×× 44. fejezet ××

xx Angie xx

HONOR NEM VOLT HAJLANDÓ semmit sem mondani, én pedig már nem bírtam ezt a tudatlanságot. Egyszerűen muszáj volt kiderítenem, hogy mégis mi az, amiért véget vetett egy kapcsolatnak, ami már ennyi mindent kibírt. Az elején csak ötletelgettem, találgattam, de egyiket sem találtam elég nyomós érvnek ahhoz, hogy ezt tegye. Végül arra jutottam, hogy egy szövetségesre lesz szükségem. Egy szövetségesre méghozzá Londonból. Kicsit azért tartottam tőle, hogy fel kell őt hívnom, de talán még inkább attól, hogy győzködni kezd, hogy menjek vissza hozzájuk. Ezt a kockázatot viszont vállalnom kellett. Egy unalmas szerda délután azonban már nem bírtam magammal, bezárkóztam a szobámba és tárcsáztam azt a bizonyos számot. Miközben a búgó hangot hallgattam egyre idegesebb lettem. Mi van, ha nem veszi fel? Vagy mi van, ha valaki más veszi fel? Liam? Harry? Nem ebbe bele se mertem gondolni, ők nem kotorásznak egymás cuccai között.

- Halló? Angie? - szólt bele bizonytalanul.

- Hála istennek Zayn - fújtam ki a bent tartott levegőt.

- Igazán jó hallani, hogy így örülsz nekem - válaszolt automatikusan.

- Úgy érzem szükségünk van egymásra. Honor itt van nálunk, nem hajlandó elmenni vagy beszélni. Egyszóval semmi.

- Ő jól van? Úgy értem, hogy tudod nincsenek tünetek vagy mik?

- Miről beszélsz? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Szóval semmit-semmit nem mondott. Hát oké - hallgatott el egy pillanatra- Az a helyzet, hogy pár napja a bátyád és pozitív terhességi tesztet dobott elénk az asztalra és mivel Liam meggyőzött minket, hogy az nem a tiéd. Az egyetlen, aki maradt az Domino és ez meg is magyarázná a dolgokat.

- Uram isten. Uram isten. Uram isten.

- Tudsz mást is mondani?

- Bocsi, de ez fel kell fognom... szóval...

- Igen, teherbe csináltam az unokatestvéred.

- Disznó vagy Malik, megint. Nem mondhatsz ilyeneket, de akkor sem értem miért hagyott faképnél. Veszekedtetek? Vagy mondtál valamit? Vagy ő mondott valamit?

- Nem tudom - mondta kétségbeesetten - Vagyis egyszer mondtam neki, hogy én még jó ideig nem szeretnék gyereket, mert mindent tönkre tenne... de ezért lépett le?

- Fején találtad a szöget.

Még beszéltünk pár szót, végül pedig abban egyeztünk meg, hogy holnap ilyen idő tájt felhív. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá, hogy mi van a többiekkel. Szerettem volna hideg és távolságtartó lenni, de képtelen voltam, és amit hallottam csak még jobban elszomorított. A bátyám összeveszett mindenkivel az én hibából, Harryvel állandóan összeverekszik vagy ha nem ő akkor Liam. Arról nem is beszélve ő mennyire magába fordult, teljesen más lett. Zayn szerint már azt is fontolgatja, hogy tetoválást csináltat. Korábban ellene volt, nagyon is.  Ráadásul Honor terhes és makacs. Ez aztán az igazán remek párosítás.

Két héttel később

Zaynnel a telefonbeszélgetéseink a napi rutin részévé váltak, és úgy gondolom ez mind a kettőnknek segített. Bár Honor még mindig szentül tagadta, hogy terhes azért már észre lehetett venni a jeleket. Az tuti, hogy a hangulatingadozásai voltak a legrosszabbak, amúgy is szeszélyes természet most pedig már egyszerűen kiborító. Zayn pedig a verekedéseket próbálta valamennyire megakadályozni. Igazából nagyon rossz volt hallani, hogy mindenki mennyire kifordult magából. Legújabb tervünk például az volt, hogy megakadályozzuk, hogy a fiúk ide jöjjenek. Louis már legalább egy hete tervezi, hogy hazalátogat mire a többiek is mondták, hogy szívesen elkísérnék. Én lepődtem meg a legjobban, mikor ezt hallottam - szó szerint lefordultam az ágyról - azt hittem a történtek után nem akarnak majd látni. Főleg Liam. Még mindig képtelen vagyok rá haragudni, nagyon megbántott, de amit én tettem az sem volt szebb sőt.  A másik okom, amiért mindent bevetettem, hogy maradjanak Londonba Honor volt. Elmondtam neki, hogy a fiúk ide készülnek és szabályosan kiborult. Azt mondta ő addig elmegy valahova, mert nem találkozik Zaynnel. Az indoka az volt, hogy túlságosan megbántotta, de én tudtam, hogy a terhesség miatt és mert a fiú azt mondta nem akar gyereket. Nevetséges, meg kéne beszélniük.

Bár ez a gyerek dolog is elég abszurd, az unokatestvérem volt az utolsók egyike akiről ezt elképzeltem. Számomra ő ehhez túl csapongó, vad és miegyebek. Azt se tudom miért tartotta meg... talán későn vette észre és kicsúszott az időből. Meg egyáltalán tervez előre? Mi lesz vele?

Bár megígértem Zaynnek mégis képtelen vagyok kivárni míg magától kiböki, számomra már most is elég feltűnő. Nem piál, se cigi és a ruhái is egyre bővebbek. Ma mindent megtudok, nincs több hárítás.

Délután már nagyon nem bírtam magammal, szinte már úgy fürkésztem unokatestvéremet, mint valami kattant üldözésmániás. Minden lépését és mozdulatát nyomon követtem és vártam. Nem akartam Anya előtt borítani a bilit, mert volt egy olyan érzésem, hogy az nem igazán sülne el jól. Estefelé szerencsére mondta, hogy elmegy és ledől a szobájába egy picit, én pedig azonnal a nyomába eredtem. Szinte rá döntöttem az ajtót, és még annyi ideje sem volt, hogy rendesen elterüljön az ágyon.

- Oké elegem van a terelésedből. Az igazat akarom hallani.

- Miről beszélsz? - rázta a fejét.

- Tudom, hogy terhes vagy és azt is, hogy azért hagytad faképnél Malikot, mert azt mondta még nem kész a gyerekre.

- Hogy...? Vagy honnan...?

- Te nem árultál el semmit, én pedig kíváncsi voltam - vontam vállat és helyet foglaltam mellette.

Sarokba szorítottam, de nem érdekel, akkor sem titkolózhat a végtelenségig.

- Ilyenkor nagyon nem szeretlek - fújtatott és az ágy végébe kúszott - Nagyjából három hete tudtam meg, hogy terhes vagyok. Még Londonban elmentem egy nőgyógyihoz és ő is megerősítette.

- És mit fogsz csinálni? - kérdezősködtem tovább.

- Igazából félek és nem tudom biztosan. Úgy érzem én erre még nem vagyok felkészülve, hogy ennek nem most kellett volna megtörténnie, és nem úgy, hogy az egyik fél nem is akarja. Viszont nem siránkozhatok itt, mert azzal nem leszek előrébb.

- Még mindig nem értem - ráztam a fejem- Meg fog születni ez a gyerek és utána? Mihez kezdesz? Miből lesz pénzed?

- Nyitok egy üzletet. Nem tök egyértelmű? - nézett hülyének.

Oké fogalmam sincs miről beszél. Mégis milyen üzlethez értene ő, ez most görénynek hangzik, de Honor nem éppen az a teperős, kitűnő tanuló. Sőt, ő az, aki mindig azt kereste, hogyan is úszhatná meg a dolgokat a legegyszerűbben.Ő volt mindig is a nagy lázadó. Mikor újra feltűnt is ez volt.

- Milyen boltot? És hogy fog neked az egyedül menni? - tényleg kezdtem összezavarodni.

- Valami könyv kiadós szerű. A lényege az, hogy szeretném, ha a tehetséges írók művei minél több emberhez eljutnának. És nagy frászokat vagyok egyedül, te fogsz nekem segíteni.

Igen itt volt az a pont, hogy az állam a padlót súrolta. Komolyan? Mit értek én ehhez, meg úgy egyébként sem érdekel. Meg azt sem tudom merre hány óra, ez tényleg vicc.

- Oké, ezt még fontold meg. Nekem meg van mit megemésztenem, azt hiszem - válaszoltam kábán és kijöttem a szobából.

Képtelen voltam felfogni ezt a sok mindent, Honornak volt terve. Ő tervezett, hát ... ez ez valami fenomenális. Talán tényleg jót tesz neki ez a terhesség. Apropó mi lesz velem? Én eltöltöttem egy évet úgy mond semmit tevéssel, ideje lenne, ha végre rájönnék mit is akarok kezdeni az életemmel. Keresztbe feküdtem az ágyamon és csak törtem a fejem. Pontosan tudtam, hogy a modellkedést nem akarom életem végéig csinálni, bár ezt már régebben is tudtam. Úgy éreztem és most már biztosabb vagyok benne, hogy én ennél többet akarok csinálni, valami hasznosat. Nem mondom, hogy nem fogok segíteni Honornak, hogy minden a helyén menjen az üzletével, de azt sem akarom hosszútávon csinálni. Az sem igazán nekem való.

- De akkor mégis mi az - morogtam bele a párnába.

Tovább nem is igazán tudtam gondolkodni ezen, mert a mobilon visítani kezdett. Legszívesebben kidobtam volna az ablakon, főleg akkor mikor megláttam a képernyőn a nevet. Harry.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Sziasztok! Úgy gondoltam ideje pár sort írnom  hisz mostanában eléggé ellustultam, ami a veletek való kommunikációt illeti. Nagyon örülök a megjegyzéseknek és annak is, hogy egyre többen vagytok. 
A kis közvélemény kutatásom eléggé hatásos lett, hisz ennyi választ még egyetlen bejegyzésemhez sem kaptam - és örülnék neki, ha a fejezetek végén is egyre többen mondanátok el a véleményeteket - az eredmény elég egyértelmű lett. Így: ősz végéig írom a történetet (A fejezetek számát majd később megtudjátok) 
Hogy tetszik az új design? A csodálatos Anastasia Hannah Chapes kezét dicséri. Valamint szeretném kérdezni, hogy titeket zavar-e hogy nem válaszolok a kommentekre, és hogy változtassak-e ezen?
És így a mondókám végén még szeretném, ha benéznétek az új blogomba, ami az eddigiektől eltérő. Itt a történeteimről tudhattok meg dolgokat, mikor jönnek részek, miket tervezek, izgalmas részleteket. Szóval akár csak egy facebook csoport itt a bloggeren kicsit felturbózva.  ITT ITT ITT találjátok és csatlakozzatok.
Puszi Cassy