×× 48. fejezet ××

xx Angie xx

VALAKI RÁFEKÜDT A CSENGŐRE, és majd szétmegy tőle a fejem. Komolyan éjjel fél tizenkettőkor kell szórakozni másokkal?  Levánszorogtam a lépcsőn, és nagy nehezen megtaláltam a kulcsom, és újabb pár perc elteltével kattant is a zár.

- Ugye nem ébresztettelek fel? - kérdezte Harry.

- Nem is tudom miből gondolod - fintorogtam, miközben arrébb álltam, hogy be tudjam őt engedni.

Miután gondosan bezártam végre jobban szemügyre tudtam venni a fiút. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy fáradt, sőt úgy nézett ki, mint aki nem is olyan rég kelt föl egy jó kiadós alvásból.

- Na gyere már ide - tárta szét kezeit, miután hatalmas pakkját a szőnyegre dobta.

Kedves gesztusa mosolyt csalt az arcomra, így minden gondolkodás nélkül elé léptem és ölelésébe bújtam.

- Pakolj ki nyugodtan a vendégszobába - mondtam már mikor a lépcsőn tartottunk felfelé.

Ismerte már jól a járást, így gondoltam nem kell őt körbevezetnem. Egyenesen a szobámba mentem, és az ágyamra dőltem. Csak néztem, ahogy a lámpám fénye különböző alakokat vet a plafonra, és próbáltam valamit látni bennük. Kiskutyát, kiscicát esetleg egy virágot. Mondanom sem kell, hogy nem igazán sikerült, talán az álmosság az oka.  Végül már fázni is kezdtem, így jobbnak láttam, ha visszabújok takaróm menedéke alá. Épp csak kényelmesen elhelyezkedtem mikor ismét kopogtak.

- Gyere csak Harry - mormogtam alig hallhatóan.

Neki ez is elég volt hamar be is surrant, miközben én arrébb csúsztam, hogy neki is helyet csináljak. Nem sokkal később már mellettem hevert, és olyan átható tekintettel méregetett.

- Inkább mondjad - mormogtam, és még jobban fejem alá gyűrtem a párnát.

- Jobban nézel ki... vagyis, hogy már sokkal inkább magad vagy - nyekegte.

- Tudom hova akarsz kilyukadni. Igen kezdem összeszedni magam.

- És mik a terveid míg mi turnézunk?

- Úgy gondoltam besegítek Honornak az üzletben, csak amíg nem bírja egyedül. Meg, amíg nekem sem lesz más dolgom, utána meg vissza a suliba.

- Jó ezt hallani - mondta őszintén.

- Jó újra ezt érezni - válaszoltam elégedetten.

Sokáig beszélgettünk még, hisz attól, hogy pár hete volt itt utoljára neki is, és nekem is volt mit mesélnünk.

Lelöktem magamról a szorosan ölelő karokat, és megpróbáltam kikecmeregni meleg paplanom menedéke alól. Igen csak akartam, ugyanis Styles teljesen máshogy gondolta az egészet, és egy egyszerű mozdulattal visszarántott maga mellé.

- Remélem most örülsz - dünnyögtem az orrom alatt.

- Nagyon is - ölelt magához.

Akármennyire is próbáltam szabadulni, nem jártam sikerrel, így pár próbálkozás utána jobbnak láttam, ha feladnom, ami ismét csak a mellettem elterülő fiúnak kedvezett.

- Nos, nagyokos egész nap itt akarsz fetrengeni?

- Én nem bánnám - húzta pimasz mosolyra a száját.

- Szeretnéd, ha erre reagálnék? kérdeztem szemöldököm felvonva.

- Azt hiszem jobban járok, ha nem - húzta magára a paplant

Itt volt a lehetőség, hogy kisurranjak, és megakadályozzam ezt a galád programot. Mire észbe kapott én már magamra is zártam a fürdőt. Itt egy lélegzetvételnyi szünetet kaptam, hisz biztos voltam benne, hogy míg Harry itt lesz egy perc nyugtom se lesz. Vettem egy frissítő zuhanyt, és egy sötét nadrág, és világos póló magamra ráncigálása után visszamentem. Nagy meglepetésemre Harry már csak félig aludt.

- És mit fogunk ma csinálni? - kérdezte miközben ülő helyzetbe tornázta magát.

- Hát én elkísérem Honort az orvoshoz, jöhetsz te is. Utána meg nem tudom mi lesz - rántottam vállat.

- Na azt majd én kitalálom - élénkült fel azonnal, és már el is tűnt a szobámból.

Nem tudtam, hogy ennek örülnöm kéne, vagy inkább sírva kegyelemért könyörögnöm. Lassan leandalogtam a földszintre, ahol Anya már épp az utolsó simításokat végezte a reggeli körül.

- Harry megérkezett? - kérdezte.

- Nem hallottad tegnap este? - viccelődtem.

Ő a fejét csóválta és a kezembe nyomta a bögrém. Leültünk az asztalhoz, és lassan nekiláttunk a reggelinek. Styles hatalmas puffanás után kissé sántikálva megjelent az ajtóban. Anyu azonnal felpattant, és karjai közé zárta a kis sérültet. Ezt követően ő is leült és eltüntettünk mindent, ami az asztalon volt. 

Bár Harry lelkesedése az orvosi rendelő láttán alább hagyott, mi Honorral csak szépen berángattuk. Igaz nem tudom ő még hogy képes erre, de meg se kottyant neki. Remélem azt a fennmaradó pár hónapot is ilyen jól fogja viselni.

- Mikor jutunk már be? - kérdezte legalább ezredjére Honor.

- Remélem hamarosan - válaszoltam.

- Oké, én ezt még egyszer nem csinálom - temette kezei közé arcát Styles, teljesen kikészült Honortól - Legközelebb Zayn jön veletek - morgolódott.

Úgy csinált, mintha valami hatalmas traumán ment volt keresztül, pedig csak egy váróban kell ülnie egy rakás terhes nő között. Férfiak, ki érti őket?

Már nem is érzem a csuklómat annyira szorítja ez a kelekótya pacsirta. Fogalmam sincs erre mi szükség, hisz mivel megegyeztünk nem ellenkeztem volna, annyira. Azt azért még sem várhatja, hogy minden szó nélkül kövessem. Főleg úgy, hogy én sokkal jobban ismerem a várost, mint ő. Ám őt ez nem érdekli, már nem is a főutcán vagyunk, hanem egy koszos sikátoron rángat végig úgy, mintha üldöznének.
- Hova a frászkarikába megyünk? - húztam ki a karom, mire majdnem hanyatt vágtam magam.
- Csak ide - mutogatott a régi játszótér felé.
- He...? - nyökögtem miközben egy nem túl értelmes fejet vágtam.
Ő viszont nem igazán akart válaszolni, sarkon fordult és már a kerítésen is volt. Átlendítette a lábát, és már a túloldalon is volt.
- Na mi van! Csak nem betojtál? - ugrándozott, hogy ezzel is engem provokáljon.
- Csak szeretnéd - nyújtottam rá a nyelvem.
Odasétáltam, és az ingatag kerítést kezdtem el mérlegelni. Végül arra jutottam, hogy ha Harry meg tudta csinálni akkor nekem is menni fog. Egyik lábamat a másik után pakolva a tetejére értem és már másztam is lefelé. Mikor már csak alig húsz centi volt vissza kicsúszott a lábam, és kecsesen seggre estem. Harry pedig hangos röhögésbe tört ki.
- Hát így tuti nem tudtam volna csinálni - mondta könnyeivel küszködve.
- Na ezért nincs neked barátnőd - vágtam rá kissé gonoszan, és már talpon is voltam.
Kikerültem a leforrázott srácot, és az egyik hintába pattantam. Nem löketem magam olyan magasra, mert nem igazán szerettem ezt a játékot mindig megfájdult a fejem, ha túl sokáig voltam benne.  Inkább csak a kis kavicsokat rugdostam, és figyeltem milyen messzire repülnek. Harry is beült a mellettem lévő ülésbe, és a következő percben már a földön volt elterülve. Az elrozsdásodott lánc nem bírta el a súlyát, így el is pattant.
- Nevess csak - nyöszörögte.
- Megérdemelted - vágtam rá azonnal.
Ezen nem sértődött meg, sőt mintha nem is tudta volna mire utalok. Néha tényleg képes volt meglepni, hát ez is olyan helyzet volt. Leporolta nadrágját és a csúszda felé vette az irányt.
- Ha beszorulsz én nem tudom mit csinálok - indultam utána.
- Nem vagyok én olyan béna.
Tudtam, de ezek után kinéztem volna belőle, és az igazat megvallva még mindig nem tudtam miért is kellett idejönnünk. Az elfeledett gyerekkorát akarta felidézni? Vagy csak el akart szabadulni?
- Ne gondolkozz, inkább gyere - ragadta meg ismét a kezem.
Oké, ő tuti bekattant. Túl sok volt neki a hírnév, és a felhajtás. Nem tudom, de miután megfogadtam a tanácsát, és nem gondolkodtam nagyon jó volt. Olyan mintha tényleg újra gyerek lettem volna, és ehhez csak egy ilyen lökött fickóra volt szükségem.

×× 47. fejezet ××

xx Angie xx

NEM VOLT ELÉG AZ az elviselhetetlen helyzet, amit Liam égető tekintete jelentett. Még Honor is bejelentette a haragszom rád-ot és egy hétig nem szól hozzám. Hát, ha azt mondom kicsit sem erre volt szükségem nem túlzok. Szerettem volna, ha meghallgat valaki, és azt mondja helyesen cselekedtem, mert ennek így semmi értelme nem lett volna. Én így gondoltam, és bíztam benne, hogy mások is így látták. Az eredmény pedig az lett, hogy Hannah-nak nyekeregtem el a bánatom, vagy éppen telefonon Eleanort fullasztottam meg a könnyeimmel. Biztos voltam benne, hogy a kis látogatást követően egy darabig biztos nem fognak újra felénk nézni. Ez részben meg is nyugtatott, hisz ez időt jelentett, hogy továbblépjek, és felejtsek. Ám most még csak ott tartottam, hogy magamban sem voltam kimondani, hogy a kapcsolatunknak vége, és már csak két különálló személy vagyunk. Bármennyire is nyálas, és elcsépelt nekem ő volt az első, igazi szerelmem, és azt hittem ez örökké fog tartani. Igen, a lehető legnyálasabb dolog, amit gondolhatok mégis így éreztem. Nekem ő nem csak egy dögös pasi volt, én sosem így néztem rá, én az embert szerettem benne. A személyiségébe szerettem bele, abba ami igazán ő. Az igazi Liam Payne, és ha még csak egy darabkát is láthattam belőle, akkor is jó érzés volt, hogy erre a kis időre magaménak tudhattam.

- Kicsim, gyere kész az ebéd - nyitott be Anya a barlangra emlékeztető szobámba.

Síró-pityógó lettem, és a zsebkendőgyárosok belőlem fognak meggazdagodni. Annyit használtam belőlük, mit mások egy hónap alatt. 

- Nem akarok - húztam még jobban a fejemre a takarót.

- Tudom, hogy szomorú vagy, és ez természetes is. de fel kell állnod. Kérlek ne zárkózz magadba!

Ezzel őt is bántom, de tényleg szükségem volt erre a pár nap szenvedésre. A bőgőrohamra mikor meghallottam a számukat vagy csak őket mutatták a televízióban. Önkínzás, ez a legmegfelelőbb szó. Ezt olyan magas szintre fejlesztettem, hogy még a jól ismert közösségi oldalra is visszamerészkedtem.

Poklok poklán... vajon jobb lesz ez valaha?@Angie_LittleTommo

Természetesen azonnal kaptam pár rosszmájú hozzászólást, hogy megérdemeltem, és Liam sokkal boldogabb nélkülem. Megértettem őket, és az utálatukat is jogosnak éreztem. Ám nagyon jó volt látni azokat a hozzászólásokat is, akik támogattak, és abban reménykedtek újra összejövünk Liammel. Nem telt bele fél perc és a mobilom is megszólalt. Nem érdekelt ki keres, nem voltam rá kíváncsi. Az a valaki viszont elég kitartó volt, és húsz percig folyamatosan csörgetett. 

Honor már elég jól elboldogult egyedül, bár zsémbes terhes vagy terhes zsémbes? Valószínűleg is-is. Irigyeltem őt, hisz akármennyire is tartotta magát tudtam, hogy szereti Zaynt, és az a dinka is viszontszereti őt. Ezt pedig mi sem bizonyította jobban, mint a hetente érkező hatalmas ajándékok. Nem ilyen sablonos virágcsokrok és ruhák, nem. Babaholmik, kiságy, babakocsi és minden, amire a születendő közös gyermeküknek szüksége lehet. Minden egyes csomag mellé küld még egy levelet, egy olyan igazi szívbe markoló szerelmes levelet, amiben elmondja mekkora béna, hogy ilyet mondott, és mennyire szereti őket. Talán ezért is töltök vele kevesebb időt, bár izgatottan várom már a kislány érkezését attól még fáj ilyet látni.

- Tényleg tudod már mi lesz a kicsi neve? - kérdeztem Honor kanapéján ücsörögve.

- Rosalind Claire Tomlinson... - mormogta a végét.

- Az utolsót nem értettem.

- M-A-L-I-K. Most jó? - dühöngött.

- Igen tökéletes, bár szegény kislánynak nem lesz egyszerű dolga egy ilyen hosszú névvel.

- Ha az apja normális lett volna akkor csak Malik, bár úgy jobban hangzik - gondolkodott hangosan.

Örülök, hogy már kedz megenyhülni, bár tudtam, hogy nem lesz képes sokáig haragudni rá, ha más miatt nem a hormonok majd tesznek róla.

- Vedd már fel a telefont, mert nem állok jót magamért.

Nem volt más választásom a kezembe fogtam a kis készüléket és kimentem a ház elé. Elképedve láttam, hogy fürtös barátunk neve villog a képernyőn.

- Szia Harry- szorítottam a fülemhez a készüléket.

- Na végre, hogy felvetted - fújta ki a levegőt- Már kezdtem megörülni.

- Én pedig reménykedtem benne, hogy feladod - vágtam vissza azonnal.

Senkihez, és semmihez nem volt kedvem, de mondhatnám úgy, hogy ez az utóbbi napok állandósága.

- Hát így ismersz Drága? Úgysem hagytalak volna békén, amíg nem tudok veled beszélni. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy eléggé magad alatt lehetsz.

- Elég jól megfogalmaztad a helyzetet - mondtam miközben már hazafelé sétáltam.

Rájöttem nem zúdíthatom Honorra a gondjaimat, nekem kell rendet tennem.

- Nem tudom mit mondhatnék, amitől jobban érzed magad - szólalt meg pár perc után.

- Nem is kell semmit mondanod Harry, ez végülis csak az én ügyem nekem kell megoldanom. 

- Angie, attól, hogy Liammel köztetek így alakult a dolog velünk még nem kell megszakítanod a kapcsolatot. 

-  Igazából még nem tudom... vagyis szeretlek titeket, csak olyan fura lenne.

- Nem akarom magam vagy a többieket rád erőltetni, csak gondold meg.

Pár kérdés után már tényleg sikerült őt leráznom, egyszerűen nem szerettem volna vele beszélni bármennyire is kedves volt.

A hetek csak teltek, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már szeptember vége van.Újra a régi vagyok, oké mondjuk azt sokkal jobban hasonlítok magamra, mint pár hete. Határozott terveim vannak, és próbálok pozitív lenni, és a dolgok jó oldalát nézni. Már tudom mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, mi az, ami leköt és érdekel is egyben. Pályaválasztási tanácsadó leszek, és segíteni szeretnék az olyan lökött tinédzsereknek, mint amilyen én is vagyok. Louis hetente, de legrosszabb esetben két hetente hazalátogat. Talán lelkiismeret furdalása van, vagy csak tudja, hogy a jövőhéten kezdődő turné miatt hónapokig nem fogunk találkozni. Ő is megváltozott, nem viccelődik annyit, komolyabb lett, és próbál minél kevesebb dolgot megosztani a nyilvánossággal, leginkább a sajtóval. Jobb karját szinte teljes hosszabban motívumok takarják, és elhagyta régi megszokott stílusát. Igazából nem mertem rákérdezni a miért-re, mert féltem én lennék a válasz.

Niallel a viszonyom mintha semmit sem változott volna, pontosan olyan, mint azelőtt, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Eszméletlen fickó, de tényleg. Sokszor látogatott meg ő is, volt olyan, hogy a bátyám nélkül is beugrott.  Igazából nem is tudnám jól megfogalmazni mennyire fontos nekem, és mennyire hálás vagyok neki, hogy még mindig a barátjának tart.

Zayn... hát az már egy jóval érdekesebb történet, de nem miattam. Igen Honor a hunyó. Nem értem miért élvezetes számára nézni, ahogy szegény teper utánuk.Most ez kicsit nagyképűen fog hangzani, de szerintem én tartom szegény fiúban a lelket.  Két naponta biztos beszélünk telefonon, és ezek a kis csevejek legalább egy óráig el szoktak tartani.

Harry pedig megszállott lett, bár ezt mostanában elnézem neki. Ám csakis azért, mert vége lett Taylor Swifttel való kapcsolatának. Annyit rimánkodtam érte, de úgy látszik a végén belátta, hogy nem jó, amit csinál. Így az örült tetkós srác a nyakamon maradt.

És Liam? A rejtély. Vártam, sőt szinte epekedve könyörögtem, hogy múljon el az érzés, amit az ő hiánya okozott, és bár a hetek múlásával tompult, de még mindig érzem. Mintha csak azért lett volna ott, hogy emlékeztessen arra, ami volt. Nagyon szeretném, ha csak egy ember lenne a sok közül, de tudom, hogy ez sosem fog megtörténni. Akármennyire bántott, amit mondott, én szeretem őt, és ez egészen addig így lesz, míg nem találkozok valakivel, aki el tudja őt velem feledtetni. Remélem létezik ilyen ember.

xx Liam xx

Előhúztam a másik táskát a szerkényem aljából, és elkezdtem belehajigálni a ruháimat.  Nem is olyan rég teljesen fel voltam dobva a turné gondolatától, most pedig semmit nem érzek. Néha már csak munkának érzem, ezt azért nem mondtam a fiúknak. Nem szeretném, hogy aggódjanak. Épp csak, hogy rendeződni látszanak a dolgok, nem kell egy újabb balhé. Louis két napja jött vissza, megint otthon volt. Mostanában még a szokásosnál is jobban félti Angie-t. Bár szinte semmit nem tudok róla, mert azon túl, hogy jól van semmit nem hajlandó elárulni. Lehet tényleg így a legjobb, de én nem bírom ki, hogy ne tudjam mi van vele. Az utolsó találkozunk nem volt zökkenőmentes, de én már túlléptem az egészen. Ő pedig ugyanolyan fontos nekem. Nem tudom megmagyarázni miért, de képtelen vagyok tőle teljesen elszakadni. Beleörülnék, ha nem tudnám, hogy vele minden rendben, és boldog.

- Harry, mond meg Anyának, hogy ne küldjön kaját, mert úgy sem tudjuk magunkkal vinni - mondta Tommo a bőröndjét rángató srácnak.

Már nem haragszom rá, az, amit Angie mondott minden megváltoztatott. Mondhatjuk, hogy ez a következménye annak, hogy elvesztettem a fejem. No, meg hogy most Harry megy Doncasterbe, és nem én. A turné első helyszínén pedig csatlakozik hozzánk.

- És Styles vigyázz rájuk - kiáltott utána a két fiú.

Csak bólintott egyet, majd bevágta maga mögött az ajtót, ezután Zayn ismét a könyvébe mélyedt. Nem valami izgalmas könyv, ő felkészül. Az apaságra, ez az ötödik könyve.

- Ugye Rosalind nem fog beragadni a szülőcsatornába? - kérdezte ijedten.

Mi fintorogva ránéztünk, majd átmentünk a konyhába. Tulajdonképpen még nem békültek ki, Zayn mégsem hagy ki egyetlen napot sem, hogy megemlítse lányát. A nevét már magára is varratta.

- Zayn kupálódik - mondta Niall miközben visszatért a hűtő látogatásból.

- Csak apa lesz - helyesbítettem.

Neki mindene megvan, már majdnem tökéletes az egész, és én egy ilyen esélyt puskáztam el.