xx 7. fejezet xx

xx Angie xx

A SZOMBAT HAMARABB JÖTT, mint vártam és én ismét csak itthonról, a nappaliból izgulhattam a srácokért. A héten Hannah-val tisztáztunk mindent és ismét szent a béke. Bár nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán összevesztünk-e én mégis úgy éreztem jobb, ha átbeszélünk mindent. A héten Louis nem írt többet és ez kicsit elszomorított. Persze tudom én, hogy fontos a verseny és minden percük be van táblázva engem mégis bántott. Liamről és a többiekről sem tudok semmit, így most kétes érzések kavarognak bennem. Egyrészről izgulok értük és kíváncsi vagyok a produkciójukra, másrészt pedig haragszom. Nem kéne mégis bánt, hogy így elfeledtek engem. Lehet velem van a baj és én kezelem ezt az egészet túl gyerekesen, de akkor is! Mivel már alig néhány perc volt a show kezdetéig együtt beültünk a tv elé és vártuk, hogy a visszaszámláló nullát mutasson. Szinte majdnem hanyatt estem a saját lábamba, mikor meghallottam a más oly jól ismert zenét és nem sokkal később belépett a két műsorvezető, majd a mentorok is.

- Angie, nyugodj le! - szólt rám Apa már ki tudja hányadszorra,de én még mindig képtelen voltam nyugton megülni mellettük.

Mikor Simon kimondta a nevüket én rögtön megfagytam és megbabonázva bámultam a képernyőt. Az elején mikor megláttam őket kicsit megijedtem, mert hát eléggé el voltak maszkírozva, de ahogy elkezdtek énekelni minden aggodalmam leszállt. 

Nagyon tetszettek és mikor már biztos voltam benne, hogy semmi gigszer nem történhet velük együtt kezdtem el énekelni a dalt. Majd a szám végén visszahuppantam a kanapéra és Anya és Apa kezét szorongatva vártam a mentorok véleményét. Még szép, hogy oltári jó véleményt kaptak, amitől én ismét pattogni kezdtem. Erre Apa már nem mondott semmit, csak visszatolta az orrára a szemüvegét és a fejét rázta. Lehet elfogult vagyok, de mondhatjátok bunkóságnak is, de engem a többi versenyző annyira nem érdekelt. Így felálltam és a szobám felé vettem az irányt, magamban még mindig az előző dalt dúdolva. Nem tudom miért éreztem magam ennyire kimerültnek, de ahogy elfeküdtem az ágyamon másra se tudtam gondolni csak, hogy milyen jó lenne most egy nagyot aludni. De fent akartam maradni és megvárni az eredmény hirdetést, így felmentem a show honlapjára háta azzal elütöm az időt. Ez nagyjából fél óráig volt képes lekötni a figyelmem, utána már ez is untatott. Így maradt a jó öreg csináljunk képet, mert miért ne? ötlet. Kattingattam párat, de ettől se lettem jobban, sőt már a torkom is fájt és úgy elegem volt az egész világból.

Lehet meg kéne tanulnom a jelbeszédet vagy morzézni...
ugyanis semmi hangom :( #ramatyul@Angie_LitteTommo

Nézegettem még az emberek idiótábbnál idiótább posztjait, majd úgy döntöttem már semmi nem érdekel. Kikapcsoltam a gépet, befordultam a fal felé és elnyomott az álom.

Másnapra ha lehet mondani még rosszabbul lettem, szinte nyelni is alig tudtam. Magam köré csavartam a takarómat és úgy kullogtam le a földszintre. Mikor Anyáék megláttak ijedten mértek végig.Anyu felpattant és azonnal elém lépett egyik kezét a homlokomra szorította.

- Kicsim, hőemelkedésed van - állapította meg és elkezdett áttolni a nappaliba. Ott keresztül feküdtem a kanapén és magamra húztam a takarót. Hallottam magam körül a neszezéseket, de nem tudtam vele foglalkozni. egy idő után kezdett elfogyni a levegőm a paplan alatt így kidugtam a fejem. Feltűnt, hogy időközben egy táskás öreg úr is gyarapította társaságunkat és mint pár mondattal később rájöttem ő az orvos. Ülő helyzetbe tornáztam magam, hogy normálisan meg tudjon vizsgálni, mikor már belenézett a torkomba, fülembe, szemembe és meghallgatta a légzésem kezdett elegem lenni az egészből. Főleg, hogy miközben vizsgált számomra ismeretlen latin szavakat skandált, komolyan, mint egy kuruzsló vagy sámán. Ezen a kis eszmefuttatásomon magamban jól mulattam, majd miután végzett szüleim felé fordult. Úgy viselkedett velem, mint egy kisgyerekkel, aki nem lett volna képes felfogni, amit neki mond. Miközben ők nagyban diskuráltam az én telefonom dallamos zenélésbe kezdett, kezem közé vettem a kis készüléket. Bátyám neve villogott rajta bár nekem fogalmam se volt mit tegyek. Hisz, ha felveszem akkor sem fogok tudni beszélni vele. Felálltam kényelmes kis vackomból és a szüleim felé sétáltam és az orruk alá toltam a telefont. Rögtön értették miért tettem és Apa kikapta a kezemből és azonnal felvette.

- Szia Kisfiam - szólt bele, amitől én csak elmosolyodtam.

Vicces volt, hogy Apa így hívja azt a nagy mafla srácot. Én visszaballagtam a másik szobába és bekapcsoltam a televíziót. Bágyadtan néztem valami nem túl érdekes műsort, de fél füllel a konyhában folyó beszélgetésre koncentráltam. Bár eléggé összefolyt a két teljesen különböző beszéd. Apu besétált, letette az asztalra a telefont és mellém ült.

- Nagyon aggódik miattad - ölelt magához- Az orvos szerint kezdődő tüdőgyulladásod van és még szerencse, hogy időben észrevettük.

Vadul bólogattam, hogy persze megértem én meg minden, de akkoris volt valami gyanús a hangjában, mintha valamit titkolnának előlem. Nem sokkal később az orvos távozott és Anya is csatlakozott hozzánk, látszott arcán, hogy nagyon elgondolkodott.

- Lemondjuk az utat- szólalt meg hirtelen.

Én értetlenül bámultam rájuk, mert fogalmam se volt róla, hogy mégis mi a frászkarikáról beszélnek. Milyen út? És erről nekem mégis mikor akartak szólni? Vagy mondták csak én nem figyeltem? Töprengtem magamban.

xx Louis xx

Mikor végre sikerült Apával beszélnem valamelyest megnyugodtam, de aztán eszembe jutott  hogy a szüleink a következő héten mentek volna vakációzni. Amolyan házassági évfordulós ajándéknak szánták egymásnak. Azzal most mi lesz?

- Héé Louis minden rendbe? - legyezgette előttem a kezét Harry.

- Ja bocsi kicsit elkalandoztam. Miről van szó?

- Hogy mit tervezünk a jövőhétre?

- Miért? Mégis mit terveznénk? - néztem rájuk értetlenül.

- Látom te se figyeltél - vigyorgott rám Niall egy hatalmas szendvics mögül.

Legalább nem voltam egyedül azzal, hogy nagy ívből tojtam a dologra, de attól még kezd zavarni, hogy nem tudom mi is folyik itt.

- Oké mondjátok már el miről van szó - förmedtem rájuk.

- Kaptunk egy hét szünetet, mert van valami probléma a show körül. Már tegnap bejelentették az adásban - rázta a fejét rosszallóan Liam, hogy megint nem figyeltem.

- Akkor én azt hiszem hazamegyek - döntöttem el és mindenki rám kapta a tekintetét - Angie beteg és nem szeretném, ha a szüleink ezért nem tudnának elutazni - osztottam meg velük a részleteket.

- Szerinted mi is mehetnénk? - kérdezték egyszerre.

Hasonló arckifejezéssel néztem rájuk, mint az imént és nem akartam hinni a fülemnek. Ők most komolyan hazautaznának velem Doncasterbe, hogy a beteg húgomra vigyázzanak?

- Ti egy hétig a beteg húgomra akartok vigyázni?

- Legalább még jobban összekovácsolódik a banda - válaszolt vigyorogva a Malik fiú.

Végül arra jutottam, hogy tényleg komolyan gondolják, beleegyezően bólintottam és visszamentem a szobámba. Előkerestem Anya számát és tárcsáztam is.

- Szia Kisfiam - szólt bele boldogan.

- Szia Anyu, csak azért hívlak, hogy nyugodtan menjetek el az útra majd én vigyázok Angelára - tértem rögtön a lényegre.

- Oh.. nem kéne ekkor áldozatot hoznod. És a műsor?

- Egy hét szünetünk van és számomra sosem teher segíteni nektek és a kishúgomnak - győztem meg a saját magam igazáról.

- Angie, nagyon fog örülni neked.

- Nekünk, mert a többiek is jönnek, de légyszíves ne szólj neki. Szeretném, ha meglepődne.

- Akkor legyen úgy és mikor jöttük?

- Szerintem kora este már ott is leszünk - gondolkodtam.

Még egyeztettük a legfontosabbakat, majd mondtam, hogy mennem kell, ha időben oda akarunk érni. Visszadobtam az ágyra a telefont és ismét a srácokhoz mentem.

- Na ha tényleg komolyan gondoltátok és jönni akartok akkor kezdjetek csomagolni, mert legkésőbb fél óra és indulnunk kell - adtam ki az utasításokat.

Ők minden kommentár és morgolódás nélkül felpattantak és elindultak a szobájuk felé. Meg is lepett, hogy ilyen hatással voltam rájuk így büszkén kihúztam magam és -gondolatban még le is pacsiztam magammal- és úgy indultam vissza. Nem nagyon figyeltem mit hajigálok a táskámba, hisz ha valamit itt felejtek otthon úgy is találok tisztábbat. Behúztam a cipzárt és a vállamra kaptam a táskát az ajtót előtt ledobtam és már vettem is fel a kabátom és a cipőm a többiekkel együtt.

Repülővel hamarabb hazaértünk, mint gondoltam volna és ettől a szokásos mosoly kúszott az arcomra. Természetesen a srácok rögtön arra következtettek, hogy valami turpisságon töröm a fejem és nagyon meglepte őket mikor közöltem velük, hogy ez nincs így. Csak most jutott eszembe, hogy mi van akkor, ha összefutok Hannah-val hisz amióta kimondtuk, hogy vége van nem beszéltünk egymással. Végül úgy gondoltam elég érettek vagyunk már mind a ketten és biztos tudjuk majd kezelni a helyzetet. Kiérve a terminálból azonnal hívtuk taxikat, bemondtuk a címet és már robogtunk is tovább. Hamar a házhoz értünk. El sem tudom mondani, milyen jól éreztem magam mikor kiszálltam a kocsiból és beszívhattam a jól ismert illatokat, végigsétálhattam azon a járdán, amin ki tudja hányszor sétáltam nap, mint nap. Most mégis hiányzott. Épp felemeltem volna a kezem, hogy kopogjak, de mire a felülethez értem volna az ajtó kinyílt és Anya ugrott a nyakamba. Szorosan öleltem magamhoz, majd mikor eltávolodtunk egymástól Apa következett, bár ő sokkal visszafogottabb volt. Miután túl estünk az érzelem dús üdvözlésen megbeszéltük, hogy mi a helyzet. Végül vagy háromszor elmondtuk, hogy nyugodtan menjenek csak Hawaii-ra csak elbirkózunk egyetlen beteggel. Már így is késésben voltak, ha el akarták érni a járatukat így szinte mi tuszkoltunk ki őket az ajtón. Én úgy gondoltam felmegyek megnézem mennyire is van rosszul a kis beteg, de természetesen a fiúk is velem tartottak.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. Sziasztok Kedveskéim! :) Hát tényleg minden alkalommal többen lesztek és ettől én úgy vigyorgok, mint egy vadalma :D  16 pipa és 6 komi tényleg hihetetlenek vagytok :) Próbáltam minél hamarabb megírni a folytatást, hogy ne kelljen olyan sokat várnotok rá, mint az előzőnél.
Na ennyi volt a fecsegésem
Puszi Cassy

xx 6. fejezet xx

xx Angie xx

SZERENCSÉRE MINDEN GALIBA NÉLKÜL hazaértem. Lepakolva a táskámat azonnal a konyhába rángattak, hogy egyek valamit, mert szerintük a fiúk ilyenekre nem gondoltak. Hát igazuk volt, de én sem gondoltam rá, így csak most éreztem igazán milyen éhes is vagyok. Anya a kedvencemet csinálta egy jó nagy adaggal be is lakmároztam belőle. Miután már mozdulni is alig tudtam kezdetét vette a faggatózás. Mit csináltam? Milyenek voltak a fiúk? Nem voltak-e bunkók? És hasonlók. nagyjából mindent elmeséltem, de azért jobbnak láttam kihagyni a hajnali kis afférunkat így azt nem említettem. Ezzel az egésszel elég sok idő elment, így már késő délután volt mikor bejutottam a szobámba. Hamar kipakoltam a táskámat és a szekrény mélyére süllyesztettem  bár nagyon reménykedtem benne, hogy nemsokára újra használnom kell. Beültem az ágyam közepére és magam elé húztam a gépem és beizzítottam. Elsőnek, mint mindig most is az e-mailjeimhez mentem és részletes levelet írtam Phoebe-nek, majd szinte sírva olvastam el bátyám levelét.

Kedves lüke Lou! :)

Nagyon szeretlek és igen én is nagyon örülök, hogy nálatok lehettem. Nem haragszom, hisz ha elfelejtetted volna már volt időm megedződni melletted. Nem szeretem, ha hülyeségeken töröd a fejed, szóval kérlek szedd rendbe magad... És koncentrálj a versenyre, sokan számítanak rád/rátok.  Jó készülődést és várom a következő leveled.
Nem fogok neked csalódást okozni
Puszi Angie

Tényleg nagyon közel állunk és tudom, hogy ez a verseny most az egész családunkat próbára teszi, de úgy gondolom elég erősek vagyunk és mi kibírjuk ezt.  Majd nagy győzködések árán rávettem magam, hogy felnézzek Facebook-ra, ide tényleg csak nagy ritkán járok, mert nem szeretem annyira és túl sok idegen küld nekem leveleket a verseny és Tommo miatt is. Nem lepődtem meg, hogy most is tizenöt levelet kaptam, vettem egy nagy levegőt és úgy voltam vele, hogy essünk túl rajta. Rákattintottam a kis ikonra és legnagyobb meglepetésemre Liam neve szerepelt legfelül és valljuk be ezt tűnt számomra is a legérdekesebbnek. 

Szia Angie!

Remélem épségben hazaértél és minden rendbe van veled. Mi most végeztünk a próbán és gondoltam írok neked pár sort. A srácok eléggé maguk alatt vannak, bár gondolom ez még a tegnap este hatása. De úgy gondolom jobb ha nem húzom itt tovább az időt és rátérek a lényegre, ugyanis nem puszta szívjóságból írok neked. Tudod ez alatt a kevesebb, mint huszonnégy óra alatt nagyon megkedveltelek és arra gondoltam, hogy esetleg beszélgethetnénk gyakrabban is mondjuk Skype vagy ilyenek.

Ezt is akárcsak bátyám kedveskedő szavai nagyon jólestek és egy percig sem kellett gondolkodnom a válaszon. Lényegre törően elküldtem neki az azonosítómat.  Majd erőt vettem magamon összeszedtem a tisztálkodó szereimet, majd a szekrényhez lépve elővettem egy topot és egy rövidnacit és elvonultam fürdeni. Mikor a zuhany alá álltam már tényleg nem törődtem semmivel csak élveztem, ahogy a melegvíz végigfolyik a testemen és ennek hatására ellazulok. Valószínűleg elég sok időt tölthettem ott, mert már Anyu dörömbölt az ajtó, hogy jó lenne, ha másnak is hagynék fürdővizet. Ezen halkan felkuncogtam és kiléptem a tus alól. Az egész helységet belepte a vízgőz így szinte lehetetlennek bizonyult, hogy én valamit is lássak a tükörben. Néhány próbálkozás után meguntam a felület törölgetését és csak magamra kaptam a magammal hozott ruhadarabokat és visszavonultam a szobámba. Az ágyam közepén hagyott laptopom pedig már éktelenül csipogott. Egy kecses vetődéssel befeküdtem elé és megkerestem a lárma okát. Valaki egy partnerfelkérést küldött nekem, amint rányomtam az elfogad gomba máris ugrott fel a következő ablak, hogy kedves új ismerősöm videóhívást szeretne kezdeményezni, hát miért ne? Ismét egy gyors kattintás és már meg is láttam Liam mosolygós fejét.

- Mi ez a vigyor Payne? - telepedett meg az én arcomon is hasonló mosoly.

- Örülök, hogy vége a napnak és van egy kis nyugi - adott egyszerű választ.

- Nyugi? Talán elfelejtetted, hogy Tomlinson vagyok?

- Ezt vegyem kihívásnak? - kezdett ő is incselkedésbe, de válaszra már nem jutott időm.

Ennek oka pedig igen egyszerű bevágódott a képbe a többi potato.

- Mizu veletek répácskák?

- AZ ÉN HÚGOM - kiáltotta el magát az idősebb Tomlinson.

- Köszi Angie, nem elég, hogy tőle is egész nap ezt kell hallgatunk mostmár te is rákezded? - dugta a kamerába a fejét Zayn.

- Még nem láttátok milyen, amikor igazán megörül.

- Lehet még ennél rosszabb? - kérdezte elszörnyedve Harry.

- Szerintem neked nem kell félned Styles, hisz ti úgy is úgy összemelegedtetek - céloztam a korábbi poénomra.

- NA te inkább menjél homokozni - kontrázott.

- Köszi nem szeretem a tengerpartot - nyújtottam rá a nyelvem.

Civódtunk még így pár percig, majd közöltem velük, hogy így hajnali fél egy tájékán megyek aludni, hisz velük ellentétben nekem nyolcra iskolába kell mennem. Eme kis kirohanásom némi morgolódást váltott ki a túloldalról  de pár perc elteltével rájöttek, hogy én sem örömömben mondtam, amit mondtam.

Nem elég nekem hat óra alvás erre akkor jöttem rá, mikor hajnalok hajnalán - más ember fél hétnek mondaná- leborultam a lépcsőn. Hamar felugrottam abban bízva, hogy hátha Apuék nem hallották meg. Bár ez elég halott ötlet volt ugyanis szerintem ezt még egy süket, kómás öreg is meghallotta volna.

- Megérkeztem - mosolyogtam rájuk mikor kijöttek a konyhából.

- Azt hallottuk kislányom - majd fejüket rázva és immár velem kiegészülve visszamentünk a konyhába.

Töltöttem magamnak egy pohár kávét és bekuporodtam az egyik székbe, nem nagyon figyeltem a szüleink viselkedésére túlságosan lekötött a saját kis világom.  Annyira elbambultam, hogy el fogok késni, ha nem csipkedem magam. Végigrohantam az egész lakáson és bevetődtem a fürdőszobába, néhány perc múlva már úgy gondoltam így mehetek emberek közé így visszasiettem a szobámba és valami normális ruhadarab után néztem. Nem sok mindenhez volt kedvem és a kiválasztott öltözékem is pont ezt tükrözte. Egy szűk farmer és barack színű converse cipő mellé még egy hasonló színű halálfejes fölsőt választottam. Majd felkaptam a táskám és már rohantam is  suliba.  Már nagyon várom, hogy nyár legyen és ne kelljen minden nap ilyen korán kelni, komolyan szinte úgy várom mint a karácsonyt. De akárhogy számolom tíz hét az tíz hét. Épp kezdtem volna a szokásos morgolódásomat az iskoláról és annak fontosságáról, mikor megpillantottam a pár méterrel előttem sétáló Hannah-t. Megszaporáztam a lépteim, hogy utolérjem őt, ám mikor mellé értem  jutott eszembe, hogy mi van ha nem is akar velem beszélni. Mivel elég hangos voltam felkapta a fejét és mosolyogva magához ölelt, ezután minden kétségem elszállt.

- Úgy hiányoztál - öleltem én is szorosan magamhoz.

- Sajnálom, csak kellett nekem egy kis idő - hajtotta le a fejét.

- Louis, elmesélte, hogy mi történt és én annyira sajnálom...

- Ne sajnáld, inkább gondoljunk arra milyen szép volt - mosolygott őszintén - Tudod akármennyire is szerettem, szeretem a bátyádat valahol a szívem mélyén mindig is éreztem, hogy ez nem egy olyan boldogan élünk, amíg meg nem halunk... Ő volt életem első igazi szerelme, így biztos, hogy soha nem fogom őt elfelejteni, de változunk mi is és vannak dolgok, amiket magunk mögött kell hogy hagyjunk. Már nem volt meg az a pezsgés és szikra köztünk, ami eddig hajtott és nem akartam, hogy a verseny alatt emiatt is aggódnia kelljen. Neki ez élete nagy lehetősége nem szalaszthatja el.

- De ő még mindig nagyon szeret téged és talán....

- Én is nagyon szeretem őt Angie, de így lesz a legjobb mindkettőnknek. Talán az idő múlásával már egyikünknek sem fog ennyire fájni és akkor talán barátok lehetnénk - mondta szipogva.

Ugyanolyan összetört volt, mint Tommo épp ezért nem is értettem, miért nem harcolnak, miért nem próbálják rendbe hozni a dolgokat. Csak feladják és most mind a ketten szenvednek...  Nem akartam beleszólni, hisz tényleg nem az én dolgom, így csak szorosan magamhoz öleltem az elkeseredett lányt, majd együtt folytattuk utunkat az iskola felé.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. 

Halihó-halihóó! Nagyon örülök, hogy egyre többen vagytok, mert ez azt jelenti, hogy tetszik nektek a történetem :) Szinte hihetelten, hogy az elöző fejezethez 19 pipát kaptam. Köszönöm nagyon hálás vagyok érte, és még nagyobb köszönet az 1 darab kimoért :)
Ismét csak várom a véleményeket, ne fogjátok vissza magatokat...
Puszi Cassy

xx 5. fejezet xx

xx Angie xx

NAGY ÉS ÉRZELMES BÚCSÚZKODÁS után felszálltam a buszra és ismét kerestem egy ablak melletti üres helyet. Azonnal kibámultam az ablakon és apró mosoly kúszott a számra mikor megláttam az öt napszemüveges alakot, akik kézzel lábbal integetnek nekem. Óvatosan visszaintegettem nekik, majd mikor elindult a busz visszadőltem a székbe. Fejembe nyomtam egy sapkát és a fülembe dugtam a fülhallgatót. A másik végét a telefonomhoz csatlakoztattam és az elmúlt két nap járt a fejemben.

Nagyon örülök, hogy velük voltam, mert úgy érzem most közelebb kerültem hozzájuk. Rájöttem, hogy Harry idiótább, mint én azt valaha sejtettem volna és Louis ebben remek partner számára. Természetesen Zaynt és Niallt sem kell félteni, mert ha ökörségről van szó őket sem lehet kihagyni. Az a személy viszont, aki sokat változott a szememben az Liam. Tényleg azt hittem, hogy ő a legkomolyabb közülük. Ezt még mindig tartom, de ő is el tudja engedni magát és akkor tényleg előbújik belőle a másik énje. A laza, mókázós kevésbé aggósós Payne. Eszembe jutott, hogy fel kell hívnom Anyáékat mielőtt még egy újabb szívroham közeli állapotba sodrom őket. A gyorshívás után hamar fel is vette.

- Szia Kincsem, már a buszon vagy? - érdeklődött.

- Szia Anya. Igen nemrég szálltam fel és nem akartam elfelejteni a hívást így most gyorsan lerendezem.

- Na ez az én lányom - hallottam a háttérből Apa hangját.

- Rendben akkor a végállomáson várni fogunk - szólalt meg újra Anya.

- Oké akkor pár óra múlva. Sziasztok.

- Szia Angyalom - köszönt ő is, majd a vonal megszakadt.

Így utazok én haza... fáradság pipa, de egyszerűen
fejthetetlen volt@Angie_LittleTommo

Az "Angyalom" megnevezésről ismét a tegnap este ugrott be és Liam. Ez képtelenség miért nem tudok inkább a bátyámmal való beszélgetésre koncentrálni vagy bármi másra? Nem lehetsz ilyen butuska Angie. Gondolatelterelésként fotózni kezdtem a tájat, a buszt és magamat. Készült egy elég normális kép így ki is posztoltam Twitterre. Alig, hogy kiléptem az oldalról és vissza akartam dugni a füles csatlakozóját jöttek is az értesítések.

Volt egy sejtésem vajon kik aktivizálták magukat és hát igazam is lett. Gondoltam válaszolok nekik azzal is megy az idő.

Nekünk is az volt@zaynmalik
      Igen ezt tudom tanusítani :P @Angie_LittleTommo

Egy igazi Tomlinson mosoly@NiallOfficial
     Családban marad@Angie_LittleTommo

Hiányzol ám nekünk Királylány, mihamarabb szeretnénk viszontlátni@Harry_Styles
     Nekem is kezdtek egyre jobban a szívemhez nőni úgyhogy remélem hamar látjuk egymást újra@Angie_LitteTommo

Styles már szóltam neked... Prücsök az enyém így a nyavajájával is :P @Louis_Tomlinson
     Óóó igen ez már az igazi Tommo tudod, hogy én is szeretlek, mint a dzsemet keksszel@Angie_LittleTommo

Mind igazán aranyosak voltak és gondolom a mellettem ülő idős nénike komplett sültbolondnak gondolhat, hogy itt vihogok a telefonomon, ám  meglepetésemre a legjobban nem Lou posztja esett, hanem Liamé.

Micsoda fáradt arc, de az állításomat még így is fenntartom ANGEL@Real_Liam_Payne
  Köszönöm vicces fiú, de ezt csak neked nézem el@Angie_LittleTommo

És válasz után azonnal az ő profiljára mentem és tanulmányozni kezdtem. Az előbbi mondat járt a fejemben és úgy éreztem bele is pirulok, még akkor is ha nem szabd.

- Ő az udvarlója? - szólalt meg rekedtes hangon az idős hölgy.

Felé kaptam a fejem, majd újra a telefonomra, ahol még mindig Liam képe volt. Gyorsan kiléptem belőle és csak utána válaszoltam a feltett kérdésre.

- Nem, a bátyám egyik csapattársa - mosolyogtam.

Jobbnak láttam ha ezt a témát nem feszegetjük tovább, így csak általános dolgokra feleltem neki. Szerencsémre nem sokkal később megérkeztünk és egy gyors búcsú után magam mögött hagyhattam.

xx Louis xx

Néztük még pár percig, ahogy a busz eltávolodik, majd még jobban a képünkbe toltuk a napszemüvegetek és visszaindultunk a szállásra. Sajgott a fejem és magamban ismét megfogadtam, hogy soha többet nem iszok ennyi és ezt nagyjából a következő buliig be is szoktam tartani aztán kezdődik elölről.

- Hát Haver a húgod tényleg nem semmi - ugrott mellém Hazza, majd mondatát hallva csúnyán néztem rá - Most komolyan miért csinálod ezt? Tesók vagyunk, nem? Akkor miért gondolod, hogy bántanám őt.

- Harry ezt nem értheted, hisz neked nővéred van a te kapcsolatod Gemmával egészen más.... tudod én vagyok a nagytestvér és nekem kell őt megvédenem.

- Én értem miről beszél Lou. Nekem is húgaim vannak, igaz még kisebbek, de a gondolattól is a frász kerülget. hogy valaki átverheti őket vagy esetleg még rosszabb - szállt be Zayn is.

Tovább nem beszéltünk a témáról úgy gondoltam eztán már Harry érti a lényeget. Visszaérve mindenki vízszintesbe helyezte magát és próbált józanodni vagyis majdnem mindenki. Liam volt az egyetlen, aki csak a fáradtsággal küzdött.

- Hé Leeyum elmondanád mi történt tegnap este? - kérdeztem a kanapén elterülve.

Láttam arcán, hogy kicsit bizonytalan, hogy beavasson-e az este minden részeltébe, de miután közöltem vele, hogy még mindig a húgomról beszélünk részletesen elmesélt mindent a bárból való távozásunkon át az itt lerendezett hisztiig és a végén, hogy hogyan kellett minket kipaterolnia Angie szobájából.

- Uram isten ez nagyon gáz. Remélem nem akadt ki nagyon - szorítottam egy párnát az arcomra - Köszönöm Liam - mondtam miután eldobtam a kezemben lévő tárgyat.

- Semmiség.

Én egyáltalán nem így gondoltam mivel tudtam milyen vagyok, ha sokat iszok és volt pár elképzelésem a srácokról is így szerintem ezt a káoszt megfékezni koránt sem volt semmiség.

- Há Lou úgy tűnik Angie unatkozik a buszon - kiáltott fel Zayn és felénk fordította az ölében pihenő notebookját.

Mosolyogva néztem a képet, amin húgom fáradt mosollyal néz a kamerába, majd gyorsan elolvastam a hozzászólásokat és nem bírtam ki, hogy ne írjak én is. Örültem, hogy végre eljött már nagyon hiányzott nekem. Ilyen sokáig még sosem kellett távol lennünk egymástól és ez csak az egyik dolog volt, amitől tartottam. Mi van, ha a távolság miatt meggyengül a kapcsolatunk? Ha úgy fogja érezni már nem bízhat bennem?  Nem engedhetem meg, hogy ez történjen, így amilyen gyorsan csak tudtam ebben a fejfájós-másnapos állapotban felpattantam és a szobámba mentem. Előkerestem a táskám mélyéből a laptopom és azonnal beizzítottam. Elhelyezkedtem az ágy közepén és pötyögtem is.

Kedves Kicsi Tommo! :)

Örülök, hogy itt voltál velünk, mert már nagyon hiányoztál nekem. Még itt az elején úgy érzem, hogy bocsánatot kell kérnem a tegnap esti vagy jobban mondva ma hajnali viselkedésem miatt. Csak kicsit ki akartam engedni a fáradt gőzt és ez lett a vége. Igaz nem sokra emlékszem, de Liam beszámolója alapján elvetettük a sulykot. Szóval nagyon nagyon sajnálom és megígérem ilyen többé nem fog előfordulni.
Ma még lazítós napunk van, délelőtt biztos, de után megint jönnek a próbák és készülünk ezerrel szombatra. Izgulok ám :)  Remélem leszünk legalább olyan jók, mint tegnap. Amint lesz időm újra írok neked. 
Ugye épségben hazaértél és Anyuék nem izgultak túlságosan? Már most azon gondolkodom mikor jöhetnél újra.
Addig is legyél igazi Tomlinosn ne keljen csalódnom benned.
Puszil és ölel Louuu :)

Elolvastam még egyszer csak, hogy orbitális marhaságot nem írjak le, majd rányomtam a küldés gombra. Elterültem az ágyon kezeimet fejem alatt pihentettem és csak élveztem ezt a pár perc csendet és nyugalmat. Biztos voltam benne, hogy nem tarthat sokáig és igazam lett. Következő pillanatban kivágódott az ajtón és Niall szambázott be rajta.
- Gyere Louis ki kell választanunk mit énekeljünk a jövőhéten.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. Sziasztok :) itt vagyok az új év első posztjával remélem vártátok és már elég józanok vagytok hozzá, hogy olvasni tudjátok :P  Köszönöm a 13 pipát és 2 komit tényleg nagyon jólestek :) Mikor a visszajelzéseket olvasom mindig vigyorgok, mint a tejbe tök és újabb és újabb ötletek születnek a kis fejemben... szóval tényleg nagyon köszönöm. ÉS szinte el sem hiszem, hogy már 9 rendszeres olvasóm van, nagyon örülök nektek és remélem leszünk még többen
Nem húzom tovább :D
Puszi Cassy