xx 33. fejezet xx

xx Angie xx

AZ, HOGY KÖZTÜNK RENDEZŐDTEK a dolgok vajmi keveset jelentett a puskaporos hordóban. Majdnem öt hét telt el a baleset óta és Honort csak két napja engedték ki. Zaynnel viszont még mindig úgy viselkedik, mintha valami bűnt követett volna el. Természetesen ezt a fiú egyre kevésbé bírja így alig van itthon, amikor nem tud elmenni akkor is a szobájába zárkózik. Niall is hasonlóképpen próbál védekezni, hisz Sky feltett szándéka, hogy kezelje a fiú evési zavarait aminek ő szemmel láthatóan nem örül.

Jó hír viszont, hogy már néhány dologra emlékszik, szóval nem vagyunk teljesen idegenek a számára.

Így kora délután mindenki eléggé el van punnyadva. Én Niallt próbálom kicsit jobb kedvre deríteni így egy csupa csokis tortát sütök neki. Liam és Louis videójátékoznak, Zayn a szobájában van akárcsak az ír fiú. Harry meg egyszerűen csak eltűnt. Épp a második adagot teszem a sütőbe, így most kezdetét veheti a takarítás.

- Utálok mosogatni - morogtam miközben az utolsó koszos edényt is a mosogatóvízbe tettem- NEHOGY SEGÍTSETEK! - kiáltottam  a nappaliban lévőknek.

Hatásosnak bizonyult, hiszen egy nagy puffanást követően Liam és Louis egymást lökdösve beértek a helységbe.

- Miben kell a segítség? - kérdezték kórusban.

- Nos, mivel én csináltam nektek sütit - böktem a sütő felé - így arra gondoltam segíthetnétek a mosogatásban - néztem rájuk pillarebegtetések közepette.

Pár percig tovább szuggeráltam őket annak reményében, hogy beadja a derekát. Szerencsére én győztem és mind a ketten beálltak mellém segíteni.

- Mind a kettő a miénk? - kérdezte Louis kis segéd.

- Nem Nialleré a másik, szeretném, ha jobb kedve lenne. Tudjátok mióta Honor a fejébe vette, hogy kigyógyítja nagy szerelméből elég morgós lett.

- Hát nem csodálom - húzta a száját Liam.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem rá rögtön.

- Mindegy - vágta rá azonnal.

Elég sokszor csinálja ezt mostanában. Nem feszegettem tovább a témát hisz tudtam, ha nem akar úgy sem fog róla beszélni. Ha mégis rákérdeztem volna valószínűleg dühbe gurult volna, hogy nem tudtam leszállni a dologról.  A fiúk segítségével gyorsan befejeztük a mosogatást és a pult rendbe tételét. Mire a második süti is kisült már mi is kész voltunk. 

Akcióm sikeresnek bizonyult, hisz az ír fiú arcáról le sem lehetett vakarni a vigyort és nem győzte hangsúlyozni mennyire szeret. Így pedig sikerült őt előcsalogatnom búvóhelyéről.  És mire a földszintre értünk már Zayn is hajlandó volt csatlakozni hozzánk vagyis mint később kiderült nem is a mi társaságunk vonzotta annyira.

- Miért nyaltad így ki magad? - kérdezte Niall mikor az utolsó szelet süteményt is a szájába tömte.

- Találkozom valakivel.

- Egy lány? - kérdezte Harry kaján vigyorral az arcán miközben ülő helyzetbe tornázta magát.

- Igen, Perrie Edwards.

Erre már a másik két fiú is érdeklődve figyelte a már zavarban toporgó fiút.

- Talán nem vagyok így jó? - nézett végig magán.

Rögtön ez után pedig engem kezdett el fixírozni, ebből gyorsan leszűrtem, hogy valószínűleg tőlem várja a választ. Először nem igazán értettem, majd végignéztem az egybegyűlteken és szomorúan vettem tudomásul, hogy rajtam kívül csak hím neműek tartózkodnak a helységben.

- Igazán jól nézel ki Malik - mondtam ki az epekedve várt mondatot.

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját és nyakamba borult.

- Köszönöm, szeretlek - hálálkodott.

Ismét a topon a Tomlinson lányok @Angie_LittleTommo
nem figyeltél @HonorST.

Közben Honor jelent meg a lépcső tetején, mire a fiú amilyen hamar csak tudta összeszedte magát és elrobogott.

- Unatkozom - vágódott le közénk - Csináljunk valamit - kezdett heves ugrándozásba.

Jól ismertem már ezt az oldalát és pontosan tudtam, hogy most azt várja mi találjunk ki neki valami programot. Niall gyorsan a szobájába menekült, Haz pedig közölte velünk elmegy a konditerembe. 

- Mi lenne ha elmennénk sétálni? - kérdezte Liam reménykedve.

- Kezdetnek nem rossz - rántott vállat és máris ment készülődni.

- Te kis okos - nyomtam puszit arcára és én is a szobámba mentem.

Nem akartam sok időt vesztegetni csak megigazítottam a sminkem és lecseréltem a mackónadrágom. Épp a hajamat fésültem ki mikor a fényképező jellegzetes kattanását hallottam.

- HONOOOOR - kiáltottam.

- Így jártál - trillázta. 

Dühösen trappoltam utána, ám azt nem tudtam megakadályozni, hogy felkerüljön az internetre ezt pedig a telefonom is jelezte. Igaz nem sok mindent tudott a mostani pletykákból én azért mégis féltem felmenni arra a bizonyos oldalra. Liam már az előszobában várt ránk, mutatóujján kocsikulcsát pörgetve. Nem látszott türelmetlennek, erről árulkodott mosolya is. Végül szépen libasorban elindultunk a garázsba. Telefonom ismét jelzett, ám ezúttal e-amilem érkezett.

Remélem emlékszel rám és arra, amit ígértem a hajón. Amint látom nem tartottad be a szavad, így most rajtam a sor. Nagyon meg fogod bánni, hogy megbántottad az én Édesemet!
xx

Vettem pár mély levegőt és megpróbáltam nyugodtam kezelni a dolgokat, ahogy Eleanor tanácsolta. Hisz mégis mit tehetne? Csak egy túlzottan nagy képzelőerővel megáldott rajongó. Visszacsúsztattam a zsebembe a telefonom és bepattantam a kocsiba.

- Minden rendbe? - pillantott rám Payne.

- Persze csak egy eltévedt üzenet.

Nem tudom, hogy elhitte-e vagy csak látta rajtam én sem igazán tudom mi is történt. Végül elindultunk. Egyébként nem nagyon értettem miért kocsival megyünk sétálni, hisz akkor tulajdonképpen ez nem is séta. Míg ezen gondolkodtam le is parkoltunk a Trafalgar téren nem is egy eldugottabb pontján. Miközben kiszálltam a kocsiból pont a Nelson emlékoszloppal kerültem egy vonalba. Lassan körbesétáltunk a turistáktól nyüzsgő téren, miközben én állandóan attól féltem felismernek és le fognak rohamozni minket.

- Ne aggódj - súgtam fülembe Liam miközben én még jobban az arcomba húztam a csuklyát.

Skyt ilyen gondok szemmel láthatólag nem zavarták, hizs úgy ugrándozott előttünk akár egy bakkecske.

- Kezd a régi lenni - mondta a fiú miközben fejével ez előttünk vígan bolondozó lány felé bökött.

- Legalább valaki. 

Ezután ráfordultunk a Charing Cross-ra és a lánynak pár lépés megtétele után földbe gyökerezett a lába. Tekintetünkkel az okot kerestük és hamar rá is akadtunk. Nem messze tőlünk az út túloldalán egy kis, kiülős étteremben Zayn és Perrie beszélgettek. Látszólag elég jól elvoltak, élvezték egymás társaságát. Azt hittem Honor ki fog akadni és ismét a fiúnak esik, miszerint ő zaklatja őt. Ehelyett a lány szemébe könnyek gyűltek és minden erejével azon volt, hogy megakadályozza azok előbukkanását.

- Miért csinálja ezt velem? - fordult felém.

- Te emlékszel? - kérdezte elhűlten Liam.

- Miért ne emlékeznék? - cikázott köztünk a tekintete.

- Mert az utóbbi hat vagy hét hétben senkire és semmire nem emlékeztél. Csak Niallre és azt hitted, hogy vele jártál, miközben Zaynt minden csapnivaló gazembernek elhordtad és állandóan belé kötöttél - világosítottam fel. 

- De miért nem emlékeztem?

Nyeltem egy nagyot, hogy a gombóc eltűnjön a torkomból, de nem sokat segített. Liam érezte, hogy nem leszek képes beszélni erről így átvette a szót.

- Angel meglepetés bulijára akartatok elintézni valamit miközben Phoebe-vel együtt karamboloztatok. Neked amnéziád volt, Phebs pedig... szóval ő meghalt.

- És.. és Zayn miattam lett ilyen? - fordult ismét a fiú felé.

- Igen, szörnyű dolgokat vágtál a helyéhez, amivel belegyalogoltál. Nem tudott aludni és csak gyűlt benne a feszültség....

Nem tudtam végigmondani, mert hangos zokogásba tört ki. Mindenkit félre lökve elrohant egyenesen vissza a térre. A hangzavarra természetesen mindenki felénk kapta a fejét, többek között Zayn is. Kérdőn fürkészte párosunkat miközben választ várt. Liam előkapta telefonját és gyorsan lepötyögött egyetlen szót 'Emlékszik', majd ismét a fiú arcát fürkésztük. Miután tudatosult benne az üzenet, minden és mindenkit maga mögött hagyva eszeveszett rohanásba kezdett.