xx 38. fejezet xx

xx Angie xx

BOLDOG MOSOLLYAL AZ ARCOMON léptem ki az üzletből és szálltam be a rám váró kocsiba.

- Ezek szerint sikerült megvenned - mondta Harry.

- Igen, így egy nappal a buli előtt már ideje volt - mondtam miközben bekötöttem magam.

- És azt tudod már hogyan fogod odacsábítani? - kérdezte miközben kikanyarodott az útra.

- Nem, szóval szívesen várok javaslatokat - mosolyogtam rá édesen.

- Komolyan tőlem várod az ötleteket, hogy vedd rá valamire a pasid? - kérdezte szarkasztikusan.

- Az egyik legjobb barátod, ne kötözködj.

Nem igazán mentem sokra, bugyuta ötletei még a semminél is rosszabbak voltak. Komolyan, hogy lennék én képes elrabolni Liamet? Olyan jó lenne, ha néha használná a picike agyát. Rájöttem, hogy ebben rá nem igazán számíthatok így inkább eltereltem a témát rólam és természetesen az újabb üzenetről, amit csak nem felejtett el szóba hozni. Mikor megkérdeztem mit csinált ma nem lepődtem meg, hogy napját ismét a kondi terembe kezdte. Majd mesélt terveiről miszerint szeretné testét ékesíteni újabb tetoválásokkal. Karját már így is tarkítja pár, de úgy gondolom nem fog ennyinél leállni, hisz Zayn elbeszélései alapján már van róla valami sejtésem mit is érezhet.

Hazaérve gyorsan becsomagoltam az ajándékot és biztos, ami biztos a bőröndöm mélyére rejtettem. Ott tuti nem fogja keresni. Ezt követően Harry is magamra hagyott, a fiúk után kellett mennie a stúdióba. Bár így sem tudom milyen indokkal tudott meglépni, igaz ha kell elég találékony tud lenni. Még akkor is, ha most hiányában van ennek, bármily nagy szükségem is lenne rá.  Úgy tudtom a fiúk lebeszélték a menedzserükkel, hogy péntekre azaz a buli utána napra kapjanak egy nap kimenőt. Még szerencse nem hiszem, hogy bárki sok hasznukat venné másnaposan.

Ez volt az a nap, mikor az utolsó simításokon volt a sor, mindent újra ellenőriztem. A buli helyszínét, a dekorációt, a fellépőket és természetesen újra beszéltem a cukrásszal, hogy hányra kell a tortának megérkeznie. Most pedig végre törődhettem egy kicsit magammal, vagyis jobban mondva azzal, hogy mit vegyek fel. Nem akartam, hogy megszóljanak vagy esetleg Liamnek tegyenek majd megjegyzést. Tudom, hogy ez a buli róla szól épp ezért szeretném ha minden tökéletes lenne, beleértve saját magamat is. Pár percen belül ruháim kilencven százaléka a  földön kötött ki és akárhányszor néztem újra őket egyiket sem találtam megfelelőnek az alkalomra. Így jött a b terv vagyis a vásárlás, felkaptam a táskám beleugrottam elnyűtt tornacipőmbe és meg sem álltam a közeli bevásárló központig. Az üzletben az eladók azonnal segítségemre siettek, úgy gyanítottam azért, mert felismertek. Pár borzalmas ruha megmutatása után rájöttem, hogy céljuk sokkal inkább az, hogy rám tukmálják a lehető legdrágább darabot minthogy megtaláljuk a számomra tökéletes ruhát. Rengeteg kihívó darabot vonultattak fel előttem, amit én túlzásnak éreztem, így inkább a magam feje után mentem. Jó ötletnek bizonyult ugyanis alig tíz perc keresgélés után meg is találtam a tökéleteset. Gyorsan fizettem és indultam is haza. 

Pörgős napnak nézünk elébe, én mindenképpen. A fiúk öt, fél hat körül hazaküldik Liamet majd ők is készülődni mennek és később a szórakozóhelyen találkozunk. Nem igazán jutott eszembe semmi használható ötlet, amivel elcsaljam a fiút, így elmondom neki az igazat. Természetesen pár részletet ki fogok hagyni. Már ki is választottam a kiegészítőket, amit a tökéletes ruhához fogok felvenni. Igen izgulok, nem is kicsit. Mivel az óra már háromnegyed négyet mutatott úgy gondoltam ideje elkezdenem készülődni, ha nem akarok kapkodni.  A fürdőszobámba sétáltam és megengedtem a vizet, tettem bele habfürdőt és vártam, hogy megteljen a kád. Addig behoztam a megfelelő fehérneműket és kicsit összébb pakoltam. Ezt követően elmerültem a kellemes vízben és bekapcsoltam a zenelejátszóm. Jólesett ez a kis relaxálás, úgy éreztem teljesen feltöltődtem. Mivel a víz már eléggé kihűlt gyorsan megmosakodtam és egy törölközőbe csavartam magam. Egy másikkal hajamból próbáltam a lehető legtöbb vizet felitatni, majd turbán szerűen a fejem tetejére csavartam. Belebújtam a magammal hozott textilekbe és visszamentem a szobába, hogy a ruhát is ugyanilyen sikerrel magamra aggassam. Nos, ez nem ment. Mivel a cipzár hátul volt a hátam közepénél már nem értem el akárhogy is kapálóztam érte. Annyira le voltam foglalva, hogy sikerüljön ez a művelet, hogy majdnem összeestem ijedtemben mikor valaki egy egyszerű mozdulattal felhúzta.

- Jézusom Liam a frászt hoztad rám - fordultam felé - Már ennyi az idő? - kérdeztem.

- Én is szeretlek - köszöntött csókkal, majd jobban szemügyre vett - Igazán Angel, de készülünk valahova? - puhatolózott.

- Ami azt illeti igen, úgy gondoltam elmehetnénk és megünnepelhetnénk a szülinapodat - kezdtem bele.

- De csak holnap lesz - makacskodott.

- Épp ezért, csak mi ketten - néztem rá angyalian. 

- Hát végülis miért ne -adta be egyhamar a derekát.

- Jaj, de jó - ugrottam nyakába.

- És hova megyünk? - kérdezte.

- Titok, csak készülődj.

Ez után úgy nézett rám, mint egy sértődött kisgyerek. Pontosan tudtam, hogy ugyanannyira nem szereti a titkokat, meglepetéseket, mint én, de úgy éreztem ideje visszavágnom és tényleg azt szerettem volna ha meglepődik. Így egy puszit nyomtam az arcára és a hajszárítómmal együtt átvonultam Louis szobájába. Liam nem zargatott így hamar elkészültem és már csak az utolsó simítások voltak. Még vetettem magamra és a szettemre egy utolsó pillantást a tükörben és úgy gondoltam kihoztam magamból a maximumot. Beleugrottam a cipőmbe és Liam szobája felé vettem az irányt, két kopogás után be is nyitottam és lefagytam. Nem azért, mert még nem láttam őt így csak nagyon jól nézett ki. Frissen nyírt haját zselézte, miközben háttal állt nekem. Fekete nadrágot és kék inget viselt, aminek az ujját feltűrte, tagadhatatlanul jól nézett ki. 

- Nem gondoltam, hogy ilyen sikert fogok aratni - mondta mikor befejezte a hajával való foglalatoskodást.

 Zavaromban azonnal elfordítottam a fejem és a mellettem álló szekrényt tüntettem ki a figyelmemmel. 

- De nálad nagyobbat biztosan nem - zárt karjai közé.

- Jól van akkor legközelebb nem nézlek - próbáltam meg sértettem odébb állni.

- Egyáltalán nem mondtam, hogy zavart - húzott vissza.

Még pár percig folytattuk gyerekes évődésünket, majd összeszedtük magunkat és útnak indultunk. Még épp időben voltunk, nem árultam el semmit úti célunkról, így Liam az ablakon kémlelt kifelé és próbálta összerakni a dolgokat.

- Rendben feladnom - mondta mikor kisegített a kocsiból és értetlenül körbenézett.

- Akkor ügyes vagyok - mosolyodtam el és karon ragadtam.

Szerencsére az épületből semmilyen zaj nem szűrődött ki, így kényelmes léptekkel indultunk meg a bejárat felé, ahol a két marcona biztonsági őr csak biccentett és beengedett minket. A teremben teljes sötétség honolt, megtorpantam.

- Kéne keresni egy villanykapcsolót - mondtam halkan.

- Egyáltalán miért jöttünk ide? - tette fel újabb kérdését Payne.

Látszott, hogy még mindig nem állt össze neki a kép. A következő percben a lámpák felkapcsolódtak és minden megjelent egyszerre kiáltotta a boldog szülinapot. A nagy ujjongás után pedig a fiúk az ünnepelt nyakába vetették magukat.

Kezdetét vette a féktelen buli, mindenki ujjongott, tombolt, ünnepelt. A fiúk már nem igazán tudtak egyenesen menni, Honor történetesen többet tartózkodott a földön, mint a két lábán. Zayn pedig nyomában loholt, hogy segítsen neki.