xx 12. fejezet xx

xx Angie xx

MEGLEHETŐSEN JÓL ALUDTAM PEDIG hálótársam nem az a nyugodt alvó típus, de szerencsére hajnaltájban ő is lenyugodott valamelyest.  Nyújtóztam egy nagyot, majd halkan kiosontam a szobából, mert El még nagyban aludt. A lépcsőnél összefutottam Liammel, aki csak egy rövid helló után sarkon is fordult és visszament a szobába. Értetlenül néztem utána, hisz nem értettem miből fakadt ez az egész. Nem tettem semmi vagyis azt hiszem.

- Jó reggelt Prücsök - karolta át a vállam Niall.

- Neked is Haspók. Nem tudod Leeyumnak mi baja? - böktem fejemmel az ajtó felé.

- Tegnap óta ilyen, de nem mond egyikünknek sem semmit.

Nem feszegettük tovább a témát, lementünk a konyhába és most elég gyors voltam, így nem kellett helyért kuncsorognom vagy valaki más ölébe helyet foglalnom. Lassan kavargattam az elém tett kávét és nem kellett felnéznem, hogy tudjam ki jön, hisz ezt a nyöszörgést bárhol, bármikor megismertem volna.

- Boo Bear kicsit több lelkesedéssel nem tudnád? - kérdezte Anya.

Kuncogni kezdtem, hogy Lou utálta, ha Anya mások előtt így szóltja.

- Persze nevess csak ki  - vágta be a durcit - de ezt visszakapod.

Majd határozott léptekkel elindult felém gonosz vigyorral az arcán. Szinte rám ugrott és beleharapott a karomba.

- Áú, te állat- kezdtem el masszírozni a harapás helyét.

Láttam arcán, hogy megbánta és egy olyan gyógyító puszit adott nekem, majd felkapott és utána leültünk az egyik székre.

- Sajnálom, nem akartam ilyen durva lenni - nézett mélyen a szemembe.

- Ne higgy neki engem is mindig megharap - jelent meg az ajtóban az álmos Harry.

Mivel már az összes szék foglalt volt és nem volt kedvünk átmenni az ebédlőbe, így Harold a pulton foglalt helyet. Louis arcán a szokásos mosoly jelent meg és én tudtam készül valamire, de akárhogy fixíroztam az arcát csak nem akarta elmondani. Így meguntam az egészet és gondoltam inkább megnézem mi újság Honorral. Alig hogy átléptem a küszöböt máris vad magyarázkodásba kezdett. Remek szóval megint ellenem készül valami.  Míg ezen morfondíroztam valaki egy reggeli ölelésben akart részesíteni, de még annyira fáradt volt, hogy majdnem a vállamon aludt el ismét.

- Zayn, ha ennyire fáradt vagy miért keltél ki?

- Mert ha Niallon múlik tíz perc múlva semmi kaja nem fog maradni.

- Érthető, de én most megyek megnézem mi újság a nappaliban - mosolyogtam rá.

De, amint kiejtettem a számon a nappali szót szokásos vidám tekintete komor maszk mögé rejtőzött.

- Nem lehetne, hogy inkább velem maradsz?- kérlelt.

- Mi bajod Honorral?

- Mi nem? - vágott vissza - Nem akarom, hogy te is olyan züllött alak legyél, mint ő.

. Mond csak Zayn mégis mit tudsz te róla?

- Épp eleget ahhoz, hogy féltselek téged - nézett mélyen a szemembe és láttam komolyan gondolja.

Bár az igazat megvallva nem nagyon értettem miért kell engem félteni, hisz ha kell egyedül is bajba tudok kerülni. Ám mégis nagyon jólesett.

- Tudod Zayn nagylány vagyok már, de köszönöm.

Ő csak olyan idétlen fejet vágott, mint mikor marhára nem ért egyet azzal, amit mondok, majd a karjai közé kapott.

- Azt hiszem Angie tizenhét évesen még sehol sem számítasz nagykorúnak és tudod hány lány lenne most a helyedbe? - próbálta elviccelni a dolog élét - Hiszen én Zayn Malik aggódom érted.

- Oh máris érzem a megtiszteltetést - túrtam bele a hajába.

- Héé én szeretlek és ez a hála?

- Én is szeretlek - nyomtam egy puszit az arcára.

Ekkor hirtelen a lépcső felől morgolódást hallottam és Malik velem a karjában megfordult.

- Ne is zavartassátok magatokat, már itt sem vagyok- köpte a szavakat Liam. 

Értetlenül meredtünk rá, ahogy bevonult a konyhába.

- Én azt hiszem most elmennék kicsit rendbe szedni magam - szólaltam meg pár perc után.

Zayn értette a célzást és azonnal letett, majd egy biztató mosoly után ő is megindult barátja után én meg föl a szobámba.

xx Harry xx

Malik dühösen fújtatva jelent meg az ajtóban.

- Oké Payne ez mire volt jó?

- Nem tudom miről beszélsz - tette a hülyét a másik érintett.

- Ne nézz már ekkora madárnak ismerlek -horkant fel a szépfiú - Miért viselkedsz így Angie-vel?

- Úgy viselkedek vele, ahogy megérdemli - köpte a szavakat.

Ezt már a kislány kedves és védelmező bátya se bírta tovább és felpattant székéből.

- Hogy mondtad? - meredt rá mérgesen.

- Úgy, hogy nem tudom mit vártok tőlem mit kéne tennem? Nekem ugrotok miközben a te húgod - bökte mellkason Tommot - mindenkire rámászik.

Az értetlenség kezdett eluralkodni az egész helységben, hisz Liam mondata sehogy sem nyert értelmet számunkra.

 - Tegnap a te karjaid között enyelgett - intett fejével felém - az előbb meg Zaynnel estek majdnem egymásnak az előtérben - duzzogott tovább.

Aztán időt sem hagyva nekünk a reagálásra ugyanolyan gyorsan eltűnt, mint ahogy jött.

- Oké ez mégis mi a fészkes fene volt? - találta meg a hangját az ír bandatag.

- Malik? - fordultunk egy emberként az érintett felé.

- Én ugyan nem csináltam semmit - húzta ki magát - csupán beszélgettünk és megpróbáltam lebeszélni, hogy bármi őrültséget csináljon.

- Ezen Liam biztos nem rágna be, szóval ki vele mi van még? - noszogatta Louis.

- Hát, mint mondtam hülyéskedtünk aztán mondtam, hogy aggódom érte meg hogy szeretem - túrt bele amúgy is szanaszét álló hajába - talán ezt hallhatta meg.

- Malik én esküszöm, ha egy ujjal is a húgomhoz nyúlsz ... - indult meg felé ingerülten Louis.

- Nyugi nyugi már! Tényleg szeretem Angie-t, csak nem úgy, ahogy azt most gondolod Lou. Számomra ő olyan, mintha a húgom lenne és ezzel nincs semmi felé hátsó szándékom - emelte maga elé a kezét pakisztáni fiú. 

- Akkor sem értem ezt az egészet. Liam nem szokott ilyen lenni, főleg lányokkal - mondtam ki hangosan aggályaimat.

- Ti tényleg ennyire hülyék vagytok vagy csak tettetitek? - sétált be a konyhába a Tomlinson unokatestvér.

Ugyanúgy, mint az előbb Zaynnél most is egy emberként meredtünk a kótyagos lányra.

- Még te kérdezed? - horkant fel Malik.

Komolyan, ha ezeket ketten összeeresztenénk tuti kinyírnák egymást.

- Szóltam én hozzád te nagyképű ficsúr?

Láttam Zayn arcán, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot.

- Őhm.. inkább nem térhetnénk vissza a témához? - kérdeztem és Niall meg Lou vadul bólogatni kezdett.

- A haverotok oda meg vissza van Angért. - adta az egyértelmű választ.

Majd kikapott egy üveg narancslevet a hűtőből és visszament a nappaliba.

- Szerintetek ez lehetséges? - kérdezte Niall.

Elég idiótának éreztem magam, hogy ez eddig nem jutott eszembe. De számomra olyan természetes volt, hogy Liam kedves Angie-vel, hisz ő mindenkivel kedves.

- Remélem nem - morogta Louis és elvonult. 

Oké ez kezd nevetséges lenni, körülöttem minden idióta pufogva elvonul, mint egy kislány ahelyett, hogy normálisan, pasi módjára megbeszélné a dolgokat.

- Enyém Liam, tiéd Lou - néztem mélyen Horan szemébe.

Ő beleegyezően bólintott, majd még a szájába passzírozta a szendvics másik felét és elindultunk a sértődött kislányok után.  Nem voltam valami udvarias és minden kopogás és egyéb nélkül rátörtem az ajtót Payne-re.

- Oké Haver akkora marha vagy, hogy szerintem erre szó sincs - kezdtem bele nem épp kedves mondókámba - Köztem és Angie között semmi sem történt és semmi sem fog. Az igaz, hogy nagyon dögös, kedves, aranyos, jókat lehet vele hülyülni - soroltam volna tovább de Liam megajándékozott egy gyilkos tekintettel - szóval a lényeg, hogy nagyon bírom, de nem másznék rá és ennek mostmár két oka is van. Az egyik az, hogy Lou azt mondta, hogy ha meg merem tenni kiherél, a másik meg te vagy.

- Aham biztos - dörmögte az orra alatt.

Én csak a fejemet ráztam, hisz ez egy olyan tipikus besértődött Liam féle reakció volt. Az ágyhoz sétáltam, arrébb löktem a lábát és leültem mellé.

- Miért nem mondtad, hogy tetszik neked? - néztem rá.

Miután pedig befejeztem a mondatot azonnal felkapta a fejét.

- Én nem... vagyis hát.... izé ... nem tök mindegy ez? Az imént mondta Zaynnek, hogy szereti.

Ekkor hatalmas trappolás után kivágódott az ajtó és Zayn tökéletesen belőtt hajával találtuk szembe magunkat.

- Vas happenin' boys? - rikkantotta el magát.

- Héj menő csávó mond meg neki, hogy te nem úgy szereted a kis Tommot - tértem azonnal a lényegre.

xx Angie xx

A szobába érve szerencsére Eleanor már ébren volt, így nem az én pufogásom keltette fel. Összeszedtem pár göncöt és bevonultam a fürdőbe, míg az ajtóig elsétáltam végig magamon éreztem kíváncsi tekintetét. Tudtam, hogy érdekli mi történt, mi zaklatott fel ennyire, de nekem szükségem volt egy kis időre, hogy rendezzem a gondolataim. Hamar rendbe szedtem magam, felhúztam a kis fodros minit, majd a fekete toppot. Kifésültem a hajam, felvettem még pár karkötőt, beleugrottam a sarumba és már szabaddá is tettem a fürdőt. 

- Mehetsz - szóltam Elnek.

- Csak miután elmondtad mi a baj- állt elém.

- Áh.. csak Liam - próbáltam lazán mondani, pedig szörnyen bántott, hogy így viselkedik velem.

- Adj neki időt. Akármilyen felelősségteljes és rendes mégiscsak fiúból van - próbált vidítani.

Van, ami nem változik. Mi még ennyi év elteltével is
bolondok és imádnivalóak vagyunk #imádlakhúgi
@Louis_Tomlinson

Leültem az ágyamra és nyomban kezembe kaptam a telefonom, megint értesítések kis kupaca várt rám, így hamar be is hívtam az oldalt. Mikor megláttam a Louis-val közös gyerekkori képünket azonnal mosoly húzódott a számra és vidáman olvastam a hozzászólásokat.

Ti tényleg ugyanolyan idióták vagytok, talán csak pár centit nőttetek :) @Harry_Styles
   Nem tudom miről beszélsz Hazza? @Louis_Tomlinson

Végre napvilágot látott egy kevésbé előnyös kép is rólad Louis @zaynmalik
       Mi az, hogy kevésbé előnyös? Itt is ellenállhatatlan vagyok @Louis_Tomlinson
    Úgy bizony @Louis_Tomlinson :)) @ EleanorJCalder

Mintha én is ott lettem volna, nem? @HonorST

Milyen kis édik voltunk :) :$ @Angie_LittleTommo
    VAGYUNK @Louis_Tomlinson

Eleanor hamarabb elkészült, mint én vagy csak én kalandoztam el túlságosan, hisz már csak az tűnt fel, hogy velem együtt pakolássza a szanaszét hagyott dolgainkat.

- Ang, te idióta vagy, ha egy ilyen pasi miatt bánkódni fogsz - vágta ki szokásához híven az ajtót Sky - Tudod ilyenkor az a legjobb, ha nem is gondolsz rá. Ja amúgy szia - köszönt Elnek, majd tovább folytatta a szövegelést arról mit kéne tennem.

- Lemaradtam - mondtam mikor végre valahára egy percre befogta.

- Payne féltékeny - trillázta és elkezdett körbe- körbe ugrándozni- Elmész Londonba jót bulizol azt kész.

- Miért mennék Londonba?

-Jössz Londonba? - kérdezte velem egyidőben Ms. Calder.

- Hát a fiúk most beszéltek róla - adott egyértelmű választ Honor.

Egyáltalán semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Meg egyébként is én döntöm el, hogy hova megyek és hogy mikor. Kirontottam a szobából és a dinka Tomlinsonét rohamoztam be. Úgy törten rájuk akár egy tank, de nem érdekelt.

- Én ugyan nem megyek Londonba.

A két bentlévő srác értetlenül bámult rám, pont úgy, mintha elment volna a józan eszem.

- Rendben, ahogy akarod - állt fel Louis.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Kedd van, folytatás van! Remélem vártátok már :) Köszönöm a 13 pipát és 3 komit. Kíváncsian várom most is a véleményeteket!
Puszi Cassy