xx 20. fejezet xx

xx Angie xx

VOLT MÁR NEKTEK MOSTANÁBAN nyugodt és békés álmotok? Hát nekem sem, és ez most sem volt másképp. Hirtelen nem tudtam beazonosítani a hangokat, de mikor már valamelyest tudtam gondolkodni és rájöttem, hogy bátyám és Liam vívnak heves szócsatát rögtön kipattantak a szemeim.  Még mindig Liam ágyában voltam, ami arra utalt hogy ismét nem sikerült a mese végére érnem. No nem baj ez már megszokott tőlem. Ám annál jobban izgat a hangzavar oka. Óvatosan lemásztam az ágyról és a folyosóra léptem. Ott szembe találtam magam az érdeklődőkkel, mint akik valami műsort néztek úgy sorakoztak fel a korlát mentén.

- Mióta vagytok itt? - kérdeztem miközben melléjük értem.

- Amióta elkezdték - vetette át a kezét a vállamon Harry.

Besoroltam én is, majd pár percig csendben néztem, ahogy lent a két lökött szinte majdnem egymásnak estek. Végül nem bírtam tovább és elindultam lefelé.

- Itt meg mi a frász folyik? - kérdeztem mikor már leértem.

Hangom hallatán mind a ketten megfagytak abbahagyták egymás szidását vagyis ezt inkább csak Louis csinálta.

- NEM! NEM! NEM! - kezdte el szajkózni William.

- Mi nem? - kérdeztem barátságosan.

- Ti nem lehettek együtt - kezdett köztünk mutogatni - nem engedem.

- Már megbocsájts de senki nem kérte az engedélyedet. Te sem kérted ki a véleményemet az Eleanorral való kapcsolatodról - vágtam vissza.

- Az teljesen más - sziszegte a fogai között.

- Mégis miért?

- Mert.. mert te a húgom vagy és kiskorú vagy - láttam arcán, hogy nagyon büszke magára, amiért ezt így kitalálta.

- Ez van - vontam vállat, majd a konyha felé botorkáltam.

Nem volt hozzá hangulatom, hogy nekem még korán reggel veszekedjenek. Egyébként is úgy tűnt teljesen mindegy mit mondok Louis úgyis beleköt. Sikerült elrontania a nem is igazán tudom milyen hangulatomat  Leültem az egyik székre és próbáltam nem ülve elaludni.

- Egy újabb nyugodt napnak nézünk elébe, mi? - hallottam meg Sky hangját.

Mivel teljesen biztos voltam benne, hogy egyedül vagyok annyira megijedtem, hogy hátradőltem a bárszéken és most úgy vergődök rajta, mint valami partra vetett hal.

- Nem is tudom mit vártam - szólaltam meg, miután unokatestvérem segített egyenesbe jönni - Talán megértést, egy kis kiakadást aztán, hogy túllendül a dolgon.

- Elég utópista megközelítés - húzta a száját a velem szembe helyet foglaló szőkeség.

- De miért kell veszekedni? Hisz barátok és..

- Éppen azért, pont tőle nem számított erre. Gondolom azt hitte, hogy majd bedughat téged egy zárdába, ahol életed végéig vigyáznak rád - gonoszkodott tovább.

- De cseppet sem érdekli, hogy nekem mi a jó? - néztem fel rá.

- A bátyád az a dolga, hogy megvédjen még akkor is, ha ez ütközik a te érdekeiddel - vont vállat.

Fogalmam se volt honnan lett hirtelen ilyen zseni, főleg a testvéri dolgok terén.

- Apropó milyen volt a randitok? - kúszott gigantikus mosoly az arcomra.

- Fenomenális - kezdett el pattogni - Bár az elején azt hittem, hogy elcsesztem a hangulatot, mert szóvá tettem neki, hogy ki az a sült bolond, aki égő gyertyákat hagy őrizetlenül a parkban...

- Had találjam ki. Ő volt - néztem rá összeszűkített szemekkel.

- De komolyan ez sem szegte kedvét, szépen megvacsoráztunk. Volt ott minden pezsgő eper és jobbnál jobb kaják. Nem is tudom voltam-e már valaha ilyen tökéletes randin. Vagy voltam-e már valaha normális randin? - kezdte el nem létező szakállát vakargatni.

Ettől pedig belőlem kitört a nevetés, ez olyan jellemző mozdulat volt nála.

- Na tovább tovább - kezdtem el a pultot csapkodni izgalmamba.

- Ittunk, aztán kicsit becsiccsentettünk - mosolyodott el még jobban az emlék hatására . aztán így kezdtünk el keringőzni. Be akarta nekem bizonyítani, hogy részegen sokkal jobb táncos.

- Szóval jól éreztétek magatokat- állapítottam meg az egyértelműt.

Hisz csak rá kellett néznem, nem is tudom láttam-e őt mostanában ennyit mosolyogni. Örültem, hogy végre boldog, de valahol a lelkem mélyén irigykedtem is rá. Hisz ő tényleg együtt lehet azzal, akit szeret. Nem akarja senki megakadályozni, hogy boldog legyen, hogy elkövesse a saját hibáit és tanuljon belőle. Lassan elindultam ismét a szobámba és nagy szerencsémre már senki sem volt a nappaliban, bár ahogy Louist ismerem nem fogja ennyiben hagyni a dolgokat. Ő nem az a könnyen feladom a dolgokat fajta ember. Elterültem az ágyon, mint valami döglött béka és csak élveztem a pillanatnyi nyugalmat.

- Sajnálom, hogy ez lett a vége - simította kezét hátamra.

Ülő helyzetbe tornáztam magam és szinte szó szerint a nyakába vetettem magam.

- Én szinte majdnem biztos voltam benne, hogy ez lesz, de mégis ott volt a remény - kapaszkodtam bele.

- Ne szomorkodj a meglepetésem így is áll.

- Milyen meglepetés? - kérdeztem izgatottan.

- Majd jövőhét pénteken megtudod - súgta a fülembe.

- Akkor miért mondtad? Addig még majdnem egy hét van én pedig bele fogok pusztulni a kíváncsiságba - néztem rá csúnyán.

- Azt hiszem el tudnám terelni a figyelmed - mondta miközben mosolya még hatalmasabb lett.

xx Eleanor xx

Nem tudtam mi baja lehet Louisnak, de mikor felhívott nagyon zaklatottnak tűnt. Még abba is belement, hogy idejön az egyetemhez, mert mondtam neki, hogy csak egy rövid szünetem van. Rezgett is a telefonom, ezt azt jelenti, hogy itt van a parkolóban. Felkaptam a táskám és gyors léptekkel megindultam. Messziről megismertem Harry kocsiját, így gondolkodás nélkül beültem az anyósülésre.  Mellkasa szaporán mozgott fel-le miközben olyan erővel markolta a kormányt, hogy ujjai vége szinte már fehér volt.

- Mi történt? - kérdeztem suttogva.

- Liam - szűrte a fogai között.

- Mit csinált? - faggatóztam tovább.

- És a húgom.

Ebből a két tőmondatból már nagyjából össze tudtam rakni, hogy min is húzhatta fel magát annyira.

- Óóó - adtam hangot a felismerésnek.

- Mi? Mi? Hogy érted az hogy ó? - fordult mostmár felém.

- Én azt hittem ez neked is feltűnt - erre úgy nézett rám, mintha valami teljesen értelmetlent mondtam volna - Jaj Louis ne mond már, hogy te nem vetted észre hogy néznek egymásra. Én azt hittem, hogy ők együtt is vannak, aztán Angie mesélte, hogy mi is a helyzet.

- Mit kellett volna észrevennem?

- Azt, hogy Liam mennyire törődik a húgoddal, hogy Angie-nek mennyire fontos Liam. Istenem ők teljesen odáig vannak egymásért.

- Igen, de ő a húgom - próbált valami használható indokot találni.

- Igen, tudom. Miért jobban örülnél annak, ha egyik nap beállítana, hogy összejött valami suhanccal, akiről semmit sem tudsz. Ott mentem rosszul lennél. Liamet ismered, jelenleg talán jobban is mint a húgod. Tudod milyen, nem kell aggódnod.

- Erre még nem is gondoltam.

- Valahogy sejtettem - simítottam kezem az arcára.

Már sokkal nyugodtabb volt, mint beszélgetésünk kezdetén és láttam rajta, hogy valamiféle megoldáson töri a fejét.

- Nagyon elvetetted a sulykot?

- Eléggé, kiabáltam és szinte megtiltottam Angnek, hogy Liammel legyen - vallotta be.

- Akkor hozd helyre, csak beszélned kell velük. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják érteni - biztattam.

- Mire mennék nélküled?

- Hát?

Tudom, hogy erre nem várt választ, de jó volt látni, hogy ismét visszatért a megszokott, általam úgy szeretett fiú. Ismét szokásos mosolya bujkált szája szegletében és biztos voltam benne, hogy már valamiféle terv is körvonalazódott a fejében.

xx Angie xx

Erről maradtatok le @Angie_LittleTommo

Mikor már valamelyest sikerült lenyugodnom. Igaz ehhez Liam is elég aktívan hozzájárult úgy gondoltam ideje ma valami hasznosat is csinálnom. Gondoltam, ha főzök valamit akkor a legalább egy ember biztosan örülni fog. Nem igazán volt ötletem, hogy mit is csináljak így először gondoltam kiválasztom a mai áldozatom vagyis a receptet. Valami spagettire gondoltam, hisz ahhoz most úgy kedvem volt. Miután megtaláltam a megfelelő receptet neki is álltam az elkészítésnek. Jólesett kicsit máshova koncentrálni, így legalább nem a reggel történteken gondolkodtam.  Miután elkészültem a főzögetéssel elkezdtem rendet rakni magam után, hisz nem meglepő módon óriási kupit hagytam magam után.  Ezután úgy gondoltam szólok a többieknek, hogy elkészültem. Miután végigjártam az egész házat kiderült, hogy mindenkit elnyelt a föld. Nekem meg nem is szóltak. Így egyedül ültem a pulthoz és kezdtem el ebédelni. Gondoltam ezzel a kis képpel törlesztek neki, Niall biztos meg fog örülni. Ezután ismét elmosogattam, majd úgy gondoltam nézek valami filmet. Pechemre semmi nézhető nem volt, így csak kapcsolgattam az adók között. Ott tartottam, hogy elalszok, mikor végre valaki hazajött.

- Szia Angie- köszönt.

- Hello Louis.

Idegesen babrált a kezében lévő kulccsal és még csak a kabátját sem vette le.

- Beszélhetnénk? - kérdezte olyan hangsúllyal, mintha teljesen biztos lenne benne, hogy vissza fogom utasítani.

Bár az igazat megvallva megfordult a fejemben, hogy nem-et mondok, de úgy gondoltam ezzel csak még tovább húznám az elkerülhetetlent.

- Persze.

-Sétálunk? - jött az újabb kérdés.

Én pedig ekkor értettem meg miért nem vette le a cipőjét és a farmerkabátját. Mosolyogva bólintottam, majd elindultunk a közeli park felé. Pár percig szótlanul sétáltunk egymás mellett, majd végre valahára megszólalt.

- ismét csak szeretnék bocsánatot kérni, nem lett volna szabad túldramatizálnom a helyzetet. Csak tudod te vagy az én kishúgom és egyszerűen még a gondolattól is rosszul leszek, hogy valaki téged bánthat és mikor Liam reggel közölte velem ezt az egészet én nem is igazán tudom mit éreztem - túrt bele hajába- Nem sejtettem, hogy van köztetek valami úgy értem barátságon kívül. Aztán elmentem és beszéltem Elel és ő felnyitotta a szemem. Tulajdonképpen ennél sokkal rosszabb is lehetne.

- Nem igazán tudom elképzelni mi is játszódhatott le benned, de számítottam rá, hogy nem lesz egy könnyű mentet. De a veszekedésetek után csak elkeseredtem, mert úgy érzem, hogy helyettem próbáltál meghozni egy döntést. Tudom, hogy féltesz Tommo, úgy, ahogy egész életemben minden veszélyes vagy kevésbé veszélyes dologtól, de engedned kell, hogy elkövessem a saját hibáimat.

- Egyszerűen csak nem akarlak elveszíteni - fordított maga felé.

- Jaj Boo Bear. Sosem fogsz elveszíteni - ugrottam a nyakába- És most még nagyobb szükségem van rád, mint valaha, mert úgy érzem kicsúszik a lábam alól a talaj. Hogy semmi sem a régi és nekem szükségem van a bátyámra- suttogtam a fülébe és éreztem, ahogy a könnyeim is megindulnak.

Szorosan ölelt magához miközben testsúlyát néha áthelyezte a másik lábára.

- Együtt megoldjuk, tudod Tomlinsonok vagyunk.

- Ez tuti és a legrosszabb fajtából - mondtam mikor már csillapodni látszott pityergésem.

- Na gyere menjünk vissza, én is meg szeretném kóstolni azt a csoda főztödet, de ha nem igyekszünk ír barátunk mindent felfal. Már úgy kellett őt visszatartani, kész vicc mire képes a kajáért - forgatta meg a szemét színpadiasan.

Miután befejeztük a kis kört a parkba elindultunk hazafelé, Louis végig nyomta az ökörségeit én meg megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mire is készül Liam, mert mint kiderült őt is beavatta.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Nem is igazán tudom mit mondjak még.... nagyon örülök, hogy már ennyien vagytok és a visszajelzéseket is.  Nagyon örülnék, ha még többen lennénk, szóval iratkozzatok fel!
Réka Cserei benne vagyok a cserében csak linkeld a blogjaid, hogy ki tudjam tenni őket :)
Véleményeket nagyon várom :)
Puszi Cassy