×× 47. fejezet ××

xx Angie xx

NEM VOLT ELÉG AZ az elviselhetetlen helyzet, amit Liam égető tekintete jelentett. Még Honor is bejelentette a haragszom rád-ot és egy hétig nem szól hozzám. Hát, ha azt mondom kicsit sem erre volt szükségem nem túlzok. Szerettem volna, ha meghallgat valaki, és azt mondja helyesen cselekedtem, mert ennek így semmi értelme nem lett volna. Én így gondoltam, és bíztam benne, hogy mások is így látták. Az eredmény pedig az lett, hogy Hannah-nak nyekeregtem el a bánatom, vagy éppen telefonon Eleanort fullasztottam meg a könnyeimmel. Biztos voltam benne, hogy a kis látogatást követően egy darabig biztos nem fognak újra felénk nézni. Ez részben meg is nyugtatott, hisz ez időt jelentett, hogy továbblépjek, és felejtsek. Ám most még csak ott tartottam, hogy magamban sem voltam kimondani, hogy a kapcsolatunknak vége, és már csak két különálló személy vagyunk. Bármennyire is nyálas, és elcsépelt nekem ő volt az első, igazi szerelmem, és azt hittem ez örökké fog tartani. Igen, a lehető legnyálasabb dolog, amit gondolhatok mégis így éreztem. Nekem ő nem csak egy dögös pasi volt, én sosem így néztem rá, én az embert szerettem benne. A személyiségébe szerettem bele, abba ami igazán ő. Az igazi Liam Payne, és ha még csak egy darabkát is láthattam belőle, akkor is jó érzés volt, hogy erre a kis időre magaménak tudhattam.

- Kicsim, gyere kész az ebéd - nyitott be Anya a barlangra emlékeztető szobámba.

Síró-pityógó lettem, és a zsebkendőgyárosok belőlem fognak meggazdagodni. Annyit használtam belőlük, mit mások egy hónap alatt. 

- Nem akarok - húztam még jobban a fejemre a takarót.

- Tudom, hogy szomorú vagy, és ez természetes is. de fel kell állnod. Kérlek ne zárkózz magadba!

Ezzel őt is bántom, de tényleg szükségem volt erre a pár nap szenvedésre. A bőgőrohamra mikor meghallottam a számukat vagy csak őket mutatták a televízióban. Önkínzás, ez a legmegfelelőbb szó. Ezt olyan magas szintre fejlesztettem, hogy még a jól ismert közösségi oldalra is visszamerészkedtem.

Poklok poklán... vajon jobb lesz ez valaha?@Angie_LittleTommo

Természetesen azonnal kaptam pár rosszmájú hozzászólást, hogy megérdemeltem, és Liam sokkal boldogabb nélkülem. Megértettem őket, és az utálatukat is jogosnak éreztem. Ám nagyon jó volt látni azokat a hozzászólásokat is, akik támogattak, és abban reménykedtek újra összejövünk Liammel. Nem telt bele fél perc és a mobilom is megszólalt. Nem érdekelt ki keres, nem voltam rá kíváncsi. Az a valaki viszont elég kitartó volt, és húsz percig folyamatosan csörgetett. 

Honor már elég jól elboldogult egyedül, bár zsémbes terhes vagy terhes zsémbes? Valószínűleg is-is. Irigyeltem őt, hisz akármennyire is tartotta magát tudtam, hogy szereti Zaynt, és az a dinka is viszontszereti őt. Ezt pedig mi sem bizonyította jobban, mint a hetente érkező hatalmas ajándékok. Nem ilyen sablonos virágcsokrok és ruhák, nem. Babaholmik, kiságy, babakocsi és minden, amire a születendő közös gyermeküknek szüksége lehet. Minden egyes csomag mellé küld még egy levelet, egy olyan igazi szívbe markoló szerelmes levelet, amiben elmondja mekkora béna, hogy ilyet mondott, és mennyire szereti őket. Talán ezért is töltök vele kevesebb időt, bár izgatottan várom már a kislány érkezését attól még fáj ilyet látni.

- Tényleg tudod már mi lesz a kicsi neve? - kérdeztem Honor kanapéján ücsörögve.

- Rosalind Claire Tomlinson... - mormogta a végét.

- Az utolsót nem értettem.

- M-A-L-I-K. Most jó? - dühöngött.

- Igen tökéletes, bár szegény kislánynak nem lesz egyszerű dolga egy ilyen hosszú névvel.

- Ha az apja normális lett volna akkor csak Malik, bár úgy jobban hangzik - gondolkodott hangosan.

Örülök, hogy már kedz megenyhülni, bár tudtam, hogy nem lesz képes sokáig haragudni rá, ha más miatt nem a hormonok majd tesznek róla.

- Vedd már fel a telefont, mert nem állok jót magamért.

Nem volt más választásom a kezembe fogtam a kis készüléket és kimentem a ház elé. Elképedve láttam, hogy fürtös barátunk neve villog a képernyőn.

- Szia Harry- szorítottam a fülemhez a készüléket.

- Na végre, hogy felvetted - fújta ki a levegőt- Már kezdtem megörülni.

- Én pedig reménykedtem benne, hogy feladod - vágtam vissza azonnal.

Senkihez, és semmihez nem volt kedvem, de mondhatnám úgy, hogy ez az utóbbi napok állandósága.

- Hát így ismersz Drága? Úgysem hagytalak volna békén, amíg nem tudok veled beszélni. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy eléggé magad alatt lehetsz.

- Elég jól megfogalmaztad a helyzetet - mondtam miközben már hazafelé sétáltam.

Rájöttem nem zúdíthatom Honorra a gondjaimat, nekem kell rendet tennem.

- Nem tudom mit mondhatnék, amitől jobban érzed magad - szólalt meg pár perc után.

- Nem is kell semmit mondanod Harry, ez végülis csak az én ügyem nekem kell megoldanom. 

- Angie, attól, hogy Liammel köztetek így alakult a dolog velünk még nem kell megszakítanod a kapcsolatot. 

-  Igazából még nem tudom... vagyis szeretlek titeket, csak olyan fura lenne.

- Nem akarom magam vagy a többieket rád erőltetni, csak gondold meg.

Pár kérdés után már tényleg sikerült őt leráznom, egyszerűen nem szerettem volna vele beszélni bármennyire is kedves volt.

A hetek csak teltek, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már szeptember vége van.Újra a régi vagyok, oké mondjuk azt sokkal jobban hasonlítok magamra, mint pár hete. Határozott terveim vannak, és próbálok pozitív lenni, és a dolgok jó oldalát nézni. Már tudom mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, mi az, ami leköt és érdekel is egyben. Pályaválasztási tanácsadó leszek, és segíteni szeretnék az olyan lökött tinédzsereknek, mint amilyen én is vagyok. Louis hetente, de legrosszabb esetben két hetente hazalátogat. Talán lelkiismeret furdalása van, vagy csak tudja, hogy a jövőhéten kezdődő turné miatt hónapokig nem fogunk találkozni. Ő is megváltozott, nem viccelődik annyit, komolyabb lett, és próbál minél kevesebb dolgot megosztani a nyilvánossággal, leginkább a sajtóval. Jobb karját szinte teljes hosszabban motívumok takarják, és elhagyta régi megszokott stílusát. Igazából nem mertem rákérdezni a miért-re, mert féltem én lennék a válasz.

Niallel a viszonyom mintha semmit sem változott volna, pontosan olyan, mint azelőtt, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Eszméletlen fickó, de tényleg. Sokszor látogatott meg ő is, volt olyan, hogy a bátyám nélkül is beugrott.  Igazából nem is tudnám jól megfogalmazni mennyire fontos nekem, és mennyire hálás vagyok neki, hogy még mindig a barátjának tart.

Zayn... hát az már egy jóval érdekesebb történet, de nem miattam. Igen Honor a hunyó. Nem értem miért élvezetes számára nézni, ahogy szegény teper utánuk.Most ez kicsit nagyképűen fog hangzani, de szerintem én tartom szegény fiúban a lelket.  Két naponta biztos beszélünk telefonon, és ezek a kis csevejek legalább egy óráig el szoktak tartani.

Harry pedig megszállott lett, bár ezt mostanában elnézem neki. Ám csakis azért, mert vége lett Taylor Swifttel való kapcsolatának. Annyit rimánkodtam érte, de úgy látszik a végén belátta, hogy nem jó, amit csinál. Így az örült tetkós srác a nyakamon maradt.

És Liam? A rejtély. Vártam, sőt szinte epekedve könyörögtem, hogy múljon el az érzés, amit az ő hiánya okozott, és bár a hetek múlásával tompult, de még mindig érzem. Mintha csak azért lett volna ott, hogy emlékeztessen arra, ami volt. Nagyon szeretném, ha csak egy ember lenne a sok közül, de tudom, hogy ez sosem fog megtörténni. Akármennyire bántott, amit mondott, én szeretem őt, és ez egészen addig így lesz, míg nem találkozok valakivel, aki el tudja őt velem feledtetni. Remélem létezik ilyen ember.

xx Liam xx

Előhúztam a másik táskát a szerkényem aljából, és elkezdtem belehajigálni a ruháimat.  Nem is olyan rég teljesen fel voltam dobva a turné gondolatától, most pedig semmit nem érzek. Néha már csak munkának érzem, ezt azért nem mondtam a fiúknak. Nem szeretném, hogy aggódjanak. Épp csak, hogy rendeződni látszanak a dolgok, nem kell egy újabb balhé. Louis két napja jött vissza, megint otthon volt. Mostanában még a szokásosnál is jobban félti Angie-t. Bár szinte semmit nem tudok róla, mert azon túl, hogy jól van semmit nem hajlandó elárulni. Lehet tényleg így a legjobb, de én nem bírom ki, hogy ne tudjam mi van vele. Az utolsó találkozunk nem volt zökkenőmentes, de én már túlléptem az egészen. Ő pedig ugyanolyan fontos nekem. Nem tudom megmagyarázni miért, de képtelen vagyok tőle teljesen elszakadni. Beleörülnék, ha nem tudnám, hogy vele minden rendben, és boldog.

- Harry, mond meg Anyának, hogy ne küldjön kaját, mert úgy sem tudjuk magunkkal vinni - mondta Tommo a bőröndjét rángató srácnak.

Már nem haragszom rá, az, amit Angie mondott minden megváltoztatott. Mondhatjuk, hogy ez a következménye annak, hogy elvesztettem a fejem. No, meg hogy most Harry megy Doncasterbe, és nem én. A turné első helyszínén pedig csatlakozik hozzánk.

- És Styles vigyázz rájuk - kiáltott utána a két fiú.

Csak bólintott egyet, majd bevágta maga mögött az ajtót, ezután Zayn ismét a könyvébe mélyedt. Nem valami izgalmas könyv, ő felkészül. Az apaságra, ez az ötödik könyve.

- Ugye Rosalind nem fog beragadni a szülőcsatornába? - kérdezte ijedten.

Mi fintorogva ránéztünk, majd átmentünk a konyhába. Tulajdonképpen még nem békültek ki, Zayn mégsem hagy ki egyetlen napot sem, hogy megemlítse lányát. A nevét már magára is varratta.

- Zayn kupálódik - mondta Niall miközben visszatért a hűtő látogatásból.

- Csak apa lesz - helyesbítettem.

Neki mindene megvan, már majdnem tökéletes az egész, és én egy ilyen esélyt puskáztam el.