xx 18. fejezet xx

xx Angie xx

NAGYON ÖRÜLTEM NEM EZ rossz kifejezés a felhők fölött jártam miután Liam elmondta mit érez irántam. Az idióta vigyort le sem lehetett vakarni a képemről és ez már másoknak is feltűnt.  Mivel nem tudtam Louis mit szólna az egészhez így csak annyit mondtam jó kedvem van, mert itt lehetek velük és tulajdonképpen nem is hazudtam, hisz ez is közrejátszott.

Nem lepett meg, hogy  megint elaludtam egyébként nem is zavart volna csak tegnap felhívott az ügynökségtől Elle, hogy ma lesz egy divatbemutató, amin szeretné, ha én is részt vennék valamint egy fotózás. Kicsit sűrű lesz a napom, de utána kaptam három szabadnapot a következő fotózás előtt, így gondoltam miért ne. Örült módjára rohangálok a szobába, hogy elkészüljek, már csak a szandálom van vissza, de az istennek sem tudom hova tűnhetett. Utolsó ötletem az ágy alja volt, így hát hason fekve elkezdtem befelé kúszni. Természetesen ott bújt el a kis huncut, gy mikor szerencsésen kezeim közé kaparintottam már csak azon kellett gondolkoznom hogy fogok kijutni innen. Épp azon gondolkodtam, hogy ha még sokáig leszek itt belőlem is ágy alatt lakó szörnyeteg lesz mikor valaki megragadott a két bokámnál fogva és egy könnyed mozdulattal kihúzott a barlangomból. Mikor elengedte a lábam én megfordultam, hogy láthassam kinek a fejéből pattant ki ez az ötlet. Liam vigyorogva nézett rám.

- Úgy láttam el kell egy kis segítség.

- Nagyon jól láttad -pattantam fel és magam elé ejtettem a cipőmet.

- És emiatt volt az egész? - kérdezte miközben egyik szemöldökét felhúzta.

- Nem késhetek el - kezdtem el ingatni a fejem - de te hogy hogy még itthon vagy? Nem a fiúkkal kellene már lenne a stúdióba?

- Kellene, de valakinek téged is be kell vinnie - adott egyértelmű választ és közelebb lépett.

Karjaimat automatikusan nyaka köré fontam, majd beletúrtam hajába.

- Igazán lovagias - suttogtam szájába.

 - Nem mondhatnám. Önző célok vezéreltek - szorított magához, majd szenvedélyesen megcsókolt.

Biztos vagyok benne, hogy ha nem tartott volna erősen az én kocsonya lábaim már rég felmondták volna a szolgálatot.

- El fogok késni - mondtam mikor nagy nehezen rávettem magam, hogy elváljak ajkaitól.

- Egy ilyen gyönyörűség nélkül úgy sem kezdik el - bókolt én pedig éreztem, hogy minimum fülig pirulok.

El akartam fordítani a fejem, hogy ne lássa milyen zavarba hozott ezzel a mondatával, de ismét csak meghiúsította tervemet. Két kezét arcomra helyezte, amik az én lángoló bőrömnek felüdülést jelentettek. Mély levegőt vettem ezzel is saját magamat próbáltam nyugtatni, kevés sikerrel. Főleg, hogy hallottam, hogy kuncog.

- Nem vicces - néztem rá gonoszan.

- Nem vicces, édes - suttogta a mondat második felét már a fülembe.

Gondolom láthatta rajtam mit akarok mondani, mert csak fejét ingatta, majd megfogta a kezem és elindultunk a garázshoz. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd megkerülte a járművet és beült a volán mögé.

- Hová lesz a fuvar Hölgyem? - szórakozott.

Mulattató volt számomra az egész szituáció, de elmondtam neki a címet, majd a gyújtásba tette a kulcsot és már indultunk is. Ujjaimmal doboltam a combomon, mert muszáj volt valamit csinálnom. Ez lesz az első, hogy Londonban kérnek fel munkára, ott, ahova mindig is el akartam jutni és csak az kavarog a fejemben, hogy mi lesz, ha elrontom. Akkor mehetek vissza Doncasterbe? Mit fogok kezdeni magammal? Ismét kérdések ezrei rohamozták meg elmém és nem tudtam választ adni rájuk. Hirtelen Liam bal kezét ütemesen mozgó ujjaimra helyezte, amitől kicsit összerezzentem. Annyira magával ragadtak a gondolataim, hogy teljesen elfeledkeztem minden másról.

- Miért vagy ideges? - fordult felém az egyik piros lámpánál.

- Egyáltalán nem vagyok ideges - néztem bele szemeimbe  mire egy olyan tudod, hogy tudom hogy nem mondasz igazat képet vágott - Miért kell ennyire ismerned? - fújtam ki a levegőt.

- Mert fontos vagy nekem.

- Mi lesz, ha elrontom és nem hívnak majd többször? Akkor mihez fogok kezdeni?

- Miért gondolkodsz ilyen butaságokon? Tökéletes leszel - emelte szájához a kezem és nyomott rá egy puszit - És tudod mi a legjobb, hogy akármi lesz bármibe belevághatsz, bármihez kezdhetsz.

- Köszönöm Liam. Mindent, hogy ilyen türelmes vagy és kibírod az ilyen öt perceimet.

Következő, amit észrevettem, hogy megálltunk. Egy hatalmas irodaház meredt vissza rám ridegen. Már nem sok kedvem volt bemenni, inkább visszafordultam volna és meg sem állok a szobámig.

- Köszönöm, hogy elhoztál - mosolyogtam Payne-re.

- Semmiség, hívj, ha végeztél és érted is jövök - ajánlotta fel.

- Nem kell fáradoznod, haza tudok én menni busszal is.

- Ja az kéne még. Nem hagyom, és egyébként sem fáradtság. Így legalább kettesben lehetünk - hajolt közelebb hozzám és úgy nézett rám a barna szemeivel, hogy egyetlen ellenérv sem jutott eszembe.

- Rendben, de ezt a nézést nem vetheted be többször - leheltem egy lágy csókot a szája szélére.

- Héé ez meg mi volt - tárta szét kezét.

- Te úgy én így - mosolyogtam rá.

Kicsit még mérgesen nézett rám, de én ugyanolyan lelkesen mosolyogtam és integettem neki immár a járdán állva. Ő sem bírta tovább tartani a maszkot és rám mosolygott majd elhajtott.

xx Honor xx

Kipihentnek éreztem magam, mikor egy csontropogtató nyújtózkodás után végre hajlandó voltam kinyitni a szemem. Senki sincs itthon, így talán ezt ki kéne használnom, de mégis hogyan? Rendetlenséget most nem akarok csinálni, pihenni meg eleget pihentem.

- Talán mégsem lesz olyan jó nap, mint ahogy gondoltam - morgolódtam. 

Komótosan igazgattam kósza tincseimet mikor a telefonom szólalt meg, mivel nem sokkal később el is hallgatott így rájöttem csak egy üzenet. Nem nagyon érdekelt egészen addig míg meg nem néztem ki a feladó. Zayn.

Domino : P

Csípd ki magad este randizunk

Z xoxo

Pár percig értetlenül meredtem a kezemben szorongatott ki mütyörre és azon gondolkodtam vajon biztos nekem akarta ezt küldeni. És ha igen mi a frászért hív Dominonak? Nem mondom, hogy nem találó, de akkor is.  Én is adjak neki becenevet, vagy mi? Végül nagy nehezen túltettem magam a dolgom és próbáltam a lényegre vagyis a randira koncentrálni. Máris tudtam mivel fogom elütni a fennmaradt időt. A konyhába mentem és összeütöttem magamnak valami kései reggeli félét. Miután megettem a nem túl kreatív melegszendvicsem és rendet is csináltam magam után -ez bizony nagy szó- visszatértem a kiindulási helyemre vagyis Malik szobájába. Tegnap délután az idegeire mentem miközben helyet csináltam a cuccaimnak. Komolyan azon csodálkozom, hogy nem kapott agybajt főleg mikor a pólót kezdtem el a földre szórni mondván van már elég a szerkényben. Mikor a táskáival is hasonló manőverre készültem már megelégelte felkapott és szó szerint az ágyra hajított. Majd az én ruháimat kezdte el sajátos módon szortírozni és hajigálni szanaszét. A vége az lett, hogy csak a fehérneműimet engedte elpakolni. Így visszagondolva már mókás, de tegnap meg tudtam volna folytatni egy kanál vízben. Hamar rendbe szedtem magam, mert az órára pillantva láttam, hogy már majdnem fél kettő. Kezeimmel kalimpálva futottam le a bejáratig és kaptam fel a kezembe akadó első slusszkulcsot, majd a kocsi keresésére indultam.Pár percig csak álltam a garázs kellős közepén és nyomkodtam a riasztót, semmi hangot nem hallottam így erősebben nyomtam be mire egy BMW hangos sípolással jelezte, hogy hozzá tartozik a kulcs. Mosolyogva pattantam be az autóba és tövig nyomtam a gázt, meg sem állva az első bevásárló központig. Kell nekem valami dögös ruha, hogy Zaynnek csorogjon a nyála. Miután ezt lebeszéltem saját magammal már le is fékeztem a pláza előtt. Kivánszorogtam a kocsiból nem túl nőiesen, bezártam a kocsit majd bevetettem magam az üzletek forgatagába. Elsőre csak a kirakatokat néztem, mert úgy gondoltam felesleges időpocsékolás lenne olyan üzletbe bemenni, aminek már a kirakata sem fog meg. Végre valahára találtam egy üzletet, aminek a kirakata megfogott így azonnal be is mentem. Kezeimet végighúztam a ruhákat tartó állványokon közben szememmel a tökéletes ruhát vadásztam. Hirtelen megakadt a szemem egy pánt nélküli hosszú szürke ruhán, így le is kaptam. Majd továbbhaladtam és egy lilás megtetszett így a másik mellé tettem.  Mire a hosszú sor végére értem már nyolc ruhától roskadozott a kezem. Így úgy gondoltam ideje bevetnem magam a próbafülkébe.

xx Angie xx

Szerencsére a fotózás remekül ment mindenki meg volt elégedve a munkámmal és ez örömmel töltött el. Átbeszéltük hogyan is fog menni a bemutató megmutatták melyik ruhákat kell majd felvennem milyen sorrendben és a többi blablabla. Épp a szünet utolsó  perceit élveztem mikor megszólalt a mobilom.

- Helloka Honor - szóltam bele.

- Segítened kell Szőke. Itt vagyok egy idióta bolt próbafülkéjébe és nem tudok dönteni két ruha között.

- Várj várj mi a francért vagy te ott?

- Mert Zayn randizni hívott és dögös akarok lenni.

- Oh a kis mázlista. Nos hogy is néznek ki a ruhák? Van amelyik lila?

- Igen, de miért kérdezed?

- Akkor azt vedd meg.

- De hát a másik kettőről még nem is beszéltem.

- Sky, a zöld szemedet tökéletesen ki fogja emelni a lila ruha az kell most neked.

- Uram isten te mikre gondolsz... hányra érsz haza? Segíthetnél.

- Fél öt körül otthon leszek, ha az úgy jó. Ha nem jó akkor is ez van - nevettem el magam a végére.

- Persze, szerintem a srácok úgyis később végeznek maximum várni fog.

- Rendben akkor otthon, de addig az alap dolgokat csináld meg a többit rám bízhatod.

- Értettem parancsnok - viccelődött majd bontotta a vonalat.

Még épp időben, mert miután eltettem a telefont intett is a sminkes hogy menjek. Lassan felálltam  majd követtem a fekete hajú nőt. Beültem a székbe és hagytam had maszatolja össze az arcomat. Vicces, hogy azt mondom maszatol, miközben sokkal szebb leszek tőle. Már csak arra eszméltem fel, hogy valaki óvatosan rázogat, gondolom a sminkes hogy elkészült. Megköszöntem fáradozását, majd elindultam felvenni az első ruhámat. Nem sokkal később már óvatosan lökdösni is kezdtek a kifutóra. Szinte semmit sem fogtam fel az egészből, végigsétáltam a hosszú emelvényen beálltam vártam pár pillanatig, majd megfordultam. Majd lesiettem és útközben már hámoztam ki magam a ruhából. A harmadik forduló után már epekedve vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek és mehessek végre haza. Természetesen nálam semmi megy ilyen egyszerűen.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Ahogy múlthéten ígértem most is két rész lesz és tádám :) itt is van.
Jó olvasást! És sok-sok kommentet szeretnék látni.
Puszi Cassy