×× 55. fejezet ×× (+18)

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

xx Angie xx

MEGKÖNNYEBBÜLTEM MIUTÁN MEGTUDTAM, HOGY mind szeretnék, ha ott lennék, és végül úgy döntöttem, hogy ha ennyire fontos nekik akkor részt veszek ezen a hülye felhajtáson. Szerintem Honor kétszer olyan lelkes volt, mint én, Eleanorról nem is beszélve. Az nem is volt kérdéses, hogy neki is fontos, és mint kiderült rendesen rágta is drága Louis fülét emiatt. Elmeséltem neki, hogy az összes fiú megkért valamilyen formában, hogy legyek ott, és ezért bizonytalanodtam el. Azt mondta, hogy szerinte nem beszéltek össze, hisz akkor Tommo engem hívott volna, és valószínűleg valamilyen zsarolással vett volna rá.  Így belegondolva lehet, hogy tényleg így lett volna. Ők már javában tervezték, hogy mit kell tennem, hogy hogyan kell tenném, és természetesen ehhez hasonlókat. Én azonban még nem éreztem úgy, hogy erre van szükségem. Egyszerűen csak fújni szerettem volna egyet. Azt még nem igazán találtam ki, hogy mindezt hogyan is fogom kivitelzni, de ezt akartam. Tudom, hogy nem vagyok valami határozott, de az utóbbi hónapokban rám ragadt  ez a rossz szokás, és a fenének sem tudom levetkőzni.

- Édesem, mikor mész majd a fiúkhoz? - kérdezte Anya egy nyugodtabb délutánon.

- Még nem igazán gondolkodtam rajta - feleltem az igazsághoz híven.

Úgy gondoltam van még időm minden kitalálni, és főleg azt, hogy hogy legyek a legkevesebbet a fiúk közelébe. Se feszültséget, se pedig kellemetlen beszélgetéseket nem akartam.

- Pedig már csak pár nap - rángatott vissza a valóságba.

Ő sokkal izgatottabb volt az egész miatt, mint én. Talán azért, mert nem mehet el, no nem azért, mert Boo Bear nem hívta meg, hanem mert azt mondta Honor mellett marad. Tudom, hogy önzőség, de talán több kedvem lenne elmenni, ha tudnám, hogy ő mellettem van. Talán....

Az idő nem az én pártomon állt, hisz rohant, ami az utazáson napját egyre közelebb hozta. Ezzel együtt pedig az aggodalmaimat is. Bőröndöm már telepakolva várta az indulást a szobám sarkában, benne sok-sok ruhával és csokival. Nem nekem.... de tényleg Louis mondta, hogy vigyek amennyit csak tudok. Nem tudom mire készül, mert biztos vagyok benne, hogy nem fogja megenni őket. Nem tudom miért kell ilyen hamar mennem, hisz ők is csak két-három napja vannak otthon, de nem vitatkozhatom velük, felesleges lenne. A többiekkel ellentétben, én kevésbé lelkesen és bizakodva kaptam fel a bőröndjeimet azon a bizonyos napom, és tuszkoltam be a kocsi hátsó ülésére mivel kínkeservesen a csomagtartóba nem tudtam őket betuszkolni. Hamar a reptérre értünk, ahol a sofőrhöz vágtam a megfelelő összeget, és a fél szobámat magam után húzva a terminálba indultam. Nem lesz hosszú a repülő út, én mégis azon gondolkodtam mivel üssem el az időt. Végül a roppant kreatív bámuljunk ki az ablakon procedúra mellett döntöttem. Gondolkodni akartam, de végül nem sok újra jutottam, így hagytam is a francba.  

- Vajon szólnom kellett volna valakinek, hogy a gépem minden késés nélkül megérkezett? - tűnődtem a poggyászomat várva.

Igazából már egyedül is a házhoz találok, így a díszkíséret elmaradhat, de mégis felvetődött bennem. Miután úgy éreztem semmit nem fogok a forgalmas reptéren hagyni elindultam, hogy fogjak magamnak egy taxit. Vagyis elindultam volna, ha egy csökött bunkó nem téblábolt volna előttem. Ha jobbra léptem, ő is jobbra totyogott, ha balra akkor pedig arra mozdult. Nem volt nála semmilyen csomag mégis itt szerencsétlenkedett. 

- Megmozdulnál végre normálisan? - förmedtem rá, mikor már nem bírtam tovább.

Mintha csak erre várt volna, megpördült a tengelye körül és felém magasodott.

- Egész sokáig bírtad Angie - szólalt meg, és egy puszit nyomott a szám szélére. 

- Harry? - pislogtam rá kábán.

Neve hallatára ezer wattos mosoly jelent meg arcán, és csak szorosan magához ölelt. Nekem kellett még pár perc mire felfogtam mi is történik, de a kocsiban már valamennyire sikerült visszarázódnom a normális kerékvágásba.

- Honnan tudtad, hogy most érkezem? - tettem fel a legfontosabb kérdést.

- Anyukád hívott fel miután elindultál, és gondoltam akkor miért ne jönnék ki - vont vállat, miközben kiállt a parkolóból.

- És nem volt semmi dolgod?- puhatolóztam tovább.

- Hát ilyen érdekes biztos nem - vonta fel szemöldökét.

Ebből pedig arra kellett következtetnem, hogy megint meglógott valahonnan. Ez olyan tipikus Louis féle dolog, rossz hatással van rájuk. Gondolataim egészen addig vittek, míg eszembe nem jutott, hogy mikor legutoljára jöttem ide hosszabb időre, akkor is Harold várt a reptéren. Mennyi minden kavargott akkor is a fejemben, mennyire vártam, hogy találkozhassak velük, bár legfőképpen Liammal. Ma pedig... csak eljöttem, hogy ne bántsam meg őket. Milyen furcsa az élet.

Ezeket a gondolatokat még akkor sem tudtam kiverni a fejemből mikor ma házhoz értünk. Rutinosan mentem az emeletre, hogy elpakoljam a dolgaimat. A szobám nem sokat változott talán annyit, hogy kitakarították, ennyire biztosak voltak benne, hogy visszajövök? Harry tökéletesen időzített, hisz pont akkor lépett a helységbe mikor már mindent ki- és elpakoltam. Az ágy szélére ültem, és hangosan kifújtam a levegőt. Ő azonnal mellém vetődött.

- Azért nem hiszem, hogy ilyen vészes volt- ölelt magához.

Nem mondtam semmit csak szúros szemmel néztem rá, de ő mintha észre se vette volna. Kicsit eltávolodtam tőle, s mélyen a szemeibe néztem, amik rabul ejtettek. Lassan felemelte a kezét, megsimította az arcomat és megcsókolt. A csókja édes és gyengéd volt. Kezét végigsimította a hátamon. A levegőt szaggatottan kezdtük venni, majd Harry óvatosan hanyatt fektetett az ágyon. Ismét csókolózni kezdtünk, közben megfogtam fehér pólójának az alját és lassan kezdtem felhúzni. Végül levettem róla, s a földre dobtam. Végighúztam a kezemet izmos felsőtestén, majd beletúrtam göndör fürtjei közé. Keze letévedt a fenekemre, s megmarkolta, ami belőlem egy kis nyögést váltott ki. Felfelé húzta a kezét az oldalamon, aminek hatására felcsúszott a pólóm. Megfogta, s egy mozdulattal levette rólam. Puszilgatni kezdte a vállamat és a hasamat. Közben finoman simogatott, ahol csak hozzám tudott érni. A hátam alá nyúlt, s kikapcsolta a melltartómat, majd kényeztetni kezdte a melleimet. Finoman masszírozta. s néha meg is puszilta. A vállánál fogva a hátára döntöttem, s végigpuszilva felsőtestét, elértem a nadrágja tetejéhez. Lassan kigomboltam az övét, s végül levettem nadrágját. Már a boxerétől is meg akartam szabadítani, amikor megfogta a kezemet. Magához húzott egy csókért, majd újra az eredeti pozícióba kerültünk. Én alul, ő fölül. Bugyin keresztül simogatni kezdett, s én egyre nehezebben vettem a levegőt. Már nyöszörögtem is, mire édesen elmosolyodott, s ajkaimra nyomott egy puszit. Végül levettük utolsó ruhadarabjainkat is, s Harry a lábam közé pozicionálta magát.

- Mehet? - kérdezte. Bólintottam, mivel egy hang se jött ki a torkomon. Párszor kis köröket írt le, majd lassan belém tolta magát. Nagyon tetszett, hogy ilyen gyengéd velem. Lassan mozogni kezdett. Mindkettőnk száján megkönnyebbült nyögések szaladtak ki. Beletúrtam Harry göndör fürtjei közé, s játszadozni kezdtem velük. A másik kezemmel Harry megfeszült bicepszét szorítottam, amivel a fejem mellett támaszkodott meg. Végig egymás szemébe néztünk. Egyre gyorsabban és mélyebben lökött, éreztem, hogy már nem kell sok. Harry vállába haraptam, hogy valamennyire visszafojtsam a nyögéseket. Hát nem nagyon sikerült.

- Kiáltsd a nevem, ha elélvezel - kérte, mire bólintottam. Éreztem, hogy a hátam akaratom ellenére ívbe feszül, s egyre nagyobbakat nyögök.

- H-Haaarry!!!! - kiabáltam, mikor elélveztem. Lökött még rajtam párat, s ő is követett.

Sikerült elfeledtetnie velem az aggodalmaimat, ám ami ez után történt arra nem számítottam. Gondoltam pihegünk egy kicsit egymás mellett ehelyett mikor légzése már normálizálódott az ágy szélére ült és öltözködni kezdett. Kicsit ülő helyzetbe tornáztam magam, hogy jobban lássam mit művel. Mikor kész volt, és teljesen felöltözött visszaült az ágy szélére, egy apró puszit adott a számra és kiment.

- Ez meg mi a szar volt? - csúszott ki a számon miközben én még mindig az ágyon feküdtem teljesen fedetlenül.

Komolyan nem értettem, ilyet még sosem csinált. Nemhogy ő senki, akivel lefeküdtem - no nem mintha ez olyan sok embert takarna- de azért még is. Nekem kicsit olyan volt, mintha össszejőttünk volna szexelünk azt utána mindenki megy vissza a saját kis életébe, mintha meg sem történt volna. Mint egy eltitkolt kapcsolatban, és akármennyire jó volt vele nem is olyan rég ez az egész azonnal elfeledtette.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. 
Halihó Emberkék! Remélem élvezitek az őszi szünetet, és sokat pihentek. Hát pihenjetek helyettem is, hisz én a héten is suliban vagyok... no mindegy nem is ezért akartam írni. Számolgattam a dolgokat és úgy tűnik ezt a hatvanas fejezet számot be tudom tartani, max egy-kettővel csúszok főlé. És november 25.-e körül fogunk a dolgok végére érni.  
Puszi Cassy