xx 8. fejezet xx

xx Angie xx

SOKAT ALSZOM TALÁN TÚLZOTTAN is sokat, de egyszerűen úgy érzem még ez is kevés. Alig, hogy felkeltem és ettem valamit máris visszavonszoltam magam a szobámba és elnyomott az álom. Jó érzés volt, ahogy a meleg takarót a testem kőré csavartam, de ez a nyugodt idill nem tartott sokáig. Mivel valakinek az volt a szándéka, hogy szó szerint belepasszírozzon a matracba. Ötletem se volt ki lehet az, hisz Anyuék tuti nem csinálnának ilyet. Az első, aki beugrott Hannah volt, de ő meg nem ilyen súlyos. Hirtelen kezdett kevés lenni az oxigén, így amennyire ebben az állapotban tőlem telt vad csapkodásba kezdtem. Ennek hatására le is mászott róla és én ki tudtam bújni a takaró alól. Hirtelen nem tudtam mit csináljak mikor megláttam velem szembe az öt idiótát. Akadjak ki? Vagy kezdjek örömtáncba? Esetleg sikítsak? Az utolsó kilőve nincs hangom gondolkodtam tovább.

- Ó te kis nyúzott répácska - ölelt szorosan magához bátyám.

Megmosolyogtatott ez a vicces, ám tőle koránt sem szokatlan megszólítás és boldogan bújtam ölelésébe.

- Te totál lökött vagy - mormogta Harry.

Majd miután kiszabadultam karjai közül a kis fürtös jutalmazott meg egy csontropogtató öleléssel. Elmondtam volna nekik, hogy mennyire örülök, hogy itt vannak, de hangom még mindig nem volt, így csak néztem, mint a moziba. Közben ők szépen lebeszéltek mindent és az lett a vége, hogy Lou beköltözik mellém , ketten mennek Lou szobájába, és még ott van a vendégszoba is.  Ezután mindenki eltűnt a szobámból és elkezdték felhordani a bőröndjeiket. 

- Oké ki kíváncsi a városra? - kérdeztem Tommo miközben végignézett az ismét a szobámban lebzselő srácokon. 

Mind egyetértően bólintottak, aztán egyszerre néztek rám, ami kezdett zavarni.

- Majd én itt maradok - vállalta magára a felvigyázó szerepet Liam.

Ezután a többiek el is tűntek a szobából én pedig a párnáim közé dőltem. Mivel nem láttam más lehetőséget sms-t kezdtem el pötyögni a velem szemben ülő fiúnak.

Nem kell egész végig szuggerálnod, nem fogok semmi rosszat csinálni Ang.

Értetlenül nézte produkciómat, ám mikor meghallotta telefonja pityegését azonnal előhalászta és vigyorogva olvasta el.

Ne aggódj értem. Azért vagyunk itt, hogy neked segítsünk. És szerintem nem fogok itt unatkozni :) Li.

Igen? Mégis mire gondoltál? Amint látod még egy hang se jön ki a torkomon.... Ang.

De úgy látom ezt a problémát áthidaltuk. Li.

Ez igaz! :D És mi a helyzet felétek? A táncoslánnyal alakul a dolog? Ang.

Mondhatjuk így is Li.

Nem nagyon tudtam ez mit is akar jelenteni, de időm se volt, hogy valami válaszféleséget pötyögjek Payne már felfedezőútra indult a szobámban és pár perc után meg is állt a DVD gyűjteményemnél.

- Mondjuk nézhetnénk valamit - beszélt sokkal inkább magának, mint sem nekem - Elég jó filmjeid vannak - tette még hozzá.

Tovább motozott, majd egyszer csak nagy vigyorral az arcán megfordult és meglóbálta előttem a Toy Story-t.

Szeretem a Disney meséket Ang.

- Én is, nagyon - emelte rám barna szemeit - Akkor meg is van a program.

Gyorsan beizzította a lejátszót, majd mellém vetődött az ágyra. Én csináltam magunknak egy kis helyet, majd ülő helyzetbe tornáztam magam. Kisgyerekek módjára néztük a mesét, de én valahol a vége felénél így is bealudtam. Egyszerűen ezt már nem tudom megérteni. Hogy tudok ennyit aludni? Mikor felkeltem Liam már nem volt mellettem és csend honolt az egész szobában. Fogalmam se volt hány óra, de mivel a torkom nagyon kapart úgy éreztem ideje bevenni a soron következő gyógyszer adagomat. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és a földszintre slatyogtam. A fiúk már visszajöttek a kis városnéző túrájukból és épp a nappalit próbálták a lehető legjobban lelakni.

Három nappal később

Végre meg tudok szólalni, és ez mindenkit örömmel tölt el. A fiúk úgy gondolták vagyis inkább az üres fejükbe vették, hogy majd ők korrepetálnak engem, nehogy túlságosan is lemaradjak a suliban.

- Ne szórakozzatok már. Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan - néztem rájuk csúnyán, miközben a rekedt hangomon károgtam.

- Ó de nagyon is - viszonozta a pillantásom Niall, majd a konyhába ment.

- Ilyenkor az agyamra mentek - morogtam az éppen soros Zaynnek.

- Mi csak szeretünk téged - nézett fel a történelem könyvemből.

- Akkor tanuljatok ti helyettem - morogtam rá, majd a földre dőltem.

Hát így aztán sosem fogunk végezni. Fiúk( @NiallOfficial,
@Real_Liam_Payne,
@Harry_Styles, @Louis_Tomlinson)
 azt hiszen elkéne egy
kis segítség @Angie_LittleTommo-val kapcsolatban. @zaynmalik

A gép jellegzetes kattanó hangjára kaptam fel a fejem és láttam Malik arcán, hogy valamire készül, olyan sunyin mosolygott.

- Persze tedd csak közzé a szenvedésem.

- Épp arra készülök - nyújtotta rám a nyelvét.

Pár perccel később hallottam is a telefonom pityegését, amit az értesítőnek tudtam be. Ezután pedig a maradék négy jómadár nagy hahotázás közepette megjelent az ajtóban.

- Angela Tomlinson, hát mit művelsz te - dorgált meg bátyám.

- Amit Louis Tomlinsontól tanultam - vágtam vissza.

Mind leültek a szőnyegre és engem kezdtek fixírozni, de én még mindig el voltam foglalva a látványos szenvedéssel. Végül pár óra után én kerültem ki győztesen és ők is elterültek a földön.

- Oké mostmár beismerheted, hogy erre ment ki az egész - dörmögte Harry.

- Sosem tagadtam - vigyorogtam rá.

Annyira hihetetlen számomra, hogy itt vannak, hogy egy teljes hetet velük lehetek már ha nem alszok.Végül végre sikerült egy kicsit kettesben maradnunk Louisval, hisz hiányzott már a tök feje.

- Na mi a helyzet Boo Bear? - ültem mellé.

- Vagyogatok - rántotta meg a vállát - De nagyon örülök, hogy most itt lehetek - került mosoly az arcára.

- Mi az, hogy vagyogatsz?

- Nehéz a verseny, nem gondoltam, hogy ennyire le fog fárasztani mind szellemileg, mind fizikálisan.

- Figyelj együtt azért mégis könnyebb. A srácokkal simán kibírjátok ezt az egészet.

- Köszönöm, hogy ezt mondod - ölelt szorosan magához.

Meghitt pillanatunkat a mobilja csörgése zavarta meg, mind a ketten kutatni kezdtünk a kis kütyü után és nekem akadt először a kezembe. Volt alkalmam megnézni ki hívja és egy számra ismeretlen név villogott a képernyőn, Eleanor. Érdekes fejjel néztem bátyámra, de ő csak kikapta a kezemből mobilját és kirohant a szobából.

- Hát ez meg mi volt? - kérdeztem magamtól.

Mint arra később már magamtól is rájöttem előző kis 'kutakodásom' nem épp tetszett neki és a megmaradt két napban szinte hozzám se szólt. Mivel a srácok eléggé lelaktak úgy nagyjából mindent, így az utolsó napuk a takarítással ment el, ezzel engem is meglepve.  Mivel még nem éreztem olyan prímán magam, így nekem csak a saját szobámat kellett rendbe raknom. Bár számomra ez is elég nagy feladatnak bizonyult, hisz napok óta nem láttam a padlót a sok zsebkendőtől, ruhától és természetesen Louis cuccai is besegítettek. Szimplán csak a fél napom ment rá, hogy valami szoba kinézetet kihozzak a helységből, de komolyan. Miután ezzel megvoltam csak végigfeküdtem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni, egyszerűen csak gondolkodtam. Gondolkodtam min húzhatta fel ennyire magát Tommo és mit kéne tennem. De, ahogy a percek lomhán elfutottak mellettem én csak még összezavarodottabb lettem. Hisz korábban is csináltam már ilyet és akkor csak valami vicces megjegyzést kaptam és ennyi, de most tényleg, komolyan megsértődött rám. Miért?  Halkan kinyílt az ajtó és a fiúk somfordáltak be egymás után.

- Hamarosan indul a gépünk vissza, így el kell kezdenünk szedelöcködni - kezdett bele a mondandójába Zayn.

Erre azonnal ülő helyzetbe tornáztam magam és az előttem álló alakokat figyeltem. 

- Gyorsan gyógyulj meg Prücsök és ne linkeskedj - ölelt szorosan magához Malik.

- Igyekszem -suttogtam ölelésébe.

Majd felállt, megfogta az ajtó mellett lévő táskáját és kiment a szobából. Harry szinte rám vetődött, majd olyan szorosan ölelt magához, ahogy csak tőle telt.

- Nagyon fogsz hiányozni, szedd össze magad és akkor hamar meglátogathatsz minket - mosolygott rám biztatóan.

- Te is nagyon fogsz nekem hiányozni Styles és minél hamarabb - viszonoztam gesztusát.

Horan is kissé elvetette magát a búcsúzkodás terén és szinte összeroppantott, végül Harryvel az oldalán átlépték a küszöböt. Már csak hárman voltuk a helységbe és mind azt vártuk, hogy a másik tegyen valamit. Végül Louis megelégelte a bőröndjéhez lépett és felemelte. Szememmel végig követtem az eseményeket, de csak egy apró mosolyra futotta számomra, majd nagy léptekkel elviharzott. Csak néztem az ajtót és nem tudtam felfogni, hogy csak így minden szó nélkül elment. Idegesen hajamba túrtam, amit Liam már nem bírt tovább és leült velem szembe az ágyra.

- Héj Angel, nyugi minden rendbe fog jönni. Kell neki egy kis idő, hogy lehiggadjon, aztán minden olyan lesz, mint régen.

- Nem Liam ez most más. Még sosem viselkedett velem így, mintha valami égbekiáltó bűnt követtem volna el, pedig nem akartam és ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége nem teszem meg - vettem magam karjai közé.

- Bízol bennem? - kérdezte, mire én vadul bólogatni kezdtem - Akkor hidd el, minden a lehető legjobban fog alakulni - kezdte el hátamat simogatni.

- Köszönöm Liam. Mindent köszönök, de mostmár menj, nehogy lekésd a járatot - simítottam két kezem a vállára.

- Nagyon fogsz hiányozni Ang - tette kezét az arcomra.

- Te is nekem Payne.

- Írni fogok - mondta már az ajtónál toporogva.

- Izgatottan fogom várni és ugyanilyen lelkesedéssel fogok válaszolni is - biztattam a fiút.

Erre mosoly húzódott az arcára, majd egy 'Viszlát, hamarosan látjuk egymást' után ő is elment és egyedül maradtam.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Itt lenne a folytatás, remélem vártátok. Köszönöm a 4 komit és a 9 pipát az előző fejezethez. Ez valamivel kevesebb volt, mint ami a 6. fejezethez érkezett. Remélem ismét felpörgetitek magatokat :)
Várom a véleményeket
Puszi Cassy