xx 4 fejezet xx

xx Angie xx

DE HÁT IGEN IGAZAM volt ugyanis elsők között voltak, pontosabban másodikként mondták ki a banda nevét és egymás nyakába ugrálva vagy éppen szaltót hányva jöttek le a színpadról és előadtak nekem valami táncnak nevezett katyvaszt, de legalább egyszerre csinálták. Majd nagy meglepetésemre a nyakamba ugrottak és össze-vissza csókolgattak.

- El tudod ezt hinni Angie? - hitetlenkedett Lou, miközben a magasba dobált.

- Én igen, de te azt hidd el, hogy kidobom a reggelim, ha ezt még sokáig csinálod.

Mosolyogva letett a földre, én pedig az arcát fürkésztem. Teljesen kivirult, kicsit arra hasonlít, mint mikor kibontja a szülinapi ajándékát és csak utána kap külön karácsonyi ajándékot. Ilyenkor azt érzi, hogy mások számára fontos és figyelnek rá. Ugyanilyen fény csillog most is a szemében.

- Hihetetlen - ismételte, már ki tudja hányadszorra.

- Akkor ideje lenne hozzászoknod a tudathoz, hogy jogosan vagytok itt mindannyian. És, ahogy látom nem csak nekem loptátok be magatokat a szívembe - öleltem magamhoz.

- ÓÓÓ- hangzott a kórus a háttérben és egy csoportos ölelés kerekedett az egészből.

- Tényleg te vagy az elsőszámú rajongónk - törte meg a pillanatot Zayn.

Hát akkor szálljunk be a játékba. Eltávolodtam a srácoktól és pukedlizve meghajoltam.

- Jaj istenem nem is tudom elhinni - kezdtem vele a műmeghatódásomba - Szeretném megköszönni a szüleinknek, valamint nektek, hogy ilyen tehetségesek és idióták vagytok - szipogtam és hajoltam emg újra.

Mire a banda tapsolni kezdett én pedig újra meghajoltam és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés és a körülöttünk elhaladók elér fura fintorral néztek rajtunk végig.

- Akkor most BULI VAAAN - kiáltotta el magát Harry és a nyakába kapott és rohanni kezdett.

Én sikítozva kapálóztam kezei között, mire csak még szorosabban tartott. A többi gagyant pedig mosolyogva követett minket. Fogalmam se volt hova is cipelnek, de egy bár előtt ismét a saját lábamon állhattam.

- Ez nem volt szép - néztem rá gonoszul, mire a többi fiú is hevesen bólogatott.

De Styles mintha meg se hallotta volna csak berontott a bárba és elnyelte a tömeg. Mi csak egymásra néztünk, majd beléptünk a füstös helységbe. Dugig volt emberekkel és nem tudtuk biztosan, hogy a kis dinka hova is tűnt, de pár perccel később meg is láttuk, hogy egy asztal tetején táncol.

- Ez örült -mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Nem ő Harry Styles - válaszolt vigyorgó képpel bátyám. 

Majd mind a bárpult felé indultak, míg én Styleshoz próbáltam odajutni. Nagy nehezen átvánszorogtam a vonagló tömegen és az asztal elé léptem. Harry észrevett és azonnal leugrott mellém.

- Foglaltam magunknak asztalt - vigyorgott.

Nekem pedig eszembe jutott az előző tánca és kitört belőlem a röhögőgörcs.  Mire abba tudtam hagyni már a többiek is idetaláltak és szépen benyomultunk a helyünkre. Mindenki előtt volt egy ital és abban reménykedtem, hogy én is kapok, de kiszúrtak a szemem egy nyamvadt kólával

- Ez most komoly? - kérdeztem elhűlt fejjel.

- Nem fogom végigasszisztálni, hogy berúgsz - került elő a szigorú William.

Remek, nem akartam én részegre inni magam, de azért ez mégis túlzás. Tényleg nem fogok belehalni egy-két gyengébb italba, de bátyám hajthatatlan volt. Így szépen végignézhettem, ahogy körülöttem mindenki kezd feloldódni hála a szervezetükbe jutó alkoholnak. A következő percben pedig magamra is hagytak és mind megrohamozták a táncparkettet. Tényleg köszönöm ezt a hatalmas törődést, komolyan. Ne is foglalkozzatok vele, hogy én holnap hazamegyek, hagyjatok csak itt. Annyira beleéltem magam a dühöngésbe, hogy mikor valaki megkocogtatta a vállam majdnem szívrohamot kaptam. Ilyet arrcal fordultam az illető felé.

- Sajnálom nem akartalak megijeszteni - kért bocsánatot Liam, miközben próbálta elfojtani nevetését.

- Nevess csak ki - vágtam vissza és ismét a koszos asztalt kezdtem bizergálni.

Liam viszont nem adta fel és karomnál fogva olyan könnyen felhúzott, hogy én magam is meglepődtem.
- Angel gyere már - és húzni kezdett a táncparkett felé.

- Angela

- Nekem Angel maradsz- vágott vissza.

Táncolni kezdtünk és az én haragom is kezdett elszállni. Lassan a többi fiú és körénk gyűlt és együtt kezdtünk idiótábbnál idiótább táncokba. Volt itt kacsatánc, hula, valami béna robotmozgás is előkerült. Később pedig Louis be akarta bizonyítani, hogy ő igenis tud pörögni a fején. Hát mit mondjak? Nem tud, de még csak fejem állni sem így jópárszor összecsókolózott a padlóval.

- Azt hiszem ideje lenne mennünk - ajánlotta fel Liam valamikor hajnal tájban.

Beleegyezően bólintottam, de én voltam az egyetlen, aki egyetértett vele. A többiek nyávogni, sírni és toporzékolni kezdtek.  A részeg Harry Zayn nyakába ugrott és így indultak imbolyogva kifelé. Niall Liamre támaszkodott, míg az eléggé leharcolt Tommo kettőnk közé állt és így próbáltuk kitámogatni.

Kicsit fáradt vagyok, de ennél tovább nem tudtam az ágyban maradni főleg azért mert valahonnan a közelemből irtózatos horkolás zavart meg.  Pislogtam párat, hogy a szemem megszokja a sok fényt és magam mellé pillantottam. Nagyon megijedtem mikor felfedeztem a mellettem alvó Liamet. Hirtelen felkaptam a takarót és nyugodtan fújtam ki a levegőt mikor megláttam magamon a tegnapi ruhámat. Mindenről elfeledkezve önfeledten dőltem hátra az ágyban. Mire a mellettem alvó személy mocorogni kezdett.

- Sajnálom, hogy felkeltettelek - fordultam a laposakat pislogó fiú felé.

- Semmi gond Angel - mondta dörmögős hangon.

- Hogy kerültél ide?

- Hát miután a fiúkat berángattuk a nappaliba kitalálták, hogy itt akarnak aludni veled és hát gondoltam ennek se te se Lou nem örülne, mármint miután kijózanodott.

Ekkor törni kezdtem a fejem és hirtelen minden beugrott.

A fiúk fel- alá rohangáltak a nappaliban és elkezdték ledobálni magukról a pólót.

- Akkor én megyek lefekszem. Sziasztok srácok - fordultam a randalírozók felé.

- Megyünk veled - mondta az ittas tömeg.

Ijedtem néztem Liamre, majd a többiekre és elindultam az ideiglenes szobám felé, de ők követtek. Már az ajtónál voltam mikor valaki elkezdett csikizni, míg Zayn elterült az egyik fotelben, Harry pedig négykézláb megindult az ágy felé. 

- Na srácok tűnés! Fáradt vagyok - nyöszörögtem.

De ők mintha nem is hallották volna tovább folytatták a hülyéskedést és a párnacsatát.

- LIAAAM SEGÍTS - kiáltottam el magam.

Mire az érintett hősként hadakozva kezdte el kituszkolni a fiúkat, de ők mindenáron vissza akartam jutni így bezártuk az ajtót. Visszasétáltunk az ágyra és elterültünk rajta.

- Huh ez nehéz menet volt - mondtam és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- Úgy érzem ehhez még hozzá kell szoknom.
- Te miért ne ittál? - tornáztam ülő helyzetbe magam.

- A vesém miatt nem ihatok sokat - válaszolt őszintén.

- Ó, nem mondom, hogy jó, de eddig azt hittem azért, mert te ilyen komoly fajta ember vagy - mondtam én is őszintén.

Mire rám nézett és valami ördögi fény csillant meg a szemébe, így azonnal hátrébb csúsztam  de ő elkapta a lábam és csikizni kezdett. Rugdalóztam mit egy idióta, de őt ez cseppet sem zavarta. Valahogy sikerült kihúznom a lábam és felálltam az ágyra. Liam követte a példámat és beállt velem szembe. Ha léptem ő is lépett és a cinkos mosoly még mindig az arcán tanyázott. És a következő pillanatban rám ugrott és együtt terültünk el az ágyon. Ő ismét támadásba lendült és én is próbáltam őt csikizni, de ez csak akkor ment, ha éppen két röhögőgörcs között voltam.

- Neee kérlek ezt már nem bírom - kapálóztam mikor a lábamra ült.

- Akkor vond vissza - nézett komolyan a szemembe és a két kezemet is leszorította.

- Rendben. Rendben. Liam Payne te vagy a leghumorosabb és legszórakoztatóbb ember, akivel valaha találkoztam és nem vagy egy karótnyelt alak.

Miután az utolsó szót is kimondtam ő legördült rólam és mellém feküdt. Ezután csak beszélgettünk, míg el nem nyomott minket az álom.

- Vicces Payne - mosolyogtam a kómás fejú srácra.

Erre megint olyan furán nézett én pedig már védekezésképpen emeltem is a kezem, de ő csak egy puszit nyomott az arcomra. Majd felkeltünk kinyitottunk az ajtót és tettünk pár lépést és nagyon kellett koncentrálnunk nehogy ismét elröhögjük magunkat. A négy srác egymás hegyén- hátán feküdt egy kanapén. Zayn nyálcsorgatva aludt Niall hasán, aki fejét bátyám vállán pihentette míg Harry félig lelógva horkolt.

- Szóval ő a zaj forrása - állapítottam meg.

- Ja - helyeselt Liam.

Ekkor ördögi mosoly húzódott a számra vettem egy nagy levegőt és elkiáltottam magam.

- SRÁCOK KELJETEK FEL. MÉG A VÉGÉN LEKÉSEM A BUSZT - kiáltottam torkom szakadtából.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Itt is lenne a folytatás :D Remélem vártátok és szeretném megköszönni a 2 komit és a 6 pipát, kicsit többre számítottan, de hát ez van...  Izgatottan várom a véleményeket :) Hajrá!!
Mivel holnap már Karácsony szeretnék minden kedves olvasómnak Boldog, Békés Karácsonyt Kívánni!
Puszi Cassy

xx 3. fejezet xx

xx Angie xx

LOUIS MOSOLYGÓS KÉPÉT BÁRHOL felismerném, így mikor megláttam, hogy ő az, aki piszkál kicsit értetlenül néztem rá. Majd mérges lettem, végül pedig a nyakába ugrottam.

- Meglepetés - suttogta a fülembe.

- Ez szemétség volt - morgolódtam.

Ő csak töretlenül mosolygott tovább, majd letett a földre.

- Akkor úgy gondolom indulhatnánk is-  szólt közbe Liam.

Idióta módjára vigyorogtam rá, majd a srácok közé szorulva elindultunk gyalog a szállodába. Kicsit meg is lepett, hogy ilyen nyugodtan sétálgatnak az utcán, de ha nekik jó, akkor nekem is.

- És hogy teltek a napjaid Angie? - kérdezte kedvesen Liam.

- Tudod csak a szokásos - mosolyogtam rá - suliba voltan, no meg eltiltáson. Ja és majd elfelejtettem mondani megszámoltam a repedéseket a szobámban.

- Akkor unatkoztál - vonta le a következtetést.

Ezután én kezdtem faggatni őt és amint mesélésbe kezdett kivirult az arca. Jó volt nézni mennyire belelkesedett pusztán attól, hogy elmesélte a vele, velük történteket. Talán ez volt az oka, hogy észre se vettem, hogy megérkeztünk és már a srácok a szobakulcsokkal szórakoznak.

- A szokásos felosztásban leszünk - mondta Niall.

Marhára örültem, hogy így lebeszélték egymás között a dolgokat és én már megint kimaradtam az egészből.

- Ennek nagyon örülök, akkor esetleg beavatnátok engem is?

Erre mind az öt fiú rám nézett, majd megint össze.

- Angie Lou ágyában fog aludni, addig pedig az említett átköltözik Harry mellé - mondta Zayn.

A két említett egymás nyakába ugrott és úgy örömködött.

- Jaj Harrym végre ismét veled lehetek - térdelt le William a göndör hajú fiú elé.

Én csak rémült képpel figyeltem az előttem zajló eseményeket, majd Liam mellém állt és mosolyogva átkarolt.

- Nyugi ez csak Larry Stylinson szokásos műsora.

- He? - fordultam felé nyugtalanul, majd vissza a srácokhoz - Harry te buzi vagy? - kérdeztem meg kerek perec.

- Nem! Nem, dehogy is. Hogy jut eszedbe ekkora baromság. Meg egyébként is miért én? Miért nem Louis? - fordult felém.

- Először is muszáj magyarázatot találnom erre a szarságra itt - mutattam rájuk - Másodszor pedig csak feltűnt volna, ha a bátyám időközben bemelegszik.

Mondatom okozott némi derültséget, majd Harry ismét megtörte a csendet.

- Oké akkor most tisztázzuk ez az egész - mutatott Loura és magára - csak puszta ökörködés. Egyszerűen nagyon bírom őt ennyi. És csak, hogy tudd itt egyikünk sem langyi, ha kell be is bizonyítom - majd határozott léptekkel megindult felém.

Hála az égnek Tommo még időben elkapta a grabancánál fogva és nem túl finoman a kanapéra ültette.

- Rendben akkor most én is mondok valamit - állt be mellém és szúrósan nézett Harryre, majd sorban a többiekre - Aki csak egy ujjal is hozzányúl a húgomhoz megcsókolja vagy valami azt kifilézem. Értetted Styles? - nézett rá szúrós szemmel.

Ő próbálta minél jobban összehúzni magát és hevesen bólogatott, majd a többiek is követték a példáját.

- Ő túl jó hozzátok - morogta, majd felém fordult és elkezdett az egyik szobába tolni.

Amint becsukódott mögöttünk az ajtó már tudtam, hogy teljesen hiábavaló ellenkeznem, így hát beültem a hatalmas ágy közepére és nézelődtem egy kicsit. Kedves bátyám pár perc múlva már velem szemben ült, ezért hát őt kezdtem tanulmányozni. Még mindig az a bohókás, állandóan komiszságon gondolkodó fiú, de az arca. Az arca valahogy nem stimmelt, nyúzottabb volt.

- Ki vele - löktem meg kicsit a vállát.

- Hiányzol ennyi az egész - vont vállat.

- Ne nézz már ennyire madárnak

- Hannah-val kicsit összekaptunk a múlt héten - nézett fel merengéséből.

- Biztos csak egy apró vita volt, mind a ketten lehiggadtok és ismét minden rendbe lesz...

- Nem nem Prücsök ez már nem lesz rendbe. Kiakadt emiatt az egész miatt, szerinte nem kellett volna ez az egész verseny meg felhajtás. Szerinte már meg is változtam és a fejembe szállt ...

Nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, közelebb kúsztam hozzá és szorosan öleltem magamhoz.

- Nagyon sajnálom Boo Bear, de remélem tudod, hogy nem így van. És ha valakit hibáztatni kell az én vagyok, én neveztelek be

- Hagyd ezt abba, a legfontosabb ember vagy az életembe és ennél jobbat senki nem tett velem - szorított még jobban magához.

Ekkor kivágódott az ajtó és Zayn rontott be rajta.

- Oh... bocsánat, csak szólni akartam, hogy ideje lenne indulnunk - mosolygott rám, majd sarkon fordult és kiment.

- ÚR ISTEN ANYAAA - sikítottam.

Loui dobott egy hátast az ágyon én pedig kotorászni kezdtem a táskámban, hogy megtaláljam a mobilom  Pötyögtem a számot és szinte még csak ki sem csengett máris felkapták .

- Angela Hayden Tomlinson hát miben egyeztünk meg - hallottam meg Anya dorgáló hangját.

Ugyanazt csináltam, mint Harry néhány perccel ezelőtt és próbáltam összehúzni magam. Bár tudtam, hogy mind hiába hisz telefonon beszélek vele. Hallottam a hangján, hogy épp most készül még jobban belelovalni magát.

- Anyu. Anyu. Anyu hééé. Louis vagyok és ne Angie-t hibáztasd azért, mert nem hívott. Én és a srácok is kicsit talán túl lelkesek voltunk, hogy újra láthatjuk őt és egy perc szusszanást se hagytunk neki - kelt védelmemre.

Ha lehet még jobban szerettem mikor ezt csinálta. Tudjátok olyan tipikus bátyos dolognak tartottam. Intettem neki, hogy amíg kibeszélik a dolgokat Anyával én gyorsan rendbe szedem magam. Nem töltöttem sok időt a fürdőbe csak kicsit felfrissítettem magam és megigazítottam a hajam. Mire kimentem Lou már az ágyon terült szét

- Csak nem akarsz elkésni? - kérdeztem az ajtóból állva.

Hangom hallatán rögtön felült és vigyorogni kezdett. Felpattant karon ragadott és húzott is maga után kifelé.A csapat többi tagja már türelmetlenül várt ránk, én pedig nem akartam őket tovább várakoztatni belepattantam a cipőmbe, felkaptam a farmerdzsekim és már nyitottam is az ajtót. Lóhalálában futottunk végig az egész épületen, majd mind beugrottunk a ránk várakozó taxiba. Nem is lepődtem meg, hogy mi vagyis ők voltak az utolsók akik megérkeztek. Rögtön egy rakat ember tódult köréjük és kezdték őket rendbe szedni. Mivel ezek az emberek vérprofik voltak seperc alatt szinpadkészre varázsolták őket. Hátramentünk a többiekhez, ahol ennyi izguló embert egy helyen még nem láttam.

- Ti miért nem izgultok? - fordultam feléjük.

- Csak egyszerűen örülünk már annak is, hogy idáig eljutottunk - mondta Niall.

Ez tetszett. Tetszett, hogy így gondolnak erre az egészre és mindent beleadnak, hogy ne okozzanak csalódást  senkinek. Műsorukkal is csak ezt bizonyították, ugrálva jókedvűen jöttek le a színpadról és vetődtek a kanapéra, amin történetesen én foglaltam helyet.

- Nagyon királyok voltatok - veregettem meg valaki hátát.

Miután lemásztak rólam normálisan elhelyezkedtek a kanapén és együtt néztük végig a többi versenyző produkcióját. Épp az utolsó reklámblokkot adták be így még a szokásosnál is több ember van itt, olyan emberfőzelékre hasonlít a dolog. Majd mikor feltűnt, hogy Simon Cowell egyenesen felénk jön kicsit megijedtem. Mert hát azért valljuk be elég félelmetes tud lenni. Automatikusan megfogtam annak a két embernek a kezét, akik mellettem álltak és erősen szorítottam. 

- Nyugi nem esz meg - súgta Liam a jobb fülembe, erről pedig arra következtettem, hogy valószínűleg az ő kezét szorongatom .

- Csak megkóstol - súgtam Lou a balba.

Ijedten kaptam rá a fejem, de már röhögött is és egy puszit nyomott a fejemre. Ezalatt Simon ide is ért és arról beszélt a  fiúknak milyen jók voltak és mennyire büszke rájuk. Majd Louis bemutatott minket egymásnak ő pedig rögtön azzal kezdte, hogy le se tagadhatnám, hogy én is Tomlinson vagyok. Rá is vágtam azonnal, hogy nem is akarom. Ennél többet sajnos nem tudtunk beszélgetni, mert neki vissza kellett mennie, mert folytatták az adás.  A táncosok kezdték összeszedni a cuccaikat, mivel lement az összes produkció nekik mára befejeződött a feladatuk. Liam egész végig egy göndör hajú lányt nézett.

- Menj, és beszélj vele - súgtam a fülébe mire kicsit összerezzent.

- Mégis miről? - kapta rám tekintetét.

- Csak általános dolgokról, meg mondjuk dicsérd meg milyen jól táncolt. A többi úgy is megy majd magától.

Rám mosolygott, majd elengedte a kezem és elindult a táncosok felé. Nagyon jól elbeszélgettek ezért nem is értettem mit aggodalmaskodott az előbb. 

Következett az eredmény hirdetés és most én voltam az aki nagyon izgult. Tulajdonképpen nem tudom miért, mert szerintem a srácok voltak a legjobbak és aki ezt nem látja az hülye, de azért mégis ott volt az a és mi van, ha mások nem így látták...

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! :) Itt is lenne a következő rész remélem vártátok. Majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam a 14 pipát, komolyan el se hiszem. Azt viszont észrevettem, hogy minden részhez kevesebb komit kapok.... ez kicsit elszomorít és remélem akitvizáljátok magatokat.  Köszönöm annak a két embernek aki írt! Katie Boo nem tudom, hogy neked ez hamarnak számít-e :Dwsxwsx hát köszönöm szépen a nem mindennapi dicséretet :D jó kislány? ezzel van akik vitatkoznának, de az üveg Nutella mindent megér :)Jó olvasást, puszi Cassy

xx 2. fejezet xx

xx Angie xx

EZ A HÁROM NAP maga volt a halál, ugyanis az nem jutott eszembe, hogy egyedül fogok dekkolni a négy fal között és a plafon repedéseit fogom számolni. Igaz William mindig tájékoztatott egy rövid üzenetben, hogy mi újság feléjük és amikor elolvastam, hogy bejutottak az élő showba akkorát szaltóztam, hogy leestem az ágyról. Sőt már annyira kész voltam, hogy idegen emberekkel kezdtem el beszélgetni jobban mondva levelezni a neten. Hülyének éreztem magam, amiért ezt csinálom, de egyszerűen már nem tudtam mit kezdeni magammal. Ráadásul ez a lány, akivel azóta már rengeteg levelet váltottunk rendesnek tűnt. Sokat beszélgettünk én pedig naivan elég sok mindent elmondtam neki magamról és a családomról. A néhány nap alatt szinte mindent megtudtunk egymásról. Így furcsa volt mikor újra suliba kellett mennem. Egyedül bandukoltam az utcán és azon gondolkodtam milyen rég találkoztam Hannah-val. Nem is értem miért csak most tűnt fel. Egész nap üzengettem neki, de semmi választ nem kaptam. Kezdett aggasztani a dolog, így nagyon örültem mikor suli után Louis hívott.

- Szia lökött, már nagyon hiányzol - szóltam bele.

- Szia Angie örülök, hogy ilyen jó benyomást tettem rád. Egyébként te is hiányzol - szólt bele kacér hangon Harry.

Ezen csak jót nevettem, bár azt nem nagyon értettem miért van nála a bátyám telefonja.

- Miért te hívsz?

- Hát, mert nem tudom a számod és mondani akartam valamit.

- Talán, mert nem kérted el - válaszoltam egyszerűen - de mit akartál mondani.

- Ez igaz, szóval szeretnénk a srácokkal, ha eljönnél a szombati élő showba.

Mikor ezt kimondta én akkorát sikítottam, hogy szerintem szegény Harry megsüketült.

- Jaj nagyon szeretnék ott lenni, de a szüleinktől is függ... - húztam a szám.

Gondolatmenetemet egy ismerős hang szakította meg a háttérből.

- Harry, mi a szart csinálsz a telefonommal? És nem megmondtam, hogy szállj le a húgomról?

- BOO BEAR - kiáltottam bele a telefonba.

- Mi újság feléd kis szöszi? - hallottam meg a várva várt hangot.

- Nem sok, Harry most mondta, hogy szeretnétek, ha mennék szombaton.

- Igen, igen már én is mondani akartam csak gondoltam előbb lebeszélem Anyáékkal.

- Hannah-val mi van? Egyszerűen nem tudom elérni - osztottam meg aggodalmam a bátyámmal.

- Prügyök, szerintem most hagyd egy kicsit békén őt- mondta síri hangon Tommo.

- Miért?

- Nem szeretnék ilyen dolgokat telefonom megbeszélni, majd személyesen elmondok mindent. Ne aggódj itt leszel velünk szombaton.

Ő nekünk szorít szombaton :) Igaz srácok?
 @Harry_Stlyes, @zaynmalik,
@ Real_Liam_Payne, @Louis_Tomlinson, @NiallOfficial.

Beszéltünk még néhány elhanyagolható témáról majd bontottuk a vonalat. A nap hátralévő részében másra se tudtam gondolni, mint Hannah-ra és hogy vajon mi történt. Anyáék természetesen belementek, gondolom Louis fűt fát megígérhetett nekik. Így hát meg sem lepődtem mikor egy újabb kép díszelgett a falamon. Komolyan mondom, ha így haladunk csak az ő kiírásaival lesz tele a falam.

Még szép, hogy én vagyok a legnagyobb és elsőszámú rajongótok srácok! ONE DIRECTION!!!! és skandálni is lehet :)) @Angie_LittleTommo

Majd gyorsan megnéztem az e-mail fiókomat is és egy szép terjedelmes levélben mindent elmeséltem Phoebe-nek. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy be kéne őt avatnom mindenbe, de úgy érzem, ha nem mondhatom el valakinek őszintén a történteket be fogok kattanni. Miután rányomtam a küldés gombra hallottam is, hogy csapódik a bejárati ajtó és szüleim szokásos köszönése társul mellé. Kimentem üdvözöltem őket, majd szavamba vágva elmondták, hogy felhívta őket a kicsi fiúk, hogy szeretné ha ott lehetnék velük szombaton. Próbáltam nekik mondani, hogy igen tudok róla, de folyton csak leintettek... nem is értem miért. 

- Végül arra jutottunk, hogy elmehetsz, de azonnal fel kell hívnod, amint odaértél és megtaláltad a bátyádat, majd a show kezdete előtt és utána. Valamint vasárnap délelőtt mikor indulsz haza.

Én csak sokkolva néztem rájuk, aztán mikor eljutott a tudatomig, hogy huszonnégy órán keresztül együtt lehetek velük szüleim nyakába ugrottam.

- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm - össze-vissza puszilgattam az arcukat.

Ezután ismét elköltöttünk együtt egy majdnem tökéletes vacsorát. Azért merem kijelenteni, hogy majdnem, mert azért semmi sem ugyanaz most, hogy Lou nincs itt.

Szombat reggel

Úgy éreztem magam, mint Karácsonykor ajándékbontás előtt. Magamhoz képest meglehetősen hamar felkeltem és elkészültem. Egy kis sporttáskába bedobtam a legszükségesebb holmijaimat és már mentem is reggelizni.  Bekotlottam az egyik székbe, felhúztam a térdem és rátettem a forró teával teli bögrét. Csak néztem ki a fejemből, miközben ujjammal a pohár peremén köröztem. Lassan kortyolgatni kezdtem, miközben Apa csoszogott ki kómás fejjel.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.

Ő csak biccentett és helyet foglalt velem szemben, maga elé húzta a poharát és töltött bele kávét. Kortyolgatni kezdte míg én csak jót mosolyogtam kócos haján. Ez egy idő után kezdett unalmassá válni így visszaballagtam a szobámba és készülődni kezdtem. Mire felöltöztem és rendet raktam ideje is volt indulni a buszhoz. Visszamentem az előszobába, ahol könnyes búcsút vettem Anyától, mert hát ő nem tud kijönni velünk. Apa bepakolta a sporttáskámat, én pedig az anyósülésre vetődtem.

- Akkor induljunk Kincsem - mosolygott rám.

Csak bólintással jeleztem beleegyezésemet és már indított is. Nem volt hosszú az út alig fél óra alatt már az indulásra készenálló buszok mellett parkoltunk. Apu háromszor minimum megígértette velem, hogy nagyon vigyázok magamra végül egy forró ölelés után elengedett.  Kimásztam a kocsiból és az én buszomhoz mentem, átadtam a jegyem a sofőrnek és elindultam hátrafelé. Táskámat magam után cibálva megtaláltam az utolsó szabad helyet az ablak mellet így gondolkodás nélkül le is ültem oda. A szék alá rejtettem nagyobb pakkom és kifelé bámultam az üvegen. Fejemet a hideg felületnek döntöttem és a következő percben már el is nyomott az álom. Az volt a legnagyobb szerencsém, hogy a végállomásig mentem, így nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem kelek fel időben.

- ANGIEE - hallottam meg hirtelen a nevem, amitől le is fejeltem az ablakot.

Pislogtam párat és a mellettem lévő székre meredtem.

- Harry, te hogy kerülsz ide?

- Aranyom ez a végállomás és bátyád nem tudott kijönni eléd én meg elvállaltam.

Kicsit elszomorodtam, mikor meghallottam, hogy Louis nem tud itt lenni, de örültem, hogy ez a pár óra biztos felejthetetlen lesz. Kikászálódtam és Harry azonnal elvette kezemben lévő táskám és előre engedett. Lassan lesétáltam és szembe találtam magam a maradék három emberrel, akik nagyban vigyorogtak.

 Miért mosolyogtok ennyire?

- Mert újra láthatunk téged - válaszolt a kis kórus.

- Hiányoztál ám - mondta Zayn.

- Főleg egy valakinek - folytatta Liam.

A mosoly, ami az imént kúszott az arcomra most el is tűnt. Ám a hajamat borzoló kezek megakadályozták a további szomorkodást.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Huh hát tényleg nagyon nagyon örülök, hogy tetszik a történetem :) Köszönöm a 3 komit és 6 pipát szinte hihetetlen.... Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket és nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre- még akkor is ha negatív- szóval ne kíméljétek a klaviatúrát
És Boldog Mikulást Nektek! Remélem jók voltatok és sok csokit kaptok holnap :))
Puszi Cassy

xx 1. fejezet xx

@h_walker íme a legjobb ^^@Angie_LittleTommo

xx Angie xx

MÉG SZÉP, HOGY NEKEM volt igazam, de hát miért is kéne hinni nekem? Anyuék kicsit kiakadtak, mikor felvették a telefont és az x-factorból hívták őket, hogy a kisfiúkat várják két nap múlva a válogatón. Mire
hazaértünk valószínűleg megemésztették a dolgot, mert csak azzal voltak elfoglalva, hogy biztassák őt. Ő nem mutatta milyen ideges de láttam rajta. Naponta majdnem százszor próbálta el a dalát, hogy tökéletes legyen, bár én mondtam neki, hogy ennél jobb nem lesz, de nem hitt nekem. Szombat reggel már fel-alá rohangált a lakásban és Hannah-t is alig tudta megvárni, majd kis csapatunk kocsiba ült, és útnak indult. Pont mint a mesékben. Itt egy kis sorba állás várt ránk, ami Louit cseppet sem zavarta és ez meglepett engem. Mikor már az épületbe értünk teljesen felpörgött, azt hittem le kell lőnöm, hogy nyugton maradjon. Azért sikerült róla egy normális képet csinálnom, amit rögtön fel is tettem a netre.

- Egyetértek - felelte vigyorogva mellettem Hannah.

Én csak visszamosolyogtam rá és bátyámat kerestem a szememmel. Meg is pördültem párszor a tengelyem körül csak, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem lehetek ennyire vaksi. Szerencsére a harmadik pörgés után hatalmas vigyorral a száján fordult be a folyosó végén.

- Mi olyan vicces?- kérdeztem.

- Rányitottam egy srácra a budin - mondta még mindig nevetve.

Erre csak a fejemet csóváltam, de én is mosolyogtam, hisz ez olyan Louis féle dolog volt. Mosolyom a következő percben le is fagyott, mert bátyám számát mondták be és lassan felsétált a színpadra  Mi Hannah-val egymás kezét szorítva szurkoltunk érte. Természetesen minden hiba nélkül énekelte el a dalt és a mentorok is csak dicsérni tudták, eztán már teljesen biztos voltam benne hogy továbbjut és a négy igen is engem igazolt. Ő ugrándozva jött le és megpörgetett minket a levegőbe.

- Királylány vagy - kiáltotta a fülembe.

- Miért én? Te énekeltél.

- De nélküled nem lennék itt.

Majd nyálas pillanatunkat megtörve együtt rohantunk ki az épületből és újságoltunk el mindent a szüleinknek. Ők is ugyanúgy belelkesültek és ezt otthon meg is ünnepeltük.

Ezután az események mintha maguktól folytatódtak volna, Louis sorra vette az akadályokat és a suliban is egyre többen tudtak róla, a városról nem is beszélve. Egyre népszerűbb lett, no nem mintha a csínytevései miatt lett volna olyan a suliba, aki ne hallotta volna a nevét. Az viszont meglepett, hogy engem is egyre többen ismertek meg és álltak le velem beszélgetni. No most nem azt kell gondolni, hogy én ilyen szürke egérke vagyok, de azért a nagy felhajtást kerülöm. Na a mai is pont egy ilyen nap volt, hisz legszívesebben már rég Louival telefonálnék, de a hirtelen jött népszerűség miatt bekerültem a pompom lányok közé. Nem is értem, és akárhogy bénázom bent maradok, tiszta őrület. Nicole a csapatkapitány vagy tudom is én itt hogy hívják meg feltűnően nyálasan beszél velem, kezd az idegeimre menni. Épp az edzés végére járt, mikor elkezdett rezegni a telefonom. Gyorsan előkaptam és már néztem is a képet, amit Lou tweetelt ki a falamra. Először mérges voltam, majd körbenéztem és egy vigyori alak integetett nekem a lelátón. Nem törődtem senkivel csak odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam. 

- Rég láttalak Angie- mondta és az elmúlt mozgalmas hétre célzott.

- Hát hiányzott már a hülye fejed- csimpaszkodtam még mindig a nyakába.

@Angie_LittleTommo csak ügyesen
figyellek húgi :)
 @Louis_Tomlinson 

- Képzeld nem jutottam tovább - nézett a szemembe.

Bennem megfagyott a vér is és nagyon reméltem, hogy csak viccel, de arca ugyanolyan komoly maradt, mint a mondat elején.

- Ez rossz vicc, igaz? - mert őszintén elképzelni sem tudtam, hogy ez megtörténhet.

Ő csak nemlegesen megrázta a fejét én pedig éreztem, hogy potyogni kezdenek a könnyeim.

- Hé hé csak annyit mondtam, hogy én estem ki - törölte le a sós cseppeket- Angie hadd mutassam be neked a Louis és a répák többi tagját- kurjantotta.

Erre négy ismeretlen srác kerülte meg a lelátót és elindultak felém.

- Louis és a répák? Te hülye vagy? Én nem leszek répa - kelt ki magából a göndör hajú srác - Egyébként Harry Styles vagyok - nyújtott kezet, amit én el is fogadtam. Ő pedig a mozdulatot egy kézcsókkal fejezte be.

- Styles, tűnés a húgomtól - szólalt meg a nagytesó.

Az érintett azonnal összerezzent, míg a többiek megpróbáltak elfojtani egy mosolyt.

- Zayn Malik - nyújtott kezet a kreol bőrű srác is, bár ezt már félve fogadtam el, amin csak jót mosolygott. Zayn nem volt annyira rámenős, mint a barátja.

- Niall Horan - ölelt meg a fura akcentusos szőke srác.

Az utolsó srác még toporgott párat, majd rám nézett és közelebb lépett.

- Helló Liam Payne vagyok- és adott két puszit az arcomra.

- Hát én meg Angela Tomlinson vagyok - intettem nekik.

További beszélgetésre azonban nem volt időnk, mert Nicole gigantikus műmosolya kísértetében megindult felénk.

- Na ettől mentsen meg az Isten - forgattam a szemem.

Mire ideért még inkább idegesítő lett, hülye nyávogós hangon kezdett beszélni miközben ugrált. Egyszerűen képtelen voltam szó nélkül hagyni az egészet és mellé állva idióta pofákat vágtam.
- Mi a szart csinálsz? - nézett rám.

- Miért minek tűnik? - kérdeztem vissza.

- Tudod hány lány ölne azért, hogy bekerüljön a csapatba, te meg mint egy béna majom mindent elcseszel. Vedd már észre magad még én teszek neked szívességet.

- Hogy mi? Hülye vagy? Úgy kell ez nekem, mint a hátamra a púp. Rohadtul idegesítő hogy mást sem csináltok csak mindenkit kibeszéltek közben meg azt ordibáljátok, hogy üsd, vágd, hajrá. Ebbe semmi értelmes nincs, főleg hogy minden idióta koreográfiádnak az a lényege, hogy tegyük szét a lábunkat. Én nem akarok prostituált lenni, kösz - vágtam vissza.

- Jól van legyen, akkor most azonnal kiteszlek a csapatból te kis ribanc, de figyelmeztetlek ezt még megkeserülöd.  Ja és add vissza a ruhát - nyújtotta a kezét.

Hát nekem se kellett több azonnal ledobtam magamról azokat a viszkető szarokat és a hozzávágtam. Még jó, hogy drága bátyám elég éber volt és már nyomta is a kezembe a pólót, de sajnos én nem voltam elég gyors.

- Ms. Tomlinson - hallottam meg az igazgató hangját, amitől egy kicsit Lou is összerezzent, hisz nem egyszer gyúlt meg neki is a baja vele.

- Igen Mr Fresger? - fordultam meg és angyalian néztem az érintettre.

- Reméltem legalább maga tanult a bátya eltiltásából, miszerint az iskola területén nem mutogatjuk különböző testrészeinket  De úgy látszik maguk ugyanolyanok.

- Csak nadrág nincs rajtam - védtem magam, és már repült is felém az említett ruhadarab.

- Nem érdekel, három napra eltiltom - azzal a kezembe nyomta a cetlit és faképnél hagyott.

Ezidő alatt én magamra rángattam a nadrágot, majd röhögőgörcsbe törtem ki.

- Tényleg le se tagadhatnátok egymást - mondták a fiúk kórusban.

Mi csak összenéztünk és miután Boo Bear hátára ugrottam elindultunk haza.

- Na de komolyan ugye nem akartok répák maradni? - kérdeztem útközben.

- Nem eszünk ágában sincs - válaszolt nevetve Harry.

Egész úton hazafelé azon ötleteltünk  hogy mi lenne a megfelelő. Felvetődtek olyanok, mint Niall and the potatoes ami hasonló szimpátiát váltott ki, mint Lou répás ötlete.

- Komolyan mondom akkor legyen saláta - mondtam már teljesen kiakadva - Valami olyan kéne, ami egyből az emberek fülébe mászik és megfogja őket.

- Öhm... mit szólnátok a One Direction lenne? - szólalt meg Harry kis idő után, majd el is magyarázta miért pont ezt választotta.

- Nekem tetszik és ezt még skandálni is lehet - szólaltam meg nevetve elsőként, majd sorban a többiek is belementek.

Otthon azonban már búcsúznom is kellett tőlük, mert csak fél nap kimenőt kaptak ugyanis rögtön indulnak a mentorok házába. Jó szorosan megölelgettem őket és sok sikert kívántak, majd kocsiba szállva elhajtottak. Szomorúan kullogtam befelé, ahol mindent elmondtam a szüleimnek. Az eltiltástól egy kicsit kiakadtak aztán rájöttek, hogy az alma nem esik messze a fájától és ennyiben hagyták. Mivel volt három szabadnapom itthon így nem törődve a tanulással csak elfeküdtem az ágyon és az ölembe húztam a laptopom. Első utam azonnal a Twitterre vezetett, ahol feltűnt, hogy gyarapodott a követőim száma a négy sráccal és még írtak is nekem.

@Angie_LittleTommo köszönjük, hogy nem maradtunk répák @Harry_Styles
@Angie_LittleTommo nekem a krumpli és a saláta volt a kedvencem :DD@NiallOfficial
@Angie_LittleTommo egy újabb lökött Tomlinsonnal lettünk gazdagabbak :)) @zaynmalik
@Angie_LittleTommo Köszönjük! Neked hála létrejött a One Direction @Real_Liam_Payne

És természetesen nem maradhatott el az én egyetlen drágalátos bolondom sem

@Angie_LittleTommo Jóban, rosszban koszban bajban :P @Louis_Tomlinson

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.

Nagyon szépen köszönöm a 4 komit és 3 pipát, amit a Prológushoz kaptam. Nagyon jólestek :) Remélem ez is legalább annyira fog nektek tetszeni, így kíváncsian várom most is a véleményeteket.

Puszi Cassy

xx Prológus xx

xx Angie xx

EGY NEHÉZ NAP UTÁN hogy lehetne jobban lazítani, mint a bátyám ökörségét hallgatva? Hát nekem se jut eszembe ennél szórakoztatóbb dolog. Főleg, hogy kivételesen én állok nyerésre a Twisterben. Vagyis helyesbítek csak voltam.

- Áúúú... te gyökér miért rántottad ki a lábam?

- Nyerni akarok Angie - mosolygott bátyám immár felettem állva.

Kezét nyújtotta, amit én rögtön el is fogadtam, majd mikor már saját lábamon álltam röhögve néztem rá.

- De én is azt akartam. Csak most az egyszer - biggyesztettem le a szám, csakúgy mint Louis szokta.

- Nem ér a saját fegyveremet használni ellenem - bökött oldalba.

- Jó tanárom volt - ugrottam a nyakába.

Ezután csakúgy mint kiskorunkban lovacskázni kezdett velem, komolyan ugyanúgy röhögünk egymáson, ugyanúgy hülyéskedünk mint kiskorunkban és ha lehet ez a kötelék még szorosabb lett köztünk.

- A lükék - hallottunk meg egy hangot a hátunk mögül így bátyám velem együtt megfordult.

Hannah karba font kézzel állt a bejárati ajtóban minket nézve.

- HANNAH - kiáltottam, majd leugrottam Lou hátáról és megöleltem őt.

Mások számára furcsa lehet, hogy ilyen jól kijövök a bátyám barátnőjével, de nálunk ez tök természetes.

Majd helycserés támadás követezett és ők ölelgették egymást.

- Na jó azt hiszem én most megyek - mondtam ölelkező párocskámnak és a szobámba mentem.

Keresztbe feküdtem az ágyon és csak bámultam ki az ablakon. Nagyon jól elvoltam így nagyjából egy órát, mikor meghallottam Lou megint Hannahnak énekel. Olyan édes volt mikor ezt csinálta, hogy nekem is rögtön mosoly kúszott az arcomra. Így miközben hallgattam őket eszembe jutott egy dolog, amit már rég meg akartam tenni. Lehet, hogy ki fogják tekerni a nyakam, mert megteszem, de Louis magától úgysem tenné meg. Azonnal bepötyögtem a megfelelő oldal címét és regisztráltam is őt. Nagyobb volt a herce-hurca az egész dolog körül, mint gondoltam volna, így mire végeztem vele a szüleink hazaértek. Hatalmas mosollyal az arcomon mentem üdvözölni őket.

- Sziasztok! Milyen napotok volt? - tudakoltam hatalmas mosollyal.

- Csak a szokásos Kicsim, de te miért vigyorogsz ennyire? - érdeklődött Anya.

- Ugye nem fiú? - kérdezte ijedtem Apu.

- Apa- akadtam.

- Mark, hagyd már őt.

- Egyébként nem csak Hannah nézett be- válaszoltam, majd körülnéztem és nem találtam az említtetett sehol- Hol is vannak?

- Bátyád hazakísérte.

Erre már nem mondtam semmit csak leültem az asztalhoz és néztem, ki a fejemből. Azon gondolkodtam vajon jó ötlet volt-e benevezni őt. Ám töprengésemből a szatyrok hangos puffanása zökkentett ki. Így hát komótosan felálltam és segítettem elpakolni a vásárolt élelmiszereket, majd nekiláttunk a vacsorának. Hamar elkészültünk vele, de Boo Bearnek még se híre se hamva. Lassan nekiálltunk a tésztának, mikor fütyörészve besétált az ajtón és leült mellém. Majd a villámat kivéve a kezemből habzsolni kezdte a vacsorám. Én persze próbáltam visszaszerezni, de mivel fiúból van és három évvel idősebb nálam esélytelen volt.

- Gyerekek hagyjátok már abba- szólt ránk ki tudja hányadszor Apa.

- Boo Bear, van még a konyhában nem kell elenned Angie elől - szólt rá Anya cseppet sem mérgesen.

- De nekem az övé kell - mondta elvékonyított hangon, mire kitört belőlünk a nevetés.

Másnap kótyagosan indultam suliba, sőt már annak is örültem, hogy nem esek el a saját lábamban. Mellettem szinte szökdécselt ez a lökött, amit nem is nagyon értettem és ismét átfutott az agyamon, hogy vajon akkor is így fog örülni mikor megtudja mit tettem.

- Ne legyél már ilyen morci - csípett bele az arcomba.

- Nem vagyok morci csak semmi kedvem itt lenni.

Ezzel rövidre is zártam a dolgot és nem foglalkoztam vele tovább, de az ő arcáról levakarhatatlan volt a rá oly jellemző mosoly. Napközben nem is igen találkoztam vele, sokkal inkább el voltam foglalva a saját osztályom hülyeségeivel. Az órák után viszont ismét találkoztam vele vagyis inkább lóhalálában futott felém.

- HAYDEN, MI A FRÁSZT MŰVELTÉL?- kiáltotta még az épület másik végéből. 

Futni kezdett felém, nyomában Hannah-val, aki gyorsan eltátogott egy " Mindent tud" -ot. Mondatára már képtelen voltam reagálni mert William szemei engem fürkésztek.

- Szóval mit csináltál? - fürkészte arcomat és akárhogy fordultam képtelen voltam kitérni pillantása elől.

- Hát én... vagyis tudom, hogy mennyire szeretsz énekelni, de te magadtól úgysem jelentkeztél volna, így gondoltam majd én.

- Oh.. Angie, te kis lüke - ölelt magához, amit én nem igazán értettem.

- Akkor nem haragszol?

- Jóban rosszban, emlékszel? - súgta a fülembe- Meg nem is biztos, hogy behívnak.

Ezen csak jót mosolyogtam ugyanis én szinte száz szálékig biztos voltam benne, hogy be fogják hívni.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.

Hát mint látjátok felkerült a Prológus, remélem tetszett nektek és kapok pár komit és pipát.

Szóval hajrá hajrá :)
Puszi Cassy

xx Nyitás xx

Újabb blog tőlem.... hát mit is mondjak talán túl sok ötletem van  mostanában. Na jó biztos! :)

Azért remélem ez is fog annyira tetszeni, mint a többi és lesznek páran akik olvasni fogják

Puszi Cassy

A PROLÓGUS: 2012. 11. 30. -án este fog érkezni!