MINDIG AZT HITTEM HA valami gond adódik a húgommal én érezni fogom. Érezni fogom és tudok majd neki segíteni, de most, hogy tényleg pácban van halvány lila gőzöm sincs mit kéne tennem és legfőképpen, hogy hol van. Nagyon aggódom érte. A tegnapi buli óta nem láttam és a legrosszabb, hogy el sem tudom érni. Nem tudom, hogy örüljek neki, hogy Harryvel együtt szívódtak fel vagy aggódjak még jobban. Bár Harryt ismerve szerintem jobban járt volna, ha egyedül nyelve volna el a föld. És szerintem Honor és Zayn között is történt valami és ezzel is foglalkoznom kell. Igen nekem kell foglalkoznom, mert én vagyok a nagytestvér, mert én vagyok a férfi és meg kell őket védenem. Aprópó védelem itt az ideje, hogy jól szarrá verjem Liamet. Ki is pattantam az ágyból és az első pár bizonytalan, kóválygós lépés után rohanni kezdtem. Az sem érdekelt, ha ezzel mindenkit felverek nekem a kishúgom az első, nekem ő a legfontosabb, ő az, aki igazán ismer, aki ugyanolyan lökött Tomlinoson, mint én, ő a családom.
- PAYNE! - kiáltottam el magam miközben körbe-körbe forogtam a nappaliba - TOLD ELŐ AZT A GERINCTELEN SEGGET HADD RÚGJAM SZÉT!
- Louis, meg vagy te húzatva? - támolygott ki álmosan Nialler.
- IGEN, meg vagyok húzatva. Én szóltam nektek, hogy senki, de az ég világon senki nem bánthatja a húgomat, mert nagyon megkeserüli. Payne-re pedig most ez vár.
- De nem verheted meg - győzködött.
- Miért nem? Miért ne tehetném meg? Mondj, mondj egy jó okot Niall és nem teszem meg - förmedtem rá.
Tudtam, hogy semmiről nem tehet, tudtam, hogy nem ő a hibás, de én haragudtam az egész világra, mindenkire. Liamre, nagyon-nagyon haragudtam rá, ám magamra még jobban. Látnom kellett volna, meg kellett volna állítanom, de én nem tettem. Álltam és néztem, ahogy minden összetörtik
- Mert a barátod, Liam a barátod - rángatott vissza akcentusos barátom.
- Ilyen helyzetben nem számít - válaszolt helyettem Zayn - Liam, hibát követett el, olyan hibát, amit lehet Louis sosem lesz képes megbocsájtani neki. Ez egyértelmű! Ezt mindenki érti, mindenki, akinek húga van. Ez az érzés akkor születik meg, mikor először meglátod a kishúgod és tudod vigyáznod kell rá. Tudod, hogy a te feladatod megvédeni akkor is, amikor ő nem kér belőle, a te feladatod, hogy megvédd őt. Őt és a szívét.
Igen ez a lényeg, és ezt nem érheti olyasvalaki akinek bátya van. Niall nem tudja ezt teljesen megérteni, hisz ez az évek alatt erősödik, veled együtt nő. Ez ez a kapocs.
xx Zayn xx
Szerettem volna lebeszélni Tomlinsont erről az örültségről, hisz akármennyire is átéreztem ezt az egészet a verekedést még sem tartottam jó megoldásnak. Nem segített volna, ő azt hiszi ettől könnyebb lenne neki, de nem lesz. Tudom, én már elkövettem ezt a hibát. És valószínűleg, ha elmondom, ami lehet, hogy megtörtént Liam után engem is szépen elkalapál majd. Lehet nem kéne szólnom neki, hisz végülis Honor nem a húga csak az unokatestvére én pedig egy kicsit megbántottam azt hiszem. Bár elég valószínű, hisz nem szól hozzám... zseniális logikám van. Pocsék ember vagyok, azt bántom, akit igazán szeretek.
- ÁLLJ MÁR LE!
Annyira nem volt megszokott Nialltől hogy kiabál, hogy hangjára egy kicsit én is összerezzentem. Az ír fiú próbálta visszatartani Louis-t több-kevesebb sikerrel, miközben szegény mit sem sejtő Liam csak a konyháig akart volna eljutni. Ábrázata elég nyúzott volt ebből arra következtettem nem sokat aludt az éjjel. Ott motoszkált bennem a kérdés vajon miért? Félt Louis-tól? Vagy szégyelli magát? Vagy Danielle mondott neki valamit? Talán rá kellene kérdeznem vagy valami. Esetleg félre hívatnám, hogy egy kicsit lebeszélgessek vele. Nem az én feladatom, de nagyon a szívemhez nőtt az a lány és képzelem mennyire maga alatt lehet.. Ő mégsem figyelt ránk valamit pörgetett ujjai között és ez a valami annyira lekötötte, hogy még a Louis-tól érkező szolidabb jobb horgos is a földre terítette.
- Gyerünk állj fel! Állj fel, hadd húzzak be egy újabbat - rázta le magáról egy egyszerű mozdulattal Horan szorító kezeit és közelebb lépett a földön ülő bandatársunkhoz.
Csak ült és üveges tekintettel bámult ránk, ütni akartam. Minden vágyam ez volt, tegnap óta ez hajtott előre. Most pedig, hogy itt lenne a lehetőség nem tudom megtenni. Ránézek és szinte már nem is ismerem fel, mintha kiszívták volna belőle azt, ami egész eddig önmagává, Liammé tette. Csak egy összetört váz, de miért? Ő ne keltsen bennem ilyen érzéseket, neki nem szabad, hisz miatta tűnt el Angie.
- Miért tetted? - förmedtem rá.
Muszáj volt választ kapnom rá és titokban abban reménykedtem, hogy valami olyan választ kapok, amitől elég erősnek fogom érezni magam, ahhoz, hogy ismét dühös legyek rá.
- Nem tudom - rázta a fejét- Egyszer csak ott termett előttem a semmiből és faggatni kezdett, kicsit olyan volt, mintha kihallgatáson lettem volna. Majd arról kezdett kérdezni, hogy tudok-e Angie fenyegetőjéről.
Mi, akik tudtunk a dologról - vagyis ezen a pöcsön kívül mindenki - sokat mondóan összenéztünk. Ötletünk sem volt, hogy Danielle mégis hogyan szerzett tudomást az e-mailokról és mégis mi előnye származott belőle, hogy Liam orrára kötötte?
- Mit mondott még? - kérdezte Niall ezzel pedig visszatértünk a lényeghez.
- Mondta, hogy hiányoztam neki, meg hogy szeretne visszaszerezni...
- Az üzenetekről mit mondott?
- Miért nem mondta? Ti miért nem mondtátok?
- Ezért! - löktem vissza a földre igaz most nem ez volt a célom, de tudom, hogy Ang pont ezt a túlzott aggódást akarta elkerülni.
A földön ülő fiúból pedig egyik percről a másikra kitört a sírás. Csak kapkodtunk a fejünket, hogy rájöjjünk ez mégis hogyan jött.
- Miért lökted meg ilyen erősen? - förmedt rám Niall.
- Te hülye azt hiszed az én hibám? Ő nem egy picsa... - vágtam vissza.
Nem tudtuk mit csináljunk, hisz a pasik nem szoktak sírni nyilvánosan - vagy ha mégis mindenki előtt letagadják - de ő itt ül és tutira sír. Én ezt nem akartam, mármint igen úgy gondoltam, hogy igenis rosszul kell, hogy érezze magát azután, amit művelt, de erre még álmomban sem gondoltam. Oké, mind tudtuk, hogy ő a legérzékenyebb közülünk, de mégis...
- Csinálj már valamit - lökött rajtam egy kicsit Zayn ezzel pedig közelebb kerültem Payne-hez.
- Én ugyan nem... meg azt sem tudom mit kéne tennem.
Tényleg kellemetlenül érintett a helyzet. Kezei között szorongatott valamit, valami nem tudom mit, mintha ... nem is tudom milyen fontos dolgot szorongatna. Jobban szemügyre véve egy óra volt, egy óra, amit eddig még nem láttunk és elég drágának tűnt. Észrevette, hogy őt és a kütyüt kémlelem.
- Tőle kaptam.
Már érthető volt miért is szorongatta.. várjunk csak, mégsem. Megcsalta, ne csinálja ezt, nem teheti. Hirtelen kivágdott az ajtó és a mi elveszett bárányunk vagyis Harry masírozott be rajta. Számos kérdés kavargott a fejemben és ahogy láttam a többiekében is.
- Hol a frászba voltál? - léptem elé - És, ami még ennél is fontosabb hol a húgom?
- Doncasterbe.
Liam is felkászálódott a földről és megpróbálta helyre pofozni magát, szó szerint. Mind a göndör kőré gyűltünk, hogy megtudjuk a részelteket.
- Louis, mondanom kell valamit - tett össze egy értelmes mondatot, ahelyett hogy válaszolt volna.
- Valami használhatót? - piszkálódtam.
- Valami olyasmi - nyelt egy nagyot.
- GYERÜNK MÁR! - tört ki Zayn.
- Lefeküdtünk - mondta összeszorított szemekkel.
- Aha... szóval együtt aludtatok, és? - noszogattam tovább.
- Nem! Mi szexeltünk - adta tudtomra.
- HOGY MII? - ment fel bennem a pumpa és azzal a lendülettel behúztam neki egyet - ÉN FIGYELMEZTETTELEK, HOGY NEM ÉRHETSZ HOZZÁ - lendítettem volna kezem, de Liam gyorsabb volt és gyomorszájon vágta.
A fájdalomtól összegörnyedt, de ez egyáltalán nem érdekelt ugyanúgy, ahogy Liamet sem egyszerre léptünk közelebb hozzá, de a másik két srác közénk állt. Nem érdemelte ezt meg, nekem már ez a Liames cucc is sok volt, erre most a legjobb barátom kijelenti, hogy lefeküdt a húgommal. Belegondolok és rosszul leszek, nem... ez nem.
Wooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooow. Ez a rész nagyon tetszett! Nem tudom, sok beszóláson én elkezdtem röhögni, amit értékeltem, kevesen tudnak ilyen feszült helyzetekben is mosolyt csalni az olvasó arcára, hogy ne legyen annyira kínos a szitu. Ó, annyira izgalmas az egész! De hogy lehet Harry ennyire hülye? Az egy dolog, hogy elmondja Louis-nak, hogy lefeküdt a húgával, de hogy a többiek előtt?! Na mindegy, ő baja, majd meglátjuk mi lesz. És amúgy én most örültem egy külön csak fiúk szemszögés résznek. Persze, alap hogy ezt leírod, mert ugye ez is fontos része a sztorinak, de én külön értékelem, hogy nem rögtön Angie nyafogásával bombáztál minket. Várom már a kövi részt! :) x
VálaszTörlésElképesztő lett... csak ennyit tudok mondani, még mindig röhögő görcsöm van... Siess a KÖVIVEL!!!!
VálaszTörlésÚristen! Mi lesz még itt? Legyen már jövőhét kedd. :P
VálaszTörlésEz egy elképesztően jól sikerült, nagyon király, hiperszupcsi, ultramenő (xd) rész lett! Olyan szépen fogalmazol és olyan jól fogtad meg a lényegét. Az érzésekről pedig ne is beszéljünk, amiket előcsaltál magukból a szereplőkből... Annyira átjött minden, Louis minden érzése. Gratulálok! :)
VálaszTörlés