×× 53. fejezet ××

xx Angie xx

FURCSÁLLTAM, HOGY CSAK ÍGY  a semmiből beállítottak, és kitaláltak, hogy a szabadnapjukat, pihenőjüket vagy teljesen mindegy minek nevezzük napjaikat nálunk fogják eltölteni. Úgy gondolom, hogy feszült szituációk tömkelegébe kerültem, és ez a ramaty állapotomon nem igazán javított. Annyi előnye azért mégis volt a helyzetnek, hogy kicsit könnyebbé tették nekem a dolgokat, és volt időm beadni a felsőoktatási jelentkezésemet, egyébként biztos kiment volna a fejemből. Malik erre a három napra szó szerint beköltözött a kórházba, amit igazából nem is csodálok, hisz a veszekedésük óta csak kétszer találkoztak, és az sem volt valami hosszú. Bár Zayn mindent a nyakába zúdított, amit a temérdek babkönyvben olvasott, így Honor nem egyszer bőgőrohamban tört ki. Hát igen, ő még nem igazán nézett utána... úgy nagyjából semminek. Nagy vonalakban gondolom tisztába van velük, de ennél mélyebb kutatómunkát nem vállalt.

Smith kisasszonnyal a kommunikációnk szinte a nullával egyenlő, volt pár pillanat, amikor elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért? Eszembe jutott ilyen lehetőség, hogy szimplán nem tetszem neki vagy csak azért utál, mert én vagyok az ex. Bár ezeket elég gyerekesnek tartanám, szóval ha én csinálnám még elhinném, de ő olyan komolynak tűnik. Aztán eszembe jutott, hogy talán Liam elmondta neki, amit Lou mondott, de tudtam ez sem lehet igaz, hisz Liam nem bántaná meg őt. Aztán voltak olyan pillanataim is mikor gondoltam rá, hogy talán nekem kéne megtennem az első lépést, amit a következő percben el is vetettem, hisz megtettem. Hülyét meg nem csinálok magamból.  Nem akartam vele se bunkó, se ellenséges lenni egyszerűen csak nem foglalkoztam vele tovább, nem láttam értelmét. Teljesen egyértelmű, hogy Liammel volt a legtöbb érdekes már-már kínos szituációm. Nem akartunk úgy csinálni, mintha a másik nem is létezne, de a beszélgetéseink nem voltak olyan könnyedek, mint kellett volna. Érezni lehetett, hogy valami nincs rendben. De valahogy mégis megnyugodtam, hogy nem nyeltük le egymást keresztbe, bár szerintem Sophia simán megtette volna... szinte ölni tudott a szemével mikor egyszer- egyszer merészeltem szóba állni a barátjával.  Talán ez volt az oka, a rossz közérzetemnek, nem is tudom...

Igazából összességében örültem, hogy itt voltak, hisz fel tudták egy kicsit dobni Honor napjait, bár ez leginkább Zayn érdeme, én pedig megtudtam, hogy tudunk normálisan kommunikálni Liammel. Tartottam tőle, hisz amit műveltünk az nem igazán volt szép befejezésnek nevezhető kísérlet, próbálkozás tulajdonképpen akármi. Jó volt nyugodt körülmények között átbeszélni azt a bizonyos "mi is legyen most?"-ot. Bár szerintem igazából az derített jó kedvre, hogy neki sem volt könnyű. Igen gonosz vagyok, hogy annak örülök, hogy másnak sem volt jobb, de akkor is. Tudni, hogy őt is megviselte igenis jó. Jó, mert akkor az az egész, ami köztünk volt neki is jelentett legalább annyit, mint nekem. Talán így már a továbblépés is könnyebb lesz.  Lehet, hogy ez volt az a lökés, amire szükségem volt ahhoz, hogy el tudjam őt engedni. Nagyon remélem, hogy így van, mert ezt már nem sokáig bírom.
- Nem tudok aludni ha nézel - próbáltam elrejteni arcom Harold kutató pillantásai elől.
- Nem is nézlek - jött az automatikus válasz.
- Akkor nem lehetne, hogy kevésbé ne nézz - morgolódtam a paplan alól.
Kacifántos mondatomon jót nevetett, majd egy egyszerű mozdulattal le is rántotta rólam menedékemül szolgáló vékony anyagot.
- Sajnálom, de ezt a kérésedet nem tudom teljesíteni - húzta pimasz mosolyra száját.
Nem tudtam mire készül, de az arcvonásai elárulták, hogy semmi jóra nem számíthatok. Hirtelen rám is nehezedett, ezzel együtt pedig szinte a matracba préselt, göndör fürtjei pedig arcomat csiklandozták.
- Nem is értem miért gondoltam, hogy nem használod ki ezt a helyzetet - vágtam vissza.
- Csak azt ne mond, hogy zavar - suttogta miközben lágy csókot lehet számra.
- De igen, nagyon is.
- És most? - kérdezte egy újabb csók után.
- Még most is - mondtam miközben próbáltam elfojtani egy mosolyt.
Mivel nem válaszoltam tudhatta, hogy elég hatásos a kis kínzása, így tovább folytatta. A maga bohókás, gyerekes és perverz módján ezzel sikerült is jobb kedvre derítenie.
- Szóval mi a gond? - kérdezte mikor már mellette feküdtem.
- Csak kicsit sok volt ez az egész... - húztam a szám.
- Honor? Hogy idejöttünk? A bátyád kiakadása? Vagy Sophia? - faggatózott tovább.
- Ez mind? - sandítottam felé.
Csak a fejét rázta, és még közelebb vont magához. Tudom, hogy meg akart nyugtatni, de az igazat megvallva nem nagyon jött össze. Próbáltam megnyugodni, és minden negatív gondolatot száműzni a fejemből. Aludni akartam, nyugodtan aludni.
Pár óra vergődés, forgolódás után kiverekedtem magam az ágyból, és a konyhába mentem. Szinte már meg sem lepődtem, hogy Nialler ismét a hűtőnket próbálja teljesen kifosztani.
- Hát te miért nem alszol? - kérdezte mikor két telepakolt tányérral ült le velem szembe.
- Talán az agyam nem hagy nyugodni - válaszoltam egyszerűen.
- Tudod szerintem hagynod kéne, és majd elválik - mondta két harapás között.
- Mégis mi? - néztem rá, mint egy ütődött.
- Nem tudod, hogy jól döntöttél-e azzal, hogy Harry mellett vagy. Mert azt hiszed csak vigasztalódni akarsz Liam miatt, és a sok hülye kérdés és egyéb szarság miatt eleged van mindenből.
- Én ezt elmondtam neked?
Válaszul csak a fejét rázta, mire én ismét gondolkodni kezdtem, hogy akkor mégis honnan tudja, hogy pont ilyen gondolatok kavarognak a fejemben.
- Zseniális vagy Horan -adtam egy cuppanós puszit az arcára.
Ő a kis csendes megfigyelő, akinek semmit nem kell mondanod mégis pontosan tudja mi a bajod, Nem is tudom honnan tudja vagy érez rá, de még egyszer sem lőtt mellé. Ezen is gondolkodtam párszor, de nem igazán lettem előrébb.
- Most mesélj te... ne csak az én hülyeségem legyen a téma.
Megfogalmazásomon jót mosolygott, majd a második tányért is maga elé húzta, elgondolkodott egy darabig majd bele is kezdett.
- Szóval... nem tudom. Igazából megy a turné, amit nagyon élvezek és azért le is fáraszt, de örülök, hogy találkozhatok a rajongókkal.
- És mi ez a mozifilm dolog? Louis említette, hogy már forgattok hozzá.
- Igen, már a legtöbbet fel is vettük. Nagyon jó móka volt az egész, már csak pár felvétel és az utómunkálatok vannak vissza. És az ötlet hogy jött? Igazából nem tudom, de mindegyikünknek nagyon bejött az ötlet, és gondoltuk a rajongóknak is tetszeni fog.
- Szerintem a rajongóknak minden nagyon tetszik, amit csináltok - húztam.
- Gonosz vagy - vágott vissza.
Hamar belejött, és még a legkisebb, talán unalmas részletbe is beavatott engem. Én ennek viszont örültem, úgy éreztem minden a régi, hogy közte és köztem nem változott semmi. Neki még mindig a jó barátja vagyok, ennyi minden után is.
- Ja... és majdnem elfelejtettem nem hagyhatod ki a premiert - mondta mondókája végén.
- Hogy mit? - vágtam ismét roppant értelmes fejet.
- Tudod, film, premier, vörös szőnyeg, riporterek, felhajtás és minden, ami ilyenkor lenni szokott.
- És itt szükség van rám?- mutogattam.
- Persze, hogy persze. Látszik, hogy Tomlinson vagy, ilyen hülye kérdéseket - forgatta meg a szemeit.
Megvártam míg a második szendvicsét is eltünteti, majd elköszöntünk egymástól és visszamnetünk a szobánkba. Harry úgy aludt, mint akit fejbe vertek szerintem fel sem tűnt neki, hogy egy kis időre kisurrantam. No nem baj legalább nem fog faggatózni.