xx 40. fejezet xx

xx Angie xx

KEZDETT KICSIT ELEGEM LENNI ebből a féktelen örömködésből, a cipőmről nem is beszélve. Legszívesebben levetettem volna magam egy székre és kislány módjára hisztizni kezdtem volna, ám tudtam nem tehetem. Csak abban reménykedtem, hogy a fiúkák vagy legalább egy valakinek elege lett a bulizásból és hajlandó lesz velem hazajönni.

Így önző módon egy unott alak keresésére indultam, Zaynt eleve kizártam, hisz ők Honorral részegen vannak a toppon. Leginkább Niallban és Harryben bíztam, hogy legalább egyiküket sikerül rávennem a távozásra. A tülekedő emberfőzelék között elég nehéz és fárasztó volt az előrejutás.

Gondoltam egyszerűbb, ha a fiúkat az asztalunknál kezdem keresni, hátha szerencsém lesz. Miközben egyre közelebb értem láttam, hogy valakik nagyban falják egymást. Nem igazán érdekelt, hisz annyi ember van itt, csinálják. Ez viszont hamar megváltozott mikor közelebb értem és felismertem a két csőröző alakot. Liam és Danielle volt az és nem úgy látszott, mint egy félrecsúszott puszi vagy egy nem előre eltervezett döntés. Liam részeg sem volt, sőt nagyon is tudatánál volt. Mégis megcsókolta vagy viszonozta mit tudjam én az a lényeg, hogy megtette, Danielle pedig készségesen húzódott hozzá egyre közelebb. Nem érdekelt már semmi, egyszerűen csak el akartam innen menni minél hamarabb.  A buli már nélkülem is szenzációsan alakult, már akinek vagyis rajtam kívül mindenkinek. Jobbra-balra lökdöstem az embereket, akik természetesen ezt nem igazán díjazták. Szinte már fájt minden egyes levegővétel és ezen az sem segített, hogy kiértem a szabadba. Nem akartam elsírni magam, nem itt. Muszáj volt haza jutnom, el innen minél messzebb.  Megpróbáltam leinteni egy taxit, ami persze nem állt meg, mert vagy észre se vett vagy csak szimplán tojt a fejemre.

- A FRANCBA MÁR! - kiáltottam.

- Angie...? - kérdezte egy rekedtes hang bizonytalanul.

Lassan megfordultam és Harry kétkedő pillantásával találtam szembe magam.

- Kérlek vigyél el innen - vetettem magam a nyakába.

xx Louis xx

Fergeteges a hangulat és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt szinte mind az én kishúgom csinálta. Kimondhatatlanul büszke vagyok rá. Apropó hol van ő? Már jó ideje nem láttam vagyis legalább két órája.

- El, nem láttad Angie-t? - kérdeztem barátnőmtől.

- Nem Liammel van? - puhatolózott.

- Lehet - mondtam majd elindultam a vonagló részegek között.

Nagyjából tudtam merre kell mennem, hogy az asztalunkhoz jussak. A hangsúly pedig azon volt, hogy nagyjából a vége az lett, hogy már elegem lett és leültem az első közelemben lévő székhez. A mellettem lévő párocskát nem igazán zavartam, túlzottan le voltak foglalva egymással.

- Ajánlanám a mosdót, nincs is messze - szólaltam meg mikor már elvesztettem a türelmem.

- Hagyjál már Louis! - szólt vissza csávókám.

Várjunk csak egy pillanatra ez a valaki ismer engem, vagyis akkor nekem is ismernem kell őt. Elvileg! Lassan megfordultam és jobban szemügyre vettem őket.

- Danielle? - kérdeztem kicsit hitetlenül, hisz nem lehettem biztos benne, hogy nem csal a szemem.

Mikor kimondtam a nevét felém fordult így biztos lehettem benne, hogy igazam van. Ám annál jobban dühbe gurultam mikor megláttam kit is csókolgat ilyen lelkesen.

- Ezt nagyon megkeserülöd Payne - sziszegtem a fogaim között majd el is indultam felé.

Gondolatban még ezer és ezer különböző szitokkal sújtottam, de sokkal inkább a kezem közé akartam őt kaparintani, mint hogy erre fecséreljem az időm. Dühöm vezetett, de ebben a pillanatban cseppet sem érdekelt már csak pár centi kellett mikor mikor hátulról elkaptak és és elég erélyesen az ellenkező irányba kezdtek el cibálni.

- Nem végeztünk. Hallod? Hallod? - kiáltottam utána.

Annyira nem érdekelt ez az egész, se a meglepetés buli se a vendégek semmi. Őrjöngtem.

- Neked meg mégis mi a frász bajod van?- támadt nekem Zayn.

Persze még én legyek a rossz, meg a francokat.

- Liam Danielle-el smárolt.

- Uhh... hát akkor megérdemelte volna - nézett rám fancsali képpel.

Éreztem, tudtam én, hogy nem lett volna szabad belemennem ebbe a szarságba, méghogy majd Payne vigyáz majd a húgomra. Meg kell őt találnom, most ő a legfontosabb.

xx Angie xx

Mikor a házhoz értünk még mindig borzalmasan magam alatt voltam és másra sem vágytam csak minél messzebb kerülni ettől az egésztől. Mikor a szobába értem megragadtam a két méretes bőröndöm fülét és elkezdtem kifelé cibálni. Az egyiket már sikerült kirángatnom a folyosóra mikor eszembe jutott annak a mocsoknak az ajándéka. Így kinyitottam a megfelelő táskát és az ágyra helyeztem a szépen becsomagolt dobozt. Ezt követően ismét idióta módjára cibálni kezdtem a nehéz koffert kifelé.

- Hé hé hé, mit csinálsz? - csúsztak Harry kezei az enyémre ezzel megakadályozva további ténykedésemben.

- El kell innen mennem.

- Nyugodj meg, biztos nem olyan rossz a helyzet. Pihenj le, holnapra mindent máshogy fogsz látni.

- NEM! - kiáltottam el magam - Én itt nem maradok, nem maradok egy légtérben vele.

- Kivel? - értetlenkedett tovább.

- Liammel.

- Mi történt? - kérdezte miközben megpróbálta visszahozni a szobába, a már kivitt csomagot.

- Danielle és ő ... - vettem pár mély levegőt, de így sem voltam képes végigmondani - ... szóval ő és Danielle - próbálkoztam újra, de a megfejtés helyett csak a sírás jött.

Hirtelen a fiú magához ölelt és éreztem, hogy már összeálltak a fejében a darabok. Ennek igazán örültem, főleg, hogy így nem kellett kimondanom érezni is pont elég volt. Értetlenül ismételgette, hogy ő ezt nem hiszi el, pedig én tudtam, hogy megtörtént láttam és ki tudja most hol tartanak.

- És most mit szeretnél? - kérdezte pár perc múlva.

- Elmenni innen minél messzebb.

- De Angie én ittam....

- Nem érdekel Harry - vágtam közbe.

Erre csak aprót bólintott és megfogta két bőröndöm és elhagyta a szobát. Pár percig magam elé meredtem, majd ráztam egy kicsit a fejemen és követtem őt. A földszinten sötét uralkodott, így tapogatózva haladtam előre. Semmi esetre se kapcsoltam volna fel a villanyt, végülis csak könnyebb lett volna. 

- Biztos? - kérdezte Harry miközben a garázs ajtóban megállt.

A fény hátulról érkezett, de legalább adott valami iránymutatót, botorkálva el indultam felé.

- Nem tudnék itt maradni. Most biztos nem - mondtam mikor elé értem.

Ő aprót bólintott és velem az oldalán elindultunk a kocsija felé, beültem az anyósülésre és a következő percben már az utakon is hajtottunk. Harry a szokásosnál lassabban vezetett, gondolom azért mert tartott tőle, hogy balesetet okozhat.

- Hova megyünk? - kérdeztem mikor már úgy éreztem uralni tudom hangom remegését.

- Valahova, ahol biztos meg tudsz nyugodni. Doncasterbe.

- Akkor egyedül leszek, Anyu elutazott és csak hétvégén jön haza - tettem hozzá suttogva.

Erre válaszul csak hümmögött egyet-kettőt és  továbbra is az előttünk lévő utat figyelte.

xx Louis xx

Miután Niallt is magam mellett tudhattam elkezdtük átfésülni a helyet, hogy megtaláljuk a kishúgom. egyikünket sem zavart, hogy már mindegyikünk jócskán ittas volt és ezért hálás voltam nekik. Eleanor és Honor pedig épp egy nem túl kedves prédikációt tartottak a két bűnösnek. Nos, úgy gondolom még ez a legenyhébb, amit kaphatnak.

- Harry is eltűnt - tért vissza néhány perc múlva Zayn.

- Ez hiányzott még nekünk - morogtam és szememmel továbbra is táncoló tömeget pásztáztam.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok!
Itt lenne a 40. fejezet, az oldalsávban lévő egyik modulba azt írtam ki, hogy a történet 40 részes lesz. Nos, remélem sokak örömére mondhatom, hogy nem! Úgy indult, hogy majd 32. fejezet alatt be tudom fejezni és amint látjátok ez nem sikerült, így kitűztam a negyvenes célt és még mindig nem értem a végére. Most írtam még hozzá plusz ötöt, de úgy érzem ez is kevés lesz. Szerintem olyan ötven fejezet körül lesz, de mint az ábra mutatja még ez sem biztos. Amint pontosan meg tudom mondani közölni fogom veletek.
Jó olvasást, várom a véleményeket!
Puszi Cassy