xx 23. fejezet xx

Ez a csodálatos Angyal megérdemli az ünneplést
#nagyonszeretlek @Real_Liam_Payne

xx Angie xx

NEM IS ÁLMODTAM RÓLA, hogy valaha én egy ilyen tökéletes vacsorán veszek részt, mint amilyen a tegnapi volt. Nem tudom Liam mennyi ideig szervezte az egészet, de biztos voltam benne, hogy nem öt perc volt ennyi mindent összehozni. Nem elég ez az út még ilyenekre is figyel? Komolyan mondom egyre jobban lenyűgöz. Bár próbálom előle titkolni, hogy olvadok tőle, mint a vaj, de szerintem nem igazán sikerült. Lassan a másik oldalamra fordultam és nagy nehezen kinyitottam a szemem és mosoly kúszott az arcomra, hisz Liam szuszogott mellettem békésen. Haja kócos volt arcán a párna lenyomata. Ettől mosolyom még hatalmasabb lett.

- Te kis kukkoló - szólalt meg hirtelen, ami engem annyira meglepett, hogy majdnem leestem az ágyról.

- Sajnálom, nem akartalak felébreszteni - mondtam miközben a paplan mögé rejtettem arcom.

Nem igazán tudom mozdulatomba mi lehetett mulatságos, de Liam alig tudta elrejteni hatalmas mosolyát. Nem tudtam miért teszi, hisz én semmit nem éreztem ebben a helyzetben mulatságosnak. Sőt, ha jobban belegondolok kimondottan érdekes volt, hisz ez az első olyan alkalom, hogy Liammel azért alszunk együtt, mert ezt szeretnénk és ennek semmi köze sincs az örült bulikhoz.

- Min gondolkodtál el ennyire? - kérdezte Liam miközben egyik kezét az arcomra simította.

- Csak ezen a helyzeten, hogy tulajdonképpen ez az első alkalom, hogy nem buli miatt alszol velem.

Láttam arcán, hogy ő is elgondolkodik majd hatalmas mosoly kúszik arcára és közelebb von magához.

- Nekem nagyon is tetszik ez a felállás - csókolta meg a nyakam.

- Szeretlek - mondtam miközben vállába kapaszkodva valamelyest ülő helyzetbe tornáztam magam.

- A legjobb reggelem.

Pár percig még élveztük a kialakult új helyzetet és az idillt, majd úgy gondoltuk ideje lenne összeszednünk magunkat és reggelizünk esetleg valami programot is kitalálhatnánk. Lassan kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem, kicsit rendbe szedtem magam és felvettem egy miniruhát. Megfésülködtem és már mentem is vissza Liamhez, de nem találtam a szobába. Forgolódtam körbe- körbe és ebbe kissé el is szédültem. Ügyetlenül toporogtam a lábaimon, mikor megéreztem Payne parfümjének jellegzetes illatát és két karja derekamon fonódott össze.

- Úgy láttam kell egy-két biztos kéz.

- Nem is tudom miből gondoltad? - kezdtem heves fejrázásba, miközben mellkasának támaszkodtam.

- Csak egy megérzés - rántott egyet lezseren vállán.

Megfordultam ölelésében és szinte belső késztetést éreztem, hogy beletúrjak felzselézett hajába.. Láttam arcán, hogy nem tetszik neki de egy szót sem szólt.

- Mehetünk Angel?

Fejemet csak vállára hajtottam és egy halk kuncogás hagyta el a számat. Eszembe jutott, mikor először hívott Angelnek mennyire idegesített, mostmár szinte meglepődnék, ha nem hallanám a szájból, sőt szabályosan hiányérzetem lenne.

- Ezer örömmel Mr. Payne - távolodtam el tőle és indultam meg az ajtó felé.

Hamar felocsúdott és követett, miután beért keze derekamra siklott és közelebb vont magához. Így sétáltunk egészen az étteremig, ahol szinte első pillanatban kiszúrtuk Eleanort és Louis-t, hisz bátyám épp zsonglőrösdit játszott egy csészével.  Leültünk az asztalhoz, ahol El már fogta a fejét barátja hülyesége miatt.

- Mondanám, hogy jó reggelt, de úgy érzem inkább sok türelem kéne most neked - vigyorogtam a velem szemben ülő lányra.

 Ő csak fintorgott párat majd  próbált mosolyt varázsolni az arcára. Gondolom nem akarta, hogy az egész napja ilyen borús hangulatba teljen.  Pár perc bohóckodás után bátyám is összeszedte magát és normális körülmények között sikerült megreggeliznünk.

- És van valami ötlet mára? - kérdeztem teásbögrém mögül felnézve.

A fiúk csak összenéztek és fejüket rázták.

- Hát... nekem lenne egy. Hajókázásra gondoltam - osztotta meg velünk ötletét.

Mi Louval azonnal felpattantunk és idióta örömtáncba kezdtünk. Mindenki, aki akkor az étteremben volt furcsa pillantásokat lövellt felénk, gondolom magukban lerendezték annyival, hogy nem vagyunk normálisak. Hát ez részben igaz, Tomlinsonok vagyunk. El és Liam pár perc után megunták szereplés vágyunkat és visszanyomtak minket a székünkre.

- Oké megértettük. Ti nagyon örültök neki - szólalt meg pár perc után Liam.

Idétlen arckifejezés terült arcára miközben kicsit felém fordult. Gondoltam nem igazán számított arra, hogy partner leszek egy ilyen tánchoz, lám tévedett. Csak hatalmas mosollyal néztem vissza rá és a hatás kedvéért még meg is rebegtettem a pilláim. Ő csak a fejét rázta, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Akkor induljunk fiatalok - csapta össze kezét Louis.

Gyorsan felhörpöltem a csészém alján lévő folyadékot, majd én is felálltam az asztaltól. Visszamentünk a szobáinkba, felkaptam a táskám és már indultam is kifelé. Ugrálva közelítettem meg Elék szobájának ajtaját.

- Te aztán nagyon besóztál - lépett mellém Payne.

- Igen igen igen.

Végül valamelyest mégis sikerült lenyugtatnom magam, pár mélyebb levegővétel után úgy éreztem ismét a komoly önmagam vagyok.

- Liam, elrontottad a húgom? - mutatott rám William, mikor barátnőjével az oldalán kilépett az ajtón.

Mi csak összenéztünk, mert nem igazán értettük mire is céloz.

- Mi van? - néztem rá értetlenül.

- Hogy ugrálnod kéne, meg egy percre le nem állni. Erre csak itt bárgyú pofával állsz. Hihetetlen a végén még Liam mellett megkomolyodsz.

Nem igazán tudtam erre, hogyan is reagáljak, hisz én egyáltalán nem éreztem úgy, hogy megváltoztam, mármint negatív értelemben megváltoztam. Úgy gondolom, sőt biztosan tudom, hogy Liam jó hatással van rám.

- Legalább egyikőtök felnőtt - vágott vissza El, majd elindult a lift felé.

Gyorsan utána mentem és szerencsére még azelőtt értem oda, hogy az ajtó becsukódott volna az orrom előtt. Beléptem a liftbe és a mellettem álló lányt kezdtem el tanulmányozni.

- Szóval?

Hangomra azonnal felém fordult és arcomat szuggerálta.

- Szóval semmi - mosolyodott el - Csak nem akartam, hogy túlzásba essen. Ne higyj neki, ti együtt vagytok tökéletesek - ölelt magához szorosan.

Mikor felfogtam, hogy ez az egész értem volt, nagyon hálás voltam a lánynak és olyan szorosan öleltem vissza, ahogy csak tőlem tellett.

Mire az előtérbe értünk már a fiúk várakoztak ránk. Látszott rajtuk, hogy nagyon rohanhattak, mert sorra kapkodták a levegőt és szerintem, ha nem lettek volna olyan hiúak még a térdükön is megtámaszkodtak volna. Férfiúi büszkeség. Melléjük sétáltunk, mire már odáig fajult a dolog, hogy a lihegésüket is megpróbálták elrejteni. Együtt indultunk kifelé, de még így is éreztem, hogy Liam jó mélyeket lélegzik, hogy visszanyerje normál állapotát. Kézen fogva indultunk meg a kikötő felé és bár a fiúkon sapka és napszemüveg is volt, így is pár rajongó felismerte őket. Láttam rajtuk, hogy nem így képzelték az egészet, azért teljesítették a kéréseiket.  Míg kattogtak a gépek, mi Eleanorral hátrébb húzódtunk és próbáltunk nem belefolyni a dolgokba. Ám így is hallottam, hogy a susmorgások tárgya általánosságban én vagyok. Olyanok hangzottak el leggyakrabban, mint például "Nem is olyan szép, mint gondoltam" , "Csak bántani fogja Liamet". Próbáltam őket figyelmen kívül hagyni, hisz úgy gondoltam csak a féltékenység beszél belőlük.  Miután minden rajongó megkapta a képét és a dedikált nem is tudom milyét mi is folytathattuk utunkat. Apró sóhaj hagyta el a számat mikor a dokkhoz értünk.

- Azért nem volt ilyen borzalmas - lépett mögém Liam és karjaimat kezdte simogatni.

- Egy sétagaloppnak sem nevezném.

Nem volt kedvem tovább feszegetni a témát, úgy gondoltan nem érné meg, hogy ez az egész elrontsa a csodásnak ígérkező napunkat. Felszálltunk a mellettünk várakozó hajóra és hamar a végébe siettünk. Pár percig néztük az utcák nyüzsgő forgatagát, miközben arra vártunk, hogy az utolsó ember is fellépjen a fedélzetre.  Pár perc múlva a hajó lökött egy nagyot és mi kifutottunk a tengerre. A part vonalát követve haladt járművünk. Ismét magával ragadott a hely szépsége, még így ennyi minden látványosság meglátogatása után is úgy érzem, hogy a sziget szépségeinek csak egy tört részét tudtam megcsodálni. Mire visszafordultam a többieknek hűlt helye volt. Forgolódtam, nyújtogattam a nyakam, de csak ismeretlen emberek néztek velem szembe. Az egyik lány közülük elég furcsán végigmért, majd határozott léptekkel elindult felém.

- Bocsi te vagy az a lány, akiről Liam tegnap kiposztolt egy fotót? - kérdezte kissé félénken.

- Igen én vagyok - válaszoltam kedvesen.

Itt látszott rajta nem igazán tudja, hogy is folytassa. Zavartan hajába túrt, majd vett egy nagy levegőt és újra a szemembe nézett.

- Akkor ti most együtt vagytok? - fürkészte arcom.

- Pontosan.

- Figyelj nekem eddig szimpatikusnak és kedvesnek tűnsz, de nem merd megbántani Liamet - folytatta sokkal bátrabban.

- Tessék? - néztem rá értetlenül.

Hisz számomra kissé képtelen ez a helyzet. Látszik rajta, hogy a fiúk nagy rajongója, valószínűleg mindent tud róluk, és úgy is beszél, mintha ismerné őket. De idejön és megfenyeget?

- Jól hallottad - zökkentett ki gondolatomból a hangja - ha megbántod őt vagy kihasználod esetleg látjuk, hogy miattad szomorú mi megtalálunk és megkeserítjük az életed.

Igen ez egy cseppet sem burkolt fenyegetés. Válaszolni viszont nem volt időm, mert láttam, hogy a többiek közelednek Iménti beszédpartnerem arcára angyali mosoly kúszott, mikor a srácok beálltak mellém. Azonnal képet és autogramot akart.Szökdécselt, mint valami idióta és a fiúk nyakába csimpaszkodott. Ezután jött a hab a tortán. Eleanor felé fordult és őt kezdte el nyüstölni. Egekig magasztalta, miközben azt kántálta, hogy ő a kedvence a barátnők közül. Erre már a számat húztam és jobbnak láttam, ha arrébb állok. Egy közeli székhez sétáltam és lehuppantam rá.

- Angie, ki ez a csaj? És mi bajod? - fordított maga felé bátyám.

- Miért hagytatok ott? - kérdeztem dühösen.

- Mi szólongattunk nem is egyszer, de te nem figyeltél. Mondtuk, hogy megnézzük a hajót belülről mindjárt jövünk - simította meg karom - Ki ez a lány? - tért vissza eredeti kérdéséhez.

- A rajongótok nem látod?

- Mit mondott neked? - faggatózott tovább.

Én megpróbáltam egy vállrándítással lerendezni az egészet, ám Louis makacs és ezt nem hagyta annyiban.

- Angela Hayden Tomlinson!

- Megfenyegetett - válaszoltam suttogva.

- Gondoltam - válaszolt hasonló hangnemben, majd magához ölelt - Főleg miután elég érthetően kihangsúlyozta, hogy El a kedvence. Ha téged nem kedvel Honorhoz mit szólna? - próbált vidítani.

- Liam a kedvence, szerintem Honor nem is érdekelné.

Pár percig így ácsorogtunk egymás karjaiban. Szükségem volt rá, a bátyámra. Mindig tudta mit kell tenni, hogy engem felvidítson és megnyugtasson. Mikor El is mellénk ért mosolyogva figyelte kis párosunkat, gondolom ő is rájött mi történt és szó nélkül bekapcsolódott az ölelésbe, majd Liam is. Az út végére sikerült már valamennyire lenyugodnom, de a fejemből még akkor sem tudtam kiverni ezt az egészet.

A vacsora előtt gondoltuk kicsit pihenünk a szobánkban, mert Louis a fejébe vette ma bulizni akar. Mi csak összenéztünk és azt gondoltuk nem rontjuk el a kedvét.

- Nehogy már egy ilyen kis dolog elrontsa a kedved - mondta Liam már ki tudja hányadjára.

- Nem rontotta el, csupán nem tudom kiverni a fejemből.

Erre csak olyan ezt már vagy háromszor hallottam a mai nap fejet vágott és forgatta a szemeit.

- Nem voltál ott szóval ne csináld ezt - vágtam vissza.

- Istenem csak egy rajongó volt.

- Egy örült féltékeny rajongó, aki megfenyegetett - vágtam vissza és egyre dühösebb lettem.

- Nem kell mindenkinek kedvelni - sziszegte a fogai között.

- Rendben, akadj ki. Végülis teljesen mindennapos, hogy megfenyegetnek vad idegenek - dúltam- fúltam tovább.

- Nézd meg teljesen kiakadtál egy ilyen apróságon, pedig tudod, hogy milyenek ezek a lányok.

- Hibáztass még!

Belül fortyogott a dühtől én pedig nem voltam kíváncsi az újabb kioktatására, így sarkon fordultam és kivonultam a szobából, magam után hangosan becsapva az ajtót. Nem igazán tudtam hova is tartok csak úgy éreztem ki kell szellőztetnem a fejem, hogy lenyugodjak. Csak róttam az utcákat igazából nem is nagyon figyeltem merre vagyok, csak az előbbi veszekedésünk járt a fejemben. Mikor úgy gondoltam eleget sétáltam már ismét a szálloda felé vettem az irányt.  Épp csak beléptem, mikor Elounor páros jött velem szembe.

- Hát ti? Hova-hova? - kérdeztem valamivel jobb kedvűen.

- Romantikázunk egy kicsit -- mondta mosolyogva El, majd mind a ketten puszit nyomtak az arcom két oldalára és kiléptek a bejáraton. 

Fejemet ingatva a liftbe léptem, és azon gondolkodtam mit fogom mondani Liamnek, vagy hogyan is kéne megbeszélnünk a dolgokat. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben benyitottam a szobánkba. Alig tettem pár lépést Liam azonnal magához ölelt és lecsapott az ajkaimra. Először nem igazán tudtam hova tenni ezt az egészet, de mikor megszakította volna csókunkat és ajkai után kaptam, amit ő azonnal bíztatásnak vett. Mégis sok kérdés kavargott a fejemben, amit úgy gondoltam meg kell beszélnünk így kicsit eltávolodtunk egymástól

- Sajnálom, hogy úgy túlreagáltam a dolgot, csak tudod eddig velem ilyen még nem történt. Vagyis eddig csak Louis Tomlinson húga voltam, akit az iskolatársai nem igazán kedveltek. Erre most letámad egy vad idegen ember és azzal fenyeget, hogy megkeseríti az életem - adtam ki magamból mindent.

Mondókán végére lehajtottam a fejem, mert tényleg nagyon sajnáltam az egészet. Ő viszont kezével állam alá nyúlt így nem tudtam szabadulni pillantása elől.

- Én is sajnálom, hogy nem értettelek meg, csak tudod számunkra ez már olyan mindennapos, hogy nem is tulajdonítunk neki jelentőséget. Ám mikor magamra hagytál eszembe jutott milyen frusztrált voltam  mikor először kellett szembenéznem az ilyen esetekkel. Kérlek bocsáss meg! - suttogta és egy lágy csókot lehelt számra.

Majd mosoly húzódott a szájára felém nyújtotta kezét - amit én gyorsan el is fogadtam - majd az erkély felé kezdett húzni. Nem igazán értettem, de amint kiléptem az erkélyre láttam, hogy a medencéhez vezető lépcső végig mécsesekkel van kirakva. A meglepettségtől meg is torpantam, Liam azonnal mögém lépett fejét pedig vállamon pihentette meg.

- Tetszik?- tudakolta izgatottan.

- Sosem láttam még ilyen szépet - mosolyogtam rá. 

Lementünk a medencéhez és  kinyitottunk egy üveg pezsgőt. Pár pohár után Payne ledobta magáról ruháit és egy szál boxerben beugrott a vízbe. Pezsgőmet kortyolgatva néztem, ahogy úszik pár hosszt. Mikor velem szemben felbukkant ujjával mutogatni kezdett, hogy csatlakozzak hozzám. Én csak a fejemet ráztam, de ő nem érte be ennyivel. A medence széléhez úszott és elkapta a vízben lévő lábaimat. Épp csak annyi időm volt, hogy a poharat letegyem a medence széléhez, mert a következő pillanatban már a vízeben is voltam. Vagyis jobban mondva Liam ölében.

- Tiszta víz lettem - csaptam vállba majd arcomhoz tapadt vizes tincseimet kifésültem.

- Sajnálom - válaszolt azonnal ám arcáról hatalmas vigyorát nem tudta letörölni.

Lassan megcsókolt, majd kezét végigvezette hátamon és a derekamon állapodott meg, így is közelebb húzva magához. Csókunk egyre vadabb lett, ettől pedig én is jobban felbátorodtam. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve kicsit megharaptam száját, mire elhúzódott.

- Ha még egyszer ezt csinálod nem állok jót magamért - mondta rekedtesen és ismét közelebb húzott magához egy csókra.

Lábaimat dereka köré vontam és erősen kapaszkodtam belé, majd úgy gondoltam kicsit húzom még az idegeit megint belecsíptem szájába.

- Figyelmeztettek! - mondta komolyan.

Ezután ismét megcsókolt, majd ajkait végigvezette arcélemen és nyakamat kezdte csókolgatni. Ettől pedig én egyre szaporábban vettem a levegőt. A következő percben Liam velem az ölében elindult kifelé a vízből miközben egy percre sem hagyta abba nyakam csókolgatását....

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Nos ez a szokottnál hosszabbra és egy kicsit pikánsabbra sikerült. Nektek hogy tetszett?
Várom a véleményeket!
Puszi Cassy