xx 24 fejezet xx

xx Honor xx

GONDOLTAM, HOGY A FIÚKRA nem számíthatunk, ha tervezésről van szó, pedig ez mégiscsak Ang tizennyolcadik szülinapja. Csak egy kis lelkesedést szeretnék látni vagy hogy legalább felfogták, hogy egy kis segítségre van szükségünk. Phoebe-vel mindent nekünk kettőnknek kell csinálni, na jó Niall a kaják terén legyőzhetetlen és áradnak belőle az ötletek, de semmi másnál nem számíthatunk rájuk. Még nagyjából tíz óránk van, hogy az utolsó simításokat is elvégezzük, ugyanis akkor száll le a srácok gépe. Már csak a meglepetés ajándékért kell elugrani és minden megvan. Úgy gondoltam nem igazán szerencsés mára időzíteni a bulit, hisz valószínűleg nagyon fáradtak lesznek így kaptak egy kis pihenőt.

- Kinél vagyok jó egy fuvarra? - kérdeztem miközben a nappaliban elterülő két srácot figyeltem.

Mintha semmit sem mondtam volna. Niall továbbra is tömte a fejét, míg Zayn érzelemmentes arccal bámulta a plazmát.

- Zayn? - kérdeztem kicsit mérges hangsúllyal.

Gondolom ebből már értette, hogy én úgy gondoltam, hogy majd ő lesz az, aki elvisz. Végre valahára rám nézett, majd ülő helyzetbe tornázta magát és ölébe ültetett, gondoltam, hogy csak el akarja terelni a figyelmem. Harcoltam is ellene, de elég sikertelenül, mikor ajkai nyakamra csúsztak úgy éreztem ennyi. feladom ő nyert.

- Zayn, dolgunk van - suttogtam.

- Ráér még egy kicsit nem? - kérdezte mikor egy pillanatra elszakadt tőlem.

- És a buli?

- Csak két nap múlva lesz - csapott le az ajkaimra.

Pár percig képes is volt elvonni a figyelmem, de ekkor bekúszott az agyamba a gondolat, hogy ha nem intézkedek egész eddigi erőfeszítésem és Phoebe-é is felesleges lesz. Nagy nehezen elváltam tőle, mire mérgesen dőlt hátra a kanapén.  Épp időben, mert az imént emlegetett lány vonult le Harryvel az oldalán. Nem igazán tudom ez micsoda is köztük az biztos, hogy mind a kettejüknek jót tesz.

- Csajszi, jössz?

Nem kellett kétszer mondanom a barna hajú lány vad bólogatásba kezdett és már fel is kapott egy kocsikulcsot. Közben beleugrottam a cipőmbe még egy csókot nyomtam Malik szájára és kimentem a garázsba. Vicces volt, hogy még ott is Harry elégedetlen morgását kellett hallgatnunk.A volán mögött helyet foglaló személy csak mosollyal az arcán nyugtázta, hogy partnere mielőbb visszavárja. Megvárta míg beszállok, majd seperc alatt a gázra taposott és hangos fékcsikorgások mellett kikanyarodott az utcára. Nem igazán tudtam, hogy merre megyünk, de mellettem Phebs annál inkább. Sikítozva adta tudtomra, hogy mikor kell kanyarodnom és milyen lassú vagyok, hogy nem azonnal csinálom. Idegőrlő lesz ez az utazás.
- Mond nem tudnád egy kicsit befogni? - fordultam felé mikor már az autópályára kanyarodtam.
Nem igazán értettem miért valami nevenincs kisváros cukrászdájába kell mennünk. Londonban nincs elég? De azt állítják itt csinálják a földkerekség legjobb süteményeit és nekünk is muszáj itt vásárolnunk. A rádió már max hangerőn megy és együtt üvöltjük az éppen aktuális slágert. Szerencsére nincs olyan nagy forgalom bár ahogy látom a szembe sávban jobban lehet haladni.
- Nézd azt az örültet- bököm meg a mellettem ülő lányt és mutatok a túloldalon kacsázó kamionra.

xx Angie xx

Nyöszörögve fordultam másik oldalamra, semmi kedvem nem volt felkelni és elkezdeni ezt a napot, hisz délután indul a gépünk és itt kell hagynunk ezt a csodálatos helyet.

- Szép jóreggelt Angel - hallottam meg Liam reggeli, karcos hangját.

Mosoly húzódott ajkaimra és végre kinyitottam a szemem, közelebb araszoltam hozzá, mire készségesen ölelt szorosan magához.

- Neked is jóreggelt - nyomtam puszit arcára mire értetlenül meredt rám.

- Csak egy puszi? - kérdezte morgolódva.

Én vállat vontam, hisz tudtam ezzel az őrületbe fogom őt kergetni. Sikerült is. Türelmetlenül utánam fordult és lecsapott ajkaimra, én csak belemosolyogtam csókunkba, hogy elértem a célom. Mikor rájött mire is ment ki az egész eltávolodott tőlem és vonallá préselte száját.

- Te kis gonosz - és láttam szemében, hogy bosszút forral a fejében.

Hirtelen teljes testével fölém tornyosult és vad csikizésbe kezdett. Akárhogy próbáltam szabadulni, ficánkolni nem jutottam semmire. Míg a vége az lett, hogy mind a ketten leestünk a földre. Ismét én kerültem  alulra, Liam pedig fejét vállamba fúrta.

- Sajnálom, nem akartam hogy leesünk - mormolta vállamba.

@Angie_LittleTommoval mi így búcsúzunk a szállodától.
#szeretlek @Real_Liam_Payne

Dús hajába túrtam, mire kicsit morgolódott. Végül arra jutottam, hogy nem tölthetjük az egész időnket a padlón, így lerántottam az ágyról a paplant és magam köré csavartam. Ezután nagy nehezen felálltam és a fürdő felé vettem az irányt. Liam csak morgolódott tovább az orra alatt, de még mindig a földön volt elterülve. Aprót ráztam a fejemen és bezárkóztam a fürdőbe. Földre dobtam a testemet takaró anyagot és beléptem a zuhanyfülkébe. Annyira kikapcsoltam, hogy csak Payne ütemes dörömbölése tudott visszarángatni a valóságba. Gondolom megint túl sokáig áztathattam magam. Elzártam a csapot és gyorsan megtörölköztem, majd magam köré csavarva az anyagot surrantam vissza a szobába. Liam körbe- körbe futározott, minden helységbe bekukkantva nem-e hagyunk itt valamit. Kihalásztam egy felsőt és egy rövidnadrágot a bőröndömből  majd óvatosan a fel-alá futkározó fiú mögé osontam. Úgy gondoltam kicsit megviccelem és reméltem sikerül is a kis trükköm. Annyira lekötötte, hogy mindenét belegyömöszölje abba a bőröndbe, hogy még a lopakodásom is feleslegesnek bizonyult. És a megfelelő pillanatban a hátára ugrottam. Nem számított rám, így velem együtt eldőlt az ágyon. Annyira meg voltam elégedve magammal, hogy hangos kacagásba törtem ki. Liam pedig megörökítette.  Aztán arrébb dobta telefonját és addig ügyeskedett, míg ismét én kerültem alulra.

- Örülök, hogy ilyen vidám vagy - mondta miközben szájával súrolta az enyémet.

- Te is mosolyoghatnál egy kicsit- fontam kezeimet nyaka köré, ezzel is közelebb húzva magamhoz.

Kérésemre megeresztett egy apró mosolyt, majd helyre rázva magunkat elindultunk az étterembe, hogy megreggelizzünk. Nagy meglepetésemre mi értünk oda korábban, így megpróbáltunk egy eldugottabb asztalt keresni. Miután pedig ezzel megvoltunk körbejártunk a svédasztalt. Mire visszaértünk az asztalunkhoz a csapat hiányzó két tagja is belépett a terembe. Louis arcán szokásos hatalmas vigyora pihent, míg El kicsit dühös ábrázattal indult meg felénk.

- Mi történt? Nem volt jó a tegnapi kis romantikázásotok? - faggatóztam szinte azonnal.

- Ó az remek volt - válaszolt tömören a lány, így bátyám felé fordultam.

- Csak egy kicsit megvicceltem a reggel. Az összes holmiját eldugtam.

Akárhogy próbáltam visszafojtani nem tudtam nem mosolyogni, hisz elképzeltem, ahogy a kótyagos, lökött bátyám ott ül az ágy közepén és már kora reggel azon töri a fejét vajon milyen csínyt követhetne el. Végül sikerült túllendülni a helyzeten és békében fogyasztottunk el a reggelit.

- És utána? - kérdeztem már mikor indulni készültünk.

- Tízig el kell hagynunk a szobát, de utána azt csinálunk amit szeretnénk - itt testvéremre sandított, aki csak beleegyezően bólintott.

Volt egy olyan érzésem, hogy terveznek valamit, de akárhogy törtem a fejem csak nem tudtam rájönni mi is az. Faggatózhattam, könyöröghettem, de ők megmakacsolták magukat.  Így visszaindultunk a szobánkba majd a bőröndjeinket lecipelve megvártuk míg a srácok rendezik a számlát. 

A bőröndök már a magángépen, mi pedig nyugodtan járjuk a várost a fiúk nagyon keresnek valamit. Még mindig nem hajlandók elárulni mit is keresünk. Pár perccel később arcukra hatalmas mosoly került, ami a következő percben le is hervadt. Gyorsan odapillantottunk mi is Ellel és láttuk, hogy a vidám park nyitva tartását nézik már vagy tíz perce. Majd miután rájöttek, hogy nem tudtak mit tenni szomorúan visszafordultak felénk. Már össze tudtam rakni mit is terveztek, így szélesre tártam karom, majd szorosan öleltem magamhoz a csalódott fiút.  El követte a példám és szorosan zárta karjaiba csalódottan felé battyogó testvérem.

- Köszönöm a szándékot - szólaltam meg pár perc múlva.

Kibontakozott karjaim közül és rendezte vonásait.

- Attól függetlenül mégsem sikerült. Pedig Louis-val elterveztük milyen jó napot fogunk itt eltölteni.

- És mi lenne, ha Londonba mennénk el vidám parkba? Akkor a többiek is jöhetnének és igazi örült móka kerekedne belőle - próbáltam vidítani őket

Mivel El is beszállt a győzködésbe így hamar sikerült jobb kedvre deríteni őket. Látszott, hogy erre a lehetőségre még nem gondoltak és már vadul tervezni is kezdték mi mindent fogunk csinálni. Mivel az eredeti tervnek lőttek így úgy gondoltuk lemegyünk a partra még egy kicsit, mielőtt visszautaznánk az esős Londonba. Nagyon reménykedtem benne, hogy Louis nem töri semmilyen turpisságon a fejét nem akarom, hogy elrontsa ezt az egészet.

Mit sem sejtve süttetem a hasam mikor vízcseppeket érzek a hasamon. Hunyorogva kinyitom a szemem és Liam mosolyog vissza rám.

- Mit tervezel? - kérdezem arcát tanulmányozva.

Szótlanul lefeküdt mellém és puszikkal hintette be az arcom. Biztos voltam benne, hogy ez csak figyelemelterelés.és készül valamire. Kezei derekamra siklottak, majd felkapott karjai közé. Sikongatva kapálóztam karjai között ő pedig mosolyogva figyelte vergődésemet.

- Tudtam. Annyira tudtam.

Következő percben már be is dobott a vízbe és pedig köhögve úsztam a felszínre. Annyira éreztem, hogy ezt nem fogom megúszni. Valahogy ezt a fiúk sosem tudják kihagyni és én akárhogy gondolkodok nem tudok rájönni mi ebben a nagy élmény számukra. Dühösen csaptam párat a víz felszínére és megpróbáltam kifésülni az arcomba tapadt hajtincseket. Liam hamar mellém úszott és karjaiba zárt. 

- Haragszol? - kérdezte miközben még közelebb húzott magához.

- Kicsit. Sosem szerettem mikor ezt csinálják velem és reméltem megúszom vagy legalább az a lökött nem tud a lelkedre beszélni.

- De így én lehetek a hős - nézett mélyen a szemembe.

- Erre ment ki az egész? 

- Mi másra? - mosolygott angyalian.

- Nekem mindig hős vagy. 

Mondatomra azonnal eszembe jutott az az este mikor utoljára mondtam ezt neki. Mikor Doncasterben mentünk el bulizni és megtalált az az idióta Kenny. Az emlék hatására összerezzentem, hisz bele se akartam gondolni mi történt volna, ha nincs ott Liam.

- Mindig itt vagyok neked- súgta, miközben én vállára hajtottam fejem.

Tudom, hogy ez egy elég könnyelmű ígéret, hisz nem tudhatjuk mi lesz velünk, legalábbis én így gondolom. A jelenben kell élnünk és nem a jövő miatt aggódnunk, de ettől még nagyon jólesik hallani.

- Köszönöm - próbáltam összeszedni magam.

- Nem hagytam volna, hogy az az állat akár egy újjal is hozzád érjen - simította meg arcom. 

- Látod ezért vagy te az én hősöm és mindig az is maradsz.

Meghitt kis beszélgetésünket Eleanor hangos sikolya zavarta meg, miközben azt kántálta bátyámnak, hogy ezt még nagyon megbánja. Louis valószínűleg láthatott valamit barátnője szemében, mert azonnal futásnak eredt. Mi csak egymásra néztünk majd azon gondolkodtunk vajon melyikük fog nyerni. Liam valamiért szent meggyőződéssel állította, hogy szerinte Eleanor fel fogja adni a bátyám hajkurászását, de én nem értettem egyet vele. Szerintem El bosszút akar állni, hisz már reggel is ő volt a csíny tárgya és most is. Így fogadtunk, de hogy mit kapok, ha győzök azt még nem tudom.
Mivel már sötétedett mikor visszafelé indultunk a partról egyre több ember lézengett az utcán. Ehhez az is hozzátartozott, hogy egyre több részeg is volt közöttük. Engem nem igazán zavart, hisz fiatalok legyenek most hülyék, de a fiúk azonnal mondani kezdtük a magukét, mint két morgós öregember. A centrumhoz érve a fiúk kitalálták, hogy fognak egy taxit, de nekem már elegem volt a sok császkálásból így leültem az egyik közelben lévő padra. Még gondolkodni is fáradt voltam, azt azért még így is hallottam, hogy valaki nem túl finoman helyet foglalt mellettem. Tovább bambultam magam elé mikor az illető közelebb csúszott, abban a pillanatban megcsapott a belőle áradó erős alkohol szag ás majdnem rosszul lettem. Kicsit megráztam a fejem és fel akartam állni, ám az ismeretlen máshogy gondolta. Megragadta a karom és visszarántott maga mellé.
- Engedj el! - sziszegtem.
- Kicsit később Cica - felelete akadozva és egyik keze a combomra siklott.
Ha lehetséges még jobban megijedtem és kapálózni kezdtem, míg szerencsésen meg nem rúgtam érzékeny pontját. A hirtelen jött fájdalomtól összegörnyedt így én végre fel tudtam állni. Jobbra- balra kapkodtam fejemet - és magamban szidtam a buta fejem, hogy nem figyeltem merre mentek a többiek.
- Ezt nagyon megkeserülöd te büdös szuka!  - hallottam meg hátam mögül.
Visszarántott magához, míg másik kezével lekevert egy hatalmas pofont. Az ütés súlyától a földre rogytam, talán még kicsit szédültem is. Ezt az állatot nem igazán érdekelte határozottan indult ismét felém.  Mikor pár lépésre volt tőlem ismét lendítette kezét.
- A helyedben nem próbálnám meg -hallottam meg a megmentőm vagyis bátyám dühtől izzó hangját.
Azonnal közém és az illuminált állapotú barátunk közé lépett, majd Liam is követte. Eleanor felsegített a földről, míg én remegve borultam nyakába.
- Mi van ti is szeretnétek egy körre? Tudok ám osztozódni.
Nem is kellett több a fiúknak, ugyanúgy ahogy pár perccel ezelőtt én most a részeg kapott két elég hatalmas taslit. Azonnal elterült a földön, nyöszörgött egy kicsit majd káromkodásba kezdett.
- Csak nem ti vagytok a szticijei?
Meg sem várták, hogy feltápászkodjon ismét nekiestek.  Pár nagyobb pofon után sarkon fordultak és visszaindultak felénk. Görcsösen kapaszkodtam El fölsőjébe, ami félő volt ettől előbb-utóbb fel fogja adni a harcot.
- Minden rendben van itt biztonságban vagy Angie - suttogta a fülembe Boo Bear miközben helyet cserélt barátnőjével és karjai közé zárt.
Halkan dúdolni kezdte a The Fray egyik számát és lassan dülöngélni kezdtünk. Mikor szorításom már enyhült még egy puszit nyomott a fejem tetejére majd az utat kezdte fixírozni. Halkan hozzátette, hogy a rendelt kocsinak bármelyik percben itt kell lennie.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Mint látjátok egy kis stílus váltáson esett át a blog. Úgy érzem erre már szükség volt. Nektek hogy tetszik? Lassan haladunk a történet vége felé és a dolgok csak fokozódnak.
Várom a véleményeket!
Puszi Cassy