xx 19. fejezet xx

xx Angie xx

AZ UTOLSÓ FORDULÓNÁL ROSSZUL léptem és kibicsaklott a bokám. Ráadásul mivel egy elég magassarkú cipőben voltam nem volt valami kellemes. A mosolyt akkor sem volt szabad levakarnom az arcomról egészen addig míg le nem értem a színpadról. Onnan már kissé sántítva mentem tovább. Ahogy csak lehetett lerúgtam magamról a cipőimet és így próbáltam ránehezedni a lábamra, de nem igazán ment. Így bakkecske módjára ugrándoztam el egy székig és kezdtem el masszírozni a bokám, bár nem hiszem, hogy sok jót tettem vele. Telefonom kijelzőjére pillantottam, ami négy órát mutatott így még volt időm hazaérni. Lassan visszavettem saját ruhám és nagy nehezen a szandálom is. Leültem az aulában egy székre és pötyögni kezdtem a már ismerős számot.

- Angel, máris végeztél? - kérdezte vidáman.

- Igen, de ha neked még nem jó akkor mondtam, hogy...

- Hé hé ezt most hagyd abba legkésőbb tíz perc és ott vagyok - folytotta belém ellenkezésemet.

- Rendben itt bent várlak.

Kinyomtam a hívást és csak magam elé meredtem. Éreztem, ahogy lábam egyre jobban húz, nem akartam ennek az egésznek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, de akárhogy mozgattam csak rosszabb lett. Az épület már teljesen kiürült alig egy óra alatt. Szinte nem is értettem hogy lehetséges ez, hisz a bemutatón még annyian voltak, hogy az ajtót sem láttam. Most meg sehol senki. Telefonom jelezni kezdett, így rákaptam a tekintetem.

Várlak Li.

Mosolyogva olvastam el a tömör kis szöveget, majd táskámba rejtettem a készüléket és felálltam a műbőr székről. Éreztem, hogy sajgó lábam nem éppen ezért lelkesedik és minden egyes lépés megtétele szinte kín szenvedés volt. Mikor a bejárathoz értem mosolyt varázsoltam az arcomra, mert nem akartam, hogy Payne feleslegesen aggódjon.  Aprókat léptem a járdán, de rájöttem ezzel csak tovább húzom az egészet így nagyobbakat léptem. Még mindig próbáltam mosolyogni, de egyre kevésbé ment. Liam kiszállt a kocsiból és megindult felém. Két kezét nyújtotta felém én pedig összeszorított fogakkal felé fordultam.

- Mi történt? - nézett végig rajtam.

Próbáltam mosolyogni, de felszisszentem így ő azonnal elém lépett és megtartott.

- Rosszul léptem, de inkább felejtsük el. Mennünk kell , húsz perc múlva haza kell érnem.

- Én ugyan biztos nem. Nem úgy néz ki, mintha prímán lennél - húzta a száját.

- Akkor is hazamegyek - kezdtem el durcás kisgyerek módjára ugrálni  amit a következő percben már meg is bántam.

- Oh Istenem te butuska - kapott karjai közé.

- Van saját lábam.

- Igen, ami fáj - nyomott puszit a fejemre és a kocsi felé tartott velem.

Óvatosan beültetett az anyósülésre és a következő percben már mellettem is volt. Szúrósan néztem rá, mert az előbbi kis akciójától tehetetlennek éreztem magam.

- Félre haza kell érnünk. Megígértem Sky-nak, hogy segítek neki készülődni a randijára - láttam, hogy fél szemmel rám sandított a mondat végén.

- Ezek szerint Zayn végre rászánta magát.

- Megérdemlik, állandóan csak marják egymást.

- Nem is tudom, hogy képesek így beszélni egymással. Már az is meglepett, amit a buliban műveltek én azt hittem ki nem állhatják egymást.

Jót kuncogtam apró kis eszmefutattásán.

- Tudod Sky sosem volt az a fajta ember, aki nyíltan felvállalná az ilyesmit ő sokkal inkább ezt az ovis módszert preferálja - mosolyogtam rá. - De azért kíváncsi lennék hova mennek- tűnődtem tovább.

- Aki kíváncsi hamar megöregszik - válaszolt frappánsan.

Erre már csak a szememet forgattam, most komolyan ő úgy csinál, mintha ő lenne a megtestesült türelem. Na persze. Már nem is tudom min méláztam el igazából, de szinte lefejeltem a műszerfalat mikor beálltunk a garázsba. Az órára pillantottam, ami harminchármat mutatott.

- Nagyon jó vagy -fordultam sofőröm felé.

Ő csak megemelte a nem létező kalapját, majd vigyorogva kiszállt a járműből. Én is követtem példáját, de csak béna sántikálásra futotta. Liam szótlanul mellém sétált és felém tartotta egyik karját, én csak a fejemet ráztam, hogy innen már bebotorkálok magam is. Mikor a lépcsőházhoz értem volna, hirtelen egyik kezével visszatartotta az ajtót így kénytelen voltam felé fordulni. Csak pár centi volt köztünk így még azt is éreztem, ahogy a testéből sugárzik a hő. Az eddig ajtót támasztó kezét most derekamra helyezte.

- Szeretném, ha már nem csak titokban lehetnék veled, ha már nem kéne bujkálnunk - csúszott ki a számon.

- Én is ezt szeretném, de előtte még szeretnék rendesen elbeszélgetni Louis-val, nem szeretném csak úgy a nyakába zúdítani az egészet.

- Igen ezt megértem, de ettől az egésztől mégis olyan rosszul érzem magam. Mintha helytelen lenne, amit csinálnánk.

Mosolya még hatalmasabb lett és szorosan magához ölelt. Fejem vállára hajtottam és pólója nyakát kezdtem piszkálni.

- Néha én is így érzem, de semmi rossz nincs abban, amit csinálunk. Csupán szeretjük egymást.

Kicsit eltávolodtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, beletúrtam hajába amitől fintor futott át arcán. Lágy csókot lehelt a számra, ám az idilli pillanatot az ajtó csapódása zavarta meg, mire én összerezzentem.

- Én megyek randizni, ti meg itt enyelegtek? Nem számít, hogy késel és én frászt kapok, tényleg csak nyugodtan - pufogott unokatestvérem az ajtóban.

Rápillantottam Liam karján lévő órára és csak mosolyogni tudtam, hogy még csak harmincnyolc volt, de Honor tiszta kész. Vettem egy mély levegőt és elindultam befelé.

- Keresek valamit a lábadra - suttogta a fülembe Payne, majd a konyha felé vette az irányt.

Én a kis ideggóccal az emelet felé mentem, már ahogy én menni tudtam. Zayn szobájába még a szokásosnál is nagyobb káosz volt, lenyomtam Sky-t a székbe és nekifogtam a frizurájának. 

- Ha nem tudsz nyugtom maradni fejbe csaplak - akadtam már ki 

Komolyan fél percig nem tud egy helyben maradni és a legrosszabb, hogy miközben macskahangon énekel még a fejét is rázza hozzá. Végül nagy nehezen végeztem a hajkölteménnyel. Szembe fordítottam magammal és elkezdtem a sminkelést. Még csak az alapozás volt meg, de az én lábam begörcsölt, így muszáj voltam pár pillanatig megpihentetni.

- Mi történt? - nézett a lábamra.

- Rosszul léptem - vontam vállat, majd ismét elé léptem.

Nem szerettem volna élénk színeket használni, hisz az elvonta volna Zayn figyelmét, így a natúr színeknél maradtam. Szemét kicsit füstösre csináltam, halvány lila árnyalattal, egy kis pirosítót tettem arccsontjára és már csak egy halvány rúzs és spirál volt vissza.

- Kész vagy - fordítottam a tükör felé, hogy meg tudja nézni saját magát. 

Arcára csodálkozás ült ki, majd a következő percben szeme elkezdett homályosodni.

- A-a. Nem, nem, nem. Azt próbáld meg, hogy elsírod itt nekem magad. Olyan borzalmasan örökmozgó vagy, hogy én nem csinálom meg még egyszer.

Erre elnevette magát és mosolyogva ölelt magához.

- Köszönöm, gyönyörű lettem.

- Mindig is az voltál - nyújtottam rá a nyelvem.

Kezébe nyomtam ruháját, majd mosolyogva fordult be a fürdőbe, hogy magára ügyeskedje azt. Miközben aj ajtót fixíroztam valaki -vagyis pontosan tudom ki, hisz rajtunk kívül csak Liam volt itthon- kopogott.

- Gyere nyugodtan, már csak a ruha van - osztottam meg vele.

Hamar mellém ült, majd egy puszit nyomott az arcomra. Ezek után már együtt bűvöltük a fehérre festett faajtót. A következő, ami feltűnt, hogy fájós lábam már az ölében van és valamit nagyon ténykedik, de mivel én csikis vagyok, de nagyon így vergődni kezdtem meg sikítozni.

- Úgy látom meg van a gyenge pontod - mondta miközben erősen tartotta a lábam. 

Valami hűvös trutyit kent a lábamra majd a zsebéből előhalászta a fáslit.

- Mi ez a sikítozás? - jött ki Honor már teljes díszben.

Rögtön felültem, hogy megnézhessem hogy is áll neki a ruha és milyen az összhatás.

- Csinoska - mondtam vigyorogva.

- Nagyon jól nézel ki Honor -dicsérte meg Liam is.

Mosolya még hatalmasabb lett, majd elindult kifelé.

xx Honor xx

Jót tett az egómnak, hogy megdicsértek és már jóval lelkesebben sétáltam le a lépcsőn. Útközben még belegyömöszöltem a telefonom a mini táskába és azt próbáltam erőnek erejével becsukni.

- Húú de szép vagy - hallottam meg az ismerős hangot. 

Azonnal felkaptam a fejem és megláttam a meglehetősen elegáns Zaynt. Eddig még csak farmerban és pólóban láttam, de be kell, hogy valljam sokkal jobban néz ki, mint ahogy elképzeltem. Mosolyogva sétáltam elé és adtam neki egy lágy csókot.  Felém nyújtotta jobbját, amit én azonnal el is fogadtam. 

- Hova megyünk? - kezdtem bele a kérdezősködésbe.

Arcára mosoly húzódott és csak szótlanul mért végig még egyszer. Kinyitotta nekem az ajtót, majd miután óvatosan behajtogattam a ruhám becsukta és futva kerülte meg az ajtót Mikor beült érdekesen nézett rám.

- Még sosem láttalak futni - mondtam kuncogva.

- Én meg ilyen szépnek - bókolt.

Gondoltam visszavágok, hogy akkor ezek szerint máskor nem vagyok szép, de végül letettem róla, mert sokkal jobban fúrta az oldalamat a kíváncsiság. Vad faggatózásba kezdtem, de egyetlen árva szót sem tudtam kihúzni Malikból. Így taktikát váltottam és elkezdtem a környéket figyelni, nem volt egyszerű, mert elég gyorsan mentünk így néha a házak egy masszává folytak össze.

- Oké feladom - dőltem hátra.

- Nem ezt vártam tőled - mondta mély hangján, miközben megsimította az arcom.

Nem sokkal később egy parkhoz kanyarodtunk és az egyik eldugottabb parkolóban leállította a motort.

- Egy séta miatt öltöztem ki? - néztem rá összeszűkített szemekkel.

- Nem ez egy romantikus séta lesz - nyújtotta rám a nyelvét, majd kisegített.

Andalogva indultunk meg a kikövezett kis úton miközben én újabb faggatózásba kezdtem, amin ő ismét jót derült.

- Rendben nevess csak ki nyugodtan.

- Én nem rajtad én veled nevetek - súgta a fülembe, amitől egy kicsit beleborzongtam.

Remek normális, igazi randit akartam erre másról sem szól az egész csak, hogy kiröhög. Nagyon állat. Lassan sétikáltunk tovább majd hirtelen valami fényforrás tűnt fel előttünk majd egyre több és több. Aztán összeállt a fejembe a kép, hogy valószínűleg valami gyertya vagy ilyesmi.

- Nézd már - mutattam Zaynnek a szerintem gyertyákra - ki az az idióta aki meggyújtja ezeket majd őrizetlenül hagyja? És ha felgyullad? És ha mi is itt égnék? - fokoztam a helyzetet.

Közelebb értünk és láttam, hogy egy terített asztal vár ránk.

- Basszus te voltál az az idióta - fordultam felé.

Borzalmasan éreztem magam az előbbi kis kirohanásom miatt, hisz itt igyekszik nekem én meg egy mondattal szinte porig alázom.

- Egy szeretlek is megtette volna- vont közelebb magához és szenvedélyesen megcsókolt.

Mikor ajkaink elváltak egymástól megindultunk az asztal felé.Tényleg teljesen elbűvölt ez az egész helyzet, hisz mi még nem csináltunk ilyet. Egymást húztuk és mindig úgy éreztem ez távol áll tőlem, de nagyon tetszik.

xx Angie xx

- Én is romantikázni akarok - kezdtem el ismét duzzogni.

- Csak egy szavadba kerül - csúszott mellém Liam.

- Nézünk meséket? - kezdtem el tapsikolni.

- Toy Story - vágtuk rá egyszerre.

Lassan leugrottam az ágyról és mosolyogva sétáltam át Liam szobájába és ugrottam az ágya közepére.

- Mit kentél a lábamra? Olyan szagom van, mint egy mentás torokfertőtlenítő tablettának - morogtam a párnába.

Pár percig még így maradtam, majd kezdett elfogyni a levegőm, így megfordultam és az ágy végébe kúsztam. Hátamat a támlának vetettem és a film elindításával szöszmötöltem. Mikor sikerült mindent beállítanom rá is nyomtam a lejátszásra.

- Héé nem együtt nézünk filmet? - állt meg dühösen az ajtóba Liam.

A következő percben pedig már mellettem is volt és pattogatott kukoricával kezdett el dobálni. Mivel nálam nem volt semmi hasonló így én a párnával vágtam vissza.

- Persze sajátítsd ki a szobám és még dobálj is meg - gorombult be még jobban.

A következő, ami feltűnt, hogy kis bunyónkban alul maradtam. Akárhogy mocorogtam csak saját magamnak ártottam.

- Persze használd ki a sérülésem - próbáltam érzelmeire hatni.

Természetesen sikerült, így ismét ülőhelyzetbe tornáztam magam.

- Imádom azt a nagy szíved - leheltem egy apró csókot szája szegletébe.

Pár percig még morgott az orra alatt végül megbékélt, majd átkarolt és mosolyogva vont a mellkasára. Ezt követően már nyugodtan tudtuk végignézni a mesét.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
És vissza a rendes kerékvágásba! Újabb kedd, újabb fejezet.
Várom a véleményeket :)
Puszi Cassy