xx 9. fejezet xx

xx Angie xx

AZ ÍGÉRETEK  NEM MÁSOK CSUPÁN hamis szavak. Hamis szavak, melyek az esetek többségében nem vállnak valóra. Az egyetlen, aki betartotta az ígéretét az Liam volt. Azóta is hetente kétszer váltunk e-mailt és szinte mindent tudunk egymásról. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Harry, Zayn és Niall is keretek, velük is beszélgettem, de nem annyit. És hogy mi a helyzet a bátyámmal? Fogalmam sincs, annyira eltávolodtunk egymástól, hogy akár nevezhetném idegennek is. Miután elmentek tőlünk a napok, hetek gyorsan teltek és már csak az tűnt fel, hogy vége a műsornak. Harmadikok lettek és ezzel csak még nagyobbat változott minden. Tizenkét hónap ennyi telt el azóta, hogy a meghallgatásra mentünk és én sosem gondoltam, hogy ilyen rossz lesz minden. Itthon is. Anyu és Apa kapcsolata a hetek múlásával megváltozott és most ott tartunk, hogy válnak és nekem végig kell néznem, ahogy ők minden egyes nap marják egymást. Még csak meg sem próbálják titkolni vagy akkor csinálni, amikor én nem vagyok itthon. Minden tönkrement és csak most látom milyen illékony is volt ez az egész. Jó testvér, kiegyensúlyozott szülők, boldog család már mind a múlté. Senkit nem érdekel mi van a másikkal, mindenki visszavonult a maga kis világába. Anyuéknak fogalmuk sincs arról, hogy már legalább  hét hónapja nem járok suliba, ugyanis egy megható kérvény után megengedték nekem, hogy előbb leérettségizzek és most modellkedem. Nem azért, mert ezt akarom csinálni életem végéig csak szeretnék egy kis pénzt összeszedni, hogy el tudjak menekülni ebből a pokolból. Phobie- vel szinte elválaszthatatlanok lettünk, mint kiderült Londonban lakik. Így én is a fejembe vettem, hogy oda akarok költözni, Természetesen minden őrültségemet támogatja és benne is van.

Iszonyatosan fáj a fejem, soha többé nem rúgok be. Na jó ez tudom, hogy csak maximum egy hétig tudom majd betartani, mert Phebs vagy én úgyis kitalálunk valamit és akkor ismét csak nincs megállás. Megpróbálok valami koordinált mozgást kihozni magamból, hogy a szülőknek ne tűnjön fel semmi. Jane tuti be fog aludni a buszon, ismerem már jól. Lassan közelítettem meg a házunkat, ahol a szokottnál több autó volt. Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Vettem egy nagy levegőt, gyorsan összehúztam magamon a kabátom és beléptem a házba.

- Te vagy az Kicsim? - hallottam meg Anya hangját.

- Úgy tűnik -válaszoltam és lerúgtam magamról a cipőt.

Mezitláb már sokkal stabilabban álltam, így megindultam a nappali felé. Nem kis meglepetés volt, mikor a megláttam a nappaliban az öt srácot és egy számomra ismeretlen lányt.

- Hohóóó mi van itt? - kérdeztem szarkasztikusan, majd intettem egyet és felvettem a nekem szóló borítékot.

Végül úgy gondoltam elég volt ennyi a családósdiból és elindultam felfelé.

- Milyen volt a suli? -kérdezte Apa, mire kicsit megtorpantam és mosolyogva felé fordultam.

- Hát szuper mint mindig- hazudtam, majd felrohantam az emeletre.

Mocskos ruháimat azonnal a szennyesbe dobtam, majd pár tiszta göncöt felkapva a fürdőbe mentem. Elég lassan készültem el, ennek lehetett az is az oka, hogy a kabinig alig jutottam el vagy, mert kétszer is kipakolt a gyomrom. Miután sikeresen rendbe szedtem magam felvettem a vékony pólót és a sortot. Valami emberfélét próbáltam magamból faragni, de miután feladtam felvettem egy napszemüveget és egy kalapot  Beleugrottam a szegecses bakancsomba és mentem is a konyhába. Muszáj volt találnom valami fájdalom csillapítót, mert úgy éreztem felrobban a fejem. Pár perc kutakodás után meg is találtam, majd gyorsan lenyeltem. Ám a fejem még mindig húzott, így ügyesen seggre ültem.

- Angie, te aztán ismét nem hazudtoltad meg önmagad- hallottam meg a dörmögő hangot a hátam mögül.

Zayn óvatosan felsegített a földről, majd szorosan magához ölelt.

- Istenverte pia szagod van.

- Milyen kedves bók - néztem rá csúnyán.

Eltávolodtam tőle és a lenti fürdőbe rohantam, gyorsan fújtam magamra egy kis parfümöt és visszamentem a konyhába.

- Egyre rosszabb- kontrázott rá Malik, miközben színpadiasan befogta az orrát.

- Hát belőled is árad a pacsuli - gúnyolódtam.

Még húztuk egymást pár percig aztán csak az tűnt, fel, hogy ez a dilinyós szó szerint belök a többiek közé. Ettől páran felvidultak, ám én nem osztoztam örömükben.

- Nocsak nocsak ki tisztelt meg a jelenlétével - vigyorgott rám Niall, miközben gondolom épp az én ebédemet tömte magába.

- Nocsak nocsak, kinek az ebédjét eszed?

- Őhm... a tiédet. Kérsz? - nyújtotta felém a tányért.

- Kösz nem, megeheted - adtam neki engedélyt - Oké most komolyan mi ez az egész? Eladjátok a házat vagy mi? Bár nem hinném, hogy én már bármin is meglepődnék - fakadtam ki.

Ezek után meg úgy néztek rám, mit valami idiótára így sarkon fordultam és kimentem a konyhába. Azonnal kutatni kezdtem, mert úgy emlékeztem Apa valamelyik fiók mélyén rejteget egy doboz cigarettát vész esetére, ha már nagyon felhúzza magát. Nem szoktam rágyújtani, mert még az alkoholnál is károsabbnak tartom, de már annyira elegem van ebből az egészből. Csak úgy beállítanak hozzánk, mintha mi sem történt volna Anyáék meg persze eljátsszák a boldog pár, ölelkezve ülnek egymás mellett és hallgatják a sztorikat. Normál esetben szinte egy helységbe se képesek megmaradni... kész vicc az egész. Miután megtaláltam a dobozt, kihúztam egy szálat, felkaptam a gyújtót és kimentem a házból. Leültem a lábtörőlőre és közben azon gondolkodtam, milyen ironikus  hogy azon a darab anyagon az áll 'Isten hozott Nálunk' sokkal találóbb lenne egy ' Üdv a pokolban' vagy esetleg egy ' Jobban teszed, ha távol maradsz' felirat. 

- Chh - ingattam is a fejem.

Majd számhoz emeltem a korommal és kátránnyal teli is tekercset, hogy meggyújtsam, de valaki kikapta a kezemből.

- Pia és cigi. Esetleg drogozol is? - hallottam a dorgáló hangot és Payne ült le mellém.

- Mit tudsz te arról mi megy itt - vágtam vissza.

Nem akartam őt bántani, de egyszerűen elegem van már mindenből.

-Angel, mi történt te nem ilyen vagy - fordította maga felé az arcom.

Mogyoróbarna szemével engem tanulmányozott és én képtelen voltam nem a szemébe nézni.

- Minden tönkrement és széthullott - suttogtam - El sem tudod képzelni mit művelnek a szüleim, mikor nem vagytok itt. Olyan szavakat vágnak egymás fejéhez, amik még az én fejemben meg sem fordulnak. Komolyan ha ezt valaki cenzúrázná végig csak sípszót lehetne hallani, nem szólnak egymáshoz vagy, ha igen áll a bál. Most pedig eljátsszák, hogy minden a legnagyobb rendben. Kész vicc.

- De Te hogy vagy? - fürkészte még mindig arcomat.

- Élek, mást nem tudok mondani, hisz nem lenne igaz. 

Láttam, hogy még vagy ezernyi kérdés járt a fejében, amit biztos vagyok benne, hogy fel is fog tenni. Ám Anya kiáltott, hogy valami fontosat akar mondani. Óvatosan felálltam, Liam végig követte minden mozdulatom.

- Nyugi van időnk, csak vasárnap délután megyünk haza - adott választ a fel nem tett kérdésemre.

- Miért milyen nap van? - néztem rá butácskán.

- Csütörtök.

Miközben befelé sétáltam azon gondolkodtam, hogy mi lett az én szerdai napommal?

xx Liam xx

Miután Angel bement én még mindig csak ültem és nézegettem a fel-alá sétáló embereket, közben pedig ujjaim között pörgettem az egy szál cigarettát.

- Mi van vele? - kérdezte aggódva Louis.

- Rosszabbul van, mint gondoltam - mondtam őszintén.

Tommo magába roskadva ült le mellém, a hangulata hasonló volt mint a húgának.

- Beszélj vele, nagyon hiányzol neki. Szerintem még mindig azt hiszi, hogy a telefonos incidens miatt haragszol rá.

- Haragudtam rá, nem tudom miért, de haragudtam rá.  Ilyen még sosem volt velem, hogy ennyire bepipultam volna a húgomra. Helyre akarom hozni, de mégis hogy? Ő már nem ugyanaz az ember, és én sem vagyok ugyanaz. Itt már semmi sem ugyanaz.

- Igen Ang is mondta.

- Nekem erről miért nem szóltak? Miért nem meséltek nekem a válásról és a problémáikról? - zúdította rám a kérdéseit.

Megértem őt én is teljesen össze lennék zavarodva, hogy ha ilyen helyzetbe lennék. De az igazat megvallva fogalmam sincs mit kéne mondanom, mi az, amivel tudnék neki segíteni.

- Ebben nem tudok semmi használható tanácsot adni csak, amit már az előbb is mondtam, beszélj vele.

- Az lesz! - bólintott.

Szerettem volna, ha minden rendeződik köztük, hisz ők tényleg egy olyan testvérpárnak tűntek nekem, akik a másikért bármit megtettek volna és most, hogy ezt így hagyják elúszni.... Nem gondoltam, hogy ők idáig jutnak, hogy ők tudnak ilyen mélyen és sokáig haragudni egymásra még ha már nem is emlékeznek a pontos okokra. Hirtelen Angel és Eleanor sikítása töltötte be a házat, mi mind pedig egy emberként ugrottunk fel és rohantunk az emeletre. Be akartunk nyitni, de valaki a túloldalról nem engedte.

- Csak egy perc srácok - kiáltott Ang.

xx Angie xx

Nagyon meglepődtem, oké kiakadtam mikor megláttam a szobámban sétikáló lányt. Ráadásul egy szál törülközőben.

- Bocsi én nem akartam. Csak rendbe szerettem volna szedni magam és nem tudtam, hogy ilyen hamar visszajössz - kezdett mentegetőzésbe.

Majd felkapott pár ruhadarabot és ismét eltűnt a fürdőmben. Nekem ez az idő elég volt hozzá, hogy felfogjam valószínűleg erre a pár napra szobatársat kaptam. Hisz sarokban egy nagyobbacska táska pihent, amin tutira nem az én cuccaim voltak. Pár perc múlva hallottam, hogy nyikorogva kinyílik az ajtó, én lassan megpördültem a tengelyem körül és szembe találtam magam a még mindig zavarban lévő lánnyal. Ekkor eszembe jutott, hogy bezártam az ajtót és valószínűleg még mindig előtte topognak  így odaléptem és elfordítottam a zárat. A kattanás után azonnal be is tódult a tömeg. Szemeik cikáztak köztünk, ugyanúgy  mint nem is olyan rég a nappaliban. Nem tudom mit várnak tőlem, de hogy nem én fogok megszólalni az fix. Végül Tommo kapott észbe a lány mellé állt és elkezdte kis beszédét.

- Szóval Angie tudom, hogy ezt nem így kéne, de valahogy oldanom kell ezt a kínos helyzetet. Ő itt a barátnőm Eleanor Calder - intett a lány felé - El, ő itt a kishúgom Angela Tomlinson.

- Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek Louis már sokat mesélt rólad - nyújtotta felém a kezét Eleanor.

Nekem sok volt ez a hirtelen információ, de valahol az agyamban egy kis hang még is azt súgta most ne legyek bunkó és én hallgattam rá.

- Hello szólíts nyugodtan csak Angie-nek - fogadtam el felém nyújtott kezét.

Szinte érezni lehetett a légkör változását, mintha mindenki attól tartott volna, hogy én valami nagy jelenetet fogok itt rendezni. Hát akartam is, de lehet még lesz rá alkalmam.

- Mi lenne ha bekapnánk valamit? - kezdte el kitessékelni az embereket Styles és nekem már csak az tűnt fel, hogy ketten maradtunk a bátyámmal.

Leültem az ágy szélére és nagyon elmerültem a kezem tanulmányozásban.

- Angie, nem tudom hol kéne kezdenem a dolgot, hisz elég sok minden van, amiért bocsánatot kell kérnem. Kezdve a telefonos ügynél, ahol teljesen jogtalanul haragudtam rád. Csak tudod attól féltem, hogy elítélsz majd a dolgokért. Hisz csak egy hét telt el a Hannah-val való szakításom óta és én már más valakivel randiztam...

- Nem ítéltelek volna el, hisz a te életed a te döntéseid. Csak nem értettem, hogy miért. Úgy éreztem és még most is úgy gondolom nem tettem semmi olyat, amivel erre rászolgáltam - vágtam közbe.

- Igen teljes mértékben igazad van. Azt is tudom, hogy megváltozott a viszonyunk, mondhatjuk úgy, hogy valami megtört, de én nagyon szeretném, ha helyre tudnánk hozni, én mindent meg fogok tenni érte.

- Én is nagyon szeretném Tommo, de ez az egy év rengeteg idő és annyi minden történt, hogy ha most elkezdteném mesélni talán egy hét múlva se érnék a végére. Ráadásul abban se vagyok biztos, hogy téged érdekelne-e hogy bárkit érdekelne-e.

- Mi ilyen hülyeségeket ne is mondj, engem minden érdekel, ami veled kapcsolatos és attól, hogy mi nem beszéltünk én mindig érdeklődtem felőled és nagyon megrémített mikor a szüleink csak annyit mondtak, hogy jól vagy, mintha nem is tudom mi lenne - túrt bele a hajába.

Válaszolni akartam neki, tényleg elmondani az igazat, de a csengő hangja megakadályozott. Nem is inkább az, hanem a néhány perccel utána érkező éktelen káromkodás, főleg az után miután tudatosult bennem, hogy Zayn száját hagyták el ezek a szavak. Bátyámmal egymásra néztünk és egyszerre indultunk meg a bejárat felé. Zayn már félig le is volt vetkőzve és mérgesen morgolódott az orra alatt.

- Mi történt? - néztünk értetlenül.

- Az a csaj telibehányt - mutatott az ajtó felé, majd eltűnt a fürdőbe.

Mindketten odafordultunk és mosolyogva vettük tudomásul, hogy a kicsit elázott unokatestvérünk támasztja a ház oldalát.

- Honor, te aztán nem vagy semmi - nevettem el magam.

Bár azt hiszem Zaynnek erre a napra elege lett a részegekből.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. 
Kedd van, ígéretemet betartom :) Itt a folytatás. Nagyon nagyon köszönöm a 4 komit és 12 pipát virulok, mint a tejbe tök. A fejezet végén be fog kerülni egy új szereplő és kicsit felrázza a dolgokat HANNAHC. figyelj!
Várom a véleményeket!
Puszi Cassy