×× 43. fejezet ××

xx Angie xx

ÚGY ÉRZEM IDEJE VOLT ennek az anya-lánya beszélgetésnek. Sok mindenről nem tudott, nekem meg muszáj volt valakivel beszélnem, így azt találtam ki, hogy teljesen őszinte leszek vele. Vehetjük az egészet egy tiszta lapnak. A cigis bulizás akasztotta ki a legjobban úgy gondolom, fél napig nem szólt hozzám és úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Végül túltette magát rajta és hajlandó volt hozzászólni, azt mondta örül, hogy őszinte vagyok vele és ezért nem büntet meg. Ezután beszéltem neki Honorról, majd Phebs haláláról és a végén elértünk a legaktuálisabbhoz vagyis a Liammel történt dolgokhoz és Harryhez.

- Ugye tudod, hogy ezzel nem oldottál meg semmit és még a bátyádnak is el kell mondanod?

- Szerintem Harry már megtette.

- Boo Bearnek ez sok lesz, de neked is el kell majd beszélgetned vele. Sok kérdése lesz és úgy érzem lesz is mit megbeszélnetek.

- Ő a legtöbbről már tudott, igaz nem ilyen részletesen - húztam a szám.

- Akkor itt az ideje, hogy rendbe tedd a dolgokat.

Nagyon megijedtem, hisz én nem fogok visszamenni és Liam vagy akár a többiek szemébe nézni, én ezt nem tudnám megtenni.

- Nem megyek Londonba.

- Az életed tedd rendbe, aztán jöhet London.

Igaza volt, miért ne lett volna? Ő Anya, és az anyáknak mindig igazuk van és mindent tudnak ettől lesznek a szemünkben hatalmas hősök. Minden apró gondunkkal hozzájuk fordulunk, hisz úgy gondunk ők tudják mindenre a választ. Mikor rossz fát teszünk a tűzre és mérgesek ránk, akkor is tudjuk, hogy szeretnek minket és mi nem akarunk nekik csalódást okozni. Én sem akarok és nem is fogok!

- Rendben! - egyeztem bele.

Meg kell tennem, nem lehetek ilyen, engem nem ilyennek neveltek. Mikor ezt elhatároztam meg is szólalt a csengő, mintha ezzel próbára akarna tenni engem. Önkéntelenül is összerezzentem és attól tartottam, hogy valaki olyan várakozik a túloldalon, akivel nem igazán, sőt egyáltalán nem akarok majd találkozni vagy beszélni. Mostanában pedig nem egy ilyen embert fel tudtam volna sorolni.

- Azt hiszem én most felmegyek - próbáltam egérutat nyerni.

- Kislányom, ugye nem menekülsz? - tette fel Anya az igencsak költőinek szánt kérdést.

- Ááá, dehogy - mosolyogtam rá.

- Akkor menj ajtót nyitni - intett fejével az említett tárgy felé.

Akármennyire húztam a szám vagy vágtam pofákat ő hajthatatlan volt, így akár egy lassított felvétel elindultam kifelé és összeszorított szemekkel szélesre tártam a bejárati ajtót. És vártam: az ordibálást és a kiakadást.

- Szakítottam Zaynnel - jött a felettébb meglepő hang.

Arra számítottam, hogy Louis áll majd a túloldalon teljesen kikelve magától, helyette pedig az igencsak maga alatt lévő Honor toporgott ott.

- Akkor beengedsz vagy szoborzzak itt még egy darabig? - zökkentett ki morgolódása.

Nem szóltam semmit csak arrébb álltam ő pedig öblös léptekkel megindult a nappali felé és elterült a kanapén. 

- ANYU, HONOR JÖTT - kiáltottam a konyhába és az unokatestvérem után indultam.

Hamar otthon érezte magát, ami nála nem volt meglepő, mégis volt valami fura benne. Túlságosan is maga alatt volt.

- Miért szakítottatok? - csináltam magamnak egy kis helyet mellette.

Tudtam, hogy mellettük sosem lehet unatkozni, de úgy látszott most minden rendben volt velük. Kibékültek és rózsaszín pónik meg minden egyéb.

- Egyszerűen csak nem ment - válaszolt dühösen

Hazudik, biztos vagyok benne és nem értem miért nem akarja nekem elmondani mi is történt. Most is úgy viselkedik, mintha én sértettem volna meg, pedig tudom, hogy el akarja mondani. Akkor miért nem teszi? Miért kell mindent harapófogóval kiszednem belőle?

- Te miért feküdtél le Harryvel? - terelte elég átlátszóan a témát.

- Elmondom, ha te is elmondod - zsaroltam meg.

- Én már válaszoltam... szóval te jössz.

- Részeg voltam - mondtam vagy hazudtam. 

Igazából, amióta megtörtént próbáltam a lehető legkevesebbet gondolni rá, talán azért, mert nem tudnám megmagyarázni, hogy miért tettem. Szeretném elhinni, hogy azért meg az alkohol ezt akarta és, hogy ha józan vagyok nem teszem meg, de mi van ha mégis. Mi van, ha józanul is megtettem volna? Akkor tényleg csak egy üresfejű lotyó lennék. Aki nem érdemelné meg a törődést, Liamet pedig még annyira sem.

xx Zayn xx

Minden szó nélkül itt hagyott, mintha választ sem érdemeltem volna, pedig nem tudom mit követtem el. Az utóbbi időben fura volt és kötekedő. Megbántottam ebben biztos vagyok, de nem tudom mivel és nem árulta el. Volt, amikor ez nagyon is vonzott Honorban, de ez nem az a helyzet volt. Egyszerűen tudnom kellett miért szívódott fel egyik pillanatról a másikra. Minden ruháját magával vitte, így úgy néz ki a szobám, mintha sosem járt volna itt. A házban alapjában véve sem uralkodik valami jó hangulat, hisz Louis nagyjából haragszik mindenkire és szinte naponta összekapnak Liammel és Harryvel. Harry ezentúl még hallgathatja tőlünk is, hogy mekkora egy pöcs volt és a hab a tortán Liam és az ő magába roskadása. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy talán ma fel sem kéne kelnem, de egyszerűen tudtam, hogy ezt nem tehetem meg. Dolgunk van és a rajongókat sem hagyhatjuk cserbe. Lassan kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, ahol szinte már mindennapossá vált az ordibálás. Meg sem lepődtem, hogy most is erre kell belépnem és próbáltam nem foglalkozni vele. Nekem még nagyon korán volt és aludni akartam vagy legalább nyugodt körülmények között felébredni. Túl nagy kérés? Úgy látszik igen.

- Nem tudnátok csak csendben utáni egymást? - morgolódtam.

- Nem! Ezek ketten - mutatott Liamre és Harryre - állandóan hazudnak nekem - dúlt-fúlt Tomlinson.

Fogalmam se volt megint mi derült ki, de az biztos, hogy egyáltalán nem tetszik a fiúnak. Magamban azon gondolkodtam tudni akarom-e mi is az vagy inkább örüljek a boldog tudatlanságnak.

- De nem én voltam Haver - szinte esküdözött Hazza - tényleg csak egyszer voltunk együtt, Doncasterbe.

- Hazudós vagy Styles.

- Mért lennék az?- kérte ki magának - Hazajöttem és önként vállaltam a szart, nem titkolóztam még akkor is, ha baszott nagy ökörség volt. ÉN NEM VAGYOK HAZUG!

Igaza volt, még akkor is, ha egy elég örült ötlet volt, még tőle is. Bár  a helyében lehet én is ezt tettem volna, no nem mintha le akartam vagy akarnék feküdni Ang-dzsel. Bár azt se tudtam miről volt szó.

- Akkor a köcsög Liam tehet az egészről - kezdett vádaskodásba ismét.

- Már megint miért vagyok köcsög? Azért, mert lefeküdtem a húgoddal? Nagy dolog a barátja voltam, míg Harry leitatta és utána döntötte meg - jött egy újabb adag ezúttal Payne-től.

- Akkor ez mégis mi? - dobott a dühöngő örült valami cuccot a konyhapultra.

- FÚÚÚJ - ugrottunk egy lépést hátra mikor rájöttünk mi is landolt előttünk.

Komolyan mondom még a gyomrom is felfordult a vacak láttán, arról nem is beszélve, hogy mit jelentett.

- És szerinted ez a húgodé? - kérdezte undorodva Niall.

- Ja. 

- Figyelj te hülye vagy - rázta a fejét Liam - Angel, már legalább egy hete nincs itt és mivel mi ki szoktuk vinni a szemetet ez nem lehet az övé és tutira tudom, hogy mi nem hibáztunk.

- Bassza meg! - csúszott ki a számon mikor összeállt a fejembe a kép - Mindenki bassza meg!

- Te már megtetted helyettünk - heccelt.

Ezt pedig nem kellett volna, eddig sem volt olyan közkedvelt, de most én voltam az, aki legszívesebben péppé verte volna.