xx 15 fejezet xx

xx Angie xx

AKÁRKI IS VAN A fejemben nagy szívességet tenne fele ha hazahúzna. Meg egyébként is hajnalok hajnalán még mindenki aludni akar, de nem nekem most kell, hogy szétrobbanjon a fejem. Jellemző. Ráadásul hideg is van. Jobban magamra akartam húzni a takarót, de a túloldalon valaki ellenkezett. Engem nem nagyon érdekkelt csak még jobban cibáltam az anyagot. Ekkor egy erős kéz markolta meg az enyémet ettől pedig majdnem szívrohamot kaptam. Oké ezek a nagy lapát kezek biztos, hogy nem Eleanorhoz tartoznak. Visszafolytottam a lélegzetem és úgy fordultam a másik oldalamra, majd mikor megláttam Liam szúrós tekintetét jóval nyugodtabb lettem.

- Minden buli után így végezzük? - kérdeztem.

Ő csak mosolyogva fürkészte az arcomat, majd kinyújtotta a karját és a vállamra húzta a takarót. Nekem pedig ekkor tűnt fel a csupasz mellkasa.

- Liam... -kezdtem el a kissé kényelmetlen kérdést - ugye most nem meztelenül aludtál? - böktem ki végül miközben a takaróval szórakoztam, mert féltem a szemébe nézni.

- Nem, dehogy is - és hallottam mormogós hangján, hogy nagyban vigyorog.

Nagyon jó most még kényelmetlenebbül érzem magam, húztam a fejemre a takarót. Ekkor, mintha filmet néznék kezdett el lepörögni a tegnap este és a ma hajnali események számomra eddig ismeretlen jelenetei.

Miközben a felhőtlenül bulizó tömeget néztem éreztem, hogy valaki pontosan mögöttem áll. Nem igazán érdekelt, hisz eléggé túlzsúfolt volt a hely, de mikor kezei a derekam két oldalára siklott már sokkal szaporábban vettem a levegőt. Olyan gyorsan fordultam meg, ahogy csak tudtam és az iménti izomcsávóval találtam szembe magam.

- Netalántán te vagy Kenny? - tippeltem.

A bunkó arcára önelégült mosoly húzódott, majd szorosan ragadta meg gusztustalan ujjaival csuklómat.

- Tudtam én, hogy nem felejtettél el. 

Akárhogy kapálóztam ő volt az erősebb és ahogy közeledtünk a mosdók felé én pedig egyre kétségbeesettebb. Némán zokogtam, de ő erre fityet hányva húzott maga után. Egyre szaporábban hullottak a könnyeim.

- Vedd le róla a mocskos kezed- hallottam meg Liam dühtől izzó hangját.

Kenny a hang irányába fordult, Payne pedig minden tétovázás nélkül bemosott neki egyet a fiú pedig a elterült a földön. Mikor a fiú felém fordult és szabályosan a nyakába ugrottam.

- Minden rendben már itt vagyok. Nem bánthat - suttogta a fülembe miközben a hátamat simogatta.

- Köszönöm, hogy vagy Liam - válaszoltam mellkasába és olyan erősen kapaszkodtam belé, ahogy csak tőlem tellett

- Mindig melletted leszek- vont közelebb magához.

Kicsit eltávolodtam tőle, de a lábaim még remegtek, mint a kocsonya, így muszáj volt belé kapaszkodnom.

- Ki mehetnénk egy kicsit a levegőre? - kérdeztem arcát fixírozva.

Liam csak szótlanul bólintott, majd kezét derekamra csúsztatva indultunk meg kifelé. Lehajtott fejjel haladtam lépésről lépésre előre és csak akkor néztem fel mikor megcsapott a hűvös levegő.

- Kérlek ne mondjuk el a többieknek. Nem szeretném tőlük is azt hallgatni, hogy milyen felelőtlen vagyok, mert enélkül is tudom - mondtam a végét már csak suttogva.

- Ahogy szeretnéd, de csak akkor ha nem mondasz még egyszer ilyet magadra - vágott vissza miközben lélegzete csiklandozta a nyakamat.

Én csak nyersen felnevettem, hisz amit mondtam az tényleg igaz volt és talán még ez a legszebb megfogalmazás, amit használhatok.

- Komolyan beszéltem Angel, te sokkal több vagy mint egy üresfejű kis csitri, akinek hetente itt kell lerészegednie - mutatott az épületre - te okos vagy, kedves, vicces és mindenek előtt vannak céljaid. Nem hagyhatod hogy a fontos dolgok kicsússzanak a kezeid közül.

Mondandója után az arcomat fürkészte, gondolom valami választ várt, de én ezután egy értelmes mondatot se tudtam összerakni. Ismét felém nyújtotta kezét, majd a következő percben már lassúztunk is az út közepén.

Lehúztam a fejemről a takarót és egy cuppanós puszit nyomtam a kómás fiú arcára. Láttam rajta nem nagyon tudja hova tenni az egészet.

- Köszönöm, amit értem tettél. Te vagy az én hősöm - mosolyogtam rá.

- Mindig is szerettem volna Batman lenni - vigyorgott vissza, miközben magához ölelt.

xx Honor xx

Tegnap éjszaka

Mondtam én, hogy ez kell ide. Kezdtem el körbe körbe táncolni, Zaynnel már megint szépen összevesztünk, de nem hagyom, hogy elrontsa a kedvem. Vad riszálásba kezdtem a pultnál, miközben egyik kezemben Malik büdös cipőjét pörgettem. Oké örült ötlet volt, de mikor ha nem most. Az a földművelési alkalmazásban álló személy remélem békén hagy minket, mert rohadtul nem szeretném, ha elcseszné itt a hangulatot. Most jut eszembe Tubicáimmal vajon mi a helyzet? Óvatosan lépkedve a tűsarkaimon elindultam az asztalunk felé, de valaki az utamat állta.

- Tűnés! - löktem meg a mellkasát.

- Add vissza a cipőmet Szépség - és én ekkor már tudtam már megint nincs szerencsém.

- Hogy mondtad? - csúszott ki a számon, mikor felfogtam mondatát.

- Dögös vagy - villantotta rám ellenállhatatlan mosolyát.

Értetlenül meredtem rá, neki ez pont elég volt ahhoz, hogy kikapja a kezemből lábbelijét és belebújjon. Megragadta a kezem és közelebb húzott magához és a zene ritmusára táncolni kezdtünk. Rendben az a hír miszerint borzalmasan táncol igaz, amit ő művel nem is nevezném táncnak. És ez a részeg koordinálatlan mozgás csak rátett egy lapáttal.

- Borzalmas vagy - mondtam két elfojtott nevetés között.

- Te meg undok - vágott vissza azonnal.

Én pedig csak arra eszméltem fel, hogy szenvedélyesen ajkaim után kapott. Nekem se kellett több biztatás kezeimet nyakára csúsztattam és hajába túrva vontam közelebb magamhoz, mire belemosolygott a csókunkba. Lehet nem kellett volna ezt tennem, de ez egy buli. Akkor viselkedjünk is úgy, mint  egy buliban szokás holnapra úgysem fogunk emlékezni semmire. Bár lehet jobb lenne, talán akkor nem marnánk egymást folyton. A buli további részében is sűrűn elcsattantak ilyen csókok. Majd mikor már csak egymásba kapaszkodva, imbolyogva tudtunk mozogni úgy gondoltam ideje indulnunk. Malik hívott egy taxit, bemondta a címet és idiótán nevettük végig az egész utat. Mikor megállt a megadott címen és valahogy sikerült kikecmeregnünk Zayn négykézláb indult meg előttem mire én a seggébe rúgtam és elterült a járdán. Ismét hangos nevetésbe törtem ki.

- Na gyere csak ide - kezdett el kapálózni majd megfogta a lábam és az ölébe rántott. - Szóval kinevettél? - húzogatta szemöldökét.

- Minden gondolkodás nélkül és ha kell most is megteszem - vigyorogtam fapofával.

Most én voltam a gyorsabb és lecsaptam az ajkaira és  elterültünk a betonon. Miután elváltunk egymástól a ház felé vettük az irányt. Végre valahára a kis macsó is utolért.

- Aludhatsz az ágyamban - szólalt meg kajánul.

- Hm... azt hiszem itt neked nincs ágyad, csak egy kis rész a tiéd. Itt egyedül nekem van egy nagy kanapén - túrtam bele hajába.

- Akkor veled alszom - mormogta miközben csókot lehelt a nyakamra.

Így viszont elég nehézkesen találtam bele a zárba a kulccsal.

xx Angie xx

Miután sikerült valami emberféleséget összehoznom magamból visszavonultam a szobámba, ahol Liam még mindig az ágyamat nyomta.

- Egész nap itt fogsz feküdni? - ültem az ágy szélére.

- Zavarnék? - kérdezte miközben arcomat tanulmányozta.

- Ezt egy szóval sem mondtam.

- Le se tagadhatnád, hogy Tomlinson vagy - kezdte el a csíkos pulcsimat piszkálni.

- Te meg le sem tagadhatnád, hogy Payne vagy - kezdtem el csikizni.

Elfelejtkeztem arról, hogy ebben a csatában a múltkor is alulmaradtam és ez a felállás most is bekövetkezett.

- Ez nem ér csak azért nyertél, mert erősebb vagy - vágtam be a durcit.

Ő nem szólt semmit csak nyomott egy puszit a fejemre és eltűnt. Bár ezt hamar meguntam és eszembe jutott, hogy éhes vagyok így lefelé vettem az irányt.Ám mikor leértem a földszintre olyan látvány fogadott, amire nem voltam felkészülve. Sky és Zayn egymást ölelve ölelve szerintem már csak pihegtek a kanapén és a körülöttük lévő felfordulásból ítélve nem volt tétlen éjszakájuk. Majd a következő pillanatban Malik felpattantam én pedig a szememet eltakarva, tapogatózva indultam a konyha felé ennek pedig az lett az eredménye, hogy telibe fejeltem az ajtófélfát.

- Héj Ang mit művelsz? - kérdezte Niall miközben lefejtette a kezeimet.

- Nem voltam kíváncsi a pucér bandatársatokra.

Ők értetlenül néztek rám, majd egyszerre hajoltak ki, hogy megnézzék igazam van-e. Miután megbizonyosodtak róla, hogy nem álmodom röhögőgörcsbe törtek ki. Én értetlenül meredtem rájuk, hisz számomra nem volt benne semmi mókás.

- Angie hova tűntél tegnap? Kerestünk, de már nem voltál sehol - kérdezte bátyám miután kimászott a hűtőből.

- Hát... én hazajöttem.

- Miért? - kérdezték.

- Mert rosszul lépett a cipőben - előzött meg Liam.

Nem kérdezgettek tovább megelégedtek ezzel a magyarázattal én ennek pedig csak örültem. Lassan megreggeliztem majd már meg sem lepett, hogy a kanapén csövelők megint egymás idegeit húzzák. Komolyan ha attól sem lesznek kedvesebbek egymáshoz, hogy lefekszenek akkor ezeken már csak a csoda segít.

- Soha többé nem alszom veled - morogta Zayn miközben az én legnagyobb örömömre ruhában sétált közénk.

- Nem is kérnélek rá - jelent meg a másik érintett is.

- Dögös vagy - mosolygott Skyra.

- Tudom - mondta egyszerűen, majd sarkon fordult és eltűnt.

A nagyjából nyugodt étkezés után elkezdtek sürögni - forogni, cuccaikat összepakolni. Nem igazán értettem, majd szemem a naptárra tévedt és rájöttem vasárnap van. Ma utaznak haza. Ismét hatalmába kerítettek a kétes érzések, leginkább féltem, hogy mi lesz a mai nap vége. Nem mintha eddig sok kedvem lett volna bármihez, de ezek után még a maradék is elment. Megpróbáltam nem elrontani a többiekét is, így mivel El már kicuccolt - bár fogalmam sincs hogyan tud ilyen gyors lenni - visszafeküdtem az ágyamba és magamra húztam a takarót. Valaki mellém feküdt és egy határozott mozdulattal lerántotta a búvóhelyemül szolgáló textilt.

- Na szontyolodj el Angel csak tizennégy nap és újra láthatjuk egymást.

- Payne, emlékezz rá mi volt legutóbb.

- Csitt -tette számra kezét - nem kell ilyenekre gondolnod, úgysem történik meg újra..

Egyszerűen felfogni sem tudtam miért csinálja ezt mindig. Itt van velem, segít és még az sem zavarja mikor a gondjaimat zúdítom rá. Hihetetlen hogy létezik ilyen kedves és aranyos fiú a világon. Annyira hatalmába kerített ez az egész, hogy egy meggondolatlan pillanatban hirtelen közelebb hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de ő erre nem számított így történhetett meg, hogy az a puszi mellé csúszott egy kicsit. Egészen pontosan a szájára. Mikor felfogtam mit is tettem zavarban éreztem magam, hisz ezzel akár mindent tönkre is tehettem. Mikor rájöttem, hogy nem bámulhatok folyton magam elé Liam felé fordultam, aki olyan volt mint egy kőszobor. 

- Liam, én.. - kezdtem volna bele magyarázatomba, de miután kimondtam a nevét mosolyogva nézett rám.

Majd akárcsak én ő is egy -szándékos- kis csókot lehelt a számra.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Megint itt vagyok, remélem vártátok már a folytatást, innen kezdenek izgalmassá válni a dolgok.
Mint látjátok egy kis desing váltáson esett át a blog, hogy tetszik?
Várom a véleményeket!
Pusz Cassy