xx 2. fejezet xx

xx Angie xx

EZ A HÁROM NAP maga volt a halál, ugyanis az nem jutott eszembe, hogy egyedül fogok dekkolni a négy fal között és a plafon repedéseit fogom számolni. Igaz William mindig tájékoztatott egy rövid üzenetben, hogy mi újság feléjük és amikor elolvastam, hogy bejutottak az élő showba akkorát szaltóztam, hogy leestem az ágyról. Sőt már annyira kész voltam, hogy idegen emberekkel kezdtem el beszélgetni jobban mondva levelezni a neten. Hülyének éreztem magam, amiért ezt csinálom, de egyszerűen már nem tudtam mit kezdeni magammal. Ráadásul ez a lány, akivel azóta már rengeteg levelet váltottunk rendesnek tűnt. Sokat beszélgettünk én pedig naivan elég sok mindent elmondtam neki magamról és a családomról. A néhány nap alatt szinte mindent megtudtunk egymásról. Így furcsa volt mikor újra suliba kellett mennem. Egyedül bandukoltam az utcán és azon gondolkodtam milyen rég találkoztam Hannah-val. Nem is értem miért csak most tűnt fel. Egész nap üzengettem neki, de semmi választ nem kaptam. Kezdett aggasztani a dolog, így nagyon örültem mikor suli után Louis hívott.

- Szia lökött, már nagyon hiányzol - szóltam bele.

- Szia Angie örülök, hogy ilyen jó benyomást tettem rád. Egyébként te is hiányzol - szólt bele kacér hangon Harry.

Ezen csak jót nevettem, bár azt nem nagyon értettem miért van nála a bátyám telefonja.

- Miért te hívsz?

- Hát, mert nem tudom a számod és mondani akartam valamit.

- Talán, mert nem kérted el - válaszoltam egyszerűen - de mit akartál mondani.

- Ez igaz, szóval szeretnénk a srácokkal, ha eljönnél a szombati élő showba.

Mikor ezt kimondta én akkorát sikítottam, hogy szerintem szegény Harry megsüketült.

- Jaj nagyon szeretnék ott lenni, de a szüleinktől is függ... - húztam a szám.

Gondolatmenetemet egy ismerős hang szakította meg a háttérből.

- Harry, mi a szart csinálsz a telefonommal? És nem megmondtam, hogy szállj le a húgomról?

- BOO BEAR - kiáltottam bele a telefonba.

- Mi újság feléd kis szöszi? - hallottam meg a várva várt hangot.

- Nem sok, Harry most mondta, hogy szeretnétek, ha mennék szombaton.

- Igen, igen már én is mondani akartam csak gondoltam előbb lebeszélem Anyáékkal.

- Hannah-val mi van? Egyszerűen nem tudom elérni - osztottam meg aggodalmam a bátyámmal.

- Prügyök, szerintem most hagyd egy kicsit békén őt- mondta síri hangon Tommo.

- Miért?

- Nem szeretnék ilyen dolgokat telefonom megbeszélni, majd személyesen elmondok mindent. Ne aggódj itt leszel velünk szombaton.

Ő nekünk szorít szombaton :) Igaz srácok?
 @Harry_Stlyes, @zaynmalik,
@ Real_Liam_Payne, @Louis_Tomlinson, @NiallOfficial.

Beszéltünk még néhány elhanyagolható témáról majd bontottuk a vonalat. A nap hátralévő részében másra se tudtam gondolni, mint Hannah-ra és hogy vajon mi történt. Anyáék természetesen belementek, gondolom Louis fűt fát megígérhetett nekik. Így hát meg sem lepődtem mikor egy újabb kép díszelgett a falamon. Komolyan mondom, ha így haladunk csak az ő kiírásaival lesz tele a falam.

Még szép, hogy én vagyok a legnagyobb és elsőszámú rajongótok srácok! ONE DIRECTION!!!! és skandálni is lehet :)) @Angie_LittleTommo

Majd gyorsan megnéztem az e-mail fiókomat is és egy szép terjedelmes levélben mindent elmeséltem Phoebe-nek. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy be kéne őt avatnom mindenbe, de úgy érzem, ha nem mondhatom el valakinek őszintén a történteket be fogok kattanni. Miután rányomtam a küldés gombra hallottam is, hogy csapódik a bejárati ajtó és szüleim szokásos köszönése társul mellé. Kimentem üdvözöltem őket, majd szavamba vágva elmondták, hogy felhívta őket a kicsi fiúk, hogy szeretné ha ott lehetnék velük szombaton. Próbáltam nekik mondani, hogy igen tudok róla, de folyton csak leintettek... nem is értem miért. 

- Végül arra jutottunk, hogy elmehetsz, de azonnal fel kell hívnod, amint odaértél és megtaláltad a bátyádat, majd a show kezdete előtt és utána. Valamint vasárnap délelőtt mikor indulsz haza.

Én csak sokkolva néztem rájuk, aztán mikor eljutott a tudatomig, hogy huszonnégy órán keresztül együtt lehetek velük szüleim nyakába ugrottam.

- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm - össze-vissza puszilgattam az arcukat.

Ezután ismét elköltöttünk együtt egy majdnem tökéletes vacsorát. Azért merem kijelenteni, hogy majdnem, mert azért semmi sem ugyanaz most, hogy Lou nincs itt.

Szombat reggel

Úgy éreztem magam, mint Karácsonykor ajándékbontás előtt. Magamhoz képest meglehetősen hamar felkeltem és elkészültem. Egy kis sporttáskába bedobtam a legszükségesebb holmijaimat és már mentem is reggelizni.  Bekotlottam az egyik székbe, felhúztam a térdem és rátettem a forró teával teli bögrét. Csak néztem ki a fejemből, miközben ujjammal a pohár peremén köröztem. Lassan kortyolgatni kezdtem, miközben Apa csoszogott ki kómás fejjel.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.

Ő csak biccentett és helyet foglalt velem szemben, maga elé húzta a poharát és töltött bele kávét. Kortyolgatni kezdte míg én csak jót mosolyogtam kócos haján. Ez egy idő után kezdett unalmassá válni így visszaballagtam a szobámba és készülődni kezdtem. Mire felöltöztem és rendet raktam ideje is volt indulni a buszhoz. Visszamentem az előszobába, ahol könnyes búcsút vettem Anyától, mert hát ő nem tud kijönni velünk. Apa bepakolta a sporttáskámat, én pedig az anyósülésre vetődtem.

- Akkor induljunk Kincsem - mosolygott rám.

Csak bólintással jeleztem beleegyezésemet és már indított is. Nem volt hosszú az út alig fél óra alatt már az indulásra készenálló buszok mellett parkoltunk. Apu háromszor minimum megígértette velem, hogy nagyon vigyázok magamra végül egy forró ölelés után elengedett.  Kimásztam a kocsiból és az én buszomhoz mentem, átadtam a jegyem a sofőrnek és elindultam hátrafelé. Táskámat magam után cibálva megtaláltam az utolsó szabad helyet az ablak mellet így gondolkodás nélkül le is ültem oda. A szék alá rejtettem nagyobb pakkom és kifelé bámultam az üvegen. Fejemet a hideg felületnek döntöttem és a következő percben már el is nyomott az álom. Az volt a legnagyobb szerencsém, hogy a végállomásig mentem, így nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem kelek fel időben.

- ANGIEE - hallottam meg hirtelen a nevem, amitől le is fejeltem az ablakot.

Pislogtam párat és a mellettem lévő székre meredtem.

- Harry, te hogy kerülsz ide?

- Aranyom ez a végállomás és bátyád nem tudott kijönni eléd én meg elvállaltam.

Kicsit elszomorodtam, mikor meghallottam, hogy Louis nem tud itt lenni, de örültem, hogy ez a pár óra biztos felejthetetlen lesz. Kikászálódtam és Harry azonnal elvette kezemben lévő táskám és előre engedett. Lassan lesétáltam és szembe találtam magam a maradék három emberrel, akik nagyban vigyorogtak.

 Miért mosolyogtok ennyire?

- Mert újra láthatunk téged - válaszolt a kis kórus.

- Hiányoztál ám - mondta Zayn.

- Főleg egy valakinek - folytatta Liam.

A mosoly, ami az imént kúszott az arcomra most el is tűnt. Ám a hajamat borzoló kezek megakadályozták a további szomorkodást.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Huh hát tényleg nagyon nagyon örülök, hogy tetszik a történetem :) Köszönöm a 3 komit és 6 pipát szinte hihetetlen.... Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket és nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre- még akkor is ha negatív- szóval ne kíméljétek a klaviatúrát
És Boldog Mikulást Nektek! Remélem jók voltatok és sok csokit kaptok holnap :))
Puszi Cassy

xx 1. fejezet xx

@h_walker íme a legjobb ^^@Angie_LittleTommo

xx Angie xx

MÉG SZÉP, HOGY NEKEM volt igazam, de hát miért is kéne hinni nekem? Anyuék kicsit kiakadtak, mikor felvették a telefont és az x-factorból hívták őket, hogy a kisfiúkat várják két nap múlva a válogatón. Mire
hazaértünk valószínűleg megemésztették a dolgot, mert csak azzal voltak elfoglalva, hogy biztassák őt. Ő nem mutatta milyen ideges de láttam rajta. Naponta majdnem százszor próbálta el a dalát, hogy tökéletes legyen, bár én mondtam neki, hogy ennél jobb nem lesz, de nem hitt nekem. Szombat reggel már fel-alá rohangált a lakásban és Hannah-t is alig tudta megvárni, majd kis csapatunk kocsiba ült, és útnak indult. Pont mint a mesékben. Itt egy kis sorba állás várt ránk, ami Louit cseppet sem zavarta és ez meglepett engem. Mikor már az épületbe értünk teljesen felpörgött, azt hittem le kell lőnöm, hogy nyugton maradjon. Azért sikerült róla egy normális képet csinálnom, amit rögtön fel is tettem a netre.

- Egyetértek - felelte vigyorogva mellettem Hannah.

Én csak visszamosolyogtam rá és bátyámat kerestem a szememmel. Meg is pördültem párszor a tengelyem körül csak, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem lehetek ennyire vaksi. Szerencsére a harmadik pörgés után hatalmas vigyorral a száján fordult be a folyosó végén.

- Mi olyan vicces?- kérdeztem.

- Rányitottam egy srácra a budin - mondta még mindig nevetve.

Erre csak a fejemet csóváltam, de én is mosolyogtam, hisz ez olyan Louis féle dolog volt. Mosolyom a következő percben le is fagyott, mert bátyám számát mondták be és lassan felsétált a színpadra  Mi Hannah-val egymás kezét szorítva szurkoltunk érte. Természetesen minden hiba nélkül énekelte el a dalt és a mentorok is csak dicsérni tudták, eztán már teljesen biztos voltam benne hogy továbbjut és a négy igen is engem igazolt. Ő ugrándozva jött le és megpörgetett minket a levegőbe.

- Királylány vagy - kiáltotta a fülembe.

- Miért én? Te énekeltél.

- De nélküled nem lennék itt.

Majd nyálas pillanatunkat megtörve együtt rohantunk ki az épületből és újságoltunk el mindent a szüleinknek. Ők is ugyanúgy belelkesültek és ezt otthon meg is ünnepeltük.

Ezután az események mintha maguktól folytatódtak volna, Louis sorra vette az akadályokat és a suliban is egyre többen tudtak róla, a városról nem is beszélve. Egyre népszerűbb lett, no nem mintha a csínytevései miatt lett volna olyan a suliba, aki ne hallotta volna a nevét. Az viszont meglepett, hogy engem is egyre többen ismertek meg és álltak le velem beszélgetni. No most nem azt kell gondolni, hogy én ilyen szürke egérke vagyok, de azért a nagy felhajtást kerülöm. Na a mai is pont egy ilyen nap volt, hisz legszívesebben már rég Louival telefonálnék, de a hirtelen jött népszerűség miatt bekerültem a pompom lányok közé. Nem is értem, és akárhogy bénázom bent maradok, tiszta őrület. Nicole a csapatkapitány vagy tudom is én itt hogy hívják meg feltűnően nyálasan beszél velem, kezd az idegeimre menni. Épp az edzés végére járt, mikor elkezdett rezegni a telefonom. Gyorsan előkaptam és már néztem is a képet, amit Lou tweetelt ki a falamra. Először mérges voltam, majd körbenéztem és egy vigyori alak integetett nekem a lelátón. Nem törődtem senkivel csak odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam. 

- Rég láttalak Angie- mondta és az elmúlt mozgalmas hétre célzott.

- Hát hiányzott már a hülye fejed- csimpaszkodtam még mindig a nyakába.

@Angie_LittleTommo csak ügyesen
figyellek húgi :)
 @Louis_Tomlinson 

- Képzeld nem jutottam tovább - nézett a szemembe.

Bennem megfagyott a vér is és nagyon reméltem, hogy csak viccel, de arca ugyanolyan komoly maradt, mint a mondat elején.

- Ez rossz vicc, igaz? - mert őszintén elképzelni sem tudtam, hogy ez megtörténhet.

Ő csak nemlegesen megrázta a fejét én pedig éreztem, hogy potyogni kezdenek a könnyeim.

- Hé hé csak annyit mondtam, hogy én estem ki - törölte le a sós cseppeket- Angie hadd mutassam be neked a Louis és a répák többi tagját- kurjantotta.

Erre négy ismeretlen srác kerülte meg a lelátót és elindultak felém.

- Louis és a répák? Te hülye vagy? Én nem leszek répa - kelt ki magából a göndör hajú srác - Egyébként Harry Styles vagyok - nyújtott kezet, amit én el is fogadtam. Ő pedig a mozdulatot egy kézcsókkal fejezte be.

- Styles, tűnés a húgomtól - szólalt meg a nagytesó.

Az érintett azonnal összerezzent, míg a többiek megpróbáltak elfojtani egy mosolyt.

- Zayn Malik - nyújtott kezet a kreol bőrű srác is, bár ezt már félve fogadtam el, amin csak jót mosolygott. Zayn nem volt annyira rámenős, mint a barátja.

- Niall Horan - ölelt meg a fura akcentusos szőke srác.

Az utolsó srác még toporgott párat, majd rám nézett és közelebb lépett.

- Helló Liam Payne vagyok- és adott két puszit az arcomra.

- Hát én meg Angela Tomlinson vagyok - intettem nekik.

További beszélgetésre azonban nem volt időnk, mert Nicole gigantikus műmosolya kísértetében megindult felénk.

- Na ettől mentsen meg az Isten - forgattam a szemem.

Mire ideért még inkább idegesítő lett, hülye nyávogós hangon kezdett beszélni miközben ugrált. Egyszerűen képtelen voltam szó nélkül hagyni az egészet és mellé állva idióta pofákat vágtam.
- Mi a szart csinálsz? - nézett rám.

- Miért minek tűnik? - kérdeztem vissza.

- Tudod hány lány ölne azért, hogy bekerüljön a csapatba, te meg mint egy béna majom mindent elcseszel. Vedd már észre magad még én teszek neked szívességet.

- Hogy mi? Hülye vagy? Úgy kell ez nekem, mint a hátamra a púp. Rohadtul idegesítő hogy mást sem csináltok csak mindenkit kibeszéltek közben meg azt ordibáljátok, hogy üsd, vágd, hajrá. Ebbe semmi értelmes nincs, főleg hogy minden idióta koreográfiádnak az a lényege, hogy tegyük szét a lábunkat. Én nem akarok prostituált lenni, kösz - vágtam vissza.

- Jól van legyen, akkor most azonnal kiteszlek a csapatból te kis ribanc, de figyelmeztetlek ezt még megkeserülöd.  Ja és add vissza a ruhát - nyújtotta a kezét.

Hát nekem se kellett több azonnal ledobtam magamról azokat a viszkető szarokat és a hozzávágtam. Még jó, hogy drága bátyám elég éber volt és már nyomta is a kezembe a pólót, de sajnos én nem voltam elég gyors.

- Ms. Tomlinson - hallottam meg az igazgató hangját, amitől egy kicsit Lou is összerezzent, hisz nem egyszer gyúlt meg neki is a baja vele.

- Igen Mr Fresger? - fordultam meg és angyalian néztem az érintettre.

- Reméltem legalább maga tanult a bátya eltiltásából, miszerint az iskola területén nem mutogatjuk különböző testrészeinket  De úgy látszik maguk ugyanolyanok.

- Csak nadrág nincs rajtam - védtem magam, és már repült is felém az említett ruhadarab.

- Nem érdekel, három napra eltiltom - azzal a kezembe nyomta a cetlit és faképnél hagyott.

Ezidő alatt én magamra rángattam a nadrágot, majd röhögőgörcsbe törtem ki.

- Tényleg le se tagadhatnátok egymást - mondták a fiúk kórusban.

Mi csak összenéztünk és miután Boo Bear hátára ugrottam elindultunk haza.

- Na de komolyan ugye nem akartok répák maradni? - kérdeztem útközben.

- Nem eszünk ágában sincs - válaszolt nevetve Harry.

Egész úton hazafelé azon ötleteltünk  hogy mi lenne a megfelelő. Felvetődtek olyanok, mint Niall and the potatoes ami hasonló szimpátiát váltott ki, mint Lou répás ötlete.

- Komolyan mondom akkor legyen saláta - mondtam már teljesen kiakadva - Valami olyan kéne, ami egyből az emberek fülébe mászik és megfogja őket.

- Öhm... mit szólnátok a One Direction lenne? - szólalt meg Harry kis idő után, majd el is magyarázta miért pont ezt választotta.

- Nekem tetszik és ezt még skandálni is lehet - szólaltam meg nevetve elsőként, majd sorban a többiek is belementek.

Otthon azonban már búcsúznom is kellett tőlük, mert csak fél nap kimenőt kaptak ugyanis rögtön indulnak a mentorok házába. Jó szorosan megölelgettem őket és sok sikert kívántak, majd kocsiba szállva elhajtottak. Szomorúan kullogtam befelé, ahol mindent elmondtam a szüleimnek. Az eltiltástól egy kicsit kiakadtak aztán rájöttek, hogy az alma nem esik messze a fájától és ennyiben hagyták. Mivel volt három szabadnapom itthon így nem törődve a tanulással csak elfeküdtem az ágyon és az ölembe húztam a laptopom. Első utam azonnal a Twitterre vezetett, ahol feltűnt, hogy gyarapodott a követőim száma a négy sráccal és még írtak is nekem.

@Angie_LittleTommo köszönjük, hogy nem maradtunk répák @Harry_Styles
@Angie_LittleTommo nekem a krumpli és a saláta volt a kedvencem :DD@NiallOfficial
@Angie_LittleTommo egy újabb lökött Tomlinsonnal lettünk gazdagabbak :)) @zaynmalik
@Angie_LittleTommo Köszönjük! Neked hála létrejött a One Direction @Real_Liam_Payne

És természetesen nem maradhatott el az én egyetlen drágalátos bolondom sem

@Angie_LittleTommo Jóban, rosszban koszban bajban :P @Louis_Tomlinson

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.

Nagyon szépen köszönöm a 4 komit és 3 pipát, amit a Prológushoz kaptam. Nagyon jólestek :) Remélem ez is legalább annyira fog nektek tetszeni, így kíváncsian várom most is a véleményeteket.

Puszi Cassy