×× Közvélemény-kutatás a TE válaszod dönt! ××

Igen jól látjátok rátok bízom a döntést. Miről is? A fejezetek számáról. Volt egy kis időm és számolgatni kezdtem, hisz még mindig nem jutottam végleges döntésre. Nagyjából HAT fejezet alatt le tudom zárni a történetet, ez körülbelül egy hónapot jelentene.

Aztán eszembe jutott, hogy november huszonötödikén nyitottam a blogot és egy szép keretet adna az egésznek, ha akkor is fejezném be. Tekinthetjük ezt egyfajta névnapi ajándéknak tőlem nektek. Ebben az esetben még TIZENNYOLC-HÚSZ fejezet lenne és ősz végéig írnám a blogot.

TI fogjátok eldönteni, hogy melyik variáció legyen. Csak annyit kell tennetek, hogy KOMMENTBEN leírjátok ti melyikre voksoltok. 

Fontos lenne, hogy minél többen kifejtsétek a véleményeteket, hisz azt szeretném, ha a többség akarata döntene.

Szóval ne kíméljétek a klaviatúrát! :)

Puszi Cassy

×× 42. fejezet ××

xx Louis xx

MINDIG AZT HITTEM HA valami gond adódik a húgommal én érezni fogom. Érezni fogom és tudok majd neki segíteni, de most, hogy tényleg pácban van halvány lila gőzöm sincs mit kéne tennem és legfőképpen, hogy hol van. Nagyon aggódom érte. A tegnapi buli óta nem láttam és a legrosszabb, hogy el sem tudom érni. Nem tudom, hogy örüljek neki, hogy Harryvel együtt szívódtak fel vagy aggódjak még jobban. Bár Harryt ismerve szerintem jobban járt volna, ha egyedül nyelve volna el a föld. És szerintem Honor és Zayn között is történt valami és ezzel is foglalkoznom kell. Igen nekem kell foglalkoznom, mert én vagyok a nagytestvér, mert én vagyok a férfi és meg kell őket védenem. Aprópó védelem itt az ideje, hogy jól szarrá verjem Liamet.  Ki is pattantam az ágyból és az első pár bizonytalan, kóválygós lépés után rohanni kezdtem. Az sem érdekelt, ha ezzel mindenkit felverek nekem a kishúgom az első, nekem ő a legfontosabb, ő az, aki igazán ismer, aki ugyanolyan lökött Tomlinoson, mint én, ő a családom.

- PAYNE! - kiáltottam el magam miközben körbe-körbe forogtam a nappaliba - TOLD ELŐ AZT A GERINCTELEN SEGGET HADD RÚGJAM SZÉT!

- Louis, meg vagy te húzatva? - támolygott ki álmosan Nialler.

- IGEN, meg vagyok húzatva. Én szóltam nektek, hogy senki, de az ég világon senki nem bánthatja a húgomat, mert nagyon megkeserüli. Payne-re pedig most ez vár.

- De nem verheted meg - győzködött.

- Miért nem? Miért ne tehetném meg? Mondj, mondj egy jó okot Niall és nem teszem meg - förmedtem rá.

Tudtam, hogy semmiről nem tehet, tudtam, hogy nem ő a hibás, de én haragudtam az egész világra, mindenkire. Liamre, nagyon-nagyon haragudtam rá, ám magamra még jobban. Látnom kellett volna, meg kellett volna állítanom, de én nem tettem. Álltam és néztem, ahogy minden összetörtik

- Mert a barátod, Liam a barátod - rángatott vissza akcentusos barátom.

- Ilyen helyzetben nem számít - válaszolt helyettem Zayn - Liam, hibát követett el, olyan hibát, amit lehet Louis sosem lesz képes megbocsájtani neki. Ez egyértelmű! Ezt mindenki érti, mindenki, akinek húga van. Ez az érzés akkor születik meg, mikor először meglátod a kishúgod és tudod vigyáznod kell rá. Tudod, hogy a te feladatod megvédeni akkor is, amikor ő nem kér belőle, a te feladatod, hogy megvédd őt. Őt és a szívét.

Igen ez a lényeg, és ezt nem érheti olyasvalaki akinek bátya van. Niall nem tudja ezt teljesen megérteni, hisz ez az évek alatt erősödik, veled együtt nő. Ez ez a kapocs.

xx Zayn xx

Szerettem volna lebeszélni Tomlinsont erről az örültségről, hisz akármennyire is átéreztem ezt az egészet a verekedést még sem tartottam jó megoldásnak. Nem segített volna, ő azt hiszi ettől könnyebb lenne neki, de nem lesz. Tudom, én már elkövettem ezt a hibát. És valószínűleg, ha elmondom, ami lehet, hogy megtörtént Liam után engem is szépen elkalapál majd. Lehet nem kéne szólnom neki, hisz végülis Honor nem a húga csak az unokatestvére én pedig egy kicsit megbántottam azt hiszem. Bár elég valószínű, hisz nem szól hozzám... zseniális logikám van.  Pocsék ember vagyok, azt bántom, akit igazán szeretek.

- ÁLLJ MÁR LE!

Annyira nem volt megszokott Nialltől hogy kiabál, hogy hangjára egy kicsit én is összerezzentem. Az ír fiú próbálta visszatartani Louis-t több-kevesebb sikerrel, miközben szegény mit sem sejtő Liam csak a konyháig akart volna eljutni. Ábrázata elég nyúzott volt ebből arra következtettem nem sokat aludt az éjjel. Ott motoszkált bennem a kérdés vajon miért? Félt Louis-tól? Vagy szégyelli magát? Vagy Danielle mondott neki valamit? Talán rá kellene kérdeznem vagy valami. Esetleg félre hívatnám, hogy egy kicsit lebeszélgessek vele. Nem az én feladatom, de nagyon a szívemhez nőtt az a lány és képzelem mennyire maga alatt lehet.. Ő mégsem figyelt ránk valamit pörgetett ujjai között és ez a valami annyira lekötötte, hogy még a Louis-tól érkező szolidabb jobb horgos is a földre terítette.

- Gyerünk állj fel! Állj fel, hadd húzzak be egy újabbat - rázta le magáról egy egyszerű mozdulattal Horan szorító kezeit és közelebb lépett a földön ülő bandatársunkhoz.

xx Louis xx

Csak ült és üveges tekintettel bámult ránk, ütni akartam. Minden vágyam ez volt, tegnap óta ez hajtott előre. Most pedig, hogy itt lenne a lehetőség nem tudom megtenni. Ránézek és szinte már nem is ismerem fel, mintha kiszívták volna belőle azt, ami egész eddig önmagává, Liammé tette. Csak egy összetört váz, de miért? Ő ne keltsen bennem ilyen érzéseket, neki nem szabad, hisz miatta tűnt el Angie.

- Miért tetted? - förmedtem rá.

Muszáj volt választ kapnom rá és titokban abban reménykedtem, hogy valami olyan választ kapok, amitől elég erősnek fogom érezni magam, ahhoz, hogy ismét dühös legyek rá.

- Nem tudom - rázta a fejét- Egyszer csak ott termett előttem a semmiből és faggatni kezdett, kicsit olyan volt, mintha kihallgatáson lettem volna. Majd arról kezdett kérdezni, hogy tudok-e Angie fenyegetőjéről.

Mi, akik tudtunk a dologról - vagyis ezen a pöcsön kívül mindenki - sokat mondóan összenéztünk. Ötletünk sem volt, hogy Danielle mégis hogyan szerzett tudomást az e-mailokról és mégis mi előnye származott belőle, hogy Liam orrára kötötte?

- Mit mondott még? - kérdezte Niall ezzel pedig visszatértünk a lényeghez.

- Mondta, hogy hiányoztam neki, meg hogy szeretne visszaszerezni...

- Az üzenetekről mit mondott?

- Miért nem mondta? Ti miért nem mondtátok?

- Ezért! - löktem vissza a földre igaz most nem ez volt a célom, de tudom, hogy Ang pont ezt a túlzott aggódást akarta elkerülni.

A földön ülő fiúból pedig egyik percről a másikra kitört a sírás. Csak kapkodtunk a fejünket, hogy rájöjjünk ez mégis hogyan jött.

- Miért lökted meg ilyen erősen? - förmedt rám Niall.

- Te hülye azt hiszed az én hibám? Ő nem egy picsa... - vágtam vissza.

Nem tudtuk mit csináljunk, hisz a pasik nem szoktak sírni nyilvánosan - vagy ha mégis mindenki előtt letagadják - de ő itt ül és tutira sír. Én ezt nem akartam, mármint igen úgy gondoltam, hogy igenis rosszul kell, hogy érezze magát azután, amit művelt, de erre még álmomban sem gondoltam. Oké, mind tudtuk, hogy ő a legérzékenyebb közülünk, de mégis...

- Csinálj már valamit - lökött rajtam egy kicsit Zayn ezzel pedig közelebb kerültem Payne-hez.

- Én ugyan nem... meg azt sem tudom mit kéne tennem.

Tényleg kellemetlenül érintett a helyzet. Kezei között szorongatott valamit, valami nem tudom mit, mintha ... nem is tudom milyen fontos dolgot szorongatna. Jobban szemügyre véve egy óra volt, egy óra, amit eddig még nem láttunk és elég drágának tűnt. Észrevette, hogy őt és a kütyüt kémlelem.

- Tőle kaptam.

Már érthető volt miért is szorongatta.. várjunk csak, mégsem. Megcsalta, ne csinálja ezt, nem teheti. Hirtelen kivágdott az ajtó és a mi elveszett bárányunk vagyis Harry masírozott be rajta. Számos kérdés kavargott a fejemben és ahogy láttam a többiekében is. 

- Hol a frászba voltál? - léptem elé - És, ami még ennél is fontosabb hol a húgom?

- Doncasterbe.

Liam is felkászálódott a földről és megpróbálta helyre pofozni magát, szó szerint. Mind a göndör kőré gyűltünk, hogy megtudjuk a részelteket.

- Louis, mondanom kell valamit - tett össze egy értelmes mondatot, ahelyett hogy válaszolt volna.

- Valami használhatót? - piszkálódtam.

- Valami olyasmi - nyelt egy nagyot.

- GYERÜNK MÁR! - tört ki Zayn.

- Lefeküdtünk - mondta összeszorított szemekkel.

- Aha... szóval együtt aludtatok, és? - noszogattam tovább.

- Nem! Mi szexeltünk - adta tudtomra.

- HOGY MII? - ment fel bennem a pumpa és azzal a lendülettel behúztam neki egyet - ÉN FIGYELMEZTETTELEK, HOGY NEM ÉRHETSZ HOZZÁ - lendítettem volna kezem, de Liam gyorsabb volt és gyomorszájon vágta.

A fájdalomtól összegörnyedt, de ez egyáltalán nem érdekelt ugyanúgy, ahogy Liamet sem egyszerre léptünk közelebb hozzá, de a másik két srác közénk állt. Nem érdemelte ezt meg, nekem már ez a Liames cucc is sok volt, erre most a legjobb barátom kijelenti, hogy lefeküdt a húgommal. Belegondolok és rosszul leszek, nem... ez nem.

×× 41 fejezet ×× (+18)

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
xx Angie xx

ÓRÁK ÓTA VEZET MIKÖZBEN néha idegesen a kormányba markol. Nekem úgy érzem sikerült úrrá lennem az idegesítő síró görcseimen és szerintem ennek mind a ketten nagyon örülünk.

- Lehet... lehet, hogy csak Danielle letámadta őt pedig olyan hirtelen érte az egész, hogy nem tudott vele mit kezdeni - mondta újabb ötletét Haz.

Miután felfogta a dolgokat és részletesen elmeséltem neki, hogy mit láttam azóta ötletel. Vagyis jobban mondva barátja pártját fogja és ez előzőekhez hasonló elcsépelt ötletekkel örvendeztet meg, amik szerinte magyarázzák a történteket. Egyszerűen nem tudja megérteni vagy talán nem akarja. Biztosan tudom, hogy Liam nem volt részeg, egy pohár pezsgőtől még senki nem kerül olyan állapotba, hogy ne legyen ura a gondolatainak. Bár nem tudom akkor képes lettem-e volna megbocsájtani neki, ha az alkohol miatt tette volna. Szépített volna történteken, de vajon annyira, hogy meg is tudjak neki bocsájtani. Nem tudom.... már semmit sem tudok.

- Hé Angie ne sírj - törölte le könnyeimet a kis fürtös nekem pedig most tűnt fel hogy az átkozott könnyeim ismét kikívánkoztak.

- Sajnálom - mondtam miközben mindkét kezemmel a sírás nyomait akartam eltüntetni.

- Nem kell bocsánatot kérned, elég nehéz ez most neked, mindenkinek.

Lerúgtam magamról cipőmet és felhúztam a lábamat, fejemet térdeimre döntöttem és próbáltam rendbe szedni magam. Próbáltam elfelejteni az egészet, mintha csak egy rossz álom lenne. Harry nem szólt hozzám, gondolom tudta, hogy most erre van szükségem.

- Gyere - szólalt meg legalább fél órával később.

Felkaptam a fejem, de már nem ült a volán mögött. Hirtelen megijedtem és forgolódni kezdtem, közben ő halkan felkuncogott mellettem. az ülés mellett guggolt és arra akart rávenni, hogy másszak ki.

- Minek? - néztem rá furcsán sétálunk egy kicsit - Úgyis mindjárt hazaérünk.

Közbenéztem és tényleg ismerős volt a környék. ez a Doncaster közelében lévő kisváros. Óvatosan kiszálltam a kocsiból míg Harry felém nyújtotta cipőimet. Válaszul csak a fejemet ráztam és elindultam előre. Pár perc múlva ő is utolért és már rajta sem díszelgett lábbeli. Erre hangosan felnevettem.

- Ha tudtam volna, hogy ez kell ahhoz, hogy újra nevetni halljalak már sokkal előbb megtettem volna - kapott karjai közé.

- Te idióta - ütöttem vállát siktva.

Jó hangulatom azonnal elszállt mikor eszembe jutott egy igazán fontos.

- Harry.... szerinted ők ezt kitervelték? - kérdeztem mikor újra a valamivel stabilabb talajon álltam.

- Mármint, hogy Dani és Trixi? - kérdezett vissza.

- Igen, mi más magyarázat lenne?

- Nem tudom.... - tűnődött el pár pillanatig - csak annyit, hogy mindig nagyon közel álltak egymáshoz és bármit megtettek volna egymásért.

- Ezt egy találkozásból szűrted le? - döbbentem meg.

- Félig, abból, ahogy egymásról beszéltek és abból, hogy Danielle milyen hálás volt, mikor segítettem neki.

- Valahogy nekem ez tűnik az egyetlen normális magyarázatnak. Azok az üzenetek és ez a buli, mintha egész végig a kezükre játszottam volna... vagyis titkolóztam, mert nem akartam, hogy Liam aggódjon és most ezt is ellenem fordíthatják.

- Nem tudhattuk, hogy ők állnak a mocskolódások mögött - terültünk el egy fűben - Tudod néha hiányzik, hogy újra csak normális ember legyek, főleg az ilyen helyzetekben.

- Nem mondj ilyet! Gondolj bele, hogy akkor ez a sok csodás élmény nem történt volna meg veled, nem csinálhatnád azt, amit szeretsz és lehet egész életeben ezért keseregnél.

- Mióta lettél te ilyen komoly? Tuti, hogy rokonok vagytok Louis-val?

- Nagyon vicces vagy - nyújtottam rá a nyelvem - Néha szoktam ilyet vagy, ha jobban tetszik hívd Liam pozitív hatásának.

- Akkor itt az ideje, hogy most én legyek rád pozitív hatással - pattant fel és nyújtotta felém kezét.

Nem igazán értettem mire akart ezzel kilyukadni főleg, hogy ezek után mondhatjuk úgy, hogy lusta volt megszólalni egészen addig, míg meg nem álltunk a házunk előtt.

Eddig se voltunk a józanság mintaképei, de mivel Anyu nem volt itthon az egész ház a miénk volt, én pedig felejteni akartam és ennek nem láttam jobb módját, mint a töménytelen mennyiségű alkohol fogyasztását. Harry természetesen partner volt mindenben, bár lehet nem kellett volna. Nem is gondoltam, hogy ennyi pia van ebben a házban, nem néztem ki a szüleimből, hogy ilyen nagy ivók lennének. Vagyis helyesebb, ha már csak Anyáról beszélek, hisz Apa pár hete kiköltözött.

- Harry, már nem fáj - mondtam idiótán vihogva miközben az ölbe ültem.

- Hát ne is fájjon - vont közelebb magához.

Tudtam, hogy nem lenne szabad, hogy ez nem helyes. Aztán eszembe jutott, hogy végülis már nincs kit megbántanom szóval miért ne?  Harry meg akart csókolni, de még idejében kapcsoltam és elhúzódtam tőle.

- Mi a fészkes fenét csinálsz? - a nagy lendülettől pedig a padlón kötöttem ki.

- Angie, ... én.. én nem akartam - ráztam fejét és mellém térdelt.

- Óóó, dehogynem Harold Edward Styles nagyon is akartad. Te büdös perverz, kanos disznó - zúdítottam rá mindent, majd megpróbáltam felállni.

Dülöngélve, de megindultam az ajtó felé.

- Menj! - mutattam az ajtó felé.

- Ilyen állapotba nem hagylak egyedül - nem igazán akartam hinni neki, így gyorsan hozzátette - Ígérem hozzád se fogok nyúlni! - emelte magasba mind a két kezét.

Ismertem már jól és tudtam, hogy ezt nála nem mindig lehet készpénznek menni. Ezért hát imbolyogva de a konyha felé indultam. Morogtam még az orrom alatt párat, de várható volt, hogy ő ezt nem fogja tudni elviselni és a karom után kapott.

- Nem tudnám elviselni, ha veled történne valami - suttogta.

Annyira ledöbbentett mondata, hogy tágra nyílt szemekkel meredtem vissza rá. Következő pillanatban ajkai az enyémre tapadtak.Az alkohol, igen tuti az alkohol miatt volt, hogy visszacsókoltam, ami egyre hevesebb és hevesebb lett.

- Harry, .... ne menjünk inkább fel? - kérdeztem mikor ajkaink elváltak egymástól, hogy csillapítsuk légszomjunkat.

- Össze akarsz zavarni? - vonta fel a szemöldökét - Az előbb ígértetted meg velem, hogy nem érek hozzá.

- Te kezdted, szóval ne tökölj és fejezd be, amit elkezdtél - mordultam rá.

Pár perccel később már a szobám előtt álltunk és a sötétben matatva próbáltuk megtalálni a kilincset, ami nem kis nevetést váltott ki belőlünk. Mikor jókedvünk csillapodni látszott ismét egymás ajkaira tapadtunk, immár az ágyon. Harry nyakamat csókolgatta miközben én göndör fürtjei közé túrtam.Nyakam és vállam egyetlen pontját sem hagyta ki eközben én fekete ingétől próbáltam őt megszabadítani.

- Nem kell, nincs rá semmi szükség- fogta le kezem miközben nadrágjától akartam megszabadítani.

Nem tagadom, hogy meglepett nagyon is, hisz ő nagy csajozós hírében áll, aki szereti a szexet. És én úgy gondoltam ő ki is élvezi minden momentumát... hát vannak még meglepetések. Gondolataim hamar visszarántottak a szobámba, hisz szép fehér ruhám már cafatokban hevert a padlón.

- Nem kellenek a kellemetlen emlékek- ezután jó alaposan végigmért és fehérnemű szettem láttán kaján vigyora még hatalmasabb lett.

Vállam csókolgatásáról a hasamra tért át és akármennyire is nem akartam bevallani jó volt, nagyon is. Így már szám szélét harapdáltam, hogy hangos sóhajaimat, nyögéseimet elfojtsam.

- Styles elég a kínzásból! - fakadtam ki és mintha csak erre várt volna alsóneműm a többi ruhadarab mellé került.

Nem teketóriázott ujjaival kezdett kényeztetni én pedig nem bírtam tovább szám belsejének harapdálását és hangosan felnyögtem. Egyre gyorsabban kezdte mozgatni ujjait és nem sokkal később nyelve is társult hozzá. Én pedig már a gyönyörtől vergődtem, hajába túrtam és felhúztam egy csókra. Ismét áttért a nyakamra, ám ezúttal szívogatni kezdte miközben lassan belém hatolt. Ezzel egyidőben én körmeimet hátába vájtam. Lassan és érzékien mozgott miközben egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktált mi pedig egyre közelebb kerültünk a csúcshoz. Ám Harry egyik pillanatról a másikra abbahagyta és kihúzódott belőlem, ülő helyzetbe helyezkedett és intett, hogy üljek rá. Vállába kapaszkodva kínzóan sőt már idegőrlően lassan ráereszkedtem férfiasságára. Arckifejezését látva mosoly húzódott számra, hisz cseppet sem tetszett neki gonoszkodásom. Végül megkegyelmeztem neki és lassan fel-le kezdtem mozogni. A minél hamarabbi extázis kedvéért pedig néha beszívtam nyakának vékony bőrét. Kezei közben combomon és fenekemen kalandozták. Egyre örültebb tempót diktáltam és éreztem már nem kell sok.

- Én... én mindjárt - nyökögtem össze-vissza.

- Sikítsd a nevem, ha elélvezel - nyögte válaszul és mintha csak erre vártam volna éreztem, hogy egész testemet hatalmába keríti az euforikus érzés.

- HARRYYY!! - sikítottam szinte azonnal követett ő is.

Visszakusztam az ágyba és akár egy nehéz zsák eldőltem rajta.

- Mindent elcsesztünk - morogtam tenyerembe - Érted Harry? Mindent!

- Tudom... - vetődött mellém a fiú- Talán.... talán maradhatna a mi titkunk. Tudod olyan megtörtént, jó volt és ennyi - gondolkodott vagy valami nagyon hasonlót imitált.

- Úgysem menne... nem tudnánk megcsinálni. Jönne a sok kellemetlen helyzet és a bátyám meg Liam...

- Mi köze van ennek Liamhez? - fordult a hátára - Lehet, hogy most ő is éppen ezt csinálja csak Danielle-el.

Nekem pedig újra eltört az a bizonyos mécses, tudom, hogy én is egy szemét alak vagyok, de belegondolni, hogy ők most együtt vannak ennél még százszor fájdalmasabb volt.

- Sajnálom egy bunkó pöcs vagyok - nyomott puszit az arcomra.

- Igen az vagy - szipogtam.

Harry csak másnap estefelé indult haza, mondván nem akarja, hogy mély depresszióba zuhanjak az alatt a huszonnégy óra alatt míg egyedül tartózkodom a házban. Igen igazam volt még így, hogy csak ketten voltunk így is nem egy kellemetlen szituációba kerültünk. Végül úgy döntött beszél Louis-val, én pontosan tudtam, hogy ebből hatalmas balhé lesz, de akráhogy is próbáltam őt jobb belátásra bírni hajthatatlan volt. Azt mondta szeretne tiszta lapokkal játszani, szóval öngyilkos jelölt lesz.

xx 40. fejezet xx

xx Angie xx

KEZDETT KICSIT ELEGEM LENNI ebből a féktelen örömködésből, a cipőmről nem is beszélve. Legszívesebben levetettem volna magam egy székre és kislány módjára hisztizni kezdtem volna, ám tudtam nem tehetem. Csak abban reménykedtem, hogy a fiúkák vagy legalább egy valakinek elege lett a bulizásból és hajlandó lesz velem hazajönni.

Így önző módon egy unott alak keresésére indultam, Zaynt eleve kizártam, hisz ők Honorral részegen vannak a toppon. Leginkább Niallban és Harryben bíztam, hogy legalább egyiküket sikerül rávennem a távozásra. A tülekedő emberfőzelék között elég nehéz és fárasztó volt az előrejutás.

Gondoltam egyszerűbb, ha a fiúkat az asztalunknál kezdem keresni, hátha szerencsém lesz. Miközben egyre közelebb értem láttam, hogy valakik nagyban falják egymást. Nem igazán érdekelt, hisz annyi ember van itt, csinálják. Ez viszont hamar megváltozott mikor közelebb értem és felismertem a két csőröző alakot. Liam és Danielle volt az és nem úgy látszott, mint egy félrecsúszott puszi vagy egy nem előre eltervezett döntés. Liam részeg sem volt, sőt nagyon is tudatánál volt. Mégis megcsókolta vagy viszonozta mit tudjam én az a lényeg, hogy megtette, Danielle pedig készségesen húzódott hozzá egyre közelebb. Nem érdekelt már semmi, egyszerűen csak el akartam innen menni minél hamarabb.  A buli már nélkülem is szenzációsan alakult, már akinek vagyis rajtam kívül mindenkinek. Jobbra-balra lökdöstem az embereket, akik természetesen ezt nem igazán díjazták. Szinte már fájt minden egyes levegővétel és ezen az sem segített, hogy kiértem a szabadba. Nem akartam elsírni magam, nem itt. Muszáj volt haza jutnom, el innen minél messzebb.  Megpróbáltam leinteni egy taxit, ami persze nem állt meg, mert vagy észre se vett vagy csak szimplán tojt a fejemre.

- A FRANCBA MÁR! - kiáltottam.

- Angie...? - kérdezte egy rekedtes hang bizonytalanul.

Lassan megfordultam és Harry kétkedő pillantásával találtam szembe magam.

- Kérlek vigyél el innen - vetettem magam a nyakába.

xx Louis xx

Fergeteges a hangulat és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt szinte mind az én kishúgom csinálta. Kimondhatatlanul büszke vagyok rá. Apropó hol van ő? Már jó ideje nem láttam vagyis legalább két órája.

- El, nem láttad Angie-t? - kérdeztem barátnőmtől.

- Nem Liammel van? - puhatolózott.

- Lehet - mondtam majd elindultam a vonagló részegek között.

Nagyjából tudtam merre kell mennem, hogy az asztalunkhoz jussak. A hangsúly pedig azon volt, hogy nagyjából a vége az lett, hogy már elegem lett és leültem az első közelemben lévő székhez. A mellettem lévő párocskát nem igazán zavartam, túlzottan le voltak foglalva egymással.

- Ajánlanám a mosdót, nincs is messze - szólaltam meg mikor már elvesztettem a türelmem.

- Hagyjál már Louis! - szólt vissza csávókám.

Várjunk csak egy pillanatra ez a valaki ismer engem, vagyis akkor nekem is ismernem kell őt. Elvileg! Lassan megfordultam és jobban szemügyre vettem őket.

- Danielle? - kérdeztem kicsit hitetlenül, hisz nem lehettem biztos benne, hogy nem csal a szemem.

Mikor kimondtam a nevét felém fordult így biztos lehettem benne, hogy igazam van. Ám annál jobban dühbe gurultam mikor megláttam kit is csókolgat ilyen lelkesen.

- Ezt nagyon megkeserülöd Payne - sziszegtem a fogaim között majd el is indultam felé.

Gondolatban még ezer és ezer különböző szitokkal sújtottam, de sokkal inkább a kezem közé akartam őt kaparintani, mint hogy erre fecséreljem az időm. Dühöm vezetett, de ebben a pillanatban cseppet sem érdekelt már csak pár centi kellett mikor mikor hátulról elkaptak és és elég erélyesen az ellenkező irányba kezdtek el cibálni.

- Nem végeztünk. Hallod? Hallod? - kiáltottam utána.

Annyira nem érdekelt ez az egész, se a meglepetés buli se a vendégek semmi. Őrjöngtem.

- Neked meg mégis mi a frász bajod van?- támadt nekem Zayn.

Persze még én legyek a rossz, meg a francokat.

- Liam Danielle-el smárolt.

- Uhh... hát akkor megérdemelte volna - nézett rám fancsali képpel.

Éreztem, tudtam én, hogy nem lett volna szabad belemennem ebbe a szarságba, méghogy majd Payne vigyáz majd a húgomra. Meg kell őt találnom, most ő a legfontosabb.

xx Angie xx

Mikor a házhoz értünk még mindig borzalmasan magam alatt voltam és másra sem vágytam csak minél messzebb kerülni ettől az egésztől. Mikor a szobába értem megragadtam a két méretes bőröndöm fülét és elkezdtem kifelé cibálni. Az egyiket már sikerült kirángatnom a folyosóra mikor eszembe jutott annak a mocsoknak az ajándéka. Így kinyitottam a megfelelő táskát és az ágyra helyeztem a szépen becsomagolt dobozt. Ezt követően ismét idióta módjára cibálni kezdtem a nehéz koffert kifelé.

- Hé hé hé, mit csinálsz? - csúsztak Harry kezei az enyémre ezzel megakadályozva további ténykedésemben.

- El kell innen mennem.

- Nyugodj meg, biztos nem olyan rossz a helyzet. Pihenj le, holnapra mindent máshogy fogsz látni.

- NEM! - kiáltottam el magam - Én itt nem maradok, nem maradok egy légtérben vele.

- Kivel? - értetlenkedett tovább.

- Liammel.

- Mi történt? - kérdezte miközben megpróbálta visszahozni a szobába, a már kivitt csomagot.

- Danielle és ő ... - vettem pár mély levegőt, de így sem voltam képes végigmondani - ... szóval ő és Danielle - próbálkoztam újra, de a megfejtés helyett csak a sírás jött.

Hirtelen a fiú magához ölelt és éreztem, hogy már összeálltak a fejében a darabok. Ennek igazán örültem, főleg, hogy így nem kellett kimondanom érezni is pont elég volt. Értetlenül ismételgette, hogy ő ezt nem hiszi el, pedig én tudtam, hogy megtörtént láttam és ki tudja most hol tartanak.

- És most mit szeretnél? - kérdezte pár perc múlva.

- Elmenni innen minél messzebb.

- De Angie én ittam....

- Nem érdekel Harry - vágtam közbe.

Erre csak aprót bólintott és megfogta két bőröndöm és elhagyta a szobát. Pár percig magam elé meredtem, majd ráztam egy kicsit a fejemen és követtem őt. A földszinten sötét uralkodott, így tapogatózva haladtam előre. Semmi esetre se kapcsoltam volna fel a villanyt, végülis csak könnyebb lett volna. 

- Biztos? - kérdezte Harry miközben a garázs ajtóban megállt.

A fény hátulról érkezett, de legalább adott valami iránymutatót, botorkálva el indultam felé.

- Nem tudnék itt maradni. Most biztos nem - mondtam mikor elé értem.

Ő aprót bólintott és velem az oldalán elindultunk a kocsija felé, beültem az anyósülésre és a következő percben már az utakon is hajtottunk. Harry a szokásosnál lassabban vezetett, gondolom azért mert tartott tőle, hogy balesetet okozhat.

- Hova megyünk? - kérdeztem mikor már úgy éreztem uralni tudom hangom remegését.

- Valahova, ahol biztos meg tudsz nyugodni. Doncasterbe.

- Akkor egyedül leszek, Anyu elutazott és csak hétvégén jön haza - tettem hozzá suttogva.

Erre válaszul csak hümmögött egyet-kettőt és  továbbra is az előttünk lévő utat figyelte.

xx Louis xx

Miután Niallt is magam mellett tudhattam elkezdtük átfésülni a helyet, hogy megtaláljuk a kishúgom. egyikünket sem zavart, hogy már mindegyikünk jócskán ittas volt és ezért hálás voltam nekik. Eleanor és Honor pedig épp egy nem túl kedves prédikációt tartottak a két bűnösnek. Nos, úgy gondolom még ez a legenyhébb, amit kaphatnak.

- Harry is eltűnt - tért vissza néhány perc múlva Zayn.

- Ez hiányzott még nekünk - morogtam és szememmel továbbra is táncoló tömeget pásztáztam.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok!
Itt lenne a 40. fejezet, az oldalsávban lévő egyik modulba azt írtam ki, hogy a történet 40 részes lesz. Nos, remélem sokak örömére mondhatom, hogy nem! Úgy indult, hogy majd 32. fejezet alatt be tudom fejezni és amint látjátok ez nem sikerült, így kitűztam a negyvenes célt és még mindig nem értem a végére. Most írtam még hozzá plusz ötöt, de úgy érzem ez is kevés lesz. Szerintem olyan ötven fejezet körül lesz, de mint az ábra mutatja még ez sem biztos. Amint pontosan meg tudom mondani közölni fogom veletek.
Jó olvasást, várom a véleményeket!
Puszi Cassy

xx 39. fejezet xx

xx Angie xx

TOMBOL A ZENE, ÜVÖLT a tömeg. Már én is ittam egy keveset, de azért még tudatomnál vagyok, Liam szokása szerint csak egy pohár pezsgőt ivott. Bár ez nem gátolja meg semmiben, főleg nem abban, hogy jól érezze magát.

- Annyira ügyes vagy - csimpaszkodott a nyakamba Eleanor.

- Tudtam én, hogy szeretsz - nyomtam egy puszit az arcára.

Nem sokkal később elnyelte őt a tömeg vagyis, ha jól sejtem inkább a bátyám karjai. Nem állítottam meg, hisz nem leszek én az ünneprontó. Kiürült poharamat a pultra tettem, majd úgy gondoltam a többiek keresésére indulok.

- Ebben a ruhában tényleg úgy nézel ki, mint egy igazi angyal - tántorgott mellém Niall.

- Köszönöm Horan - öleltem meg és ezzel elértem, hogy magával rántson a parkettre.

Belekezdett szokásos kis magánszámába, ami nem volt más mint a tőle várható ír tánc. Jól csinálta, ám ettől még irtózatosan viccesnek hatott a disco zenére. Ő viszont ezzel nem foglalkozott csak tovább táncolt a maga kedve szerint. 

Ekkor egy olyan arcot láttam feltűnni a tömegben, akitől földbe gyökerezett a lában, nem akartam elhinni, hogy itt van. Azt sem értettem egyáltalán hogy került ide. Ki hívta meg? Igaz a vendégeket a fiúkra bíztam, hisz úgy gondoltam ők mégis jobban tudják kivel ünnepelne, bulizna együtt szívesen az ünnepelt, de akkor is hogy kerül ide? Próbáltam rendezni vonásaimat, több kevesebb sikerrel úgy érzem el is értem valamit.

- Angie, mi történt? Mi a baj? - lépett mellém Harold

Rendben kevesebb sikerrel.

- Látod ott azt a zöld ruhás csajt? Ő volt, ő volt az, aki megfenyegetett a hajón és ő küldözgeti az üzeneteket.

- Trixit? - kérdezett vissza.

- Ki a fene az a Trixi?

- Hát Danielle barátnője - válaszolt egyszerűen.

- MI VAN? - akadtam ki.

Karjánál fogva csendesebb hely felé lavíroztunk, hisz ezt akkor is muszáj volt kiderítenem és most.

- Ő küldte a leveleket? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen és azt állította még a hajon, hogy Liam a kedvence. De akkor miért nem ismerték fel? Vagy legalább Liam?

- Sosem találkoztak Trixivel, én is csak egyszer mikor jött meglátogatni Danit és ki kellett érte mennem a reptérre.  Nem hinném, hogy Liam barátunk lenne a kedvence - tette még hozzá jóval halkabban.

- Honnan veszed? És akkor nekem miért mondta volna? - faggattam tovább.

- Hát onnan... szóval.... hogy érted? - fejemet ingattam válaszképpen - Rám mászott miközben a megadott címre mentünk.

- Nem lehet, hogy csak félre értette?

- Édesem egy mogyorózást hogy érthetnék másképp? - és úgy nézett rám, mint egy idiótára.

- Bocs ezt nem tudtam.

- Szóval szedjük össze amink van - kezdett heves mutogatásba Harry - Trixi megfenyeget téged, hogy ne bántsd Liamet, majd miután napvilágra kerül az a cikk rólad és Zaynről elkezdi küldözgetni az e-maileket.

- Szerinted Danielle kérte meg rá? - tettem fel a már régóta foglalkoztató kérdést.

- Nem tudom - ingatta a fejét - szeretném azt mondani, hogy nem, hisz nem ilyen lánynak ismertem meg. Azt viszont tudom, hogy mikor Liammel kimondták, hogy vége nagyon kiakadt és mindent megtett, hogy visszaszerezze. Furcsálltam is, hogy így eltűnt.

- Ezzel nem nyugtattál meg - húztam a szám.

- Sajnálom - tárta ölelésre karját, amit én abban a percben el is fogadtam. 

Pár percig így álltunk majd hirtelen a karórájára pillantottam és húzni kezdtem vissza a nyüzsgő tömegbe.

- Mindjárt éjfél pár perc és itt lesz a torta -magyaráztam neki. 

A lemezlovas is tudta a dolgát, hisz ahogy az óra éjfélt ütött a zene elhalkult, majd nem sokkal később meg is szűnt. A tömeg zúgolódva adta tudtunkra, hogy döntésünk nem igen tetszik neki, de ez nem érdekelt ez Liam bulija és nem az övék. Honor, El és a srácok szóval mind Liam köré gyűltünk akinek arcán ismét értetlenség tükröződött.

- Mire készülsz? - súgta fülembe.

- Fogadott neked egy sztriptíztáncost - vihogta bátyám mire Eleanortól egy hatalmas taslit kapott.

Gondolom ezt a lehetőséget hamar el is vetette, főleg miután Louis nem egyszer elismételte, hogy csak egy hülye vicc volt. Nem sokkal később egy kis zsúrkocsit toltak be a DJ pult mellé, amin ott díszelgett az a bizonyos szülinapi torta. Tematikáját tekintve pedig mi más lett volna, mint Batman. Mikor Liam meglátta arcára hatalmas mosoly terült épp olyan, amilyet látni szerettem volna.

- Fúú Angie ez olyan finom is, mint ahogy kinéz? - kérdezte Niall miközben lassan araszolni kezdett a süti csoda felé.

- Hozzá nem merj érni te torkos borz! - szóltam rá.

 Azonnal visszasétált mellénk miközben Liam lépett közelebb és minden irányból szemügyre vette tortáját.

- Ez hihetetlen - mondta mikor visszatért a kiindulóponthoz.

- Minden irányból jól megszemlélted? - kérdezte cinkos mosollyal az arcán Zayn, miután összenézett a három másik jómadárral.

- Igen, miért? 

A következő percben már közre is fogták őt és az arcát a tortába nyomták.

- NE MÁÁR - kiáltottam el magam.

Liam arca tiszta vaníliás tészta és tejszínes krém lett. Kicsit szomorú lettem, hisz annyit gondolkodtam ezen a fránya tortán ezek a hülye fiúk meg fél perc alatt tönkretették. 

- Igazán szép volt - lépett elém miközben arcáról törölgette a maszlagot.

- De nem ezt a véget szántam neki.

Lágy csókot lehelt a számra, aminek következtében én is tiszta maszat lettem.

- Boldog Születésnapot - mondtam mikor elváltak ajkaink.

- A legjobb - húzta mosolyra száját.

Lassan elkezdtem arcomról letörölni a tortakrémet és a DJ újra munkába lendült. Erre már mindenki torka szakadtából sikítani kezdett is újra a parkettre vetették magukat. Miután letörültem magamról minden maszlagot a mosdóba akartam menni, hogy az ábrázatomról is meggyőződjek, de két erős kar ezt máshogy gondolta. 

- Hova hova szépség?

- A mosdóba, hogy rendbe szedjem magam- fordultam meg karjai között.

- Semmi szükség rá, így is gyönyörű vagy.

- De a barátaid...

- Hát ezért az új ruha? - kérdezte és bennem rögtön felvetődött a kérdés, hogy honnan tudja, hogy új válaszolni viszont nem akartam neki - Te mindenhogy gyönyörű vagy, érted? - emelte fel a fejem.

- Ez a te bulid és azt szeretném, hogy jól érezd magad - próbáltam terelni a témát.

- Akkor fogom jól érezni magam, ha végre láthatok tőled egy igazi önfeledt mosolyt és ha táncolhatok a meseszép barátnőmmel - indult meg velem a tömeg közepe felé.

Nem tudtam és nem is akartam ellenkezni így követtem őt, ahogy utat vágott kettőnknek és majdnem pontosan a parkett közepén állva megfordult tengelye körül és magához húzott. Elvesztem karjai között, fejemet vállára hajtottam és nem érdekelt semmi. Nem érdekelt hányan néznek minket hülyének, amiért a keringő lépéseire emlékeztető mozdulatokat teszünk egy igazi pörgős szám közepén. Nem érdekelt senki csakis ő. 

- Szeretlek - formálta ajkaival a legkedvesebb szót.

xx 38. fejezet xx

xx Angie xx

BOLDOG MOSOLLYAL AZ ARCOMON léptem ki az üzletből és szálltam be a rám váró kocsiba.

- Ezek szerint sikerült megvenned - mondta Harry.

- Igen, így egy nappal a buli előtt már ideje volt - mondtam miközben bekötöttem magam.

- És azt tudod már hogyan fogod odacsábítani? - kérdezte miközben kikanyarodott az útra.

- Nem, szóval szívesen várok javaslatokat - mosolyogtam rá édesen.

- Komolyan tőlem várod az ötleteket, hogy vedd rá valamire a pasid? - kérdezte szarkasztikusan.

- Az egyik legjobb barátod, ne kötözködj.

Nem igazán mentem sokra, bugyuta ötletei még a semminél is rosszabbak voltak. Komolyan, hogy lennék én képes elrabolni Liamet? Olyan jó lenne, ha néha használná a picike agyát. Rájöttem, hogy ebben rá nem igazán számíthatok így inkább eltereltem a témát rólam és természetesen az újabb üzenetről, amit csak nem felejtett el szóba hozni. Mikor megkérdeztem mit csinált ma nem lepődtem meg, hogy napját ismét a kondi terembe kezdte. Majd mesélt terveiről miszerint szeretné testét ékesíteni újabb tetoválásokkal. Karját már így is tarkítja pár, de úgy gondolom nem fog ennyinél leállni, hisz Zayn elbeszélései alapján már van róla valami sejtésem mit is érezhet.

Hazaérve gyorsan becsomagoltam az ajándékot és biztos, ami biztos a bőröndöm mélyére rejtettem. Ott tuti nem fogja keresni. Ezt követően Harry is magamra hagyott, a fiúk után kellett mennie a stúdióba. Bár így sem tudom milyen indokkal tudott meglépni, igaz ha kell elég találékony tud lenni. Még akkor is, ha most hiányában van ennek, bármily nagy szükségem is lenne rá.  Úgy tudtom a fiúk lebeszélték a menedzserükkel, hogy péntekre azaz a buli utána napra kapjanak egy nap kimenőt. Még szerencse nem hiszem, hogy bárki sok hasznukat venné másnaposan.

Ez volt az a nap, mikor az utolsó simításokon volt a sor, mindent újra ellenőriztem. A buli helyszínét, a dekorációt, a fellépőket és természetesen újra beszéltem a cukrásszal, hogy hányra kell a tortának megérkeznie. Most pedig végre törődhettem egy kicsit magammal, vagyis jobban mondva azzal, hogy mit vegyek fel. Nem akartam, hogy megszóljanak vagy esetleg Liamnek tegyenek majd megjegyzést. Tudom, hogy ez a buli róla szól épp ezért szeretném ha minden tökéletes lenne, beleértve saját magamat is. Pár percen belül ruháim kilencven százaléka a  földön kötött ki és akárhányszor néztem újra őket egyiket sem találtam megfelelőnek az alkalomra. Így jött a b terv vagyis a vásárlás, felkaptam a táskám beleugrottam elnyűtt tornacipőmbe és meg sem álltam a közeli bevásárló központig. Az üzletben az eladók azonnal segítségemre siettek, úgy gyanítottam azért, mert felismertek. Pár borzalmas ruha megmutatása után rájöttem, hogy céljuk sokkal inkább az, hogy rám tukmálják a lehető legdrágább darabot minthogy megtaláljuk a számomra tökéletes ruhát. Rengeteg kihívó darabot vonultattak fel előttem, amit én túlzásnak éreztem, így inkább a magam feje után mentem. Jó ötletnek bizonyult ugyanis alig tíz perc keresgélés után meg is találtam a tökéleteset. Gyorsan fizettem és indultam is haza. 

Pörgős napnak nézünk elébe, én mindenképpen. A fiúk öt, fél hat körül hazaküldik Liamet majd ők is készülődni mennek és később a szórakozóhelyen találkozunk. Nem igazán jutott eszembe semmi használható ötlet, amivel elcsaljam a fiút, így elmondom neki az igazat. Természetesen pár részletet ki fogok hagyni. Már ki is választottam a kiegészítőket, amit a tökéletes ruhához fogok felvenni. Igen izgulok, nem is kicsit. Mivel az óra már háromnegyed négyet mutatott úgy gondoltam ideje elkezdenem készülődni, ha nem akarok kapkodni.  A fürdőszobámba sétáltam és megengedtem a vizet, tettem bele habfürdőt és vártam, hogy megteljen a kád. Addig behoztam a megfelelő fehérneműket és kicsit összébb pakoltam. Ezt követően elmerültem a kellemes vízben és bekapcsoltam a zenelejátszóm. Jólesett ez a kis relaxálás, úgy éreztem teljesen feltöltődtem. Mivel a víz már eléggé kihűlt gyorsan megmosakodtam és egy törölközőbe csavartam magam. Egy másikkal hajamból próbáltam a lehető legtöbb vizet felitatni, majd turbán szerűen a fejem tetejére csavartam. Belebújtam a magammal hozott textilekbe és visszamentem a szobába, hogy a ruhát is ugyanilyen sikerrel magamra aggassam. Nos, ez nem ment. Mivel a cipzár hátul volt a hátam közepénél már nem értem el akárhogy is kapálóztam érte. Annyira le voltam foglalva, hogy sikerüljön ez a művelet, hogy majdnem összeestem ijedtemben mikor valaki egy egyszerű mozdulattal felhúzta.

- Jézusom Liam a frászt hoztad rám - fordultam felé - Már ennyi az idő? - kérdeztem.

- Én is szeretlek - köszöntött csókkal, majd jobban szemügyre vett - Igazán Angel, de készülünk valahova? - puhatolózott.

- Ami azt illeti igen, úgy gondoltam elmehetnénk és megünnepelhetnénk a szülinapodat - kezdtem bele.

- De csak holnap lesz - makacskodott.

- Épp ezért, csak mi ketten - néztem rá angyalian. 

- Hát végülis miért ne -adta be egyhamar a derekát.

- Jaj, de jó - ugrottam nyakába.

- És hova megyünk? - kérdezte.

- Titok, csak készülődj.

Ez után úgy nézett rám, mint egy sértődött kisgyerek. Pontosan tudtam, hogy ugyanannyira nem szereti a titkokat, meglepetéseket, mint én, de úgy éreztem ideje visszavágnom és tényleg azt szerettem volna ha meglepődik. Így egy puszit nyomtam az arcára és a hajszárítómmal együtt átvonultam Louis szobájába. Liam nem zargatott így hamar elkészültem és már csak az utolsó simítások voltak. Még vetettem magamra és a szettemre egy utolsó pillantást a tükörben és úgy gondoltam kihoztam magamból a maximumot. Beleugrottam a cipőmbe és Liam szobája felé vettem az irányt, két kopogás után be is nyitottam és lefagytam. Nem azért, mert még nem láttam őt így csak nagyon jól nézett ki. Frissen nyírt haját zselézte, miközben háttal állt nekem. Fekete nadrágot és kék inget viselt, aminek az ujját feltűrte, tagadhatatlanul jól nézett ki. 

- Nem gondoltam, hogy ilyen sikert fogok aratni - mondta mikor befejezte a hajával való foglalatoskodást.

 Zavaromban azonnal elfordítottam a fejem és a mellettem álló szekrényt tüntettem ki a figyelmemmel. 

- De nálad nagyobbat biztosan nem - zárt karjai közé.

- Jól van akkor legközelebb nem nézlek - próbáltam meg sértettem odébb állni.

- Egyáltalán nem mondtam, hogy zavart - húzott vissza.

Még pár percig folytattuk gyerekes évődésünket, majd összeszedtük magunkat és útnak indultunk. Még épp időben voltunk, nem árultam el semmit úti célunkról, így Liam az ablakon kémlelt kifelé és próbálta összerakni a dolgokat.

- Rendben feladnom - mondta mikor kisegített a kocsiból és értetlenül körbenézett.

- Akkor ügyes vagyok - mosolyodtam el és karon ragadtam.

Szerencsére az épületből semmilyen zaj nem szűrődött ki, így kényelmes léptekkel indultunk meg a bejárat felé, ahol a két marcona biztonsági őr csak biccentett és beengedett minket. A teremben teljes sötétség honolt, megtorpantam.

- Kéne keresni egy villanykapcsolót - mondtam halkan.

- Egyáltalán miért jöttünk ide? - tette fel újabb kérdését Payne.

Látszott, hogy még mindig nem állt össze neki a kép. A következő percben a lámpák felkapcsolódtak és minden megjelent egyszerre kiáltotta a boldog szülinapot. A nagy ujjongás után pedig a fiúk az ünnepelt nyakába vetették magukat.

Kezdetét vette a féktelen buli, mindenki ujjongott, tombolt, ünnepelt. A fiúk már nem igazán tudtak egyenesen menni, Honor történetesen többet tartózkodott a földön, mint a két lábán. Zayn pedig nyomában loholt, hogy segítsen neki.

xx 37. fejezet xx (+18)

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

xx Angie xx

NEM IS NEVEZNÉM ÁLOMBA illő utazásnak a hétvégét és tudom nem illik ilyet írni, de örülök, hogy már hazafelé tartunk. Bár szerintem Liam mondta a szüleinek, hogy legyenek kedvesebbek, mert már nem faggatóztak annyira, de látszott rajtuk bármit teszek még mindig Danielle-hez mérnek és ebben a versenyben alulmaradok.

- Nagyon hallgatag vagy - fordult felém mikor elhajtottunk a háztól.

- Csak gondolkodtam, hogy mennyire hasonlítotok a egymásra a testvéreiddel. Nicola mesélte, hogy régen sajtfejnek hívott- kuncogtam fel.

- Igen elég sokáig rám ragadt az a becenév és most is szívesen emlegetik.

- Sajnálom, hogy így alakult....

- Már mondtad egy párszor és tényleg csak az a vacsora volt kissé kellemetlen utána már kedvesek voltak.

- Igen kivéve mikor szóba hozták Danielle-t, én tényleg nem így akartam.

- Tudom és tényleg örülök, hogy elhoztál.

- Én pedig örülök, hogy nem menekültél el sírva.

- Hülye - nyomtam puszit arcára.

A két nap alatt alig tudtam beszélni a fiúkkal, így csak reménykedem, hogy a hétvége alatt nem a seggüket meresztették a kanapén, hanem ténylegesen is csináltak valamit vagy legalább Honor megérkezett és elővette a diktátor oldalát. Már az is segítség lett volna.

Liam teljesen feltöltődött ez alatt az alig több, mint két nap alatt, míg én úgy éreztem teljesen leamortizálódtam. Még annyi dolgom lett volna és nagyon féltem tőle, hogy valamit el fogok felejteni, még el kell mennem megvenni a szülinapi ajándékot is. A sok töprengésemnek az lett a vége, hogy szépen bealudtam.

- Angel, kelj fel megérkeztünk.

- Mi? Micsoda? - tornáztam ülő helyzetbe magam.

Körbenéztem és tényleg a ház előtt voltunk.

- Sajnálom nem tudom, hogy csináltam.... mármint tudom csak érted - szabadkoztam miközben kifelé kecmeregtem a kocsiból.

- Semmi gond. Vicces voltál.

- Ott az üveg nyoma az arcomon? - tartottam két kezem említett testrészem elé.

- Nem csak motyogtál álmodban- nyugtatott meg azonnal.

Bár mivel mosolya hatalmas volt biztos voltam benne, hogy fecsegtem valami idiótaságot. Miközben a csomagtartó felé indultam végig azon gondolkodtam mit hallhatott meg. Nagyon remélem, hogy a buliról nem mondtam semmit. Bár eddig azt sem tudtam, hogy beszélek álmomban... na mindegy. Csomagjainkkal a kezünkben indultunk meg az ajtó felé. Az első akadályt sikeresen is vettük ám a folyosón valaki a nyakamba ugrott.

- Jaj Angie annyira hiányoztál azt hittem éhen fogok halni - szorongatott továbbra is Nialler.

- Megfulladok - krákogtam.

Mondatom után azonnal elengedett és gyorsan végigpásztáztam az összegyűlt kis társaságon, majd visszatért Niallre.

- Mi bajod van Honor főztjével? - mutattam az említett személyre.

- Az, hogy én nem tudok - vágott közbe - a mai és a tegnapi sőt az az előtti is a kukába landolt és olyan szar lett, hogy még a kóbor kutyák se ették meg.

- Meg egy edényt is kidobtunk - tette hozzá Harry.

Úgy beszéltek, mintha minimum egy hónapra hagytam volna magukra őket, eléggé vicces szituáció volt.

- De úgy látom csak túléltétek ezt a hétvégét.

- Nehezen - morgolódott a még mindig engem ölelő fiú.

- És mit  fogtok csinálni mikor hazamegyek? Éhen haltok? - húztam tovább az agyukat.

Értetlen pillantások tömkelegéve jutalmaztak meg, én pedig azonnal éreztem kis cukkolásom nem úgy sült el, ahogy azt vártam. 

- Te haza fogsz menni? - tért először magához bátyám.

- Igen! Mégis mit gondoltatok? Nem fogok a nyakatokon lógni és egyébként is csak nyárról van szó. 

- Nem érzed itt jól magad? - faggatózott Zayn.

- Nem erről van szó! - védekeztem azonnal - Csak... bár eddig még nem beszéltünk róla és én úgy gondoltam ezt ti lebeszéltétek egymás között.

- Nem, semmit nem beszéltünk meg, mert úgy gondoltuk még van időnk.

- Oh.... Anyám.

- Közös Anyánk van - heccelt Louis.

Így arra jutottunk akkor ideje erről is beszélnünk és átvonultunk a nappaliba. Mind engem fixíroztak.

- Ne csináljátok már, ti is kezdhetitek.

- Szóval akkor megtudtuk, hogy ősszel hazamész - szedte össze magát Liam.

- Igen, meg ti amúgy is turnézni mentek, szóval nem sok értelem lenne ha itt maradnék.

- De ez így olyan rossz - kezdett gyerekes hisztibe Zayn.

- Honor sincs itt mindig - érveltem.

- Mert még nem tudtam rávenni.

- Hát azt lesheted te tulok, hogy én ideköltözzek. Nem lesz belőlem cseléd.

- Ha rajtad múlna éhen halnánk vagy egymást kéne felfalnunk és megfulladnánk a kupiba - morogta Niall.

- Horan, ennyire éhes vagy?

Nem volt megszokott tőle, hogy ennyire morgós és kötekedős legyen és mivel az előbb mondta, hogy Honor nem épp egy konyhatündér csak erre tudtam gondolni. 

- Igen - dőlt hátra a kanapén.

- Akkor talán rendeljünk valamit mielőtt kitör a világháború.

A fiúk azonnal a kezükbe vették az irányítást és nem kevesebb, mint három különböző éttermet, kajáldát hívtak fel, hogy azonnal hozzanak nekik kaját.

Természetesen miután megtöltötték a hasukat már eszük ágában sem volt komoly dolgokról beszélni, úgy gondolták a lényeget már tudják a részleteket pedig ráérünk később megbeszélni.jellemző, igaz én sem nagyon erőltettem, mert nem volt erőm se gondolkodni se rájönni az ő észjárásukra. Pihenni szerettem volna, arra sem volt erőm, hogy kipakoljam a cuccaim, csak betettem a bőröndöm a sarokba. Elvonultam fürdeni, bár ott sem mertem sokáig maradni, mert attól tartottam elalszom a tus alatt. Mikor valamelyest felélénkültem visszamentem a konyhába, hogy igyak még egyet lefekvés előtt.

- Hali! - köszöntem Honornak, aki a pultot támasztotta.

- Szia! - fordult felém - most legalább nyugodtan beszélgethettünk - lelkesült fel.

- Miről is? Inkább azt mond meg, hogy mit intéztetek - tereltem a témát.

- Nagyon jól tudod, hogy mindent a kezemben tartok. Elintéztünk minden fontosat.

- Ennek örülök, akkor már csak az én dolgaim vannak hátra.

- Oké az már cseppet sem érdekel. Inkább arról beszélj milyen volt a családi hétvége.

- A szülei és még Ruth is állandóan Danielle-el versenyeztetett. Egyébként nem volt olyan rossz.

- Fúúúj már.... hogy lehetnek ilyenek? És a titkos kis utálkozód?

- Kitartó és egyre durvább dolgokat ír. Szerinte megkeserítem Liam életét és hasonlók...

- Ne foglalkozz vele. 

Még beszélgettünk pár percig és miután úgy gondoltam már mindent áttárgyaltunk így elindultam vissza a szobámba. Liam az ágy közepén feküdt, jobban mondva elterült.

- Csak nem elfáradtál? - kérdeztem mikor becsuktam magam mögött az ajtót.

Hangom hallatán meglepően gyorsan felült, mosolya szája szegletében bujkált miközben jó alaposan végigmért.

- Azt nem mondanám.

Épp folytatni akartam a kötekedést, mikor a semmiből rákezdett az eső vagyis inkább vihar. Hosszú, sűrű cseppek követték egymást, amik hangos koppanással jelezték, hogy leértek. Nem sokkal később villámlott is, ami megvilágította az eddig igen csak gyér fényben úszó szobát. Csak reménykedni mertem benne, hogy ez a kis viharocska nem tervez mást, hisz már így is bőven elég volt nekem. Ekkor viszont egy hatalmasat dörgött, számíthattam volna rá a vihar velejárója, de ez akkor is úgy hangzott, mintha ránk szakadt volna a tető vagy éppen készülne. Szóval nagyon félelmetes volt, így én ugrottam egy hatalmasat, így sikeresen bevertem a fejem az ajtóba.

- Aúú - szorítottam oda azonnal a kezem.

Ezt követte még egy huncut kis mennydörgés mire már sikítottam is. Liam szerencsére nem bírta tovább nézni szenvedésem és elém lépett és szorosan magához ölelt. Lefejtette fejemet szorongató kezem és puszit nyomott a sajgó pontra.

- Ne félj, itt vagyok - suttogta nyakamba és még közelebb húzott magához.

- Már nem félek - mondtam miközben kicsit eltávolodtam tőle és lágy csókot leheltem szája szélére.

Csókra számított és ezt elég egyértelműen tudtomra is adta, hevesen csókolt és ezzel együtt az ajtónak is szorított.

- Te kis gonosz - mormogta mikor egy percre elszakadtunk egymástól.

Ziháló lélegzetünk töltötte be a szobát, majd ismét ajkaim után kapott, nem sokkal utána pedig áttért nyakam kényeztetésére. Párszor bele is harapott, ami belőlem egy-egy elfojtott nyögést váltott ki. Kezeimet vállára vezettem, majd onnan a hajába, hogy visszahúzzam egy újabb csókra. Kérésemet minden teketőriázás nélkül teljesítette, majd ajkait ismét testemre vezette. Kezei melleimre siklottak, hogy tovább kényeztessen. Puszilgatta és szívta őket és nekem szám szélébe kellett harapnom, hogy így álljam útját egy újabb hangos véleménynyilvánításnak. Payne ezt érzékelhette, hisz halk kacaj hagyta el a száját és ismét ajkaimra támadt.

- Ki is a gonosz? - kérdeztem miközben kezeim pólója alá vezettem.

Éreztem, hogy teste meg-megremegett érintésem alatt, így hamar megszabadítottam felesleges ruhadarabjától. 

- Kiegyezhetünk egy döntetlenben - mondta miközben oldalamat cirógatta, majd ujjait a rövidnadrágom szélébe akasztotta.

- Nem biztos, hogy ezzel egyet tudok érteni - mondtam miközben füle mögé lágy csókokat adtam, miközben kezeim hátán vezettem lefelé.

Szépen ívelt ajkai ismét megtalálták az enyémet, miközben türelmetlenségében egy határozott mozdulattal megszabadított utolsó ruhadarabomtól.

- Sajnálom Angel, de nem húzhatjuk tovább az időt - mondta kicsit mélyebb hangon.

Kezei lassan elindultak a combom két oldalán egészen a térdemig, majd belemarkolt miközben belém hatolt. Kissé felszisszentem, de nem akartam, hogy abbahagyja. Kezei még mindig combomon időztek miközben én hajába túrtam, a következő mozdulattal pedig ölébe is kapott. Tett két lépést és hátamat a falnak támasztotta. Lassan tolni kezdett, majd mikor már felvettük egymás ritmusát gyorsítani kezdett. Lábaimat derek körül fontam össze, így egyik kezével a fejem mellett támasztotta meg karját.  Az egyre gyorsuló tempó miatt körmeimet vállába vájtam, mire egy férfias morgás hagyta el száját. Keze, amit eddig fejem mellett támasztott arcomra siklott és arcélemen végig simítva, tarkómnál állapodott meg. Érintésébe beleborzongtam. Féloldalasan elmosolyodott és megcsókolt, elképesztő szenvedéllyel. egyre hangosodó nyögéseink töltötték be a szobát. Éreztem, hogy alhasam egyre jobban feszít és, hogy nemsokára egész testemet át fogja járni ez az érzés.

- Liam... - ziháltam.

Nem kellett többet mondanom azonnal tudta, így még gyorsabb tempóra kapcsolt. Már alig bírtam, ajkaimba haraptam és erősen hajába markoltam.

- Most! - mondta és mind ketten egyszerre adtuk át magunkat a gyönyörnek.

Mikor már valamennyire urai voltunk mozdulatainknak és normálisan kaptunk levegőt homlokát enyémnek döntötte és lágy, szinte alig érezhető csókkal ajándékozott meg.

- Nem is volt olyan félelmetes ez a vihar - mondta.

Nekem pedig csak most tűnt fel, hogy a viharnak olyan gyorsan vége szakadt, mint ahogy elkezdődött. Bár lehet nem volt olyan gyorsan vége, de túlzottan is lekötötték a figyelmem. 

- Hát, ha nem vagyok egyedül  akkor nem félek. -válaszoltam.

Összeszedtük szétdobált ruháinkat és az ágyhoz sétáltunk, amint a fejem a párnára ért rögtön el tudtam volna aludni. Azt viszont még így is éreztem, hogy  Liam karjai közé zárt és egyenletes lélegzetvételét, ami hamar álomba is ringatott.