xx 22. fejezet xx

xx Angie xx

KIJELENTHETEM, HOGY ÉN VAGYOK a legszerencsésebb lány a világon. Remek barátaim vannak, egy igazi lökött és szerető báty és  nem utolsó sorban egy imádnivaló barát. Magam sokat gondolkoztam rajta mi is lehet az a nagy meglepetés, amivel nekem készül, de álmomban sem jutott eszembe, hogy négy teljes napig egy egzotikus tengerparton fogom süttetni a hasam ajándékként. Mikor kiértünk a repülőtérre fogalmam se volt, hogy mi az oka. Rendben tudom, hogy az ilyen helyekre azért jönnek az emberek, hogy tovább utazzanak, de nálunk semmi nem volt, ami ehhez szükséges. Liam egy marcona biztonsági őr  felé vette az irányt, aki csak bólintott egyet és átengedett minket az elrekesztett terminálhoz.

- Egy üres terminálba jöttünk? - vágtam elég érdekes képet.

- Dehogy is, innen indul a gépünk - adott egyértelmű választ.

- Rendben Zsenikém utazzunk, de ha nem tűnt volna fel így nem mehetünk - mutattam végig magamon.

Arcára egy elégedett mosoly kúszott, gondolom azért, hogy ismét át tudott engem verni, de a következő pillanatban észrevettem, hogy Eleanor és a bátyám közeledik felénk kezükben két- két bőrönddel. Úgy meredtem rájuk, mintha szellemet láttam volna.

- Úgy gondolom ezt a problémát is orvosoltam, így indulhatunk is.

- Szerintem meg ők oldották meg és nem szép dolog, hogy itt szövetkeztek ellenem - morgolódtam tovább.

- Ang, maradj már nyugton. Négy napod lesz, hogy szétszekírozd Liam fejét nem kell mindent most a nyakába zúdítani - kapta el a kezem Louis majd rángatni kezdett.

Ebből - ha már eddig nem jöttem volna rá - arra következtettem, hogy ők is jönnek majd velünk. Nem azért, mert bánnám csak össze akarom magamban rakni a dolgokat.Helyre ráztam magam és követtem a többieket a szűk folyosón, ami a gépünkhöz vezetett. Sosem utaztam még magángéppel bár mégis hogy a frászba kerültem én volna egy magángép közelébe? Sosem ismertem személyesen senkit, akinek van aztán jött a verseny, létrehozták a bandát és láss csodát itt ülök egy kényelmes bőr fotelban miközben lassan megkezdjük a felszállást. El sem tudtam szakadni az ablaktól, még akkor sem mikor a felhők közé emelkedtünk. Varázslatos volt.

- Ha tudtam volna, hogy ennyire leköt a repülés már jóval hamarabb kitalálok valamit - suttogta mellettem Liam.

Hangjára kicsit összerezzentem, hisz túlságosan is el voltam foglalva a saját kis világommal. Lassan elszakítottam tekintettem a messzeségtől és felé fordultam.

- Eddig én magam sem tudtam róla - válaszoltam - Sajnálom nem lehettem valami izgalmas társaság az utóbbi nem is tudom hány percben - kértem tőle bocsánatot.

- Épp ellenkezőleg, így is teljesen lekötötted minden figyelmem.

Erre csak megforgattam a szemem, hisz biztos voltam benne, hogy a bamba ábrázaton tanulmányozása senkit nem tölthet el olyan örömmel, hogy képes legyen azt huzamosabb ideig figyelni.

- Komolyan gondoltam - bizonygatta ábrázatom láttán.

- Hihetetlen vagy - mosolyodtam el.

Még beszélgettünk pár percig, majd bennem ismét felülkerekedett kíváncsiságom és szinte az ablakhoz préselődtem.

- Nem fogsz rájönni hova megyünk - húzta tovább az idegeim.

- Mond el kérlek! Olyan rendes voltam egész eddig és nem faggatóztam, de már tényleg nem bírom tovább - kúsztam közelebb hozzá és szinte a nyakába csimpaszkodtam.

Louis-nál ez a taktika mindig bejött, szó szerint kiidegeltem őt. Liam próbálta tartani magát, de amint kinyitotta a szemét és újra rám nézett ismét előadtam mennyi kíváncsi vagyok és nem fogom kibírni, amíg leszállunk.

- Hát tudnék veled vitába szállni? - hajolt közelebb hozzám.

- Remélem nem - mosolyogtam.

Közelebb hajolt hozzám, úgy hogy lehelete már a nyakamat csiklandozta.

- Maldiv- szigetek - súgta, amitől nekem elégedett mosoly kúszott az arcomra.

Sosem jártam még ott, még csak képeket sem nézegettem így csak elképzelni tudtam mi is várhat ránk az elkövetkező napokban. Még izgatottabb lettem és próbáltam minél több információt kiszedni belőle, de csak ilyen általános dolgokat tudtam. Igaz ezzel is előrébb lettem, mint az utóbbi napokban. 

Miután leszálltunk és engem is sikerült rávenni arra, hogy normális tempóba induljunk meg a szállás felé, de egyszerűen az elém táruló látvány lenyűgözött. Jobbra-balra kapkodtam a fejem nehogy lemaradjak valamiről. Taxit fogtunk, Liam bediktálta a címet és már hajtottunk is. Míg a fiúk a foglalással kapcsolatos dolgokat intézték addig mi Eleanorral próbáltuk a lehető legtöbbet magunkba szívni ebből a csodálatos helyből.
- Lenyűgöző - mondta a lány, míg én már meg is örökítettem a képet.

Ilyen lehet a paradicsom. Köszönöm @Real_Liam_Payne
#meghatódvaszavakatkeresve @Angie_LittleTommo

Louis mögém somfordálva megcsikizett, így én egy hatalmasat ugrottam és nagy szerencse, hogy nem sikítottam óriásit. Bátyám vigyorogva figyelte reakcióm, majd kezébe meglóbálta az egyik szobakulcsot.  Mi Ellel csak összenéztünk majd elindultunk a kulcson feltüntetett szobaszám felé. Időközben Liam is utolért kezében ő  egy szobakulcsot szorongatott.  Kikaptam a markából és mikor magamban megállapítottam, hogy pont a mellette lévő szoba elindultam afelé az ajtó felé. Kicsit ügyetlenkedtem míg sikerült a kis lapocskát lehúznom az érzékelős záron és kinyílt az ajtó. Liam követett engem kezeiben a bőröndjeinkkel. Letettem a  kártyát az ajtó mellett lévő kisasztalra és elkezdtem körbejárni a szobát.
- Húha - csúszott ki a számon mikor már a nappaliban forogtam körbe körbe.
Payne csak szótlanul nézte reakciómat. Pár perccel később a szoba másik végébe sétált és kitárta a kétszárnyú ajtót. Rögtön éreztem, ahogy friss levegő megtölti a helységet ezzel elvéve a szoba tisztító szagát. Liam mellé sétáltam, fejemet vállának döntöttem és ismét csodáltam a látványt.
- Gyönyörű.
 Komolyan nem tudtam mást mondani, hisz egyszerűen szavakat sem találtam, amivel ki lehetett volna fejezni mit is éreztem. Rám emelte mogyoróbarna szemeit és mosolyogva közelebb húzott magához.
- Ebben a négy napban szeretnélek téged elkápráztatni - suttogta a számba és lágyan megcsókolt.
- Nem kellett volna ezért eddig repülnünk. Otthon is nagyon jól megy az neked - simítottam meg arcát.
Csak megmosolyogta kijelentésem, majd együtt mentünk vissza a szobába, hogy azt is jobban szemügyre vegyük. Pár perccel később, már Eleanor kopogtatott az ajtón, hogy mi lenne, ha mind együtt elmennénk és kicsit felfedeznénk a környéket. Természetesen hasonlóan lelkesedtünk az ötletért, így gyorsan összeszedtük magunkat és el is indultunk a szálloda környéki sétálóutcák felé. Nem igazán tartottam jó ötletnek, hogy mind így együtt mutatkozzunk a nyilvánosság előtt. Talán kicsit féltem mi is lesz a reakció, bár ha ebbe belegondolunk kicsit beteges, hogy ennyire tartok tőlük.
- Nem esznek meg - karolt belém El miközben a fiúk a kulcsot leadták a recepción.
- Aham, biztos neked. De én?- kérdeztem magamra mutatva.

Hát srácok ránk ez vár egy jó szörfözés után
@Real_Liam_Payne @Louis_Tomlinson

Erre már nem tudott válaszolni, hiszen a fiúk is beértek minket és Louis karon ragadta őt majd valahova lecibálta. Mint egy rossz kisgyerek, bár mit is várok a bátyámtól?  Kéz a kézben mi is útnak indultunk, hogy felfedezzük ezt a csodálatos helyet, órákig bojongtunk csupán a környékbeli utcákban és Liam egy percre sem engedett tíz centinél távolabb magától.  Mintha minden pillanatban körülöttem akart volna lenni és soha el nem engedni és a dolgot még csak tetőzte, hogy kezeivel valamilyen úton módon mindig hozzám ért. Hol csak úgy, hol valami elcsépelt kifogás miatt. Nagyon tetszett ez a Liam sokkal oldottabb és lazább. Miután a lábunkat is lejártuk úgy döntöttünk ideje valami kevésbé fárasztó kikapcsolódás után nézni. Így visszamentünk a szobába és hamar fürdőruhát kapva magunkra megindultunk a part felé. Mi Ellel azonnal leterítettük a törülközőinket és lefeküdtünk napozni. Úgy érzem ránk is fért ennyi járkálás után. A fiúk nem meglepő módon a vízbe mentek, azt mondták elmennek szörfözni egyet. Mi csak hümmögve válaszoltunk majd pár perc után el is aludtunk. A telefonom csipogására keltem fel és a mellettem fekvő már jócskán pirosló hátú barátnőm is.
- Hogy az a ... - kezdtem volna cifra kármokodásba mikor megláttam milyen képet tettek fel rólunk a netre.
El nagyjából épp ugyanannyira volt lelkes a fotótól, mint én, gyorsan a két jómadár keresésére indultunk, de elhúzták a csíkot. Gondolom sejtették mekkora pácban is lesznek, ha ezt meglátjuk. Mivel még elég jó idő volt úgy gondoltuk mi is bemegyünk egy kicsit a vízbe, ha már itt vagyunk. Nem? Úszás közben ki is engedtük a gőzt a a fiúk nagy szerencséjére. Majd a vízből kiérve ökörködni kezdtünk. Mikor már javában sötétedett úgy gondoltuk jobb ha visszaindulunk a szállásra. Egymás mellett sétálva néztük végig a telefonommal készített képeket.
- Ezt! Ezt tedd ki! - kezdett mutogatásba Eleanor, majd kikapta kezemből a készüléket és mondhatjuk, hogy megoldotta helyettem.

Így mulatunk mi srácok
#nagyszeretésvan@EleanorJCalder

Pár perc múlva vissza is adta a kis telefont, ekkor már a szállodánál jártunk. Biccentve üdvözöltük a recepcióst végül a lift felé igyekezve én is szemügyre vettem a kikerült művet. Meg kell, hogy mondjam Eleanor eltalálta a szöveget. Mosolyogva álltam meg az ajtónk előtt és nyomtam le a kilincset.
- Angie, te vagy az? - hallottam meg Liam hangját fogalmam sincs honnan.
- Nagyobb szerencséd lenne, ha nem én lennék - válaszoltam miután becsuktam magam mögött az ajtót.
Mondatom végére elő is került és bűnbánó arccal állt velem szemben.
 - Mi az a kép Payne?
- Nem az én ötletem volt, Louis a hibás az egészért - emelete védekezőleg magasba a kezét miközben lassan felém araszolt.
- És nem tudtad volna megállítani? Most az egész internet az én félmeztelen képemmel lesz tele. Ti komolyan nem tudtok gondolkodni?- morgolódtam tovább.
Látszott arcán mennyire örömet okoz neki, hogy én mindjárt felrobbanok. Mellkasát enyémnek nyomta majd mélyen szemembe nézett.
- Talán ki tudlak engesztelni - lehelt lágy csókot az ajkamra.
- Ch... - mondtam miután végre volt rá alkalmam.
- Vacsora kettesben? - mosolygott rám.
Arcára néztem, hogy megbizonyosodjak róla mennyire gondolja komolyan iménti mondatát, de az előbbi pimasz, vicceskedő mosolya helyett csak komolyan nézett rám.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Halihó halihó! Óriási bejelentenivalóm  van a számotokra: a blog látogatottsága túllépte a 10. 000 főt. Juhééé! El sem hiszitek milyen boldog voltam mikor megláttam. De hát még mindig kevesebb visszajelzést kapok mint régebben szóval pörgessétek fel magatokat. :)
Puszi Cassy

xx 21. fejezet xx

xx Angie xx

JÓKEDVŰEN TÉRTÜNK VISSZA A házba, ahol már szerencsére mindenki ott volt.

- Halihóó - mondtam mikor beléptünk az ajtón.

- Konyha - hangzott is Niall válasza.

Bár nem is tudom ezen miért lepődtem meg, hisz ő a szabadideje jelentős részét abban a helységben tölti. Louis-val csak összemosolyogtunk, majd mi is arrafelé vettük az irányt.  Mind ott voltak, vagyis nagyjából Harry hiányzott. Bár ezzel nem tudtam sokáig foglalkozni mikor megláttam, hogy az én főztömet eszik és félő volt Horan hamarosan rosszul is lesz tőle.

- Nem ettél még eleget Niall? - kérdeztem egy kicsit óvatosan.

- Ezzel nem lehet betelni - emelte fel a villáját és nyomban a szájába tömte.

Megmosolyogtatott habzsolása, de csak akkor volt mosolyom felhőtlen mikor a maradék két fiú is ilyen lelkesen lakmározott.

- Phoebe megtalált? - kérdezte Honor.

- Hogy mi? - néztem rá értetlenül.

- Megjött a nyaralásból tegnap. Felküldtem a szobádba - mondta olyan hangsúllyal, mintha ez tök egyértelmű lenne mindenki számára.

Én még mindig nem értettem ezt az egészet, de úgy gondoltam, ha újabb kérdéseket teszek fel azzal nem leszek előrébb így csak megráztam a fejem és az emelet felé vettem az irányt. Nagyon mertem remélni, hogy Phebs nem tévedt el és nem tört rá valakire. Tulajdonképpen csak Harryre törhetne rá, már ha itthon van. Tovább batyogtam a szobám felé, mint sem törődve a rám törő fura érzésekkel. Kezemet a kilincsre helyeztem és egy határozott mozdulattal benyitottam a szobába. Ám ott nem az a látvány fogadt, amire én számítottam ugyanis Harry és Phebs eléggé félreérthetetlen helyzetben tartózkodtak az ágyamon miközben is sem másztak egymás szájából. Ráadásul Harryn már csak egy boxer volt. Megborzongatott a látvány és mikor újra meg tudtam mozdulni sarkon fordultam és becsuktam magam után az ajtót. A folyosón még egyszer körülnéztem, hogy biztosan jó helyre nyitottam-e be, de sajnos igen és a látvány a retinámba égett. Megszólalni még mindig nem tudtam és velük egy szinten pedig képtelen voltam megmaradni így béna mozdulatokkal elindultam lefelé. Mivel a kis csoport már befejezte a táplálkozást vagy elpusztított minden ehetőt székhelyüket átették a nappaliba.

- Megtaláltad? - kérdezte Honor miközben minimum három helyet elfoglalt a kanapén és szórakozás gyanánt Zayn haját piszkálta.

Természetesen az érintett ezért koránt sem volt annyira oda és minden erejével azon volt, hogy megakadályozza tökéletesen belőtt frizurája tönkretételét.

- Sajnos - futott végig a hátamon a hideg mikor újra bevillantak a látottak.

Arcukra kiült a csodálkozás, miközben azon tanakodtak válaszon vajon mire is vonatkozhatott. Az emelet felől hangos nyögések hallatszottak. Vettem egy mély levegőt és kisétáltam a tornácra. Leültem az egyik nagyobb fotelba miközben kezeimet fülemre szorítottam. Ismét előtört gyermeki énem, de nem igazán érdekelt ki mit gondolt arra a látványra nem voltam felkészülve. Bőven elég volt, hogy Zaynt láttam pucéron Harry már tényleg nem érdekelt. Halkan dúdolni kezdtem hátha valamicskét el tudom terelni a gondolataimat. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy hatalmasat sikítottam mikor valaki hátulról a vállaimra helyezte kezeit.

- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni - suttogta Liam a fülembe.

Nem tudtam rá azt mondani, hogy semmi baj nem is ijesztett meg annyira, mert nincs így. Még mindig érzem, hogy a szívem a kelleténél gyorsabban ver.

- Az én szobámban voltak - futott végig a hátamon a hideg.

Karjait védelmezően derekam köré fonta és velem együtt hátradőlt a székben.

- Most mondhatnám, hogy Harry ilyen, de úgy gondolom azzal nem sokat segítenék.

- Hát megrázó élmény volt - kezdtem el karját simogatni - Louis-val beszéltél?

- Igen és azt hiszem minden rendben van, sőt a kis meglepetésembe is beavattam őt.

Kicsit feljebb tornáztam magam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Akkor nekem is elmondod? - néztem rá angyalian.

- A-a - rázta a fejét - Egyébként is csak csütörtökig kell kibírnod

- És utána?- faggattam.

- Titok - suttogta miközben közelebb vont magához.

- Ez annyira nem ér - morogtam az orrom alatt.

- Nem is tudtam, hogy te ilyet is szoktál csinálni - mondta kuncogva - meg egyébként is milyen lenne, ha idő előtt tudnád meg?

- De érdekel.

- Akkor még tudsz várni pár napot - puszilt bele a fülembe.

Csendben tanulmányoztam a nyugodt kertet és élveztem a majdnem idillt. Akármennyire is tetszett a helyzet, hogy végre nem kell Liammel bujkálnunk az a bizonyos titok vagy meglepetés még mindig nem hagyott nyugodni. Valamint a tudat, hogy Louis is be lett avatva csak arra enged következtetni  hogy valami igazán nagy dobásról lesz szó, de nem is igazán értettem az okát. Hisz nem tettem semmit, amivel ezt kiérdemelném.

- Akkor csak azt áruld el miért - csúsztam kicsit előrébb, hogy még jobban felé tudjak fordulni.

Ő úgy nézett vissza rám, mint nem is olyan rég Honor, mintha valami bődületes nagy marhaságot mondtam volna.

- Tudod mi lesz egy hét múlva? - kérdezte furcsán hangsúlyozva a számot.

Agyamban nagyban kutakodni kezdtem valami fontos esetleg jeles esemény után. Június vége lesz, ami azt fogja jelenteni, hogy már három hete itt vagyok. Ez még arra is utalt, hogy még két hónapot lehetek velük és élvezhetem ezt az egész varázst.

- Június vége? - kérdeztem félve miközben nyakamat behúztam.

Biztos voltam benne, hogy nem ez a megfejtés és igazam is lett, mert egy igazán csúnya nézés lett az ajándékom.

- A születésnapod Angel - húzott közelebb magához.

- Oh.. ó, hogy ez. Teljesen kiment a fejemből.

Nem is tudom, hogy felejthettem el hisz már kiskorom óta vártam a napot, hogy végre én is nagykorú lehessek. Mindig is különlegesnek gondoltam, hogy attól a naptól én is másmilyen leszek. Felnőtt, a dolog jó értelmében. Most mégis elfeledkeztem róla és nem igazán tudnám megmondani mi az oka. Lehet, hogy a változásra foghatnám, végülis eléggé más lett minden.

- Nem szeretném, ha túlzásokba esnél vagy esetleg költekeznél.

- Megérdemled! Én pedig szeretném, ha különleges lenne.

Magamban már sorakoztattam az érveket, hisz nagyon jól ismertem ezt az arckifejezését, miszerint már egy kész haditerv van a fejében. Nekem tényleg nem számítanak az ilyen anyagias dolgok elég, ha érzem hogy az illető gondolt rám és fontos vagyok számára. Vettem egy nagy levegőt, hogy bele is kezdjek az érveim felsorakoztatásába, de az üvegajtó hirtelen kivágódott és egy jól ismert sikítás rázta meg az egész környéket.

- Szőke ciklon úgy hiányoztál - vetődött be közénk a Messer lány.

- Te is nekem Phebs, elhiheted - öleltem magamhoz.

Elvált tőlem és kis párosunkat kezdte el alaposan szemügyre venni. furcsa fintor jelent meg az arcán, ami arra engedett következtetni, hogy magyarázatot vár de azonnal.

- Miről is maradtam le? - kérdezte miközben csípőre csapta a kezét.

- Én semmiről - dörmögtem magamnak.

Payne mosolyra húzta a száját, majd egy gyengéd puszi után magunkra hagyott minket. Phoebe-nek pedig be sem állt a szája, minden egyes kis részeltet tudni akart, hogy mégis hogy lehet ez az egész. Hisz mikor szóba hoztam neki a srácokat, Liamet szentül állítottam, hogy köztünk csak barátság van .Mesélésem végén én is kérdőre vontam őt a nyaralással, valamint a Stylesszal történt kis affér miatt. Már megszokhattam volna tőle, hogy egyáltalán nem érezte kínosan magát a helyzet miatt, csak idiótán vigyorgott.

Csütörtök reggelre már kész idegroncsnak éreztem magam. Mind Louis, mind Liam csak vigyorogva figyelték a szenvedésem, Eleanor volt az egyetlen, aki próbált valamilyen szintem megnyugtatni, de nem hiszem, hogy sokra ment vele. Próbáltam visszaaludni, mert éreztem, hogy még korán van, de nem ment. Hallottam, hogy valaki motoz a szobámban, majd az ágyamhoz lép és megsimítja az arcom.

- Jó reggelt Angel - köszöntött.

- Honnan tudtad, hogy fenn vagyok? - nyitottam ki a szemem.

- Louis mesélt róla, hogy amikor izgatott vagy nem igazán tudsz aludni, és az elmúlt napokban eléggé úgy viselkedtél, mint aki nagyon izgatott - ült le mellém az ágyra miközben még mindig az arcomat simogatta. Válaszolni már nem igen tudtam rá mivel karon ragadott és szó szerint kihúzott a szobámból.

- Liam Payne nem vagyok holmi zsák, amit csak úgy magad után cibálhatsz - zsörtölődtem.

Ő csak jót nevetett rajtam, majd megpördült tengelye körül és a karjai közé kapott.

- Na mindjárt más a helyzet - mosolyogtam rá.

Lágy csókkal köszöntött és biztos léptekkel megindultunk a konyhába.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem miután ismét a saját lábamon álltam és elszakadtam Liamtől.

Ő csak nemlegesen megrázta a fejét, mint akinek fogalma sincs az egészről. Pedig szerintem pontosan tudja, hogy hol vannak vagy hogy miért nincsenek itt.

- Ugye tudod, hogy ezt nem veszem be?

- Csak egy kicsit kérlek. Tudom, hogy okos vagy csak kérlek most ne törd annyira a buksid - mondta miközben elém tolt egy nagy bögre gőzölgő kávét.

- Rendben megpróbálom, de csak a te kedvedért - ejtettem meg egy angyali mosolyt.

Hasonlóan vigyorgott ő is miközben velem szemben helyet foglalt és egy percre sem hagyta abba arcom tüzetes vizsgálatát. Én a bögre mögé rejtetettem enyhén piruló arcomat, hisz tényleg szinte perzselt tekintetével. Nyugodtan megreggeliztünk, ami ebben a házban nagy szó majd azt mondta menjek és nyugodtan készüljek el utána folytatjuk a kis túránk. Biztos vagyok benne, hogy ez már a terve egyik pontja így voltam olyan kedves és nem kezdtem el vele kötekedni. A hálómba érve már ki volt készítve minden az ágyamra. A szépen összeállított szett láttán biztos voltam benne, hogy ebben valamelyik lánynak is benne van a keze. Nekem ez nem jutott eszembe? Felkaptam a a ruhát és a fürdőbe mentem. Lassan elkészültem, miután letusoltam, megcsináltam a hajam és feltettem egy kis sminket visszamentem a szobába. Ott az ágyon már egy nagyobbacska doboz várt rám rózsaszín szalaggal átkötve. Izgatottan szökdécseltem oda és bontottam ki a ládikát. Csak egy kis cetli volt benne 

Ideje, hogy kezdetét vegye a meglepetés!
Kövesd az utasításokat és szeresd Liamet!

xx Li

Miután elolvastam csak még inkább összezavarodtam, de Liam már az ajtófélfának támaszkodva várt rám.

- Szeresd Liamet? - kérdeztem elég érdekes arckifejezéssel, mire heves bólogatásba kezdett - Szóval most nem szeretlek? - csaptam csípőre a kezem.

Pár lépessel előttem is termett arcán még  a szokásosnál is nagyobb mosollyal, nem is tudtam hogy lehet még ennél is nagyobb az a vigyor.

- Nem erről van szó, csak ma az idegeidre fogok menni, mert mindent csak akkor fogsz megtudni mikor eljött az ideje. Készülj fel Hercegnőm - hajolt közelebb hozzám. 

- Újabb becenév?

Még közelebb lépett hozzám mire én azt hittem végre valahára megkapom a jól megérdemelt csókomat, de semmi. Csak tovább mosolygott és ki akart menni a szobából, de én megakadályoztam. Két kezem a tarkójára csúsztattam és így húztam vissza magamhoz. Rögtön tudta mire megy ki az egész, így szinte azonnal csapott le az ajkaimra.

- Mostmár tényleg menjünk, mert késésben vagyunk - kezdett el sürgetni. 

Karon ragadott és elindultunk a garázs felé, ott hipersebességgel bepattantunk Payne kocsijába és már úton is voltunk. Nem faggatóztam, hisz az utóbbi napokban rájöttem, hogy teljesen feleslegesen faggatom, ha nem akarja elmondani nem is fogja. Nem is értettem miért parkoltunk le a repülőtér előtt. Ő csak mosolyogva figyelte reakcióm, ahogy arcomra kiül az értetlenség. Kiszálltam én is a kocsiból és a rám várakozó fiú mellé sétáltam. Kezeit azonnal az enyémekbe csúsztatta és így indultunk meg  előre.

xx Honor xx

Liam elmondta mikor fognak elmenni, így fél órával az egyeztetett időpont után visszamentünk a házba. Nem tudom miért kellett elmennünk, hisz nem szóltunk volna semmit. Mi sem vagyunk azért olyan pancserek, hogy negyvenöt perc alatt elszólnánk magunkat. Bár lehet inkább attól félt, hogy Angie szedi ki belőlünk. Ez mondjuk reálisabb lett volna, hisz pont olyan. Mindenkiből mindig mindent kiszed. Miután hazaérkeztünk ledobtam magamról a cipőt és azonnal elterültem a kanapén. Pár perc múlva éreztem, hogy Zayn is csatlakozik hozzám és mellém fekszik. Élveztük a csendet, ami a Tomlinson mentes légkör miatt volt. Rendben én is az vagyok, de azok ketten mindenkin túltesznek. 

- Mi mivel lepjük meg a kiscsajt? - kérdezte Niall már a második reggelije után.

- Hát valami nagy durranás kell végülis csak egyszer lesz tizennyolc az ember lánya - gondolkodott hangosan Harry. 

- Meglepetés buli? - kérdezte túlzottan is hangosan Phoebe miközben kivágta a bejárati ajtót.

Mind egymásra néztünk és már vad tervezgetésbe is kezdtünk. Természetesen a harsány lánnyal magunkra vállaltuk a dolgok oroszlánrészét.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Úgy látom kicsit bepunnyadtatok, mert a szokottnál kevesebb komment és pipa érkezett. Talán nem tetszik a történet? Kérlek írjátok meg. Másodszor pedig szeretném nektek megmutatni az új blogom, amire vasárnap felkerült a trailer is. Oda is várom a véleményeket.
Puszi Cassy

xx 20. fejezet xx

xx Angie xx

VOLT MÁR NEKTEK MOSTANÁBAN nyugodt és békés álmotok? Hát nekem sem, és ez most sem volt másképp. Hirtelen nem tudtam beazonosítani a hangokat, de mikor már valamelyest tudtam gondolkodni és rájöttem, hogy bátyám és Liam vívnak heves szócsatát rögtön kipattantak a szemeim.  Még mindig Liam ágyában voltam, ami arra utalt hogy ismét nem sikerült a mese végére érnem. No nem baj ez már megszokott tőlem. Ám annál jobban izgat a hangzavar oka. Óvatosan lemásztam az ágyról és a folyosóra léptem. Ott szembe találtam magam az érdeklődőkkel, mint akik valami műsort néztek úgy sorakoztak fel a korlát mentén.

- Mióta vagytok itt? - kérdeztem miközben melléjük értem.

- Amióta elkezdték - vetette át a kezét a vállamon Harry.

Besoroltam én is, majd pár percig csendben néztem, ahogy lent a két lökött szinte majdnem egymásnak estek. Végül nem bírtam tovább és elindultam lefelé.

- Itt meg mi a frász folyik? - kérdeztem mikor már leértem.

Hangom hallatán mind a ketten megfagytak abbahagyták egymás szidását vagyis ezt inkább csak Louis csinálta.

- NEM! NEM! NEM! - kezdte el szajkózni William.

- Mi nem? - kérdeztem barátságosan.

- Ti nem lehettek együtt - kezdett köztünk mutogatni - nem engedem.

- Már megbocsájts de senki nem kérte az engedélyedet. Te sem kérted ki a véleményemet az Eleanorral való kapcsolatodról - vágtam vissza.

- Az teljesen más - sziszegte a fogai között.

- Mégis miért?

- Mert.. mert te a húgom vagy és kiskorú vagy - láttam arcán, hogy nagyon büszke magára, amiért ezt így kitalálta.

- Ez van - vontam vállat, majd a konyha felé botorkáltam.

Nem volt hozzá hangulatom, hogy nekem még korán reggel veszekedjenek. Egyébként is úgy tűnt teljesen mindegy mit mondok Louis úgyis beleköt. Sikerült elrontania a nem is igazán tudom milyen hangulatomat  Leültem az egyik székre és próbáltam nem ülve elaludni.

- Egy újabb nyugodt napnak nézünk elébe, mi? - hallottam meg Sky hangját.

Mivel teljesen biztos voltam benne, hogy egyedül vagyok annyira megijedtem, hogy hátradőltem a bárszéken és most úgy vergődök rajta, mint valami partra vetett hal.

- Nem is tudom mit vártam - szólaltam meg, miután unokatestvérem segített egyenesbe jönni - Talán megértést, egy kis kiakadást aztán, hogy túllendül a dolgon.

- Elég utópista megközelítés - húzta a száját a velem szembe helyet foglaló szőkeség.

- De miért kell veszekedni? Hisz barátok és..

- Éppen azért, pont tőle nem számított erre. Gondolom azt hitte, hogy majd bedughat téged egy zárdába, ahol életed végéig vigyáznak rád - gonoszkodott tovább.

- De cseppet sem érdekli, hogy nekem mi a jó? - néztem fel rá.

- A bátyád az a dolga, hogy megvédjen még akkor is, ha ez ütközik a te érdekeiddel - vont vállat.

Fogalmam se volt honnan lett hirtelen ilyen zseni, főleg a testvéri dolgok terén.

- Apropó milyen volt a randitok? - kúszott gigantikus mosoly az arcomra.

- Fenomenális - kezdett el pattogni - Bár az elején azt hittem, hogy elcsesztem a hangulatot, mert szóvá tettem neki, hogy ki az a sült bolond, aki égő gyertyákat hagy őrizetlenül a parkban...

- Had találjam ki. Ő volt - néztem rá összeszűkített szemekkel.

- De komolyan ez sem szegte kedvét, szépen megvacsoráztunk. Volt ott minden pezsgő eper és jobbnál jobb kaják. Nem is tudom voltam-e már valaha ilyen tökéletes randin. Vagy voltam-e már valaha normális randin? - kezdte el nem létező szakállát vakargatni.

Ettől pedig belőlem kitört a nevetés, ez olyan jellemző mozdulat volt nála.

- Na tovább tovább - kezdtem el a pultot csapkodni izgalmamba.

- Ittunk, aztán kicsit becsiccsentettünk - mosolyodott el még jobban az emlék hatására . aztán így kezdtünk el keringőzni. Be akarta nekem bizonyítani, hogy részegen sokkal jobb táncos.

- Szóval jól éreztétek magatokat- állapítottam meg az egyértelműt.

Hisz csak rá kellett néznem, nem is tudom láttam-e őt mostanában ennyit mosolyogni. Örültem, hogy végre boldog, de valahol a lelkem mélyén irigykedtem is rá. Hisz ő tényleg együtt lehet azzal, akit szeret. Nem akarja senki megakadályozni, hogy boldog legyen, hogy elkövesse a saját hibáit és tanuljon belőle. Lassan elindultam ismét a szobámba és nagy szerencsémre már senki sem volt a nappaliban, bár ahogy Louist ismerem nem fogja ennyiben hagyni a dolgokat. Ő nem az a könnyen feladom a dolgokat fajta ember. Elterültem az ágyon, mint valami döglött béka és csak élveztem a pillanatnyi nyugalmat.

- Sajnálom, hogy ez lett a vége - simította kezét hátamra.

Ülő helyzetbe tornáztam magam és szinte szó szerint a nyakába vetettem magam.

- Én szinte majdnem biztos voltam benne, hogy ez lesz, de mégis ott volt a remény - kapaszkodtam bele.

- Ne szomorkodj a meglepetésem így is áll.

- Milyen meglepetés? - kérdeztem izgatottan.

- Majd jövőhét pénteken megtudod - súgta a fülembe.

- Akkor miért mondtad? Addig még majdnem egy hét van én pedig bele fogok pusztulni a kíváncsiságba - néztem rá csúnyán.

- Azt hiszem el tudnám terelni a figyelmed - mondta miközben mosolya még hatalmasabb lett.

xx Eleanor xx

Nem tudtam mi baja lehet Louisnak, de mikor felhívott nagyon zaklatottnak tűnt. Még abba is belement, hogy idejön az egyetemhez, mert mondtam neki, hogy csak egy rövid szünetem van. Rezgett is a telefonom, ezt azt jelenti, hogy itt van a parkolóban. Felkaptam a táskám és gyors léptekkel megindultam. Messziről megismertem Harry kocsiját, így gondolkodás nélkül beültem az anyósülésre.  Mellkasa szaporán mozgott fel-le miközben olyan erővel markolta a kormányt, hogy ujjai vége szinte már fehér volt.

- Mi történt? - kérdeztem suttogva.

- Liam - szűrte a fogai között.

- Mit csinált? - faggatóztam tovább.

- És a húgom.

Ebből a két tőmondatból már nagyjából össze tudtam rakni, hogy min is húzhatta fel magát annyira.

- Óóó - adtam hangot a felismerésnek.

- Mi? Mi? Hogy érted az hogy ó? - fordult mostmár felém.

- Én azt hittem ez neked is feltűnt - erre úgy nézett rám, mintha valami teljesen értelmetlent mondtam volna - Jaj Louis ne mond már, hogy te nem vetted észre hogy néznek egymásra. Én azt hittem, hogy ők együtt is vannak, aztán Angie mesélte, hogy mi is a helyzet.

- Mit kellett volna észrevennem?

- Azt, hogy Liam mennyire törődik a húgoddal, hogy Angie-nek mennyire fontos Liam. Istenem ők teljesen odáig vannak egymásért.

- Igen, de ő a húgom - próbált valami használható indokot találni.

- Igen, tudom. Miért jobban örülnél annak, ha egyik nap beállítana, hogy összejött valami suhanccal, akiről semmit sem tudsz. Ott mentem rosszul lennél. Liamet ismered, jelenleg talán jobban is mint a húgod. Tudod milyen, nem kell aggódnod.

- Erre még nem is gondoltam.

- Valahogy sejtettem - simítottam kezem az arcára.

Már sokkal nyugodtabb volt, mint beszélgetésünk kezdetén és láttam rajta, hogy valamiféle megoldáson töri a fejét.

- Nagyon elvetetted a sulykot?

- Eléggé, kiabáltam és szinte megtiltottam Angnek, hogy Liammel legyen - vallotta be.

- Akkor hozd helyre, csak beszélned kell velük. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják érteni - biztattam.

- Mire mennék nélküled?

- Hát?

Tudom, hogy erre nem várt választ, de jó volt látni, hogy ismét visszatért a megszokott, általam úgy szeretett fiú. Ismét szokásos mosolya bujkált szája szegletében és biztos voltam benne, hogy már valamiféle terv is körvonalazódott a fejében.

xx Angie xx

Erről maradtatok le @Angie_LittleTommo

Mikor már valamelyest sikerült lenyugodnom. Igaz ehhez Liam is elég aktívan hozzájárult úgy gondoltam ideje ma valami hasznosat is csinálnom. Gondoltam, ha főzök valamit akkor a legalább egy ember biztosan örülni fog. Nem igazán volt ötletem, hogy mit is csináljak így először gondoltam kiválasztom a mai áldozatom vagyis a receptet. Valami spagettire gondoltam, hisz ahhoz most úgy kedvem volt. Miután megtaláltam a megfelelő receptet neki is álltam az elkészítésnek. Jólesett kicsit máshova koncentrálni, így legalább nem a reggel történteken gondolkodtam.  Miután elkészültem a főzögetéssel elkezdtem rendet rakni magam után, hisz nem meglepő módon óriási kupit hagytam magam után.  Ezután úgy gondoltam szólok a többieknek, hogy elkészültem. Miután végigjártam az egész házat kiderült, hogy mindenkit elnyelt a föld. Nekem meg nem is szóltak. Így egyedül ültem a pulthoz és kezdtem el ebédelni. Gondoltam ezzel a kis képpel törlesztek neki, Niall biztos meg fog örülni. Ezután ismét elmosogattam, majd úgy gondoltam nézek valami filmet. Pechemre semmi nézhető nem volt, így csak kapcsolgattam az adók között. Ott tartottam, hogy elalszok, mikor végre valaki hazajött.

- Szia Angie- köszönt.

- Hello Louis.

Idegesen babrált a kezében lévő kulccsal és még csak a kabátját sem vette le.

- Beszélhetnénk? - kérdezte olyan hangsúllyal, mintha teljesen biztos lenne benne, hogy vissza fogom utasítani.

Bár az igazat megvallva megfordult a fejemben, hogy nem-et mondok, de úgy gondoltam ezzel csak még tovább húznám az elkerülhetetlent.

- Persze.

-Sétálunk? - jött az újabb kérdés.

Én pedig ekkor értettem meg miért nem vette le a cipőjét és a farmerkabátját. Mosolyogva bólintottam, majd elindultunk a közeli park felé. Pár percig szótlanul sétáltunk egymás mellett, majd végre valahára megszólalt.

- ismét csak szeretnék bocsánatot kérni, nem lett volna szabad túldramatizálnom a helyzetet. Csak tudod te vagy az én kishúgom és egyszerűen még a gondolattól is rosszul leszek, hogy valaki téged bánthat és mikor Liam reggel közölte velem ezt az egészet én nem is igazán tudom mit éreztem - túrt bele hajába- Nem sejtettem, hogy van köztetek valami úgy értem barátságon kívül. Aztán elmentem és beszéltem Elel és ő felnyitotta a szemem. Tulajdonképpen ennél sokkal rosszabb is lehetne.

- Nem igazán tudom elképzelni mi is játszódhatott le benned, de számítottam rá, hogy nem lesz egy könnyű mentet. De a veszekedésetek után csak elkeseredtem, mert úgy érzem, hogy helyettem próbáltál meghozni egy döntést. Tudom, hogy féltesz Tommo, úgy, ahogy egész életemben minden veszélyes vagy kevésbé veszélyes dologtól, de engedned kell, hogy elkövessem a saját hibáimat.

- Egyszerűen csak nem akarlak elveszíteni - fordított maga felé.

- Jaj Boo Bear. Sosem fogsz elveszíteni - ugrottam a nyakába- És most még nagyobb szükségem van rád, mint valaha, mert úgy érzem kicsúszik a lábam alól a talaj. Hogy semmi sem a régi és nekem szükségem van a bátyámra- suttogtam a fülébe és éreztem, ahogy a könnyeim is megindulnak.

Szorosan ölelt magához miközben testsúlyát néha áthelyezte a másik lábára.

- Együtt megoldjuk, tudod Tomlinsonok vagyunk.

- Ez tuti és a legrosszabb fajtából - mondtam mikor már csillapodni látszott pityergésem.

- Na gyere menjünk vissza, én is meg szeretném kóstolni azt a csoda főztödet, de ha nem igyekszünk ír barátunk mindent felfal. Már úgy kellett őt visszatartani, kész vicc mire képes a kajáért - forgatta meg a szemét színpadiasan.

Miután befejeztük a kis kört a parkba elindultunk hazafelé, Louis végig nyomta az ökörségeit én meg megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mire is készül Liam, mert mint kiderült őt is beavatta.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Nem is igazán tudom mit mondjak még.... nagyon örülök, hogy már ennyien vagytok és a visszajelzéseket is.  Nagyon örülnék, ha még többen lennénk, szóval iratkozzatok fel!
Réka Cserei benne vagyok a cserében csak linkeld a blogjaid, hogy ki tudjam tenni őket :)
Véleményeket nagyon várom :)
Puszi Cassy

xx 19. fejezet xx

xx Angie xx

AZ UTOLSÓ FORDULÓNÁL ROSSZUL léptem és kibicsaklott a bokám. Ráadásul mivel egy elég magassarkú cipőben voltam nem volt valami kellemes. A mosolyt akkor sem volt szabad levakarnom az arcomról egészen addig míg le nem értem a színpadról. Onnan már kissé sántítva mentem tovább. Ahogy csak lehetett lerúgtam magamról a cipőimet és így próbáltam ránehezedni a lábamra, de nem igazán ment. Így bakkecske módjára ugrándoztam el egy székig és kezdtem el masszírozni a bokám, bár nem hiszem, hogy sok jót tettem vele. Telefonom kijelzőjére pillantottam, ami négy órát mutatott így még volt időm hazaérni. Lassan visszavettem saját ruhám és nagy nehezen a szandálom is. Leültem az aulában egy székre és pötyögni kezdtem a már ismerős számot.

- Angel, máris végeztél? - kérdezte vidáman.

- Igen, de ha neked még nem jó akkor mondtam, hogy...

- Hé hé ezt most hagyd abba legkésőbb tíz perc és ott vagyok - folytotta belém ellenkezésemet.

- Rendben itt bent várlak.

Kinyomtam a hívást és csak magam elé meredtem. Éreztem, ahogy lábam egyre jobban húz, nem akartam ennek az egésznek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, de akárhogy mozgattam csak rosszabb lett. Az épület már teljesen kiürült alig egy óra alatt. Szinte nem is értettem hogy lehetséges ez, hisz a bemutatón még annyian voltak, hogy az ajtót sem láttam. Most meg sehol senki. Telefonom jelezni kezdett, így rákaptam a tekintetem.

Várlak Li.

Mosolyogva olvastam el a tömör kis szöveget, majd táskámba rejtettem a készüléket és felálltam a műbőr székről. Éreztem, hogy sajgó lábam nem éppen ezért lelkesedik és minden egyes lépés megtétele szinte kín szenvedés volt. Mikor a bejárathoz értem mosolyt varázsoltam az arcomra, mert nem akartam, hogy Payne feleslegesen aggódjon.  Aprókat léptem a járdán, de rájöttem ezzel csak tovább húzom az egészet így nagyobbakat léptem. Még mindig próbáltam mosolyogni, de egyre kevésbé ment. Liam kiszállt a kocsiból és megindult felém. Két kezét nyújtotta felém én pedig összeszorított fogakkal felé fordultam.

- Mi történt? - nézett végig rajtam.

Próbáltam mosolyogni, de felszisszentem így ő azonnal elém lépett és megtartott.

- Rosszul léptem, de inkább felejtsük el. Mennünk kell , húsz perc múlva haza kell érnem.

- Én ugyan biztos nem. Nem úgy néz ki, mintha prímán lennél - húzta a száját.

- Akkor is hazamegyek - kezdtem el durcás kisgyerek módjára ugrálni  amit a következő percben már meg is bántam.

- Oh Istenem te butuska - kapott karjai közé.

- Van saját lábam.

- Igen, ami fáj - nyomott puszit a fejemre és a kocsi felé tartott velem.

Óvatosan beültetett az anyósülésre és a következő percben már mellettem is volt. Szúrósan néztem rá, mert az előbbi kis akciójától tehetetlennek éreztem magam.

- Félre haza kell érnünk. Megígértem Sky-nak, hogy segítek neki készülődni a randijára - láttam, hogy fél szemmel rám sandított a mondat végén.

- Ezek szerint Zayn végre rászánta magát.

- Megérdemlik, állandóan csak marják egymást.

- Nem is tudom, hogy képesek így beszélni egymással. Már az is meglepett, amit a buliban műveltek én azt hittem ki nem állhatják egymást.

Jót kuncogtam apró kis eszmefutattásán.

- Tudod Sky sosem volt az a fajta ember, aki nyíltan felvállalná az ilyesmit ő sokkal inkább ezt az ovis módszert preferálja - mosolyogtam rá. - De azért kíváncsi lennék hova mennek- tűnődtem tovább.

- Aki kíváncsi hamar megöregszik - válaszolt frappánsan.

Erre már csak a szememet forgattam, most komolyan ő úgy csinál, mintha ő lenne a megtestesült türelem. Na persze. Már nem is tudom min méláztam el igazából, de szinte lefejeltem a műszerfalat mikor beálltunk a garázsba. Az órára pillantottam, ami harminchármat mutatott.

- Nagyon jó vagy -fordultam sofőröm felé.

Ő csak megemelte a nem létező kalapját, majd vigyorogva kiszállt a járműből. Én is követtem példáját, de csak béna sántikálásra futotta. Liam szótlanul mellém sétált és felém tartotta egyik karját, én csak a fejemet ráztam, hogy innen már bebotorkálok magam is. Mikor a lépcsőházhoz értem volna, hirtelen egyik kezével visszatartotta az ajtót így kénytelen voltam felé fordulni. Csak pár centi volt köztünk így még azt is éreztem, ahogy a testéből sugárzik a hő. Az eddig ajtót támasztó kezét most derekamra helyezte.

- Szeretném, ha már nem csak titokban lehetnék veled, ha már nem kéne bujkálnunk - csúszott ki a számon.

- Én is ezt szeretném, de előtte még szeretnék rendesen elbeszélgetni Louis-val, nem szeretném csak úgy a nyakába zúdítani az egészet.

- Igen ezt megértem, de ettől az egésztől mégis olyan rosszul érzem magam. Mintha helytelen lenne, amit csinálnánk.

Mosolya még hatalmasabb lett és szorosan magához ölelt. Fejem vállára hajtottam és pólója nyakát kezdtem piszkálni.

- Néha én is így érzem, de semmi rossz nincs abban, amit csinálunk. Csupán szeretjük egymást.

Kicsit eltávolodtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, beletúrtam hajába amitől fintor futott át arcán. Lágy csókot lehelt a számra, ám az idilli pillanatot az ajtó csapódása zavarta meg, mire én összerezzentem.

- Én megyek randizni, ti meg itt enyelegtek? Nem számít, hogy késel és én frászt kapok, tényleg csak nyugodtan - pufogott unokatestvérem az ajtóban.

Rápillantottam Liam karján lévő órára és csak mosolyogni tudtam, hogy még csak harmincnyolc volt, de Honor tiszta kész. Vettem egy mély levegőt és elindultam befelé.

- Keresek valamit a lábadra - suttogta a fülembe Payne, majd a konyha felé vette az irányt.

Én a kis ideggóccal az emelet felé mentem, már ahogy én menni tudtam. Zayn szobájába még a szokásosnál is nagyobb káosz volt, lenyomtam Sky-t a székbe és nekifogtam a frizurájának. 

- Ha nem tudsz nyugtom maradni fejbe csaplak - akadtam már ki 

Komolyan fél percig nem tud egy helyben maradni és a legrosszabb, hogy miközben macskahangon énekel még a fejét is rázza hozzá. Végül nagy nehezen végeztem a hajkölteménnyel. Szembe fordítottam magammal és elkezdtem a sminkelést. Még csak az alapozás volt meg, de az én lábam begörcsölt, így muszáj voltam pár pillanatig megpihentetni.

- Mi történt? - nézett a lábamra.

- Rosszul léptem - vontam vállat, majd ismét elé léptem.

Nem szerettem volna élénk színeket használni, hisz az elvonta volna Zayn figyelmét, így a natúr színeknél maradtam. Szemét kicsit füstösre csináltam, halvány lila árnyalattal, egy kis pirosítót tettem arccsontjára és már csak egy halvány rúzs és spirál volt vissza.

- Kész vagy - fordítottam a tükör felé, hogy meg tudja nézni saját magát. 

Arcára csodálkozás ült ki, majd a következő percben szeme elkezdett homályosodni.

- A-a. Nem, nem, nem. Azt próbáld meg, hogy elsírod itt nekem magad. Olyan borzalmasan örökmozgó vagy, hogy én nem csinálom meg még egyszer.

Erre elnevette magát és mosolyogva ölelt magához.

- Köszönöm, gyönyörű lettem.

- Mindig is az voltál - nyújtottam rá a nyelvem.

Kezébe nyomtam ruháját, majd mosolyogva fordult be a fürdőbe, hogy magára ügyeskedje azt. Miközben aj ajtót fixíroztam valaki -vagyis pontosan tudom ki, hisz rajtunk kívül csak Liam volt itthon- kopogott.

- Gyere nyugodtan, már csak a ruha van - osztottam meg vele.

Hamar mellém ült, majd egy puszit nyomott az arcomra. Ezek után már együtt bűvöltük a fehérre festett faajtót. A következő, ami feltűnt, hogy fájós lábam már az ölében van és valamit nagyon ténykedik, de mivel én csikis vagyok, de nagyon így vergődni kezdtem meg sikítozni.

- Úgy látom meg van a gyenge pontod - mondta miközben erősen tartotta a lábam. 

Valami hűvös trutyit kent a lábamra majd a zsebéből előhalászta a fáslit.

- Mi ez a sikítozás? - jött ki Honor már teljes díszben.

Rögtön felültem, hogy megnézhessem hogy is áll neki a ruha és milyen az összhatás.

- Csinoska - mondtam vigyorogva.

- Nagyon jól nézel ki Honor -dicsérte meg Liam is.

Mosolya még hatalmasabb lett, majd elindult kifelé.

xx Honor xx

Jót tett az egómnak, hogy megdicsértek és már jóval lelkesebben sétáltam le a lépcsőn. Útközben még belegyömöszöltem a telefonom a mini táskába és azt próbáltam erőnek erejével becsukni.

- Húú de szép vagy - hallottam meg az ismerős hangot. 

Azonnal felkaptam a fejem és megláttam a meglehetősen elegáns Zaynt. Eddig még csak farmerban és pólóban láttam, de be kell, hogy valljam sokkal jobban néz ki, mint ahogy elképzeltem. Mosolyogva sétáltam elé és adtam neki egy lágy csókot.  Felém nyújtotta jobbját, amit én azonnal el is fogadtam. 

- Hova megyünk? - kezdtem bele a kérdezősködésbe.

Arcára mosoly húzódott és csak szótlanul mért végig még egyszer. Kinyitotta nekem az ajtót, majd miután óvatosan behajtogattam a ruhám becsukta és futva kerülte meg az ajtót Mikor beült érdekesen nézett rám.

- Még sosem láttalak futni - mondtam kuncogva.

- Én meg ilyen szépnek - bókolt.

Gondoltam visszavágok, hogy akkor ezek szerint máskor nem vagyok szép, de végül letettem róla, mert sokkal jobban fúrta az oldalamat a kíváncsiság. Vad faggatózásba kezdtem, de egyetlen árva szót sem tudtam kihúzni Malikból. Így taktikát váltottam és elkezdtem a környéket figyelni, nem volt egyszerű, mert elég gyorsan mentünk így néha a házak egy masszává folytak össze.

- Oké feladom - dőltem hátra.

- Nem ezt vártam tőled - mondta mély hangján, miközben megsimította az arcom.

Nem sokkal később egy parkhoz kanyarodtunk és az egyik eldugottabb parkolóban leállította a motort.

- Egy séta miatt öltöztem ki? - néztem rá összeszűkített szemekkel.

- Nem ez egy romantikus séta lesz - nyújtotta rám a nyelvét, majd kisegített.

Andalogva indultunk meg a kikövezett kis úton miközben én újabb faggatózásba kezdtem, amin ő ismét jót derült.

- Rendben nevess csak ki nyugodtan.

- Én nem rajtad én veled nevetek - súgta a fülembe, amitől egy kicsit beleborzongtam.

Remek normális, igazi randit akartam erre másról sem szól az egész csak, hogy kiröhög. Nagyon állat. Lassan sétikáltunk tovább majd hirtelen valami fényforrás tűnt fel előttünk majd egyre több és több. Aztán összeállt a fejembe a kép, hogy valószínűleg valami gyertya vagy ilyesmi.

- Nézd már - mutattam Zaynnek a szerintem gyertyákra - ki az az idióta aki meggyújtja ezeket majd őrizetlenül hagyja? És ha felgyullad? És ha mi is itt égnék? - fokoztam a helyzetet.

Közelebb értünk és láttam, hogy egy terített asztal vár ránk.

- Basszus te voltál az az idióta - fordultam felé.

Borzalmasan éreztem magam az előbbi kis kirohanásom miatt, hisz itt igyekszik nekem én meg egy mondattal szinte porig alázom.

- Egy szeretlek is megtette volna- vont közelebb magához és szenvedélyesen megcsókolt.

Mikor ajkaink elváltak egymástól megindultunk az asztal felé.Tényleg teljesen elbűvölt ez az egész helyzet, hisz mi még nem csináltunk ilyet. Egymást húztuk és mindig úgy éreztem ez távol áll tőlem, de nagyon tetszik.

xx Angie xx

- Én is romantikázni akarok - kezdtem el ismét duzzogni.

- Csak egy szavadba kerül - csúszott mellém Liam.

- Nézünk meséket? - kezdtem el tapsikolni.

- Toy Story - vágtuk rá egyszerre.

Lassan leugrottam az ágyról és mosolyogva sétáltam át Liam szobájába és ugrottam az ágya közepére.

- Mit kentél a lábamra? Olyan szagom van, mint egy mentás torokfertőtlenítő tablettának - morogtam a párnába.

Pár percig még így maradtam, majd kezdett elfogyni a levegőm, így megfordultam és az ágy végébe kúsztam. Hátamat a támlának vetettem és a film elindításával szöszmötöltem. Mikor sikerült mindent beállítanom rá is nyomtam a lejátszásra.

- Héé nem együtt nézünk filmet? - állt meg dühösen az ajtóba Liam.

A következő percben pedig már mellettem is volt és pattogatott kukoricával kezdett el dobálni. Mivel nálam nem volt semmi hasonló így én a párnával vágtam vissza.

- Persze sajátítsd ki a szobám és még dobálj is meg - gorombult be még jobban.

A következő, ami feltűnt, hogy kis bunyónkban alul maradtam. Akárhogy mocorogtam csak saját magamnak ártottam.

- Persze használd ki a sérülésem - próbáltam érzelmeire hatni.

Természetesen sikerült, így ismét ülőhelyzetbe tornáztam magam.

- Imádom azt a nagy szíved - leheltem egy apró csókot szája szegletébe.

Pár percig még morgott az orra alatt végül megbékélt, majd átkarolt és mosolyogva vont a mellkasára. Ezt követően már nyugodtan tudtuk végignézni a mesét.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
És vissza a rendes kerékvágásba! Újabb kedd, újabb fejezet.
Várom a véleményeket :)
Puszi Cassy

xx 18. fejezet xx

xx Angie xx

NAGYON ÖRÜLTEM NEM EZ rossz kifejezés a felhők fölött jártam miután Liam elmondta mit érez irántam. Az idióta vigyort le sem lehetett vakarni a képemről és ez már másoknak is feltűnt.  Mivel nem tudtam Louis mit szólna az egészhez így csak annyit mondtam jó kedvem van, mert itt lehetek velük és tulajdonképpen nem is hazudtam, hisz ez is közrejátszott.

Nem lepett meg, hogy  megint elaludtam egyébként nem is zavart volna csak tegnap felhívott az ügynökségtől Elle, hogy ma lesz egy divatbemutató, amin szeretné, ha én is részt vennék valamint egy fotózás. Kicsit sűrű lesz a napom, de utána kaptam három szabadnapot a következő fotózás előtt, így gondoltam miért ne. Örült módjára rohangálok a szobába, hogy elkészüljek, már csak a szandálom van vissza, de az istennek sem tudom hova tűnhetett. Utolsó ötletem az ágy alja volt, így hát hason fekve elkezdtem befelé kúszni. Természetesen ott bújt el a kis huncut, gy mikor szerencsésen kezeim közé kaparintottam már csak azon kellett gondolkoznom hogy fogok kijutni innen. Épp azon gondolkodtam, hogy ha még sokáig leszek itt belőlem is ágy alatt lakó szörnyeteg lesz mikor valaki megragadott a két bokámnál fogva és egy könnyed mozdulattal kihúzott a barlangomból. Mikor elengedte a lábam én megfordultam, hogy láthassam kinek a fejéből pattant ki ez az ötlet. Liam vigyorogva nézett rám.

- Úgy láttam el kell egy kis segítség.

- Nagyon jól láttad -pattantam fel és magam elé ejtettem a cipőmet.

- És emiatt volt az egész? - kérdezte miközben egyik szemöldökét felhúzta.

- Nem késhetek el - kezdtem el ingatni a fejem - de te hogy hogy még itthon vagy? Nem a fiúkkal kellene már lenne a stúdióba?

- Kellene, de valakinek téged is be kell vinnie - adott egyértelmű választ és közelebb lépett.

Karjaimat automatikusan nyaka köré fontam, majd beletúrtam hajába.

- Igazán lovagias - suttogtam szájába.

 - Nem mondhatnám. Önző célok vezéreltek - szorított magához, majd szenvedélyesen megcsókolt.

Biztos vagyok benne, hogy ha nem tartott volna erősen az én kocsonya lábaim már rég felmondták volna a szolgálatot.

- El fogok késni - mondtam mikor nagy nehezen rávettem magam, hogy elváljak ajkaitól.

- Egy ilyen gyönyörűség nélkül úgy sem kezdik el - bókolt én pedig éreztem, hogy minimum fülig pirulok.

El akartam fordítani a fejem, hogy ne lássa milyen zavarba hozott ezzel a mondatával, de ismét csak meghiúsította tervemet. Két kezét arcomra helyezte, amik az én lángoló bőrömnek felüdülést jelentettek. Mély levegőt vettem ezzel is saját magamat próbáltam nyugtatni, kevés sikerrel. Főleg, hogy hallottam, hogy kuncog.

- Nem vicces - néztem rá gonoszan.

- Nem vicces, édes - suttogta a mondat második felét már a fülembe.

Gondolom láthatta rajtam mit akarok mondani, mert csak fejét ingatta, majd megfogta a kezem és elindultunk a garázshoz. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd megkerülte a járművet és beült a volán mögé.

- Hová lesz a fuvar Hölgyem? - szórakozott.

Mulattató volt számomra az egész szituáció, de elmondtam neki a címet, majd a gyújtásba tette a kulcsot és már indultunk is. Ujjaimmal doboltam a combomon, mert muszáj volt valamit csinálnom. Ez lesz az első, hogy Londonban kérnek fel munkára, ott, ahova mindig is el akartam jutni és csak az kavarog a fejemben, hogy mi lesz, ha elrontom. Akkor mehetek vissza Doncasterbe? Mit fogok kezdeni magammal? Ismét kérdések ezrei rohamozták meg elmém és nem tudtam választ adni rájuk. Hirtelen Liam bal kezét ütemesen mozgó ujjaimra helyezte, amitől kicsit összerezzentem. Annyira magával ragadtak a gondolataim, hogy teljesen elfeledkeztem minden másról.

- Miért vagy ideges? - fordult felém az egyik piros lámpánál.

- Egyáltalán nem vagyok ideges - néztem bele szemeimbe  mire egy olyan tudod, hogy tudom hogy nem mondasz igazat képet vágott - Miért kell ennyire ismerned? - fújtam ki a levegőt.

- Mert fontos vagy nekem.

- Mi lesz, ha elrontom és nem hívnak majd többször? Akkor mihez fogok kezdeni?

- Miért gondolkodsz ilyen butaságokon? Tökéletes leszel - emelte szájához a kezem és nyomott rá egy puszit - És tudod mi a legjobb, hogy akármi lesz bármibe belevághatsz, bármihez kezdhetsz.

- Köszönöm Liam. Mindent, hogy ilyen türelmes vagy és kibírod az ilyen öt perceimet.

Következő, amit észrevettem, hogy megálltunk. Egy hatalmas irodaház meredt vissza rám ridegen. Már nem sok kedvem volt bemenni, inkább visszafordultam volna és meg sem állok a szobámig.

- Köszönöm, hogy elhoztál - mosolyogtam Payne-re.

- Semmiség, hívj, ha végeztél és érted is jövök - ajánlotta fel.

- Nem kell fáradoznod, haza tudok én menni busszal is.

- Ja az kéne még. Nem hagyom, és egyébként sem fáradtság. Így legalább kettesben lehetünk - hajolt közelebb hozzám és úgy nézett rám a barna szemeivel, hogy egyetlen ellenérv sem jutott eszembe.

- Rendben, de ezt a nézést nem vetheted be többször - leheltem egy lágy csókot a szája szélére.

- Héé ez meg mi volt - tárta szét kezét.

- Te úgy én így - mosolyogtam rá.

Kicsit még mérgesen nézett rám, de én ugyanolyan lelkesen mosolyogtam és integettem neki immár a járdán állva. Ő sem bírta tovább tartani a maszkot és rám mosolygott majd elhajtott.

xx Honor xx

Kipihentnek éreztem magam, mikor egy csontropogtató nyújtózkodás után végre hajlandó voltam kinyitni a szemem. Senki sincs itthon, így talán ezt ki kéne használnom, de mégis hogyan? Rendetlenséget most nem akarok csinálni, pihenni meg eleget pihentem.

- Talán mégsem lesz olyan jó nap, mint ahogy gondoltam - morgolódtam. 

Komótosan igazgattam kósza tincseimet mikor a telefonom szólalt meg, mivel nem sokkal később el is hallgatott így rájöttem csak egy üzenet. Nem nagyon érdekelt egészen addig míg meg nem néztem ki a feladó. Zayn.

Domino : P

Csípd ki magad este randizunk

Z xoxo

Pár percig értetlenül meredtem a kezemben szorongatott ki mütyörre és azon gondolkodtam vajon biztos nekem akarta ezt küldeni. És ha igen mi a frászért hív Dominonak? Nem mondom, hogy nem találó, de akkor is.  Én is adjak neki becenevet, vagy mi? Végül nagy nehezen túltettem magam a dolgom és próbáltam a lényegre vagyis a randira koncentrálni. Máris tudtam mivel fogom elütni a fennmaradt időt. A konyhába mentem és összeütöttem magamnak valami kései reggeli félét. Miután megettem a nem túl kreatív melegszendvicsem és rendet is csináltam magam után -ez bizony nagy szó- visszatértem a kiindulási helyemre vagyis Malik szobájába. Tegnap délután az idegeire mentem miközben helyet csináltam a cuccaimnak. Komolyan azon csodálkozom, hogy nem kapott agybajt főleg mikor a pólót kezdtem el a földre szórni mondván van már elég a szerkényben. Mikor a táskáival is hasonló manőverre készültem már megelégelte felkapott és szó szerint az ágyra hajított. Majd az én ruháimat kezdte el sajátos módon szortírozni és hajigálni szanaszét. A vége az lett, hogy csak a fehérneműimet engedte elpakolni. Így visszagondolva már mókás, de tegnap meg tudtam volna folytatni egy kanál vízben. Hamar rendbe szedtem magam, mert az órára pillantva láttam, hogy már majdnem fél kettő. Kezeimmel kalimpálva futottam le a bejáratig és kaptam fel a kezembe akadó első slusszkulcsot, majd a kocsi keresésére indultam.Pár percig csak álltam a garázs kellős közepén és nyomkodtam a riasztót, semmi hangot nem hallottam így erősebben nyomtam be mire egy BMW hangos sípolással jelezte, hogy hozzá tartozik a kulcs. Mosolyogva pattantam be az autóba és tövig nyomtam a gázt, meg sem állva az első bevásárló központig. Kell nekem valami dögös ruha, hogy Zaynnek csorogjon a nyála. Miután ezt lebeszéltem saját magammal már le is fékeztem a pláza előtt. Kivánszorogtam a kocsiból nem túl nőiesen, bezártam a kocsit majd bevetettem magam az üzletek forgatagába. Elsőre csak a kirakatokat néztem, mert úgy gondoltam felesleges időpocsékolás lenne olyan üzletbe bemenni, aminek már a kirakata sem fog meg. Végre valahára találtam egy üzletet, aminek a kirakata megfogott így azonnal be is mentem. Kezeimet végighúztam a ruhákat tartó állványokon közben szememmel a tökéletes ruhát vadásztam. Hirtelen megakadt a szemem egy pánt nélküli hosszú szürke ruhán, így le is kaptam. Majd továbbhaladtam és egy lilás megtetszett így a másik mellé tettem.  Mire a hosszú sor végére értem már nyolc ruhától roskadozott a kezem. Így úgy gondoltam ideje bevetnem magam a próbafülkébe.

xx Angie xx

Szerencsére a fotózás remekül ment mindenki meg volt elégedve a munkámmal és ez örömmel töltött el. Átbeszéltük hogyan is fog menni a bemutató megmutatták melyik ruhákat kell majd felvennem milyen sorrendben és a többi blablabla. Épp a szünet utolsó  perceit élveztem mikor megszólalt a mobilom.

- Helloka Honor - szóltam bele.

- Segítened kell Szőke. Itt vagyok egy idióta bolt próbafülkéjébe és nem tudok dönteni két ruha között.

- Várj várj mi a francért vagy te ott?

- Mert Zayn randizni hívott és dögös akarok lenni.

- Oh a kis mázlista. Nos hogy is néznek ki a ruhák? Van amelyik lila?

- Igen, de miért kérdezed?

- Akkor azt vedd meg.

- De hát a másik kettőről még nem is beszéltem.

- Sky, a zöld szemedet tökéletesen ki fogja emelni a lila ruha az kell most neked.

- Uram isten te mikre gondolsz... hányra érsz haza? Segíthetnél.

- Fél öt körül otthon leszek, ha az úgy jó. Ha nem jó akkor is ez van - nevettem el magam a végére.

- Persze, szerintem a srácok úgyis később végeznek maximum várni fog.

- Rendben akkor otthon, de addig az alap dolgokat csináld meg a többit rám bízhatod.

- Értettem parancsnok - viccelődött majd bontotta a vonalat.

Még épp időben, mert miután eltettem a telefont intett is a sminkes hogy menjek. Lassan felálltam  majd követtem a fekete hajú nőt. Beültem a székbe és hagytam had maszatolja össze az arcomat. Vicces, hogy azt mondom maszatol, miközben sokkal szebb leszek tőle. Már csak arra eszméltem fel, hogy valaki óvatosan rázogat, gondolom a sminkes hogy elkészült. Megköszöntem fáradozását, majd elindultam felvenni az első ruhámat. Nem sokkal később már óvatosan lökdösni is kezdtek a kifutóra. Szinte semmit sem fogtam fel az egészből, végigsétáltam a hosszú emelvényen beálltam vártam pár pillanatig, majd megfordultam. Majd lesiettem és útközben már hámoztam ki magam a ruhából. A harmadik forduló után már epekedve vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek és mehessek végre haza. Természetesen nálam semmi megy ilyen egyszerűen.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Ahogy múlthéten ígértem most is két rész lesz és tádám :) itt is van.
Jó olvasást! És sok-sok kommentet szeretnék látni.
Puszi Cassy

xx 17. fejezet xx

xx Angie xx

MINDENKI NAGYON KEDVES VOLT és legalább háromszor elmondta mennyire hiányoztam neki és milyen jó, hogy velük vagyok. Túlestünk a szokásos roppantsuk össze Angie-t akción, majd végre valahára megmutatták a szobámat. Azonnal szerelmes lettem belé, hatalmas franciaágy, nagy erkéllyel, külön fürdővel hát miről álmodhat még egy lány? Örömömben körbe- körbe kezdtem el ugrálni, mire a kis lököttek nevetésbe törtek ki, majd magamra hagytak hadd rendezkedjek el. Neki is kezdtem az életem kipakolásának, de sajnos ez nem kötött le annyira, mint vártam és akarva akaratlanul eszembe jutott, hogy vajon Liam miért nincs itthon. Csak dolga volt? Vagy pont azért, mert tudta, hogy jövök és nem akart velem találkozni? Egyszerűen ismét eljutottam arra a pontra, hogy másra sem tudtam gondolni csak Rá. Kissé már betegesnek éreztem ezt az egészet, hisz ilyet azelőtt még sosem csináltam. Erre csak úgy a semmiből, minden megváltozik. Dudorászva raktam helyére az utolsó pólómat is mikor valaki kopogtatott az ajtón.

- Szabad - mondtam szinte azonnal. 

Hallottam, hogy nyílik az ajtó és Liam somfordál be rajta. Jobbra-balra tett egy lépést, de félig mégis az ajtónál ácsorgott.

- Örülök, hogy megérkeztél - mondta kicsit hidegen.

- Én is örülök  hát még nem gazán laktam be a szobát - tártam szét a kezem.

Kérdezni akartam, hogy milyen napja volt és hasonlók, de még csak időm se volt rá már sarkon is fordult és bevágta előttem az ajtót. Most ha lehet még inkább összezavarodtam, mint eddig bármikor. Ráadásul úgy beszélt velem, mint egy idegennel. Annyira szívem ütött az egész, hogy majdnem elsírtam magam. Halk kopogásra lettem figyelmes, de annyi erőm se volt, hogy válaszoljak. A dörömbölés azonban nem hagyott alább és pár perc múlva Zayn értetlen tekintetével találtam szembe magam.

- Mi történt? - kérdezte suttogva.

- Mindent elrontottam - válaszoltam és már nem tudtam megakadályozni, hogy elinduljanak a könnyeim.

- Héé Szépségem - szárt azonnal a karjai közé - nem rontottál te el semmit.

- Zayn, nem hallottad, hogy beszélt velem. mint egy idegennel, akit a háta közepére sem kíván - szipogtam.

- Biztos nem úgy gondolta. Tudod Liam nehéz eset, ő sokkal megfontoltabb, mint mi és a dolgokat mindenhogy számításba veszi.

Ettől még cseppet sem éreztem jobban magam, így csak néma hüpögésbe kezdetem.

- Picilány, nagyon rossz téged így látni - suttogta a fülembe, majd eltávolodott tőlem és kinyitotta az ajtót.

A következő pillanatban valakit berántott ő pedig eltűnt.

xx Zayn xx

Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Liam így viselkedett Angie-vel miközben totálisan bele van zúgva. Annyira felhúztam magam, mikor megláttam kétségbeesett arcát, hogy úgy éreztem azonnal cselekednem kell . Nem túl illedelmesen dörömbölni kezdtem ajtaján és az sem érdekelt, ha kitöröm én akkor is el fogom mondani neki a véleményem. 

- Nem fogod abbahagyni, mi? - kérdezte miközben kitárta az ajtót.

- Arra mérget vehetsz Kisapám - és betoltam a szobába, majd magam mögött hangosan csaptam be az ajtót - Mond te teljesen meg vagy húzatva  Hogy beszélhetsz így Angie-vel, he? Csak tájékoztatlak, hogy most a szobájában sír. Miattad! - böktem meg a mellkasát.

Ő értetlenül nézett rám, majd mikor felfogta mit is mondtam mást se láttam az arcán csak mérhetetlen nagy lelkiismeret furdalást. De engem nem érdekelt, én be fogom fejezni a kis mondókám.

- Nem hülyítheted őt, megérteted? Még csak nem is mondtátok ki Danivel, hogy vége. Gondolkozz már józanul. Tudom, hogy oda meg vissza vagy érte, de nem engedem, hogy bántsd őt.

- Miattam sír? - kérdezte ehülten.

- Komolyan csak ennyit fogtál fel az egészből? - túrtam hajamba.

- Nem azt is hallottam, hogy megjárom, ha szórakozom vele, de ezt te nem érted - dőlt az ágyra.

- Akkor talán magyarázd el - ajánlottam fel és én is odaültem mellé.

- Mikor felszálltunk a gépre, Louis ült mellém és arról kezdett el beszélni, hogy mennyire örül, hogy ilyen jóban vagyok a húgával. Aztán kitért arra, hogy ha nekem nem lenne Dani lehet nem lenne ilyen nyugodt, de tudja, hogy én nem kavarnék a húgával.

- Uhh ... ez gáz és nem próbáltál beszélni vele róla?

- Mégis hogy? Így is volt elég bajom, mert épp előtte csókolóztunk Angie-vel. Örültem, hogy végre megtörtént, aztán Lou rázúdította ezt a hidegzuhanyt - fújta ki a levegőt.

- Sajnálom, hogy így neked estem.

- Megérdemeltem, nem szabadott volna így viselkednem vele, nem ezt érdemli és Dani sem. 

Fogalmam se volt ezt mire érti, de a következő percben már fel is pattant beleugrott a cipőjébe és elrohant. Remek, de azt hiszem tudom hova ment. Vagyis azt hiszem tudom, mert én a helyébe megbeszélném a dolgokat Danielle-el. Bár nem vagyok a helyébe, meg jogom sincs megítélni őt. Valljuk be a saját életemet sem tudom irányítani  Fogalmam sincs mit kéne kezdenem ezzel a leányzóval, Honorral. Hisz fél perc alatt képes kiidegelni, de az az éjszaka felejthetetlen volt. Remek vagy Zayn kezdj el magadba beszélni.

xx Angie xx

Nem is igazán tudom, hogy mi történt tegnap, de rossz volt az biztos. Azt sem tudom hogy kerültem az ágyba. Nyújtózkodtam egyet és a másik oldalamra fordultam, ahol Harry szuszogott békésen. Nem is nagyon emlékszem hogy került mellém.

- Jobban vagy? - kérdezte rekedtesen

- Jobban, de nem jól - adtam választ.

Ő csak vigyorogva összeborzolta a hajam, mire bosszúból én is hasonlóan reagáltam. Majd úgy gondoltam ideje embert varázsolni magamból, így egy jóreggelt puszit nyomtam a kis fürtös arcára, majd átvonultam a fürdőbe. Nem tudom, hogy körülnéztem-e már itt vagy csak akartam, de még a lélegzetem is elállt. a helységtől  Nem akartam túl sok időt vesztegetni így lehámoztam magamról a tegnapi ruhámat a szennyesbe dobtam és azonnal beálltam a zuhany alá. Átdörzsöltem a testem a kedvenc narancsos tusfürdőmmel, majd még álltam pár percig a kellemes vízsugár alatt. Törölközőbe csavartam magam, majd miután felitattam a testemen lévő vízcseppeket felhúztam a fehérneműm és visszamentem a szobába. Harold ekkor már kómás fejjel  ült az ágy szélén.

- Nem rossz - mért végig.

- Köszönöm - hajoltam meg.

Majd kihúztam egy vékony csőtopot és egy farmer sortot és magamra ügyeskedtem.

- Mi lenne, ha keresnénk valami reggelit? - ajánlottam fel.

Styles azonnal heves bólogatásba kezdett, majd a nyakába kapott és rohanni kezdett lefelé. Sikongatva kapálóztam, de őt ez cseppet sem zavarta.

- Mi a frász van itt? - jött ki dühösen Niall kezében egy tányér nem is tudom mivel.

- Alapvető jogomban sértett meg - duzzogtam.

- Harry rajtad miért a tegnapi ruhád van? - kérdezte Zayn.

Kedves bátyám pedig mintha vérszemet kapott volna Liammel egyetemben és rögtön megindultak szegény fiú felé. Én azonnal elé álltam, hogy meg tudjam őt védeni, de a fiúk töretlenül tartottak felénk.

- Oké nem kell túlkombinálni - tettem egyik kezem bátyám míg másikat Liam mellkasára - csupán beszélgettünk.

- De Harry - kezdett volna bele Louis.

- Harry, Harry így kell elfogadni, de nekem ő túl kelekótya.

- Akkor semmi? - vette át a szót Liam.

- Semmi - néztem mélyen a szemébe. 

Megfordultam, nyomtam egy puszit Harold arcára, majd a bejárat felé vettem az irányt. Egy nap se kell nekik és kiidegenek, ezt komolyan nem hiszem el. Dühösen téptem fel a főbejáratot, de nem tudtam megmozdulni, mert teljesen letaglózott a látvány. Zayn és Honor épp szájon át lélegeztették egymást elég intenzíven. Annyira bizarr volt számomra az egész, hogy hangosan bevágtam az ajtót és elindultam fel az emeletre. Hogy ez .... ez ez erre szavakat sem találok. A szobámba érve ugyanúgy éreztem magam, mint a nappaliban így nem értettem mi értelme volt, hogy feljöttem. Hogy egyedül legyek? Miért jobb egyedül? Hát most egyáltalán nem. 

- Remek tényleg örült leszek - morgolódtam.

Valaki hirtelen maga felé fordított és én szembe találtam magam a jól ismert mogyoróbarna szempárral.

- Ha ismét bocsánatot kérek megbocsájtasz? - suttogta.

- Nem tudom, úgysem kapnék választ, ha azt kérdezném mi volt az oka. Megint úgy érzem magam, mint a múltkor - kezdtem el a lábamat fixírozni, de neki teljesen más volt a szándéka és két keze közé fogta az arcom, így kénytelen voltam a szemébe nézni.

- De el fogom mondani neked. A múltkor azt mondtam, hogy az mindent megváltoztathat, de úgy érzem vállalnom kell ezt a kockázatot.

- Liam, én ezt nem értem - kezdtem el ingatni a fejem, de mutatóujját számra helyezte ezzel megakadályozva a további beszédben.

- Nem tudok rád barátként tekinteni nem megy akárhogy próbálom, vagy mondogatom magamban, hogy az egyik legjobb barátom húga vagy képtelen vagyok rá. Tudod eddig azért nem tettem semmit, mert féltem tőle, hogy te nem így érzel és akkor tönkretenném a barátságunkat, mert inkább lettem volna csak a barátod,mint, hogy semmilyen kapcsolatba ne legyek veled.  Többet akarok tőled puszta barátságnál, ölelni, csókolni szeretnélek és megvédeni mindentől - fúrta íriszeit az enyémekbe.

- És tegnap? - kutattam válasz után.

- Hibáztam. Nem szabadott volna másra hallgatnom, hogy befolyásoljon és hogy megbántsalak téged - simította meg az arcom, majd két kezével megindult a testem két oldalán és a derekamnál állapodott meg.

- Sajnálom -hajolt közelebb hozzám mire én még szaporábban kezdtem el venni a levegőt.

Orrunk hegye összeért és én csak szótlanul tanulmányoztam tovább arcát.

- Nem bántalak meg még egyszer - suttogta, miközben ajkai súrolták az enyémeket.

Szinte idegőrlőek voltak azok a másodpercek míg végre tényleg megcsókolt. Először csak lágyan érintette az enyémekhez ajkait, majd felbátorodott és már jóval határozottabban csókolt.

xx Honor xx

Furcsa volt ez az üdvözlés Maliktól nem mondanám, hogy bántam, de akkor is meglepett. A fiúk szívélyesen fogadtak, bár olyan tudom, hogy valami történt köztetek az előbb ábrázatuk volt. Gyorsan körbepillantottam és kedvenc unokanővéremet sehol sem találtam. Arra jutottam biztos a szobájában van, így az emelet felé vettem az irányt szerencsére elmondták melyik az ő szobája így nem kellett kutakodnom. Szokásomhoz híven minden kopogás nélkül törtem be a szobába, ahol Tubicáimat félreérthetetlen helyzetbe találtam. A hirtelen zajra felém kapták a fejüket és egyszerre szégyellték el magukat. Liam elmotyogott valamit, hogy dolga van és olyan gyorsan eliszkolt, ahogy csak lehetett. Angie pedig haja mögé rejtőzve próbálta elrejteni vörös arcát.

- Hello hello - húztam magabiztos mosolyra a számat.

- Szia Sky - viszonozta köszönésem egy kis torokköszörülés kíséretében.

- Hogy utaztál? Elrendezkedtél már? - próbálta terelni a témát.

- Remekül utaztam, és hát leraktam a bőröndöm  de még nem volt időm helyet csinálni magamnak. Majd kicsit később fogom kitúrni Zaynt a szobájából - kezdetem el vigyorogni.

- Mi? Mármint mi? Te Zaynnel vagy egy szobában?

- Még szép, főleg hogy nincs több szabad szoba - folytattam - de ne tereld a témát mindent tudni akarok.

- Nincs semmi - kezdte el rázni a fejét.

- Ja persze és az az előbbi csók is egy semmi volt, mi?

- Te mondod, aki olyan nyálcserét hajtott végre az ajtó előtt - vágott vissza

- Jól van már inkább azt mond hogy mi volt - kezdtem el a kezemmel kalimpálni.

- Azt mondta, hogy többet akar tőlem puszta barátságnál és hogy eddig azért nem beszélt róla, mert félt hogy én nem így érzek - pirult fülig azonnal.

- Ó istenem milyen édes - ölelt magamhoz zavarban lévő rokonomat.

Tovább szerettem volna faggatózni, de láttam mennyire kellemetlenül érinti ez az egész. Így gondoltam empatikus leszek és hagyok neki egy kis időt, hogy megeméssze a dolgokat. Átvonultam a szobámba és leültem az ágyra. Nem kellett sokat várnom és Zayn is csatlakozott hozzám.

- Mond mi mért nem romantikázunk? Miért nem veszel nekem virágot? Miért nem megyünk el sehova randizni? Miért nem becézgetsz? - zúdítottam rá mindent.

Ő először nem értette mi ez a hirtelen kérdés áradat és ez ki is ült az arcára, majd rendezte vonásait és mellém telepedett.

- Sajnálom ezt elrontottam - ölelt magához - de tudod nem gondoltam, hogy te szereted az ilyen dolgokat - suttogta a fülembe.

- Miért ne szeretném? - kérdeztem, miközben két karomat hátán fontam össze.

- Rövid ismertségünk alatt úgy jött le, de ezen még változtathatunk.

Nem értettem, hogy gondolja a változtatást, ám a következő percben már megkaptam a választ. Lágy csókokat lehelt az arcomra és szinte már őrjítően lassan közeledett a szám felé.  Közben az ölébe kapott, de ajaki ekkor sem szakadtak el az arcomtól. Mikor végre számhoz ért olyan gyengéd volt, hogy ha nem tudtam volna biztos azt mondom, hogy ez nem lehet ugyanaz a fiú, akivel az ajtó előtt szenvedélyesen egymásnak estünk. Még a gondolatba is belemosolyogtam, hogy mennyire képes volt ezzel meglepni.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Kedd van, fejezet van! Remélem kipihentétek magatokat a hétvégén és kellemes Húsvétotok volt.  Valamit a bolondok napját is túléltétek :) 
Ne fogjátok vissza magatokat, várom a véleményeket!
Puszi Cassy