×× 54. fejezet ××

xx Angie xx

NIALL VOLT AZ, AKI a legjobban meg tudott nyugtatni, bár ezt nem hangoztattam. Rendben talán attól is jobban éreztem magam, hogy Hannah szó szerint lehülyézett, amiért ilyeneket beszélek össze- vissza. Eleanor ezt az egészet jóval kedvesebben adta elő, abban a beszélgetésben csak butácska voltam. Igazából mind azt tanácsolták, hogy ne rágódjak rajta ennyit, hisz aminek meg kell történnie az úgyis meg fog történni, ha akarom, ha nem. Ellene pedig nem tudok semmit tenni, így kapcsoljak ki, és sodródjak az árral. Hülye mindig is tudtam lenni, de ez a hagyjuk másra a dolgokat nekem nem igazán ment. A családban Honor kivételével mindenkinek meggyűlt ezzel a baja. Így nem is volt kérdéses, hogy tőle kérdeztem meg, hogy mit csináljak vagy mit ne csináljak. Ő csak kiröhögött, bár örültem, hogy jobb kedve van, de azért ezt most mégis... mi a fene értelme volt?

- Látom Zayn jó hatással volt rád - próbáltam terelni a dolgot.

- Igen, sikerült egy kicsit felráznia minket, azzal együtt, hogy jól meg is ijesztett.

Erre csak a szememet forgattam, hisz csomó minden csak azután jutott eszébe, hogy Malik megemlítette. Szerintem pedig ennyire terhesen már neki is eszébe kellett volna jutni, és tök nevetséges, hogy egy pasi előbb gondolt rá, mint az, aki terhes.

- Nem kell a kioktatás.

- Egy szót se szóltam - emeltem védekezőleg magasba a kezem.

- De pontosan tudom mit akartál mondani- vágta rá.

- Akkor nem mindegy, hogy kimondom-e vagy sem.

- Jaj tökmindegy. Hagyjuk már ezt, sokkal fontosabb dolgunk is van - húzta fel magát.

- Jól van na, csak nyugodj már le - helyezkedtem el kényelmesen az ágy végébe- És nyugi nem égettem fel a boltodat.

- Ennek örülök, de engem a premier jobban érdekel.

- Minek? Úgysem mehetsz el, majd megnézed szépen ezen a miniatűr őskori ketyerén.

- Attól még Zayn elhívott- mondta kissé sértődötten.

- Igazán kedves gesztus volt tőle - helyeseltem. 

Igazából fogalmam sincs róla, hogy miért tette. Talán tudta, hogy Honor mennyi el szeretett volna menni, mégsem teheti. Egyébként szerintem tényleg aranyos volt tőle. Erről jut eszembe Harry még csak meg sem említette ezt az egész felhajtást. Oké, hogy beszélhet róla más is, de akkor ő nem is akarja hogy menjek? Vagy mi a francért nem hívott el?

- Rám figyelnél?- bökött oldalba.

- Mi... micsoda?

- Ne rágódj rajta, hogy miért nem hívott még el. Ő Harry, a legtöbb dolgot nem úgy csinálja, ahogy azt elvárják tőle, hanem a saját stílusába.

- Oké - fújtam ki a bent tartott levegőt.

Igazából még nem gondoltam bele mennyire lesz nehéz betartani. Nem sokkal később mennem kellett, mert csupán az ebédszünetre ugrottam be a kórházba vissza kellett mennem a boltba.

xx Liam xx

Szerencsére volt pár óránk pihenni a koncert előtt. Mivel már igen csak a turné végén járunk kezdünk kicsit fáradni. Most is csak a hotelszobánkba fekszünk, és a televíziót bámuljuk. Már csak egy hét, és újra otthon lehetünk. Meglepő mennyire nincs honvágyam, vagyis azt gondoltam rosszabbul fogom bírni, de ezt sokkal jobban viseltem, mint az előzőeket. Talán azért, mert volt közte egy hosszabb szünetünk, amit Doncasterben töltöttünk.  Most jut eszembe szólnom kell Sophianak a premierről. Nem szeretném, ha azt kéne hallgatnom, hogy nem szóltam neki időben. Előkapartam zsebemből a mobilom, és bepötyögtem a rövid kis üzenetet, majd a küldésre nyomva le is tudtam a dolgot. Épp vissza akartam tenni a helyére a masinát, mikor eszembe jutott, hogy vajon Angel tud-e róla.  Igazából nem tudom miért döntöttem így vagy valami, de ismét a kezembe volt a telefon, és szinte az ujjaim saját életre keltek, mire feleszméltem már el is küldtem az üzenetet.

- Ezt lehet nem kellett volna - vakartam meg a tarkómat.

Bár szerettem volna, ha ő is ott van, de nem hiszem, hogy én lennék az a személy, akinek erről beszélnie kell vele. Végülis mindegy, hisz már elküldtem az üzenetet.

- Mit nem kellett volna? - kérdezte könyvéből felnézve Zayn.

Válasz helyett csak a fejemet ráztam, és az ágyra dőltem. Nem is értettem az egészet, hogy úgy mégis hogy jutott eszembe, meg mi értelme volt.

xx Angie xx

Alig értem vissza boltba, de szerencsére senki nem állt az ajtó előtt - vagy csak megunta a várakozást és elment - szépen elintéztem mindent, és a pult mögé álltam. Gondoltam ez is olyan unalmas nap lesz, mint a többi, és szinte meg fogok halni mire lejár a munkaidőm. Már rendet tettem, kétszer majd az idegesítő csendet a telefonom visítása törte meg. Majdnem a székről is lefordultam mikor megláttam ki küldte.

Szia Angel! :)

Igazából azért írok, mert a premierről szeretnék veled beszélni. Vagyis inkább kérni... tudom nem nekem kéne, de nagyon sokat jelentene nekem, ha eljönnél. Szeretném veled együtt ünnepelni ezt az egészet.

Kérlek!

xx Li

Legalább háromszor újraolvastam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez tényleg megtörtént, nem valami téves üzenet vagy nem is tudom. Sokáig gondolkodtam rajta miért is jutottam eszébe, vagyis nem az, hogy hogy mert erre rengeteg indokot tudtam. Azt nem értettem miért akarta megírni ezt az üzenetet. Talán Niall elmondta neki, hogy nem voltam valami lelkes? Vagy nem is beszéltek erről? Hát ennyit arról, hogy nem gondoljam túl a dolgokat, ez nem fog menni.

Ezt követően pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy eltereljem a gondolataimat az üzenetről. Random módon levettem egy vastag könyvet, majd olvasgatni kezdtem. Miután pedig meguntam egy újabb vaskos kötet keresgélésére indultam. Az újabb üzenet hangjától összerezzentem, és rögtön az jutott eszembe, hogy mit felejtett el Liam, Nem is értettem miért ő volt az első, aki beugrott, de csak egy újabb meglepetés ért. Zayn nevét láttam visszaköszönni. 

Hali Kicsi Tommo,
Két hét múlva ne legyen semmi programod, mert két napot velünk fogsz tölteni.És marha nagy bulit csapunk.
Z

Ez talán még az előbbinél is furcsa volt, meglepő nem annyira, de fura az tuti. Arról nem is beszélve, hogy ezek ott vannak összezárva, és nem beszélnek. Oké, nem kell mindent, de az én zaklatásom az mégiscsak valami. És ez még az előzőknél is jobban összezavart, Vagyis inkább ők ketten, arra gondoltam, hogy készül valamire, vagy együtt találtak ki valamit, és nekem azért kell ott lennem. Igazából még nem voltam biztos benne, hogy ott lenne a helyem. Ezek az üzenetek pedig cseppet sem segítettek. Hisz látszott rajtuk, hogy ők örülnének neki, hogy elmennék, de .... áj tényleg le kéne állnom a gondolkodással.
Nem kell mondanom, hogy ez nem ment, sőt ahogy az idő haladt előre úgy lovaltam bele magam egyre jobban a saját hülyeségembe. Már kész összeesküvés elméleteket gyártottam. És, ami otthon várt az sem a nyugalom szigete volt. Anyu rögtön letámadott, hogy hívta az én drágalátos kelekótya bátyám, aki természetesen - szokásához híven, hisz mindennap felhívja - elújságolta neki mennyire nem csináltak a koncerten kívül semmit. Kitért arra is, hogy nemsokára elkészül a filmjük, és még szép, hogy nem hagyta ki a premiert, kérte, hogy jöjjön ő is, és persze én is. Nem szóltam rá semmit, csak duzzogva felvonultam. Már szinte teljesen biztos voltam benne, hogy direkt csinálják, csak arra nem jöttem még rá, hogy miért.  Bár egy jó hosszú zuhanytól sokkal jobban éreztem magam, és nem is igazán foglalkoztatott az a sok minden, ami az elmúlt pár órába történt. Bebújtam a meleg takaróm alá, elővettem a mese DVD-ket és találomra betettem egyet. Csak akkor tűnt fel, hogy a Toy Storyt nézem mikor már jócskán a felénél jártam. Igazából kívülről tudtam már, nem igazán kötött le, de lekapcsolni mégsem tudtam. Valahogy erre volt most szükségem.
- Hallo - szóltam bele álmoskásan a telefonba.
- Szia Angie, felkeltettelek? - kérdezte óvatosan Harold.
- Nem csak nagyon elmerültem a Toy Story nézésében - élénkültem fel.
Harry nem mondott rá semmit, de hallottam, ahogy a háttérben Liam teljesen fellelkesült a cím hallatán. Hát igazából ezt nem is csodálom.
- Csak gondoltam felhívlak, hogy megkérdezzem hogy vagy -terelte mondandójára a témát.
- Jól vagyok azt hiszem... bár kicsit hisztis.
Ez már sokkal inkább érdekelte, még jót is mulatott rajta.
- Na, majd én teszek róla, hogy ne legyél hisztis - tette hozzá - Egyébként ha nem vonnád el mindig a figyelmem kérdeznék valamit - mondta még mindig nevetve, de hallani lehetett a hangján, hogy izgul.
- Oké, csendben maradok.
- Szóval... szeretném, ha te lennél a kísérőm a premieren - bökte ki nagynehezen.