×× 56. fejezet ××

xx Angie xx

MUSZÁJ VOLT ÁTBESZÉLNEM EZT a korán sem egyszerű helyzetet valakivel. Anyut kizártam, nem azért, mert nem érdekelt a véleménye, csupán mégis hogy beszéljek neki arról, hogy lefeküdtem Harryvel. Nem egyikünknek sem lenne jó, Honor nem hiszem, hogy olyan állapotban van, hogy bármi használhatót tudna mondani anélkül, hogy ne ismételgetné megállás nélkül hogy ne gondolkozzak már annyit, meg milyen hülye vagyok. Így nem is kérdéses, hogy Eleanor volt a szerencsétlen áldozatom. Nem sokkal hívásom után találkoztunk is a belvárosban.

- Szia Ang - ölelt magához.

- Szia El - viszonoztam gesztusát.

Első utunk egy nyugodt kis kávézóhoz vezetett, hogy normálisan át tudjuk beszélni a helyzetet.

- Szóval mi történt? - kérdezte kíváncsian.

- Hát arról most nem beszélnék, hogy mennyi mindenen rágódok, hisz akkor sosem érnénk a végére, de ami most ezeknél is jobban aggaszt az az, ami ma történt. Szóval szépen megérkeztem, minden nagyobb baleset, és szerencsétlenség nélkül, Harry várt rám, és hazamentünk.

- Aham....

- Ez még nem a lényeg, nem kell hümmögni - forgattam a szemem - Szóval lefeküdtünk, ami mondjuk jó volt, de utána fogta magát felöltözött és elment. Érted csak úgy otthagyott, mint... mint valami kurvát.

Láttam arcán, hogy már pontosan érti miért is vagyok ennyire frusztrált vagy micsoda. Egyszerűen ez nem normális, mármint szerintem ilyet az ember nem csinál valakivel, akit szeret.

- Mi van, ha csak dolga volt? - gondolkodott hangosan.

- Ki tudott jönni értem a reptérre, de szex után rohannia kell? Pont Harrynek? - vágtam rá.

- Oké, ez igaz.... de egyszerűen ötletem sincs miért csinálta.

- Nekem sem, de nagyon rosszul esett - csúszott ki a számon.

Legszívesebben hisztizni lett volna kedvem, de nyilvános helyen mégsem tehettem meg. Helyette hallgattam Eleanor biztató szavait, hogy az biztos nem úgy van, meg nem azért, amiért gondolom, de konkrét választ ő sem tudott adni. Megpróbáltunk vidámabb témákról beszélgetni, amolyan elterelésképpen. Hát mit is mondjak? Próbálkozásnak nem volt rossz, végül mind a ketten hazafelé indultunk.

Alig, hogy átléptem a küszöbön valaki máris megpróbált összepasszírozni engem.

- Meghalok - nyökögtem.

Erre a két erős kar eltűnt, és Niall mosolygós arcát pillantottam meg.

- Annyira örülök, hogy itt vagy - lelkendezett és még valami ugrálás félét is imitált.

Bár nem volt olyan rég az utolsó találkozásunk, mégis jó volt újra látni őt. A következő percben eltűnt a lábam alól a talaj, és Tommo nyakába találtam magam. Nem is kérdéses, hogy azonnal sikítozni és kapálózni kezdtem.

- Boo Bear, tegyél le - nyavalyogtam.

- Azt lesheted - indult meg velem futólépésben a hátsókert felé.  Tudtam, hogy az lesz a vége, hogy vizes leszek, de akárhogy hadakoztam csak nem tudtam kiszabadulni, és nem sokkal később már a medencében is landoltam. Egyedül.

- Ezért hoztam neked csokit? - morgolódtam.

- Nem azért, mert szeretsz - végül visszasétált a házba.

Mire kikászálódtam a vízből, már Liam is megjelent, és egy száraz törülközőt nyújtott felém. Halvány mosollyal viszonoztam gesztusát, és gyorsan áttöröltem magam. Nem sokat használt, de legalább már nem csöpögött belőlem a fél medence. Kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam ezért elindultam befelé.

- Minden rendben Ang? - kérdezte Payne engem fixírozva.

- Persze - próbáltam a lehető leghihetőbben mondani egy kis mosoly kíséretében.

Nem szerettem volna, ha tovább feszegeti ezt a témát így megszaporáztam a lépteimet, de Liam ismét hozta a formáját és karom után kapott. Visszarántott, aminek az lett az eredménye, hogy szépen nekimentem.

- Angel! - mondta kissé dühösen.

Nem akartam ránézni, mert akkor tudtam, hogy nem fogom megállni, és mindent elmondok neki, de azt nem szabad. Valószínűleg ezt ő is sejthette, egyik kezével állam alá nyúlt és maga felé fordította. Nem szólt semmit csak áthatóan bámult. Igen ez a megfelelő szó.

- Semmi sincs rendben, teljesen elvesztem és annyi minden van, amit nem értek - bukott ki belőlem szinte hisztérikusan.

Nem szólt rá semmit, csak magához ölelt, olyan természetességgel, hogy az még engem is meglepett. Görcsösen kapaszkodtam belé, miközben megpróbált lenyugtatni.

- Minden rendben lesz, nem kell aggódnod - simította meg hajam, majd egy lágy puszit lehelt fejem búbjára.

A puszi viszont villámcsapásként ért, és ezzel együtt ki is tisztította kissé kótyagos elmém. Mi már nem csinálhatjuk ezt.  Óvatosan kibontakoztam öleléséből, mire kissé értetlenül nézett vissza rám.

- Teljesen összevizeztelek - simítottam meg kicsit mellkasát, majd óvatosan megfordultam és elindultam a házba.

Estére már teljesen zokninak éreztem magam, nem nem olyan büdös voltam, hanem olyan kifacsart. Csak ültem a konyhába és ettem a csokis pelyhet. Harryt, mintha a föld nyelte volna el, de most nem is igazán bántam. Talán magamban kellene tisztáznom a helyzetet, és csak utána mindenki mással. Szép kis elgondolás, de meg tudom valósítani?

- Szia Prücsök - nyomott puszit az arcomra Zayn, és helyet foglalt mellettem - Mi ez a búskomor ábrázat?

- Az élet - próbáltam jól artikulálva mondani a kanállal a számban.

- Harry, köcsögösködik? - puhatolódzott tovább.

- Is.

- Elmondta? - kérdezte sejtelmesen.

- Mégis mit? - tett igen csak kíváncsivá.

- Hogy mi minden idiótaságot művelt a turnén.

Válasz helyett csak a fejemet ráztam, hisz Malik szavai igencsak elbizonytalanítottak. Mikor látta arcomon, hogy valamibe nagyon beletrafált nem igazán nézett rám.

- Tudod csak a szokásos harrys hülyeségek - próbálta menteni a menthetőt.

- Egy újabb névből lett jelző? - sandítottam rá.

Erre csak elnevette magát, majd lassan felkászálódott és kiment a konyhából. Nem segített semmit, sőt még inkább összekuszálta az egészet. Nem sokkal később abbahagytam az éjszakai nassolást, és a szobámba mentem.

A preimiert megelőző napon olyan volt a ház, mint egy méhkas. Innen is látszott, hogy ez a kelekótya ötös mindent az utolsó pillanatra hagyott. Semmiben sem voltak biztosak, kezdve azzal, hogy mit vegyenek fel azon át, hogy együtt menjenek-e vagy külön egészen addig, hogy hol lesz a buli. Jót lehetett rajta szórakozni. Eleanor is beköszönt, bár szerintem csak saját szemével is látni akarta ezt a nagy felfordulást. Legalább volt egy kis társaságom, de sajnos nem maradhatott sokáig, és ami még ennél is rosszabb őt Sophia váltotta fel, aki még mindig a gyűlöllek és meg akarom keseríteni az életed listája élén tartott. Próbáltam a lehető legkevesebbet egy helységben tartózkodni vele, de szerintem még a ház sem lett volna elég nagy hozzá, hogy ne halljam csipkelődős megjegyzéseit, aminek tárgya a legtöbb esetben én voltam. Bár nem érzékelte - vagy csak nem akarta tudomásul venni - hogy ez másokat is zavar, így pedig a jó hangulatnak szinte azonnal lőttek. Harry szerencsére már nem kerül, legalábbis nem olyan látványosan. A kapcsolatunk olyan átlagos, nem tudom azt mondani, hogy ez valami hú, de nagy szerelem, sőt már a szerelemben sem vagyok biztos. Azt mondta mellette könnyebb lesz, hát most nem éppen így látom a helyzetet. A többiek is észrevették ezt a feszült helyzetet, és a maguk bénácska módján próbálták is oldani vagy éppen a témát terelni.

xx Honor xx

Örültem, hogy Jay mellettem lesz a preimer alatt, és nem kell itt egyedül tespednem. Már nagyon nem bírom ezt az egészet, erről a bődületes görögdinnyéről nem is beszélve. legszívesebben kiimádkoznám onnan a gyereket. Unatkozom, rühellem ezt a rohadt klór szagot és a nővérek sem túl kedvesek velem. Talán azért, mert én sem vagyok kedves velük. Mivel holnap lesz a nagy hacacáré már nem igazán bírok magammal, egyszerűen látni akarom, ha már ott nem lehetek. Ennek az izgatottságnak pedig meg is lett a hatása idióta görcsök formájában. A kisebb lökött Tommo felhívott a minap, és tök fura volt. Érzékem van az ilyen helyzetekhez szóval tuti titkol valamit, komolyan mondom nem tudom mi történt ott ilyen rövid idő alatt.