ELFÁRADTAM, SOSEM GONDOLTAM VOLNA, hogy valami még a bátyámnál is fárasztóbb lehet. De van! Méghozzá ez a szörnyen hosszú és unalmas repülőút. Már csak vánszorogni voltam képes és olykor- olykor hümmögni egyet ezzel jelezve, hogy még nem aludtam el. Kerek tíz perce állunk az ajtó előtt, mert Louis nem találja a kulcsát és mindenki olyan fáradt hogy áll és bambul ki a fejéből. Nem értem ezek bentről nem hallják a motozást? Akkor betörők is lehetnénk, de ők tojnak a fejünkre. Kedves bátyám már a fejét az ajtónak támasztva próbálja a zárba tenni a a kulcsot miközben szitkozódások cifra hada hagyja el a száját. Mikor ez a nehéz művelet végre valahára sikerrel jár, mind lelkesen megtapsoljuk. Igen, tényleg nagyon fáradtak vagyunk. Libasorban araszoltunk be a hatalmas házba, ahol a fiúk látványosan nyomták a kanapét.
- Mióta itt szöszmötölünk, de ti lusták voltatok eddig elmenni? -adok hangot nem tetszésemnek.
Hangom hallatán egyszerre kapják felénk a fejüket, majd ugranak a nyakunkba. Össze-vissza ölelgettek és pörgettek a levegőben. Akármit is csináltak ettől még dühös voltam rájuk és nagyon fáradt.
- Mi történt az arcoddal? - hűlt el Harry mikor végre hagytak levegőhöz jutni.
Egyszerűen képtelen voltam válaszolni csak a fejemet ráztam és se szó se beszéd sarkon fordultam és felrohantam az ideiglenes szobámba. Nem akartam, hogy ha később visszagondolok erre a csodás négy napra ez legyen az első, ami eszembe jusson. A szép dolgokra szeretnék koncentrálni, nem arra, hogy én már megint majdnem mindent elrontottam. A helységbe lépve azonnal az ágyra vetettem magam és szorosan öleltem magamhoz az egyik díszpárnát.
xx Liam xx
Legszívesebben Harrynek is behúztam volna egyet. Igen tudom, hogy az erőszak nem old meg semmit és fürtös barátunk sem tudhatta mibe nyúl, de könyörgöm mégis mire számított? Véletlenül leesett az ágyról vagy mi?
- Azt hiszem valamibe csúnyán belenyúltam - túrt fürtjei közé.
- Elég szépen fogalmaztál - morgolódott Lou.
Lepakolta a cuccait, majd ment is a garázs felé, útközben megígérte Eleanornak, hogy hazadobja. Majd hamar el is tűntek.
- Mi történt? - kérdezte hirtelen Zayn fejével az emelet felé bökve.
- Csak megtalálta egy részeg paraszt - önkéntelenül is ökölbe szorult a kezem mikor eszembe jutott.
- Szegényt mindig megtalálják az ilyenek - gondolkodott hangosan Harry.
Még beszélgettünk pár dologról, majd én is felvittem a cuccom és kicsit pakolásztam. Nagyjából másfél óra múlva viszont már nagyon éhes voltam így kénytelen voltam lemenni a konyhába. Már tíz óra is elmúlt így meg sem lepődtem, hogy csak Zaynt találtam ott.
- Apropó hol van Honor? - jutott eszembe miután csináltam egy-két szendvicset.
Már megérkezésükkor is csodálkoztam, hogy nem vetette azonnal a nyakunkba magát és nem kezdett vad faggatózásba. Ám ez a túlzott csend már engem is zavart. Talán időközben hozzászoktam.
- Kora délután elmentek valamit elintézni Phoebe-vel azóta nem láttuk őket - morogta a választ a pakisztáni fiú.
- Nem is aggódsz érte? - tettem fel az első kérdést.
Hisz ha én lennék a helyében én már tuti halálra aggódtam volna magam.
- Talán egy kicsit - húzta a száját - Tudod az utóbbi pár napban a csajok nagyon egymásra találtak és volt már, hogy így felszívódtak - adott választ.
Így már valamelyest érthető volt az egész.
- Akkor most Harry és Phoebe együtt vannak?
- Nem mondhatnám vagyis nem igazán tudom. Nyíltan nem mondták ki, hogy együtt vannak, de Phebs már majdnem itt lakik. Igaz a kapcsolatuk nem valami tartalmas, szóval lehet csak egy ilyen nyári kalandnak szánják mind a ketten.
Érdekes, hogy ő hogy látja ezt az egészet. Vagyis, hogy mennyire a lényegre tapint, mindig is tudtam, hogy Malik figyel a részletekre, de ez most be is igazolódott. Beszéltünk még pár szót, majd ő kiült az erkélyre cigizni én pedig az emelet felé vettem az irányt. Az emeleti folyosón bandukolva már úgy gondoltam ideje megnéznem Angelt, hisz jó pár órája egyedül van a szobájában. Halkan kopogtam az ajtón és válaszként valamiféle nyöszörgést kaptam. Ezt annak vettem, hogy bemehetek, így egyik kezemben a tálcával egyensúlyozva benyitottam. Az ágyon feküdt egy már eléggé deformált párnát szorongatva. A tálcát hamar az éjjeliszekrényre tettem és mellé ültem. Nem szóltunk egymáshoz, próbáltam rájönni hogy is érzi magát.
- Gyere egyél valamit - törtem meg a csendet.
- Nem vagyok éhes - motyogta a párnába és közben a fejét rázta.
Megelégeltem morgolódását és kiszedtem kezei közül a párnát és a szoba másik végébe dobtam.
- Héé - mondta valamivel hangosabban, bár még mindig az ágyon görnyedve.
Óvatosan mellé feküdtem és magamhoz öleltem.
- Nem a te hibád - mondtam azonnal.
- De mindig velem történnek ilyenek. Most nézd meg, mennyit fáradoztál ezen az egész meglepetés utazáson és én egy perc alatt tönkretettem mindent. Pedig nem akartam - mondta szipogva.
- Meg sem fordult ilyesmi a fejemben.
- De miért? Én tényleg nem tettem semmit és ő... ő meg... És az ilyenek mindig megtalálnak.
- Ennek igen egyszerű a magyarázata - mikor ezt kimondtam azonnal felemelte a fejét - Gyönyörű vagy ezt ők is látják. Csak túlságosan is taplók ahhoz, hogy ezt normálisan adják a tudtodra.
Láttam arcán, hogy azonnal tiltakozni szeretne, így kezemet szájára tapasztottam.
- Igazam van és kész.
- Csak azt akartam mondani, hogy mindent köszönök - szólalt meg, miután ujjaimat lefejtette szájáról.
- Bármikor.
xx Angie xx
Még mindig nem tudom, hogy képes erre. Teljesen magam alatt vagyok majd megjelenik ez a fiú és minden kétséget eloszlat bennem. Én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.
- Erről jut eszembe még át sem adtam az ajándékod.
- Hogy micsoda? - tornáztam magam azonnal ülő helyzetbe.
- Jól hallottad - és már indult is az ajtó felé, de még időmben elkaptam a kezét.
- Akkor az út mégis mi volt? Már mondtam, hogy nem szeretném, hogy feleslegesen költs rám.
- Ha mosolyt tudok csalni az arcodra nekem minden pénzt megér - majd olyan egyszerűen csúsztatta ki kezét szorításomból, mintha meg se kottyant volna neki.
Valószínűleg ez így van. Már csak arra lettem figyelmes, hogy kifut a szobából én pedig az ágy szélére ültem. Alig gondolkodtam el egy percre Liam már vissza is jött, kezeit zsebében rejtegetve. Szúrósan néztem rá és tüntetőleg még a kezeimet is összefontam a mellem alatt.
- Most komolyan azért haragszol rám, mert ajándékot vettem neked?
- Azért vagyok mérges, mert feleslegesen költekezel. Nekem erre tényleg nincs szükségem, mármint én akkor is szeretnélek, ha nem tennéd.
- Viszont nagyon jó indokom van rá, hogy miért vettem meg és szerintem téged is meggyőznélek vele.
- Rendben adok neked egy esélyt.
- Szóval sokáig gondolkodtam, hogy megvegyem vagy ne de úgy gondoltam ez mégis csak a tizennyolcadik szülinapod és megérdemled.
- Ez az indok?
- Részben, ha meglátod megérted miért.
Elővette a farzsebéből az apró ékszeres dobozt és a tenyerembe helyezte. Óvatosan leemelte a tetejét és várta a reakciómat.
- Gyönyörű -szólaltam meg.
- Látod én mindig is mondtam, hogy az vagy - csókolt bele nyakamba.
- A láncra értettem.
- Szóval nem volt kidobott pénz? - kérdezte miközben nyakam vonalát csókolgatta végig.
Erre a kérdésre azonban már nem tudtam válaszolni és ő is nagyon jól tudta, hogy sikerült elérnie a célját.
- Már csak egy mosolyt szeretnék látni - kínzott tovább.
Végül eldőltünk az ágyon és csak a kellemes csendbe takaróztunk. Fejemet mellkasára hajtottam, hogy hallgatni tudjam szívverését. Ő közben pedig szívének ütemére simogatta a hátam.
- Ugye itt maradsz velem? - törtem meg a némaságot.
- Ameddig csak szeretnéd.
xx Zayn xx
Örülök, hogy Angie-ék hazajöttek, már nagyon hiányoztak. Bár azért ez a nyugalom sem ártott nekünk. Nyugalom? Honor mellett? Hát nincs túl sok, de azért mégis. Nem igazán tudom hova tenni ezt a lányt. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy azzal a két másik lököttel bármilyen rokonságban lenne annyira különböző tőlük. Valalmi mégis megfogott benne.
- Nagyon okos vagy Zayn- morogtam az orrom alatt miközben kifújtam a füstöt.
Pár percig még néztem, ahogy kavarog a levegőben majd teljesen eltűnik. Ezzel együtt gondolataim is visszatértek a lány köré. Tudom, hogy azt mondtam Liamnek nem aggódom érte.... de talán mégis. Kissé felelőtlen, kelekótya, de ki nem az? Nem is vagyok benne biztos, hogy tudja mit vált ki belőlem. A kezdeti ellenszenvem teljesen átalakult és ezt tagadni sem tudom. Egyszerűen csak szükségem van rá és merem remélni ezzel ő is így van.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
És egy meglepi rész! Remélem tényleg meglepődtetek. Örülök, hogy egyre többen vagytok az viszont egy kicsit elszomorít, hogy mind a kommentek mind a pipák száma csökken. Mi az oka?
Véleményt!
Puszi Cassy
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
És egy meglepi rész! Remélem tényleg meglepődtetek. Örülök, hogy egyre többen vagytok az viszont egy kicsit elszomorít, hogy mind a kommentek mind a pipák száma csökken. Mi az oka?
Véleményt!
Puszi Cassy
Telóról pipálni nem tudok, viszont nagyon tetszett! Remélem Honoréknak nem esett bajuk... Tehetséges író vagy és alig várom a következő részt!
VálaszTörlés