xx 21. fejezet xx

xx Angie xx

JÓKEDVŰEN TÉRTÜNK VISSZA A házba, ahol már szerencsére mindenki ott volt.

- Halihóó - mondtam mikor beléptünk az ajtón.

- Konyha - hangzott is Niall válasza.

Bár nem is tudom ezen miért lepődtem meg, hisz ő a szabadideje jelentős részét abban a helységben tölti. Louis-val csak összemosolyogtunk, majd mi is arrafelé vettük az irányt.  Mind ott voltak, vagyis nagyjából Harry hiányzott. Bár ezzel nem tudtam sokáig foglalkozni mikor megláttam, hogy az én főztömet eszik és félő volt Horan hamarosan rosszul is lesz tőle.

- Nem ettél még eleget Niall? - kérdeztem egy kicsit óvatosan.

- Ezzel nem lehet betelni - emelte fel a villáját és nyomban a szájába tömte.

Megmosolyogtatott habzsolása, de csak akkor volt mosolyom felhőtlen mikor a maradék két fiú is ilyen lelkesen lakmározott.

- Phoebe megtalált? - kérdezte Honor.

- Hogy mi? - néztem rá értetlenül.

- Megjött a nyaralásból tegnap. Felküldtem a szobádba - mondta olyan hangsúllyal, mintha ez tök egyértelmű lenne mindenki számára.

Én még mindig nem értettem ezt az egészet, de úgy gondoltam, ha újabb kérdéseket teszek fel azzal nem leszek előrébb így csak megráztam a fejem és az emelet felé vettem az irányt. Nagyon mertem remélni, hogy Phebs nem tévedt el és nem tört rá valakire. Tulajdonképpen csak Harryre törhetne rá, már ha itthon van. Tovább batyogtam a szobám felé, mint sem törődve a rám törő fura érzésekkel. Kezemet a kilincsre helyeztem és egy határozott mozdulattal benyitottam a szobába. Ám ott nem az a látvány fogadt, amire én számítottam ugyanis Harry és Phebs eléggé félreérthetetlen helyzetben tartózkodtak az ágyamon miközben is sem másztak egymás szájából. Ráadásul Harryn már csak egy boxer volt. Megborzongatott a látvány és mikor újra meg tudtam mozdulni sarkon fordultam és becsuktam magam után az ajtót. A folyosón még egyszer körülnéztem, hogy biztosan jó helyre nyitottam-e be, de sajnos igen és a látvány a retinámba égett. Megszólalni még mindig nem tudtam és velük egy szinten pedig képtelen voltam megmaradni így béna mozdulatokkal elindultam lefelé. Mivel a kis csoport már befejezte a táplálkozást vagy elpusztított minden ehetőt székhelyüket átették a nappaliba.

- Megtaláltad? - kérdezte Honor miközben minimum három helyet elfoglalt a kanapén és szórakozás gyanánt Zayn haját piszkálta.

Természetesen az érintett ezért koránt sem volt annyira oda és minden erejével azon volt, hogy megakadályozza tökéletesen belőtt frizurája tönkretételét.

- Sajnos - futott végig a hátamon a hideg mikor újra bevillantak a látottak.

Arcukra kiült a csodálkozás, miközben azon tanakodtak válaszon vajon mire is vonatkozhatott. Az emelet felől hangos nyögések hallatszottak. Vettem egy mély levegőt és kisétáltam a tornácra. Leültem az egyik nagyobb fotelba miközben kezeimet fülemre szorítottam. Ismét előtört gyermeki énem, de nem igazán érdekelt ki mit gondolt arra a látványra nem voltam felkészülve. Bőven elég volt, hogy Zaynt láttam pucéron Harry már tényleg nem érdekelt. Halkan dúdolni kezdtem hátha valamicskét el tudom terelni a gondolataimat. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy hatalmasat sikítottam mikor valaki hátulról a vállaimra helyezte kezeit.

- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni - suttogta Liam a fülembe.

Nem tudtam rá azt mondani, hogy semmi baj nem is ijesztett meg annyira, mert nincs így. Még mindig érzem, hogy a szívem a kelleténél gyorsabban ver.

- Az én szobámban voltak - futott végig a hátamon a hideg.

Karjait védelmezően derekam köré fonta és velem együtt hátradőlt a székben.

- Most mondhatnám, hogy Harry ilyen, de úgy gondolom azzal nem sokat segítenék.

- Hát megrázó élmény volt - kezdtem el karját simogatni - Louis-val beszéltél?

- Igen és azt hiszem minden rendben van, sőt a kis meglepetésembe is beavattam őt.

Kicsit feljebb tornáztam magam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Akkor nekem is elmondod? - néztem rá angyalian.

- A-a - rázta a fejét - Egyébként is csak csütörtökig kell kibírnod

- És utána?- faggattam.

- Titok - suttogta miközben közelebb vont magához.

- Ez annyira nem ér - morogtam az orrom alatt.

- Nem is tudtam, hogy te ilyet is szoktál csinálni - mondta kuncogva - meg egyébként is milyen lenne, ha idő előtt tudnád meg?

- De érdekel.

- Akkor még tudsz várni pár napot - puszilt bele a fülembe.

Csendben tanulmányoztam a nyugodt kertet és élveztem a majdnem idillt. Akármennyire is tetszett a helyzet, hogy végre nem kell Liammel bujkálnunk az a bizonyos titok vagy meglepetés még mindig nem hagyott nyugodni. Valamint a tudat, hogy Louis is be lett avatva csak arra enged következtetni  hogy valami igazán nagy dobásról lesz szó, de nem is igazán értettem az okát. Hisz nem tettem semmit, amivel ezt kiérdemelném.

- Akkor csak azt áruld el miért - csúsztam kicsit előrébb, hogy még jobban felé tudjak fordulni.

Ő úgy nézett vissza rám, mint nem is olyan rég Honor, mintha valami bődületes nagy marhaságot mondtam volna.

- Tudod mi lesz egy hét múlva? - kérdezte furcsán hangsúlyozva a számot.

Agyamban nagyban kutakodni kezdtem valami fontos esetleg jeles esemény után. Június vége lesz, ami azt fogja jelenteni, hogy már három hete itt vagyok. Ez még arra is utalt, hogy még két hónapot lehetek velük és élvezhetem ezt az egész varázst.

- Június vége? - kérdeztem félve miközben nyakamat behúztam.

Biztos voltam benne, hogy nem ez a megfejtés és igazam is lett, mert egy igazán csúnya nézés lett az ajándékom.

- A születésnapod Angel - húzott közelebb magához.

- Oh.. ó, hogy ez. Teljesen kiment a fejemből.

Nem is tudom, hogy felejthettem el hisz már kiskorom óta vártam a napot, hogy végre én is nagykorú lehessek. Mindig is különlegesnek gondoltam, hogy attól a naptól én is másmilyen leszek. Felnőtt, a dolog jó értelmében. Most mégis elfeledkeztem róla és nem igazán tudnám megmondani mi az oka. Lehet, hogy a változásra foghatnám, végülis eléggé más lett minden.

- Nem szeretném, ha túlzásokba esnél vagy esetleg költekeznél.

- Megérdemled! Én pedig szeretném, ha különleges lenne.

Magamban már sorakoztattam az érveket, hisz nagyon jól ismertem ezt az arckifejezését, miszerint már egy kész haditerv van a fejében. Nekem tényleg nem számítanak az ilyen anyagias dolgok elég, ha érzem hogy az illető gondolt rám és fontos vagyok számára. Vettem egy nagy levegőt, hogy bele is kezdjek az érveim felsorakoztatásába, de az üvegajtó hirtelen kivágódott és egy jól ismert sikítás rázta meg az egész környéket.

- Szőke ciklon úgy hiányoztál - vetődött be közénk a Messer lány.

- Te is nekem Phebs, elhiheted - öleltem magamhoz.

Elvált tőlem és kis párosunkat kezdte el alaposan szemügyre venni. furcsa fintor jelent meg az arcán, ami arra engedett következtetni, hogy magyarázatot vár de azonnal.

- Miről is maradtam le? - kérdezte miközben csípőre csapta a kezét.

- Én semmiről - dörmögtem magamnak.

Payne mosolyra húzta a száját, majd egy gyengéd puszi után magunkra hagyott minket. Phoebe-nek pedig be sem állt a szája, minden egyes kis részeltet tudni akart, hogy mégis hogy lehet ez az egész. Hisz mikor szóba hoztam neki a srácokat, Liamet szentül állítottam, hogy köztünk csak barátság van .Mesélésem végén én is kérdőre vontam őt a nyaralással, valamint a Stylesszal történt kis affér miatt. Már megszokhattam volna tőle, hogy egyáltalán nem érezte kínosan magát a helyzet miatt, csak idiótán vigyorgott.

Csütörtök reggelre már kész idegroncsnak éreztem magam. Mind Louis, mind Liam csak vigyorogva figyelték a szenvedésem, Eleanor volt az egyetlen, aki próbált valamilyen szintem megnyugtatni, de nem hiszem, hogy sokra ment vele. Próbáltam visszaaludni, mert éreztem, hogy még korán van, de nem ment. Hallottam, hogy valaki motoz a szobámban, majd az ágyamhoz lép és megsimítja az arcom.

- Jó reggelt Angel - köszöntött.

- Honnan tudtad, hogy fenn vagyok? - nyitottam ki a szemem.

- Louis mesélt róla, hogy amikor izgatott vagy nem igazán tudsz aludni, és az elmúlt napokban eléggé úgy viselkedtél, mint aki nagyon izgatott - ült le mellém az ágyra miközben még mindig az arcomat simogatta. Válaszolni már nem igen tudtam rá mivel karon ragadott és szó szerint kihúzott a szobámból.

- Liam Payne nem vagyok holmi zsák, amit csak úgy magad után cibálhatsz - zsörtölődtem.

Ő csak jót nevetett rajtam, majd megpördült tengelye körül és a karjai közé kapott.

- Na mindjárt más a helyzet - mosolyogtam rá.

Lágy csókkal köszöntött és biztos léptekkel megindultunk a konyhába.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem miután ismét a saját lábamon álltam és elszakadtam Liamtől.

Ő csak nemlegesen megrázta a fejét, mint akinek fogalma sincs az egészről. Pedig szerintem pontosan tudja, hogy hol vannak vagy hogy miért nincsenek itt.

- Ugye tudod, hogy ezt nem veszem be?

- Csak egy kicsit kérlek. Tudom, hogy okos vagy csak kérlek most ne törd annyira a buksid - mondta miközben elém tolt egy nagy bögre gőzölgő kávét.

- Rendben megpróbálom, de csak a te kedvedért - ejtettem meg egy angyali mosolyt.

Hasonlóan vigyorgott ő is miközben velem szemben helyet foglalt és egy percre sem hagyta abba arcom tüzetes vizsgálatát. Én a bögre mögé rejtetettem enyhén piruló arcomat, hisz tényleg szinte perzselt tekintetével. Nyugodtan megreggeliztünk, ami ebben a házban nagy szó majd azt mondta menjek és nyugodtan készüljek el utána folytatjuk a kis túránk. Biztos vagyok benne, hogy ez már a terve egyik pontja így voltam olyan kedves és nem kezdtem el vele kötekedni. A hálómba érve már ki volt készítve minden az ágyamra. A szépen összeállított szett láttán biztos voltam benne, hogy ebben valamelyik lánynak is benne van a keze. Nekem ez nem jutott eszembe? Felkaptam a a ruhát és a fürdőbe mentem. Lassan elkészültem, miután letusoltam, megcsináltam a hajam és feltettem egy kis sminket visszamentem a szobába. Ott az ágyon már egy nagyobbacska doboz várt rám rózsaszín szalaggal átkötve. Izgatottan szökdécseltem oda és bontottam ki a ládikát. Csak egy kis cetli volt benne 

Ideje, hogy kezdetét vegye a meglepetés!
Kövesd az utasításokat és szeresd Liamet!

xx Li

Miután elolvastam csak még inkább összezavarodtam, de Liam már az ajtófélfának támaszkodva várt rám.

- Szeresd Liamet? - kérdeztem elég érdekes arckifejezéssel, mire heves bólogatásba kezdett - Szóval most nem szeretlek? - csaptam csípőre a kezem.

Pár lépessel előttem is termett arcán még  a szokásosnál is nagyobb mosollyal, nem is tudtam hogy lehet még ennél is nagyobb az a vigyor.

- Nem erről van szó, csak ma az idegeidre fogok menni, mert mindent csak akkor fogsz megtudni mikor eljött az ideje. Készülj fel Hercegnőm - hajolt közelebb hozzám. 

- Újabb becenév?

Még közelebb lépett hozzám mire én azt hittem végre valahára megkapom a jól megérdemelt csókomat, de semmi. Csak tovább mosolygott és ki akart menni a szobából, de én megakadályoztam. Két kezem a tarkójára csúsztattam és így húztam vissza magamhoz. Rögtön tudta mire megy ki az egész, így szinte azonnal csapott le az ajkaimra.

- Mostmár tényleg menjünk, mert késésben vagyunk - kezdett el sürgetni. 

Karon ragadott és elindultunk a garázs felé, ott hipersebességgel bepattantunk Payne kocsijába és már úton is voltunk. Nem faggatóztam, hisz az utóbbi napokban rájöttem, hogy teljesen feleslegesen faggatom, ha nem akarja elmondani nem is fogja. Nem is értettem miért parkoltunk le a repülőtér előtt. Ő csak mosolyogva figyelte reakcióm, ahogy arcomra kiül az értetlenség. Kiszálltam én is a kocsiból és a rám várakozó fiú mellé sétáltam. Kezeit azonnal az enyémekbe csúsztatta és így indultunk meg  előre.

xx Honor xx

Liam elmondta mikor fognak elmenni, így fél órával az egyeztetett időpont után visszamentünk a házba. Nem tudom miért kellett elmennünk, hisz nem szóltunk volna semmit. Mi sem vagyunk azért olyan pancserek, hogy negyvenöt perc alatt elszólnánk magunkat. Bár lehet inkább attól félt, hogy Angie szedi ki belőlünk. Ez mondjuk reálisabb lett volna, hisz pont olyan. Mindenkiből mindig mindent kiszed. Miután hazaérkeztünk ledobtam magamról a cipőt és azonnal elterültem a kanapén. Pár perc múlva éreztem, hogy Zayn is csatlakozik hozzám és mellém fekszik. Élveztük a csendet, ami a Tomlinson mentes légkör miatt volt. Rendben én is az vagyok, de azok ketten mindenkin túltesznek. 

- Mi mivel lepjük meg a kiscsajt? - kérdezte Niall már a második reggelije után.

- Hát valami nagy durranás kell végülis csak egyszer lesz tizennyolc az ember lánya - gondolkodott hangosan Harry. 

- Meglepetés buli? - kérdezte túlzottan is hangosan Phoebe miközben kivágta a bejárati ajtót.

Mind egymásra néztünk és már vad tervezgetésbe is kezdtünk. Természetesen a harsány lánnyal magunkra vállaltuk a dolgok oroszlánrészét.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Úgy látom kicsit bepunnyadtatok, mert a szokottnál kevesebb komment és pipa érkezett. Talán nem tetszik a történet? Kérlek írjátok meg. Másodszor pedig szeretném nektek megmutatni az új blogom, amire vasárnap felkerült a trailer is. Oda is várom a véleményeket.
Puszi Cassy