xx. 11. fejezet xx

xx Angie xx

ELEGEM VOLT A FOLYTON engem pásztázó szempárokból. Nem érdekelt ezzel mennyire leszek bunkó vagy kit fogok megsérteni kiszabadítottam magam Styles karjai közül az előszobába siettem. Felkaptam a kulcsom és a telefonom és elhagytam a házat. Fogalmam se volt miért néznek rám így. Van valami, amit tudnom kéne? Vagy mégis miért csinálják? Mert az biztos, hogy nagyon idegesítő. A mellettem elhaladó emberek biztos sült bolondnak néztek, hisz hangosan morgolódtam és szitkozódtam. Nem érdekelt, ki kellett szabadulnom abból a házból, azok közül az emberek közül.  Hallottam, hogy valaki fut az úton, de azt hittem csak egy elszánt kocogó az.

xx Honor xx

Oké, lehet, hogy kevesebb mint öt órája vagyok itt, de az már biztos, hogy sok minden nincs rendbe. Mikor Ang kirohant a házból mindenki szoborként meredt maga elé. Így hát természetesen én voltam az a vakmerő bolond, aki utána vetette magát. Sosem volt a kedvencem a futás, de a szükség törvényt bont, ahogy szokták mondani. Már láttam az előttem ballagó alakját, így gyorsítottam és a nyakába vetettem magam. Mivel nem számított rám, együtt borultunk el a járdán.

- Mond meg vagy te húzatva?- kiáltott rám, mikor felém fordulva ütögetni kezdett.

- És te? - vágtam fejbe.

Értetlenül nézett rám, majd felsegítettem a földről és a közeli padhoz mentünk.

- Te idióta szerinted az megoldás, ha elrohansz?

- Nem elrohantam csak szükségem volt egy kis térre - játszotta a sértődöttet.

Kicsit elnevettem magam, mert pont olyan bénán csinálta mint Louis.

- Jó beszéljünk komolyan.

Erre olyan fejjel nézett rám, mintha japánul hadováltam volna. Rendben megértem, én nem sokszor szoktam ilyet mondani, de ez most egy olyan helyzet.

- Jól van addig úgysem fogsz békén hagyni - nézett rám csúnyán.

És igen igaza volt, addig én nem fogok leszállni erről a témáról míg nem jövök rá miről van is itt szó.

- Mi van közted és a Fürtös között?

- Szeretem, mégis mi lenne?  Ugyanúgy, ahogy a többi fiút is - forgatta meg a szemeit.

- És a Tubicád?

- Meg vagy te húzatva Honor ez már biztos. Liammal csak barátok vagyunk, nincs semmi. Egyébként is neki van barátnője..

- .. akivel most készül szakítani.

- Te hallgatóztál? - lökött oldalba.

- Nem, csak nem akartalak titeket megzavarni. Aranyom mi a francért mondaná neked, hogy szakítani fog a barátnőjével, ha nem azt szeretné tudatni veled, hogy szabad a pálya?

- Kérlek ne kombinálj - dőlt térdére - számomra nagyon fontos a barátsága és erre a hülyeségre egyáltalán nincs most szükségem.

- Akkor mi a szar van köztetek? - én hajthatatlan voltam, akkor is kiszedem mi van a háttérben.

- Mondtam már, hogy semmi. Barátok vagyunk, akik sok mindent tudnak egymásról. De miért ne tudnánk? Ő volt az egyetlen, aki betartotta, amit ígért és minden héten írt - szomorodott el.

- Angie én nem tudom min vesztetek össze Tommoval, de béküljetek ki. Hisz így már nem ti vagytok az elválaszthatatlan, tökéletes Tomlinson testvérek. Így kivel fog nekem példázni Anya? - próbáltam felvidítani.

- De már minden más és sokkal nehezebb is.

- Ez rossz kifogás - pattantam fel - És ha elfogadsz tőlem egy tanácsot szerintem Liam azért lett hirtelen "fáradt" - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe - mert nem bírta nézni, amit ti ketten leműveltetek.

Láttam arcán, hogy megfontolta az én marha jó és logikus válaszom. Végül arra jutottam elég a komoly dolgokból és mókázzunk egy kicsit. Karon ragadtam és táncikálva indultunk meg visszafelé, miközben kornyikálásba kezdtünk. Természetesen direkt hamisan, hogy kiidegeljük a környéken lakókat. Elég nagy sikerünk lett természetesen negatív értelemben, majd mikor beléptünk az ajtón Mark és Jay érdekesen néztek ránk.

- Ittatok? 

Mi csak összenéztünk és nevetve ráztuk meg a fejünket. Hisz valljuk be elég vicces, hogy akkor néznek minket részegnek mikor egy kortyot sem ittunk, bezzeg, amikor a lábunkon is alig állunk meg az nem tűnik fel nekik. Tényleg nagy itt a baj! Ezután mindenki vigyorogva váltott még pár szót, majd elindultak lefeküdni én pedig végre elterülhettem a kanapén.

- Sokkal kényelmesebb ez a kanapé, mint amilyennek tűnik - vigyorogtam.

- Nem minden olyan, mint amilyennek tűnik -hallottam meg egy kellemes hangot a kanapé túloldaláról.

Ülő helyzetbe tornáztam magam és szembe találtam magam Zayn tekintetével, ami meglepett, hogy semmi elutasítást vagy gonoszságot nem láttam benne.

xx Angie xx

Oké egyre inkább tele van a nem létező tököm ezzel a nagycsaládi felhajtással. Sky képtelen ötletétől meg egyszerűen a falnak tudnék menni. Még tusolás közben sem tudtam kikapcsolni csak a mai nap történtek peregtek le újra a szemem előtt. ez alatt a pár óra alatt sokkal több minden történt velem, mint az utóbbi két hónapban összesen. Jó lehet erre az is közrejátszik, hogy a bulikból elég kevés dologra emlékszem. Ez a Kenny hogy is hívják meg állandóan hívogat és perverz sms.eket küld nekem. Kezdek egyre jobban megijedni és nagyon remélem nem történt köztünk semmi. Lassan összeszedtem magam és visszasétáltam a szobámba, Eleanor az ágyon ült és a filmjeimet nézegette.

- Lassú voltam? - kérdeztem mikor mellette foglaltam helyet.

- Nem, csak ezek annyira szem előtt voltak, hogy nem bírtam ki, hogy nem nézzem meg őket - mosolygott rám még mindig félénken.

- Nyugi nem foglak megenni - vigyorogtam rá.

- Tudom vagyis remélem, de Louisnak nagyon fontos vagy és szeretnék veled jól kijönni. Esetleg még barátnők is lehetnénk - vetette fel.

- Akkor lazuljunk egy kicsit.

@EleanorJCalder akár külső körülményekre is
foghatnánk @Angie_LittleTommo

Idétlenkedni kezdtünk és ennek az lett a végeredménye, hogy előkerültek a különböző szemceruzák, pirosítók és egyéb szépészeti szerek. Annyit röhögtünk, hogy már attól féltem, hogy ebbe fogunk megfulladni.  Örültségünk határán pedig készült néhány vállalhatatlan kép is.  A velem szemben ülő szintén maszatos arcú lány vigyorogva nézte meg az eredményt.

@Angie_LittleTommo első közös programnak megfelel?@EleanorJCalder

@EleanorJCalder hát ennél már csak jobb jöhet, bár kit tudja :) @Angie_LitteTommo

@Angie_LittleTommo már várom @EleanorJCalder

Miután túl voltunk a kis üzenetváltásunkon lemostuk magunkról a ragacsot és eltettük magunkat holnapra.

xx Honor xx

Rendben tévedtem. Nem fogok tanyát verni ezen a kanapén nem olyan kényelmes, mint ahogy első látásra tűnt. Már ki tudja mióta forgolódok itt és még mindig nem tudok elaludni. Lehet innom kéne valamit az délután bevált. Nekem ismét tetszett az ötlet, bár úgy gondoltam az itt lakók nem preferálnák a kupit, amit csapnék.  Végül mégis rászántam magam, hogy kimásszak a meleg paplan alól és a a konyha felé vánszorogtam. Mikor sikerült megtennem azt a maximum fél méteres távot, ami a két helység között volt a hűtőhöz léptem és valami finomság felé néztem.

- Ott nem tartanak alkoholt - hallottam meg egy gúnyos hangot a hátam mögül.

Azonnal megfordultam és Zayn bágyadt arcával találtam szembe magam. Hazudnék, ha azt mondanám  hogy nem néz ki jól, de ez csak addig áll, míg ki nem nyitja a száját. Utána már csak kiidegel.

- Miért szólsz bele olyanba, amihez semmi közöd? - kérdeztem csípőre tett kezekkel.

- Honnan veszed, hogy nincs? Nagyon fontos nekem a Prücsök és szerintem a te hibád, hogy így kifordult magából - fenyegetőzött.

- Hát tájékoztatlak kedves marha nagyra vagyok magammal, de nincs mire uraság, hogy semmi közöm Ang szokatlan viselkedéséhez. Miért szerinted csak azért lehet ilyen mert a rokona vagyok vagy mi? Nem gondolod, hogy esetleg neki is elege van mindenből és nem tudja máshogy levezetni? - kezdtem egyre jobban dühbe jönni.

- Semmi sem lehet elég nyomó ok ahhoz, hogy egy ilyen rendes, kedves lány ilyen legyen.

- Nem látsz az életébe, ugyanúgy, ahogy az enyémbe se tehát ne mondj ilyeneket és ne ítélkezz.

- A tiédbe nem is akarok belelátni - húzta ki magát.

- Na nehogy azt hidd, hogy én bármit is akarnék tőled- léptem én is közelebb.

Pár percig egyikünk sem szólt semmit csak szúrósan méregettük egymást.

- Ha annyira isteníted őket, menj és vedd őt feleségül.

- Sokkal előbb venném feleségül Angelát, mint téged. Sőt még csak a csók se fordult meg a fejemben - sziszegte.

- Ugyanúgy, ahogy nekem se - köptem a szavakat.

Ezután a következő, ami feltűnt, hogy hirtelen magához von és lecsap az ajkaimra. Nem tudtam mit kéne tennem, egyszerűen nem forgott az agyam, így visszacsókoltam. Mikor ajkaink elváltak egymástól ismét azt az elégedetlen szempárt pillantottam meg.

- Na látod, szar volt - morogta majd sarkon fordult és egyedül hagyott.

Fogalmam se volt ez mi a szösz volt. Egymásnak esünk utána meg lesmárol? Normális ez? És még hogy szarul csókolok, hát akkor ő még csak meg se szólaljon. Fúú mindjárt felrobbanok ettől a sráctól. Hát mit gondol ez? Annyira belelovaltam magam, hogy már azt is elfelejtettem tulajdonképpen miért is jöttem ki a konyhába.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. 
Hello Everybody! Kedd van, új rész. Köszönöm a 4 komit és 8 pipát az előző fejezethez és ehhez is kíváncsian várom a véleményeteket :)
Úgy tűnik nem nagyon fogott meg titeket az ötlet, amit az elöző bejegyzésben írtam, no sebaj akkor marad a régi felállás.  A novella viszont még mindig nyitott kérdés szóval ha érdekelne titeket szóljatok!
Puszi Cassy

xx 10 fejezet xx

xx Angie xx

A HÁZ SZÓ SZERINT megtelt, ezt úgy kell érteni, hogy Honornak már csak a kanapén volt hely. Akárhogy próbáltuk szervezni a dolgokat sehogy sem jött ki jól, így végül maradt a kanapé. Ezt ő annyira nem bánta, fogalmunk sem volt miért, de a srácok lerendezték annyival, hogy egy újabb lökött Tomlinson. Engem azonban ez jóval inkább izgatott.

- Mi hozott felénk? - szegeztem neki a kérdést.

- Gondoltam meglátogatlak titeket, hisz olyan rég nem láttuk egymást.

- Kamus vagy! Ki vele mi az igazság?

- Elegem volt a bentlakásos suliból, így ide jöttem hozzátok.

- És gondolom erről a szüleidnek fogalmuk sincs - húztam a szám.

Oké mostanában én is linkeskedem, de ennyire sosem voltam vad.

- És szerinted az a srác mennyire haragszik rám, hogy beterítettem? - kérdezte elég furán artikulálva ebből arra következtettem, hogy mindjárt bealszik.

Igazam is lett, mert még a válaszomat se hallhatta ugyanis úgy, ahogy volt eldőlt és már aludt is. Vagy talán én is ilyen vagyok? Csak nem merem magamnak bevallani, mert akkor valóságos lenne. Komolyan ismét gondolkodok és nem tudom mit kéne tennem. Nem tudom mi lenne a helyes és tovább fogok őrlődni  Már annyi minden van, amit titkolnom kell vagy amiről hazudok és most kiderül, hogy Honor is ezt csinálja.

- Mi ez a szomorú arc Angel? - huppant le mellém Liam.

- Csak gondolkodtam, hogy talán túlságosan is kifordultam magamból vagy nem is tudom.

- Én ezt nem hinném, szerintem  csak túl sok minden összejött neked mostanság és így vezeted le.

- Miért próbálsz engem ilyen jó fénybe beállítani? Két napja itthon sem voltam, már nem járok suliba és a szüleimnek fogalmuk sincs semmiről.

Ő értetlenül nézett rám és láttam arcán, hogy keresi a megfelelő szavakat. Nagyon szívesen leordította volna a fejem de mégsem tette.

- Mi az, hogy nem jársz suliba?

- Hogy kérvényeztem, hogy hadd fejezzem be előbb, így már több mint fél éve megvan az érettségi bizonyítványom, csak Anyáék nem tudnak róla.

- Huh - fújta ki a levegőt - Ne ijesztgess engem - jelent meg ellenállhatatlan mosolya az arcán.

- Nem beszélhetnénk valami vidámabb témáról? - kérdeztem el a nadrágomat piszkálni - Mondjuk mesélj te - lelkesedtem be.

Bár arckifejezése alapján megint valami olyasmire tapintottam, amire lehet nem kellett volna.

- Megvagyok, dalokat írogatok, turnézunk nagyjából ennyi.

- Hát ezek szerint jó unalmas - próbáltam viccet csinálni az egészből, de ez nem oldotta a feszült légkört.

- Danielle-el szakítani fogunk - bökte ki végül - Tudod az utóbbi időben megváltozott a kapcsolatunk, lehet, hogy az időhiány is közre játszott  de már nem érzem azt, mint annak idején. Sőt abban sem vagyok már biztos, hogy akkor mit éreztem. Dani, kedves, aranyos, segítőkész és még sorolhatnám a jó tulajdonságait,  de már csak úgy vagyunk egymás mellett és ennek így nincs értelme.

- Jaj Liam úgy sajnálom - és minden gondolkodás nélkül megöleltem - Bocsi a pia szag miatt - tettem még hozzá.

Ő is szorosan vont magához és simogatni kezdte a hátamat. Bár nem értettem, hisz most ő van maga alatt és ez a helyzet nekem most mégis olyan, mintha ő vigasztalna engem. Nem sokkal később Honor mozgolódni kezdett, majd egyik pillanatról a másikra kipattantak a szemei.

- Bocs Tubicáim, de megint jön - és szája elé kapta a kezét majd magához képest örült rohanásba kezdett.

Mi még mindig egymást ölelve ültünk a kanapén, majd mikor felfogtuk mit is mondott az imént a szőkeség olyan hirtelen távolodtunk el egymástól, mintha megégettük volna magunkat. Ezután ismét Zayn hangja töltötte be a házat és idegesen rohant elénk egy szál törülközőt csavarva a dereka köré.

- Ki ez a lány és miért akar kiidegelni? - fújtatott miközben az ismét befelé vánszorgó Sky felé intett.

- Zayn ő az unokatesóm Honor, Honor ő Zayn a pufogó szépfiú.

Honor közelebb akart lépni Malikhoz, de ő csak hátrált még egy lépést és onnan intett felé egyet.

- Megint lehányt? - kérdezte Liam.

- Nem, rántörte az ajtót miközben tusoltam - fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Miért tusoltál?

- Mert rám hánytak - végül egy szemforgatás után felmasírozott ideiglenes szobájába, amin Harryvel osztoztak.

- Hát miért nem szól, hogy vannak? - kérdezte Sky.

- Miért akkor kint maradtál volna?- vágtam vissza.

- Persze aztán még jobban berágtok ha az előszobába adom ki magamból...

Oké ezek ketten túlzottan is hasonlítanak egymásra állapítottam meg magamban. Mivel Payne és én még mindig kínosan éreztük magunkat bocsánatot kértem és felmentem a szobámba. Ott ismét egy sokkhatás ért ugyanis Eleanor a portfóliómat nézegette.

- Nem is tudtam, hogy te modellkedsz - nézett fel a papírok közül.

- Valamivel csak kell pénzt keresnem.

- Én is gondolkodtam rajta, csak sosem volt elég bátorságom elmenni.

- Ha akarod én segíthetek. Az ügynökség, aminél vagyok mindig keres új arcokat, behívnak egy próbafotózásra és utána döntenek.

- Jaj az nagyon jó lenne, köszönöm - kezdett el ugrándozni.

Ezután léptek zajára lettem figyelmes és úgy megijedtem, hogy esetleg Apa vagy Anya az, hogy kikaptam szegény lány kezéből az egész mappát majd az ágy alá hánytam. Ezután körbe- körbe kezdtem el futkorászni a szobában és összeszedni minden ehhez kapcsolódó iratot, képet és újságot. Ezeket is az ágy alá próbáltam begyömöszölni, de nem voltam elég gyors, mert az ajtó kinyílt.

- Na mizu mizu mizu? - kérdezte rikácsolva Louis.

Én annyira megkönnyebbültem és dühös is voltam, hogy az utolsó adag papírt a képébe dobtam.

- Ez aztán a szeretet - morgolódott.

Majd lehajolt a földön lévő papírokért és értetlen arccal tanulmányozni kezdte. Nekem ekkor jutott eszembe, hogy talán mégsem kellett volna pont azokat hozzávágni.

- Úgy tűnik jó néhány dologról lemaradtam - meredt rám, miután alaposan áttanulmányozott egy szerződést.

- Mondhatjuk így is - húztam a szám.

Nem tudtam mit vár mit mondjak még neki, így úgy gondoltam jobb ha kettesben hagyom őket. A maradék pár papírt már a lábammal rugdostam a többi mellé, majd miután ezzel megvoltam kimentem a szobából. Meg sem álltam a hátsókertig, ahol nem túl nőiesen kényelembe helyeztem magam az egyik nyugágyra. Jó volt ez a csend, szükségem is volt rá, hogy nem túl kedvesen bealudjak ott. Honor volt az aki felkeltett.

- ANGIEEEE - kiáltotta a fülembe, amitől annyira megijedtem, hogy egy szép bukfenccel földet értem.

- MI AZ?

- Szól a telefonod - dobta az ölembe, majd visszament a házba.

Rendben eddig is tudtam, hogy nem szeretem, ha Sky másnapos, de már tuti biztosra tudom mondani, hogy ilyenkor az őrületbe kerget. Ezután a kis megállapítás után a telefonomnak szenteltem a figyelmem. Phebs hívott. Gyorsan bepötyögtem a számát és minő meglepetés szinte azonnal fel is vette

- Téged aztán hívogathat az Atya Úristen is csajszi - morgolódott.

- Bocsi bocsi csak kicsit nagy itt a felfordulás. Te hogy utaztál?

- Na mert? Hát elég jól, csak kétszer aludtam el és csak egy idős bácsi vállára csorgattam a nyálam - nevetett saját hülyeségén.

- Hirtelen beállítottak a fiúk, meg Lou barátnője és az unokatesóm is. Anyáék meg épp elakarják játszani a szent családot, ahol minden rendbe.

- Ez alatt a szenteskedés alatt azt érted, hogy lebuktál?

- Nem, dehogy is - fújtam ki a levegőt - már rég óta nem is figyelnek rám. Miért te talán igen?

- A-a, tudod, hogy én tulajdonképpen nem is hazudtam, hisz egy barátnőmnél voltam vagyis nálad. Egész idő alatt Doncasterben voltunk, szóval ez is stimt.

- Oké oké igazat kell adnom neked.

Még beszéltünk pár apróságról, majd bontottuk is a vonalat, mert vacsoraidő volt. Még szerencse, hogy elég nagy volt az ebédlőnk így legalább ott nem kell majd nyomorognunk. Anya rendesen kitett magáért, én személy szerint nem is emlékszem rá mikor törte magát utoljára egy vacsora miatt. Ám ezt megtartom magamnak, hisz akármennyire is megváltozott a kapcsolatunk az utóbbi időben ő akkor is az Anyukám.  Miután befejeztük az evést mindenki átvonult a nappaliba, ahol már jóval kevesebb hely volt. Mindenki szépen helyet fogalt és mivel, már Liam és Honor is csak a karfára tudott ülni én naivan abban reménykedtem rám már itt nincs is szükség, de  volt pár ember, aki ezt máshogy gondolta. Harry egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapott és az ölébe ültetett, amitől elégedett vigyor kúszott az ő valamit a mellette helyet foglaló Zayn arcára. Ebből már sejthettem, hogy valószínűleg a két észkombályn ötlete volt az egész. Szemem sarkából Payne felé pillantottam, ám az ő arcára már koránt sem húzódott ilyen felhőtlen vigyor. 

- Zayn, mi lenne ha Sky az öledbe ülne és akkor nekik sem kéne ott nyomorogniuk? - kérdeztem halkan az érintettől, mert hát egyrészt vissza is akartam nekik vágni. 

Másik okom viszont az volt, hogy nem bírtam, hogy így viselkedtek egymással. Oké nem volt valami ideális kezdet, de ezen lehet változtatni. Malik viszont egyáltalán nem gondolta így és a következő percben már be is fogta a számat.

- Ilyen hülyeség még csak eszedbe se jusson. Ki tudja mi pattan ki még a fejéből. Talán lesmárol vagy még rosszabb - borzongott össze a gondolatra.

Harryt nem éppen kötötte le a mi kis társalgásunk sokkal inkább el volt foglalva a hajammal.

- Szép a hajad - súgta a fülembe majd egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

- Köszönöm Harold - öleltem meg.

És ez volt az a pont, ahol Liam minden szó nélkül felpattant elmormogott valami olyasmit, hogy elfáradt az utazásban és inkább elmegy és lefekszik. Majd olyan gyorsan, ahogy csak lehetett eliszkolt és pár pillanattal később már hallottuk is Louis szobaajtójának hangos csapódását.

- Belé meg mi ütött? - kérdeztem értetlenül.

A maradék négy srác egymást pásztázta, majd mindegyikük szeme rajtam állapodott meg, mintha nekem tudnom kéne mi volt ez az egész vagy valami hasonló.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Ismét eltelt egy hét, így meg is érkeztem a folytatással. Nagyon szépen köszönöm a 4 komit és 8 pipát hihetetlenek vagytok. Remélem vártátok :) 
Várom a véleményeket!
Valami mással is készültök/tem még nektek így ma még jelentkezem egyszer. Nyitottam egy új blogot, ha van kedvetek kukkantsatok be már fel is került az eslő részt. Ott is kíváncsian várom a véleményeteket :)
Puszi Cassy

xx 9. fejezet xx

xx Angie xx

AZ ÍGÉRETEK  NEM MÁSOK CSUPÁN hamis szavak. Hamis szavak, melyek az esetek többségében nem vállnak valóra. Az egyetlen, aki betartotta az ígéretét az Liam volt. Azóta is hetente kétszer váltunk e-mailt és szinte mindent tudunk egymásról. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Harry, Zayn és Niall is keretek, velük is beszélgettem, de nem annyit. És hogy mi a helyzet a bátyámmal? Fogalmam sincs, annyira eltávolodtunk egymástól, hogy akár nevezhetném idegennek is. Miután elmentek tőlünk a napok, hetek gyorsan teltek és már csak az tűnt fel, hogy vége a műsornak. Harmadikok lettek és ezzel csak még nagyobbat változott minden. Tizenkét hónap ennyi telt el azóta, hogy a meghallgatásra mentünk és én sosem gondoltam, hogy ilyen rossz lesz minden. Itthon is. Anyu és Apa kapcsolata a hetek múlásával megváltozott és most ott tartunk, hogy válnak és nekem végig kell néznem, ahogy ők minden egyes nap marják egymást. Még csak meg sem próbálják titkolni vagy akkor csinálni, amikor én nem vagyok itthon. Minden tönkrement és csak most látom milyen illékony is volt ez az egész. Jó testvér, kiegyensúlyozott szülők, boldog család már mind a múlté. Senkit nem érdekel mi van a másikkal, mindenki visszavonult a maga kis világába. Anyuéknak fogalmuk sincs arról, hogy már legalább  hét hónapja nem járok suliba, ugyanis egy megható kérvény után megengedték nekem, hogy előbb leérettségizzek és most modellkedem. Nem azért, mert ezt akarom csinálni életem végéig csak szeretnék egy kis pénzt összeszedni, hogy el tudjak menekülni ebből a pokolból. Phobie- vel szinte elválaszthatatlanok lettünk, mint kiderült Londonban lakik. Így én is a fejembe vettem, hogy oda akarok költözni, Természetesen minden őrültségemet támogatja és benne is van.

Iszonyatosan fáj a fejem, soha többé nem rúgok be. Na jó ez tudom, hogy csak maximum egy hétig tudom majd betartani, mert Phebs vagy én úgyis kitalálunk valamit és akkor ismét csak nincs megállás. Megpróbálok valami koordinált mozgást kihozni magamból, hogy a szülőknek ne tűnjön fel semmi. Jane tuti be fog aludni a buszon, ismerem már jól. Lassan közelítettem meg a házunkat, ahol a szokottnál több autó volt. Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Vettem egy nagy levegőt, gyorsan összehúztam magamon a kabátom és beléptem a házba.

- Te vagy az Kicsim? - hallottam meg Anya hangját.

- Úgy tűnik -válaszoltam és lerúgtam magamról a cipőt.

Mezitláb már sokkal stabilabban álltam, így megindultam a nappali felé. Nem kis meglepetés volt, mikor a megláttam a nappaliban az öt srácot és egy számomra ismeretlen lányt.

- Hohóóó mi van itt? - kérdeztem szarkasztikusan, majd intettem egyet és felvettem a nekem szóló borítékot.

Végül úgy gondoltam elég volt ennyi a családósdiból és elindultam felfelé.

- Milyen volt a suli? -kérdezte Apa, mire kicsit megtorpantam és mosolyogva felé fordultam.

- Hát szuper mint mindig- hazudtam, majd felrohantam az emeletre.

Mocskos ruháimat azonnal a szennyesbe dobtam, majd pár tiszta göncöt felkapva a fürdőbe mentem. Elég lassan készültem el, ennek lehetett az is az oka, hogy a kabinig alig jutottam el vagy, mert kétszer is kipakolt a gyomrom. Miután sikeresen rendbe szedtem magam felvettem a vékony pólót és a sortot. Valami emberfélét próbáltam magamból faragni, de miután feladtam felvettem egy napszemüveget és egy kalapot  Beleugrottam a szegecses bakancsomba és mentem is a konyhába. Muszáj volt találnom valami fájdalom csillapítót, mert úgy éreztem felrobban a fejem. Pár perc kutakodás után meg is találtam, majd gyorsan lenyeltem. Ám a fejem még mindig húzott, így ügyesen seggre ültem.

- Angie, te aztán ismét nem hazudtoltad meg önmagad- hallottam meg a dörmögő hangot a hátam mögül.

Zayn óvatosan felsegített a földről, majd szorosan magához ölelt.

- Istenverte pia szagod van.

- Milyen kedves bók - néztem rá csúnyán.

Eltávolodtam tőle és a lenti fürdőbe rohantam, gyorsan fújtam magamra egy kis parfümöt és visszamentem a konyhába.

- Egyre rosszabb- kontrázott rá Malik, miközben színpadiasan befogta az orrát.

- Hát belőled is árad a pacsuli - gúnyolódtam.

Még húztuk egymást pár percig aztán csak az tűnt, fel, hogy ez a dilinyós szó szerint belök a többiek közé. Ettől páran felvidultak, ám én nem osztoztam örömükben.

- Nocsak nocsak ki tisztelt meg a jelenlétével - vigyorgott rám Niall, miközben gondolom épp az én ebédemet tömte magába.

- Nocsak nocsak, kinek az ebédjét eszed?

- Őhm... a tiédet. Kérsz? - nyújtotta felém a tányért.

- Kösz nem, megeheted - adtam neki engedélyt - Oké most komolyan mi ez az egész? Eladjátok a házat vagy mi? Bár nem hinném, hogy én már bármin is meglepődnék - fakadtam ki.

Ezek után meg úgy néztek rám, mit valami idiótára így sarkon fordultam és kimentem a konyhába. Azonnal kutatni kezdtem, mert úgy emlékeztem Apa valamelyik fiók mélyén rejteget egy doboz cigarettát vész esetére, ha már nagyon felhúzza magát. Nem szoktam rágyújtani, mert még az alkoholnál is károsabbnak tartom, de már annyira elegem van ebből az egészből. Csak úgy beállítanak hozzánk, mintha mi sem történt volna Anyáék meg persze eljátsszák a boldog pár, ölelkezve ülnek egymás mellett és hallgatják a sztorikat. Normál esetben szinte egy helységbe se képesek megmaradni... kész vicc az egész. Miután megtaláltam a dobozt, kihúztam egy szálat, felkaptam a gyújtót és kimentem a házból. Leültem a lábtörőlőre és közben azon gondolkodtam, milyen ironikus  hogy azon a darab anyagon az áll 'Isten hozott Nálunk' sokkal találóbb lenne egy ' Üdv a pokolban' vagy esetleg egy ' Jobban teszed, ha távol maradsz' felirat. 

- Chh - ingattam is a fejem.

Majd számhoz emeltem a korommal és kátránnyal teli is tekercset, hogy meggyújtsam, de valaki kikapta a kezemből.

- Pia és cigi. Esetleg drogozol is? - hallottam a dorgáló hangot és Payne ült le mellém.

- Mit tudsz te arról mi megy itt - vágtam vissza.

Nem akartam őt bántani, de egyszerűen elegem van már mindenből.

-Angel, mi történt te nem ilyen vagy - fordította maga felé az arcom.

Mogyoróbarna szemével engem tanulmányozott és én képtelen voltam nem a szemébe nézni.

- Minden tönkrement és széthullott - suttogtam - El sem tudod képzelni mit művelnek a szüleim, mikor nem vagytok itt. Olyan szavakat vágnak egymás fejéhez, amik még az én fejemben meg sem fordulnak. Komolyan ha ezt valaki cenzúrázná végig csak sípszót lehetne hallani, nem szólnak egymáshoz vagy, ha igen áll a bál. Most pedig eljátsszák, hogy minden a legnagyobb rendben. Kész vicc.

- De Te hogy vagy? - fürkészte még mindig arcomat.

- Élek, mást nem tudok mondani, hisz nem lenne igaz. 

Láttam, hogy még vagy ezernyi kérdés járt a fejében, amit biztos vagyok benne, hogy fel is fog tenni. Ám Anya kiáltott, hogy valami fontosat akar mondani. Óvatosan felálltam, Liam végig követte minden mozdulatom.

- Nyugi van időnk, csak vasárnap délután megyünk haza - adott választ a fel nem tett kérdésemre.

- Miért milyen nap van? - néztem rá butácskán.

- Csütörtök.

Miközben befelé sétáltam azon gondolkodtam, hogy mi lett az én szerdai napommal?

xx Liam xx

Miután Angel bement én még mindig csak ültem és nézegettem a fel-alá sétáló embereket, közben pedig ujjaim között pörgettem az egy szál cigarettát.

- Mi van vele? - kérdezte aggódva Louis.

- Rosszabbul van, mint gondoltam - mondtam őszintén.

Tommo magába roskadva ült le mellém, a hangulata hasonló volt mint a húgának.

- Beszélj vele, nagyon hiányzol neki. Szerintem még mindig azt hiszi, hogy a telefonos incidens miatt haragszol rá.

- Haragudtam rá, nem tudom miért, de haragudtam rá.  Ilyen még sosem volt velem, hogy ennyire bepipultam volna a húgomra. Helyre akarom hozni, de mégis hogy? Ő már nem ugyanaz az ember, és én sem vagyok ugyanaz. Itt már semmi sem ugyanaz.

- Igen Ang is mondta.

- Nekem erről miért nem szóltak? Miért nem meséltek nekem a válásról és a problémáikról? - zúdította rám a kérdéseit.

Megértem őt én is teljesen össze lennék zavarodva, hogy ha ilyen helyzetbe lennék. De az igazat megvallva fogalmam sincs mit kéne mondanom, mi az, amivel tudnék neki segíteni.

- Ebben nem tudok semmi használható tanácsot adni csak, amit már az előbb is mondtam, beszélj vele.

- Az lesz! - bólintott.

Szerettem volna, ha minden rendeződik köztük, hisz ők tényleg egy olyan testvérpárnak tűntek nekem, akik a másikért bármit megtettek volna és most, hogy ezt így hagyják elúszni.... Nem gondoltam, hogy ők idáig jutnak, hogy ők tudnak ilyen mélyen és sokáig haragudni egymásra még ha már nem is emlékeznek a pontos okokra. Hirtelen Angel és Eleanor sikítása töltötte be a házat, mi mind pedig egy emberként ugrottunk fel és rohantunk az emeletre. Be akartunk nyitni, de valaki a túloldalról nem engedte.

- Csak egy perc srácok - kiáltott Ang.

xx Angie xx

Nagyon meglepődtem, oké kiakadtam mikor megláttam a szobámban sétikáló lányt. Ráadásul egy szál törülközőben.

- Bocsi én nem akartam. Csak rendbe szerettem volna szedni magam és nem tudtam, hogy ilyen hamar visszajössz - kezdett mentegetőzésbe.

Majd felkapott pár ruhadarabot és ismét eltűnt a fürdőmben. Nekem ez az idő elég volt hozzá, hogy felfogjam valószínűleg erre a pár napra szobatársat kaptam. Hisz sarokban egy nagyobbacska táska pihent, amin tutira nem az én cuccaim voltak. Pár perc múlva hallottam, hogy nyikorogva kinyílik az ajtó, én lassan megpördültem a tengelyem körül és szembe találtam magam a még mindig zavarban lévő lánnyal. Ekkor eszembe jutott, hogy bezártam az ajtót és valószínűleg még mindig előtte topognak  így odaléptem és elfordítottam a zárat. A kattanás után azonnal be is tódult a tömeg. Szemeik cikáztak köztünk, ugyanúgy  mint nem is olyan rég a nappaliban. Nem tudom mit várnak tőlem, de hogy nem én fogok megszólalni az fix. Végül Tommo kapott észbe a lány mellé állt és elkezdte kis beszédét.

- Szóval Angie tudom, hogy ezt nem így kéne, de valahogy oldanom kell ezt a kínos helyzetet. Ő itt a barátnőm Eleanor Calder - intett a lány felé - El, ő itt a kishúgom Angela Tomlinson.

- Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek Louis már sokat mesélt rólad - nyújtotta felém a kezét Eleanor.

Nekem sok volt ez a hirtelen információ, de valahol az agyamban egy kis hang még is azt súgta most ne legyek bunkó és én hallgattam rá.

- Hello szólíts nyugodtan csak Angie-nek - fogadtam el felém nyújtott kezét.

Szinte érezni lehetett a légkör változását, mintha mindenki attól tartott volna, hogy én valami nagy jelenetet fogok itt rendezni. Hát akartam is, de lehet még lesz rá alkalmam.

- Mi lenne ha bekapnánk valamit? - kezdte el kitessékelni az embereket Styles és nekem már csak az tűnt fel, hogy ketten maradtunk a bátyámmal.

Leültem az ágy szélére és nagyon elmerültem a kezem tanulmányozásban.

- Angie, nem tudom hol kéne kezdenem a dolgot, hisz elég sok minden van, amiért bocsánatot kell kérnem. Kezdve a telefonos ügynél, ahol teljesen jogtalanul haragudtam rád. Csak tudod attól féltem, hogy elítélsz majd a dolgokért. Hisz csak egy hét telt el a Hannah-val való szakításom óta és én már más valakivel randiztam...

- Nem ítéltelek volna el, hisz a te életed a te döntéseid. Csak nem értettem, hogy miért. Úgy éreztem és még most is úgy gondolom nem tettem semmi olyat, amivel erre rászolgáltam - vágtam közbe.

- Igen teljes mértékben igazad van. Azt is tudom, hogy megváltozott a viszonyunk, mondhatjuk úgy, hogy valami megtört, de én nagyon szeretném, ha helyre tudnánk hozni, én mindent meg fogok tenni érte.

- Én is nagyon szeretném Tommo, de ez az egy év rengeteg idő és annyi minden történt, hogy ha most elkezdteném mesélni talán egy hét múlva se érnék a végére. Ráadásul abban se vagyok biztos, hogy téged érdekelne-e hogy bárkit érdekelne-e.

- Mi ilyen hülyeségeket ne is mondj, engem minden érdekel, ami veled kapcsolatos és attól, hogy mi nem beszéltünk én mindig érdeklődtem felőled és nagyon megrémített mikor a szüleink csak annyit mondtak, hogy jól vagy, mintha nem is tudom mi lenne - túrt bele a hajába.

Válaszolni akartam neki, tényleg elmondani az igazat, de a csengő hangja megakadályozott. Nem is inkább az, hanem a néhány perccel utána érkező éktelen káromkodás, főleg az után miután tudatosult bennem, hogy Zayn száját hagyták el ezek a szavak. Bátyámmal egymásra néztünk és egyszerre indultunk meg a bejárat felé. Zayn már félig le is volt vetkőzve és mérgesen morgolódott az orra alatt.

- Mi történt? - néztünk értetlenül.

- Az a csaj telibehányt - mutatott az ajtó felé, majd eltűnt a fürdőbe.

Mindketten odafordultunk és mosolyogva vettük tudomásul, hogy a kicsit elázott unokatestvérünk támasztja a ház oldalát.

- Honor, te aztán nem vagy semmi - nevettem el magam.

Bár azt hiszem Zaynnek erre a napra elege lett a részegekből.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. 
Kedd van, ígéretemet betartom :) Itt a folytatás. Nagyon nagyon köszönöm a 4 komit és 12 pipát virulok, mint a tejbe tök. A fejezet végén be fog kerülni egy új szereplő és kicsit felrázza a dolgokat HANNAHC. figyelj!
Várom a véleményeket!
Puszi Cassy

xx 8. fejezet xx

xx Angie xx

SOKAT ALSZOM TALÁN TÚLZOTTAN is sokat, de egyszerűen úgy érzem még ez is kevés. Alig, hogy felkeltem és ettem valamit máris visszavonszoltam magam a szobámba és elnyomott az álom. Jó érzés volt, ahogy a meleg takarót a testem kőré csavartam, de ez a nyugodt idill nem tartott sokáig. Mivel valakinek az volt a szándéka, hogy szó szerint belepasszírozzon a matracba. Ötletem se volt ki lehet az, hisz Anyuék tuti nem csinálnának ilyet. Az első, aki beugrott Hannah volt, de ő meg nem ilyen súlyos. Hirtelen kezdett kevés lenni az oxigén, így amennyire ebben az állapotban tőlem telt vad csapkodásba kezdtem. Ennek hatására le is mászott róla és én ki tudtam bújni a takaró alól. Hirtelen nem tudtam mit csináljak mikor megláttam velem szembe az öt idiótát. Akadjak ki? Vagy kezdjek örömtáncba? Esetleg sikítsak? Az utolsó kilőve nincs hangom gondolkodtam tovább.

- Ó te kis nyúzott répácska - ölelt szorosan magához bátyám.

Megmosolyogtatott ez a vicces, ám tőle koránt sem szokatlan megszólítás és boldogan bújtam ölelésébe.

- Te totál lökött vagy - mormogta Harry.

Majd miután kiszabadultam karjai közül a kis fürtös jutalmazott meg egy csontropogtató öleléssel. Elmondtam volna nekik, hogy mennyire örülök, hogy itt vannak, de hangom még mindig nem volt, így csak néztem, mint a moziba. Közben ők szépen lebeszéltek mindent és az lett a vége, hogy Lou beköltözik mellém , ketten mennek Lou szobájába, és még ott van a vendégszoba is.  Ezután mindenki eltűnt a szobámból és elkezdték felhordani a bőröndjeiket. 

- Oké ki kíváncsi a városra? - kérdeztem Tommo miközben végignézett az ismét a szobámban lebzselő srácokon. 

Mind egyetértően bólintottak, aztán egyszerre néztek rám, ami kezdett zavarni.

- Majd én itt maradok - vállalta magára a felvigyázó szerepet Liam.

Ezután a többiek el is tűntek a szobából én pedig a párnáim közé dőltem. Mivel nem láttam más lehetőséget sms-t kezdtem el pötyögni a velem szemben ülő fiúnak.

Nem kell egész végig szuggerálnod, nem fogok semmi rosszat csinálni Ang.

Értetlenül nézte produkciómat, ám mikor meghallotta telefonja pityegését azonnal előhalászta és vigyorogva olvasta el.

Ne aggódj értem. Azért vagyunk itt, hogy neked segítsünk. És szerintem nem fogok itt unatkozni :) Li.

Igen? Mégis mire gondoltál? Amint látod még egy hang se jön ki a torkomon.... Ang.

De úgy látom ezt a problémát áthidaltuk. Li.

Ez igaz! :D És mi a helyzet felétek? A táncoslánnyal alakul a dolog? Ang.

Mondhatjuk így is Li.

Nem nagyon tudtam ez mit is akar jelenteni, de időm se volt, hogy valami válaszféleséget pötyögjek Payne már felfedezőútra indult a szobámban és pár perc után meg is állt a DVD gyűjteményemnél.

- Mondjuk nézhetnénk valamit - beszélt sokkal inkább magának, mint sem nekem - Elég jó filmjeid vannak - tette még hozzá.

Tovább motozott, majd egyszer csak nagy vigyorral az arcán megfordult és meglóbálta előttem a Toy Story-t.

Szeretem a Disney meséket Ang.

- Én is, nagyon - emelte rám barna szemeit - Akkor meg is van a program.

Gyorsan beizzította a lejátszót, majd mellém vetődött az ágyra. Én csináltam magunknak egy kis helyet, majd ülő helyzetbe tornáztam magam. Kisgyerekek módjára néztük a mesét, de én valahol a vége felénél így is bealudtam. Egyszerűen ezt már nem tudom megérteni. Hogy tudok ennyit aludni? Mikor felkeltem Liam már nem volt mellettem és csend honolt az egész szobában. Fogalmam se volt hány óra, de mivel a torkom nagyon kapart úgy éreztem ideje bevenni a soron következő gyógyszer adagomat. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és a földszintre slatyogtam. A fiúk már visszajöttek a kis városnéző túrájukból és épp a nappalit próbálták a lehető legjobban lelakni.

Három nappal később

Végre meg tudok szólalni, és ez mindenkit örömmel tölt el. A fiúk úgy gondolták vagyis inkább az üres fejükbe vették, hogy majd ők korrepetálnak engem, nehogy túlságosan is lemaradjak a suliban.

- Ne szórakozzatok már. Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan - néztem rájuk csúnyán, miközben a rekedt hangomon károgtam.

- Ó de nagyon is - viszonozta a pillantásom Niall, majd a konyhába ment.

- Ilyenkor az agyamra mentek - morogtam az éppen soros Zaynnek.

- Mi csak szeretünk téged - nézett fel a történelem könyvemből.

- Akkor tanuljatok ti helyettem - morogtam rá, majd a földre dőltem.

Hát így aztán sosem fogunk végezni. Fiúk( @NiallOfficial,
@Real_Liam_Payne,
@Harry_Styles, @Louis_Tomlinson)
 azt hiszen elkéne egy
kis segítség @Angie_LittleTommo-val kapcsolatban. @zaynmalik

A gép jellegzetes kattanó hangjára kaptam fel a fejem és láttam Malik arcán, hogy valamire készül, olyan sunyin mosolygott.

- Persze tedd csak közzé a szenvedésem.

- Épp arra készülök - nyújtotta rám a nyelvét.

Pár perccel később hallottam is a telefonom pityegését, amit az értesítőnek tudtam be. Ezután pedig a maradék négy jómadár nagy hahotázás közepette megjelent az ajtóban.

- Angela Tomlinson, hát mit művelsz te - dorgált meg bátyám.

- Amit Louis Tomlinsontól tanultam - vágtam vissza.

Mind leültek a szőnyegre és engem kezdtek fixírozni, de én még mindig el voltam foglalva a látványos szenvedéssel. Végül pár óra után én kerültem ki győztesen és ők is elterültek a földön.

- Oké mostmár beismerheted, hogy erre ment ki az egész - dörmögte Harry.

- Sosem tagadtam - vigyorogtam rá.

Annyira hihetetlen számomra, hogy itt vannak, hogy egy teljes hetet velük lehetek már ha nem alszok.Végül végre sikerült egy kicsit kettesben maradnunk Louisval, hisz hiányzott már a tök feje.

- Na mi a helyzet Boo Bear? - ültem mellé.

- Vagyogatok - rántotta meg a vállát - De nagyon örülök, hogy most itt lehetek - került mosoly az arcára.

- Mi az, hogy vagyogatsz?

- Nehéz a verseny, nem gondoltam, hogy ennyire le fog fárasztani mind szellemileg, mind fizikálisan.

- Figyelj együtt azért mégis könnyebb. A srácokkal simán kibírjátok ezt az egészet.

- Köszönöm, hogy ezt mondod - ölelt szorosan magához.

Meghitt pillanatunkat a mobilja csörgése zavarta meg, mind a ketten kutatni kezdtünk a kis kütyü után és nekem akadt először a kezembe. Volt alkalmam megnézni ki hívja és egy számra ismeretlen név villogott a képernyőn, Eleanor. Érdekes fejjel néztem bátyámra, de ő csak kikapta a kezemből mobilját és kirohant a szobából.

- Hát ez meg mi volt? - kérdeztem magamtól.

Mint arra később már magamtól is rájöttem előző kis 'kutakodásom' nem épp tetszett neki és a megmaradt két napban szinte hozzám se szólt. Mivel a srácok eléggé lelaktak úgy nagyjából mindent, így az utolsó napuk a takarítással ment el, ezzel engem is meglepve.  Mivel még nem éreztem olyan prímán magam, így nekem csak a saját szobámat kellett rendbe raknom. Bár számomra ez is elég nagy feladatnak bizonyult, hisz napok óta nem láttam a padlót a sok zsebkendőtől, ruhától és természetesen Louis cuccai is besegítettek. Szimplán csak a fél napom ment rá, hogy valami szoba kinézetet kihozzak a helységből, de komolyan. Miután ezzel megvoltam csak végigfeküdtem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni, egyszerűen csak gondolkodtam. Gondolkodtam min húzhatta fel ennyire magát Tommo és mit kéne tennem. De, ahogy a percek lomhán elfutottak mellettem én csak még összezavarodottabb lettem. Hisz korábban is csináltam már ilyet és akkor csak valami vicces megjegyzést kaptam és ennyi, de most tényleg, komolyan megsértődött rám. Miért?  Halkan kinyílt az ajtó és a fiúk somfordáltak be egymás után.

- Hamarosan indul a gépünk vissza, így el kell kezdenünk szedelöcködni - kezdett bele a mondandójába Zayn.

Erre azonnal ülő helyzetbe tornáztam magam és az előttem álló alakokat figyeltem. 

- Gyorsan gyógyulj meg Prücsök és ne linkeskedj - ölelt szorosan magához Malik.

- Igyekszem -suttogtam ölelésébe.

Majd felállt, megfogta az ajtó mellett lévő táskáját és kiment a szobából. Harry szinte rám vetődött, majd olyan szorosan ölelt magához, ahogy csak tőle telt.

- Nagyon fogsz hiányozni, szedd össze magad és akkor hamar meglátogathatsz minket - mosolygott rám biztatóan.

- Te is nagyon fogsz nekem hiányozni Styles és minél hamarabb - viszonoztam gesztusát.

Horan is kissé elvetette magát a búcsúzkodás terén és szinte összeroppantott, végül Harryvel az oldalán átlépték a küszöböt. Már csak hárman voltuk a helységbe és mind azt vártuk, hogy a másik tegyen valamit. Végül Louis megelégelte a bőröndjéhez lépett és felemelte. Szememmel végig követtem az eseményeket, de csak egy apró mosolyra futotta számomra, majd nagy léptekkel elviharzott. Csak néztem az ajtót és nem tudtam felfogni, hogy csak így minden szó nélkül elment. Idegesen hajamba túrtam, amit Liam már nem bírt tovább és leült velem szembe az ágyra.

- Héj Angel, nyugi minden rendbe fog jönni. Kell neki egy kis idő, hogy lehiggadjon, aztán minden olyan lesz, mint régen.

- Nem Liam ez most más. Még sosem viselkedett velem így, mintha valami égbekiáltó bűnt követtem volna el, pedig nem akartam és ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége nem teszem meg - vettem magam karjai közé.

- Bízol bennem? - kérdezte, mire én vadul bólogatni kezdtem - Akkor hidd el, minden a lehető legjobban fog alakulni - kezdte el hátamat simogatni.

- Köszönöm Liam. Mindent köszönök, de mostmár menj, nehogy lekésd a járatot - simítottam két kezem a vállára.

- Nagyon fogsz hiányozni Ang - tette kezét az arcomra.

- Te is nekem Payne.

- Írni fogok - mondta már az ajtónál toporogva.

- Izgatottan fogom várni és ugyanilyen lelkesedéssel fogok válaszolni is - biztattam a fiút.

Erre mosoly húzódott az arcára, majd egy 'Viszlát, hamarosan látjuk egymást' után ő is elment és egyedül maradtam.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Itt lenne a folytatás, remélem vártátok. Köszönöm a 4 komit és a 9 pipát az előző fejezethez. Ez valamivel kevesebb volt, mint ami a 6. fejezethez érkezett. Remélem ismét felpörgetitek magatokat :)
Várom a véleményeket
Puszi Cassy