megeresztett egy erőtlen mosolyt és széttárta karjait. Lassan közel sétáltam hozzá és erősen magamhoz szorítottam.

- Én itt vagyok - suttogta.

xx 29. fejezet xx (+18)

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

xx Angie xx

RENDBEN LEHET RÁM FÉR ez a kis kikapcsolódás, de úgy gondolom azért nem kell engem Eleanornak elrabolnia. Reggel majdnem szó szerint kirángattak az ágyból és egy gyors reggeli és még gyorsabb öltözés után kilöktek az ajtón, ahol Ms. Calder várt rám szikrázó vigyorral.

- Ma felvidítalak! - jelentette ki, majd karon is ragadott és betuszkolt a kocsijába.

Pár percig képes voltam féken tartani kíváncsiságom, majd mikor rájöttem, hogy a város szíve felé haladunk érdekes arckifejezéssel meredtem sofőrömre.

- Egy csajos napot tartunk - mondta mikor leparkolt egy modernebb sorház előtt.

- Neked van egy házad? - meredtem rá mikor kiszálltunk az autóból.

- A-a. Ez Louis-é - arckifejezésem valószínűleg még értetlenebb lett így folytatta - A fiúknak mind van egy-egy lakásuk itt a belvárosban, arra az esetre, ha már nagyon elegük lenne egymásból vagy hasonlók.

Kicsit meglepődtem, de inkább követtem Elt a bejárathoz. Itt elszöszmötöltünk egy kicsit, mert Lou csak annyit mondott, hogy a nagy kulcs nyitja az ajtót. Melyik nagy? Van legalább négy. Szerencsénkre röpke tíz perc szenvedés után bejutottunk. Első dolgunk egy alapos szellőtetézés volt, így az összes ablakot kitártuk. Míg azt vártuk, hogy a levegő valamelyest kicserélődjön én szépen körbenéztem a lakásban. Az első szó, ami eszembe jutott a modern volt. Ezután pedig a minimalista ez mondjuk annyira a bátyámra vall. Semmi olyan berendezési tárgy nincs itt, ami számára a haszontalan kategóriába tartozna. Alaposan szemügyre vettem a ház minden apró pontját és a nagy rendből ítélve biztos voltam, hogy mostanában nem igen használta. A konyhába lépve majdnem dobtam egy hátast ugyanis Eleanor két hatalmas zacskót kezdett kipakolni.

- Hát azok?

- Nekünk lesz - mondta egyszerűen mikor már mindent elpakolt. 

Kicsit kezdtem megijedni, hogy mégis mi mindenre készül ez alatt a pár óra alatt. Végül főhadiszállásunkat áttettük a nappaliba és egy igazán csajos már-már nyálas filmmel indítottunk. Párosítva egy kis kólával, gumicukorral és az elmaradhatatlan pattogatott kukoricával. Mikor a film már a vége felé járt és mind ketten biztosak voltunk benne, hogy a két hősszerelmesünk egymásra fog találni és boldogan él, amíg meg nem hal beszélgetni kezdtünk.

- Eleanor, te hogy bírod az utálkozókat? - csúszott ki a számon a már oly régóta foglalkoztató kérdés.

Azonnal rám kapta a fejét és arcomat vizsgálta.

- Történt valami?

- Nem vagyis az utolsó eset óta nem. Csak, hát az sem volt valami kellemes és nem igazán tudom mire számítsak. 

- Nekem elég nehéz volt őket megszoknom, hisz mondhatjuk, hogy szinte egyik napról a másikra történt az egész. 

- Attól, hogy Louis a bátyám nekem sem könnyebb - vágtam közbe - hisz eddig csak a húg volt, aki nem jelentett "veszélyt" a kedvenceire nézve. Most viszont, hogy Liam barátnője vagyok már sokkal több okuk van utálni. Elvettem tőlük a kedvencüket.

- Ez eszedbe jutott azelőtt hogy az a lány a hajón letámadt?

- Nem igazán, de ő nagyon megrémisztett.

- Tudom, hogy most egyszerre nagyon sok dolog történt körülötted, de idővel hozzászoksz és könnyebb lesz - próbált biztatni.

- Remélem, mert ez így nagyon nehéz.

- Oh Édesem - ölelt szorosan magához - na de most vidulunk - varázsolt mosolyt az arcára.

- Alig várom.

- Ezt szerettem volna hallani, ugyanis este elmegyünk bulizni.

Igen tényleg kész haditerve volt a mai napra, miután elfogyasztottuk az ebédként renddel pizzát belevetettük magunkat a divatlapok rengetegébe. Majd olyan hat félhét felé szólt, hogy ideje lenne készülődnünk. Meg sem próbáltam ellenkezni a fürdőbe mentem és egy kellemes zuhany után úgy éreztem, mintha újjá születtem volna. Magam köré csavartam a vékony anyagot és így indultam barátnőm keresésére. Az egyik hálóban rá is akadtam.

- Kikészítettem a ruhád. Öltözz fel, pár perc és itt leszek.

Nem is mertem volna vitába szállni vele lelkesedése láttán pedig nem tetszett ez az egész nagyon nem. Helytelennek éreztem, hogy bulizni megyek és jól fogom érezni magam. Nem érdemlem meg. A legjobb barátnőm meghalt és az unokatestvérem nem emlékszik semmire én meg bulizni készülök.

- Nem vagy még kész? - nézett rám a már majdnem teljesen kész lány.

Egy vékony pántos, combközépig érő fekete ruha volt rajta, rózsaszín kiegészítőkkel, szintén fekete cipővel. Pár percig még őt néztem, majd megelégelte semmit tevésemet és hozzám vágott egy pánt nélküli halvány rózsaszín ruhát.

- Miért nem valami normális színűt kapok?

- Mert Angel vagy. Csönd!

- Mióta lettél te ilyen zsarnok. 

- Mindig is az voltam csak jól titkoltam - válaszolta és betolt a fürdőbe.

- NEM SZERETLEK ELEANOR ZSARNOK CALDER! - kiabáltam vissza, majd mivel láttam, hogy nincs mit tenni magamra rángattam a ruhát és visszamentem a szobába.

- Én viszont imádlak - mosolygott rám és lenyomott a székbe.

Ezt követően pedig még ennél is kevesebb beleszólásom volt a dolgok alakulásába. Ms Zsarnok kiéltem minden fodrászkodással és sminkeléssel kapcsolatos vágyát rajtam.

Már enyhén ittas állapotban táncoltam a parkett közepén és az sem érdekelt mit gondolnak mások. Testem ide-oda imbolygott a zene ritmusára. Eleanor valahol a tömegben elkeveredett, de nem aggódtam. Ennek egyik oka a szervezeteben lévő alkohol míg a másik, hogy biztos voltam benne, hogy megtalálom ezen a nem épp hatalmas szórakozó helyen. Úgy éreztem, mintha valaki figyelne, így gyorsan körbenéztem, de a körülöttem táncoló emberek egyike sem nézett felém. Lekötötte őket saját dolguk. Biztos csak a pia teszi gondoltam és ismét a táncra koncentráltam. A zene ütemére mozgattam a csípőm, ám az érzés még mindig nem múlt el. Felhörpintettem poharam alján lévő folyadékot és úgy gondoltam ide pihenni egy kicsit. Így a bár felé indultam, a nagy tumultusban elég lassan jutottam el célomig. Szemem sarkából láttam, hogy El nagyon jól elbeszélget egy sráccal, a fiú arcát azonban a gyér fény miatt nem tudtam jobban megnézni. Már majdnem a pultnál voltam mikor két erős kar fonódott derekamra ezzel megakadályozva, hogy tovább menjek.

- Hova mész? - kérdezte rekedt hangján.

Kicsit megijedtem, mert mozdulni sem tudtam így nem volt alkalmam megnézni ki is áll mögöttem. A zene hangos dübörgésestől pedig kérdését is alig értettem.

- Hát... a bárhoz egy italért - mondtam, majd kiszabadultam karjai közül és elértem a bárhoz.

Felpattantam a székre és vártam, hogy megjelenjen előttem a pultos.

- Visszatértél hozzám szépségem - mosolygott rám a húszas évei elején járó srác - már tudom is mit hozok neked - villantotta rám tökéletes fogsorát és már meg is fordult.

Miközben a koktélomat készítette ujjaimmal doboltam a koszos pulton. Kezdtem egyre inkább unatkozni, ám szerencsére épp időben készült el az italom. A bártender letette elém majd hanyagul a pultnak dőlt.

- A vendégem voltál - búgta, gondolom azt hitte, hogy ettől azonnal a karjai közé omlok, de tévedett.

Szinte láttam bugyuta fején mire készül, ám arca hirtelen megváltozott, mintha megijedt volna. Egy másik test csapódott mellénk, és egyik kezét átvetette vállam felett és csupasz karom kezdte el simogatni. Míg másik keze a combomon landolt. A fiú gyorsan összeszedte magát és visszatért a munkájához.

- Nahát-nahát Angel - suttogta fülembe.

Engem villámcsapásként ért a felismerés és ezzel a lendülettel meg is fordultam a széken, hogy közelebb húzhassam őt magamhoz.

- Liam! - mosolyogtam az engem kémlelő fiúra - És a csajos nap?

- Nem bírtam tovább - lépett közelebb hozzam miközben mind a két kezét combomra helyezte - Louis-t pedig nem kellett sokáig győzködni - suttogta fülembe, forró leheletétől pedig jóleső borzongás futott végig egész testemen.

Ekkor már összeállt a fejemben a kép, hogy ki volt az a srác Ellel. Ezen viszont nem tudtam tovább töprengeni, mert Leeyum apró puszikkal hintette be arcom míg el nem érte a szám. Csókja már jóval szenvedélyesebb volt, amitől önkéntelenül is mosolyognom kellett. Kezemben még mindig a koktélos poharat szorongattam és ez neki is feltűnt.

- Azt hagyd csak itt, nincs rá szükségünk - mormogta.

- Liam, csak nem féltékeny vagy? - kérdezem miközben minden erőmmel azon voltam, hogy elnyomjam kuncogásom.

- Igen! Te csak az enyém vagy - válaszolta komolyan.

Nagyon meglepett, de tetszett is reakciója így önkéntelenül is alsó ajkamba haraptam, mire arcán hamiskás mosoly jelent meg és még közelebb jött hozzám.

- Akarlak - suttogta fülembe.

Lenézem, mert nyílt kijelentése miatt éreztem, hogy elpirulok. Arcomat azonban nem tudtam sokáig rejtegetni, mert felemelte állam, hogy a szemébe nézzek. Szemei már-már szinte feketék voltak, mégis úgy nézett rám, hogy térdeim beleremegtek.

- Te is annyira akarod, mint én. Látom.

Pár percig szinte gondolkodni is képtelen voltam, annyira magával ragadott átható tekintette. Aztán eszembe jutott Eleanor és szememmel őt kezdtem keresni.

- Louis vigyáz rá - válaszolt ki nem mondott kérdésemre.

Sóhajtott majd karját felém nyújtva jelezte, hogy ideje lenne mennünk. Gondolkodás nélkül belé karoltam  és elindultunk kifelé. Pár perccel  később már a taxiban ültünk, és egy számomra ismeretlen címre tartottunk. Látszott Liamen, hogy már alig bírja tartóztatni magát, ami ismét mosolyt csalt arcomra.

- Azt hiszed ez vicces? - kérdezte, miközben kuncogott.

- Én csak... vagyis olyan szexi vagy - raktam össze végre valahára egy értelmes mondatot.

Mikor megérkeztünk a címre, hamar kipattantunk, Liam fizetett és már bent is voltunk a lakásban, ami gondolom Liamé. Miután hallottam a zár kattanását ajkaival azonnal nekem támadt. Élveztem az édes, telt ajkait az enyémen így rögtön visszacsókoltam. Kezeit hátamra tette ezzel is közelebb vont magához, minek hatására karjai közé kapott én a lábaimat pedig dereka körül fontam össze. Gondosan tartott miközben ajkaimtól egy pillanatra sem szakadt el. Pár perccel később velem együtt elindult  gondolom az emelet felé -legalábbis én erre a következtetésre jutottam - de mivel ő vezetett ebben nem lehettem biztos.

Miközben óvatosan az ágyra tett, nyakamat kezdte csókolgatni. Én sem tétlenkedtem tovább kezeimet hátára vezettem, majd vissza mellkasára és elkezdtem kigombolni ingét. Nem sokkal később pedig már a földön is volt.  Két kezét végigfuttatta gerincoszlopomon, majd egy gyors mozdulattal lehúzta ruhám cipzárját.

- Száz százalékig biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd? - kérdezte miközben felsője mellé hajította ruhámat.

Ez volt az a Liam, akibe én beleszerettem, az édes és kedves, csupa szív fiú. Apró bólintással jeleztem szándékom. Mikor felfogta  ismét heves csókba forrtunk össze. Majd nyakamat hintette be érzéki csókokkal mire egy apró nyögés hagyta el a számat. Ő tovább folytatta ténykedését, míg kezével egy gyors mozdulattal kikapcsolta melltartómat. Érezem, hogy ismét zavarban vagyok és az összes vér az arcomba szökik. Liam ettől pedig csak még inkább felbátorodott.

- Gyönyörű vagy Angie - morogta hasamba.

A következő percben pedig ismét felkúszott hozzám egy újabb szenvedélyes csókra, ám én nem hagytam annyiban mikor meg akarta szakítani játékunkat ajkai után kaptam. Erre nem számított és egy kisebb morgás tört fel belőle, most az én arcomra került elégedett mosoly. Egyik keze csípőmet simogatta, majd egy hirtelen mozdulattal még közelebb húzott magához, ami mindkettőnkből szenvedélyes nyögéseket váltott ki. Tudtam, hogy Liam már nagyon türelmetlen, hisz az egész levegő megtelt feszültséggel és a szex után vággyal.  Majd szinte már kínzó lassúsággal apró csókokat hagyva a bőrömön ismét elindult lefelé. Szinte már egész testemben remegtem mikor belső combomra simította kezét. A gyér fény miatt nem láttam arcát, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. Ezt követően minden teketóriázás nélkül lehúzta a bugyimat és két ujját belém nyomta. Hangosakat nyögtem miközben ujjai ki-be jártak bennem, ahogy nyögéseim egyre hangosabbak lettek, úgy lett az ő mosolya is hatalmasabb. Tisztán látszott az arcán, hogy "szenvedésem" még inkább lázba hozza. Kimondhatatlanul élveztem, de tudtam ez jelenleg elég egyoldalú. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve felhúztam egy szenvedélyes csókra. Közben talán a kelleténél erősebben túrtam hajába mire egy morgást hallatott. Csókunkat nem szakítottam meg, de közben addig ügyeskedtem míg én kerültem felülre. Bajlódtam egy kicsit nadrágja gombjával, amin ő csak jót mulatott. Végül együttes erővel szabadultunk meg boxerétől. Nagy erekcióját apró kezembe vettem, majd masszírozni kezdtem. Hosszát számba vettem és golyói simogatásával segítettem rá az élvezetre. Miközben Payne hangosakat nyögött azt mondta nagyon jól csinálom, ami önbizalmat adott. Mikor éreztem, hogy már nem kell neki sok kivettem a számból. Mielőtt gondolkodni tudtam volna belém nyomta magát. Közben egész végig arcomat figyelte, mintha arról akart volna meggyőződni, hogy jól vagyok-e. Bólintottam  ám ő továbbra is szelíd maradt. Csípőm mozgatásával jeleztem, hogy nekem több kell. Lassan felvette a tempót, de fájni kezdett. Egy könnycsepp gördült le arcomon, amit azonnal észrevett.

- Sajnálom én... én nem akartalak bántani - suttogja, miközben homlokát enyémnek dönti és óvatosan letörli fájdalmam árulkodó jelét.

- Semmi baj, Liam - simítottam kezem arcára, majd hajába.

Ezt követően érezhetően óvatosabb volt, de én nem szerettem volna, ha visszafogja magát. Lassan újból belém csúszott és pár perc elteltével már együtt mozgattuk csípőnket. Sokkal jobban élveztem, mint az előbb és ennek bizonyítékaként egyre hangosabban sikongattam nevét.

- Liaaam.. - nyögtem vállába  és körmeimet kissé hátába mélyesztettem.

Ez a kis akcióm elég volt hozzá, hogy belőle is egy férfias nyögés szakadjon fel. A következő, ami feltűnt  hogy ismét én vagyok felül. Liam kezei csípőmön, ő diktálja a tempót. A szobát zihálásaink, hangos nyögéseink töltik be. Kezeimet felvetettem kidolgozott mellkasára majd vissza csípőjéhez. Alhasamban éreztem a szorítást, tudtam már nem kell sok.

- Liam... én .. én...

- Tartsd még... egy kicsit....

Ismét változtatott helyzetünkön és még gyorsabb tempóra kapcsolt. Képtelen voltam tovább tartani, így hagytam hogy egész testemet átjárja ez a gyönyör. Liam pedig szinte rögtön követett. Vállamra dőlve nagyokat szuszogott. Miután valamelyest lenyugodtunk, szorosan magához ölelt és elnyomott minket az álom.