PRÓBÁLTAM MAGAM AZZAL DOPPINGOLNI, hogy minden rendbe lesz és, hogy ez a mi kis kiruccanásunk a srácoknak még kapóra is fog jönni, hogy mindent elrendezzenek. 'Biztos jó lesz' ez volt az utóbbi két napban a mantrám. Végülis mi történhetne? Megutálnak és megkeserítik az ottlétem jutott ismét eszembe. Nem, nem az nem lehet, hisz eddig senki nem volt rólam negatív véleménnyel az első találkozásunk után. Sőt mind kimondottan kedvesnek gondoltak és ezek a kapcsolatok nem is változtak, kivéve Messerékkel.
Bőröndöm már indulásra készen áll a sarokban és akárhányszor nézem újra elpakolt holmijaimat nem látok bennük kivetnivalót. Felvetettem Liamnek, hogy mi lenne, ha vinnénk valami ajándékot, de csak kinevetett. Szerintem ő élvezi a helyzetet. Épp csak annyi van vissza, hogy kipakoljam a ruháimat, amit holnap fel akarok menni és a mai napi ténykedésemet már be is fejeztem. Tanácstalanul állok a kiárt szekrény előtt és azon gondolkodom miben nem fogok megsülni. Végül egy pánt nélküli piros virágmintás ruhácskát terítek a fotel támlájára, mellé egy bézs színű mellényt és magassarkút. Hátrébb lépek egy lépést, hogy szemügyre tudjam venni az összhatást.
- Dögös - szólal meg Liam, aki egy szál törölközőt a dereka köré csavarva lép ki fürdőmből.
- Én nem dögös akarok lenni - húzom a szám.
- Sajnálom Édesem, de te mindenhogy az vagy - fonja karjait derekam köré - Nem aggódj ennyire a családom imádni fog - lehelt lágy csókot nyakamra.
Nem igazán nyugtatott meg, hisz ez mégis csak egy komolyabb lélgzetvételű találkozó lesz. Kíváncsi lennék ő fordított helyzetbe hogy érezné magát.
Nem sokat aludtam és ettől kicsit nyafogósnak is éreztem magam. Ezt tetőzve pedig minden kiesett a kezemből, szóval egy kész szerencsétlenség voltam. Miután rendbe tettem magam és felvettem a tegnap kiválasztott ruhákat már valamivel emberibbnek éreztem magam. Liam természetesen nagyon fel volt dobva, úgy pörgött, mintha megivott volna egy liter kávét legalább. Én lehuppantam a székre és azzal a lendülettel majdnem le is dőltem róla, még szerencse, hogy jobbomon Harry foglalt helyet így csak neki dőltem.
- Tudtam én, hogy szeretsz- mondta miközben egyenesbe segített.
Majd pár percig a mobilom fixírozta, csak akkor kapta el onnan tekintetét mikor szúrós pillantással jutalmaztam. Már megint kezdte, egyszerűen jól kupán tudtam volna vágni ilyenkor.
- Minden rendben lesz - próbáltam meggyőzni.
Mondatom hallatán mindenki felém kapta fejét és érdeklődve figyelte kis társalgásunk, többségük pontosan tudtam miről is van szó - vagyis úgy gondolom Liamet kivéve mindenki tisztában volt vele - ő pedig betudhatta az utazás miatti izgalomnak. Harryn látszott nem igazán hisz nekem, de nem kezdett el velem vitatkozni, amiért hálás voltam neki. Miután sikerült valami reggelinek nevezhetőt leerőltetnem a torkomon kezdetét vette a nyálasnak induló, ám hatalmas paródiába torkolló búcsúzkodás. Louis még egy kis műsírást is bevetett, míg Niall feltett szándéka volt, hogy elrabol, mert nélkülem éhen fog halni.
Miután túlestünk a ceremónián végre valahára beszállhattunk a kocsiba és útnak indultunk.
Elég hosszú kocsiútnak néztünk elébe, bár én nem bántam úgy gondoltam lesz időm egy kicsit összeszedni magam. Liam pedig hétvégi terveiről fecsegett, valamint nem győzte hangoztatni mennyire örül, hogy végre ismét viszontláthatja a családját. Határtalan jókedve rám is átragadt és pár percig sikerült elfeleltetnie félelmeimet. Jó hangulatú beszélgetés vette kezdetét és most úgy éreztem, hogy kapcsolatunk tényleg olyan, mint amilyennek lennie kell.
Alig, hogy leparkoltunk a családi ház előtt már ki is nyílt a bejárati ajtó és egy negyvenes évei közepén járó mosolygós hölgy indult meg az autónk felé. Zseniális következtetés alapján rájöttem, hogy biztos Liam anyukája lesz az. A fiú kiugrott a volán mögül és a rá várakozó nő karjai közé vetette magát és egy hosszú, szeretetteljes ölelésben részesítette. Kicsit kényelmetlenül álldogáltam a háttérbe, hisz nem akartam tönkretenni ezt a pillanatot.
- Öhm... Anya szeretnék neked bemutatni valakit - távolodott el egy kicsit Liam és maga mellé húzott - Ő itt Angel vagyis Angela, Louis húga és a barátnőm.
Hosszasan méregetett mielőtt a kezét nyújtotta volna, természetesen viszonoztam gesztusát, de úgy éreztem talán a kelleténél kicsit erősebben szorította meg jobbom.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek Angela.
- Én is nagyon örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk Karen - eresztettem meg egy ártatlan mosolyt.
- Ne légy így megszeppenve - mondta kedvesen- Egyébként tegezz nyugodtan. Na gyertek!
Indult meg befelé, lelkesedése akárcsak a fiáé, le sem tagadhatnák, hogy rokonok. Kiszedtük a csomagjainkat és a vékony járdán elindultunk a ház felé. A házba érve kicsit meglepődtem, mert a hangulata családias volt, én mégsem tudtam feloldódni. Bemutatkoztam a család többi tagjának, akik hasonlóan érdekes pillantásokkal méregettek. Próbáltam azt mondogatni, hogy ez normális, hisz most látnak először és ki kell alakítaniuk egy véleményt.
A vacsora vége már egy konkrét vallatásba ment át és úgy éreztem, hogy a válaszaim nem helyesek számukra. Megkérdezték mit szeretnék kezdeni az életemmel mire mondtam, hogy még nem igazán körvonalazódott, így várok, mert nem szeretnék valami olyanba vágni, amit kényszernek érzek. Ez igazán érdekesnek találták főleg Ruth és a későbbiekben többször is visszatért ide. Olyan kérdésekkel, mint például " Meddig tervezem, hogy pazarlom az időmet?" "Vagy a banda többi tagja, hogy viszonyul ehhez?" Liam próbálta visszafogni nővérét ez nem sokat használt, ám mikor már Nicola szólt rá témát váltottunk.
- Hadd segítsek - mondtam a vacsora végeztével, mikor Karen elkezdte összeszedni a szennyes edényeket.
- Nem kell! Megoldom - mondta.
Látszott rajta nem igazán örül a segítségemnek így átvonultam a nappaliba, ott Geof annyira belefolyt a fiával való beszélgetésbe, hogy fel sem tűnt nekik, hogy bejöttem. Pár percig kényelmetlenül forgolódtam, majd úgy döntöttem kimegyek a hátsókertbe. Kiültem az egyik nagyobb fonott fotelbe és a sötétedő eget kémleltem.
- Ne haragudj rájuk - szólalt meg Nicola és helyet foglalt mellettem.
- Eddig azt hittem ilyen vallatáson csak a fiúk esnek át. Ráadásul egy kicsit olyan érzésem van, hogy nem jó válaszokat adtam - fordultam felé.
- Tudod ők nagyon szerették Danielle-t és nem igazán értik miért mentek szét, de én látom az öcsémen, hogy most tényleg boldog és melletted önmaga lehet.
- Az a vicces az egészben, hogy egész eddig attól tartottam, hogy valami ilyesmi fog történni és nem tudom mit tehetnék ellene.
- Semmit, majd ők is belátják mi a jó Liamnek, csak idő kell hozzá. Addig is ne vedd magadra - szorította meg kezem majd magamra hagyott.
Csak vettem egy nagy levegőt, kihúztam hajamból a hullámcsatokat és összeborzoltam azt.
- Sajnálom - mondta bűmbánóan Liam majd pár perccel később már előttem is térdelt.
Kezei közé fogta az enyémeket miközben szüntelenül arcomat tanulmányozta.
- Még sosem láttam őket ennyire nem önmaguknak. Tudtam, hogy kedvelték Danit, de erre nem gondoltam.
- Igen Nicola is pont ezt mondta.
- Anyu még azt is felvetette, hogy azért vagy velem, hogy ne kelljen dolgoznod - mondta nevetne.
- Micsoda? Kinézi ezt belőlem? Azt hiszi, hogy kihasznállak - suttogtam a mondat végét.
- Héé - húzott fel és zárt karjai közé - ne gondolj ilyenekre. Én tudom az igazságot és ez a lényeg - puszilta meg a homlokom.
Kezeit derekamra vezette és közelebb húzott magához, kezeimet nyaka körül összekulcsoltam és mélyen beszívtam jellegzetes illatát, ő fejét vállamba fúrta.
- Szeretlek - túrtam bele hajába.
- Én is mindennél jobban - lehelt puszit vállamra - Gyerek feküdjünk le - emelte fel fejét, majd arcunk egy vonalba került puszit nyomott orrom hegyére, mire én halkan felkuncogtam ő pedig száját homlokomon támasztotta meg.
Lassan elindultunk befelé és közben abban reménykedtem, hogy az elkövetkező két nap valamivel nyugodtabb lesz és nem egy vallatás az egész.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Halihó! Sajnálom, hogy egy napot késtem, de tegnap ünnepeltük a szülinapom és nem volt alkalmam géphez ülni. Most viszont itt vagyok és itt a rész is. Ne felejtsetek el feliratkozni a blogra bloglovinon és várom a véleményeket!
Puszi Cassy
