xx 4 fejezet xx

xx Angie xx

DE HÁT IGEN IGAZAM volt ugyanis elsők között voltak, pontosabban másodikként mondták ki a banda nevét és egymás nyakába ugrálva vagy éppen szaltót hányva jöttek le a színpadról és előadtak nekem valami táncnak nevezett katyvaszt, de legalább egyszerre csinálták. Majd nagy meglepetésemre a nyakamba ugrottak és össze-vissza csókolgattak.

- El tudod ezt hinni Angie? - hitetlenkedett Lou, miközben a magasba dobált.

- Én igen, de te azt hidd el, hogy kidobom a reggelim, ha ezt még sokáig csinálod.

Mosolyogva letett a földre, én pedig az arcát fürkésztem. Teljesen kivirult, kicsit arra hasonlít, mint mikor kibontja a szülinapi ajándékát és csak utána kap külön karácsonyi ajándékot. Ilyenkor azt érzi, hogy mások számára fontos és figyelnek rá. Ugyanilyen fény csillog most is a szemében.

- Hihetetlen - ismételte, már ki tudja hányadszorra.

- Akkor ideje lenne hozzászoknod a tudathoz, hogy jogosan vagytok itt mindannyian. És, ahogy látom nem csak nekem loptátok be magatokat a szívembe - öleltem magamhoz.

- ÓÓÓ- hangzott a kórus a háttérben és egy csoportos ölelés kerekedett az egészből.

- Tényleg te vagy az elsőszámú rajongónk - törte meg a pillanatot Zayn.

Hát akkor szálljunk be a játékba. Eltávolodtam a srácoktól és pukedlizve meghajoltam.

- Jaj istenem nem is tudom elhinni - kezdtem vele a műmeghatódásomba - Szeretném megköszönni a szüleinknek, valamint nektek, hogy ilyen tehetségesek és idióták vagytok - szipogtam és hajoltam emg újra.

Mire a banda tapsolni kezdett én pedig újra meghajoltam és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés és a körülöttünk elhaladók elér fura fintorral néztek rajtunk végig.

- Akkor most BULI VAAAN - kiáltotta el magát Harry és a nyakába kapott és rohanni kezdett.

Én sikítozva kapálóztam kezei között, mire csak még szorosabban tartott. A többi gagyant pedig mosolyogva követett minket. Fogalmam se volt hova is cipelnek, de egy bár előtt ismét a saját lábamon állhattam.

- Ez nem volt szép - néztem rá gonoszul, mire a többi fiú is hevesen bólogatott.

De Styles mintha meg se hallotta volna csak berontott a bárba és elnyelte a tömeg. Mi csak egymásra néztünk, majd beléptünk a füstös helységbe. Dugig volt emberekkel és nem tudtuk biztosan, hogy a kis dinka hova is tűnt, de pár perccel később meg is láttuk, hogy egy asztal tetején táncol.

- Ez örült -mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Nem ő Harry Styles - válaszolt vigyorgó képpel bátyám. 

Majd mind a bárpult felé indultak, míg én Styleshoz próbáltam odajutni. Nagy nehezen átvánszorogtam a vonagló tömegen és az asztal elé léptem. Harry észrevett és azonnal leugrott mellém.

- Foglaltam magunknak asztalt - vigyorgott.

Nekem pedig eszembe jutott az előző tánca és kitört belőlem a röhögőgörcs.  Mire abba tudtam hagyni már a többiek is idetaláltak és szépen benyomultunk a helyünkre. Mindenki előtt volt egy ital és abban reménykedtem, hogy én is kapok, de kiszúrtak a szemem egy nyamvadt kólával

- Ez most komoly? - kérdeztem elhűlt fejjel.

- Nem fogom végigasszisztálni, hogy berúgsz - került elő a szigorú William.

Remek, nem akartam én részegre inni magam, de azért ez mégis túlzás. Tényleg nem fogok belehalni egy-két gyengébb italba, de bátyám hajthatatlan volt. Így szépen végignézhettem, ahogy körülöttem mindenki kezd feloldódni hála a szervezetükbe jutó alkoholnak. A következő percben pedig magamra is hagytak és mind megrohamozták a táncparkettet. Tényleg köszönöm ezt a hatalmas törődést, komolyan. Ne is foglalkozzatok vele, hogy én holnap hazamegyek, hagyjatok csak itt. Annyira beleéltem magam a dühöngésbe, hogy mikor valaki megkocogtatta a vállam majdnem szívrohamot kaptam. Ilyet arrcal fordultam az illető felé.

- Sajnálom nem akartalak megijeszteni - kért bocsánatot Liam, miközben próbálta elfojtani nevetését.

- Nevess csak ki - vágtam vissza és ismét a koszos asztalt kezdtem bizergálni.

Liam viszont nem adta fel és karomnál fogva olyan könnyen felhúzott, hogy én magam is meglepődtem.
- Angel gyere már - és húzni kezdett a táncparkett felé.

- Angela

- Nekem Angel maradsz- vágott vissza.

Táncolni kezdtünk és az én haragom is kezdett elszállni. Lassan a többi fiú és körénk gyűlt és együtt kezdtünk idiótábbnál idiótább táncokba. Volt itt kacsatánc, hula, valami béna robotmozgás is előkerült. Később pedig Louis be akarta bizonyítani, hogy ő igenis tud pörögni a fején. Hát mit mondjak? Nem tud, de még csak fejem állni sem így jópárszor összecsókolózott a padlóval.

- Azt hiszem ideje lenne mennünk - ajánlotta fel Liam valamikor hajnal tájban.

Beleegyezően bólintottam, de én voltam az egyetlen, aki egyetértett vele. A többiek nyávogni, sírni és toporzékolni kezdtek.  A részeg Harry Zayn nyakába ugrott és így indultak imbolyogva kifelé. Niall Liamre támaszkodott, míg az eléggé leharcolt Tommo kettőnk közé állt és így próbáltuk kitámogatni.

Kicsit fáradt vagyok, de ennél tovább nem tudtam az ágyban maradni főleg azért mert valahonnan a közelemből irtózatos horkolás zavart meg.  Pislogtam párat, hogy a szemem megszokja a sok fényt és magam mellé pillantottam. Nagyon megijedtem mikor felfedeztem a mellettem alvó Liamet. Hirtelen felkaptam a takarót és nyugodtan fújtam ki a levegőt mikor megláttam magamon a tegnapi ruhámat. Mindenről elfeledkezve önfeledten dőltem hátra az ágyban. Mire a mellettem alvó személy mocorogni kezdett.

- Sajnálom, hogy felkeltettelek - fordultam a laposakat pislogó fiú felé.

- Semmi gond Angel - mondta dörmögős hangon.

- Hogy kerültél ide?

- Hát miután a fiúkat berángattuk a nappaliba kitalálták, hogy itt akarnak aludni veled és hát gondoltam ennek se te se Lou nem örülne, mármint miután kijózanodott.

Ekkor törni kezdtem a fejem és hirtelen minden beugrott.

A fiúk fel- alá rohangáltak a nappaliban és elkezdték ledobálni magukról a pólót.

- Akkor én megyek lefekszem. Sziasztok srácok - fordultam a randalírozók felé.

- Megyünk veled - mondta az ittas tömeg.

Ijedtem néztem Liamre, majd a többiekre és elindultam az ideiglenes szobám felé, de ők követtek. Már az ajtónál voltam mikor valaki elkezdett csikizni, míg Zayn elterült az egyik fotelben, Harry pedig négykézláb megindult az ágy felé. 

- Na srácok tűnés! Fáradt vagyok - nyöszörögtem.

De ők mintha nem is hallották volna tovább folytatták a hülyéskedést és a párnacsatát.

- LIAAAM SEGÍTS - kiáltottam el magam.

Mire az érintett hősként hadakozva kezdte el kituszkolni a fiúkat, de ők mindenáron vissza akartam jutni így bezártuk az ajtót. Visszasétáltunk az ágyra és elterültünk rajta.

- Huh ez nehéz menet volt - mondtam és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- Úgy érzem ehhez még hozzá kell szoknom.
- Te miért ne ittál? - tornáztam ülő helyzetbe magam.

- A vesém miatt nem ihatok sokat - válaszolt őszintén.

- Ó, nem mondom, hogy jó, de eddig azt hittem azért, mert te ilyen komoly fajta ember vagy - mondtam én is őszintén.

Mire rám nézett és valami ördögi fény csillant meg a szemébe, így azonnal hátrébb csúsztam  de ő elkapta a lábam és csikizni kezdett. Rugdalóztam mit egy idióta, de őt ez cseppet sem zavarta. Valahogy sikerült kihúznom a lábam és felálltam az ágyra. Liam követte a példámat és beállt velem szembe. Ha léptem ő is lépett és a cinkos mosoly még mindig az arcán tanyázott. És a következő pillanatban rám ugrott és együtt terültünk el az ágyon. Ő ismét támadásba lendült és én is próbáltam őt csikizni, de ez csak akkor ment, ha éppen két röhögőgörcs között voltam.

- Neee kérlek ezt már nem bírom - kapálóztam mikor a lábamra ült.

- Akkor vond vissza - nézett komolyan a szemembe és a két kezemet is leszorította.

- Rendben. Rendben. Liam Payne te vagy a leghumorosabb és legszórakoztatóbb ember, akivel valaha találkoztam és nem vagy egy karótnyelt alak.

Miután az utolsó szót is kimondtam ő legördült rólam és mellém feküdt. Ezután csak beszélgettünk, míg el nem nyomott minket az álom.

- Vicces Payne - mosolyogtam a kómás fejú srácra.

Erre megint olyan furán nézett én pedig már védekezésképpen emeltem is a kezem, de ő csak egy puszit nyomott az arcomra. Majd felkeltünk kinyitottunk az ajtót és tettünk pár lépést és nagyon kellett koncentrálnunk nehogy ismét elröhögjük magunkat. A négy srác egymás hegyén- hátán feküdt egy kanapén. Zayn nyálcsorgatva aludt Niall hasán, aki fejét bátyám vállán pihentette míg Harry félig lelógva horkolt.

- Szóval ő a zaj forrása - állapítottam meg.

- Ja - helyeselt Liam.

Ekkor ördögi mosoly húzódott a számra vettem egy nagy levegőt és elkiáltottam magam.

- SRÁCOK KELJETEK FEL. MÉG A VÉGÉN LEKÉSEM A BUSZT - kiáltottam torkom szakadtából.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Itt is lenne a folytatás :D Remélem vártátok és szeretném megköszönni a 2 komit és a 6 pipát, kicsit többre számítottan, de hát ez van...  Izgatottan várom a véleményeket :) Hajrá!!
Mivel holnap már Karácsony szeretnék minden kedves olvasómnak Boldog, Békés Karácsonyt Kívánni!
Puszi Cassy