xx 6. fejezet xx

xx Angie xx

SZERENCSÉRE MINDEN GALIBA NÉLKÜL hazaértem. Lepakolva a táskámat azonnal a konyhába rángattak, hogy egyek valamit, mert szerintük a fiúk ilyenekre nem gondoltak. Hát igazuk volt, de én sem gondoltam rá, így csak most éreztem igazán milyen éhes is vagyok. Anya a kedvencemet csinálta egy jó nagy adaggal be is lakmároztam belőle. Miután már mozdulni is alig tudtam kezdetét vette a faggatózás. Mit csináltam? Milyenek voltak a fiúk? Nem voltak-e bunkók? És hasonlók. nagyjából mindent elmeséltem, de azért jobbnak láttam kihagyni a hajnali kis afférunkat így azt nem említettem. Ezzel az egésszel elég sok idő elment, így már késő délután volt mikor bejutottam a szobámba. Hamar kipakoltam a táskámat és a szekrény mélyére süllyesztettem  bár nagyon reménykedtem benne, hogy nemsokára újra használnom kell. Beültem az ágyam közepére és magam elé húztam a gépem és beizzítottam. Elsőnek, mint mindig most is az e-mailjeimhez mentem és részletes levelet írtam Phoebe-nek, majd szinte sírva olvastam el bátyám levelét.

Kedves lüke Lou! :)

Nagyon szeretlek és igen én is nagyon örülök, hogy nálatok lehettem. Nem haragszom, hisz ha elfelejtetted volna már volt időm megedződni melletted. Nem szeretem, ha hülyeségeken töröd a fejed, szóval kérlek szedd rendbe magad... És koncentrálj a versenyre, sokan számítanak rád/rátok.  Jó készülődést és várom a következő leveled.
Nem fogok neked csalódást okozni
Puszi Angie

Tényleg nagyon közel állunk és tudom, hogy ez a verseny most az egész családunkat próbára teszi, de úgy gondolom elég erősek vagyunk és mi kibírjuk ezt.  Majd nagy győzködések árán rávettem magam, hogy felnézzek Facebook-ra, ide tényleg csak nagy ritkán járok, mert nem szeretem annyira és túl sok idegen küld nekem leveleket a verseny és Tommo miatt is. Nem lepődtem meg, hogy most is tizenöt levelet kaptam, vettem egy nagy levegőt és úgy voltam vele, hogy essünk túl rajta. Rákattintottam a kis ikonra és legnagyobb meglepetésemre Liam neve szerepelt legfelül és valljuk be ezt tűnt számomra is a legérdekesebbnek. 

Szia Angie!

Remélem épségben hazaértél és minden rendbe van veled. Mi most végeztünk a próbán és gondoltam írok neked pár sort. A srácok eléggé maguk alatt vannak, bár gondolom ez még a tegnap este hatása. De úgy gondolom jobb ha nem húzom itt tovább az időt és rátérek a lényegre, ugyanis nem puszta szívjóságból írok neked. Tudod ez alatt a kevesebb, mint huszonnégy óra alatt nagyon megkedveltelek és arra gondoltam, hogy esetleg beszélgethetnénk gyakrabban is mondjuk Skype vagy ilyenek.

Ezt is akárcsak bátyám kedveskedő szavai nagyon jólestek és egy percig sem kellett gondolkodnom a válaszon. Lényegre törően elküldtem neki az azonosítómat.  Majd erőt vettem magamon összeszedtem a tisztálkodó szereimet, majd a szekrényhez lépve elővettem egy topot és egy rövidnacit és elvonultam fürdeni. Mikor a zuhany alá álltam már tényleg nem törődtem semmivel csak élveztem, ahogy a melegvíz végigfolyik a testemen és ennek hatására ellazulok. Valószínűleg elég sok időt tölthettem ott, mert már Anyu dörömbölt az ajtó, hogy jó lenne, ha másnak is hagynék fürdővizet. Ezen halkan felkuncogtam és kiléptem a tus alól. Az egész helységet belepte a vízgőz így szinte lehetetlennek bizonyult, hogy én valamit is lássak a tükörben. Néhány próbálkozás után meguntam a felület törölgetését és csak magamra kaptam a magammal hozott ruhadarabokat és visszavonultam a szobámba. Az ágyam közepén hagyott laptopom pedig már éktelenül csipogott. Egy kecses vetődéssel befeküdtem elé és megkerestem a lárma okát. Valaki egy partnerfelkérést küldött nekem, amint rányomtam az elfogad gomba máris ugrott fel a következő ablak, hogy kedves új ismerősöm videóhívást szeretne kezdeményezni, hát miért ne? Ismét egy gyors kattintás és már meg is láttam Liam mosolygós fejét.

- Mi ez a vigyor Payne? - telepedett meg az én arcomon is hasonló mosoly.

- Örülök, hogy vége a napnak és van egy kis nyugi - adott egyszerű választ.

- Nyugi? Talán elfelejtetted, hogy Tomlinson vagyok?

- Ezt vegyem kihívásnak? - kezdett ő is incselkedésbe, de válaszra már nem jutott időm.

Ennek oka pedig igen egyszerű bevágódott a képbe a többi potato.

- Mizu veletek répácskák?

- AZ ÉN HÚGOM - kiáltotta el magát az idősebb Tomlinson.

- Köszi Angie, nem elég, hogy tőle is egész nap ezt kell hallgatunk mostmár te is rákezded? - dugta a kamerába a fejét Zayn.

- Még nem láttátok milyen, amikor igazán megörül.

- Lehet még ennél rosszabb? - kérdezte elszörnyedve Harry.

- Szerintem neked nem kell félned Styles, hisz ti úgy is úgy összemelegedtetek - céloztam a korábbi poénomra.

- NA te inkább menjél homokozni - kontrázott.

- Köszi nem szeretem a tengerpartot - nyújtottam rá a nyelvem.

Civódtunk még így pár percig, majd közöltem velük, hogy így hajnali fél egy tájékán megyek aludni, hisz velük ellentétben nekem nyolcra iskolába kell mennem. Eme kis kirohanásom némi morgolódást váltott ki a túloldalról  de pár perc elteltével rájöttek, hogy én sem örömömben mondtam, amit mondtam.

Nem elég nekem hat óra alvás erre akkor jöttem rá, mikor hajnalok hajnalán - más ember fél hétnek mondaná- leborultam a lépcsőn. Hamar felugrottam abban bízva, hogy hátha Apuék nem hallották meg. Bár ez elég halott ötlet volt ugyanis szerintem ezt még egy süket, kómás öreg is meghallotta volna.

- Megérkeztem - mosolyogtam rájuk mikor kijöttek a konyhából.

- Azt hallottuk kislányom - majd fejüket rázva és immár velem kiegészülve visszamentünk a konyhába.

Töltöttem magamnak egy pohár kávét és bekuporodtam az egyik székbe, nem nagyon figyeltem a szüleink viselkedésére túlságosan lekötött a saját kis világom.  Annyira elbambultam, hogy el fogok késni, ha nem csipkedem magam. Végigrohantam az egész lakáson és bevetődtem a fürdőszobába, néhány perc múlva már úgy gondoltam így mehetek emberek közé így visszasiettem a szobámba és valami normális ruhadarab után néztem. Nem sok mindenhez volt kedvem és a kiválasztott öltözékem is pont ezt tükrözte. Egy szűk farmer és barack színű converse cipő mellé még egy hasonló színű halálfejes fölsőt választottam. Majd felkaptam a táskám és már rohantam is  suliba.  Már nagyon várom, hogy nyár legyen és ne kelljen minden nap ilyen korán kelni, komolyan szinte úgy várom mint a karácsonyt. De akárhogy számolom tíz hét az tíz hét. Épp kezdtem volna a szokásos morgolódásomat az iskoláról és annak fontosságáról, mikor megpillantottam a pár méterrel előttem sétáló Hannah-t. Megszaporáztam a lépteim, hogy utolérjem őt, ám mikor mellé értem  jutott eszembe, hogy mi van ha nem is akar velem beszélni. Mivel elég hangos voltam felkapta a fejét és mosolyogva magához ölelt, ezután minden kétségem elszállt.

- Úgy hiányoztál - öleltem én is szorosan magamhoz.

- Sajnálom, csak kellett nekem egy kis idő - hajtotta le a fejét.

- Louis, elmesélte, hogy mi történt és én annyira sajnálom...

- Ne sajnáld, inkább gondoljunk arra milyen szép volt - mosolygott őszintén - Tudod akármennyire is szerettem, szeretem a bátyádat valahol a szívem mélyén mindig is éreztem, hogy ez nem egy olyan boldogan élünk, amíg meg nem halunk... Ő volt életem első igazi szerelme, így biztos, hogy soha nem fogom őt elfelejteni, de változunk mi is és vannak dolgok, amiket magunk mögött kell hogy hagyjunk. Már nem volt meg az a pezsgés és szikra köztünk, ami eddig hajtott és nem akartam, hogy a verseny alatt emiatt is aggódnia kelljen. Neki ez élete nagy lehetősége nem szalaszthatja el.

- De ő még mindig nagyon szeret téged és talán....

- Én is nagyon szeretem őt Angie, de így lesz a legjobb mindkettőnknek. Talán az idő múlásával már egyikünknek sem fog ennyire fájni és akkor talán barátok lehetnénk - mondta szipogva.

Ugyanolyan összetört volt, mint Tommo épp ezért nem is értettem, miért nem harcolnak, miért nem próbálják rendbe hozni a dolgokat. Csak feladják és most mind a ketten szenvednek...  Nem akartam beleszólni, hisz tényleg nem az én dolgom, így csak szorosan magamhoz öleltem az elkeseredett lányt, majd együtt folytattuk utunkat az iskola felé.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. 

Halihó-halihóó! Nagyon örülök, hogy egyre többen vagytok, mert ez azt jelenti, hogy tetszik nektek a történetem :) Szinte hihetelten, hogy az elöző fejezethez 19 pipát kaptam. Köszönöm nagyon hálás vagyok érte, és még nagyobb köszönet az 1 darab kimoért :)
Ismét csak várom a véleményeket, ne fogjátok vissza magatokat...
Puszi Cassy