MOST IS FÜLIG PIRULOK, ha eszembe jutnak a ma hajnali események. Tökéletes csak ezt tudom mondani. Szeretnék még aludni egy kicsit, de az ablakon beszűrődő fény bántja a szemem. Másik oldalamra fordulok és közelebb bújok Liamhez.
- Angel - simított végig csupasz oldalamon.
Én csak a fejemet ráztam, szerettem volna még aludni egy kicsit.
- Azt sem tudod mit akarok mondani - vágott vissza vidáman.
Tudtam, hogy igaza van így kicsit eltávolodtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nos, így már jobb. Egyébként csak azt akartam mondai, hogy szeretlek - húzta ellenállhatatlan mosolyra a száját.
_ Én is téged - viszonoztam válaszát.
Majd ismét közelebb bújtam hozzá és élvezem a nyugalmat. A tegnapi emlékképek ismét előtörtek én pedig nem tudtam mit kezdeni velük. Fejemet próbáltam még inkább takarni.
- Azt hiszen tudom mi jutott eszedbe Angyalom.
Beletúrtam selymes hajába és közelebb húztam egy reggeli csókra, amit készségesen teljesített is. Majd pár percig még pihentünk egymás karjaimban és élveztük a nyugalmat.
- Megyek keresek valami reggelit - csókolt fülem mögé, amitől kirázott a hideg.
Erre elégedetten felnevetett, majd beleugrott egy boxerbe és magamra hagyott. Nyújtóztam egy nagyot és mikor már biztos voltam benne, hogy képtelen lennék tovább pihenni, hirtelen mozdulattal felültem. Lassan körbenéztem, hisz mikor megérkeztünk nem igazán volt időm szemügyre venni a szobát, túlságosan el voltam foglalva. Meglepő egyszerűség, barnás árnyalatú bútorok, kicsit emlékeztet Louis lakására, már ami a használati tárgyakat illeti. Bár lehet, hogy csak nem jár ide gyakran. Miután alaposan szemügyre vettem a szoba minden egyes négyzetcentiméterét. úgy gondoltam ideje felfedező útra indulnom. Óvatosan kicsusszantam a meleg takaró alól és gyorsan magamra kaptam Liam ingét, mert így túlzottan is alul öltözöttnek éreztem magam. A folyosóra érve már be is gomboltam a a legutolsó gombot is. És miután pár percig tanakodtam merre is induljak végül a jobb forduló mellett döntöttem. A padló halkan nyikordult lépteim súlya alatt, miközben én minden egyes szobába belestem. A stílus hasonló volt, talán az elrendezés volt egy kicsit másabb.
- Hahó - suttogta fülembe Liam miközben mögém lépett.
- Igazán szép lakásod van.
- Akkor esetleg a konyhát is megnézhetnéd.
Lomhán bólintottam és belé karolva leindultunk a földszintre, a lépcső alján egy gyors bal fordulóval már ott is voltunk. Meglepett a pulton elhelyezett két tele rakott tányért.
- Miket meg nem tudok rólad - adtam hangot csodálkozásomnak.
- Egy igazán rejtélyes alak vagyok - mosolyodott el, miközben leült velem szembe.
Komolyan nem gondoltam volna, hogy ő ilyet is tud, de amint azt a jelen helyzet is mutatja tartogat még egy-két meglepetést. Csendben elfogyasztottuk a reggelinket, majd ebbe a tökéletes nyugalomba szépen belerondított a telefonja. Csak mormogott valamit az orra alatt és felvette a készüléket. Pár perc feszült hallgatás után felpattant és átvonult a másik szobába. Én addig gondoltam hasznossá teszem magam és kicsit rendet rakok. A beszélgetés elég sokáig elhúzódott, mert már el is mosogattam mire a fiú visszaért.
- Ideje visszamennünk a fiúkhoz - szólalt meg hirtelen.
Mikor megláttam búskomor ábrázatát azonnal tudtam, hogy megint történt valami.
- Honor? - kérdeztem.
Ő csak a fejét rázta és közelebb lépett hozzám.
- Louis-val beszéltem és Phoebe-ről lenne szó. A temetése két nap múlva lesz.
- Ott kell lennünk.
- Épp ez az, a családja és a szülei nem akarják.
- MI? - sipákoltam - Nem, nem ezt nem tehetik - estem pánikba.
xx Harry xx
Mikor meghallottam a képtelenséget, amit Messerék kitaláltak teljesen elhűltem. Egyszűren felfoghatatlan számomra, hogy kitiltanak minket. Rendben haragszanak meg gyászolnak és tudjam is én még mi, de ezt a szegény lányt büntessék. Ettől nem fog senki feltámadni, senkinek nem lesz jobb.
- Liam azt mondta beszél Angie-vel és elindulnak - jött vissza Tommo.
- Nagyon ki fog akadni - hüppögtem.
Természetesen mindenki hallotta kijelentésem és arra vártak, hogy kifejtsem.
- Még mikor ti nyaralni voltatok akkor mesélte ezt Phoebe. A húgod szörnyen maga alatt volt, mikor csak úgy minden magyarázat nélkül megharagudtál rá. Hetekig tartott neki míg arra rá tudta venni, hogy legalább a házat hagyja el. Csak azt szajkózta, hogy mindent elrontott, hogy az ő hibája, hogy megharagudtál rá. Phebsnek majdnem két hónapjába telt míg valamennyire össze tudta kaparni. Ő tartotta benne a lelket, hogy minden rendbe jön és ti ki fogtok békülni. Ha ő nincs vele biztos depressziós lett volna - fejeztem be a mesélést.
- Szörnyű alak vagyok - morogta tenyere rejtekébe Louis.
- HAGYD ABBA! ETTŐL NEM LESZ JOBB SENKINEK - förmedt rá Niall és ezen mind meglepődtünk.
Mind meglepődtünk, hisz nem számítottunk pont tőle ilyen reakcióra. Őt is megviselték az utóbbi napok és már nem bírja tovább magában tartani a dolgokat.
- A segítségünkre lesz szüksége, nem arra, hogy feleslegesen magadat hibáztasd.
Mintha ez valamelyest használt volna az idősebb Tomlinson összeszedte magát és rendezte vonásait. Még épp időben, mert a következő percben kis szerelmes párunk rontott be az ajtón és azon csodálkoztam, hogy Angie eddig nem lett rosszul.
- Harry.. - nyökögte.
Pontosan tudtam miért az én nevemet mondta. Pár napja szóba került a temetés, Angie azt mondta nem biztos, hogy képes végigcsinálni. Nem érezte úgy, hogy erre fel van készülve. Azt mondtam, hogy erre soha nem lesz kész, ugyanúgy, ahogy más sem, de el kell mennie. Nem fogja tudni lezárni, nem fog tudni gyászolni és túllépni a dolgon, ha nem megy el. Hosszas győzködés és nem kevés érzelmi zsarolás után nyertem. Azt mondta ott lesz pont mellettem. Ekkor közöltem vele, hogy nem hinném, hogy engem szívesen látnának ott. Így ezután rajta volt a sor, hogy megzsaroljon engem és közölte, hogy márpedig nekem ott kell lennem. Hisz köztem és a barátnője között volt valami és tartozom neki ennyivel. Az ajtó hangos csapódása rángatott vissza a valóságba. Nem kellett sokáig gondolkoznom mire rájöttem magamtól is vajon ki vonult el és ki jön vissza fél percen belül, hogy nem tud bejutni a szobájába. A következő percben meg is jelent összetört barátunk és lerogyott a kanapéra.
- Talán minket Harryvel beengedne - gondolkodott hangosan Zayn.
Látszott rajtuk nem igazán értik nekünk miért sikerülhetne, de nem ellenkeztek. Lassan felálltunk és Zaynnel az oldalamon elindultam az emelet felé, megálltunk Angie szobája előtt és kopogtunk.
- Ang, engedj be. Mi vagyunk azok - kértük közösen.
Nem igazán tudtuk, hogy ez elég meggyőző lesz-e, ám pár perccel később kattant a zár és kinyílt az ajtó. Nem invitált be mindkét csupán visszafeküdt az ágyba és magára húzta a takarót. Nekünk sem kellett több rögtön bementünk és körülültük őt.
- Hé ne csináld ezt - próbáltam lehúzni róla a takarót.
- Hagyatok békén.
- Akkor minek engedtél be? - kekeckedett Zayn is.
Ennek hatására lehúztuk róla a takarót és kettőnk közé fogtuk.
- Semmi baj együtt megoldjuk - öleltük szorosan magunkhoz.
- Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Az egyik pillanatban minden szép és jó aztán meg a szörnyű és fájdalmas - suttogta.
- Mi itt leszünk veled és segíteni fogunk - mondta Zayn.
xx Angie xx
Ma van a temetés napja és ha lehet még rosszabbul érzem magam, mint az utóbbi időkben bármikor. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy Messerék ennél gonoszabbul nem is büntethetnének. Erre úgy érzem még sincs szükségem, mert eléggé rosszul érzem magam így is. Nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe, hogy az én hibám, ha nem akartak volna nekem meglepetés bulit szervezni még minden rendbe lenne. Kikeltem az ágyból, Zayn természetesen most is itt van. Hamarabb keltem, mint Liam. Nem igazán lepődöm meg, sőt azon csodálkozom, hogy akár egy percet is tudtam aludni. Átmentem a fürdőbe és amennyire lehetett rendbe szedtem magam. Egy fekete vékony ruha mellett döntöttem, majd miután magamra aggattam halkan elhagytam a szobát. A konyhában még nem volt senki, de a teraszon Harry állt talpig feketében. Látszott alakján valahol máshol jár, nem is voltam benne biztos, hogy zavarnom kéne, végül mégsem bírtam a csöndet és félrehúztam az ajtót. A hirtelen jött hangra felém kapta a fejét, megeresztett egy erőtlen mosolyt és széttárta karjait. Lassan közel sétáltam hozzá és erősen magamhoz szorítottam.
- Én itt vagyok - suttogta.
Ez elképesztő lett! Messerék, azért... nem túl kedvesek. Siess a kövivel!
VálaszTörlés