2013. március 29., péntek

xx 16. fejezet xx

xx Angie xx

MIUTÁN LIAM ÉS A skacok is elutaztak furán éreztem magam. Nem azért ami történt, jó az is közrejátszott, de számomra a legmeglepőbb mégis a reakcióm volt az egészre. Azt hittem majd ki fogok akadni és minden áron azon leszek, hogy meg nem történtté tegyem még ezt az apró kis csókot is, de nem így volt. Sokáig gondolkodtam mielőtt egyáltalán Honornak el mertem mondani, aki természetesen örömujjongásba tört ki. Miszerint ő már érezte az első perctől fogva és talán tényleg ez volt a válasz, hogy én első perctől többet láttam benne? Nem tudom, mármint nem tudom felidézni mit gondoltam mikor először találkoztunk. Pontosan tudom mi hogy történt, hogy Harry hirtelen megnyilvánulása miatt mennyire tartottam tőle, hogy ő is olyan lesz, de nem tett semmi elbotránkoztatót, semmi olyat, amitől negatív vélemény alakult volna ki róla. Aztán a hétvége, amit velük töltöttem, ott lettünk igazán jóban.
- Sosem tekintettem rá barátként - mondtam csak úgy magamnak, ismét a szobámban ücsörögve - Mindig többet éreztem iránta csak talán még magamnak sem mertem bevallani- töprengtem tovább.
Agyam egy percre sem állt le, sorra elemezte az elmúlt időszak történéseit. Valamit felvetettem különböző 'mi lett volna ha' ötleteket. Az egyik ilyen például a mi lett volna ha Liam sem tartja be a szavát és nem küld nekem üzenetet. Tudom, hogy nem várhattam volna ezt el tőle, de biztos vagyok benne, hogy ha akkor benne is csalódnom kell minden sokkal rosszabb lett volna. Nagy szükségem volt akkor rá, és nem csalódtam benne, de most mi lesz? Mi lesz, ha letelik a két hét és nekem újra kell találkoznom vele? Vajon hogy fog viselkedni? És én hogy fogok viselkedni? Borzalmas vagyok, mást se csinálok csak olyan dolgokon rágódom, ami tulajdonképpen még meg sem történtek. Túl sokat gondolkodom, miután erre rájöttem csak eldőltem az ágyamon.
- Senki sem mondta, hogy az élet könnyű - mormogtam.
- Pont jó végszó, he? - kukucskált be unokatestvérem a résnyire nyitva hagyott ajtón.
Szokásához híven meg sem várta, hogy beengedjem csak lazán bevetette mellém magát.
- Túl sokat agyalsz Ang. Inkább örülj neki, hogy végre tisztán látsz, te is érzed, hogy így mennyivel jobb.
- Mondod te, aki nem tudja eldönteni, hogy most Zayn nyakába ugorjon vagy megfojtsa egy kanál vízben - néztem rá csúnyán.
De ő csak egy vállrándítással elintézte, mintha nem is lenne olyan nagy dolog. Oké én is néha ilyen vagyok, rendben jó sokszor, főleg az utóbbi időben a suliban, mármint amikor még jártam. Komolyan mit vártatok tőlem Tomlinson vagyok. Kicsit meg is mosolyogtatott a sok dolog, ami egy pillanat alatt eszembe ötlött. Ezt itt viszont más helyzet.
- Tök hülye vagy - húzta el végül a száját és magamra hagyott.
A kifejezés, amit keresek- Gyere ÖRÜLT! @Angie_LittleTommo
Ezzel most nem mondott sok újdonságot. Így hát ismét megpróbáltam valamivel elterelni a figyelmem, remélem most nagyobb sikerrel járok. 
Alig, hogy kitettem a képet már szólt is a telefonom. Liam neve jelent meg a képernyőn.
- Szia, hát te? - kérdeztem rögtön, mert nem értettem, hogy ez alatt a néhány óra alatt mi olyan fontos történhetett, amiért fel kellett hívnia.
- Szia Ang, ezt én is kérdezhetném. Mi az a kép és a szöveg?
- Te megfigyelsz vagy mi? - kérdeztem vigyorogva, ugyanis meglehetősen imponált a dolog.
- Lehet, de ne tereld a témát - mondta komolyan.
- Semmi, de tényleg csak gondolkodtam vagyis mást se csináltam.
- Igen szoktál, de valahogy úgy érzem itt valami más is van. Tudod, amióta csak felültem a gépre én is töröm a fejem a történteken.
- Megbántad? - csúszott ki a számon.
És, ahogy kimondtam kicsit mulatságosnak is éreztem, hisz ez így úgy hangzik, mintha valami komoly dolog történt volna. Bár, ha belegondolunk ez csak viszonyítás kérdése. Ha ezt a dolgot nem tudjuk megbeszélni akkor az is lehet.
- Nem, egyáltalán nem erről van szó. Csak ez mindent megváltoztat.
- Tudom, de Honor szerint hülye vagyok, mert örülnöm kéne neki, hogy végre rájöttem, mert hogy ő ezt már az első perctől kezdve látta.
- Akkor legalább valaki látta - próbált vidítani - És már meg ne haragudj, de Honor nevez téged hülyének?
- Jaj Liam
- Ne aggódj majd megoldjuk.
 Olyan magabiztossággal állította ezt az egészet, hogy akárhogy próbáltam kételkedni egyszerűen nem ment. Nem sokkal később sajnos mennie kellett, de van háromszor elmondta, hogy mennyire sajnálja.  Én bizonygattam neki, hogy nem haragszom és, hogy nagyon sokat segített pusztán azzal, hogy felhívott. Tényleg jó volt, hogy beszélhettem vele, mert így megtudtam, hogy ő is tépelődik ezen az egészen.

Tizennégy nappal később

Pár nappal a fiúk távozása utána Honor is közölte, hogy visszamegy a suliba. Kicsit meglepett, hisz azt hittem ő is jön velem Londonban. Biztosított róla,  hogy nem fog magamra hagyni ezekkel a kerge birkákkal  de hogy nyugta legyen ki kell találnia valami elfogadható kifogást a suliba, hogy el tudjon jönni. Így miután ő is magamra hagyott minden visszatért a normális kerékvágásba. Ez alatt mit értek? Anyu és Apu ismét marják egymást, Apa átköltözött a vendégszobába és úgy viselkednek egymással, mint a vadidegenek. Egyre jobban megvisel ez az egész, így amint hazaértek csak bezárkózom a szobába  és ki sem jövök addig míg nem muszáj. A srácokkal mindent lebeszéltünk, a ma kora délutáni géppel megyek és valamelyikük fog rám várni a reptéren. A szüleinket már naponta kétszer figyelmeztettem, hogy ekkor és ekkor utazom, de úgy érzem nem igazán érdekli őket. Tudtam, hogy nem kéne ennyiben hagynom az egészet, de fogalmam se volt róla mit várnak mit tegyek még. Végül már annyira nem törődtem az egésszel, leellenőriztem, hogy mindent elpakoltam és a kis motyómat elkezdtem a bejárat felé cibálni. Még gyorsan egy cetlire lefirkantottam, hogy elmentem ezután pedig már csöngettek is, hogy megjött a taxi. Sajnos a forgalommal nem számoltam, így mikor a repülőtérre értem már csak perceim maradtak, hogy elérem a járatom. Örült módjára loholtam a csomagjaimat magam után húzva végig az egész terminálon. Szerencsémre nem én voltam az egyetlen ilyen utas, így mikor a stewardeshez értem az kicsit fintorogva adta vissza jegyem, de utánam még jött egy zilált úr. Hamar megkerestem az ülésem és lehuppantam. Alig, hogy elhelyezkedtem már recsegni is kezdett a hangosbemondó és belekezdett a jól megérdemelt szövegbe. Miután teljesítettem az utasításokat csak bedugtam a fülembe a fülhallgatót, hátradőltem és megpróbáltam kizárni a külvilágot és csak a jó dolgokra koncentrálni.
A gép lassú ereszkedésére lettem figyelmes, fel sem tűnt milyen gyorsan eltelt ez a repülőút. Miután a gép a leszállópályára érkezett minden utas - beleértve engem is - sürögni- forogni kezdett, hogy minél hamarabb lejuthasson és mehessen a maga kis dolgára. Miután összeszedtem minden holmimat és elhagytam a hatalmas gépmadár belsejét belecsöppentem a reptéren várakozók forgatagába. Nem tudtam, hogy induljak-e a csomagjaim keresésére vagy inkább azt keressem meg, aki vár rám. Ez a kis dilemma hamar eldőlt, amikor egy számomra és mindenki más számára is nagyon ismerős alak közeledett felém, gigantikus mosollyal az arcán. Gyorsan szedtem a lábam és amikor már elég közel voltunk egymáshoz a karjai közé ugrottam. Úgy viselkedtem, mintha legalább hónapok teltek volna el utolsó találkozásunk óta vagy mintha nem beszéltem volna vele minden nap telefonon.
- Jó téged újra látni - mondtam neki miközben nyakába kapaszkodtam.
- Téged is Angel.
Nekem pedig mosoly húzódott a számra mikor kiejtette a tőle már oly megszokott becenevemet. Ekkor pedig valami olyan történt, amire biztos hogy nem számítottam. Liam áthidalta a köztünk lévő távolságot és lecsapott az ajkaimra.
- Kisasszony, kisasszony ébredjen! Hamarosan landolunk - kezdett el óvatosan rázogatni az egyik légiutas-kísérő. 
- Köszönöm - néztem rá egy kicsit kábán.
Majd párszor megráztam a fejem, hogy helyretegyem a dolgokat. Csak egy álom volt. Magamban ízlelgettem ezt a mondatot és mire nagyjából kikeveredtem a tömegből rájöttem, hogy sajnálom, hogy csak az volt.
- Hülye vagy Angie miért tenne ő ilyet? Miért lenne köztünk bármi is? - mondtam már ki hangosan is, hátha úgy jobban felfogom. 
Néha hangosan is ki kell mondanom dolgokat, hogy azok eljussanak a kis agyamig. Erőt véve magamon megindultam a csomagjaimért. Mindig volt egy félelmem a repülővel való utazásánál, ami nem más, mint hogy elkeverednek a csomagjaim és a számomra féltett értékeim másokhoz kerülnek, akik esetleg kárt tesznek bennünk és én sosem látom őket viszont. Mikor a futószalagon megpillantottam a két hatalmas koffert olyan gyorsan kaptam utánuk, ahogy csak tőlem tellett. De csak akkor lettem igazán nyugodt mikor leügyeskedtem őket magam mellé a földre. Ráültem az egyik tetejére és azon gondolkodtam most hogyan tovább. Talán ki kéne derítenem ki is várakozik rám. Így egy újabb Tomlinsonos ötlettől vezérelve felálltam az eddig ülőhelyemül szolgáló tárgyra és az embereket kezdtem el figyelni. Az egyik idegesen toporgó sapkás fazon meglehetősen ismerősnek tűnt számomra, de nem tudtam tovább erre koncentrálni, mert elvesztettem az egyensúlyom és egy kecses hátast dobtam, természetesen nem kis zajjal. Szétterültem a földön és a körülöttem elhaladó emberek csak furán méregettek, majd továbbhaladtak.
- Nehogy segítsenek áá tényleg nagyon jó itt feküdni - morgolódtam.
Ezt követően valaki a közelemben hatalmas nevetésbe tört ki és egy pillanattal később pedig ismét a lábaimon álltam. Az előbbi sapkás fiú állt velem szemben.
- Harry? - kérdeztem kicsit oldalra döntve a fejem.
Ő amint meghallotta a nevét a számra tapasztotta a kezét, majd miután rájöttem miért is tette elengedett, de csak annyira, hogy magához tudjon ölelni. Ezután kezébe vette csomagjaimat, míg a másikkal engem próbált terelgetni több-kevesebb sikerrel. Örültem, mikor végre kiértünk a forgatagból és a kocsijába ülhettem.
- Huh... ennyi sok embert - fordultam felé, mire csak a szokásos mosolyomat kaptam.
- Majd hozzászoksz.
- Hogy hogy te kaptad ama megtisztelő szerepet, hogy értem gyere?
- Sorsot húztunk - mondta, mire értetlenül bámultam rá - Én tudtam ellógni, de szerintem mire hazaérünk már a többiek is ott lesznek.
- Ellógni honnan? - kíváncsiskodtam tovább miközben ő a gyújtásba tette a kulcsot.
- Stúdiózás - adott egyértelmű választ.
Ezután általános dolgokra terelődött a téma, miszerint kivel mi történt ez alatt a szűk két hét alatt. Nem igazán akartam neki panaszkodni, így lerendeztem egy poénnal. Szerencsére ezek után nem nagyon faggatózott az otthoni dolgokról és én kezdtem bele a kérdezősködésbe. Ő sokkal beszédesebb volt, mint én és élvezettel hallgattam a csínytevéseiket mint például hogyan gyújtották fel majdnem az egész lakást Louis-val miközben csak főzni akartak és, hogy Liam milyen nagy szentbeszédet tartott nekik.
- Vicces lehetett.
- Ja Daddy nagyon belejött - emlékezett vissza.
Daddy? Elég fura becenév, de ha jobban belegondolok találó. Azért arra kíváncsi lennék, hogy az érintett is így gondolkodik-e. Harold egy hirtelen kanyar után egy hatalmas kapu előtt állt meg, én pedig teljesen meg is feledkeztem, hogy eddig min is járt az agyam.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
És közkívánatra még egy rész :) Mondtátok, hogy szeretnétek, ha a tavaszi szünetbe lenne még egy rész így gondoltam kedveskedek nektek egy kicsit. Bár az én szünetem csak a jövőhéten lesz, úgy gondoltam nem várathatlak titeket keddig.
Lehet jövőhéten is két rész lesz ez csak tőletek és a kommentek számától függ! :)
Puszi Cassy

2013. március 26., kedd

xx 15 fejezet xx

xx Angie xx

AKÁRKI IS VAN A fejemben nagy szívességet tenne fele ha hazahúzna. Meg egyébként is hajnalok hajnalán még mindenki aludni akar, de nem nekem most kell, hogy szétrobbanjon a fejem. Jellemző. Ráadásul hideg is van. Jobban magamra akartam húzni a takarót, de a túloldalon valaki ellenkezett. Engem nem nagyon érdekkelt csak még jobban cibáltam az anyagot. Ekkor egy erős kéz markolta meg az enyémet ettől pedig majdnem szívrohamot kaptam. Oké ezek a nagy lapát kezek biztos, hogy nem Eleanorhoz tartoznak. Visszafolytottam a lélegzetem és úgy fordultam a másik oldalamra, majd mikor megláttam Liam szúrós tekintetét jóval nyugodtabb lettem.
- Minden buli után így végezzük? - kérdeztem.
Ő csak mosolyogva fürkészte az arcomat, majd kinyújtotta a karját és a vállamra húzta a takarót. Nekem pedig ekkor tűnt fel a csupasz mellkasa.
- Liam... -kezdtem el a kissé kényelmetlen kérdést - ugye most nem meztelenül aludtál? - böktem ki végül miközben a takaróval szórakoztam, mert féltem a szemébe nézni.
- Nem, dehogy is - és hallottam mormogós hangján, hogy nagyban vigyorog.
Nagyon jó most még kényelmetlenebbül érzem magam, húztam a fejemre a takarót. Ekkor, mintha filmet néznék kezdett el lepörögni a tegnap este és a ma hajnali események számomra eddig ismeretlen jelenetei.

Miközben a felhőtlenül bulizó tömeget néztem éreztem, hogy valaki pontosan mögöttem áll. Nem igazán érdekelt, hisz eléggé túlzsúfolt volt a hely, de mikor kezei a derekam két oldalára siklott már sokkal szaporábban vettem a levegőt. Olyan gyorsan fordultam meg, ahogy csak tudtam és az iménti izomcsávóval találtam szembe magam.
- Netalántán te vagy Kenny? - tippeltem.
A bunkó arcára önelégült mosoly húzódott, majd szorosan ragadta meg gusztustalan ujjaival csuklómat.
- Tudtam én, hogy nem felejtettél el. 
Akárhogy kapálóztam ő volt az erősebb és ahogy közeledtünk a mosdók felé én pedig egyre kétségbeesettebb. Némán zokogtam, de ő erre fityet hányva húzott maga után. Egyre szaporábban hullottak a könnyeim.
- Vedd le róla a mocskos kezed- hallottam meg Liam dühtől izzó hangját.
Kenny a hang irányába fordult, Payne pedig minden tétovázás nélkül bemosott neki egyet a fiú pedig a elterült a földön. Mikor a fiú felém fordult és szabályosan a nyakába ugrottam.
- Minden rendben már itt vagyok. Nem bánthat - suttogta a fülembe miközben a hátamat simogatta.
- Köszönöm, hogy vagy Liam - válaszoltam mellkasába és olyan erősen kapaszkodtam belé, ahogy csak tőlem tellett
- Mindig melletted leszek- vont közelebb magához.
Kicsit eltávolodtam tőle, de a lábaim még remegtek, mint a kocsonya, így muszáj volt belé kapaszkodnom.
- Ki mehetnénk egy kicsit a levegőre? - kérdeztem arcát fixírozva.
Liam csak szótlanul bólintott, majd kezét derekamra csúsztatva indultunk meg kifelé. Lehajtott fejjel haladtam lépésről lépésre előre és csak akkor néztem fel mikor megcsapott a hűvös levegő.
- Kérlek ne mondjuk el a többieknek. Nem szeretném tőlük is azt hallgatni, hogy milyen felelőtlen vagyok, mert enélkül is tudom - mondtam a végét már csak suttogva.
- Ahogy szeretnéd, de csak akkor ha nem mondasz még egyszer ilyet magadra - vágott vissza miközben lélegzete csiklandozta a nyakamat.
Én csak nyersen felnevettem, hisz amit mondtam az tényleg igaz volt és talán még ez a legszebb megfogalmazás, amit használhatok.
- Komolyan beszéltem Angel, te sokkal több vagy mint egy üresfejű kis csitri, akinek hetente itt kell lerészegednie - mutatott az épületre - te okos vagy, kedves, vicces és mindenek előtt vannak céljaid. Nem hagyhatod hogy a fontos dolgok kicsússzanak a kezeid közül.
Mondandója után az arcomat fürkészte, gondolom valami választ várt, de én ezután egy értelmes mondatot se tudtam összerakni. Ismét felém nyújtotta kezét, majd a következő percben már lassúztunk is az út közepén.

Lehúztam a fejemről a takarót és egy cuppanós puszit nyomtam a kómás fiú arcára. Láttam rajta nem nagyon tudja hova tenni az egészet.
- Köszönöm, amit értem tettél. Te vagy az én hősöm - mosolyogtam rá.
- Mindig is szerettem volna Batman lenni - vigyorgott vissza, miközben magához ölelt.

xx Honor xx

Tegnap éjszaka
Mondtam én, hogy ez kell ide. Kezdtem el körbe körbe táncolni, Zaynnel már megint szépen összevesztünk, de nem hagyom, hogy elrontsa a kedvem. Vad riszálásba kezdtem a pultnál, miközben egyik kezemben Malik büdös cipőjét pörgettem. Oké örült ötlet volt, de mikor ha nem most. Az a földművelési alkalmazásban álló személy remélem békén hagy minket, mert rohadtul nem szeretném, ha elcseszné itt a hangulatot. Most jut eszembe Tubicáimmal vajon mi a helyzet? Óvatosan lépkedve a tűsarkaimon elindultam az asztalunk felé, de valaki az utamat állta.
- Tűnés! - löktem meg a mellkasát.
- Add vissza a cipőmet Szépség - és én ekkor már tudtam már megint nincs szerencsém.
- Hogy mondtad? - csúszott ki a számon, mikor felfogtam mondatát.
- Dögös vagy - villantotta rám ellenállhatatlan mosolyát.
Értetlenül meredtem rá, neki ez pont elég volt ahhoz, hogy kikapja a kezemből lábbelijét és belebújjon. Megragadta a kezem és közelebb húzott magához és a zene ritmusára táncolni kezdtünk. Rendben az a hír miszerint borzalmasan táncol igaz, amit ő művel nem is nevezném táncnak. És ez a részeg koordinálatlan mozgás csak rátett egy lapáttal.
- Borzalmas vagy - mondtam két elfojtott nevetés között.
- Te meg undok - vágott vissza azonnal.
Én pedig csak arra eszméltem fel, hogy szenvedélyesen ajkaim után kapott. Nekem se kellett több biztatás kezeimet nyakára csúsztattam és hajába túrva vontam közelebb magamhoz, mire belemosolygott a csókunkba. Lehet nem kellett volna ezt tennem, de ez egy buli. Akkor viselkedjünk is úgy, mint  egy buliban szokás holnapra úgysem fogunk emlékezni semmire. Bár lehet jobb lenne, talán akkor nem marnánk egymást folyton. A buli további részében is sűrűn elcsattantak ilyen csókok. Majd mikor már csak egymásba kapaszkodva, imbolyogva tudtunk mozogni úgy gondoltam ideje indulnunk. Malik hívott egy taxit, bemondta a címet és idiótán nevettük végig az egész utat. Mikor megállt a megadott címen és valahogy sikerült kikecmeregnünk Zayn négykézláb indult meg előttem mire én a seggébe rúgtam és elterült a járdán. Ismét hangos nevetésbe törtem ki.
- Na gyere csak ide - kezdett el kapálózni majd megfogta a lábam és az ölébe rántott. - Szóval kinevettél? - húzogatta szemöldökét.
- Minden gondolkodás nélkül és ha kell most is megteszem - vigyorogtam fapofával.
Most én voltam a gyorsabb és lecsaptam az ajkaira és  elterültünk a betonon. Miután elváltunk egymástól a ház felé vettük az irányt. Végre valahára a kis macsó is utolért.
- Aludhatsz az ágyamban - szólalt meg kajánul.
- Hm... azt hiszem itt neked nincs ágyad, csak egy kis rész a tiéd. Itt egyedül nekem van egy nagy kanapén - túrtam bele hajába.
- Akkor veled alszom - mormogta miközben csókot lehelt a nyakamra.
Így viszont elég nehézkesen találtam bele a zárba a kulccsal.

xx Angie xx
Miután sikerült valami emberféleséget összehoznom magamból visszavonultam a szobámba, ahol Liam még mindig az ágyamat nyomta.
- Egész nap itt fogsz feküdni? - ültem az ágy szélére.
- Zavarnék? - kérdezte miközben arcomat tanulmányozta.
- Ezt egy szóval sem mondtam.
- Le se tagadhatnád, hogy Tomlinson vagy - kezdte el a csíkos pulcsimat piszkálni.
- Te meg le sem tagadhatnád, hogy Payne vagy - kezdtem el csikizni.
Elfelejtkeztem arról, hogy ebben a csatában a múltkor is alulmaradtam és ez a felállás most is bekövetkezett.
- Ez nem ér csak azért nyertél, mert erősebb vagy - vágtam be a durcit.
Ő nem szólt semmit csak nyomott egy puszit a fejemre és eltűnt. Bár ezt hamar meguntam és eszembe jutott, hogy éhes vagyok így lefelé vettem az irányt.Ám mikor leértem a földszintre olyan látvány fogadott, amire nem voltam felkészülve. Sky és Zayn egymást ölelve ölelve szerintem már csak pihegtek a kanapén és a körülöttük lévő felfordulásból ítélve nem volt tétlen éjszakájuk. Majd a következő pillanatban Malik felpattantam én pedig a szememet eltakarva, tapogatózva indultam a konyha felé ennek pedig az lett az eredménye, hogy telibe fejeltem az ajtófélfát.
- Héj Ang mit művelsz? - kérdezte Niall miközben lefejtette a kezeimet.
- Nem voltam kíváncsi a pucér bandatársatokra.
Ők értetlenül néztek rám, majd egyszerre hajoltak ki, hogy megnézzék igazam van-e. Miután megbizonyosodtak róla, hogy nem álmodom röhögőgörcsbe törtek ki. Én értetlenül meredtem rájuk, hisz számomra nem volt benne semmi mókás.
- Angie hova tűntél tegnap? Kerestünk, de már nem voltál sehol - kérdezte bátyám miután kimászott a hűtőből.
- Hát... én hazajöttem.
- Miért? - kérdezték.
- Mert rosszul lépett a cipőben - előzött meg Liam.
Nem kérdezgettek tovább megelégedtek ezzel a magyarázattal én ennek pedig csak örültem. Lassan megreggeliztem majd már meg sem lepett, hogy a kanapén csövelők megint egymás idegeit húzzák. Komolyan ha attól sem lesznek kedvesebbek egymáshoz, hogy lefekszenek akkor ezeken már csak a csoda segít.
- Soha többé nem alszom veled - morogta Zayn miközben az én legnagyobb örömömre ruhában sétált közénk.
- Nem is kérnélek rá - jelent meg a másik érintett is.
- Dögös vagy - mosolygott Skyra.
- Tudom - mondta egyszerűen, majd sarkon fordult és eltűnt.
A nagyjából nyugodt étkezés után elkezdtek sürögni - forogni, cuccaikat összepakolni. Nem igazán értettem, majd szemem a naptárra tévedt és rájöttem vasárnap van. Ma utaznak haza. Ismét hatalmába kerítettek a kétes érzések, leginkább féltem, hogy mi lesz a mai nap vége. Nem mintha eddig sok kedvem lett volna bármihez, de ezek után még a maradék is elment. Megpróbáltam nem elrontani a többiekét is, így mivel El már kicuccolt - bár fogalmam sincs hogyan tud ilyen gyors lenni - visszafeküdtem az ágyamba és magamra húztam a takarót. Valaki mellém feküdt és egy határozott mozdulattal lerántotta a búvóhelyemül szolgáló textilt.
- Na szontyolodj el Angel csak tizennégy nap és újra láthatjuk egymást.
- Payne, emlékezz rá mi volt legutóbb.
- Csitt -tette számra kezét - nem kell ilyenekre gondolnod, úgysem történik meg újra..
Egyszerűen felfogni sem tudtam miért csinálja ezt mindig. Itt van velem, segít és még az sem zavarja mikor a gondjaimat zúdítom rá. Hihetetlen hogy létezik ilyen kedves és aranyos fiú a világon. Annyira hatalmába kerített ez az egész, hogy egy meggondolatlan pillanatban hirtelen közelebb hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de ő erre nem számított így történhetett meg, hogy az a puszi mellé csúszott egy kicsit. Egészen pontosan a szájára. Mikor felfogtam mit is tettem zavarban éreztem magam, hisz ezzel akár mindent tönkre is tehettem. Mikor rájöttem, hogy nem bámulhatok folyton magam elé Liam felé fordultam, aki olyan volt mint egy kőszobor. 
- Liam, én.. - kezdtem volna bele magyarázatomba, de miután kimondtam a nevét mosolyogva nézett rám.
Majd akárcsak én ő is egy -szándékos- kis csókot lehelt a számra.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Megint itt vagyok, remélem vártátok már a folytatást, innen kezdenek izgalmassá válni a dolgok.

Mint látjátok egy kis desing váltáson esett át a blog, hogy tetszik?
Várom a véleményeket!
Pusz Cassy

2013. március 19., kedd

xx 14. fejezet xx

xx Angie xx

SOSEM GONDOLTAM, HOGY VALAHA a filmeken kívül látni fogok még ilyet. Sky maga köré csavarva egy nem valami hatalmas törülközőt sikítozva rohangált körbe-körbe a nappaliban, miközben Zayn elégedett vigyorral az arcán foglalt helyet a kanapén.
- Mit vigyorogsz? Te barlangban lakó ősember vagy - toporzékolt szegény lány.
- Kölcsön kenyér visszajár - rántotta meg a vállát a fiú.
- Te perverz kukkoló - vágott hozzá egy párnát.
- Héé, nem tudom mi bajod van legalább tudom, hogy jól nézel ki, még akkor is ha ilyen modortalan vagy - vigyorgott tovább elégedetten Zayn.
Oké legalább már tudom miről van szó. Ezek szerint most Malik volt az, aki rányitott szegény Honorra. De azért valljuk be, hogy amit most lerendeznek az elég mulatságos. Teljesen biztos vagyok benne, ha ezek ketten egyszer normálisan leülnének beszélgetni sokkal jobban megkedvelnék egymást, mint azt ők valaha is gondolták. Az a legnagyobb bajuk, hogy túlzottan előítéletesek, de úgy érzem nem nekem kéne felnyitnom a szemüket. Remélem rájönnek maguktól is még azelőtt, hogy a házat teljesen leamortizálnék. Elegem volt már ebből a zsivalyból így szépen lassan az emelet felé lavíroztam.
- Hé Ang csak pár órád van szóval kapd össze magad - kiáltott utánam Harry.
- Miért kéne?
- Mert buliidő van Édeském - kezdett bele a szokásos idióta táncába.
Bennem pedig a vér is megfagyott. Ezt nem gondolhatja komolyan... én nem fogok velük bulizni menni. Elöször is a múltkor is mikor velük voltam tisztára dedósnak éreztem magam. Jó oké azóta már eltelt pár hónap, de én erre nem vagyok még egyszer kíváncsi. A másik pedig az utóbbi bulikból, amiken voltam semmire sem emlékszem és halvány lila gőzöm sincs mit műveltem. Nem akarom ezt kockáztatni.
- Hát jó bulizást nektek - intettem feléjük, majd hatalmas irammal megindultam az emelet felé.
De hallottam a lábak dobogását a lépcsőn, így biztos voltam benne, hogy nem fogják feladni. Igazam is lett még az ajtót se volt időm becsukni már ott tolongtak körülettem  És egymás szavába vágva próbáltak meggyőzni róla, hogy igenis el kell mennem ma velük.
- Rendben egy feltétellel - néztem mélyen a szemükbe.
Elég vicces volt az a sok rémült arckifejezés körülöttem, főleg, hogy Lou annyira izgult, hogy még nyelt is egy nagyot.
- Nem kezeltek kisgyerekként- mondtam miközben bátyámat szuggeráltam.
Ők heves bólogatásba kezdtek, mire önelégült mosoly kúszott az arcomra és nem épp kedvesen kezdtem el őket kitolni a szobámból. Meg akartam őket leckéztetni és pontosan tudtam mire is van hozzá szükségem. Miután magamra hagytak bevetettem magam a fürdőbe és kezdetét vette az ördögi haditerv. Egy alapos zuhanyzás és hajmosás után törülközőbe csavarva léptem ki a kabinból. Míg a hajammal foglalatoskodtam azon gondolkodtam mit is kéne felvennem. Mire elkészültem vele már tudtam is melyik lesz a megfelelő ruha, hajamat szabadon hagyva visszamentem a szobámba és kutatni kezdtem. Elővettem egy fehérnemű szettet, magamra ügyeskedtem és a ruhával a kezemben ismét bezárkóztam a fürdőbe.
- Nagy durranás lesz - néztem végig a kezeim között tartott anyagon.
Miután óvatosan felvettem nekiláttam a sminkemnek. Hamar végeztem ezzel is és mivel nem akartam, hogy idő előtt bármit is megsejtsenek azok a kelekótyák felvettem egy fekete laza pólót, ami minden eltakart a ruhámból. Miután kiposztoltam a képet tudtam, hogy csak percek kérdése és válaszolni is fognak.
Srácok így jó leszek a buliba? :P
@Angie_LittleTommo
És igazam is lett.

Fúúú már kezdtem megijedni, hogy készülsz valamire... de nekem tökéletes leszel @ Louis_Tomlinson

MIII? Még mit nem... mit művelsz te lány? Csípd ki magad dögösre. Ne kelljen felmennem @Harry_Styles

Szerintem meg nagyon szép vagy Angie teljesen mindegy mit hadovál össze Harold @NiallOfficial

Szép vagy Ang, de vigyázz, mert megyek én is :) @EleanorJCalder

Prügyök tyúhúúú még szép, hogy jó leszel :P @zaynmalik

Jó vagy Ang, de nem hiszek neked. Te nem adod fel ilyen könnyen, de rájövök @HonorST.

Angel, gyönyörű vagy :) @Real_Liam_Payne

Mosolyogva olvastam végig a kis szösszeneteket, majd már hallottam is hogy El mér csukja is maga mögött az ajtót.
- Tényleg ebben jössz? - érdeklődött.
Kicsit felhúztam a felsőt, hogy megleshesse az alatta lévő ruhát.
- Cseles vagy
- Vissza kell, hogy kapják.

Köszönöm El és srácok, Sky ne legyél már paranoiás. Harold, neked meg CSITT! @Angie_LittleTommo

Már nem volt olyan sok az indulásig így gondoltam megkeresem a cipőm, amíg Calder a fürdőt tulajdonítja ki. Így a kis komódomhoz baktattam, és elkezdtem feltúrni azt. Már kezdtem kétségbe esni, hogy esetleg nem itt van vagy esetleg kölcsönadtam Jane-nek, de szerencsére a kezembe akadt a szépség. Megnyugodva huppantam vissza az ágyra és kezdtem el dudorászni. Nem nagyon tudtam beleélni magam, mert Eleanor hipergyors volt  Ezután a siserehad már olyan türelmetlen volt, hogy muszáj volt lemenni hozzájuk. Én még mindig az elnyűtt pólómban sétáltam le, kezemben a cipőmmel.
- Gondoltam ezzel feldobom - lóbáltam meg vigyorogva közönségem előtt.
- Én veled így nem mutatkozom - játszotta sértődöttet Stlyes.
- Talán még átöltözhetek.
- Arra már nincs idő - hallottam több irányból is.
Mindeki készülődni kezdett vagyis a cipőjét kezdte felrángatni. Én magam elé ejtettem a két topánt és ledobtam magamról a pólót, majd beleugrottam a cipőbe. A fiúk szoborként meredtek rám, amin csak egy jót kuncogtam A lányokba karolva léptem ki a küszöbön.
- Ha Payne ma este nem veti rád magát megeszem a kalapon - suttogta a fülembe Honor, amit én nem igazán díjaztam El annál inkább.
Bezsúfolódtunk a taxiba és Tommo  már mondta is a címet. Ezután pedig míg meg nem érkeztünk azt szajkózta, hogy ő igenis megmondta, hogy készülök valamire és miért nem lehet neki hinni. Komolyan mondom olyan volt mint egy mogorva öreg úr. Mindenki fellélegzett mikor végre kiszálltunk a járműből.  A következő, ami feltűnt, hogy ez izomagy csávó kalimpálva közeledik felém. Fogalmam se volt ki ő és legfőképpen hogy mit akar. Mikor már elég közel ért  egy hirtelen mozdulattal az arcomhoz hajolt, szerencsére még időben kapcsoltam és el tudtam hajolni.
- Na ne szórakozz már - ragadta meg a kezem.
- Oké Gyökérkém le lehet szállni a Kisasszonyról - lépett közénk fújtatva William.
- Kiassszony? Nagy francokat, látnod kéne mit vágott itt le pár napja.
Én nagyon elszégyelltem magam, mert semmire sem emlékszem az egészből és a tény hogy ez a fekete lyuk ismer engem csak még inkább kiakasztott.
- Akkor is hagyd békén, különben belecsomagollak a kukába.
Szerencsére a csávó minden szó nélkül továbbállt, de én nem mertem a szemükbe nézni. Annyira kényelmetlenül éreztem magam, hogy amíg az asztalunkhoz nem értem csak a lábamat figyeltem.  A srácok csak annyi ideig tartózkodtak körülöttem míg letették a cuccaikat. A fiúk a parkettre indultak, míg Honor a bárpultot rohamozta meg, én csak megsemmisülten meredtem magam elé.
- Borzalmas alak vagyok - suttogtam bele a hangzavarba.
- Bulizni jöttünk - huppant le mellém Harry.
Lassan felé fordítottam a fejem és már nem volt olyan mókás kedvében.
- Héé Tündérvirágszál ne búslakodj már, az egy agyatlan idióta...
- ... de igaza van Harry itt voltam és fogalmam sincs mi történt.
Ő csak megrázta a fejét és magamra hagyott. Megértem hisz nem azért jött ide, hogy az én nyavajámat hallgassa. Pár perccel később Liam ült a helyére és arcomat fürkészte.
- Gyere táncolj velem - nyújtotta felém kezét.
Tiltakozni akartam, de ahogy a szemébe néztem egyetlen érv sem jutott eszembe. Óvatosan fogadtam el a felém nyújtott kezet és ő már húzott is a parkettre. Párszor megpörgetett, majd Harry a kezembe nyomott egy italt és mutogatni kezdte hogy húzzam le. Nem gondolkodtam sokáig tettem, amit kért. És ezt a bátyámon kívül nagyjából mindenki eljátszotta. Az volt a nagy szerencsém, hogy Liam erősen tartott, mert különben nem tudom mi lett volna. Valószínűleg az első kör után felnyalom a parkettet.
- Nem kell így vigyáznod rám, nem vagyok gyerek - csúszott ki a számon.
- Sosem tekintettem rád gyerekként- nézett mélyen a szemembe és volt a hangjában valami, ami furcsa súlyt adott az egész mondatnak.
Kérdőn tanulmányoztam arcát, de csak fejét rázva mosolygott rám, majd ismét pörgetni kezdett. Mikor az aktuális szám a végére ért bocsánatot kértem partneremtől és a mosdó felé igyekeztem. Pár lépés után Honor a nyakamba vetette magát.
- Állati buli, mi?
Nem gondoltam, hogy választ vár, de ha akartam volna mondani valamit akkor sem lett volna időm, mert gondolt egyet és továbbállt. Elég labilisan közlekedett, de mai még furcsább volt, hogy egy férfi cipőt pörgetett a kezében.Nem is értem hogy jutott hozzá.
- Micsoda szépség - hallottam meg az ismerős hangot és ezt követően meg is éreztem a cuppanós puszit.
Zayn felé fordultam, aki már olyan részeg volt, hogy csak bambán vigyorgott a belőle áradó pia szagról meg nem is beszélek.
- Látom jól vagy - mondtam miközben végignéztem rajta és feltűnt, hogy a fél cipője hiányzik.
Mostmár legalább tudom ki is a tulajdonosa.
- Unokatesódat nem láttad? - kérdezte miközben a nyakát kezdte nyújtogatni - Iszonyatosan dögös - dörmögte még, majd magamra hagyott.
Egyértelműen jót tett nekik ez a kis részegség, mosolyogtam. Majd miután végre valahára eljutottam a mellékhelységig megálltam a tükör előtt és az arcomat kezdtem tanulmányozni. Szükségem volt erre a nem is tudom mennyi időre, mert kezdtek összefolyni a fejemben a dolgok. Megigazítottam a sminkem és visszafelé vettem az irányt. Mosolyogva néztem, ahogy El és Louis együtt táncolnak. Akárhogy próbáltam hibát találni a kapcsolatunkban vagy ahogy összejöttek vagy bármi azt én sem tagadhatom hogy totálisan összeillenek. Még ha fáj is beismernem jobban, mint Hannah- val, több bennük a közös. És Louis megérdemli, hogy boldog legyen. Nem is értem, hogy kerültem ilyen elmélkedős hangulatba egy buli közepén erre is csak én vagyok képes. Idiótának éreztem magam, megráztam a fejem majd partneremet kezdtem el keresni. Harryt már megtaláltam, természetesen lányok gyűrűjében, amit ő egyáltalán nem bánt. Nem sokkal messzebb tőle Sky és Zayn lassúztak. Nocsak nocsak mik vannak.  Niall a parkett közepén valami ír táncot nyomott le, elképesztő. Ezután pedig az események mintha maguktól kezdtek volna pörögni, talán túl gyorsan is...

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Újabb rész és a bonyodalmak csak fokozódnak :9 Még sok minden lesz itt, de nem akarom lelőni a poént így olvassátok és véleményezzetek!
Puszi Cassy

2013. március 12., kedd

xx 13. fejezet xx

xx Angie xx

ÉRTETLENÜL MEREDTEM LOURA HISZ, ha ő valamit a fejébe vesz akkor az valahogy véghez is viszi. Én pedig azt gondoltam ez az Angie-t Londonba a következő ilyen terve vagy csak Honor szórakozott velem?
- Ne nézz így! Igen tényleg meg akartam fűzni Anyut, hogy engedjen el velünk, de hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy neked most a tanulásra kell koncentrálnod, meg ilyenek. De én nem hagytam magam - húzta ki magát büszkén - két hét múlva jössz hozzánk - telepedett hatalmas vigyor a képére.
- Miért mi lesz két hét múlva? -meredtem rá.
- Nyári szünet - jelent meg mellettem Liam és én azt vártam mikor akadt ki újból.
Nem voltam felkészülve az újabb kiakadására, így jobbnak láttam ha a lehető legmesszebb kerülök tőle. Tudom menekülni nem éppen a legelegánsabb dolog, de semmi használható nem jutott eszembe. Már a lépcsősor közepénél jártam mikor valaki elkapta a kezem. Én automatikusan felé fordultam, de hát egy fok nem elég széles egy ilyen manőverhez én pedig elvesztettem az egyensúlyom. Még szerencse, hogy a nem is tudom ki, akibe kapaszkodtam megtartott.
- Sajnálom - mondta és ekkor már tudtam Payne az orvtámadó.
- Nem lett volna egyszerűbb ha szólsz? - néztem rá kérdőn.
- Nem akartalak megijeszteni.
- Jó vagy - húztam a szám.
- Csak szerettem volna veled beszélni, hogy elmondhassam mennyire sajnálom, hogy ilyen csúnyán viselkedtem veled tegnap és ma reggel is.
- Tudod pontosan ugyanazt tetted, mint Louis. Felkaptam a vizet és megharagudtál rám, pedig én úgy érzem nem tettem semmi olyat, amivel ezt érdemeltem - emeltem fel a fejem és néztem bele mogyoróbarna szemeibe. - Emlékszel mit írtál akkor mikor erről meséltem neked?
- Igen, hogy ez az egyik legrosszabb dolog, amit egy ember tehet a másikkal, hisz ezzel a lépésével kétségek közt hagyja az illetőt. És, hogy mindenki megérdemel egy magyarázatot - hajtotta le a fejét.
- Akkor a szavaid alapján én is  megérdemlem. - szuggeráltam.
- Nem lehet, azzal mindent megváltoztatnék és valószínűleg nem jó irányba.
- Liam, kérlek... - néztem mélyen a szemébe.
Láttam arcán némi hezitálást, ám úgy gondoltam, hogy sikerülni fog és végre elmondja az okot. Ám ekkor Honor kezdett el lefelé rohanni a lépsőn, majd mikor mellénk ért engem szinte belepasszírozott a falba, hisz lökött egyet Liamen,aki nekem esett én pedig ezzel a lendülettel szépen bevertem a fejem.
- Bocsi nem fértem el - hallottuk koránt sem bűnbánó bocsánatkérését.
Elég kínos volt a szituáció, hisz a köztünk lévő távolság nagyjából öt milliméter volt és valljuk be ez semmire sem elég. A velem szemben álló kis énekes pacsirta egyfolytában az arcomat tanulmányozta és én nem tudtam hova menekülni átható tekintete elől. Így nagy okosan becsuktam a szemem.
- Ezt miért csinálod? - kérdezte suttogva.
Nem értettem miért nem normális hangnemben, hisz ebben semmi titkos vagy kínos nem volt.
- Mert úgy nézel.
- Hogy úgy? - tette a hülyét.
- Olyan vesédig látok és megmondom mit ettél reggelire nézéssel.
- Nem is reggeliztél semmit.
- Na látod erről beszéltem- nyitottam már ki a szemem.
Erre csak elégedetten kihúzta magát és így szerencsére lett annyi hely, hogy el tudjak slisszolni mellette. A konyhába mentem, hogy keresek valami fájdalomcsillapítót, mert hát a kis harc köztem és a fal között nem volt éppen tisztességes, én húztam a rövidebbet.
- Miért nem találok én semmit. Pedig itt lakom - morgolódtam.
Már szinte az össze létező fiókot áttúrtam és mindent találtam csak épp azt nem amire szükségem lett volna. Mérgelődve ültem le az egyik székre és nyomtam homlokom az asztal lapjának. Hallottam, hogy valaki bejött, de nem nagyon érdkelt matatott valamit a hűtőbe, majd a fejemre nyomta.
- Áú, kicsit finomabban?
- Tudod, hogy az nem az én asztalom - ült le velem szembe Sky.
- Igen az volt alkalmam tapasztalni néhány perccel korábban is- majd normális ülő helyzetbe tornáztam magam és a fejemhez szorítottam a fagyott valamit.
- Ha szép szóból nem értesz.
- Na várj csak ezt még visszakapod. Majd én összekötlek Zaynnel azt kíváncsi vagyok melyikőtök húzza majd a rövidebbet - néztem rá összeszűkített szemekkel.
- Én csak segíteni akarok és ez a hála?
- Ez.
Majd eszembe jutott, hogy még az utolsó fotózáson megígértem, hogy a héten valamikor beugrok és egyeztetjük a következő heti teendőimet, meg ilyenek. Boldog mosoly kúszott az arcomra, hogy végre egy kicsit elterelhetem a figyelmem erről az örültek házáról. Felpattantam és az előszobába sétáltam.
- ELEANOR! - kiáltottam el magam, mire a lányzó meg is jelent a lépcső tetején kérdő ábrázattal - Van kedved eljönni velem valahova? - húztam mosolyt a számra.
- Hát miért ne - viszonozta gesztusom.
- Mi is mi is - kezdték el kántálni a fiúk.
- Bocsi srácok ez csaj muri - nyújtottam rájuk a nyelvem.
El hamar lábára kapta kis cipőjét és időt sem hagyva a srácoknak a kiakadásra vagyis arra, hogy mi is tanúi legyünk elhagytuk a házat

xx Honor xx
Igazán kedves csaj program címszó alatt engem itthagynak egy rakás tesztoszteronnal túlfűtött elmerogyant között. Bár gondolom a modell ügynökséghez mentek, nekem pedig ennek a puszta gondolatától is elkap a hányinger.
- Ők hova mentek? - próbálta megtudakolni a választ egyetlen unokabátyám.
- Csajos programra.
- Makacs vagy - nézett rám gonoszul.
- Akárcsak te - mosolyogtam rá édesen.
- Én inkább mondanám őt undoknak, kibírhatatlannak és bunkónak - sétált el mellettem a kis beképzelt.
Oké elegem van belőle csak szépen behúzok neki egyet. Senkinek nem fog feltűnni egy monokli, nem? Hisz tulajdonképpen ezzel az emberiségnek is jót teszek elhallgattatom egy kicsit. Gondolom gonosz tervem arcomra is kiült, mert ahogy egy lépést tettem volna felé Lou elkapta a két csuklóm és erős kezeivel szinte gúzsba kötött.
- Senki nem járna vele jól, ha bemosnál neki egyet.
- De én igen - makacskodtam tovább.
Akárhogy próbáltam kiszabadult karjai közül ő nem engedett, egyszerűen akárhogy ficánkoltam William hajthatatlan volt.
- Tereljük ismét a témát ki mit tervezett mára? - ugrott szinte Zayn nyakába Harold.
- Buli? - vetettem fel.
- Nekem tetszik - támogatott azonnal Tomlinson.
- A részemről is mehet- vigyorgott rám Harry.
- Benne vagyok - mondta egyszerre Payne és Horan.
- Én ugyan nem - húzta megint az orrát Zayn - akkor is történik velem valami, ha ő józan - bökött felém - így szerintem egyértelmű, hogy nem vagyok rá kíváncsi milyen, ha még jobban el van ázva.
- Akkor te ne gyere. Egyébként is a meghívás rád nem vonatkozik - vágtam vissza.
- És? Nem kell nekem a te engedélyed, ahhoz hogy bármit is csináljak.
- Remek essetek egymásnak, hisz olyan rég csináltátok. Mikor is két perce? - kérdezte szarkasztikusan a Göndörke.
Nagyon remélem, hogy a lányok hamar visszaérnek, mert ezt nem fogom sokáig bírni. Komolyan ha épp Malik nem szövegel valamit meg teszi helyette Styles. És még merje bárki is azt mondani, hogy a fiúkkal igenis szót lehet érteni. Hát próbálkozzon ezekkel a barmokkal. A csengő irritáló hangja rángatott ki a gondolataimból és én örült módjára rohantam oda, mert abban reménykedtem a lányok lesznek azok, ám mire odaértem rájöttem ez milyen hülyeség, hisz Ang itt lakik mi a frászért csöngetne. Feltéptem az ajtót és egy számomra - és mindenki más számára is - idegen lány állt a küszöbön. Kicsit megijedt mikor szembetalálkozott velem, de hamar rendezte vonásait.
- Ang itt van? - tért rögtön a lényegre.

xx Angie xx
Eleanor teljesen felpörgött mikor megtudta, hogy a főnök alkalmasnak találja őt az állásra és egész hazavezető úton szinte be sem állt a szája. Vicces volt egy darabig, aztán azon gondolkoztam, hogy fejbe vágom aztán majd az ájult testét valahogy hazaráncigálom. Végül sikerült letennem eme gonosz tervemről és csak szimplán vigyorogva helyeseltem neki.  Alig vártam, hogy átlépjük a ház küszöbét és valaki mást boldogítson.  Mikor kinyitottam a bejárati ajtót Phebs mosolygós és egyben dühös tekintetével találtam szembe magam. Fogalmam se volt ezt hogy csinálja, de nagyon örültem, hogy újra láthatom így szorosan öleltem magamhoz.
- Hát mi járatban erre? - érdeklődtem mikor kicsit eltoltam magamtól.
- Jöttem, hogy fájó búcsút vegyek tőled, hisz most egy hónapig nem foglak látni - kezdett bele színészi játékába.
- He? - néztem rá értetlenül.
Egy igazi örült nap végén, de mi lesz itt még?
@Angie_LittleTommo
- Nyaralni megyek az ősökkel - vigyorgott rám.
- Ja tényleg említetted, csak kiment a fejemből.
- Ekkora zsongásban nem is csodálom - forgatta szemét- Azt a fürtös gyereket pedig rakd helyre egy perverz állat - morogta Harryre célozva.
Én nem sokat értettem ebből az egészből, csak még egyszer megöleltem és már szaladt is.  Csúnyán néztem Haroldra, hisz Phoebe ritkán szokott így beszélni és ha mégis ezt teszi annak megvan az oka.
- Halljam mit csináltál?
- Semmi csak felvetettem, hogy mi lenne ha velünk tartana, mert én felemelő társaság vagyok - vigyorgott kajánul.
Oké akkor Phebs kialkdása teljesen jogos, hisz ismertem már Harryt annyira, hogy tudjam ezt hogyan, milyen stílusban volt képes előadni.Rosszallóan fejemet ráztam mikor Honor sikolya töltötte be az egész házát.
- Hát már sosem lesz nyugtunk? - kérdeztem, bár én magam is tudtam a választ, miszerint nem.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Eltelt egy hét :) huh hogy repül az idő. Ismét egy fejezetet hoztam nektek remélem vártátok.
Várom a véleményeket!
Puszi Cassy

2013. március 5., kedd

xx 12. fejezet xx


xx Angie xx

MEGLEHETŐSEN JÓL ALUDTAM PEDIG hálótársam nem az a nyugodt alvó típus, de szerencsére hajnaltájban ő is lenyugodott valamelyest.  Nyújtóztam egy nagyot, majd halkan kiosontam a szobából, mert El még nagyban aludt. A lépcsőnél összefutottam Liammel, aki csak egy rövid helló után sarkon is fordult és visszament a szobába. Értetlenül néztem utána, hisz nem értettem miből fakadt ez az egész. Nem tettem semmi vagyis azt hiszem.
- Jó reggelt Prücsök - karolta át a vállam Niall.
- Neked is Haspók. Nem tudod Leeyumnak mi baja? - böktem fejemmel az ajtó felé.
- Tegnap óta ilyen, de nem mond egyikünknek sem semmit.
Nem feszegettük tovább a témát, lementünk a konyhába és most elég gyors voltam, így nem kellett helyért kuncsorognom vagy valaki más ölébe helyet foglalnom. Lassan kavargattam az elém tett kávét és nem kellett felnéznem, hogy tudjam ki jön, hisz ezt a nyöszörgést bárhol, bármikor megismertem volna.
- Boo Bear kicsit több lelkesedéssel nem tudnád? - kérdezte Anya.
Kuncogni kezdtem, hogy Lou utálta, ha Anya mások előtt így szóltja.
- Persze nevess csak ki  - vágta be a durcit - de ezt visszakapod.
Majd határozott léptekkel elindult felém gonosz vigyorral az arcán. Szinte rám ugrott és beleharapott a karomba.
- Áú, te állat- kezdtem el masszírozni a harapás helyét.
Láttam arcán, hogy megbánta és egy olyan gyógyító puszit adott nekem, majd felkapott és utána leültünk az egyik székre.
- Sajnálom, nem akartam ilyen durva lenni - nézett mélyen a szemembe.
- Ne higgy neki engem is mindig megharap - jelent meg az ajtóban az álmos Harry.
Mivel már az összes szék foglalt volt és nem volt kedvünk átmenni az ebédlőbe, így Harold a pulton foglalt helyet. Louis arcán a szokásos mosoly jelent meg és én tudtam készül valamire, de akárhogy fixíroztam az arcát csak nem akarta elmondani. Így meguntam az egészet és gondoltam inkább megnézem mi újság Honorral. Alig hogy átléptem a küszöböt máris vad magyarázkodásba kezdett. Remek szóval megint ellenem készül valami.  Míg ezen morfondíroztam valaki egy reggeli ölelésben akart részesíteni, de még annyira fáradt volt, hogy majdnem a vállamon aludt el ismét.
- Zayn, ha ennyire fáradt vagy miért keltél ki?
- Mert ha Niallon múlik tíz perc múlva semmi kaja nem fog maradni.
- Érthető, de én most megyek megnézem mi újság a nappaliban - mosolyogtam rá.
De, amint kiejtettem a számon a nappali szót szokásos vidám tekintete komor maszk mögé rejtőzött.
- Nem lehetne, hogy inkább velem maradsz?- kérlelt.
- Mi bajod Honorral?
- Mi nem? - vágott vissza - Nem akarom, hogy te is olyan züllött alak legyél, mint ő.
. Mond csak Zayn mégis mit tudsz te róla?
- Épp eleget ahhoz, hogy féltselek téged - nézett mélyen a szemembe és láttam komolyan gondolja.
Bár az igazat megvallva nem nagyon értettem miért kell engem félteni, hisz ha kell egyedül is bajba tudok kerülni. Ám mégis nagyon jólesett.
- Tudod Zayn nagylány vagyok már, de köszönöm.
Ő csak olyan idétlen fejet vágott, mint mikor marhára nem ért egyet azzal, amit mondok, majd a karjai közé kapott.
- Azt hiszem Angie tizenhét évesen még sehol sem számítasz nagykorúnak és tudod hány lány lenne most a helyedbe? - próbálta elviccelni a dolog élét - Hiszen én Zayn Malik aggódom érted.
- Oh máris érzem a megtiszteltetést - túrtam bele a hajába.
- Héé én szeretlek és ez a hála?
- Én is szeretlek - nyomtam egy puszit az arcára.
Ekkor hirtelen a lépcső felől morgolódást hallottam és Malik velem a karjában megfordult.
- Ne is zavartassátok magatokat, már itt sem vagyok- köpte a szavakat Liam. 
Értetlenül meredtünk rá, ahogy bevonult a konyhába.
- Én azt hiszem most elmennék kicsit rendbe szedni magam - szólaltam meg pár perc után.
Zayn értette a célzást és azonnal letett, majd egy biztató mosoly után ő is megindult barátja után én meg föl a szobámba.

xx Harry xx
Malik dühösen fújtatva jelent meg az ajtóban.
- Oké Payne ez mire volt jó?
- Nem tudom miről beszélsz - tette a hülyét a másik érintett.
- Ne nézz már ekkora madárnak ismerlek -horkant fel a szépfiú - Miért viselkedsz így Angie-vel?
- Úgy viselkedek vele, ahogy megérdemli - köpte a szavakat.
Ezt már a kislány kedves és védelmező bátya se bírta tovább és felpattant székéből.
- Hogy mondtad? - meredt rá mérgesen.
- Úgy, hogy nem tudom mit vártok tőlem mit kéne tennem? Nekem ugrotok miközben a te húgod - bökte mellkason Tommot - mindenkire rámászik.
Az értetlenség kezdett eluralkodni az egész helységben, hisz Liam mondata sehogy sem nyert értelmet számunkra.
 - Tegnap a te karjaid között enyelgett - intett fejével felém - az előbb meg Zaynnel estek majdnem egymásnak az előtérben - duzzogott tovább.
Aztán időt sem hagyva nekünk a reagálásra ugyanolyan gyorsan eltűnt, mint ahogy jött.
- Oké ez mégis mi a fészkes fene volt? - találta meg a hangját az ír bandatag.
- Malik? - fordultunk egy emberként az érintett felé.
- Én ugyan nem csináltam semmit - húzta ki magát - csupán beszélgettünk és megpróbáltam lebeszélni, hogy bármi őrültséget csináljon.
- Ezen Liam biztos nem rágna be, szóval ki vele mi van még? - noszogatta Louis.
- Hát, mint mondtam hülyéskedtünk aztán mondtam, hogy aggódom érte meg hogy szeretem - túrt bele amúgy is szanaszét álló hajába - talán ezt hallhatta meg.
- Malik én esküszöm, ha egy ujjal is a húgomhoz nyúlsz ... - indult meg felé ingerülten Louis.
- Nyugi nyugi már! Tényleg szeretem Angie-t, csak nem úgy, ahogy azt most gondolod Lou. Számomra ő olyan, mintha a húgom lenne és ezzel nincs semmi felé hátsó szándékom - emelte maga elé a kezét pakisztáni fiú. 
- Akkor sem értem ezt az egészet. Liam nem szokott ilyen lenni, főleg lányokkal - mondtam ki hangosan aggályaimat.
- Ti tényleg ennyire hülyék vagytok vagy csak tettetitek? - sétált be a konyhába a Tomlinson unokatestvér.
Ugyanúgy, mint az előbb Zaynnél most is egy emberként meredtünk a kótyagos lányra.
- Még te kérdezed? - horkant fel Malik.
Komolyan, ha ezeket ketten összeeresztenénk tuti kinyírnák egymást.
- Szóltam én hozzád te nagyképű ficsúr?
Láttam Zayn arcán, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot.
- Őhm.. inkább nem térhetnénk vissza a témához? - kérdeztem és Niall meg Lou vadul bólogatni kezdett.
- A haverotok oda meg vissza van Angért. - adta az egyértelmű választ.
Majd kikapott egy üveg narancslevet a hűtőből és visszament a nappaliba.
- Szerintetek ez lehetséges? - kérdezte Niall.
Elég idiótának éreztem magam, hogy ez eddig nem jutott eszembe. De számomra olyan természetes volt, hogy Liam kedves Angie-vel, hisz ő mindenkivel kedves.
- Remélem nem - morogta Louis és elvonult. 
Oké ez kezd nevetséges lenni, körülöttem minden idióta pufogva elvonul, mint egy kislány ahelyett, hogy normálisan, pasi módjára megbeszélné a dolgokat.
- Enyém Liam, tiéd Lou - néztem mélyen Horan szemébe.
Ő beleegyezően bólintott, majd még a szájába passzírozta a szendvics másik felét és elindultunk a sértődött kislányok után.  Nem voltam valami udvarias és minden kopogás és egyéb nélkül rátörtem az ajtót Payne-re.
- Oké Haver akkora marha vagy, hogy szerintem erre szó sincs - kezdtem bele nem épp kedves mondókámba - Köztem és Angie között semmi sem történt és semmi sem fog. Az igaz, hogy nagyon dögös, kedves, aranyos, jókat lehet vele hülyülni - soroltam volna tovább de Liam megajándékozott egy gyilkos tekintettel - szóval a lényeg, hogy nagyon bírom, de nem másznék rá és ennek mostmár két oka is van. Az egyik az, hogy Lou azt mondta, hogy ha meg merem tenni kiherél, a másik meg te vagy.
- Aham biztos - dörmögte az orra alatt.
Én csak a fejemet ráztam, hisz ez egy olyan tipikus besértődött Liam féle reakció volt. Az ágyhoz sétáltam, arrébb löktem a lábát és leültem mellé.
- Miért nem mondtad, hogy tetszik neked? - néztem rá.
Miután pedig befejeztem a mondatot azonnal felkapta a fejét.
- Én nem... vagyis hát.... izé ... nem tök mindegy ez? Az imént mondta Zaynnek, hogy szereti.
Ekkor hatalmas trappolás után kivágódott az ajtó és Zayn tökéletesen belőtt hajával találtuk szembe magunkat.
- Vas happenin' boys? - rikkantotta el magát.
- Héj menő csávó mond meg neki, hogy te nem úgy szereted a kis Tommot - tértem azonnal a lényegre.

xx Angie xx
A szobába érve szerencsére Eleanor már ébren volt, így nem az én pufogásom keltette fel. Összeszedtem pár göncöt és bevonultam a fürdőbe, míg az ajtóig elsétáltam végig magamon éreztem kíváncsi tekintetét. Tudtam, hogy érdekli mi történt, mi zaklatott fel ennyire, de nekem szükségem volt egy kis időre, hogy rendezzem a gondolataim. Hamar rendbe szedtem magam, felhúztam a kis fodros minit, majd a fekete toppot. Kifésültem a hajam, felvettem még pár karkötőt, beleugrottam a sarumba és már szabaddá is tettem a fürdőt. 
- Mehetsz - szóltam Elnek.
- Csak miután elmondtad mi a baj- állt elém.
- Áh.. csak Liam - próbáltam lazán mondani, pedig szörnyen bántott, hogy így viselkedik velem.
- Adj neki időt. Akármilyen felelősségteljes és rendes mégiscsak fiúból van - próbált vidítani.
Van, ami nem változik. Mi még ennyi év elteltével is
bolondok és imádnivalóak vagyunk #imádlakhúgi
@Louis_Tomlinson
Leültem az ágyamra és nyomban kezembe kaptam a telefonom, megint értesítések kis kupaca várt rám, így hamar be is hívtam az oldalt. Mikor megláttam a Louis-val közös gyerekkori képünket azonnal mosoly húzódott a számra és vidáman olvastam a hozzászólásokat.

Ti tényleg ugyanolyan idióták vagytok, talán csak pár centit nőttetek :) @Harry_Styles
   Nem tudom miről beszélsz Hazza? @Louis_Tomlinson

Végre napvilágot látott egy kevésbé előnyös kép is rólad Louis @zaynmalik
       Mi az, hogy kevésbé előnyös? Itt is ellenállhatatlan vagyok @Louis_Tomlinson
    Úgy bizony @Louis_Tomlinson :)) @ EleanorJCalder

Mintha én is ott lettem volna, nem? @HonorST

Milyen kis édik voltunk :) :$ @Angie_LittleTommo
    VAGYUNK @Louis_Tomlinson

Eleanor hamarabb elkészült, mint én vagy csak én kalandoztam el túlságosan, hisz már csak az tűnt fel, hogy velem együtt pakolássza a szanaszét hagyott dolgainkat.
- Ang, te idióta vagy, ha egy ilyen pasi miatt bánkódni fogsz - vágta ki szokásához híven az ajtót Sky - Tudod ilyenkor az a legjobb, ha nem is gondolsz rá. Ja amúgy szia - köszönt Elnek, majd tovább folytatta a szövegelést arról mit kéne tennem.
- Lemaradtam - mondtam mikor végre valahára egy percre befogta.
- Payne féltékeny - trillázta és elkezdett körbe- körbe ugrándozni- Elmész Londonba jót bulizol azt kész.
- Miért mennék Londonba?
-Jössz Londonba? - kérdezte velem egyidőben Ms. Calder.
- Hát a fiúk most beszéltek róla - adott egyértelmű választ Honor.
Egyáltalán semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Meg egyébként is én döntöm el, hogy hova megyek és hogy mikor. Kirontottam a szobából és a dinka Tomlinsonét rohamoztam be. Úgy törten rájuk akár egy tank, de nem érdekelt.
- Én ugyan nem megyek Londonba.
A két bentlévő srác értetlenül bámult rám, pont úgy, mintha elment volna a józan eszem.
- Rendben, ahogy akarod - állt fel Louis.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Kedd van, folytatás van! Remélem vártátok már :) Köszönöm a 13 pipát és 3 komit. Kíváncsian várom most is a véleményeteket!
Puszi Cassy