xx 10 fejezet xx

xx Angie xx

A HÁZ SZÓ SZERINT megtelt, ezt úgy kell érteni, hogy Honornak már csak a kanapén volt hely. Akárhogy próbáltuk szervezni a dolgokat sehogy sem jött ki jól, így végül maradt a kanapé. Ezt ő annyira nem bánta, fogalmunk sem volt miért, de a srácok lerendezték annyival, hogy egy újabb lökött Tomlinson. Engem azonban ez jóval inkább izgatott.

- Mi hozott felénk? - szegeztem neki a kérdést.

- Gondoltam meglátogatlak titeket, hisz olyan rég nem láttuk egymást.

- Kamus vagy! Ki vele mi az igazság?

- Elegem volt a bentlakásos suliból, így ide jöttem hozzátok.

- És gondolom erről a szüleidnek fogalmuk sincs - húztam a szám.

Oké mostanában én is linkeskedem, de ennyire sosem voltam vad.

- És szerinted az a srác mennyire haragszik rám, hogy beterítettem? - kérdezte elég furán artikulálva ebből arra következtettem, hogy mindjárt bealszik.

Igazam is lett, mert még a válaszomat se hallhatta ugyanis úgy, ahogy volt eldőlt és már aludt is. Vagy talán én is ilyen vagyok? Csak nem merem magamnak bevallani, mert akkor valóságos lenne. Komolyan ismét gondolkodok és nem tudom mit kéne tennem. Nem tudom mi lenne a helyes és tovább fogok őrlődni  Már annyi minden van, amit titkolnom kell vagy amiről hazudok és most kiderül, hogy Honor is ezt csinálja.

- Mi ez a szomorú arc Angel? - huppant le mellém Liam.

- Csak gondolkodtam, hogy talán túlságosan is kifordultam magamból vagy nem is tudom.

- Én ezt nem hinném, szerintem  csak túl sok minden összejött neked mostanság és így vezeted le.

- Miért próbálsz engem ilyen jó fénybe beállítani? Két napja itthon sem voltam, már nem járok suliba és a szüleimnek fogalmuk sincs semmiről.

Ő értetlenül nézett rám és láttam arcán, hogy keresi a megfelelő szavakat. Nagyon szívesen leordította volna a fejem de mégsem tette.

- Mi az, hogy nem jársz suliba?

- Hogy kérvényeztem, hogy hadd fejezzem be előbb, így már több mint fél éve megvan az érettségi bizonyítványom, csak Anyáék nem tudnak róla.

- Huh - fújta ki a levegőt - Ne ijesztgess engem - jelent meg ellenállhatatlan mosolya az arcán.

- Nem beszélhetnénk valami vidámabb témáról? - kérdeztem el a nadrágomat piszkálni - Mondjuk mesélj te - lelkesedtem be.

Bár arckifejezése alapján megint valami olyasmire tapintottam, amire lehet nem kellett volna.

- Megvagyok, dalokat írogatok, turnézunk nagyjából ennyi.

- Hát ezek szerint jó unalmas - próbáltam viccet csinálni az egészből, de ez nem oldotta a feszült légkört.

- Danielle-el szakítani fogunk - bökte ki végül - Tudod az utóbbi időben megváltozott a kapcsolatunk, lehet, hogy az időhiány is közre játszott  de már nem érzem azt, mint annak idején. Sőt abban sem vagyok már biztos, hogy akkor mit éreztem. Dani, kedves, aranyos, segítőkész és még sorolhatnám a jó tulajdonságait,  de már csak úgy vagyunk egymás mellett és ennek így nincs értelme.

- Jaj Liam úgy sajnálom - és minden gondolkodás nélkül megöleltem - Bocsi a pia szag miatt - tettem még hozzá.

Ő is szorosan vont magához és simogatni kezdte a hátamat. Bár nem értettem, hisz most ő van maga alatt és ez a helyzet nekem most mégis olyan, mintha ő vigasztalna engem. Nem sokkal később Honor mozgolódni kezdett, majd egyik pillanatról a másikra kipattantak a szemei.

- Bocs Tubicáim, de megint jön - és szája elé kapta a kezét majd magához képest örült rohanásba kezdett.

Mi még mindig egymást ölelve ültünk a kanapén, majd mikor felfogtuk mit is mondott az imént a szőkeség olyan hirtelen távolodtunk el egymástól, mintha megégettük volna magunkat. Ezután ismét Zayn hangja töltötte be a házat és idegesen rohant elénk egy szál törülközőt csavarva a dereka köré.

- Ki ez a lány és miért akar kiidegelni? - fújtatott miközben az ismét befelé vánszorgó Sky felé intett.

- Zayn ő az unokatesóm Honor, Honor ő Zayn a pufogó szépfiú.

Honor közelebb akart lépni Malikhoz, de ő csak hátrált még egy lépést és onnan intett felé egyet.

- Megint lehányt? - kérdezte Liam.

- Nem, rántörte az ajtót miközben tusoltam - fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Miért tusoltál?

- Mert rám hánytak - végül egy szemforgatás után felmasírozott ideiglenes szobájába, amin Harryvel osztoztak.

- Hát miért nem szól, hogy vannak? - kérdezte Sky.

- Miért akkor kint maradtál volna?- vágtam vissza.

- Persze aztán még jobban berágtok ha az előszobába adom ki magamból...

Oké ezek ketten túlzottan is hasonlítanak egymásra állapítottam meg magamban. Mivel Payne és én még mindig kínosan éreztük magunkat bocsánatot kértem és felmentem a szobámba. Ott ismét egy sokkhatás ért ugyanis Eleanor a portfóliómat nézegette.

- Nem is tudtam, hogy te modellkedsz - nézett fel a papírok közül.

- Valamivel csak kell pénzt keresnem.

- Én is gondolkodtam rajta, csak sosem volt elég bátorságom elmenni.

- Ha akarod én segíthetek. Az ügynökség, aminél vagyok mindig keres új arcokat, behívnak egy próbafotózásra és utána döntenek.

- Jaj az nagyon jó lenne, köszönöm - kezdett el ugrándozni.

Ezután léptek zajára lettem figyelmes és úgy megijedtem, hogy esetleg Apa vagy Anya az, hogy kikaptam szegény lány kezéből az egész mappát majd az ágy alá hánytam. Ezután körbe- körbe kezdtem el futkorászni a szobában és összeszedni minden ehhez kapcsolódó iratot, képet és újságot. Ezeket is az ágy alá próbáltam begyömöszölni, de nem voltam elég gyors, mert az ajtó kinyílt.

- Na mizu mizu mizu? - kérdezte rikácsolva Louis.

Én annyira megkönnyebbültem és dühös is voltam, hogy az utolsó adag papírt a képébe dobtam.

- Ez aztán a szeretet - morgolódott.

Majd lehajolt a földön lévő papírokért és értetlen arccal tanulmányozni kezdte. Nekem ekkor jutott eszembe, hogy talán mégsem kellett volna pont azokat hozzávágni.

- Úgy tűnik jó néhány dologról lemaradtam - meredt rám, miután alaposan áttanulmányozott egy szerződést.

- Mondhatjuk így is - húztam a szám.

Nem tudtam mit vár mit mondjak még neki, így úgy gondoltam jobb ha kettesben hagyom őket. A maradék pár papírt már a lábammal rugdostam a többi mellé, majd miután ezzel megvoltam kimentem a szobából. Meg sem álltam a hátsókertig, ahol nem túl nőiesen kényelembe helyeztem magam az egyik nyugágyra. Jó volt ez a csend, szükségem is volt rá, hogy nem túl kedvesen bealudjak ott. Honor volt az aki felkeltett.

- ANGIEEEE - kiáltotta a fülembe, amitől annyira megijedtem, hogy egy szép bukfenccel földet értem.

- MI AZ?

- Szól a telefonod - dobta az ölembe, majd visszament a házba.

Rendben eddig is tudtam, hogy nem szeretem, ha Sky másnapos, de már tuti biztosra tudom mondani, hogy ilyenkor az őrületbe kerget. Ezután a kis megállapítás után a telefonomnak szenteltem a figyelmem. Phebs hívott. Gyorsan bepötyögtem a számát és minő meglepetés szinte azonnal fel is vette

- Téged aztán hívogathat az Atya Úristen is csajszi - morgolódott.

- Bocsi bocsi csak kicsit nagy itt a felfordulás. Te hogy utaztál?

- Na mert? Hát elég jól, csak kétszer aludtam el és csak egy idős bácsi vállára csorgattam a nyálam - nevetett saját hülyeségén.

- Hirtelen beállítottak a fiúk, meg Lou barátnője és az unokatesóm is. Anyáék meg épp elakarják játszani a szent családot, ahol minden rendbe.

- Ez alatt a szenteskedés alatt azt érted, hogy lebuktál?

- Nem, dehogy is - fújtam ki a levegőt - már rég óta nem is figyelnek rám. Miért te talán igen?

- A-a, tudod, hogy én tulajdonképpen nem is hazudtam, hisz egy barátnőmnél voltam vagyis nálad. Egész idő alatt Doncasterben voltunk, szóval ez is stimt.

- Oké oké igazat kell adnom neked.

Még beszéltünk pár apróságról, majd bontottuk is a vonalat, mert vacsoraidő volt. Még szerencse, hogy elég nagy volt az ebédlőnk így legalább ott nem kell majd nyomorognunk. Anya rendesen kitett magáért, én személy szerint nem is emlékszem rá mikor törte magát utoljára egy vacsora miatt. Ám ezt megtartom magamnak, hisz akármennyire is megváltozott a kapcsolatunk az utóbbi időben ő akkor is az Anyukám.  Miután befejeztük az evést mindenki átvonult a nappaliba, ahol már jóval kevesebb hely volt. Mindenki szépen helyet fogalt és mivel, már Liam és Honor is csak a karfára tudott ülni én naivan abban reménykedtem rám már itt nincs is szükség, de  volt pár ember, aki ezt máshogy gondolta. Harry egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapott és az ölébe ültetett, amitől elégedett vigyor kúszott az ő valamit a mellette helyet foglaló Zayn arcára. Ebből már sejthettem, hogy valószínűleg a két észkombályn ötlete volt az egész. Szemem sarkából Payne felé pillantottam, ám az ő arcára már koránt sem húzódott ilyen felhőtlen vigyor. 

- Zayn, mi lenne ha Sky az öledbe ülne és akkor nekik sem kéne ott nyomorogniuk? - kérdeztem halkan az érintettől, mert hát egyrészt vissza is akartam nekik vágni. 

Másik okom viszont az volt, hogy nem bírtam, hogy így viselkedtek egymással. Oké nem volt valami ideális kezdet, de ezen lehet változtatni. Malik viszont egyáltalán nem gondolta így és a következő percben már be is fogta a számat.

- Ilyen hülyeség még csak eszedbe se jusson. Ki tudja mi pattan ki még a fejéből. Talán lesmárol vagy még rosszabb - borzongott össze a gondolatra.

Harryt nem éppen kötötte le a mi kis társalgásunk sokkal inkább el volt foglalva a hajammal.

- Szép a hajad - súgta a fülembe majd egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

- Köszönöm Harold - öleltem meg.

És ez volt az a pont, ahol Liam minden szó nélkül felpattant elmormogott valami olyasmit, hogy elfáradt az utazásban és inkább elmegy és lefekszik. Majd olyan gyorsan, ahogy csak lehetett eliszkolt és pár pillanattal később már hallottuk is Louis szobaajtójának hangos csapódását.

- Belé meg mi ütött? - kérdeztem értetlenül.

A maradék négy srác egymást pásztázta, majd mindegyikük szeme rajtam állapodott meg, mintha nekem tudnom kéne mi volt ez az egész vagy valami hasonló.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Ismét eltelt egy hét, így meg is érkeztem a folytatással. Nagyon szépen köszönöm a 4 komit és 8 pipát hihetetlenek vagytok. Remélem vártátok :) 
Várom a véleményeket!
Valami mással is készültök/tem még nektek így ma még jelentkezem egyszer. Nyitottam egy új blogot, ha van kedvetek kukkantsatok be már fel is került az eslő részt. Ott is kíváncsian várom a véleményeteket :)
Puszi Cassy