ÉRTETLENÜL MEREDTEM LOURA HISZ, ha ő valamit a fejébe vesz akkor az valahogy véghez is viszi. Én pedig azt gondoltam ez az Angie-t Londonba a következő ilyen terve vagy csak Honor szórakozott velem?
- Ne nézz így! Igen tényleg meg akartam fűzni Anyut, hogy engedjen el velünk, de hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy neked most a tanulásra kell koncentrálnod, meg ilyenek. De én nem hagytam magam - húzta ki magát büszkén - két hét múlva jössz hozzánk - telepedett hatalmas vigyor a képére.
- Miért mi lesz két hét múlva? -meredtem rá.
- Nyári szünet - jelent meg mellettem Liam és én azt vártam mikor akadt ki újból.
Nem voltam felkészülve az újabb kiakadására, így jobbnak láttam ha a lehető legmesszebb kerülök tőle. Tudom menekülni nem éppen a legelegánsabb dolog, de semmi használható nem jutott eszembe. Már a lépcsősor közepénél jártam mikor valaki elkapta a kezem. Én automatikusan felé fordultam, de hát egy fok nem elég széles egy ilyen manőverhez én pedig elvesztettem az egyensúlyom. Még szerencse, hogy a nem is tudom ki, akibe kapaszkodtam megtartott.
- Sajnálom - mondta és ekkor már tudtam Payne az orvtámadó.
- Nem lett volna egyszerűbb ha szólsz? - néztem rá kérdőn.
- Nem akartalak megijeszteni.
- Jó vagy - húztam a szám.
- Csak szerettem volna veled beszélni, hogy elmondhassam mennyire sajnálom, hogy ilyen csúnyán viselkedtem veled tegnap és ma reggel is.
- Tudod pontosan ugyanazt tetted, mint Louis. Felkaptam a vizet és megharagudtál rám, pedig én úgy érzem nem tettem semmi olyat, amivel ezt érdemeltem - emeltem fel a fejem és néztem bele mogyoróbarna szemeibe. - Emlékszel mit írtál akkor mikor erről meséltem neked?
- Igen, hogy ez az egyik legrosszabb dolog, amit egy ember tehet a másikkal, hisz ezzel a lépésével kétségek közt hagyja az illetőt. És, hogy mindenki megérdemel egy magyarázatot - hajtotta le a fejét.
- Akkor a szavaid alapján én is megérdemlem. - szuggeráltam.
- Nem lehet, azzal mindent megváltoztatnék és valószínűleg nem jó irányba.
- Liam, kérlek... - néztem mélyen a szemébe.
Láttam arcán némi hezitálást, ám úgy gondoltam, hogy sikerülni fog és végre elmondja az okot. Ám ekkor Honor kezdett el lefelé rohanni a lépsőn, majd mikor mellénk ért engem szinte belepasszírozott a falba, hisz lökött egyet Liamen,aki nekem esett én pedig ezzel a lendülettel szépen bevertem a fejem.
- Bocsi nem fértem el - hallottuk koránt sem bűnbánó bocsánatkérését.
Elég kínos volt a szituáció, hisz a köztünk lévő távolság nagyjából öt milliméter volt és valljuk be ez semmire sem elég. A velem szemben álló kis énekes pacsirta egyfolytában az arcomat tanulmányozta és én nem tudtam hova menekülni átható tekintete elől. Így nagy okosan becsuktam a szemem.
- Ezt miért csinálod? - kérdezte suttogva.
Nem értettem miért nem normális hangnemben, hisz ebben semmi titkos vagy kínos nem volt.
- Mert úgy nézel.
- Hogy úgy? - tette a hülyét.
- Olyan vesédig látok és megmondom mit ettél reggelire nézéssel.
- Nem is reggeliztél semmit.
- Na látod erről beszéltem- nyitottam már ki a szemem.
Erre csak elégedetten kihúzta magát és így szerencsére lett annyi hely, hogy el tudjak slisszolni mellette. A konyhába mentem, hogy keresek valami fájdalomcsillapítót, mert hát a kis harc köztem és a fal között nem volt éppen tisztességes, én húztam a rövidebbet.
- Miért nem találok én semmit. Pedig itt lakom - morgolódtam.
Már szinte az össze létező fiókot áttúrtam és mindent találtam csak épp azt nem amire szükségem lett volna. Mérgelődve ültem le az egyik székre és nyomtam homlokom az asztal lapjának. Hallottam, hogy valaki bejött, de nem nagyon érdkelt matatott valamit a hűtőbe, majd a fejemre nyomta.
- Áú, kicsit finomabban?
- Tudod, hogy az nem az én asztalom - ült le velem szembe Sky.
- Igen az volt alkalmam tapasztalni néhány perccel korábban is- majd normális ülő helyzetbe tornáztam magam és a fejemhez szorítottam a fagyott valamit.
- Ha szép szóból nem értesz.
- Na várj csak ezt még visszakapod. Majd én összekötlek Zaynnel azt kíváncsi vagyok melyikőtök húzza majd a rövidebbet - néztem rá összeszűkített szemekkel.
- Én csak segíteni akarok és ez a hála?
- Ez.
Majd eszembe jutott, hogy még az utolsó fotózáson megígértem, hogy a héten valamikor beugrok és egyeztetjük a következő heti teendőimet, meg ilyenek. Boldog mosoly kúszott az arcomra, hogy végre egy kicsit elterelhetem a figyelmem erről az örültek házáról. Felpattantam és az előszobába sétáltam.
- ELEANOR! - kiáltottam el magam, mire a lányzó meg is jelent a lépcső tetején kérdő ábrázattal - Van kedved eljönni velem valahova? - húztam mosolyt a számra.
- Hát miért ne - viszonozta gesztusom.
- Mi is mi is - kezdték el kántálni a fiúk.
- Bocsi srácok ez csaj muri - nyújtottam rájuk a nyelvem.
El hamar lábára kapta kis cipőjét és időt sem hagyva a srácoknak a kiakadásra vagyis arra, hogy mi is tanúi legyünk elhagytuk a házat
xx Honor xx
Igazán kedves csaj program címszó alatt engem itthagynak egy rakás tesztoszteronnal túlfűtött elmerogyant között. Bár gondolom a modell ügynökséghez mentek, nekem pedig ennek a puszta gondolatától is elkap a hányinger.
- Ők hova mentek? - próbálta megtudakolni a választ egyetlen unokabátyám.
- Csajos programra.
- Makacs vagy - nézett rám gonoszul.
- Akárcsak te - mosolyogtam rá édesen.
- Én inkább mondanám őt undoknak, kibírhatatlannak és bunkónak - sétált el mellettem a kis beképzelt.
Oké elegem van belőle csak szépen behúzok neki egyet. Senkinek nem fog feltűnni egy monokli, nem? Hisz tulajdonképpen ezzel az emberiségnek is jót teszek elhallgattatom egy kicsit. Gondolom gonosz tervem arcomra is kiült, mert ahogy egy lépést tettem volna felé Lou elkapta a két csuklóm és erős kezeivel szinte gúzsba kötött.
- Senki nem járna vele jól, ha bemosnál neki egyet.
- De én igen - makacskodtam tovább.
Akárhogy próbáltam kiszabadult karjai közül ő nem engedett, egyszerűen akárhogy ficánkoltam William hajthatatlan volt.
- Tereljük ismét a témát ki mit tervezett mára? - ugrott szinte Zayn nyakába Harold.
- Buli? - vetettem fel.
- Nekem tetszik - támogatott azonnal Tomlinson.
- A részemről is mehet- vigyorgott rám Harry.
- Benne vagyok - mondta egyszerre Payne és Horan.
- Én ugyan nem - húzta megint az orrát Zayn - akkor is történik velem valami, ha ő józan - bökött felém - így szerintem egyértelmű, hogy nem vagyok rá kíváncsi milyen, ha még jobban el van ázva.
- Akkor te ne gyere. Egyébként is a meghívás rád nem vonatkozik - vágtam vissza.
- És? Nem kell nekem a te engedélyed, ahhoz hogy bármit is csináljak.
- Remek essetek egymásnak, hisz olyan rég csináltátok. Mikor is két perce? - kérdezte szarkasztikusan a Göndörke.
Nagyon remélem, hogy a lányok hamar visszaérnek, mert ezt nem fogom sokáig bírni. Komolyan ha épp Malik nem szövegel valamit meg teszi helyette Styles. És még merje bárki is azt mondani, hogy a fiúkkal igenis szót lehet érteni. Hát próbálkozzon ezekkel a barmokkal. A csengő irritáló hangja rángatott ki a gondolataimból és én örült módjára rohantam oda, mert abban reménykedtem a lányok lesznek azok, ám mire odaértem rájöttem ez milyen hülyeség, hisz Ang itt lakik mi a frászért csöngetne. Feltéptem az ajtót és egy számomra - és mindenki más számára is - idegen lány állt a küszöbön. Kicsit megijedt mikor szembetalálkozott velem, de hamar rendezte vonásait.
- Ang itt van? - tért rögtön a lényegre.
xx Angie xx
Eleanor teljesen felpörgött mikor megtudta, hogy a főnök alkalmasnak találja őt az állásra és egész hazavezető úton szinte be sem állt a szája. Vicces volt egy darabig, aztán azon gondolkoztam, hogy fejbe vágom aztán majd az ájult testét valahogy hazaráncigálom. Végül sikerült letennem eme gonosz tervemről és csak szimplán vigyorogva helyeseltem neki. Alig vártam, hogy átlépjük a ház küszöbét és valaki mást boldogítson. Mikor kinyitottam a bejárati ajtót Phebs mosolygós és egyben dühös tekintetével találtam szembe magam. Fogalmam se volt ezt hogy csinálja, de nagyon örültem, hogy újra láthatom így szorosan öleltem magamhoz.
- Hát mi járatban erre? - érdeklődtem mikor kicsit eltoltam magamtól.
- Jöttem, hogy fájó búcsút vegyek tőled, hisz most egy hónapig nem foglak látni - kezdett bele színészi játékába.
- He? - néztem rá értetlenül.
 |
| Egy igazi örült nap végén, de mi lesz itt még? @Angie_LittleTommo |
- Ja tényleg említetted, csak kiment a fejemből.
- Ekkora zsongásban nem is csodálom - forgatta szemét- Azt a fürtös gyereket pedig rakd helyre egy perverz állat - morogta Harryre célozva.
Én nem sokat értettem ebből az egészből, csak még egyszer megöleltem és már szaladt is. Csúnyán néztem Haroldra, hisz Phoebe ritkán szokott így beszélni és ha mégis ezt teszi annak megvan az oka.
- Halljam mit csináltál?
- Semmi csak felvetettem, hogy mi lenne ha velünk tartana, mert én felemelő társaság vagyok - vigyorgott kajánul.
Oké akkor Phebs kialkdása teljesen jogos, hisz ismertem már Harryt annyira, hogy tudjam ezt hogyan, milyen stílusban volt képes előadni.Rosszallóan fejemet ráztam mikor Honor sikolya töltötte be az egész házát.
- Hát már sosem lesz nyugtunk? - kérdeztem, bár én magam is tudtam a választ, miszerint nem.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Eltelt egy hét :) huh hogy repül az idő. Ismét egy fejezetet hoztam nektek remélem vártátok.
Várom a véleményeket!
Puszi Cassy
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Eltelt egy hét :) huh hogy repül az idő. Ismét egy fejezetet hoztam nektek remélem vártátok.
Várom a véleményeket!
Puszi Cassy
