×× 55. fejezet ×× (+18)

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

xx Angie xx

MEGKÖNNYEBBÜLTEM MIUTÁN MEGTUDTAM, HOGY mind szeretnék, ha ott lennék, és végül úgy döntöttem, hogy ha ennyire fontos nekik akkor részt veszek ezen a hülye felhajtáson. Szerintem Honor kétszer olyan lelkes volt, mint én, Eleanorról nem is beszélve. Az nem is volt kérdéses, hogy neki is fontos, és mint kiderült rendesen rágta is drága Louis fülét emiatt. Elmeséltem neki, hogy az összes fiú megkért valamilyen formában, hogy legyek ott, és ezért bizonytalanodtam el. Azt mondta, hogy szerinte nem beszéltek össze, hisz akkor Tommo engem hívott volna, és valószínűleg valamilyen zsarolással vett volna rá.  Így belegondolva lehet, hogy tényleg így lett volna. Ők már javában tervezték, hogy mit kell tennem, hogy hogyan kell tenném, és természetesen ehhez hasonlókat. Én azonban még nem éreztem úgy, hogy erre van szükségem. Egyszerűen csak fújni szerettem volna egyet. Azt még nem igazán találtam ki, hogy mindezt hogyan is fogom kivitelzni, de ezt akartam. Tudom, hogy nem vagyok valami határozott, de az utóbbi hónapokban rám ragadt  ez a rossz szokás, és a fenének sem tudom levetkőzni.

- Édesem, mikor mész majd a fiúkhoz? - kérdezte Anya egy nyugodtabb délutánon.

- Még nem igazán gondolkodtam rajta - feleltem az igazsághoz híven.

Úgy gondoltam van még időm minden kitalálni, és főleg azt, hogy hogy legyek a legkevesebbet a fiúk közelébe. Se feszültséget, se pedig kellemetlen beszélgetéseket nem akartam.

- Pedig már csak pár nap - rángatott vissza a valóságba.

Ő sokkal izgatottabb volt az egész miatt, mint én. Talán azért, mert nem mehet el, no nem azért, mert Boo Bear nem hívta meg, hanem mert azt mondta Honor mellett marad. Tudom, hogy önzőség, de talán több kedvem lenne elmenni, ha tudnám, hogy ő mellettem van. Talán....

Az idő nem az én pártomon állt, hisz rohant, ami az utazáson napját egyre közelebb hozta. Ezzel együtt pedig az aggodalmaimat is. Bőröndöm már telepakolva várta az indulást a szobám sarkában, benne sok-sok ruhával és csokival. Nem nekem.... de tényleg Louis mondta, hogy vigyek amennyit csak tudok. Nem tudom mire készül, mert biztos vagyok benne, hogy nem fogja megenni őket. Nem tudom miért kell ilyen hamar mennem, hisz ők is csak két-három napja vannak otthon, de nem vitatkozhatom velük, felesleges lenne. A többiekkel ellentétben, én kevésbé lelkesen és bizakodva kaptam fel a bőröndjeimet azon a bizonyos napom, és tuszkoltam be a kocsi hátsó ülésére mivel kínkeservesen a csomagtartóba nem tudtam őket betuszkolni. Hamar a reptérre értünk, ahol a sofőrhöz vágtam a megfelelő összeget, és a fél szobámat magam után húzva a terminálba indultam. Nem lesz hosszú a repülő út, én mégis azon gondolkodtam mivel üssem el az időt. Végül a roppant kreatív bámuljunk ki az ablakon procedúra mellett döntöttem. Gondolkodni akartam, de végül nem sok újra jutottam, így hagytam is a francba.  

- Vajon szólnom kellett volna valakinek, hogy a gépem minden késés nélkül megérkezett? - tűnődtem a poggyászomat várva.

Igazából már egyedül is a házhoz találok, így a díszkíséret elmaradhat, de mégis felvetődött bennem. Miután úgy éreztem semmit nem fogok a forgalmas reptéren hagyni elindultam, hogy fogjak magamnak egy taxit. Vagyis elindultam volna, ha egy csökött bunkó nem téblábolt volna előttem. Ha jobbra léptem, ő is jobbra totyogott, ha balra akkor pedig arra mozdult. Nem volt nála semmilyen csomag mégis itt szerencsétlenkedett. 

- Megmozdulnál végre normálisan? - förmedtem rá, mikor már nem bírtam tovább.

Mintha csak erre várt volna, megpördült a tengelye körül és felém magasodott.

- Egész sokáig bírtad Angie - szólalt meg, és egy puszit nyomott a szám szélére. 

- Harry? - pislogtam rá kábán.

Neve hallatára ezer wattos mosoly jelent meg arcán, és csak szorosan magához ölelt. Nekem kellett még pár perc mire felfogtam mi is történik, de a kocsiban már valamennyire sikerült visszarázódnom a normális kerékvágásba.

- Honnan tudtad, hogy most érkezem? - tettem fel a legfontosabb kérdést.

- Anyukád hívott fel miután elindultál, és gondoltam akkor miért ne jönnék ki - vont vállat, miközben kiállt a parkolóból.

- És nem volt semmi dolgod?- puhatolóztam tovább.

- Hát ilyen érdekes biztos nem - vonta fel szemöldökét.

Ebből pedig arra kellett következtetnem, hogy megint meglógott valahonnan. Ez olyan tipikus Louis féle dolog, rossz hatással van rájuk. Gondolataim egészen addig vittek, míg eszembe nem jutott, hogy mikor legutoljára jöttem ide hosszabb időre, akkor is Harold várt a reptéren. Mennyi minden kavargott akkor is a fejemben, mennyire vártam, hogy találkozhassak velük, bár legfőképpen Liammal. Ma pedig... csak eljöttem, hogy ne bántsam meg őket. Milyen furcsa az élet.

Ezeket a gondolatokat még akkor sem tudtam kiverni a fejemből mikor ma házhoz értünk. Rutinosan mentem az emeletre, hogy elpakoljam a dolgaimat. A szobám nem sokat változott talán annyit, hogy kitakarították, ennyire biztosak voltak benne, hogy visszajövök? Harry tökéletesen időzített, hisz pont akkor lépett a helységbe mikor már mindent ki- és elpakoltam. Az ágy szélére ültem, és hangosan kifújtam a levegőt. Ő azonnal mellém vetődött.

- Azért nem hiszem, hogy ilyen vészes volt- ölelt magához.

Nem mondtam semmit csak szúros szemmel néztem rá, de ő mintha észre se vette volna. Kicsit eltávolodtam tőle, s mélyen a szemeibe néztem, amik rabul ejtettek. Lassan felemelte a kezét, megsimította az arcomat és megcsókolt. A csókja édes és gyengéd volt. Kezét végigsimította a hátamon. A levegőt szaggatottan kezdtük venni, majd Harry óvatosan hanyatt fektetett az ágyon. Ismét csókolózni kezdtünk, közben megfogtam fehér pólójának az alját és lassan kezdtem felhúzni. Végül levettem róla, s a földre dobtam. Végighúztam a kezemet izmos felsőtestén, majd beletúrtam göndör fürtjei közé. Keze letévedt a fenekemre, s megmarkolta, ami belőlem egy kis nyögést váltott ki. Felfelé húzta a kezét az oldalamon, aminek hatására felcsúszott a pólóm. Megfogta, s egy mozdulattal levette rólam. Puszilgatni kezdte a vállamat és a hasamat. Közben finoman simogatott, ahol csak hozzám tudott érni. A hátam alá nyúlt, s kikapcsolta a melltartómat, majd kényeztetni kezdte a melleimet. Finoman masszírozta. s néha meg is puszilta. A vállánál fogva a hátára döntöttem, s végigpuszilva felsőtestét, elértem a nadrágja tetejéhez. Lassan kigomboltam az övét, s végül levettem nadrágját. Már a boxerétől is meg akartam szabadítani, amikor megfogta a kezemet. Magához húzott egy csókért, majd újra az eredeti pozícióba kerültünk. Én alul, ő fölül. Bugyin keresztül simogatni kezdett, s én egyre nehezebben vettem a levegőt. Már nyöszörögtem is, mire édesen elmosolyodott, s ajkaimra nyomott egy puszit. Végül levettük utolsó ruhadarabjainkat is, s Harry a lábam közé pozicionálta magát.

- Mehet? - kérdezte. Bólintottam, mivel egy hang se jött ki a torkomon. Párszor kis köröket írt le, majd lassan belém tolta magát. Nagyon tetszett, hogy ilyen gyengéd velem. Lassan mozogni kezdett. Mindkettőnk száján megkönnyebbült nyögések szaladtak ki. Beletúrtam Harry göndör fürtjei közé, s játszadozni kezdtem velük. A másik kezemmel Harry megfeszült bicepszét szorítottam, amivel a fejem mellett támaszkodott meg. Végig egymás szemébe néztünk. Egyre gyorsabban és mélyebben lökött, éreztem, hogy már nem kell sok. Harry vállába haraptam, hogy valamennyire visszafojtsam a nyögéseket. Hát nem nagyon sikerült.

- Kiáltsd a nevem, ha elélvezel - kérte, mire bólintottam. Éreztem, hogy a hátam akaratom ellenére ívbe feszül, s egyre nagyobbakat nyögök.

- H-Haaarry!!!! - kiabáltam, mikor elélveztem. Lökött még rajtam párat, s ő is követett.

Sikerült elfeledtetnie velem az aggodalmaimat, ám ami ez után történt arra nem számítottam. Gondoltam pihegünk egy kicsit egymás mellett ehelyett mikor légzése már normálizálódott az ágy szélére ült és öltözködni kezdett. Kicsit ülő helyzetbe tornáztam magam, hogy jobban lássam mit művel. Mikor kész volt, és teljesen felöltözött visszaült az ágy szélére, egy apró puszit adott a számra és kiment.

- Ez meg mi a szar volt? - csúszott ki a számon miközben én még mindig az ágyon feküdtem teljesen fedetlenül.

Komolyan nem értettem, ilyet még sosem csinált. Nemhogy ő senki, akivel lefeküdtem - no nem mintha ez olyan sok embert takarna- de azért még is. Nekem kicsit olyan volt, mintha össszejőttünk volna szexelünk azt utána mindenki megy vissza a saját kis életébe, mintha meg sem történt volna. Mint egy eltitkolt kapcsolatban, és akármennyire jó volt vele nem is olyan rég ez az egész azonnal elfeledtette.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~. 
Halihó Emberkék! Remélem élvezitek az őszi szünetet, és sokat pihentek. Hát pihenjetek helyettem is, hisz én a héten is suliban vagyok... no mindegy nem is ezért akartam írni. Számolgattam a dolgokat és úgy tűnik ezt a hatvanas fejezet számot be tudom tartani, max egy-kettővel csúszok főlé. És november 25.-e körül fogunk a dolgok végére érni.  
Puszi Cassy

×× 54. fejezet ××

xx Angie xx

NIALL VOLT AZ, AKI a legjobban meg tudott nyugtatni, bár ezt nem hangoztattam. Rendben talán attól is jobban éreztem magam, hogy Hannah szó szerint lehülyézett, amiért ilyeneket beszélek össze- vissza. Eleanor ezt az egészet jóval kedvesebben adta elő, abban a beszélgetésben csak butácska voltam. Igazából mind azt tanácsolták, hogy ne rágódjak rajta ennyit, hisz aminek meg kell történnie az úgyis meg fog történni, ha akarom, ha nem. Ellene pedig nem tudok semmit tenni, így kapcsoljak ki, és sodródjak az árral. Hülye mindig is tudtam lenni, de ez a hagyjuk másra a dolgokat nekem nem igazán ment. A családban Honor kivételével mindenkinek meggyűlt ezzel a baja. Így nem is volt kérdéses, hogy tőle kérdeztem meg, hogy mit csináljak vagy mit ne csináljak. Ő csak kiröhögött, bár örültem, hogy jobb kedve van, de azért ezt most mégis... mi a fene értelme volt?

- Látom Zayn jó hatással volt rád - próbáltam terelni a dolgot.

- Igen, sikerült egy kicsit felráznia minket, azzal együtt, hogy jól meg is ijesztett.

Erre csak a szememet forgattam, hisz csomó minden csak azután jutott eszébe, hogy Malik megemlítette. Szerintem pedig ennyire terhesen már neki is eszébe kellett volna jutni, és tök nevetséges, hogy egy pasi előbb gondolt rá, mint az, aki terhes.

- Nem kell a kioktatás.

- Egy szót se szóltam - emeltem védekezőleg magasba a kezem.

- De pontosan tudom mit akartál mondani- vágta rá.

- Akkor nem mindegy, hogy kimondom-e vagy sem.

- Jaj tökmindegy. Hagyjuk már ezt, sokkal fontosabb dolgunk is van - húzta fel magát.

- Jól van na, csak nyugodj már le - helyezkedtem el kényelmesen az ágy végébe- És nyugi nem égettem fel a boltodat.

- Ennek örülök, de engem a premier jobban érdekel.

- Minek? Úgysem mehetsz el, majd megnézed szépen ezen a miniatűr őskori ketyerén.

- Attól még Zayn elhívott- mondta kissé sértődötten.

- Igazán kedves gesztus volt tőle - helyeseltem. 

Igazából fogalmam sincs róla, hogy miért tette. Talán tudta, hogy Honor mennyi el szeretett volna menni, mégsem teheti. Egyébként szerintem tényleg aranyos volt tőle. Erről jut eszembe Harry még csak meg sem említette ezt az egész felhajtást. Oké, hogy beszélhet róla más is, de akkor ő nem is akarja hogy menjek? Vagy mi a francért nem hívott el?

- Rám figyelnél?- bökött oldalba.

- Mi... micsoda?

- Ne rágódj rajta, hogy miért nem hívott még el. Ő Harry, a legtöbb dolgot nem úgy csinálja, ahogy azt elvárják tőle, hanem a saját stílusába.

- Oké - fújtam ki a bent tartott levegőt.

Igazából még nem gondoltam bele mennyire lesz nehéz betartani. Nem sokkal később mennem kellett, mert csupán az ebédszünetre ugrottam be a kórházba vissza kellett mennem a boltba.

xx Liam xx

Szerencsére volt pár óránk pihenni a koncert előtt. Mivel már igen csak a turné végén járunk kezdünk kicsit fáradni. Most is csak a hotelszobánkba fekszünk, és a televíziót bámuljuk. Már csak egy hét, és újra otthon lehetünk. Meglepő mennyire nincs honvágyam, vagyis azt gondoltam rosszabbul fogom bírni, de ezt sokkal jobban viseltem, mint az előzőeket. Talán azért, mert volt közte egy hosszabb szünetünk, amit Doncasterben töltöttünk.  Most jut eszembe szólnom kell Sophianak a premierről. Nem szeretném, ha azt kéne hallgatnom, hogy nem szóltam neki időben. Előkapartam zsebemből a mobilom, és bepötyögtem a rövid kis üzenetet, majd a küldésre nyomva le is tudtam a dolgot. Épp vissza akartam tenni a helyére a masinát, mikor eszembe jutott, hogy vajon Angel tud-e róla.  Igazából nem tudom miért döntöttem így vagy valami, de ismét a kezembe volt a telefon, és szinte az ujjaim saját életre keltek, mire feleszméltem már el is küldtem az üzenetet.

- Ezt lehet nem kellett volna - vakartam meg a tarkómat.

Bár szerettem volna, ha ő is ott van, de nem hiszem, hogy én lennék az a személy, akinek erről beszélnie kell vele. Végülis mindegy, hisz már elküldtem az üzenetet.

- Mit nem kellett volna? - kérdezte könyvéből felnézve Zayn.

Válasz helyett csak a fejemet ráztam, és az ágyra dőltem. Nem is értettem az egészet, hogy úgy mégis hogy jutott eszembe, meg mi értelme volt.

xx Angie xx

Alig értem vissza boltba, de szerencsére senki nem állt az ajtó előtt - vagy csak megunta a várakozást és elment - szépen elintéztem mindent, és a pult mögé álltam. Gondoltam ez is olyan unalmas nap lesz, mint a többi, és szinte meg fogok halni mire lejár a munkaidőm. Már rendet tettem, kétszer majd az idegesítő csendet a telefonom visítása törte meg. Majdnem a székről is lefordultam mikor megláttam ki küldte.

Szia Angel! :)

Igazából azért írok, mert a premierről szeretnék veled beszélni. Vagyis inkább kérni... tudom nem nekem kéne, de nagyon sokat jelentene nekem, ha eljönnél. Szeretném veled együtt ünnepelni ezt az egészet.

Kérlek!

xx Li

Legalább háromszor újraolvastam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez tényleg megtörtént, nem valami téves üzenet vagy nem is tudom. Sokáig gondolkodtam rajta miért is jutottam eszébe, vagyis nem az, hogy hogy mert erre rengeteg indokot tudtam. Azt nem értettem miért akarta megírni ezt az üzenetet. Talán Niall elmondta neki, hogy nem voltam valami lelkes? Vagy nem is beszéltek erről? Hát ennyit arról, hogy nem gondoljam túl a dolgokat, ez nem fog menni.

Ezt követően pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy eltereljem a gondolataimat az üzenetről. Random módon levettem egy vastag könyvet, majd olvasgatni kezdtem. Miután pedig meguntam egy újabb vaskos kötet keresgélésére indultam. Az újabb üzenet hangjától összerezzentem, és rögtön az jutott eszembe, hogy mit felejtett el Liam, Nem is értettem miért ő volt az első, aki beugrott, de csak egy újabb meglepetés ért. Zayn nevét láttam visszaköszönni. 

Hali Kicsi Tommo,
Két hét múlva ne legyen semmi programod, mert két napot velünk fogsz tölteni.És marha nagy bulit csapunk.
Z

Ez talán még az előbbinél is furcsa volt, meglepő nem annyira, de fura az tuti. Arról nem is beszélve, hogy ezek ott vannak összezárva, és nem beszélnek. Oké, nem kell mindent, de az én zaklatásom az mégiscsak valami. És ez még az előzőknél is jobban összezavart, Vagyis inkább ők ketten, arra gondoltam, hogy készül valamire, vagy együtt találtak ki valamit, és nekem azért kell ott lennem. Igazából még nem voltam biztos benne, hogy ott lenne a helyem. Ezek az üzenetek pedig cseppet sem segítettek. Hisz látszott rajtuk, hogy ők örülnének neki, hogy elmennék, de .... áj tényleg le kéne állnom a gondolkodással.
Nem kell mondanom, hogy ez nem ment, sőt ahogy az idő haladt előre úgy lovaltam bele magam egyre jobban a saját hülyeségembe. Már kész összeesküvés elméleteket gyártottam. És, ami otthon várt az sem a nyugalom szigete volt. Anyu rögtön letámadott, hogy hívta az én drágalátos kelekótya bátyám, aki természetesen - szokásához híven, hisz mindennap felhívja - elújságolta neki mennyire nem csináltak a koncerten kívül semmit. Kitért arra is, hogy nemsokára elkészül a filmjük, és még szép, hogy nem hagyta ki a premiert, kérte, hogy jöjjön ő is, és persze én is. Nem szóltam rá semmit, csak duzzogva felvonultam. Már szinte teljesen biztos voltam benne, hogy direkt csinálják, csak arra nem jöttem még rá, hogy miért.  Bár egy jó hosszú zuhanytól sokkal jobban éreztem magam, és nem is igazán foglalkoztatott az a sok minden, ami az elmúlt pár órába történt. Bebújtam a meleg takaróm alá, elővettem a mese DVD-ket és találomra betettem egyet. Csak akkor tűnt fel, hogy a Toy Storyt nézem mikor már jócskán a felénél jártam. Igazából kívülről tudtam már, nem igazán kötött le, de lekapcsolni mégsem tudtam. Valahogy erre volt most szükségem.
- Hallo - szóltam bele álmoskásan a telefonba.
- Szia Angie, felkeltettelek? - kérdezte óvatosan Harold.
- Nem csak nagyon elmerültem a Toy Story nézésében - élénkültem fel.
Harry nem mondott rá semmit, de hallottam, ahogy a háttérben Liam teljesen fellelkesült a cím hallatán. Hát igazából ezt nem is csodálom.
- Csak gondoltam felhívlak, hogy megkérdezzem hogy vagy -terelte mondandójára a témát.
- Jól vagyok azt hiszem... bár kicsit hisztis.
Ez már sokkal inkább érdekelte, még jót is mulatott rajta.
- Na, majd én teszek róla, hogy ne legyél hisztis - tette hozzá - Egyébként ha nem vonnád el mindig a figyelmem kérdeznék valamit - mondta még mindig nevetve, de hallani lehetett a hangján, hogy izgul.
- Oké, csendben maradok.
- Szóval... szeretném, ha te lennél a kísérőm a premieren - bökte ki nagynehezen.