×× 50. fejezet ××

xx Angie xx

Eleanor megjelenésével sok mindenre számítottam, hisz ismertem már őt egy ideje, de tényleg túltett saját magán. Nagyon örültem, hogy újra láthatom őt, hisz tényleg nagyon hiányzott. Végülis a dolgok egy része bejött, mert egy napot tényleg azzal töltöttünk, hogy mindent kiveséztünk, átbeszéltünk, csajos filmeket néztünk és természetesen egészségtelen kaját zabáltunk. A fordulat hétvégén jött. Kijelentette a szokásos – Zsarnok Calder – módján, hogy mi bizony el fogunk menni a fiúk egyik koncertjére. Mert szerinte igenis ott a helyünk, hebeghettem haboghattam össze-vissza, de őt nem érdekelte, mert mint mondtam zsarnok üzemmódba kapcsolt. Tényleg mindent megpróbáltam, még Liamet is felhoztam, meg a csajt, akivel randizgat. Nem hatotta meg, az volt a válasza, hogy nem tarthatom távol magam a fiúktól csak azért, mert a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem. Még Anyut is meggyőzte, hogy vele kell menjek, mert így legalább kimozdulok.

- Ez nem volt fair – morgolódtam már a repülőn ülve.

- Mégis mit vártál? Ismerhetnél már annyira, hogy nem hagyom, hogy így magadba fordulj egy randi miatt.

És ez így ment egész út alatt, bármint mondtam mindenre volt valami válasza, amivel elérte, hogy ő győzzön. Nem mintha arra ment volna, legalábbis részemről, mert hát földbe döngölt. Komolyan, lehet, hogy magában összeszedte milyen válaszokat fogok adni, és arra kitalált valami taktikát. Én nem tudom, komolyan.

- És mi van veled meg Harryvel? - kérdezte mikor elértük az utazó magasságot.

- Mi lenne, szeretem, jól elvagyunk - vontam vállat.

- Valami más? - kérdezte érdekes hangsúllyal.

- Oh... cseszd meg. Nem, nincs semmi más, szex meg végképp nem.

- Nem én mondtam, te gondoltál rosszra - emelte védekezőleg magasba a kezét.

- Ja, mert a valami más alatt te a társasozásra gondoltál, mi?

- Oké, igazad van. Csak tudod Louis mesélte, hogy elég sok időt tölt nálatok én meg gondoltam azért, mert összemelegedtetek.

- Már egyszer összemelegedtünk, de az még másnap ki is hűlt.

- Jaj, te - ölelt szorosan magához. 

Tudtam, hogy csak jót akar nekem, meg minden, de én és Harry? Eszembe se jutott... nem azért, mert ő nem tett olyan utalásokat, hogy többet szeretne csak valami. Nekem fura lenne, még így elképzelni is. Louis azon is teljesen kivolt, hogy Liammel összejöttünk, pedig az csak ilyen jönnek a hormonok, mindent felborítanak, és egymás nyakába varrnak dolog volt, aminek a vége egy szétplaccsant buborék. Miért kockáztatnám ezt újra? Talán nem kéne ezen agyalnom, mert ha sokat gondolok rá hozzá fogok szokni.

Pár óra múlva már a hotelbe próbáltunk bejutni, nem mondom, hogy feltűnés nélkül, hisz az már a reptérnél sem jött össze. Miközben lassan araszoltunk előre hallgattam a bugyutábbnál-bugyutább találgatásokat. Ezeket még el is tudtam volna viselni, de mikor azok következtek, hogy biztos csak azért vagyok itt, hogy újra visszaszerettem Liamet, vagy épp valaki mást. Az már eszükbe sem jutott, hogy Louis a bátyám. Nagyon rosszul esett. Szerencsére a recepciónál gyorsan elintéztük a dolgokat, bár szerintem El ezt már előre elintézte. A szobánkba érve mondtam, hogy ledőlök egy kicsit. Átlátszó kifogás volt, de szükségem volt rá. Elterültem a francia ágy közepén, és még a takarót is a fejemre húztam. Elbújtam a világ elől.

- Angie, kelj fel - dörmögte Tommo.

- Majd később - kapaszkodtam minden erőmmel a vékony anyagba.

De ma az esélytelen próbálkozások napja volt, hisz nem tartott neki sokáig megszabadítani tőle.

- Örülök, hogy itt vagy - vigyorgott rám.

- Egy kicsit én is- vontam vállat.

Láttam arcán, hogy készül valamire, és ez be is igazolódott, ugyanis a következő percben belepasszírozott a matracba, és csikizni kezdett.

- Közveszélyes vagy - mondtam miközben levegő után kapkodtam.

- Már megszoktam - vont vállat, és végre valahára elengedett.

Így lehetett, hisz én már évek óta mondogatom neki, hogy nem teljesen kerek, lehet hozzászokott. De ez a nem teljesen százas alak az egyetlen, aki bármikor képes jobb kedvre deríteni engem. Ki is találták - no ezt már a sok tyúkeszűvel együtt -hogy csinálnunk kéne valamit még az esti koncert előtt. Szóba jött a vidámpark, a bowling és hasonló rafináltságok. Végül abba maradtak, hogy üljünk be egy bárba. Nem tartottam rossz ötletnek, bár én előtte inkább körülnéztem volna egy kicsit a városban. Szerencsére akadt egy bátor önként jelentkező, aki hajlandó volt elkísérni ezen a veszedelmes úton. Jaja, Harold Edward Styles volt az. Egészen addig örültem neki még ismét a hotel aulájába nem értünk. A fanatikusok csak még többen lettek, ez pedig hamar elrontotta a kedvem.

- Ne csináld ezt - mondta dühösen Haz miközben én levetettem magam az egyik fotelba - Nem azért indultunk el, hogy itt ücsörögj.

- Már semmi kedvem az egészhez - válaszoltam egyszerűen.

Ő csak a száját húzta, majd karon ragadott. Rángathattam én össze- vissza, ettől csak én éreztem magam hülyének, és szerintem úgy is festettem. Végül feladtam., és csendben sétáltam mellette. A rajongók őt is megrohamozták, de a tömegen átverekedve már valamivel jobb volt.

- És meg sem haltál - mondta mikor már kicsit messzebb értünk.

- Micsoda? - kérdeztem vissza.

- A rajongóktól tartottál - válaszolta olyan egyszerűen, mintha csak azt kérdeztem volna meg tőle, hogy milyen napja volt.

- De te honnan...

- Ismerlek Angie, jobban, mint hinnéd.

Mindig tud meglepetést okozni ez a fiú, mosoly kúszott az arcomra, és vidáman karoltam bele. Nem egy ember megnézett minket, vagyis először Harryt, és csak utána engem. Őt nem zavarták a méregetések, engem annál inkább.

- Csinálj úgy, mintha itt se lennének.

- Te Harry kitaláltam valamit, elkísérnél egy fodrászatba? - vetettem be a kiskutya szemeket. 

Csak a szemét forgatta, hisz tudtam nyert ügyem van, az évek alatt kellően kigyakoroltam Tommon. 

- De ígérd meg nem leszel kopasz - mondta feszülten, és látszott rajta tényleg tart tőle, hogy valami ilyen elvetemültséget fogok csinálni.

- Nem, ilyesmi eszembe se jutott - nevettem.

Pár órával később vidáman jöttünk ki a fodrásztól, ha tudom ez ennyire feldob előbb belevágok. 

- Rózsaszín - fogta ujjai közé egy tincsem, melynek vége ilyen színbe pompázott.

- Ízlelgesd csak - kaptam el a kezét olyan határozottan, mintha tudnám hova akarok menni.

- És most merre? - kérdezett is rá.

- Várom az ötleteket.

Kaján vigyor mászott arcára, amitől kicsit megijedtem, hisz ez nála semmi jót nem jelentett.

- Már tudom is, hogy fogjuk befejezni ezt a randít.

- Héé ez nem randi - kértem ki magamnak.

- Minden csak nézőpont kérdése - vágta egyszerűen.

Otthonosan mozgott az utcákon, ami egy kis biztonságérzetet adott, és furcsálltam is. Oké, lehet, hogy többször is járt már itt azért, raktam össze magamba. Bár a fiú mindent megtett, hogy mind a ketten nagyon jól érezzük magunkat, és sikerült is neki. 

- Köszönöm Harry, te egy zseni vagy - dicsértem meg már a taxiban ülve.

- Oh tudom, de most miért is?  nézett rám tágra nyílt szemekkel.

- Mert neked sikerült, ez alatt a pár óra alatt teljesen kikapcsoltam. Nem gondolkodtam azon, hogy mit kéne tennem, vagy azon, hogy hogy viselkedjek, mit kezdjek Liammel. Egyszerűen csak jól éreztem magam.

- Tudod, hogy szeretlek - ölelt magához.

Mikor kimondta az utolsó szót, furcsa érzés kerített hatalmába. Rendben többször is mondta már, hogy szeret, de azok után mégsem éreztem így magam. Ez nem csak olyan baráti szeretlek volt, ez annál jóval több.

- Harry?

- Ne mondj semmit Ang, én ezt nem azért mondtam, hogy most lelkiismeret furdalást keltsek benned. Azt mondtad jól érzed magad velem, igaz? - óvatosan bólintottam, és vártam hova is akar kilyukadni - Azt is tudom, hogy kedvelsz, szóval ezt pedig kár lenne tagadnod. Tehát engedd hadd segítsek, ígérem nem kérem meg a kezed, csak bízz bennem. Együtt megoldjuk - állította teljes magabiztossággal.

Rajtam volt a sor, hogy válaszoljak, de egy hang sem jött ki a torkomból, így ismét a bólintás mellett maradtam. Akár egy kis gyógyós süket, ügyes vagy Angie nagy fejlődés. Ám göndörkét ez egyáltalán nem zavarta az iménti komolyság szinte azonnal eltűnt, és ismét a jól ismert Styles ült mellettem.  Óvatosan közeledett felém, majd megcsókolt. Nem, ez nem az az eltévedt puszi féle volt, ez az a csóknak szánt csók. Kicsit megilletódten, de nem volt rossz egyáltalán, sőt nagyon is jó volt. És, ami még érdekesebb, hogy nem jutott eszembe Liam, hosszú idő óta először. Talán Harry tényleg képes rá, talán ő a kulcs... a felejtés, és a továbblépés kulcsa. Remélem, mert nem szeretnék tovább szenvedni.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Sajnálom, hogy most teszem fel, de tegnap rengeteg dolgom volt, és nem tudtam befejezni a részt. Ám összekaptam magam, és itt van, Szóval olvassátok, és mondjatok véleményt.
Puszi Cassy