xx. 35. fejezet xx

xx Angie xx

KELLEMES, HÜLYÜLŐS ESTÉRE SZÁMÍTOTTAM örült poénokkal és elmaradhatatlan rajongókkal. Nos, félig meddig be is jött. A fiúk hozták a a formájukat és az sem érdekelte őket hányan nézik miközben ők az orrukon poharakat egyensúlyoznak. Mondanom sem kell, hogy én ebben nem vettem részt, abszurd ötlet lett volna.  A vacsora azon része telt valamivel nyugodtabban mikor ettek, ettünk.

- És mit csináltál ma Angel? - kérdezte Liam.

- Semmit. Halálra untam magam - dőltem hátra a székben.

- Ennek örülök - vigyorgott.

- Örülsz, hogy majd megölt az unalom? - förmedtem rá.

- Nem annak örülök, hogy így biztos nagyon fogod élvezni a hétvégi kis kiruccanásunkat.

- Hohóhóó csak nem huncut, romantikus hétvégét terveznek a fiatalok? - csapot le perverz mosolya kíséretében Styles.

- Mi van ez már érdekel, mi? - kötekedtem.

- Micsoda kérdés ez - tárta szét kezeit.

Gondoltam erre nem mondok semmit, hisz azzal csak adnám alá a lovat. Mikor tudatosult benne, hogy nem fogok visszavágni elégedett mosoly terült arcára.

- Bárcsak itt lenne Domino -  kezdett bele ismét Zayn.

Már mindenkinek az idegeire ment sopánkodásával, ha nem valami turpisságon törte fejét ezt a mondatot és ennek különböző változatait ismételgette.

- Bárcsak mást is tudnál mondani - morogtam az orrom alatt.

Sosem láttam még őt ilyennek és egyszerűen képtelen voltam megtalálni az okát, hogy most miért csinálja ezt. Talán fél, hogy Honor nem marad vele? Vagy bizonyítani akarja, hogy még mindig ugyanúgy szereti őt? Fogalmam sincs.

Szerencsére ezt követően hamar befejeztük a kajálást és a felmerülő újabb gondra tudtunk koncentrálni. Hogy fogunk hazajutni? Hatan voltunk és csak egy kocsi.

- Majd én gyalogolok - mondtam, hisz úgy éreztem muszáj lesz kiszellőztetnem a fejem.

- Veled tartok - pattant mellém drága bátyám.

Így a többiek is összeszedték magukat és elindultak a kocsi felé. Lassan mi is kiléptünk a kellemesen hűvös éjszakába és apró léptekkel elindultunk a ház felé.

- Miért nem meséltél az e-mailokról? - kérdezte.

- Hogy lehet Harry ennyire pletykás? Ezt nem hiszem el.

- Aggódik érted és úgy gondolta tudnom kell róla.

- Persze ő mindenről ezt gondolja valószínűleg ezért kotyogta el Zaynnek is - látszott rajta ez nem hatja meg és várja őszinte válaszom - Emlékszel arra a csajra, akivel még a nyaralás alatt a hajon "beszélgettem"?

- Ő az? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen és fogalmam sincs róla, hogy szerezte meg a címem és most küldözgeti a fenyegető, megalázó üzeneteit.

- Mikor kezdődött? - faggatózott tovább.

- Mikor megjelent az interneten az a hülyeség, hogy én meg Zayn. Akkor jött az első, utána egy darabig nyugalom volt és nagyjából másfél hete pedig rendszeresen kapom.

Látszott arcán, hogy válaszom hallatán nagyon felhúztam magát, mellkasa szédületes ütemben sülyedt és emelkedett, száját pedig egy vékony vonallá préselte. 

- Fel kell jelentenünk!

- És mégis mit mondunk? Egy örült fanatikus rám kattant? Ezt te sem gondolod, hogy el fogják hinni. Egyébként is egyszer csak abbahagyja. 

- Az előtt vagy az után minután tönkretett? Miért nem mondtad el?

- Mert nem olyan nagy ügy és látom hogy reagálsz rá.

- De egy család vagyunk ezt együtt kell megoldanunk. Mostanában nem is mesélsz nekem - nézett mélyen a szemembe.

- Sajnálom. Csak olyan sok minden van és kavarognak bennem a dolgok.

- Én mindig meghallgatlak és melletted állok. Kivéve, ha alkoholista, drogos vagy prostituált akarsz lenni, mert azt nem hagyom.

Gyér poénjával sikerült mosolyt csalni az arcomra és ismét meggyőzött arról, amit már eddig is jól tudtam. Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy ilyen bátyám van. Így elmeséltem neki mennyire félek az előttem álló időszaktól, a bulitól és hogy úgy érzem Liam más lett. Nem igazán voltam benne biztos, hogy a fiúval való kapcsolatomat pont vele akarom megbeszélni, hisz eléggé abszurd helyzet. Neki ecsetelem milyen érzéseim vannak az egyik legjobb barátja iránt. Ám rajta ez nem látszott, úgy tűnt ezt teljesen félre tudja tenni és csak simán úgy tekintett Liamre, mint a barátomra. Meglepő dolgokra képes. Természetesen beszélgetésünk végén felajánlotta, hogy majd jól megmondja a fiúnak a magáét vagy megveri. Én pedig nem lehettem biztos benne, hogy egy újabb sziporkázó poénját hallhatom vagy tényleg komolyan gondolja. Végül arra jutottam, hogy ha olyan lenne a helyzet minden gondolkodás nélkül behúzna egyet barátjának. 

Örültem, hogy végre volt alakalmunk egy kis Louis- Angie csevejre, bámulatos, hogy az az idióta bizonyos helyzetekben milyen komoly tud lenni. Kicsit megnyugodtam, csak egy kicsit, mivel Liam semmilyen konkrétumot nem árult el a hétvégi terveivel kapcsolatban. Nem attól féltem, hogy valami borzalmas meglepetésben lesz részem, inkább attól, hogy megint túlzásba esik. 

Kezdem úgy érezni, hogy a jól bevált és általam édes királylány nézésnek titulált trükköm berozsdásodott, ugyanis akármilyen szépen néztem arra a szép szál legényre csak nem volt hajlandó még csak egy inciri-finciri kis információt sem elárulni. 

- Nagyon jól tudod, hogy én ezt nem bírom - kezdtem ugrálni szobám közepén.

Komolyan mondom, hogy kikészít és ő még nevet is rajta.

- De én szeretném, ha meglepetés lenne.

- Én nem!

- Holnap elárulom - alkudozott.

- Ja persze. Megint kora délelőttől késő estig próbálni fogtok és mire hazaérsz másra sem fogsz vágyni csak, hogy hagyjalak békén és mehess aludni.

- Ki mondta, hogy este akarom elárulni? - húzott tovább.

Komolyan szerintem élvezte a műsort, amit én szenvedés címszó alatt levágtam neki. Ez volt az utolsó mondata és ezután tényleg hajthatatlan volt. Rinyálhattam, öt éves módjára hisztizhettem, próbálhattam zsarolni, mintha meg se kottyant volna neki. Hamar el is aludt, ami rólam nem lehetett elmondani, fél éjszakán át forgolódtam és extrém összeesküvés elméleteket gyártottam.

Nem volt meglepő, hogy nyúzottan keltem - meglepetésemre még Liam előtt - nem tudtam, hogy hagyjam-e még aludni vagy keltsem fel és faggassam ki.  Pár percig még néztem békésen szunyókáló arcát és arra jutottam nincs szívem felkelteni. Kikeltem mellőle és a fürdőbe mentem, lassan összeszedtem magam megfésülködtem, letusoltam, fogat mostam és miegymás. Mire visszatértém álomszuszék is ébredezni kezdett így az ölébe ugrottam.

- De fel vagy pörögve - nyomott csókot számra.

- A-a kíváncsi a megfelelő szó.

- Rendben értem a célzást - mosolygott rám ás ölébe húzott - Szóval pár nap és itt a szülinapom...

- Igen azt hiszem dereng valami - vágtam közbe.

- Szóval két napja hívott Anya tudod csak a szokásos mi újság veled és hasonlók majd miután mindent áttárgyaltunk felvetette, hogy hazamehetnék a hétvégére, hisz rég voltam otthon meg a szülinapom. Mondtam, hogy szívesen megyek, de csak akkor ha te is velem jöhetsz. Nem tiltakoztak, hisz azt mondták már úgy is kíváncsiak rád, hogy mivel csavartad el a fejem.

- Szóval a hétvégén bemutatsz a családodnak? -szűrtem le a lényeget.

- Igen, de nyugi nem fognak megenni - mondta mikor meglátta riadt ábrázatom.

Szerintem viszont ez akkor is komoly dolgot volt. Mi van, ha nem fognak kedvelni? vagy, ha úgy gondolják Liam jobbat érdemel és a lelkére akarnak majd beszélni?