xx Angie xx
ÓRÁK ÓTA VEZET MIKÖZBEN néha idegesen a kormányba markol. Nekem úgy érzem sikerült úrrá lennem az idegesítő síró görcseimen és szerintem ennek mind a ketten nagyon örülünk.
- Lehet... lehet, hogy csak Danielle letámadta őt pedig olyan hirtelen érte az egész, hogy nem tudott vele mit kezdeni - mondta újabb ötletét Haz.
Miután felfogta a dolgokat és részletesen elmeséltem neki, hogy mit láttam azóta ötletel. Vagyis jobban mondva barátja pártját fogja és ez előzőekhez hasonló elcsépelt ötletekkel örvendeztet meg, amik szerinte magyarázzák a történteket. Egyszerűen nem tudja megérteni vagy talán nem akarja. Biztosan tudom, hogy Liam nem volt részeg, egy pohár pezsgőtől még senki nem kerül olyan állapotba, hogy ne legyen ura a gondolatainak. Bár nem tudom akkor képes lettem-e volna megbocsájtani neki, ha az alkohol miatt tette volna. Szépített volna történteken, de vajon annyira, hogy meg is tudjak neki bocsájtani. Nem tudom.... már semmit sem tudok.
- Hé Angie ne sírj - törölte le könnyeimet a kis fürtös nekem pedig most tűnt fel hogy az átkozott könnyeim ismét kikívánkoztak.
- Sajnálom - mondtam miközben mindkét kezemmel a sírás nyomait akartam eltüntetni.
- Nem kell bocsánatot kérned, elég nehéz ez most neked, mindenkinek.
Lerúgtam magamról cipőmet és felhúztam a lábamat, fejemet térdeimre döntöttem és próbáltam rendbe szedni magam. Próbáltam elfelejteni az egészet, mintha csak egy rossz álom lenne. Harry nem szólt hozzám, gondolom tudta, hogy most erre van szükségem.
- Gyere - szólalt meg legalább fél órával később.
Felkaptam a fejem, de már nem ült a volán mögött. Hirtelen megijedtem és forgolódni kezdtem, közben ő halkan felkuncogott mellettem. az ülés mellett guggolt és arra akart rávenni, hogy másszak ki.
- Minek? - néztem rá furcsán sétálunk egy kicsit - Úgyis mindjárt hazaérünk.
Közbenéztem és tényleg ismerős volt a környék. ez a Doncaster közelében lévő kisváros. Óvatosan kiszálltam a kocsiból míg Harry felém nyújtotta cipőimet. Válaszul csak a fejemet ráztam és elindultam előre. Pár perc múlva ő is utolért és már rajta sem díszelgett lábbeli. Erre hangosan felnevettem.
- Ha tudtam volna, hogy ez kell ahhoz, hogy újra nevetni halljalak már sokkal előbb megtettem volna - kapott karjai közé.
- Te idióta - ütöttem vállát siktva.
Jó hangulatom azonnal elszállt mikor eszembe jutott egy igazán fontos.
- Harry.... szerinted ők ezt kitervelték? - kérdeztem mikor újra a valamivel stabilabb talajon álltam.
- Mármint, hogy Dani és Trixi? - kérdezett vissza.
- Igen, mi más magyarázat lenne?
- Nem tudom.... - tűnődött el pár pillanatig - csak annyit, hogy mindig nagyon közel álltak egymáshoz és bármit megtettek volna egymásért.
- Ezt egy találkozásból szűrted le? - döbbentem meg.
- Félig, abból, ahogy egymásról beszéltek és abból, hogy Danielle milyen hálás volt, mikor segítettem neki.
- Valahogy nekem ez tűnik az egyetlen normális magyarázatnak. Azok az üzenetek és ez a buli, mintha egész végig a kezükre játszottam volna... vagyis titkolóztam, mert nem akartam, hogy Liam aggódjon és most ezt is ellenem fordíthatják.
- Nem tudhattuk, hogy ők állnak a mocskolódások mögött - terültünk el egy fűben - Tudod néha hiányzik, hogy újra csak normális ember legyek, főleg az ilyen helyzetekben.
- Nem mondj ilyet! Gondolj bele, hogy akkor ez a sok csodás élmény nem történt volna meg veled, nem csinálhatnád azt, amit szeretsz és lehet egész életeben ezért keseregnél.
- Mióta lettél te ilyen komoly? Tuti, hogy rokonok vagytok Louis-val?
- Nagyon vicces vagy - nyújtottam rá a nyelvem - Néha szoktam ilyet vagy, ha jobban tetszik hívd Liam pozitív hatásának.
- Akkor itt az ideje, hogy most én legyek rád pozitív hatással - pattant fel és nyújtotta felém kezét.
Nem igazán értettem mire akart ezzel kilyukadni főleg, hogy ezek után mondhatjuk úgy, hogy lusta volt megszólalni egészen addig, míg meg nem álltunk a házunk előtt.
Eddig se voltunk a józanság mintaképei, de mivel Anyu nem volt itthon az egész ház a miénk volt, én pedig felejteni akartam és ennek nem láttam jobb módját, mint a töménytelen mennyiségű alkohol fogyasztását. Harry természetesen partner volt mindenben, bár lehet nem kellett volna. Nem is gondoltam, hogy ennyi pia van ebben a házban, nem néztem ki a szüleimből, hogy ilyen nagy ivók lennének. Vagyis helyesebb, ha már csak Anyáról beszélek, hisz Apa pár hete kiköltözött.
- Harry, már nem fáj - mondtam idiótán vihogva miközben az ölbe ültem.
- Hát ne is fájjon - vont közelebb magához.
Tudtam, hogy nem lenne szabad, hogy ez nem helyes. Aztán eszembe jutott, hogy végülis már nincs kit megbántanom szóval miért ne? Harry meg akart csókolni, de még idejében kapcsoltam és elhúzódtam tőle.
- Mi a fészkes fenét csinálsz? - a nagy lendülettől pedig a padlón kötöttem ki.
- Angie, ... én.. én nem akartam - ráztam fejét és mellém térdelt.
- Óóó, dehogynem Harold Edward Styles nagyon is akartad. Te büdös perverz, kanos disznó - zúdítottam rá mindent, majd megpróbáltam felállni.
Dülöngélve, de megindultam az ajtó felé.
- Menj! - mutattam az ajtó felé.
- Ilyen állapotba nem hagylak egyedül - nem igazán akartam hinni neki, így gyorsan hozzátette - Ígérem hozzád se fogok nyúlni! - emelte magasba mind a két kezét.
Ismertem már jól és tudtam, hogy ezt nála nem mindig lehet készpénznek menni. Ezért hát imbolyogva de a konyha felé indultam. Morogtam még az orrom alatt párat, de várható volt, hogy ő ezt nem fogja tudni elviselni és a karom után kapott.
- Nem tudnám elviselni, ha veled történne valami - suttogta.
Annyira ledöbbentett mondata, hogy tágra nyílt szemekkel meredtem vissza rá. Következő pillanatban ajkai az enyémre tapadtak.Az alkohol, igen tuti az alkohol miatt volt, hogy visszacsókoltam, ami egyre hevesebb és hevesebb lett.
- Harry, .... ne menjünk inkább fel? - kérdeztem mikor ajkaink elváltak egymástól, hogy csillapítsuk légszomjunkat.
- Össze akarsz zavarni? - vonta fel a szemöldökét - Az előbb ígértetted meg velem, hogy nem érek hozzá.
- Te kezdted, szóval ne tökölj és fejezd be, amit elkezdtél - mordultam rá.
Pár perccel később már a szobám előtt álltunk és a sötétben matatva próbáltuk megtalálni a kilincset, ami nem kis nevetést váltott ki belőlünk. Mikor jókedvünk csillapodni látszott ismét egymás ajkaira tapadtunk, immár az ágyon. Harry nyakamat csókolgatta miközben én göndör fürtjei közé túrtam.Nyakam és vállam egyetlen pontját sem hagyta ki eközben én fekete ingétől próbáltam őt megszabadítani.
- Nem kell, nincs rá semmi szükség- fogta le kezem miközben nadrágjától akartam megszabadítani.
Nem tagadom, hogy meglepett nagyon is, hisz ő nagy csajozós hírében áll, aki szereti a szexet. És én úgy gondoltam ő ki is élvezi minden momentumát... hát vannak még meglepetések. Gondolataim hamar visszarántottak a szobámba, hisz szép fehér ruhám már cafatokban hevert a padlón.
- Nem kellenek a kellemetlen emlékek- ezután jó alaposan végigmért és fehérnemű szettem láttán kaján vigyora még hatalmasabb lett.
Vállam csókolgatásáról a hasamra tért át és akármennyire is nem akartam bevallani jó volt, nagyon is. Így már szám szélét harapdáltam, hogy hangos sóhajaimat, nyögéseimet elfojtsam.
- Styles elég a kínzásból! - fakadtam ki és mintha csak erre várt volna alsóneműm a többi ruhadarab mellé került.
Nem teketóriázott ujjaival kezdett kényeztetni én pedig nem bírtam tovább szám belsejének harapdálását és hangosan felnyögtem. Egyre gyorsabban kezdte mozgatni ujjait és nem sokkal később nyelve is társult hozzá. Én pedig már a gyönyörtől vergődtem, hajába túrtam és felhúztam egy csókra. Ismét áttért a nyakamra, ám ezúttal szívogatni kezdte miközben lassan belém hatolt. Ezzel egyidőben én körmeimet hátába vájtam. Lassan és érzékien mozgott miközben egyre gyorsabb és gyorsabb tempót diktált mi pedig egyre közelebb kerültünk a csúcshoz. Ám Harry egyik pillanatról a másikra abbahagyta és kihúzódott belőlem, ülő helyzetbe helyezkedett és intett, hogy üljek rá. Vállába kapaszkodva kínzóan sőt már idegőrlően lassan ráereszkedtem férfiasságára. Arckifejezését látva mosoly húzódott számra, hisz cseppet sem tetszett neki gonoszkodásom. Végül megkegyelmeztem neki és lassan fel-le kezdtem mozogni. A minél hamarabbi extázis kedvéért pedig néha beszívtam nyakának vékony bőrét. Kezei közben combomon és fenekemen kalandozták. Egyre örültebb tempót diktáltam és éreztem már nem kell sok.
- Én... én mindjárt - nyökögtem össze-vissza.
- Sikítsd a nevem, ha elélvezel - nyögte válaszul és mintha csak erre vártam volna éreztem, hogy egész testemet hatalmába keríti az euforikus érzés.
- HARRYYY!! - sikítottam szinte azonnal követett ő is.
Visszakusztam az ágyba és akár egy nehéz zsák eldőltem rajta.
- Mindent elcsesztünk - morogtam tenyerembe - Érted Harry? Mindent!
- Tudom... - vetődött mellém a fiú- Talán.... talán maradhatna a mi titkunk. Tudod olyan megtörtént, jó volt és ennyi - gondolkodott vagy valami nagyon hasonlót imitált.
- Úgysem menne... nem tudnánk megcsinálni. Jönne a sok kellemetlen helyzet és a bátyám meg Liam...
- Mi köze van ennek Liamhez? - fordult a hátára - Lehet, hogy most ő is éppen ezt csinálja csak Danielle-el.
Nekem pedig újra eltört az a bizonyos mécses, tudom, hogy én is egy szemét alak vagyok, de belegondolni, hogy ők most együtt vannak ennél még százszor fájdalmasabb volt.
- Sajnálom egy bunkó pöcs vagyok - nyomott puszit az arcomra.
- Igen az vagy - szipogtam.
Harry csak másnap estefelé indult haza, mondván nem akarja, hogy mély depresszióba zuhanjak az alatt a huszonnégy óra alatt míg egyedül tartózkodom a házban. Igen igazam volt még így, hogy csak ketten voltunk így is nem egy kellemetlen szituációba kerültünk. Végül úgy döntött beszél Louis-val, én pontosan tudtam, hogy ebből hatalmas balhé lesz, de akráhogy is próbáltam őt jobb belátásra bírni hajthatatlan volt. Azt mondta szeretne tiszta lapokkal játszani, szóval öngyilkos jelölt lesz.
Az baj, hogy én Harry-t pártolom? >< :)) Kíváncsian várom a folytatást! :D
VálaszTörlésXD ez valami fergeteges lett... És durva de én is Styles pártját állom. Siess a kövivel!!!
VálaszTörlés