xx 17. fejezet xx

xx Angie xx

MINDENKI NAGYON KEDVES VOLT és legalább háromszor elmondta mennyire hiányoztam neki és milyen jó, hogy velük vagyok. Túlestünk a szokásos roppantsuk össze Angie-t akción, majd végre valahára megmutatták a szobámat. Azonnal szerelmes lettem belé, hatalmas franciaágy, nagy erkéllyel, külön fürdővel hát miről álmodhat még egy lány? Örömömben körbe- körbe kezdtem el ugrálni, mire a kis lököttek nevetésbe törtek ki, majd magamra hagytak hadd rendezkedjek el. Neki is kezdtem az életem kipakolásának, de sajnos ez nem kötött le annyira, mint vártam és akarva akaratlanul eszembe jutott, hogy vajon Liam miért nincs itthon. Csak dolga volt? Vagy pont azért, mert tudta, hogy jövök és nem akart velem találkozni? Egyszerűen ismét eljutottam arra a pontra, hogy másra sem tudtam gondolni csak Rá. Kissé már betegesnek éreztem ezt az egészet, hisz ilyet azelőtt még sosem csináltam. Erre csak úgy a semmiből, minden megváltozik. Dudorászva raktam helyére az utolsó pólómat is mikor valaki kopogtatott az ajtón.

- Szabad - mondtam szinte azonnal. 

Hallottam, hogy nyílik az ajtó és Liam somfordál be rajta. Jobbra-balra tett egy lépést, de félig mégis az ajtónál ácsorgott.

- Örülök, hogy megérkeztél - mondta kicsit hidegen.

- Én is örülök  hát még nem gazán laktam be a szobát - tártam szét a kezem.

Kérdezni akartam, hogy milyen napja volt és hasonlók, de még csak időm se volt rá már sarkon is fordult és bevágta előttem az ajtót. Most ha lehet még inkább összezavarodtam, mint eddig bármikor. Ráadásul úgy beszélt velem, mint egy idegennel. Annyira szívem ütött az egész, hogy majdnem elsírtam magam. Halk kopogásra lettem figyelmes, de annyi erőm se volt, hogy válaszoljak. A dörömbölés azonban nem hagyott alább és pár perc múlva Zayn értetlen tekintetével találtam szembe magam.

- Mi történt? - kérdezte suttogva.

- Mindent elrontottam - válaszoltam és már nem tudtam megakadályozni, hogy elinduljanak a könnyeim.

- Héé Szépségem - szárt azonnal a karjai közé - nem rontottál te el semmit.

- Zayn, nem hallottad, hogy beszélt velem. mint egy idegennel, akit a háta közepére sem kíván - szipogtam.

- Biztos nem úgy gondolta. Tudod Liam nehéz eset, ő sokkal megfontoltabb, mint mi és a dolgokat mindenhogy számításba veszi.

Ettől még cseppet sem éreztem jobban magam, így csak néma hüpögésbe kezdetem.

- Picilány, nagyon rossz téged így látni - suttogta a fülembe, majd eltávolodott tőlem és kinyitotta az ajtót.

A következő pillanatban valakit berántott ő pedig eltűnt.

xx Zayn xx

Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Liam így viselkedett Angie-vel miközben totálisan bele van zúgva. Annyira felhúztam magam, mikor megláttam kétségbeesett arcát, hogy úgy éreztem azonnal cselekednem kell . Nem túl illedelmesen dörömbölni kezdtem ajtaján és az sem érdekelt, ha kitöröm én akkor is el fogom mondani neki a véleményem. 

- Nem fogod abbahagyni, mi? - kérdezte miközben kitárta az ajtót.

- Arra mérget vehetsz Kisapám - és betoltam a szobába, majd magam mögött hangosan csaptam be az ajtót - Mond te teljesen meg vagy húzatva  Hogy beszélhetsz így Angie-vel, he? Csak tájékoztatlak, hogy most a szobájában sír. Miattad! - böktem meg a mellkasát.

Ő értetlenül nézett rám, majd mikor felfogta mit is mondtam mást se láttam az arcán csak mérhetetlen nagy lelkiismeret furdalást. De engem nem érdekelt, én be fogom fejezni a kis mondókám.

- Nem hülyítheted őt, megérteted? Még csak nem is mondtátok ki Danivel, hogy vége. Gondolkozz már józanul. Tudom, hogy oda meg vissza vagy érte, de nem engedem, hogy bántsd őt.

- Miattam sír? - kérdezte ehülten.

- Komolyan csak ennyit fogtál fel az egészből? - túrtam hajamba.

- Nem azt is hallottam, hogy megjárom, ha szórakozom vele, de ezt te nem érted - dőlt az ágyra.

- Akkor talán magyarázd el - ajánlottam fel és én is odaültem mellé.

- Mikor felszálltunk a gépre, Louis ült mellém és arról kezdett el beszélni, hogy mennyire örül, hogy ilyen jóban vagyok a húgával. Aztán kitért arra, hogy ha nekem nem lenne Dani lehet nem lenne ilyen nyugodt, de tudja, hogy én nem kavarnék a húgával.

- Uhh ... ez gáz és nem próbáltál beszélni vele róla?

- Mégis hogy? Így is volt elég bajom, mert épp előtte csókolóztunk Angie-vel. Örültem, hogy végre megtörtént, aztán Lou rázúdította ezt a hidegzuhanyt - fújta ki a levegőt.

- Sajnálom, hogy így neked estem.

- Megérdemeltem, nem szabadott volna így viselkednem vele, nem ezt érdemli és Dani sem. 

Fogalmam se volt ezt mire érti, de a következő percben már fel is pattant beleugrott a cipőjébe és elrohant. Remek, de azt hiszem tudom hova ment. Vagyis azt hiszem tudom, mert én a helyébe megbeszélném a dolgokat Danielle-el. Bár nem vagyok a helyébe, meg jogom sincs megítélni őt. Valljuk be a saját életemet sem tudom irányítani  Fogalmam sincs mit kéne kezdenem ezzel a leányzóval, Honorral. Hisz fél perc alatt képes kiidegelni, de az az éjszaka felejthetetlen volt. Remek vagy Zayn kezdj el magadba beszélni.

xx Angie xx

Nem is igazán tudom, hogy mi történt tegnap, de rossz volt az biztos. Azt sem tudom hogy kerültem az ágyba. Nyújtózkodtam egyet és a másik oldalamra fordultam, ahol Harry szuszogott békésen. Nem is nagyon emlékszem hogy került mellém.

- Jobban vagy? - kérdezte rekedtesen

- Jobban, de nem jól - adtam választ.

Ő csak vigyorogva összeborzolta a hajam, mire bosszúból én is hasonlóan reagáltam. Majd úgy gondoltam ideje embert varázsolni magamból, így egy jóreggelt puszit nyomtam a kis fürtös arcára, majd átvonultam a fürdőbe. Nem tudom, hogy körülnéztem-e már itt vagy csak akartam, de még a lélegzetem is elállt. a helységtől  Nem akartam túl sok időt vesztegetni így lehámoztam magamról a tegnapi ruhámat a szennyesbe dobtam és azonnal beálltam a zuhany alá. Átdörzsöltem a testem a kedvenc narancsos tusfürdőmmel, majd még álltam pár percig a kellemes vízsugár alatt. Törölközőbe csavartam magam, majd miután felitattam a testemen lévő vízcseppeket felhúztam a fehérneműm és visszamentem a szobába. Harold ekkor már kómás fejjel  ült az ágy szélén.

- Nem rossz - mért végig.

- Köszönöm - hajoltam meg.

Majd kihúztam egy vékony csőtopot és egy farmer sortot és magamra ügyeskedtem.

- Mi lenne, ha keresnénk valami reggelit? - ajánlottam fel.

Styles azonnal heves bólogatásba kezdett, majd a nyakába kapott és rohanni kezdett lefelé. Sikongatva kapálóztam, de őt ez cseppet sem zavarta.

- Mi a frász van itt? - jött ki dühösen Niall kezében egy tányér nem is tudom mivel.

- Alapvető jogomban sértett meg - duzzogtam.

- Harry rajtad miért a tegnapi ruhád van? - kérdezte Zayn.

Kedves bátyám pedig mintha vérszemet kapott volna Liammel egyetemben és rögtön megindultak szegény fiú felé. Én azonnal elé álltam, hogy meg tudjam őt védeni, de a fiúk töretlenül tartottak felénk.

- Oké nem kell túlkombinálni - tettem egyik kezem bátyám míg másikat Liam mellkasára - csupán beszélgettünk.

- De Harry - kezdett volna bele Louis.

- Harry, Harry így kell elfogadni, de nekem ő túl kelekótya.

- Akkor semmi? - vette át a szót Liam.

- Semmi - néztem mélyen a szemébe. 

Megfordultam, nyomtam egy puszit Harold arcára, majd a bejárat felé vettem az irányt. Egy nap se kell nekik és kiidegenek, ezt komolyan nem hiszem el. Dühösen téptem fel a főbejáratot, de nem tudtam megmozdulni, mert teljesen letaglózott a látvány. Zayn és Honor épp szájon át lélegeztették egymást elég intenzíven. Annyira bizarr volt számomra az egész, hogy hangosan bevágtam az ajtót és elindultam fel az emeletre. Hogy ez .... ez ez erre szavakat sem találok. A szobámba érve ugyanúgy éreztem magam, mint a nappaliban így nem értettem mi értelme volt, hogy feljöttem. Hogy egyedül legyek? Miért jobb egyedül? Hát most egyáltalán nem. 

- Remek tényleg örült leszek - morgolódtam.

Valaki hirtelen maga felé fordított és én szembe találtam magam a jól ismert mogyoróbarna szempárral.

- Ha ismét bocsánatot kérek megbocsájtasz? - suttogta.

- Nem tudom, úgysem kapnék választ, ha azt kérdezném mi volt az oka. Megint úgy érzem magam, mint a múltkor - kezdtem el a lábamat fixírozni, de neki teljesen más volt a szándéka és két keze közé fogta az arcom, így kénytelen voltam a szemébe nézni.

- De el fogom mondani neked. A múltkor azt mondtam, hogy az mindent megváltoztathat, de úgy érzem vállalnom kell ezt a kockázatot.

- Liam, én ezt nem értem - kezdtem el ingatni a fejem, de mutatóujját számra helyezte ezzel megakadályozva a további beszédben.

- Nem tudok rád barátként tekinteni nem megy akárhogy próbálom, vagy mondogatom magamban, hogy az egyik legjobb barátom húga vagy képtelen vagyok rá. Tudod eddig azért nem tettem semmit, mert féltem tőle, hogy te nem így érzel és akkor tönkretenném a barátságunkat, mert inkább lettem volna csak a barátod,mint, hogy semmilyen kapcsolatba ne legyek veled.  Többet akarok tőled puszta barátságnál, ölelni, csókolni szeretnélek és megvédeni mindentől - fúrta íriszeit az enyémekbe.

- És tegnap? - kutattam válasz után.

- Hibáztam. Nem szabadott volna másra hallgatnom, hogy befolyásoljon és hogy megbántsalak téged - simította meg az arcom, majd két kezével megindult a testem két oldalán és a derekamnál állapodott meg.

- Sajnálom -hajolt közelebb hozzám mire én még szaporábban kezdtem el venni a levegőt.

Orrunk hegye összeért és én csak szótlanul tanulmányoztam tovább arcát.

- Nem bántalak meg még egyszer - suttogta, miközben ajkai súrolták az enyémeket.

Szinte idegőrlőek voltak azok a másodpercek míg végre tényleg megcsókolt. Először csak lágyan érintette az enyémekhez ajkait, majd felbátorodott és már jóval határozottabban csókolt.

xx Honor xx

Furcsa volt ez az üdvözlés Maliktól nem mondanám, hogy bántam, de akkor is meglepett. A fiúk szívélyesen fogadtak, bár olyan tudom, hogy valami történt köztetek az előbb ábrázatuk volt. Gyorsan körbepillantottam és kedvenc unokanővéremet sehol sem találtam. Arra jutottam biztos a szobájában van, így az emelet felé vettem az irányt szerencsére elmondták melyik az ő szobája így nem kellett kutakodnom. Szokásomhoz híven minden kopogás nélkül törtem be a szobába, ahol Tubicáimat félreérthetetlen helyzetbe találtam. A hirtelen zajra felém kapták a fejüket és egyszerre szégyellték el magukat. Liam elmotyogott valamit, hogy dolga van és olyan gyorsan eliszkolt, ahogy csak lehetett. Angie pedig haja mögé rejtőzve próbálta elrejteni vörös arcát.

- Hello hello - húztam magabiztos mosolyra a számat.

- Szia Sky - viszonozta köszönésem egy kis torokköszörülés kíséretében.

- Hogy utaztál? Elrendezkedtél már? - próbálta terelni a témát.

- Remekül utaztam, és hát leraktam a bőröndöm  de még nem volt időm helyet csinálni magamnak. Majd kicsit később fogom kitúrni Zaynt a szobájából - kezdetem el vigyorogni.

- Mi? Mármint mi? Te Zaynnel vagy egy szobában?

- Még szép, főleg hogy nincs több szabad szoba - folytattam - de ne tereld a témát mindent tudni akarok.

- Nincs semmi - kezdte el rázni a fejét.

- Ja persze és az az előbbi csók is egy semmi volt, mi?

- Te mondod, aki olyan nyálcserét hajtott végre az ajtó előtt - vágott vissza

- Jól van már inkább azt mond hogy mi volt - kezdtem el a kezemmel kalimpálni.

- Azt mondta, hogy többet akar tőlem puszta barátságnál és hogy eddig azért nem beszélt róla, mert félt hogy én nem így érzek - pirult fülig azonnal.

- Ó istenem milyen édes - ölelt magamhoz zavarban lévő rokonomat.

Tovább szerettem volna faggatózni, de láttam mennyire kellemetlenül érinti ez az egész. Így gondoltam empatikus leszek és hagyok neki egy kis időt, hogy megeméssze a dolgokat. Átvonultam a szobámba és leültem az ágyra. Nem kellett sokat várnom és Zayn is csatlakozott hozzám.

- Mond mi mért nem romantikázunk? Miért nem veszel nekem virágot? Miért nem megyünk el sehova randizni? Miért nem becézgetsz? - zúdítottam rá mindent.

Ő először nem értette mi ez a hirtelen kérdés áradat és ez ki is ült az arcára, majd rendezte vonásait és mellém telepedett.

- Sajnálom ezt elrontottam - ölelt magához - de tudod nem gondoltam, hogy te szereted az ilyen dolgokat - suttogta a fülembe.

- Miért ne szeretném? - kérdeztem, miközben két karomat hátán fontam össze.

- Rövid ismertségünk alatt úgy jött le, de ezen még változtathatunk.

Nem értettem, hogy gondolja a változtatást, ám a következő percben már megkaptam a választ. Lágy csókokat lehelt az arcomra és szinte már őrjítően lassan közeledett a szám felé.  Közben az ölébe kapott, de ajaki ekkor sem szakadtak el az arcomtól. Mikor végre számhoz ért olyan gyengéd volt, hogy ha nem tudtam volna biztos azt mondom, hogy ez nem lehet ugyanaz a fiú, akivel az ajtó előtt szenvedélyesen egymásnak estünk. Még a gondolatba is belemosolyogtam, hogy mennyire képes volt ezzel meglepni.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Kedd van, fejezet van! Remélem kipihentétek magatokat a hétvégén és kellemes Húsvétotok volt.  Valamit a bolondok napját is túléltétek :) 
Ne fogjátok vissza magatokat, várom a véleményeket!
Puszi Cassy